Rész

 1   1|      aludt, amikor láttuk, hogy át van lõve a tenyere. A csendõr
 2   1|        tenyere. A csendõr lõtte át. Édesanyánk letérdelt az
 3   5|       az embrionális állapotban át fog esni az ember. Akkor
 4   8|         aprózta el és lyuggatta át. A vasúti állomásra kellett
 5   8|    koporsót a sötét lépcsõházon át, és térdeinkre véve, elindultunk.
 6   9|    játszani. Hosszú délutánokon át késõ estig nem mutatkoztak.
 7   9|    utánuk mászva padláslyukakon át ki, a háztetõre is a magas
 8   9|         véres tengereket úsztak át. Ami fájdalom és szenvedés
 9   9|         csak éjféltájban mennek át. A harisnyát a lábukon hagyták,
10   9|   Biztos nyugodtsággal lopóztak át a középsõ ebédlõszobán,
11  11| szegények, de bájosak, vonulnak át a téren nagy csapatokban
12  11| utcákból embertömegek lüktetnek át a nagyobb utcákba. A kálvinista
13  13|       már a könyvtárba lopóztam át. Most már csak egy ajtó
14  14|       csoportokban száguldozzák át a pusztákat éjjel, megkeresik
15  15|        kõszínházban, ahol télen át az elõadásoknál zenéltek,
16  15|        szintén a pálinkára tért át.~És megmaradt mellette.
17  15|        utolsó esztendõiben ment át a társadalom vérkeringésébe.
18  17|    lakik senki, ahol éjszakákon át ég a magányos lámpaláng,
19  17|        utcák és hidak sokaságán át. Nem zúgolódom, kíváncsian
20  17|         egész tenyerem alig éri át a mutatóujját.~- Jó, jó,
21  18|         vágta keresztül a hasán át.~A padlás egyik gerendáján
22  18|       egy félóra múlva. Õ hívta át Emma apját is, még mielõtt