Rész

1   2|    szívesség és kedvesség, amely annyira szokatlan volt a gimnáziumban,
2   4|          a diák - aki mégse volt annyira kicsiny, hogy egy leány
3   4|          olyan jól érezte magát. Annyira benn élt az újraéledő természetben,
4   7|      hogy háborgatom, de a dolog annyira sürgõs, legalábbis nekem.
5   8|     érkezett meg a gyermek, akit annyira vártunk, s akirõl tudtuk,
6  10| fogalmakban és ítéletekben éppen annyira kifejezhetlen ez az igazság,
7  18|    ostobának nevezte Irmát, hogy annyira eseng utána.~- Legjobb volna,