Rész
1 1| messzeségbe néztek. És még egy dologról. A fekete csöndrõl.~
2 1| Elõkerestem a kötelet. Egy erõs hurkot kötöttem rá,
3 1| belefûztem a végét a hurokba.~Egy kicsit vártam.~Richard mélyen
4 1| udvaron. Nem is haboztam hát egy pillanatig se. Teljes erõvel
5 1| de nem ébredt föl; azután egy iszonyút nyögött, és kirúgta
6 1| Gyertyát gyújtottam.~Az ágyban egy kis gyönge gyermek feküdt.
7 2| ott ült a rendes padján, egy könyv olvasásába merülve.
8 2| megkerültük a templomot. A fiúk egy vak utcába vezettek, amelyrõl
9 2| volt; nem nagyobb, mint egy kis szoba. A talaja körülbelül
10 2| fehér virágok, amelyeknek egy szirma, csak egy szirma,
11 2| amelyeknek egy szirma, csak egy szirma, gyenge piros színû
12 2| lélegzete. A kert közepén egy csomó bíborpiros, kövér
13 2| haragoszöld színû fûbe. Mint egy kaleidoszkóp, úgy hatott
14 2| végében, a kerítéssel szemben egy kis ház gubbaszkodott. Zöld
15 2| le. Barna köpenyük alatt egy kis olajlámpát rejtegetnek,
16 2| Alacsony, vakolt odú. A falon egy lámpás pislog, és jobbra-balra
17 2| meggyújtja a lámpását, mely egy koponyában van elhelyezve,
18 2| mint a temetõben; sehol egy élõ lélek kívülünk.~Visszaindultunk.
19 2| lassanként elszállt a mellükrõl. Egy bérkocsi haladt arra. Füttyentettek.
20 3| mászkálnak, a füleimben egy békanyálszagú hang vartyog,
21 3| mindazt, amit elmondok, egy szegény, szerencsétlen ember
22 3| érezzenek együtt velem.~Egy áprilisi esõs éjszakán fölriadok
23 3| hang üti meg a fülemet. Egy hang, amely gyereksíráshoz
24 3| állat nyögéséhez hasonló. Egy hang, amelyre meghûl a velõ
25 3| szobabútorokból áramlana felém.~Mintha egy halálra kínzott kicsi gyerek
26 3| keresni kezdtem, honnan jõ. Egy sarokból hangzott, ahol
27 3| állott. Elveszem a teknõt. Egy állatot látok ott, akkorát,
28 3| látok ott, akkorát, mint egy kis macska. Gömböcbe gabalyodva
29 3| a szívem verése megállt egy pillanatra.~A vidékünkön
30 3| ilyen esetet hallottam. Egy szomszédunk - jómódú gazdaember -
31 3| idõre azután meghalt.~Akkor egy pillanatig se hittem a dolgot,
32 3| padlójához. Úgy koppant, mint egy vasgolyó, és hirtelen talpra
33 3| úgy, hogy a végén csak egy alaktalan, nyálas, bûzös,
34 3| mire gyengén sóhajtott. Egy ideig szorongva néztem az
35 4| háta mögött. Hátranézett. Egy szép szőke leány ment arra,
36 4| volt annyira kicsiny, hogy egy leány szépségét meg ne tudta
37 4| így szólt magában:~- Szép egy leány!~De tanulni kellett,
38 4| többé a szőke leánnyal.~Egy másik könyvet is áttanult,
39 4| tökéletlenség! - nem bírják el, hogy egy Putifárnál házibarátként
40 4| majd elolvadt, ha látott egy szép leányt. A leányok azonban
41 4| lehetett mondani jó partinak. Egy József!!~És mégis, egy napon
42 4| Egy József!!~És mégis, egy napon tűzbe dobta a kéziratait,
43 4| hogy jellemezzem a kort.) Egy dolog azonban a régi maradt,
44 4| s nagy betűkkel felírta egy papírosra:~„A női nem bűnei.”
45 4| Nos igen, mert szeretett egy leányt, igen, egy leányt,
46 4| szeretett egy leányt, igen, egy leányt, akinek szabályos
47 4| fekete a szeme. Satöbbi.~Egy napon végre jegyet váltottak.~
48 4| kivágta a vérfoltot, és egy apró üvegedénybe tette.
49 4| csupa éles szikla -, állt egy szép, szőke fiú. Hatalmas
50 4| valami érdekeset látott. Egy leányfejet, messze, benn
51 4| kezdett. Ledobta ruháit. Egy párat nyújtózkodott, végigtapogatta
52 4| bátran feszülő kötegeit, és egy gyönyörű fejessel a vízbe
53 4| szólott magához -, hiszen én egy óráig is kibírom egyik oldalamon.~
54 4| oldalamon.~Tényleg, már egy órája úszott. Azonban a
55 4| egész: hogyan is gondolhatna egy reszketõ öreg ember arra,
56 4| minden ápolás, fáradtság.~Egy reggelen széthullottak a
57 5| külvárosi kávéházban - ahová egy idõben jártam - kezdettõl
58 5| Egyszer meghallotta, amikor egy orvosi lapot kértem. Megszólított.
59 5| vetõdtem a kávéházba. Ott ült egy asztalnál. Magában ült,
60 5| delírium tremens felé. Most egy pillanat alatt világos lett
61 5| Idõ nincsen. De van nekünk egy tudási pontunk. Az a tudat,
62 5| az agyvelõ fejlõdésének egy ideiglenes maradványa.~Az
63 5| bizony, öregszünk!”~S itt egy érv van a kezemben. Azt
64 5| mert a szellemi fejlõdésnek egy alacsonyabb fokán áll. Ugye,
65 5| nehéz belátni, hogy lesz egy olyan idõ is, amikor ezen
66 5| tömegû, mint a másikban. Mint egy polip, nyúlványokat, kacsokat,
67 5| fogom ajánlani találmányomat egy embernek, aki mindenáron
68 5| Segíteni fogok rajta.~Kibérelek egy óriási termet mûtõteremnek.
69 5| Megtapintom a fejét. Lassan egy vágást teszek a tarkótól
70 5| Lefejtem a bõrt és izmokat egy fél tenyérnyire. A csonthártyához
71 5| idõsejteket körüladatom egy tálcán. Azután bevarrom
72 5| emberiség boldogsága szól hozzám egy örömüvöltésben.~A seb három
73 5| beavatkozás ideje el nem jõ, egy múló értékû belgyógyászati
74 6| VARÁZSLÓ HALÁLA~A varázsló, egy harmincon aluli férfi, akinek
75 6| vagy lakomán, nem tudom. Egy kis fülkében ült, szegény
76 6| behunyta a szemeit.~Az apja, egy kedves, erõs, széles vállú
77 6| Egészen másképp.~Az anyja, egy sápadt, régen halott asszony,
78 6| haldokoljak.~A varázsló nagyanyja, egy fõkötõs, pápaszemes öregasszony,
79 6| A zsebében kötés volt, egy harisnya, amely a varázsló
80 6| gyöngéden, finoman ölelt, mint egy asszony.~- Olyan biztos
81 6| magának, aztán elküldött egy kisfiút tiszta gallérért
82 6| kipirulva és könnyezve egy leány érkezett.~A varázsló
83 6| mint a többi nõé.~- Végre egy fiatal nõ - köszöntötte
84 6| hogy halálom elõtt még egy szép, fiatal lányt láthatok.~
85 6| értem mindent, amit csak egy nõ tehet egy férfiért. És
86 6| amit csak egy nõ tehet egy férfiért. És már szívesen
87 7| igazgatójának elsõ asszisztense egy embert jelentett be, aki
88 7| Az igazgató csöngetett. Egy fehér kabátos asszisztens
89 7| is, doktor úr? - ugyebár, egy hullamacerálás és összeállítás
90 7| fõzött skeletum.~Az idegen egy ideig csodálkozva nézett
91 7| Erre azután elhallgatott. Egy ideig csöndben állottak
92 8| bordóbársony régi pamlagon. Egy pillanatra még fölnéztem
93 8| perccel.~Ezen a délután egy néma grófkisasszonyról álmodtam.~
94 8| lesétáltam a folyóhoz. Mint egy leheletnyi csók leányarcon -
95 8| bágyadt szemeinek mélyén - egy pillanatra csak - megcsillant
96 8| pillanatra csak - megcsillant egy ibolyaszínû sugár. Megremegtem,
97 8| azért jöttem ide, hogy tõled egy csókot kapjak, és arra kérlek,
98 8| hát a fátyolodat, és önts egy csepp illatos olajat a homlokomra.~
99 8| kikeresett szoknyája zsebébõl egy kis kristályfiolát. Fehér,
100 8| jött fel, de a Sirius, mint egy nagy gyémánt, már fenn ragyogott,
101 8| folyó irányában.~Csakhamar egy csónakra akadtam. Beültem,
102 8| magamra terítettem, mint egy halotti leplet.~- Hosszú
103 8| elõttem fátylas porfelhõben egy szekér ballagott. Az ellenkezõ
104 8| kétszáz év elõtt építtetett egy herceg felesége a saját
105 8| mindenütt. Hideg volt. Megállt egy kertajtó elõtt, a kezét
106 8| fogom vizsgálni. - Átadott egy apró kristályszelencét,
107 8| bandukoltam a vasút felé.~Egy saroknál hirtelen megláttam.
108 8| a legrosszabb, amit csak egy szép nõre mondani lehet. -
109 8| Kérdõleg nézett reám.~- Egy könnyet, egyetlenegy könnycseppecskét
110 8| üde és fiatal volt, mint egy kisleányé. Az írószereket
111 8| hozzám simult, és a fejét - egy pillanatra - ráhajtotta
112 8| elváltunk.~Hazautaztam. Elmúlt egy hét, két hét. Elmúlt a nyár,
113 8| madárvértõl pirosló meleg vízben.~Egy napos, hideg októberi délutánon
114 8| elõre haladtam, a fák közül egy kicsiny, de nemes szépségû
115 8| homlokzaton félig nyitva volt egy zöld zsalus, földszinti
116 8| grófkisasszony az ablakban ült egy ingben, szemei az ég felhõit
117 8| Megrezzent, mosolygott, és egy széket tett ki az ablakon.
118 8| vágyó, fájdalmas volt, mint egy görcsös fejfájás. Leültem,
119 8| érkezett el az idõ. Most egy ideig úgy kell szeretnünk
120 8| tesz, azután kézenfogott. Egy sor szobán mentünk keresztül,
121 8| Végre kettõs ajtóhoz értünk. Egy apró villamos lámpát gyújtott
122 8| tolongtak, annyian voltak; egy egész sereg egyforma leány
123 8| sarokban ráakadtam a kisasszony egy képére, amely jobban tetszett
124 8| a grófkisasszonyt, amint egy petróleumlámpa alatt szomorúan,
125 8| átka. Rámnézett, azután egy tükröt tartott elém. Rémületes
126 8| gyógyításodat a földkerekségen csak egy ember vállalhatja el: Szindbád,
127 8| lámpavilágnál görnyedve olvasott egy nagy könyvben. Hellyel kínált,
128 8| nyárban jártunk, amikor egy hajnalon a kisasszony sikoltása
129 8| tudom. Egyszerre váratlanul egy folyó keresztezte az utunkat.
130 9| négy- és ötévesek, amikor egy napsugaras, csak kissé szeles
131 9| férjét sohase kínozta, de egy bizonyos fokon túl sohase
132 9| világra. Az utcában, ahol egy kétemeletes rozoga falépcsõjû
133 9| élt, és csendesen hízott. Egy bankhivatalnokkal ismerkedett
134 9| megették a vacsorát - az anyjok egy piroskötésû német regénybe
135 9| velük. Az elsõ emeleten egy öreg törvényszéki hivatalnok
136 9| aki alig volt otthon, és egy varrónõ, aki négy lánnyal
137 9| a ház tulajdonosa lakta. Egy egészen fiatal ember, a
138 9| lakóival. A földszinten egy üveges és egy rõfösüzlet
139 9| földszinten egy üveges és egy rõfösüzlet volt. Senki se
140 9| holnapra és holnaputánra is.~Egy szeptemberi estén kipirulva,
141 9| kipirulva, lihegve jöttek haza. Egy összekötözött baglyot cipeltek
142 9| padlására másztak érte. Egy hétig kutattak utána, megbeszélték,
143 9| szemük, és erõs vállaikban egy férfi erejét érezték, amikor
144 9| madár tulajdonképpen csak egy ház, ahová a Kín beköltözött,
145 9| A bagolyhoz siettek, és egy óra alatt most már végeztek
146 9| egyedül ment el hazulról. Egy házban fölfedezett valamit.
147 9| fiú bement a ház kapuján. Egy öregasszony jött felé, de
148 9| nadrágos fiú tiszta arcát, aki egy szökéssel átölelte a nyakát,
149 9| tartottak, magukhoz vettek egy vésõt, egy harapófogót,
150 9| magukhoz vettek egy vésõt, egy harapófogót, megvizsgálták
151 9| fogja találni az ékszereket. Egy pillanatra se került többé
152 9| volt, olyan erõs, mintha egy csomó üvegpoharat ládába
153 10| ÓPIUM~Egy idegorvos levelesládájából~
154 10| apró kellemességek, csak egy: a komoly, szomorú gyönyör!
155 10| idõ nélkül való öröklét egy darabját kapjuk.~Ekkor ismerjük
156 10| megismerhetlen az érzékek útján. Egy kockáról, amelyet csak láttam,
157 10| az Isten boldogsága csak egy pillanat? Igen: õ ennyit
158 10| féregnek pedig ismét kijut egy pillanat.~A lét esszenciája
159 10| évszázadok alatt kapnak - egy órát.~Aki ebbe belenyugszik,
160 10| számítsunk csak ötezret. Egy nap alatt tehát ötezer esztendõt
161 10| tehát ötezer esztendõt élek. Egy esztendõ alatt ez körülbelül
162 11| szívdobbanásait.~A városoknak t.i. nem egy szívük van, mint az embereknek,
163 11| a helyükön.~7.~A rendõrt egy fiatal fiú szólítja meg.
164 11| réteseit juttatja eszébe. Ugrik egy párat, és nagy nehezen kikászálódik
165 11| ablaka elõtt most sietve egy szobalány suhan el. Doktorért
166 11| tizenegyig. Benn olykor megvillan egy zsebkendõ, amely éppen most
167 11| eltengõdik. Még jó, ha arra jõ egy század katona.~A délelõtt
168 11| ki õszinte érdeklõdéssel. Egy teherhordó szekér megáll
169 11| senki sem figyeli, csak egy kisasszony egy ablakból.
170 11| figyeli, csak egy kisasszony egy ablakból. A gumikerekû-kocsisok
171 11| háztetõk felé. Ha most valaki egy ablakból lenéz a térre,
172 11| kétségbeesetten elsüllyedni látszik, egy titokzatos búcsúzás érthetetlen
173 11| minden, a Kálvin tér, mint egy fülledt barlang, ásítozik
174 12| hóhér.~Eszembe jutott azután egy Zichy Mihály-féle illusztráció,
175 12| Azért, hogy egyáltalán egy ilyen csúnya, zárkózott,
176 12| teljes, tökéletes boldogság egy pillanatára. No, ezt Schmith
177 12| mindig féltékeny volt, mint egy dühös kutya, aki nem ugat,
178 12| ablakon a bíró fia. Schmith egy hangot sem szólt. A feleségének
179 12| egykedvûen fogadta; nem szólt egy árva szót se. Szilveszter
180 13| Nem is illendõ dolog egy ötszáz holdas birtok leendõ
181 13| nem tudtam aludni. Már egy jó órája hánykolódtam, amikor
182 13| volt, hogy a fájós fejemet egy pillanatra falhoz szorítottam.
183 13| mint hogy a tolvajt, bár egy pillanatra csak, látni szerettem
184 13| lopóztam át. Most már csak egy ajtó választott el bennünket.
185 13| el bennünket. Nemsokára egy gyufa sercegését hallottam,
186 13| beleütköztem a rablóba. Egy állati hang szaladt ki belõle.
187 13| lihegve köpködni kezdett, mint egy varangyosbéka. És amikor
188 13| ölnivágyás állati kéjébe.~Egy ideig még karmolta a kezeimet,
189 13| telhetett el így. Lehetett egy perc, lehetett három óra.
190 13| csináltattam mesterséges légzést, egy harmadikat pedig orvosért
191 13| hogy hiába minden, megöltem egy embert, megfojtottam egy
192 13| egy embert, megfojtottam egy szegény, gyönge kis parasztot.~
193 13| szobában. A wertheimkasszán egy háromujjnyi vésett bemélyedés
194 13| Péter betörõszerszámai. Egy rossz ráspoly, egy kalapács,
195 13| betörõszerszámai. Egy rossz ráspoly, egy kalapács, egy fúró, amelynek
196 13| rossz ráspoly, egy kalapács, egy fúró, amelynek rég elveszett
197 13| fenyõfából csinált valaki egy másat, továbbá egy csorba
198 13| valaki egy másat, továbbá egy csorba kézifûrész. Ezekkel
199 14| lehullott virágokat tavasszal.~Egy éjjel, egy nyári éjjel történt.
200 14| virágokat tavasszal.~Egy éjjel, egy nyári éjjel történt. Akkor
201 14| mozgó árnyat, Szókratészt.~Egy fekete leány jött az utca
202 14| elkomolyodott.~- Nekem is volt egy leányom - motyogta - Azt
203 14| Az én fiam pásztor volt egy gazdag kereskedõnél. A birkáit
204 14| megállott a háta mögött egy kentaur lány, megölelte
205 14| messzirõl szólni a fuvoláját egy este, s azt is csak rövid
206 15| elismeréssel gondolt talán egy pillanatra rájuk, a muzsikusokra,
207 15| viszont õk vetették meg egy kicsit a közönséget.~Már
208 15| kellett inniok, mint például egy más muzsikusnak, aki ugyan
209 15| ambícióval, erõvel, tervekkel, és egy szimfóniának a vázlatát
210 15| nem volt kedve veszõdni. Egy év múlva már beszüntette
211 15| volna magát valaminek. Írt egy kis Adagió-t hegedûre és
212 15| májzsugorodást szerzett. Egy reggel vért hányt, és pár
213 15| és hogy a szerb király egy ízben kitüntette. Errõl
214 15| véletlenül részegen hazudta egy újságírónak. Ugyanez alkalommal
215 15| muzsikusok, és a temetés estéjén egy tanítóval, a zenekar egyik
216 15| vége volt.~Az új karmester egy fiatal, zömök és erõszakos
217 15| hangszereket vásároltatott. Egy év múlva a városi színházban
218 15| kerültek Magyarországra, egy mûveletlen és szegény korszakban,
219 16| kabátos szolga öltöztetett egy alacsony, szõke hajú hullát.
220 16| ember is elfért volna. Akár egy gyerek, olyan rövid volt
221 16| holttestet, és átvitték egy másik szobába. Fehérnemût
222 16| érdemrendeket meglátta, és bár ez egy boncolótermi szolgánál egészen
223 16| Nikoláj bácsi, ha ez a disznó egy évvel elõbb döglött volna
224 16| Vanja, az atyuskának kellett egy ilyen ember, s ha ez nem
225 16| karokat a mellén. Azután egy posztóval leterített kis
226 16| akarta az ajtót.~- Várj csak egy kicsit - tartóztatta a másik -,
227 16| Újra nekihuzakodott. És még egy utolsó csattanós pofont
228 16| rajta. Gondold csak el! - egy ilyen alkalom. Isten ne
229 16| fekete szemeit, és mint egy félistent, bámulja õt.~De
230 17| tegezel engem!~4.~Nem felel. Egy félig nyitott kapun belép
231 17| félig nyitott kapun belép egy házba. És az udvarból felmutat.~
232 17| világít még oda halványan. Egy nyitott, korlátos folyosót
233 17| folyosót látni, ahonnan egy cseléd hajol le mintegy
234 17| akarta mérgezni.~5.~Bemegyünk egy félig nyitott ajtón, ahonnan
235 17| vörös lámpafény dereng. Egy csendes, elhagyott szoba
236 17| hogy valakinek világítana. Egy lámpás, amelynek fénye senkinek
237 17| 6.~Öcsém előremegy, és egy tapétaajtót nyit ki. Keresztülmegyünk
238 17| nyit ki. Keresztülmegyünk egy más szobán. Ez egy széles,
239 17| Keresztülmegyünk egy más szobán. Ez egy széles, beláthatatlan nagyságú
240 17| terem közepén világít meg egy fekvő, halott nőt.~- Hogy
241 17| megállásról nem lehet szó. Egy szûk folyosóra érünk, és
242 17| Ezt a tájékot ismerem, ez egy veneziai kis utca. Itt jártunk
243 17| bár egészen világos. Sehol egy ember, egy hang.~- Mi ez,
244 17| világos. Sehol egy ember, egy hang.~- Mi ez, kihalt ez
245 17| nem mutatkozik élõlény. Egy madár se.~Most mit csináljak
246 17| öngyilkosságot, amelyet pedig egy jó selyem nyakkendõvel könnyen,
247 17| lezárva. Szétnézhetek. Sehol egy ember, egy hajó, sehol füstnek
248 17| Szétnézhetek. Sehol egy ember, egy hajó, sehol füstnek még
249 18| EMMA~Az alábbi történetet egy naplóban olvastam. A naplóíró
250 18| elárulni, hogy törõdnek egy lánnyal, hozzá aki még csak
251 18| Az új tanító tudniillik egy magas, vékony hangú és vörös
252 18| merészebbek, mint én. Volt egy Zöldi nevû, aki valamennyiünknél
253 18| hogy mindenki gyûlölte is egy kicsit. Miért, ezen sokat
254 18| második-harmadik padban egy síró fiú kucorgott.~Egy
255 18| egy síró fiú kucorgott.~Egy ilyen alkalommal eleredt
256 18| egyáltalában nem szomorú. Egy szót se beszéltünk, csak
257 18| egyszerre csak nagy harag lett. Egy napon láttam, hogy nem jönnek
258 18| hogy többekkel birkóztam egy ellen. A helyemen maradtam
259 18| fiúk lihegve dolgoztak. Egy részök a padból tolta Zöldit,
260 18| ütésig. Végre felhangzott egy iszonyatos bõgés:~- Ne-e-e-m!~
261 18| és leült. Az osztályban egy légy repülését is meg lehetett
262 18| hogy más tanítóhoz adnak. Egy hét múlva már a belvárosi
263 18| olvastam az újságban, hogy egy kocsist felakasztottak,
264 18| és akasszunk fel rajta egy macskát vagy kutyát. Gábornak
265 18| hamarosan a padláson dolgoztunk. Egy ruhaszárító kötelet szedtünk
266 18| ötletei voltak. Így például egy évvel elõbb egy eleven macskát
267 18| például egy évvel elõbb egy eleven macskát vágott ketté
268 18| kötelet. Még aznap délután egy daxli tévedt az utcáról
269 18| és mozdulatlan maradt. Egy darabig néztük, azután függve
270 18| settenkedtek, és cukorral egy újabb kutyát csaltak be.
271 18| Gábornak, hogy rendezzen még egy akasztást. Bátyám azonban
272 18| tervet. Kijelentette, hogy egy napra elég egy akasztás,
273 18| Kijelentette, hogy egy napra elég egy akasztás, mire Juci kinyitotta
274 18| elfeledkeztünk az akasztásról, mert egy új labdát kaptunk. Gáborral
275 18| mesélte, hogy felakasztottak egy gyilkost - mondta Emma hûvösen,
276 18| kötelet, a végét körülcsavarta egy gerendán és megkötözte.
277 18| padlásról, akadt rá a holttestre egy félóra múlva. Õ hívta át
|