Rész
1 1| végtelenbe merednek; mert ez összeszorítja a torkomat,
2 2| kaleidoszkóp, úgy hatott ez a kis csodakert. Közvetlen
3 2| csodabirodalmat.~- Látod, ez a varázsló kertje - mondotta
4 3| betöltötte az egész konyhát ez a nyögõ, pokolian nyávogó,
5 3| varangynedvet lövellt ki a teste, és ez a nyúlós, bûzös folyadék
6 4| lecsókolta még, ami maradt. De ez mellékes.~A fontos az, hogy
7 4| voltak tüzes feketék. És ez ott, a kék köd vidékén igen
8 4| is, mindenesetre különös.~Ez a szép fiú, amint ott állt
9 4| leszakított már virágot, de ez most lehetetlen és gonosz
10 5| kicsinyeskedõ éleselméjûsége. Ez az ember valamikor nem volt
11 5| Rövidesen észrevettem, hogy ez az ember ma ki akarja magát
12 5| Miért múlik el az idõ? - ez az elsõ kérdés.~Hallgasson
13 5| az idõ múlik, hanem - mi. Ez régi dolog. Ezt már Kant
14 5| életrontó szempontot? - ez a második kérdés.~Nos, ez
15 5| ez a második kérdés.~Nos, ez az agyvelõ fejlõdésének
16 5| végezhette, mint azelõtt. Talán ez az új nézõpont rontotta
17 5| ember agyvelejébe. Talán ez a szempont, ez a relatíve
18 5| agyvelejébe. Talán ez a szempont, ez a relatíve tökéletlen és
19 5| a fájdalom.~Súlyos dolog ez. Az idõnek a mérge beleette
20 5| kezemben. Azt mondtam, hogy ez az idõképzet csak a gyermekkor
21 5| nem tud tõle szabadulni. Ez a szellemi fejlõdési stádium,
22 5| különösen manapság merül föl ez a kérdés elementáris erõvel;
23 5| lennie a centrumban. De ez csak föltevés, amelyre abszolúte
24 5| többi agysejttõl, s mégis ez a fészke a betegségnek,
25 5| szinte kiabálva folytatta.) Ez a jövõ embere, az igazi
26 5| kolléga úr? Egyszerû pedig ez is.~Hiszen nincs többé idõ!
27 5| szerünk van az idõ ellen. Ez az abszint. Tisztán tüneti
28 6| mert eszébe jutott, hogy ez volt az egyetlen leány,
29 8| hiszed - kérdeztem -, hogy ez elég kárpótlás azért, hogy
30 8| nyugodnom, hogy nem tudsz sírni, ez pedig a legrosszabb, amit
31 8| látszottak. Jól megnéztem. Ez a szem könnyes volt. Közelebb
32 8| érezhessenek egymás iránt... ez hiányzik. De másképpen a
33 8| temetni visszük a gyermeket. Ez a kötelességünk.~Bólintott,
34 9| Férfiaknál sokkal megbocsáthatóbb ez, mint asszonyoknál, akiknek
35 9| csípõjû és gyerekszemû volt ez az asszony. Mondom, mint
36 9| hangját akarták hallani. Ez a hang, ez a csontig ható,
37 9| akarták hallani. Ez a hang, ez a csontig ható, rémes hang,
38 9| élni - mondta a kisebbik.~- Ez az, amit annyi fáradsággal
39 9| benn a paplan alatt.~- Na, ez rendben van - mondotta az
40 9| Nesze, ezt hoztuk.~- Ez mind a tied.~A nõ nehezen,
41 10| türelemmel viselik, azoknak ez elég, és sok is. Õk gonoszak,
42 10| éppen annyira kifejezhetlen ez az igazság, mint amennyire
43 10| és semmi másért. Hiszen ez az egyetlen célja a létnek.
44 10| mindennap tizennégy órát. Ez a tizennégy óra egyenlõ
45 10| élek. Egy esztendõ alatt ez körülbelül kétmillió évet
46 12| Sünder das ewige Leben.”~- Ez az a pallos - betûzte Margit
47 12| Margit a magyarázó cédulát -, ez az a pallos, amellyel az
48 12| feleségét megölte.~- Mikor volt ez a kivégzés? - kérdeztem
49 12| korában céhmesternek. Akkor ez imponált az embereknek,
50 12| kapzsivá teszi az embereket. Ez menti Paul Waltert; õ, aki
51 12| látni. Éva nem ellenkezett, ez akkor nem volt divatban.
52 12| amit csak el tud képzelni. Ez vigasztalta Évát is. Hiú
53 12| magát, hogy az övé lehet ez a szépséges nõ. Hogy az
54 12| közepette, azt nem bánta. Ez a megaláztatás még fokozta
55 13| ki belõle. Éreztem, hogy ez az ember halálosan megijedt.
56 13| koromsötétben. Csak harapni tudott ez az agyonra ijedt ember,
57 13| teljes erõmmel támadtam meg, ez iszonyú szégyen volt. Érted,
58 13| iszonyú szégyen volt. Érted, ez volt a legrettenetesebb.
59 14| ide-oda kalandozva. Olyan nagy ez a mezõ, hogy mindig van
60 15| számítjuk -, de mivel különb ez a darab, mint a többi!?
61 15| város, ahol a karmester ez irányban többször elõterjesztést
62 15| egész színházat betöltötte ez a kitûnõ, tömör dobolás,
63 15| hangjainak töredékei. De ez imponált. Az iparosok, akik
64 15| használhatatlan lett volna. Ez hozta õket itt össze, távol
65 15| és a komoly versenytõl, ez ûzte, dobta ide valamennyiüket
66 15| és kiadták. Örömnap volt ez valamennyiüknek. A tanítványaiknak
67 15| Magyarország áldozatai voltak, hogy ez rontotta meg az életüket,
68 15| rontotta meg az életüket, ez vette el tõlük a zene élvezetét,
69 15| tehetségük mellett is joguk volt, ez rabolta el nemtörõdömségével
70 15| nemtörõdömségével az ambíciókat, ez kényszerítette rá õket az
71 16| gyerek, olyan rövid volt ez a tömzsi, lágyhúsú hulla,
72 16| érdemrendeket meglátta, és bár ez egy boncolótermi szolgánál
73 16| filozofálni kezdett:~- Köllött ez neki! Most elbújhat velük
74 16| válaszolt Vanja -, hogy ez legyen a vége; még az lenne
75 16| gondolsz, Nikoláj bácsi, ha ez a disznó egy évvel elõbb
76 16| kellett egy ilyen ember, s ha ez nem lett volna ilyen, hát
77 17| kerülhet ide?~De hiszen ez nem is az apám. Ez az ember,
78 17| hiszen ez nem is az apám. Ez az ember, amint a napsütötte
79 17| Gyerünk!~Ni, most látom, hogy ez az ösvény hazavezet! Ez
80 17| ez az ösvény hazavezet! Ez a hazavezetõ ösvény! A réten
81 17| mikor.~Csak egyszer! Megvan, ez a város Baja. Minden rendben
82 17| Miért hozott ide engem ez a fiú?~Az öcsém most a zsebébõl
83 17| Mozdulatlan, konok, rossz arc! Ez a vincellérünk felesége
84 17| csendes, elhagyott szoba ez, ahol nem lakik senki, ahol
85 17| Megdöbbentő és rettenetes ez az elhagyott szoba, üres
86 17| Keresztülmegyünk egy más szobán. Ez egy széles, beláthatatlan
87 17| halott nőt.~- Hogy kerül ide ez a hulla?~Nem merek szólni.
88 17| Ezt a tájékot ismerem, ez egy veneziai kis utca. Itt
89 17| egy ember, egy hang.~- Mi ez, kihalt ez a város?~Kiáltok:~-
90 17| egy hang.~- Mi ez, kihalt ez a város?~Kiáltok:~- Hó,
91 17| rettenetes atmoszférája ez. Vagy a jövõmé?~Mi minden
92 17| De senki. Itt nem élnek, ez bizonyos. Miért? Hajókon
93 17| mindennek.~- Jézus Krisztusom!~Ez a húgom kiáltása. A félelem
94 17| nem fogja kívánni, hogy ez az állat maga miatt elpusztuljon!~-
95 18| Emma?~- Semmi közöd hozzá - ez volt a válasz.~Irma gyûlöletes
96 18| dolog történt. A tanító ez alkalommal Zöldit akarta
97 18| még engedetlen?~Így ment ez további tíz-tizenöt ütésig.
98 18| ketté a nagy konyhakéssel. Ez a kertben történt. Ani és
|