Rész

 1   1|    kisfiúról, akinek sötét szemei mindig a messzeségbe néztek. És
 2   4|       volt a tengeren, amikor még mindig látni vélte a leányfejet,
 3   5|      Ezekben a szemekben - mintha mindig könnyesek lettek volna -
 4   5|           az illetõ. A véleményét mindig olyan tökéletes, értelmes
 5   6|         tudott ölelni.~- Tévedés, mindig gyöngéden, finoman ölelt,
 6   6|    ültetett engem az ölébe. Õ ült mindig az én ölembe.~- Egyenes,
 7   9|          volt, akik jól mulattak, mindig mertek gondolni a holnapra
 8   9|         ébresztette fel õket, aki mindig pontosan fél hétkor érkezett.
 9  12|      titkolt szerelmétõl. Schmith mindig érezte, hogy erre a szép
10  12|        tulajdonképpen nincs joga, mindig félt, mindig féltékeny volt,
11  12|          nincs joga, mindig félt, mindig féltékeny volt, mint egy
12  13|          apáddal?~- Igen, vele is mindig hadilábon állok, tudod...
13  14|        Olyan nagy ez a mezõ, hogy mindig van rajta fû, a nyájak legelnek,
14  15|       elõkerült a Rákóczi-induló, mindig értelmetlenül és bizalmatlan
15  15|        pozaun szereplésekor Susek mindig teljes erõvel nekifeküdt
16  15|     gyûlölt riválisukat, amelyrõl mindig csak megvetés és lekicsinylés
17  17|       valakit.~A harangtorony még mindig nincs kész. Érthetetlen,
18  17| legborzasztóbbat gondolom, a jövõ mindig rám is licitál.~Például,
19  18|        dolgot, elhatároztam, hogy mindig szeretni fogom, és feleségül