Rész
1 1| csöndrõl.~Egyszerre nõtt meg.~Tegnap este még egészen
2 1| hangosan fölsírtak. Apám meg édesanyám meggyújtották
3 1| Richard megcsúfolt. Akkor jött meg. Éjjel. Betörte az ablakot,
4 1| nehéz, kínos álom lepte meg. Csikorogtak az ágyak, nyögõ,
5 2| arcuk még nem férfiasodott meg végképp. Finom orrukon,
6 2| utolsó ház elõtt állapodtunk meg. Azaz - tulajdonképpen ház
7 2| Kábító virágillat csapott meg. A kerítés megett kert volt;
8 3| békától: miért merednek meg az izmaim halálos izgalomban,
9 3| és ezer között nem ismer meg egész életében senki. Önök
10 3| S e pillanatban hang üti meg a fülemet. Egy hang, amely
11 3| kérem, hogy álmodtam. Tudják meg tehát, hogy a feleségem
12 4| hogy egy leány szépségét meg ne tudta volna becsülni -
13 4| nézte a végtelen tengert meg a lenyugvó napot - melynek
14 4| rózsa azonban nem gyógyult meg. Hiába volt minden ápolás,
15 5| Az alkohol változtatta meg.~Mikor meglátott, összerezzent.
16 5| az új nézõpont rontotta meg az embernek a pszichikai
17 5| gyerek állapota. De nézzük meg, mire a pszichéje kifejlõdik:
18 5| De addig, addig!... s itt meg kell állanunk. Az orvostudomány
19 6| Hogy tönkre fog tenni. Nézz meg engem, ötven éves vagyok.
20 6| viselt, fiatal, édes arca meg nem öregedett, mint a többi
21 6| varázsló. - Kellemesen lep meg, hogy halálom elõtt még
22 6| láthatok.~A leány nem utálta meg õt e kellemetlen és alakoskodó
23 6| téged feleségül venni, és meg is tenném, ha apám a koporsót
24 7| kabátos asszisztens jelent meg.~- Kérem szépen, doktor
25 7| szólott az igazgató - nézesse meg, a múlt hónapban vagy az
26 7| tudós pedig hellyel kínálta meg különös vendégét.~Öt percnyi
27 8| mentén seregestõl. Nekik meg kellett halniok, mire a
28 8| magamban -, de most már meg kell csókolnom a néma kisasszony
29 8| néhány lépést, de mindjárt meg is állottam. A kerítés keresztfáján
30 8| akkor hozz belõlük nekem, meg fogom vizsgálni. - Átadott
31 8| szívemet, mert nem sirattam meg a fiát, amikor meghalt.~-
32 8| fiát, amikor meghalt.~- Meg kell szabadítanod magad
33 8| minden pénteken hétszer meg fogja mosni a lábait, madárvértõl
34 8| Nem várt, nem tartotta meg az ígéretét. Megkerestem
35 8| villamos lámpát gyújtott meg, és valahonnan a küszöb
36 8| már idekerültem, bátran meg fogok küzdeni mindennel.
37 8| és meddõséggel átkozták meg. Ölelésének fagyos lángjai
38 8| hóviharos télben érkezett meg a gyermek, akit annyira
39 8| akirõl tudtuk, hogy érettünk meg kell halnia. A grófkisasszony
40 8| volt árnyéka.~- Álljunk meg - mondottam -, meg kell
41 8| Álljunk meg - mondottam -, meg kell ásni a sírt. A körmeinkkel,
42 9| világnak. Elég könnyen halt meg, és egészben nem sok bánatot
43 9| Witmannénak azonban szintén meg kell bocsátanunk, mert végre
44 9| bankhivatalnokkal ismerkedett meg férje halála után fél évre,
45 9| csókokat. A férfi unalomból meg lustaságból nem hagyta ott
46 9| keveset törõdtek az anyjokkal meg a szeretõjével; terveik
47 9| fogják el, és hogyan ölik meg. Sikerült. Csillogott a
48 9| lakik, míg csak a baglyot meg nem ölik. De hol lakik?
49 9| feszes ruganyosság szállja meg a tagjaikat, mintha a lekötözött,
50 9| házban. Egészben nagyon meg voltak elégedve, a dolog
51 9| Witman kijelentette, hogy meg lesz elégedve azzal, amit
52 9| Kérték Witmannét, mutassa meg nekik a holmit. Az asszony -
53 9| éjszakát, nem rövidítették meg az órák lassú múlását.~Mikor
54 9| rajta.~- Most siessünk, meg fogunk mosdani és átöltözünk.~
55 10| És az ablakok tejüvegje meg a színes függönyök nem védenek
56 10| idomtalan színfoltokban jelenik meg, amelyeknek nyilvánvalóan
57 10| darabját kapjuk.~Ekkor ismerjük meg az élet mély értelmét, és
58 10| amelyet csak láttam, de meg nem mértem, nincs jogom
59 10| géprészecskéiben.~Állítsátok meg a nyomorult, szegényes kis
60 10| esztendeig, és sokasodjék meg az õ utódaiban.~ ~
61 11| csengetésektõl zavarosodik meg a köd. Egyszerre sok villamoskocsi
62 11| egy fiatal fiú szólítja meg. Egyetemi hallgató lehet
63 11| ütéseit senki se hallja meg. A lebonyolódó találkák
64 12| érez. Ezért választották meg harmincnégy éves korában
65 12| gondolattól, hogy a felesége meg fogja csalni. Hiszen annyi
66 12| ötvösnek a lányát, Évát kérte meg. Négy hét alatt megvolt
67 12| egyenlõ a boldogsággal. Meg volt róla gyõzõdve. És a
68 12| ezt Schmith nem adhatta meg neki. Undorodott a kedveskedéseitõl,
69 13| szorítottam. Akkor hallottam meg ezt a különös zörgést. Elveszem
70 13| Iszonyúakat. Hármat. Nem olvastam meg, de most is, mintha egymás
71 13| de nem tudtam - ezt értsd meg - nem tudtam levenni kezeimet
72 13| teljes erõmmel támadtam meg, ez iszonyú szégyen volt.
73 14| is munka közben. A seprõ meg jár a kezükben le, fel,
74 14| szép kis lány volt. Én is meg az anyja is egészségesek
75 14| leánya hetéra.~- Ne ölelj meg!~- Ne-e? - csodálkozott
76 14| maga körül a port. Majd meg elkeseredetten csapkodni
77 14| porfátyolt és benne Szókratészt meg Zenóbiát is.~Nemsokára azonban
78 14| bárányainak, a kutyájának - meg a síkon lakozó kentaur leányoknak.~
79 14| égre, többé nem hallhatta meg a fuvolaszót, mert a fiam
80 15| Ilyenkor viszont õk vetették meg egy kicsit a közönséget.~
81 15| szorgalmas ember, az ambíció meg éppen távol állott tõle,
82 15| semmire. Szukop, a fuvolás meg nem tudott pontosan hangolni,
83 15| csak nagy ritkán kapták meg. Rendes körülmények között
84 15| a fagottistát nem kapta meg, és a hiányos zenekarral
85 15| szoktak beszélni, hívják meg. A koporsó körül ott álltak
86 15| macskazenét lehet ûzni, így meg kellett maradniok sorsuk
87 15| Alig kettõt-hármat tartott meg. Aztán keresztülvitte a
88 15| Stoczek éppen jókor halt meg. És a „muzsikusok” is valamennyien
89 15| erre az idõre öregedtek meg és dõltek ki a pultok mellõl.
90 15| pultok mellõl. Nem tudták meg soha, hogy a cigányos, kulturálatlan
91 15| voltak, hogy ez rontotta meg az életüket, ez vette el
92 15| csalódottan, nyomorultul haljanak meg.~ ~
93 16| és harisnyát húztak rá, meg finom cipõket és aranyos,
94 16| urak vízszintesen halnának meg. Nem a, majd fölvágjuk a
95 16| évvel elõbb döglött volna meg, hány orosszal több élne
96 16| hogy több embert öletett meg, mint okvetlenül szükséges
97 16| szállítsák.~Vanja - a fiatalabb - meg hirtelen becsukta az ajtót.~-
98 16| földben, nem gyaláztam volna meg. Alkalom volt!…~Az öreg
99 16| megütöttem ezt a disznót, és még meg is rúgom! Felizgulva az
100 16| Nikoláj bácsi, ha ezt most meg nem teszem, akkor egész
101 17| börtönbe zárták, mert az urát meg akarta mérgezni.~5.~Bemegyünk
102 17| a terem közepén világít meg egy fekvő, halott nőt.~-
103 17| és akadályt nem ismer. Meg szeretnék állani, és megnézni
104 17| apám hangját hallom:~- Fogd meg a kezemet, fiacskám!~Megfogom.
105 17| Le szeretnék térdelni, és meg szeretném csókolni ezt a
106 17| lehet már semmit tenni.~- Meg kell mosni.~- De honnan
107 18| Az édesanyja nemrég halt meg, és ezután kerültek hozzám
108 18| tarka kockás ingekben, mások meg bársonynadrágban és csizmában.
109 18| atyaúristentõl se ijedek meg.~A bátyámnak ezt elbeszéltem.
110 18| ordítást. Azokat a fiúkat, akik meg se nyikkantak és nem is
111 18| édes fiam, hogy jól jegyezd meg, és tanulj belõle a jövõre.
112 18| osztályban egy légy repülését is meg lehetett volna hallani.~
113 18| nem láttad, és ne is nézz meg soha egyet se, mert azzal
114 18| valamin.~- Hát nem ígéred meg, hogy nem beszélsz többet
115 18| Erre rémes félelem szállott meg valamennyiünket. Hanyatt-homlok
|