Rész

 1   1|        nõtt meg.~Tegnap este még egészen kicsiny, kedves, pötyögõ
 2   2|         bedugni nem lehetett, és egészen közel kellett hajolni, hogy
 3   2|       szirmaik hosszan lógtak le egészen a magasra nõtt, haragoszöld
 4   6|     aluli férfi, akinek arca már egészen szomorú, ráncos és kisgyerekes
 5   6|        vagyok. Másképp éltem én. Egészen másképp.~Az anyja, egy sápadt,
 6   6| kifordította belõle a varázslót. Egészen kifáradt szegényke a nagy
 7   7|    temetik el a hullákat, ha már egészen apróra fölaprították, s
 8   8|    rózsaszínû festék, fehér volt egészen. Elrejtette a tükröt, és
 9   8|   éreztem magam. Mintha a testem egészen könnyû, csaknem súlytalan
10   8|         és szemei oldalról nézve egészen világoskékeknek látszottak.
11   9|       ház tulajdonosa lakta. Egy egészen fiatal ember, a volt tulajdonos
12  11|      tanárok, azaz bundások - és egészen szerény, nyírott, szövetkezeti
13  11|          Sok ilyen kocsit látni. Egészen fél tizenegyig. Benn olykor
14  11|         a vasutas piros zászlója egészen reményvesztetten integetnek...~
15  12|       rohant és megfojtotta. Ezt egészen jól el lehetett várni Schmithtõl,
16  13|     fûrészelõ, õrlõ zajt hallok. Egészen véletlen volt, hogy a fájós
17  13|     Tehát a pénzszekrénynél áll! Egészen az ajtóig lopóztam. A szívemet
18  15|        bár mûveletlen emberek és egészen kis képzettségû zenészek
19  15|        mikor a városba érkezett, egészen egészséges volt. Tele volt
20  16|       egy boncolótermi szolgánál egészen rendkívüli, sõt tilos dolog -
21  17|      Marco térre. Üres volt, bár egészen világos. Sehol egy ember,
22  18|     mindegy!~És újra nekilátott. Egészen megvadulva, mind gyorsabban
23  18|      helyére ment. Az arca, orra egészen piszkos volt a padlótól,
24  18|     kutyát.~A következõ napokban egészen elfeledkeztünk az akasztásról,