Rész
1 1| lássunk többé! ~Richard nem szólt semmit, de megette
2 1| bolond? Miért éppen bolond?~Nem, ó, nem. Mindez a fekete
3 1| Miért éppen bolond?~Nem, ó, nem. Mindez a fekete csönd miatt
4 1| azelõtt együtt aludtunk. Én nem mertem mozdulni. De Richard
5 1| mertem mozdulni. De Richard nem is törõdött velem. Zihálva
6 1| kis húgaimat az udvaron. Nem is haboztam hát egy pillanatig
7 1| levegõ után kapkodott, de nem ébredt föl; azután egy iszonyút
8 1| vonaglott a kezeim között, de nem sokáig.~Egyszer csak hallottam,
9 1| hátamban és a fejemben, és nem akarom látni a kis Richard
10 1| Egyáltalán, doktor úr, nem tudok rendesen aludni.~ ~
11 2| óta - négy esztendeje - nem láttam õket. Külföldön tanultak.
12 2| találkozásnak.~Az arcuk még nem férfiasodott meg végképp.
13 2| kérdeztem.~- Igaz, te ezt nem tudod. Persze, akkor nem
14 2| nem tudod. Persze, akkor nem mondottuk el senkinek a
15 2| Azaz - tulajdonképpen ház nem is látszott, csak kerítés.
16 2| hogy a kezet rajta bedugni nem lehetett, és egészen közel
17 2| kerítés megett kert volt; nem nagyobb, mint egy kis szoba.
18 2| magasságára nyílott. Ajtót nem lehetett látni. A háztetõ
19 2| aki a házban lakik, észre nem veszi õket, és akkor már
20 2| Várnak, még mindenki le nem fekszik, és akkor kibújnak,
21 2| között...~- Míg csak haza nem jönnek a rablók, és akkor
22 3| szaladgál. És én ma éjjel nem fogok aludni. Mégis elmondom,
23 3| Csakhogy ezek a percek számomra nem az öröm, hanem a borzalom
24 3| melyet ezer és ezer között nem ismer meg egész életében
25 3| egész életében senki. Önök nem fogják megismerni. Gondolják
26 3| igazgatom a párnát, de nem sikerül az alvás. Ideges,
27 3| nevét sorolom föl; hiába - nem sikerül. A félelem egyre
28 3| az elmúlásról.~És a hang nem szûnik. Rövid szüneteket
29 3| milyen béka. Soha ezelõtt nem láttam olyant. Szõrök voltak
30 3| dolgot, végre is az ember nem hisz el meséket, ezenkívül
31 3| ide-oda rugdosni kezdtem, s nem engedtem, hogy talpra álljon.
32 3| vesztettem-e, vagy hogy volt, nem tudom, de a varangy talpra
33 3| valamit.~Csodálkozásomra nem volt semminek semmi nyoma.
34 3| tiszták, a szolgáló még nem jött be a cselédszobából.~
35 4| fejezetre, amelyet eddig nem tudott kitűnőre, csak jóra.
36 4| helyezett kilátásba, és ő nem törődött többé a szőke leánnyal.~
37 4| Józsefnek hítták. Felnőtt, és nem akadt Putifárnéja. Mit tehetett?
38 4| Megjegyzem, hogy József nem Budapesten élt. Komoly meggyőződésem,
39 4| nőgyűlölettől. Königsberg azonban nem tudta megmenteni. Mert ő
40 4| emberi tökéletlenség! - nem bírják el, hogy egy Putifárnál
41 4| belebetegszenek, ha e lehetőség nem áll elő. József tehát nőgyűlölő
42 4| leányt. A leányok azonban nem siettek felé, mert József
43 4| igen idős, uram, a leányom nem lehet a felesége!~József
44 4| felírta egy papírosra:~„A női nem bűnei.” Írta és kiadja:
45 4| por ezt a ködöt soha be nem piszkítja: lévén a part
46 4| leányfejet.~És a leányfej nem volt sehol.~Kereste, hol
47 4| szólt:~- Ezt elhibáztam. Nem értem utól, és az életem
48 4| sok kedves unokája van.~Nem gondolt a halálra, hiszen
49 4| természetben, hogy a halálról nem is gondolkozhatott. Mikor
50 4| megöljön.~A rózsa azonban nem gyógyult meg. Hiába volt
51 5| itta a zöld pálinkát, hogy nem lehetett kétség: a sebész
52 5| éleselméjûsége. Ez az ember valamikor nem volt ilyen, nem lehetett
53 5| valamikor nem volt ilyen, nem lehetett ilyen. Az alkohol
54 5| Hallgasson ide. Hát elõször is, nem az idõ múlik, hanem - mi.
55 5| mondtam, hogy ideiglenes. Ezt nem kell magyarázni: a fejlõdési
56 5| válik az idõ gondolata, s el nem hagyja a halál percéig.
57 5| Shakespeare a lenni vagy nem lennit. Az idõnek köszönjük
58 5| A kisgyereket egyáltalán nem bántja az idõ múlása. Nemcsak
59 5| embrionális állapot az idõvel nem számoló gyerek állapota.
60 5| behálózza agyvelejét. S többé nem tud tõle szabadulni. Ez
61 5| tizennégy-húsz évek között kezdõdik. Nem nehéz belátni, hogy lesz
62 5| az idõ-õrület valamikor nem volt, és most van - akkor
63 5| agyban az idõt. Külsõleg nem különbözik a többi agysejttõl,
64 5| mindenre, mert a tények nem múlnak el számára, hanem
65 5| Miért három nap alatt? Nem is sejti, kolléga úr? Egyszerû
66 5| sebészi beavatkozás ideje el nem jõ, egy múló értékû belgyógyászati
67 6| Báltermekben vagy lakomán, nem tudom. Egy kis fülkében
68 6| szegény egyedül. Kétség nem férhet hozzá, hogy mire
69 6| s maga is jól látta ezt. Nem volt szomorú miatta.~Megpróbált
70 6| legnagyobb kockázat, de nem sikerült semmi, és hamvazószerda
71 6| varázsló fejét.~- Miért nem akartál, fiam, rendesen
72 6| a szemeidet. Én, látod, nem tehetem, mert halott vagyok.
73 6| akik szerettek téged?~- Én nem szerettem egyiküket sem -
74 6| venni a pápaszemét is. De nem maradhatott ottan, mert
75 6| és soha hangosan beszélni nem hallottam.~Így beszélgettek
76 6| viselt, fiatal, édes arca meg nem öregedett, mint a többi
77 6| lányt láthatok.~A leány nem utálta meg õt e kellemetlen
78 6| varázsló fanyar mosollyal, bár nem tudott jól németül, és a
79 6| ha apám a koporsót már ki nem fizette volna.~A leányka
80 6| fizetve -, mert szeretlek, de nem bírok. Veszem észre, hogy
81 6| bírok. Veszem észre, hogy nem bírok. Igazítsd hát helyre
82 6| és testvérei, s azokkal õ nem volt ismerõs.~ ~
83 7| hihette volna az ember, hogy nem is magyar, pedig tiszta
84 7| fogadott, hogy az apám már nem él. A halálát jelentõ levelet
85 7| nyomorban élt, mikor hazajöttem, nem tudta eltemettetni. Szóval
86 7| engem.~- Az intézet ugyan nem ad ki hullákat... de ha
87 7| esetleg már össze is állítva, nem vonakodom, és az úrnak ki
88 7| Valószínû, hogy csontvázat még nem is látott. Körülnézte elölrõl-hátulról,
89 7| skelettel, kérem, már régen nem találkozott; mondta is Gyuri,
90 8| talál, költsön fel, mert nem akarok fejfájást.~Kiittam
91 8| ajkaid némák, és beszélni nem tudsz, de a szemeid megmondják
92 8| arany karikafüggõi. De nem nézett reám. Könnyen vonaglottak
93 8| mintha azt mondta volna: nem lehet.~- Grófkisasszony -
94 8| mondtam neki -, hiszen te nem tudsz szeretni. Mozdulatlan
95 8| nézett volna, továbbment. - Nem mertem utána nézni, a víz
96 8| rá a földre. A hold még nem jött fel, de a Sirius, mint
97 8| fölöttem lebegtek. Tudtam, hogy nem szabad szólanom, mert akkor
98 8| aggodalommal és bizonytalansággal. Nem tudtam a csónakban maradni.
99 8| hátratekintettem. Három árnyék! Nem mertem mozdulni. Valami
100 8| kínáltak.~- A csókodat még nem fogadhatom el - mondottam -,
101 8| fogadhatom el - mondottam -, mert nem szeretsz, és azt se tudom,
102 8| grófkisasszonyról. Ebben az órában nem szerettem õt, mert azt hittem,
103 8| mosoly volt az ajkain.~- Nem vártál rám, grófkisasszony -
104 8| grófkisasszony - mondtam neki -, de nem haragszom rád, mert, mint
105 8| mert, mint magam is tudom, nem szeretsz, és nem is fogsz
106 8| tudom, nem szeretsz, és nem is fogsz szeretni.~Nyakamba
107 8| bele kéne nyugodnom, hogy nem tudsz sírni, ez pedig a
108 8| elátkozta a szívemet, mert nem sirattam meg a fiát, amikor
109 8| múlni - mondottam -, mert nem szereted a gyermekeidet,
110 8| két hét. Elmúlt a nyár, és nem láttuk viszont egymást.
111 8| mi van a kisasszonnyal. Nem várt, nem tartotta meg az
112 8| kisasszonnyal. Nem várt, nem tartotta meg az ígéretét.
113 8| Kisasszony - mondottam -, még nem érkezett el az idõ. Most
114 8| könnyes volt. Közelebb léptem. Nem kép volt, hanem az igazi
115 8| a könnye jó könny. Pedig nem volt az. A varázsló, mikor
116 8| és már akkor mondta, hogy nem bízik hozzá. De azért elvégezte
117 8| fehér lesz a keverék, de ha nem, akkor elsötétedik. A varázsló
118 8| hogyan lehessen gyermeke, ha nem szeret senkit, és meddõséggel
119 8| Ölelésének fagyos lángjai nem alkalmasak arra, hogy belõlük
120 8| megérdemelnénk, mert senkit nem kívánunk mást, és gyermeket
121 8| utolsó pillanatig általában nem bízott, most aggódó kis
122 8| megkérdeztem, hogy miért nem alszik, kétségbeesett némasággal
123 8| vártunk, szenvedtünk, és nem tudtuk, mitévõk legyünk.~
124 8| Meddig utazhattunk így, nem tudom. Egyszerre váratlanul
125 8| is; de a kis koporsónak nem volt árnyéka.~- Álljunk
126 8| kezdtünk. Meddig ástunk, nem tudom. Mikor a gödör elkészült,
127 8| szólított:~- Tessék fölkelni.~Nem tudtam kinyitni a szemeimet.
128 9| könnyen halt meg, és egészben nem sok bánatot hagyott maga
129 9| délutánokon át késõ estig nem mutatkoztak. Keveset és
130 9| unalomból meg lustaságból nem hagyta ott a nõt.~Witman
131 9| alatt. Az iskola egyáltalán nem játszott szerepet az életükben.
132 9| volt tulajdonos fia, aki nem sokat törõdött se a házzal,
133 9| valószínûleg érezte, hogy mindez nem jól van. Az élet azonban
134 9| míg csak a baglyot meg nem ölik. De hol lakik? Minden
135 9| Witman fiú. A történtekrõl nem esett szó. A nagyobbik azt
136 9| leány ablakához mentek. Nem volt ott senki. Visszafordultak:
137 9| anyának, kérünk tõle.~- Nem ad.~- Az üvegszekrény kulcsát
138 9| kulcsát megszerezzük.~- Nem adja ki a kezébõl a kulcsokat.~-
139 9| szaladtak tanácskozni.~- Nem lehet tõle kérni.~- Semmi
140 9| kérni.~- Semmi szín alatt.~- Nem fog adni.~- Nem, nem.~-
141 9| alatt.~- Nem fog adni.~- Nem, nem.~- Ki kéne törni a
142 9| Nem fog adni.~- Nem, nem.~- Ki kéne törni a szekrényt.~-
143 9| lármát csinál, megint csak nem vihetjük el neki.~- Nem
144 9| nem vihetjük el neki.~- Nem fog fölébredni!~Tele volt
145 9| késem nyelével, és több zaj nem lesz. Te világítasz a tolvajlámpával,
146 9| igen, mind elvisszük; neki nem kell, ne maradjon neki semmi,
147 9| tehetetlenül sírni fog, ha majd nem fogja találni az ékszereket.
148 9| szakaszokra tagolták az éjszakát, nem rövidítették meg az órák
149 9| haragot fejezett ki, de szóhoz nem jutott Witmanné, mert az
150 9| és még egyszer bedöfte. Nem volt reá szükség, mert már
151 9| a vizet, de átöltözésre nem volt szükség, a ruháikon
152 9| kel, és ezért a szobájába nem is ment. Az ebédlõ tisztogatása
153 10| tejüvegje meg a színes függönyök nem védenek ellene, mert bántó,
154 10| Abban a szívben, amelynek nem kellenek többé a nyomorúságos
155 10| után megpihenni: mindez nem gyönyörûség, csak a fájdalom
156 10| Õk gonoszak, de haragudni nem szabad rájuk. Jóllehet miattuk
157 10| van úgy, hogy az életet nem lehet berendezni tisztán
158 10| a koponyában. És emiatt nem lehet nevetni az ostobák
159 10| ritmusoktól a világosság miatt nem lehet menekülni. És beszélni
160 10| gerincünkben. És most, hogy nem hasonlítanak többé azokhoz
161 10| amelyet csak láttam, de meg nem mértem, nincs jogom mondani,
162 10| párnájára.~Aki ezen az áron nem mer és nem akar az öröklétbõl
163 10| ezen az áron nem mer és nem akar az öröklétbõl húszmillió
164 11| szívdobbanásait.~A városoknak t.i. nem egy szívük van, mint az
165 11| lefoglalják a teret.~4.~De nem soká, mert a köd lassan
166 11| alszanak hónapos szobáikban. De nem mind. Ketten közülök valami
167 11| hogy korán kelni nõk miatt nem szabad, legfeljebb aranyak
168 11| hallgató lehet az istenadta, és nem találja a Kecskeméti utcát.
169 11| nyírott, szövetkezeti orvosok, nem is éppen jó télikabátban.
170 11| kirózsaszínesedve. A diákok a sarkon nem gyõznek utánuk forogni.~
171 11| hogy: ki az? Senki. És nem többet, de futni ám hazáig.
172 12| az õrtõl.~Az õr azonban nem tudott semmit se mondani.~
173 12| adományozott, bár ebben az egyben nem vagyok biztos. Szóval, 1732.
174 12| krónikában, amelyet már nem tudom hol, olvastam.~Elkészültünk
175 12| szerették a mézeskalácsot. Nem kuriózum, hanem csemegeszámba
176 12| csemegeszámba ment, és még cukrászok nem voltak. Szóval képzelheti,
177 12| pénze, csak jó barátja nem volt. Senki se szerette
178 12| céhmester vagyok - semmit. Nem szeret senki. Az emberektõl
179 12| szeret senki. Az emberektõl nem koldulhatok szeretetet és
180 12| szeretetet és bátorságot, erre nem vagyok képes. De a pénzemért
181 12| násznagynak - ennek a nevét nem tudom, elvégre az ember
182 12| tudom, elvégre az ember nem emlékezhetik mindenre -
183 12| mindenre - de a városbíró nem fogadta el. A násznagy más
184 12| vén zsugori Paul Walter nem adta hozzá a lányt. Nyilván
185 12| boldognak akarta látni. Éva nem ellenkezett, ez akkor nem
186 12| nem ellenkezett, ez akkor nem volt divatban. Az ezerhatszázas
187 12| tudta, hogy Schmith Fábián nem fog takarékoskodni vele
188 12| akkor is megérezték. Schmith nem is takarékoskodott. De persze
189 12| takarékoskodott. De persze nem tudta boldoggá tenni a feleségét.
190 12| pillanatára. No, ezt Schmith nem adhatta meg neki. Undorodott
191 12| mint egy dühös kutya, aki nem ugat, csak mar. És még csúnyább
192 12| hüllõcsókjai közepette, azt nem bánta. Ez a megaláztatás
193 12| találta a hálószobában. Nem érte ott. Az ajtó be volt
194 12| halat a vízbõl. Az övé volt, nem lehetett többé elvitatni
195 12| ítéletet egykedvûen fogadta; nem szólt egy árva szót se.
196 12| megbánást, semmi halálfélelmet nem mutatott.~Összetett kezekkel
197 12| tulajdonítottam -, de a szemei nem voltak könnyesek. Jónak
198 13| Pestre megyek, ott maradok. Nem bírom ki itthon.~- Az apáddal?~-
199 13| Persze, a szocializmus nem tetszik az öregúrnak.~-
200 13| is szocialista vagyok.~- Nem is illendõ dolog egy ötszáz
201 13| hazulról.~- Micsoda okok?~- Hát nem hallottad az esetemet?~-
202 13| hallottad az esetemet?~- Nem én!~- Hát barátom, úgy nézz
203 13| az ágyba. Fájt a fejem, nem tudtam aludni. Már egy jó
204 13| zörgést. Elveszem a fülem. Nem hallok semmit. Megint odaszorítom
205 13| kutyák majd ugatnak, de nem ugattak, és erre megnyugodtam.~
206 13| lélegzet-visszafojtva kinyitom. Nem tudom, fejfájás okozta-e,
207 13| erõs vagyok, és más vágyam nem volt, mint hogy a tolvajt,
208 13| elbírok-e vele? Barátom, nem tudom megmagyarázni, de
209 13| nyögött. Iszonyúakat. Hármat. Nem olvastam meg, de most is,
210 13| Teljesen úr voltam a testén, de nem tudtam - ezt értsd meg -
211 13| tudtam - ezt értsd meg - nem tudtam levenni kezeimet
212 13| diadalérzésemet. Mintha nem lenne többé agyvelõm, és
213 13| Csakhogy hangosan sírni nem kezdtem. Szegény, szegény
214 13| legrettenetesebb. És ezen már nem lehetett segíteni.~(Gecsõ
215 13| Vigasztalni próbáltam, de nem sikerült. Elhallgatott,
216 13| sikerült. Elhallgatott, és nem törõdött velem többé. Mereven
217 14| lehetett, ezt azonban biztosan nem állíthatjuk. Az utcaseprõk
218 14| Csodálkozva nézte. Rég nem látott asszonyszépséget
219 14| Átkapta a leány derekát, nem habozott, mert meglehetõs
220 14| Thesszáliába. Még kis korában. Nem láttam azóta.~Elfogta a
221 14| könnyezve beszélt tovább.~- Nem is tudom, ki a férje. Milyen
222 14| gyerekei is vannak. Vagy tán nem is él. Mégis, úgy hiszem,
223 14| haja, szakálla, bajusza nem volt, s olyan szép volt
224 14| fuvolájának szavát, míg el nem jött a nyájas nap. De hiába
225 14| fel Apolló az égre, többé nem hallhatta meg a fuvolaszót,
226 14| végtelen pusztaságokba. Nem látta õt többé senki a pásztorok
227 14| az én fiam, és senki úgy nem fuvolázott.~Õ is ott nyargal
228 15| is jobban szerettek errõl nem gondolkozni.~Idegenül érezték
229 15| és lármásan tapsolt. Ezt nem lehetett megérteni. Mert
230 15| recsegõ hangjait hibának nem számítjuk -, de mivel különb
231 15| többször elõterjesztést tett, nem akart vásárolni új „harsonát”.
232 15| belõle kihozni. Kumpert nem volt szorgalmas ember, az
233 15| recsegett-ropogott lenn a zenekarban. Nem tehetett egyebet Kumpert,
234 15| konstatálta, hogy a zenekar nem is olyan rossz, mint a város
235 15| nekik errõl a kérdésrõl nem volt határozott véleményük.
236 15| szemükben a dolog, amirõl nem szokás beszélni. De egyáltalán,
237 15| semmire. Szukop, a fuvolás meg nem tudott pontosan hangolni,
238 15| Magyarországra, ahol a jó zenészt nem tudja senki megfizetni.~
239 15| sohase vétette el a pauzákat, nem vágott bele idõk elõtt,
240 15| körülmények között egyáltalán nem izgatta és nem érdekelte
241 15| egyáltalán nem izgatta és nem érdekelte õket az, amit
242 15| szerint véletlenül éppen nem volt szükség az elrontott
243 15| karmesterükrõl, Stoczekrõl, jobb nem beszélni.~Õ Budapesten tanult,
244 15| oboistát és a fagottistát nem kapta meg, és a hiányos
245 15| és a hiányos zenekarral nem volt kedve veszõdni. Egy
246 15| bánatot, meghatottságot nem éreznek. A bor megóvta õket
247 15| kellett, mert igazán semmi mód nem kínálkozott reá, hogy az
248 15| sem tudott, mint ahogyan nem is volt igaz, de Stoczek
249 15| erõszakos ember, aki még hozzá nem is beszélt jól németül,
250 15| font, fájt, fájt a szívük.~Nem tudták, hogy tragédiájuk
251 15| dõltek ki a pultok mellõl. Nem tudták meg soha, hogy a
252 16| oldalon választotta el, és nem azon, amelyen a halott,
253 16| halott, míg élt - szokta.~- Nem úgy viselte õ a haját, te
254 16| vízszintesen halnának meg. Nem a, majd fölvágjuk a hasatokat,
255 16| egy ilyen ember, s ha ez nem lett volna ilyen, hát elküldte
256 16| Fogadott volna másat.~Vanja nem volt meggyõzõdve ennek a
257 16| akinél aljasabb ember még nem rohadt el a földben, nem
258 16| nem rohadt el a földben, nem gyaláztam volna meg. Alkalom
259 16| erõltetve nevettek, és nem beszéltek többet a dologról.~
260 16| Nikoláj bácsi, ha ezt most meg nem teszem, akkor egész életemben
261 16| legyen nekem irgalmas, ha nem jól tettem.~- Jó, hogy megtetted -
262 16| félistent, bámulja õt.~De nem sokáig gondolkozott errõl,
263 17| kerülhet ide?~De hiszen ez nem is az apám. Ez az ember,
264 17| szívem. Mit bánom én, ha nem is látok senkit. Kisétálok
265 17| világból, ha akarok. Fáradt nem vagyok, és nem félek az
266 17| akarok. Fáradt nem vagyok, és nem félek az élettõl. Gyerünk!~
267 17| hogy hazamenjek. Néha, nem mondom, a hazatérés gondolata
268 17| és tiszta a fejem - most nem! Menjünk.~3.~Az öcsém jön
269 17| fejét. Miért? Elébe állok. Nem akar megismerni.~- Kit tetszik
270 17| De hiszen én vagyok!~Nem felel, megfordul, elindul.
271 17| Utánamegyek. Az út elváltozik, de nem baj, eltalálok én itt akárhová.
272 17| itt van a Béla.~- De miért nem tegezel engem!~4.~Nem felel.
273 17| miért nem tegezel engem!~4.~Nem felel. Egy félig nyitott
274 17| alighanem tökéletlenül. De õ nem törõdik mindezzel, int,
275 17| sok vesztenivalóm.~- Régen nem másztam már kötélen, kisfiú
276 17| elhagyott szoba ez, ahol nem lakik senki, ahol éjszakákon
277 17| Hogy kerül ide ez a hulla?~Nem merek szólni. Az öcsém biztosan,
278 17| kötelességet teljesít, és akadályt nem ismer. Meg szeretnék állani,
279 17| pusztulásnak - de megállásról nem lehet szó. Egy szûk folyosóra
280 17| utcák és hidak sokaságán át. Nem zúgolódom, kíváncsian és
281 17| óriási kõkockák között, de nem mutatkozik élõlény. Egy
282 17| kellene halnom, mert akkor már nem lenne erõm - se az izmaimban,
283 17| utoljára láttam. De senki. Itt nem élnek, ez bizonyos. Miért?
284 17| erõs déli napfény miatt. Nem tudom, nem látom, mi van
285 17| napfény miatt. Nem tudom, nem látom, mi van körülöttem.~
286 17| mutatóujját.~- Jó, jó, de hiszen nem maradok itt!~- Hát akkor
287 17| magában az egész dolgot, nem tartóztat többé. Hátat fordít.~
288 17| és vissza se nézek.~De nem tudok elõrehaladni. Az út
289 17| ember bizonyos dolgokat nem tehet jóvá. Sõt, semmit
290 17| önvádtól, ettõl a fájdalomtól. Nem néz reám. A szemeibõl látszik
291 17| rekedt, erõs és kemény, hogy nem lehet ráismerni. Lehajol
292 17| közöm.~- Jó, tehát csak nem fogja kívánni, hogy ez az
293 17| De véres lesz a kötõd.~- Nem baj.~- De addig elpusztul.
294 17| ha leejted, akkor igazán nem lehet már semmit tenni.~-
295 18| fia naplói. Hosszú ideig nem jutottam hozzá, hogy beléjük
296 18| fiúknak is tetszett, de nem beszéltek róla. Szégyellték
297 18| és a labdázás. Így azután nem untunk bele a játékba, hanem
298 18| lótottunk-futottunk, míg csak vacsorázni nem hívtak.~Az iskola is érdekesebb,
299 18| bátyámnak ezt elbeszéltem. Nem hitte.~Az új tanító nem
300 18| Nem hitte.~Az új tanító nem szeretett olvastatni vagy
301 18| kezébe adta a nádpálcát.~- Ha nem ütöd teljes erõvel - mondotta -,
302 18| akik meg se nyikkantak és nem is sírtak, mindenki bámulta,
303 18| ezen sokat gondolkodtam, de nem tudtam megmagyarázni.~Én
304 18| megmagyarázni.~Én magam nem féltem a büntetéstõl. Tisztában
305 18| hogy éles kardja van, tehát nem fog merni megvágatni.~A
306 18| észrevettem, hogy egyáltalában nem szomorú. Egy szót se beszéltünk,
307 18| az ajtó elé állították. Nem is szóltam. Irmától azonban
308 18| Határozottan féltette tõlem Emmát. Nem akarta, hogy szeressem,
309 18| hogy õ szeressen engem. Nem engedte velem hunyni. Állandóan
310 18| Egy napon láttam, hogy nem jönnek többé együtt az iskolából,
311 18| leánnyal. Emma ettõl kezdve nem jött hozzánk. Húgomat faggattam,
312 18| sarokba kellett térdelnie, és nem kapott almát.~Hetek múltak
313 18| ki szépen!~Zöldi azonban nem szólt, és nem mozdult. Erre
314 18| Zöldi azonban nem szólt, és nem mozdult. Erre elhangzott
315 18| megkapaszkodott. Ütni azonban nem mert, mivel valószínûleg
316 18| teljesítették a parancsot. Most már nem volt Zöldinek mibe kapaszkodnia.
317 18| most megállt. Zöldi azonban nem nyikkant.~- Leszel-e még
318 18| a dühtõl.~Zöldi azonban nem felelt.~- Jól van, fiam -
319 18| hiszen jól van, ha most nem felelsz, majd felelsz késõbb,
320 18| Zöldi szédülten a falnak nem esett. Szerencsére megkapaszkodott,
321 18| belvárosi iskolába jártam. Nem láthattam többé mindennap
322 18| neki - mondta apám -, hogy nem láttad, és ne is nézz meg
323 18| lemondtunk, mert egyrészt nem volt gerendánk, másrészt
324 18| beleavatkoznának a dologba.~Gábor nem volt szenvedélyes állatkínzó,
325 18| dühösen Gábor.~Gábor kívánsága nem teljesedett. Másnap délután
326 18| összeharagudtak valamin.~- Hát nem ígéred meg, hogy nem beszélsz
327 18| Hát nem ígéred meg, hogy nem beszélsz többet a Rózsival? -
328 18| Irma csaknem sírva.~- Azt nem! - felelte Emma határozottan,
329 18| után a húgom Emmától.~- Nem! - felelte Emma, és rázta
330 18| rátettem a hurkot a nyakára.~- Nem én, nem akarok - nyafogott
331 18| hurkot a nyakára.~- Nem én, nem akarok - nyafogott a kisleány.~-
332 18| lefogták Emma karját.~- Nem engedem, nem! - sikította
333 18| Emma karját.~- Nem engedem, nem! - sikította a kis Emma,
334 18| levegõbe emelte a barátnõjét.~Nem bírta, el akart esni, és
335 18| ezek a mozdulatai. Az arcát nem láthattam, mert a padláson
336 18| volna, hogy ráálljon. Azután nem mozdult többet. Erre rémes
337 18| a borzalmas eseménynek, nem beszél róla többet. A család
|