Rész

 1   1|       egymásra. Senki se tudta, mi történik, és mi fog történni.
 2   1|       se tudta, mi történik, és mi fog történni. Csak én. Csak
 3   2|      hogy az ember megláthassa, mi van mögötte.~Kábító virágillat
 4   2|      kertet.~- Elképzeled most, mi van ott benn? - kérdezte
 5   4|         bosszankodni kezdett.~- Mi az - szólott magához -,
 6   5|       mondanivalójában.~...Mert mi a fõ, kolléga úr? Miért
 7   5|     elmúlik. De miért múlik el? Mi az az ok, amely megakadályozza,
 8   5| gyermekeiket? Én rájöttem, hogy mi. Végtelen egyszerû a dolog.
 9   5|       nem az idõ múlik, hanem - mi. Ez régi dolog. Ezt már
10   5|    szemléleti pont az, amelybõl mi azt a természeti ítéletet
11   8|      elutaztam, hogy megnézzem, mi van a kisasszonnyal. Nem
12  13|       Milyen egyszerûen mondom, mi? És milyen átkozottul egyszerû
13  13|       orvosért küldtem. Mialatt mi a gyertyavilágnál rángattuk
14  14|     seprõt. Az öreg felriadt.~- Mi, mit akarsz te, mit akarsz?~-
15  15|     mûveletlen magyar városban, mi révén, mi okból, errõl egyik
16  15|      magyar városban, mi révén, mi okból, errõl egyik se szeretett
17  17|        szoba, üres és céltalan. Mi minden történhetett itten!
18  17|  emeleten.~- Boldog, szép idõk; mi történhetett azóta Carmencita
19  17|    Sehol egy ember, egy hang.~- Mi ez, kihalt ez a város?~Kiáltok:~-
20  17| atmoszférája ez. Vagy a jövõmé?~Mi minden érheti az embert,
21  17|    miatt. Nem tudom, nem látom, mi van körülöttem.~Csak az
22  18|         Húgomat faggattam, hogy mi az oka az összeveszésnek,
23  18|          Magam is gyûlöltem, és mi tagadás, az elsõ pillanatra
24  18|    voltunk. A lányok ujjongtak. Mi Gáborral nyugodtan készülõdtünk.~-