Rész
1 1| Elõkerestem a kötelet. Egy erõs hurkot kötöttem rá, és odalopóztam
2 3| kezdett, mely oly mély és erõs volt, hogy lónyerítéshez
3 3| térdeltem újra: megint azt az erõs, nyerítõ hangot hallatta. -
4 5| természetet. Az agyveleje erõs fejlõdésnek indult. Ismeretlen
5 5| azért, mert teste ruganyos, erõs, és gondolatvilágát egyéb
6 6| szemeit.~Az apja, egy kedves, erõs, széles vállú ember jött
7 7| mondta, hogy e célra a szép, erõs csontú hullákat szokták
8 7| kérdéses” csontváz. Hatalmas, erõs csontú, gyönyörû koponyájú,
9 9| értékessé is teszi az ilyen erõs, bár sok tekintetben oktalan
10 9| mert végre is két szép és erõs fiút hozott a világra. Az
11 9| kerültek. Megnyúltak, vékony és erõs csontjaikon mint acéldrótok
12 9| Csillogott a szemük, és erõs vállaikban egy férfi erejét
13 9| csörömpölés nagy, szörnyû erõs volt, olyan erõs, mintha
14 9| szörnyû erõs volt, olyan erõs, mintha egy csomó üvegpoharat
15 10| Hiszen a gondoktól, az erõs hangoktól és az egyhangú,
16 10| ópiumszívást mint kifejlett erõs férfi kezded, és nagy gondot
17 12| embereknek, ezerhétszáz körül.~Erõs német akarat volt ebben
18 12| meleg hangú, forró szájú, erõs és fiatal legény. Mondom,
19 13| karjaimat, éreztem, hogy erõs vagyok, és más vágyam nem
20 14| szemeiket. Ragyogó napban vagy erõs szélben: mindegy nekik.
21 14| Mégis, úgy hiszem, él, erõs, egészséges szép kis lány
22 17| vagyok. El kell szédülnöm az erõs déli napfény miatt. Nem
23 17| emiatt a hangja olyan rekedt, erõs és kemény, hogy nem lehet
24 18| nyögött a fáradtságtól a nagy, erõs ember. Majd kimerülve újra
|