Rész

 1   8|        hozzá.~- Grófkisasszony - mondottam -, hallottam rólad, hogy
 2   8|        volna.~- Grófkisasszony - mondottam -, azért jöttem ide, hogy
 3   8|        lehet.~- Grófkisasszony - mondottam -, te mindent tudsz, amit
 4   8|         utazás és álom nélküli - mondottam magamban -, de most már
 5   8|       intett.~- Grófkisasszony - mondottam -, hiszen te senkit sem
 6   8|          még nem fogadhatom el - mondottam -, mert nem szeretsz, és
 7   8|     sugarait.~- Grófkisasszony - mondottam -, olyan szép vagy, hogy
 8   8| szabadítanod magad az átoktól! - mondottam.~Kérdõleg nézett reám.~-
 9   8|          múlni.~- El fog múlni - mondottam -, mert nem szereted a gyermekeidet,
10   8|       nézett rám.~- Kisasszony - mondottam -, még nem érkezett el az
11   8|        ereje.~- Grófkisasszony - mondottam sokszor, mert így neveztem
12   8|      élettelen volt.~- Meghalt - mondottam -, és ha tudsz sírni, hát
13   8|         árnyéka.~- Álljunk meg - mondottam -, meg kell ásni a sírt.
14   8|      elföldelhetjük a koporsót - mondottam, és lassan beemeltem a gödörbe
15   8|       fogjuk kezdeni az életet - mondottam.~Boldogan intett, és elindultunk