Rész

 1   8|      némaság. Odaléptem hozzá.~- Grófkisasszony - mondottam -, hallottam
 2   8|      lidérctüzet láttam volna.~- Grófkisasszony - mondottam -, azért jöttem
 3   8|       mondta volna: nem lehet.~- Grófkisasszony - mondottam -, te mindent
 4   8|    olajjal.~- Jól ismersz engem, grófkisasszony? - kérdeztem.~Hirtelen gonoszul
 5   8|          Levettem a derekamról a grófkisasszony fátylát, és magamra terítettem,
 6   8|          nyakam köré csavartam a grófkisasszony fátylát, és felültem. Elõvettem
 7   8|         elõtt ott térdelt a néma grófkisasszony. Beléptem és megállottam
 8   8|        szomorúan igent intett.~- Grófkisasszony - mondottam -, hiszen te
 9   8| tekintetének rejtett sugarait.~- Grófkisasszony - mondottam -, olyan szép
10   8|       jönni fogsz - mondotta - a grófkisasszony miatt.~- Igen - feleltem -,
11   8|        ajkain.~- Nem vártál rám, grófkisasszony - mondtam neki -, de nem
12   8|      megbánta volna, amit írt.~- Grófkisasszony - szólottam -, várni fogsz
13   8| földszinti ablak. Benézhettem; a grófkisasszony az ablakban ült egy ingben,
14   8|    amelynek tükörfalai voltak. A grófkisasszony eltûnt mellõlem, de a tükrökben
15   8|         kép volt, hanem az igazi grófkisasszony. Hamar elõvettem kis kristályszelencémet,
16   8|  acéllapon nemsokára megjelent a grófkisasszony képe. Elõször halványan
17   8| súlyosnak találta az esetet.~- A grófkisasszony sohase fog igazi könnyeket
18   8|      rabolja el az átok ereje.~- Grófkisasszony - mondottam sokszor, mert
19   8|      érettünk meg kell halnia. A grófkisasszony néma ajkai némák maradtak
20   8|  boldogtalanságunk árán is. De a grófkisasszony maga akarta szoptatni a