Rész

 1   2|        ismeretlen, édes illatot, amelyet szagolva az ember azt hiszi,
 2   3|          hívó és fenyegetõ hang, amelyet majd végtelen messzeségben,
 3   4|   mondathangsúly című fejezetre, amelyet eddig nem tudott kitűnőre,
 4   5|     néhány pszichofizikai dolog, amelyet sehol se olvastam. Nagyon
 5   5|          a sok szellemi energia, amelyet az elmúlás csendes õrülete
 6   6|       szemérõl fekete szemüvege, amelyet azért viselt, hogy mások
 7   8|          Jó paripámra gondoltam, amelyet ezer aranyért vettem, s
 8   8|          ezer aranyért vettem, s amelyet mindörökre elhagytam.~Az
 9   8|       utamat a kis kápolna felé, amelyet kétszáz év elõtt építtetett
10   9|     széles háta látszott belõle, amelyet kötött hálóköntös takart.
11  10|          és kezdetleges ismeret, amelyet a látásunkkal, hallásunkkal,
12  10|        az életnek ama igazságát, amelyet valamennyien magunkban hordunk,
13  10|     érzékek útján. Egy kockáról, amelyet csak láttam, de meg nem
14  10|          épséged fönntartására - amelyet legjobb ügyes orvosra bízni -
15  11|         arra a három esztendõre, amelyet a császár szolgálatában
16  11|          taposott, elvénült erõ, amelyet az emberek, a sietõ, dolgozó
17  12|       visszavonta a pallosjogot, amelyet, ha jól emlékszem, Zápolya
18  12|        egész dolog a krónikában, amelyet már nem tudom hol, olvastam.~
19  12|       undort és az ellenszenvet, amelyet csúnyaságukkal, kedélytelenségükkel
20  15|      azért a megelégedettségért, amelyet számára a saját mûvészetének,
21  17| halasztgatnám az öngyilkosságot, amelyet pedig egy jó selyem nyakkendõvel
22  18|      elmesélte azt az akasztást, amelyet húszéves korában látott.~-