Rész

 1   1|       fekete csöndet.~Az édesapám egyszer kétségbeesve rákiáltott:~-
 2   1|     kezeim között, de nem sokáig.~Egyszer csak hallottam, amint a
 3   3|     Megállok. Hallgatózom. A hang egyszer távolabbról, másszor közelebbrõl
 4   5|         volt. Másfél éve jár ide.~Egyszer meghallotta, amikor egy
 5   5|           után. (Én még siettem.)~Egyszer késõ éjjel vetõdtem a kávéházba.
 6   5|          Ugye, nevetséges, aminek egyszer vége van. Ami elmúlik. De
 7   6|        már a fedelet. A leány még egyszer megcsókolta a varázsló száját,
 8   8|       senki se látta sírni, de ha egyszer látni fogod a könnyeit,
 9   8|        ketten, anélkül, hogy csak egyszer is éreztük volna az õszinte,
10   9|   utcasarokról visszafordult, még egyszer benézett a szobába. A lány
11   9|         az anyja mellébõl, és még egyszer bedöfte. Nem volt reá szükség,
12  11|         valaki a nevünkön szólít. Egyszer hátra lehet nézni, hogy:
13  16|         és gyorsan dolgozott. Még egyszer végigmosták szivaccsal a
14  16|   tartóztatta a másik -, csak még egyszer! ~Újra nekihuzakodott. És
15  17|        itt már, de... mikor.~Csak egyszer! Megvan, ez a város Baja.
16  17|    veneziai kis utca. Itt jártunk egyszer Carmencitával. Ott fenn
17  18|         hordott a csizmaszárában. Egyszer megmutatta nekem. Azt mondta:~-
18  18| beszélgetett, vagy játszott, csak egyszer figyelmeztette. Másodszorra
19  18|          meglehetõsen sötét volt. Egyszer csak hirtelen megszûnt a