Rész

 1   1|             Könnyes volt a szemük. Láttam, hogy apám halálsápadt,
 2   2|              négy esztendeje - nem láttam õket. Külföldön tanultak.
 3   2|          házakat, mint itt, sohase láttam a városban. Alacsonyak és
 4   3|      milyen béka. Soha ezelõtt nem láttam olyant. Szõrök voltak a
 5   5|         ódon fõnemesi kastélyokban láttam.~Megkérdeztem a pincért:~-
 6   5|           meglátott, összerezzent. Láttam rajta, hogy elõttem - a
 7   8|      mintha felvillanó lidérctüzet láttam volna.~- Grófkisasszony -
 8   8|         valami gyenge világosságot láttam derengeni. S azután, mint
 9   8|    csodálatosan szépnek, kedvesnek láttam a várost, és fiatalnak,
10   8|           minden, amit magam körül láttam, magától értetõdõnek, jónak
11   8|          emberi lábnyomot sehol se láttam. A fákon még óriási almák
12   8|           úgy, mint amikor elõször láttam. - Megrezzent, mosolygott,
13   8|           vonat elindult velem, és láttam a grófkisasszonyt, amint
14   8|         elém. Rémületes volt, amit láttam; barna szemeim kékesen fekete,
15   8|      bízott, most aggódó kis arcán láttam a reménykedést.~A gyermek
16  10|         Egy kockáról, amelyet csak láttam, de meg nem mértem, nincs
17  12|       rettenetességét, magam elõtt láttam a lõcsei hóhért, ajkain
18  12|            voltak könnyesek. Jónak láttam másra terelni a szót, hogy
19  13|      fölhívtam a cselédeket. Akkor láttam, hogy a három kutyánk ott
20  14| Thesszáliába. Még kis korában. Nem láttam azóta.~Elfogta a ritka visszaemlékezéssel
21  17|          ELFELEDETT ÁLOM~1.~Sohase láttam ezt a vidéket!~Sárga, meszelt,
22  17|       évekkel ezelõtt Barcelonában láttam.~- Ó, Barcelona, te meleg,
23  17|         akkor volt, mikor utoljára láttam. De senki. Itt nem élnek,
24  18|         nagy harag lett. Egy napon láttam, hogy nem jönnek többé együtt