Rész

 1   2|           padokon és székeken öreg emberek és bánatos arcú, sápadt
 2   5|         amikor az egész közönséges emberek felsóhajtanak: „bizony,
 3   5|           Sajnálom, uraim, szegény emberek elõbb jelentkeztek, s azokkal
 4   8|       melegség szükséges. És olyan emberek között, akiknek változik
 5  10|          pályaházakban, az utcákon emberek, kocsik, lovak sietnek,
 6  10|           a fül zúg. A tárgyak, az emberek, a betûk elmosódnak. A szavak,
 7  11|       Lassan hullámokat vet a tér. Emberek sûrûsödnek össze mozgó,
 8  11| forgatagban gomolyognak a gyalogló emberek, a fogatok, a villamosok,
 9  11|           elvénült erõ, amelyet az emberek, a sietõ, dolgozó emberek,
10  11|          emberek, a sietõ, dolgozó emberek, leányok és fiúk itt elhullattak,
11  12|           élte. Abban az idõben az emberek szerették a mézeskalácsot.
12  12|            Schmithet.~Vannak ilyen emberek. Saját maguk elõtt szégyenlik,
13  12|        neki kiválasztani. Az ilyen emberek egyszerre akarnak kárpótlást
14  12|           tetejében, irigyeljék az emberek. Paul Walternek, az ötvösnek
15  15|           gondolatról, hogy vannak emberek, akiknek életében a zene
16  15|       valamennyien, bár mûveletlen emberek és egészen kis képzettségû
17  16|            rövidesen az egészséges emberek tiszta lélegzésével elaludt.~ ~
18  17|           Mögötte pedig sötét arcú emberek lopóznak le, mint az árnyékok,