Rész

 1   1|        fekete csönd miatt volt. Jól tudom én azt.~Elvittük a bolondokházába.
 2   3|            Szeretek minden állatot, tudom, hogy egyformán fölséges
 3   3|             borzalom percei voltak. Tudom, azt gondolják majd, hogy
 4   3|           akinek a szeme káprázott; tudom, hogy legföljebb érdekesnek
 5   3|   vesztettem-e, vagy hogy volt, nem tudom, de a varangy talpra állt,
 6   5|         tudni, hogy mit vágjunk. Én tudom, és fel fogom ajánlani találmányomat
 7   5|    hasadékba, hogy melyikbe, azt én tudom - és kiszedem az idõt.~Egyszerûen
 8   6|      Báltermekben vagy lakomán, nem tudom. Egy kis fülkében ült, szegény
 9   8|             nem szeretsz, és azt se tudom, fogsz-e tudni valaha is?~
10   8|            rád, mert, mint magam is tudom, nem szeretsz, és nem is
11   8|         Meddig utazhattunk így, nem tudom. Egyszerre váratlanul egy
12   8|        kezdtünk. Meddig ástunk, nem tudom. Mikor a gödör elkészült,
13  12|           de honnan tudja?~- Honnan tudom - válaszoltam kissé határozatlanul -,
14  12|         krónikában, amelyet már nem tudom hol, olvastam.~Elkészültünk
15  12|     násznagynak - ennek a nevét nem tudom, elvégre az ember nem emlékezhetik
16  13| lélegzet-visszafojtva kinyitom. Nem tudom, fejfájás okozta-e, de nyoma
17  13|        elbírok-e vele? Barátom, nem tudom megmagyarázni, de olyan
18  13|         három óra. A végén, ezt jól tudom, valami rettenetes csömör,
19  14|            beszélt tovább.~- Nem is tudom, ki a férje. Milyen asszony
20  17|             déli napfény miatt. Nem tudom, nem látom, mi van körülöttem.~