Rész
1 2| nem veszi õket, és akkor már elhelyezkednek a ruhák és
2 2| üres a hat ágy.~- A rablók már a föld alatti utukon elindultak
3 2| mikor keleten szürkülni kezd már az ég, akkor idejön: lefekszik
4 2| mondta a másik.~A keleti égen már látszottak a csillagok.
5 4| éves volt. Más világ járt. Már senki se hordta a kleodemeródot,
6 4| egyik oldalamon.~Tényleg, már egy órája úszott. Azonban
7 4| inakkal folytatta az úszást.~Már leszállt az est, és vak
8 4| várta, a biztos irány miatt. Már halálosan ellankadva hasította
9 4| Ötödik mese~A nagyapó már igen-igen öreg volt, de
10 4| rózsaszálat. Félig elvágta már a szárát, amikor úgy érezte,
11 4| Hiszen máskor is leszakított már virágot, de ez most lehetetlen
12 4| nagyapó a következõ tavaszon már a föld alatt pihent.~ ~
13 5| beszélni. Tíz perc múlva már benne is volt a mondanivalójában.~...
14 5| mi. Ez régi dolog. Ezt már Kant is tudta. Idõ nincsen.
15 5| amikor a világra születik, már eltûnt nála mindez a kezdetlegesség -
16 5| a pszichéje kifejlõdik: már az idõ behálózza agyvelejét.
17 5| fog esni az ember. Akkor már jó lesz. De addig, addig!...
18 5| Az agyhártyánál vagyok már. Óvatosan keresztül vágom.
19 6| aluli férfi, akinek arca már egészen szomorú, ráncos
20 6| hogy mire a nap felkel, már ki lesz nyújtózkodva, s
21 6| még saját magán is, ami már a legnagyobb kockázat, de
22 6| tenném, ha apám a koporsót már ki nem fizette volna.~A
23 6| nõ tehet egy férfiért. És már szívesen fölkeltem volna -
24 6| maradjon nálad.~Valóban hozták már a fedelet. A leány még egyszer
25 6| a varázsló száját, amely már kezdett kihûlni, rátétette
26 6| el.~Azután elment, mert már jöttek a varázsló rokonai
27 7| Tényleg, a tanterem zsongott már az orvosnövendékektõl.~A
28 7| azzal fogadott, hogy az apám már nem él. A halálát jelentõ
29 7| temetik el a hullákat, ha már egészen apróra fölaprították,
30 7| koporsóba teszik. Azt szeretném már tudni, hogy ilyen sors érte-e
31 7| fõzõpincében, vagy esetleg már össze is állítva, nem vonakodom,
32 7| gyorsan fizetett. Miközben már kevésbé izgatottan, sõt
33 7| gyönyörû skelettel, kérem, már régen nem találkozott; mondta
34 8| Elöl, a part közelében, már ott úszott a vizen ezernyi
35 8| utolsó rezzenései is eltûntek már a horizontról, az ég mély,
36 8| mint egy nagy gyémánt, már fenn ragyogott, és az Aldebaran
37 8| mondottam magamban -, de most már meg kell csókolnom a néma
38 8| Kimentünk a templomból. Már reggeli harmat szállt. A
39 8| sötét lombjai közt.~Keleten már hajnalodott, a fák és bokrok
40 8| de elhatároztam, hogyha már idekerültem, bátran meg
41 8| vissza a kis szobájába.~Már alkonyodott. Valószínû,
42 8| odaadtam neki, megkóstolta, és már akkor mondta, hogy nem bízik
43 8| tudtuk, mitévõk legyünk.~Már jól a nyárban jártunk, amikor
44 8| kisasszony kalapján.~- Most már elföldelhetjük a koporsót -
45 9| Witmannak két fia volt már, négy- és ötévesek, amikor
46 9| siettek, és egy óra alatt most már végeztek vele. A szemeit
47 9| mellkast bontották föl, most már felszabadítva a madár száját,
48 9| kezdették. A leány most már teli szájjal kacagott, mintha
49 9| hogy az anyjuk szobájában már sötét van. Vetkõzés közben
50 9| hadonászott. A kisebbik már akkor az ágyon volt, és
51 9| Nem volt reá szükség, mert már halott volt. A mellébõl
52 9| fáradva, pár pillanat múlva már mind a ketten mélyen aludtak.~
53 9| hétkor érkezett. Megszokta már, hogy Witmanné tízkor kel,
54 11| is meggondolandó.~6.~Most már a boltokat is nyitogatják.
55 11| beszélnek. Mindegy. Az idõ már felvilágosodott. A kékbõl
56 11| torka. Nagyon fáj, és emiatt már reggel sírás van a házban.
57 11| a városba, és a betegek már várják valamennyit. Sok
58 11| felkeléssel.~9.~Az idõ most már délig bizonytalanul elúszik,
59 11| harangoznak, a Kálvin téren már hatalmas forgatagban gomolyognak
60 11| özönlenek a varróleányok, most már felfrissülve, elevenen és
61 11| jóval éjfél után, amikor már csendes minden, a Kálvin
62 11| és áldozatokra les.~Ha már levetkõztetek és ágyba bújtatok,
63 12| útba igazított, és most már heroikusan suhogtattam a
64 12| tudott semmit se mondani.~Már majdnem bosszankodni kezdtem,
65 12| Siettek vele, mert 1733-ban már Lõcse elvesztette a pallosjogát.~-
66 12| dolog a krónikában, amelyet már nem tudom hol, olvastam.~
67 12| is azt akarta, hogy most már, még a tetejében, irigyeljék
68 12| a második vasárnapot, és már tizedikén este hazajött.
69 13| fejem, nem tudtam aludni. Már egy jó órája hánykolódtam,
70 13| akinek csak gyomra van - már természet adta joga enni
71 13| számadások állnak. Én akkor már a könyvtárba lopóztam át.
72 13| könyvtárba lopóztam át. Most már csak egy ajtó választott
73 13| legrettenetesebb. És ezen már nem lehetett segíteni.~(
74 14| Milyen asszony lett. Talán már gyerekei is vannak. Vagy
75 14| pásztor odaér a birkáival, már friss füvet talál.~Itt legeltette
76 15| egy kicsit a közönséget.~Már azért is, hogy a város,
77 15| harsonát”. A régi rossz volt már, és Kumpert, aki mint kürtös
78 15| összeszedték magukat, és már az elsõ pár taktus után,
79 15| egyet vagy kettõt játszottak már valamennyien. Az ifjúság
80 15| soha megtanulni, jóllehet, már húsz esztendeje lakott Magyarországon,
81 15| sokat ittak. Volt okuk rá. Már maga a zene is kifinomítja
82 15| kedve veszõdni. Egy év múlva már beszüntette a próbákat,
83 15| elõadott mindent. Két év múlva már sokat ivott, mindennap berúgott,
84 15| alkalomra való tekintettel már mind hatalmasan tele voltak
85 16| felelt a kérdésre, amikor már nagy nehezen rendbe hozták.~-
86 16| szükséges volt.~Abban a percben már elkészültek az öltöztetéssel.
87 16| Azután leszállt. Az öreg már hozta a szivacsot. Újra
88 16| holttest arcára.~- No, most már mehetünk - mondotta azután
89 17| akárhová. Jártam én itt már, de... mikor.~Csak egyszer!
90 17| vesztenivalóm.~- Régen nem másztam már kötélen, kisfiú korom óta!~
91 17| Alighanem ősz felé jár már az idő, mert a hajnal színei
92 17| kellene halnom, mert akkor már nem lenne erõm - se az izmaimban,
93 17| mostan, alig két forduló, és már a szabadban vagyok. El kell
94 17| és sápadt, de látom, hogy már letárgyalta magában az egész
95 17| Arról gondolkozik, hogy õ már elpusztul, és hogy vége
96 17| akkor igazán nem lehet már semmit tenni.~- Meg kell
97 17| vizet?~- Hozd a kutyát!~- De már fütyöl a vonat.~- Szaladjunk.~-
98 18| szemeit és finom arcocskáját már elsõ látásra édesnek találtam.~
99 18| figyelmeztette. Másodszorra már kihívta, és csendesen ezt
100 18| Hamarosan megszûnt a vérzés. Már vissza akartam térni az
101 18| teljesítették a parancsot. Most már nem volt Zöldinek mibe kapaszkodnia.
102 18| tanítóhoz adnak. Egy hét múlva már a belvárosi iskolába jártam.
103 18| konyhába ment fõzni.~- Láttál-e már akasztást? - kérdezte ozsonna
104 18| Emmának az akasztást. A daxlit már napokkal elõbb elástuk Gáborral
105 18| láthattam, mert a padláson már meglehetõsen sötét volt.
|