Rész

 1   3|           ismeretlen félelem kezd reám szállni a csöndes sötétségben,
 2   8|       karikafüggõi. De nem nézett reám. Könnyen vonaglottak a vállai,
 3   8|  lehajtotta a fejét, és fölnézett reám, miközben piros, néma ajkai
 4   8| átnyújtotta, azután anélkül, hogy reám nézett volna, továbbment. -
 5   8|        mondottam.~Kérdõleg nézett reám.~- Egy könnyet, egyetlenegy
 6   8|          szólottam -, várni fogsz reám, ha máskor jövök?~Bólintott,
 7   8|          egyforma leány tekintett reám körös-körül. Mindannyi mezítelen.
 8   8|   kétségbeesett némasággal borult reám. Szerencsétlenek voltunk.
 9  13|           szemei dülledten néztek reám. Az arca szederjes volt.
10  17|      pajtást. Azt szeretném, hogy reám nézzen, megbocsásson, hogy
11  17|      ettõl a fájdalomtól. Nem néz reám. A szemeibõl látszik még,