Rész
1 1| az ágyamban. Még vérzett is a fejemen a bõr, ahogy Richard
2 1| tûz. És kopasz lesz a feje is, mert a haja elég. Kopasz!
3 1| hogy a vasúti kocsik sarkai is tele vannak azzal az iszonyatos
4 1| mozdulni. De Richard nem is törõdött velem. Zihálva
5 1| húgaimat az udvaron. Nem is haboztam hát egy pillanatig
6 2| tulajdonképpen ház nem is látszott, csak kerítés.
7 2| És ott laknak a rablók is.~- Kicsodák? - kérdeztem.~-
8 3| bár ha csak ráemlékszem is a dologra, reszketõ félelem
9 3| se hittem a dolgot, végre is az ember nem hisz el meséket,
10 4| leánnyal.~Egy másik könyvet is áttanult, és éppen a harmadikba
11 4| sem, sőt, a franciás fűző is végképpen kiment a divatból. (
12 4| bámult maga elé. A reggel is ott érte, amint a titokzatos
13 4| gondolkozott. De utoljára is határozott, mert másképp
14 4| igen különös. De egyébként is, mindenesetre különös.~Ez
15 4| magához -, hiszen én egy óráig is kibírom egyik oldalamon.~
16 4| érnem, ha az életem bánja is - mondta a fiú többször,
17 4| értem utól, és az életem is bánja!~És a hátára feküdt.~ ~
18 4| lett. És naponként többször is gyerekes vidámsággal sétált
19 4| természetben, hogy a halálról nem is gondolkozhatott. Mikor reggel
20 4| tette miatt. Hiszen máskor is leszakított már virágot,
21 4| véletlen volt az egész: hogyan is gondolhatna egy reszketõ
22 4| beteg száráról. S a levelek is.~Ebben nincs is semmi csodálatos.
23 4| levelek is.~Ebben nincs is semmi csodálatos. És abban
24 5| leglényegtelenebb beszélgetéseknél is, amelyeket a kávéházi vendégekkel
25 5| jelentéktelen dolgokról is nagy érdeklõdéssel beszélt.
26 5| hozattam abszintet magamnak is, amire elmúlt a zavara.
27 5| Tíz perc múlva már benne is volt a mondanivalójában.~...
28 5| Hallgasson ide. Hát elõször is, nem az idõ múlik, hanem -
29 5| régi dolog. Ezt már Kant is tudta. Idõ nincsen. De van
30 5| köszönjük az V. szimfóniát is, a Beethoven sorsszimfóniáját -
31 5| kész ember van. De innen is van fejlõdés. Lesz idõ,
32 5| hogy lesz egy olyan idõ is, amikor ezen az idõszakon
33 5| akkor kétségtelenül helyének is kell lennie a centrumban.
34 5| Miért három nap alatt? Nem is sejti, kolléga úr? Egyszerû
35 5| kolléga úr? Egyszerû pedig ez is.~Hiszen nincs többé idõ!
36 5| jelentkeztek, s azokkal különben is elõbb kell végeznem, mert
37 5| rajta gondolkodni.~De addig is, míg a sebészi beavatkozás
38 6| lesz nyújtózkodva, s maga is jól látta ezt. Nem volt
39 6| utoljára - még saját magán is, ami már a legnagyobb kockázat,
40 6| mondta a varázsló. - Különben is, csak az kellene még, hogy
41 6| kellett venni a pápaszemét is. De nem maradhatott ottan,
42 6| akinek eszébe jutott, mondott is valamit rá. Például:~- Szegénynek
43 6| gallérért és kézelõért. Addig is átvizsgálta a szemfedõt,
44 6| feleségül venni, és meg is tenném, ha apám a koporsót
45 7| volna az ember, hogy nem is magyar, pedig tiszta kiejtéssel
46 7| orvosnövendékek tanuljanak. Azt is megtudtam, hogy csak akkor
47 7| vagy esetleg már össze is állítva, nem vonakodom,
48 7| kezeimhez lefizetni, mennyi is, doktor úr? - ugyebár, egy
49 7| hogy csontvázat még nem is látott. Körülnézte elölrõl-hátulról,
50 7| nem találkozott; mondta is Gyuri, aki a II. számú anatómiába
51 7| könnyezik a szeme, és õ maga is kötelességszerûen elérzékenyült:~-
52 8| mindentudókká teszi a nõket, és azt is tudod, hogy csak miattad
53 8| Hirtelen gonoszul kétszer is igent intett a fejével.~-
54 8| napsugarak utolsó rezzenései is eltûntek már a horizontról,
55 8| úgyhogy láthattam az arcát is. Jobb kezében kis kézitükröt
56 8| tudom, fogsz-e tudni valaha is?~Újra elõvette a kis tükrét,
57 8| lépést, de mindjárt meg is állottam. A kerítés keresztfáján
58 8| azt hiszem, még gyermeket is szeretnék tõle, de hidegek
59 8| országutakat, és bementem a városba is. A korzón sétálók között
60 8| haragszom rád, mert, mint magam is tudom, nem szeretsz, és
61 8| tudom, nem szeretsz, és nem is fogsz szeretni.~Nyakamba
62 8| mondanod arról, hogy én valaha is sírjak miattad.~Alázatosan
63 8| szívérõl. Azt írta, hogy maga is belátja ezt, s szívesen
64 8| szabályszerû vizsgálatokat is. Különbözõ folyadékokból
65 8| mondotta -, hogy terád is átragadt az öreg hercegnõ
66 8| ismerik magukat és egymást is, hogysem hosszabb ideig
67 8| mert így neveztem azután is -, el fogunk pusztulni mind
68 8| anélkül, hogy csak egyszer is éreztük volna az õszinte,
69 8| nehéz órák szenvedéseiben is, és jóllehet az utolsó pillanatig
70 8| saját boldogtalanságunk árán is. De a grófkisasszony maga
71 8| hármas árnyékot vet. Nekem is hármas árnyékom volt, a
72 8| árnyékom volt, a kisasszonynak is; de a kis koporsónak nem
73 9| bizonyos fokon túl sohase is szerette. Férfiaknál sokkal
74 9| igazolja, menti, sõt értékessé is teszi az ilyen erõs, bár
75 9| bocsátanunk, mert végre is két szép és erõs fiút hozott
76 9| padláslyukakon át ki, a háztetõre is a magas tûzfalakig, a sajátságos
77 9| szombaton este. Az iskolába is velök ment, ha iratkozni
78 9| fáradtságába került: kacérkodott is vele. A hivatalnok kísérgette,
79 9| Nemegyszer megkínozták egymást is, közös megbeszélés szerint,
80 9| azonban a kis emeletes házban is haladt elõre, mint mindenütt
81 9| holnapra és holnaputánra is.~Egy szeptemberi estén kipirulva,
82 9| vannak elrejtve. Száz évnél is tovább él... Bagoly kellett,
83 9| de megígérte, hogy máskor is eljön. Megkérdezte a lány
84 9| asszonyokat. Otthon, az ágyban is még a lég asszonyairól beszélgettek.
85 9| asszonyairól beszélgettek. Be is jöttek. Nesz nélkül siklottak
86 9| mindazok között, akiket valaha is láttak. Irén azt felelte,
87 9| kalandjaikat, még a bagoly kínzását is.~- Csak ezért érdemes élni -
88 9| gyûrûje van.~- Az ujján is hord három gyûrût.~Este
89 9| iránt, szerették volna õt is megkínozni.~- Én betöröm
90 9| és ezért a szobájába nem is ment. Az ebédlõ tisztogatása
91 10| azoknak ez elég, és sok is. Õk gonoszak, de haragudni
92 10| fogalmaival.~Több hasonló dolog is jelentkezik a nap sorvasztó
93 10| fáradtságérzés - ezekrõl is le kell mondani. A szemek
94 10| Hiszen a szûkmarkú isten is csak azért ajándékozott
95 11| aranyak lelése miatt. De akkor is meggondolandó.~6.~Most már
96 11| 6.~Most már a boltokat is nyitogatják. És az apró
97 11| szövetkezeti orvosok, nem is éppen jó télikabátban. Szerte
98 12| suttogta Margit. Rajtam is végigfutott a hideg. Átéreztem
99 12| ügyefogyott szervírozásban is, de rögtön kívántam hallani,
100 12| a legszebb lõcsei lányt is, mert gazdag vagyok. És
101 12| szerencsétlenségükért és bánatukért. Schmith is azt akarta, hogy most már,
102 12| urak voltak. A királyok is, a fõispánok is, a városbírók
103 12| királyok is, a fõispánok is, a városbírók is. Érti?~-
104 12| fõispánok is, a városbírók is. Érti?~- Értem - felelte
105 12| képzelni. Ez vigasztalta Évát is. Hiú leány létére rajongott
106 12| a húszéves lányok akkor is megérezték. Schmith nem
107 12| megérezték. Schmith nem is takarékoskodott. De persze
108 12| megelégedéssel várta a halált is. Azt mondhatnám, hogy örült
109 13| Az apáddal?~- Igen, vele is mindig hadilábon állok,
110 13| legkevésbé az, hogy én magam is szocialista vagyok.~- Nem
111 13| szocialista vagyok.~- Nem is illendõ dolog egy ötszáz
112 13| Most azonban más okaim is vannak, hogy elmenjek hazulról.~-
113 13| gyáva. Sok bajom volt emiatt is az apámmal, aki azt képzelte,
114 13| természet adta joga enni is; ha nincs ennivalója - lopni.
115 13| voltam, s amint számítottam is, beleütköztem a rablóba.
116 13| Nem olvastam meg, de most is, mintha egymás után hallanám
117 14| mindegy nekik. Még alszanak is munka közben. A seprõ meg
118 14| nyári éjjel történt. Akkor is söpört. A hold zöldessárgára
119 14| mennyiségû bor volt benne is, és megölelte.~- Hogy hívnak?~-
120 14| és elkomolyodott.~- Nekem is volt egy leányom - motyogta -
121 14| leányom - motyogta - Azt is Zenóbiának hívták. Elment
122 14| könnyezve beszélt tovább.~- Nem is tudom, ki a férje. Milyen
123 14| lett. Talán már gyerekei is vannak. Vagy tán nem is
124 14| is vannak. Vagy tán nem is él. Mégis, úgy hiszem, él,
125 14| egészséges szép kis lány volt. Én is meg az anyja is egészségesek
126 14| volt. Én is meg az anyja is egészségesek voltunk.~A
127 14| Szókratészt meg Zenóbiát is.~Nemsokára azonban a porfelhõ
128 14| fuvoláját egy este, s azt is csak rövid ideig.~Elhívták
129 14| senki úgy nem fuvolázott.~Õ is ott nyargal velük a messze
130 15| belesápadt, ilyenkor a nép is bizonyos elismeréssel gondolt
131 15| részesüljön olyan városban is, ahol senki, de senki se
132 15| De különben!? Õk maguk is jobban szerettek errõl nem
133 15| a közönséget.~Már azért is, hogy a város, ahol a karmester
134 15| konstatálta, hogy a zenekar nem is olyan rossz, mint a város
135 15| ember. Valamikor komponált is, és a generálbasszust Prágában
136 15| Legalább így mondta, és el is lehetett neki hinni. Õ sohase
137 15| többet keresett még Beránnál is, akinek pedig igen jó házai
138 15| okuk rá. Már maga a zene is kifinomítja és érzékennyé
139 15| tudott, mint ahogyan nem is volt igaz, de Stoczek valamikor
140 15| karmestere, eltávozott Kumpert is, a pozaunista. Vért hányt,
141 15| ember, aki még hozzá nem is beszélt jól németül, elvégezte
142 15| minden fizetése ráment. Neki is mennie kellett. A többieket
143 15| oboistát és fagottistát is. Új hangszereket vásároltatott.
144 15| halt meg. És a „muzsikusok” is valamennyien pontosan erre
145 15| csekély tehetségük mellett is joguk volt, ez rabolta el
146 16| boncolóasztalon kétolyan hosszú ember is elfért volna. Akár egy gyerek,
147 16| híttak még néhány nap elõtt is Trepovnak. Egyszerûen csak
148 16| lemosták a hájas, fehér hátat is. Az egyikük azután fésût
149 16| többször halkan fütyült is), azt felelte, hogy minden
150 16| kinézett a boncolóterembe is. Végre a holttesthez lépett,
151 16| ezt a disznót, és még meg is rúgom! Felizgulva az új
152 16| azután dadogva, mert az arca is kipirult a nagy izgalomban.~
153 17| kerülhet ide?~De hiszen ez nem is az apám. Ez az ember, amint
154 17| szívem. Mit bánom én, ha nem is látok senkit. Kisétálok
155 17| Gondolkoznom kell rajta, mikor is jártam itt. Nyolc-tíz éve,
156 17| Nyolc-tíz éve, egyedül akkor is, de boldogan, mert soká
157 17| gondolom, a jövõ mindig rám is licitál.~Például, ha most
158 17| sötétségben. Közben bóbiskolnék is talán egypár órát, valamelyik
159 17| ausztráliai milliárdosleány is, akinek a szemeit itt csodáltam
160 17| itt fekszik köztük a Zsoli is, a régi, szép fehér kutyánk.
161 17| saját pusztulását és másokét is.~- Zsoli, Zsoli!~Le szeretnék
162 18| elsõbe. A többi fiúknak is tetszett, de nem beszéltek
163 18| szeretni fogom, és feleségül is veszem.~A kis Emma gyakran
164 18| bátyámmal. Néha más lányok is jöttek, például az unokahúgaink,
165 18| azelõtt rendszerint csókolózni is szoktunk a pincében, a padláson,
166 18| kettõtõl négyig, és délelõtt is nyolctól tizenegyig, és
167 18| vacsorázni nem hívtak.~Az iskola is érdekesebb, mulatságosabb
168 18| meg se nyikkantak és nem is sírtak, mindenki bámulta,
169 18| hogy mindenki gyûlölte is egy kicsit. Miért, ezen
170 18| Remekül értette. Még a pálca is másképp állt a kezében,
171 18| volt és büszke. Mintha most is éreztetni akarta volna,
172 18| ajtó elé állították. Nem is szóltam. Irmától azonban
173 18| ölelte és csókolta. Még azt is megakadályozta, hogy sokat
174 18| azonban az õ kérdéseire is néma maradt, mire a sarokba
175 18| és haragudtak rá. Magam is gyûlöltem, és mi tagadás,
176 18| osztályban egy légy repülését is meg lehetett volna hallani.~
177 18| hogy nem láttad, és ne is nézz meg soha egyet se,
178 18| múlva. Õ hívta át Emma apját is, még mielõtt apáék hazaérkeztek
|