Rész
1 2| Sajátságos! - ilyen házakat, mint itt, sohase láttam a városban.
2 2| kert volt; nem nagyobb, mint egy kis szoba. A talaja
3 2| haragoszöld színû fûbe. Mint egy kaleidoszkóp, úgy hatott
4 2| kapnak csemegéül, amelyek, mint befõttek, üvegekben állanak
5 2| Az utcában csend volt, mint a temetõben; sehol egy élõ
6 3| állatot látok ott, akkorát, mint egy kis macska. Gömböcbe
7 3| padlójához. Úgy koppant, mint egy vasgolyó, és hirtelen
8 4| éppen olyan messze volt, mint az előbb. Csalogatva, mosolyogva,
9 5| olyanféleképpen hatott rám, mint a fakó, de igen finom bársonyszövetek,
10 5| dimenziókból végezhette, mint azelõtt. Talán ez az új
11 5| semmivel se fejez ki többet, mint amikor az egész közönséges
12 5| gondolata jobban elfoglalja, mint valaha. A huszadik század
13 5| emberben nagyobb tömegû, mint a másikban. Mint egy polip,
14 5| tömegû, mint a másikban. Mint egy polip, nyúlványokat,
15 5| számára, hanem az öntudatban, mint egyenrangú erõk sorakoznak.
16 6| Most úgy pusztulsz el, mint valami kóbor kutya. A feleséged
17 6| gyöngéden, finoman ölelt, mint egy asszony.~- Olyan biztos
18 6| arca meg nem öregedett, mint a többi nõé.~- Végre egy
19 7| voltak, s olyan magas volt, mint én... És az intézet költségeit
20 7| apját?~- Gyetvás Pálnak, mint engem.~- Az intézet ugyan
21 8| és lesétáltam a folyóhoz. Mint egy leheletnyi csók leányarcon -
22 8| lehatolt a szívembe, és mint lassú borzongás, végigfutott
23 8| nem jött fel, de a Sirius, mint egy nagy gyémánt, már fenn
24 8| és magamra terítettem, mint egy halotti leplet.~- Hosszú
25 8| láttam derengeni. S azután, mint valami nagy csodalámpa,
26 8| Szédítõ hirtelenséggel, mint valami dróton rángatott
27 8| nem haragszom rád, mert, mint magam is tudom, nem szeretsz,
28 8| olyan üde és fiatal volt, mint egy kisleányé. Az írószereket
29 8| felhõit nézték, éppen úgy, mint amikor elõször láttam. -
30 8| vágyó, fájdalmas volt, mint egy görcsös fejfájás. Leültem,
31 8| kezdett derengeni. És azután, mint valami nagy csodalámpa,
32 9| sokkal megbocsáthatóbb ez, mint asszonyoknál, akiknek egész
33 9| volt ez az asszony. Mondom, mint ember: se jó, se rossz.
34 9| olyan keveset csókolta, mint verte. Kevés közük volt
35 9| vékony és erõs csontjaikon mint acéldrótok feszültek ki
36 9| deszkára húzták. Apró lámpájuk, mint az erdõ elátkozott kastélyának
37 9| házban is haladt elõre, mint mindenütt másutt. A lakók
38 9| érdekelte õket. A feje olyan, mint két nagy szem. Az agyában
39 9| enyhe szél fúj, érezni, mint úszik a testük a levegõben.
40 10| és sötétségek. A hangok mint finom és üde leányajkak
41 10| kifejezhetlen ez az igazság, mint amennyire megismerhetlen
42 10| számot vetett magával - mint méltóságához illik -, az
43 10| Föltéve, hogy az ópiumszívást mint kifejlett erõs férfi kezded,
44 11| t.i. nem egy szívük van, mint az embereknek, hanem több,
45 11| embereknek, hanem több, mint a hüllőknek és némely halaknak.~
46 11| gesztenyések tûzhelyeirõl, mint gyászoltárokról, ünnepélyesen
47 11| csendes minden, a Kálvin tér, mint egy fülledt barlang, ásítozik
48 12| könyvkötõk céhmesterei között, mint a céhek jelvényeirõl láthatni.~
49 12| szívósan, némán, féltékenyen, mint a vakondok. Ezenkívül a
50 12| keresnék. Kívül hideg a bõrük, mint a kígyóé, és izzad a kezük,
51 12| sápadt volt az esküvõn, mint ahogy illik. Sápadt volt,
52 12| pirosarcú, forró lány volt, mint a vérbelû narancs, aki hevesen
53 12| mindig féltékeny volt, mint egy dühös kutya, aki nem
54 12| ragyogtak a vizes szemei, mint a békáé. Lehetett bennük
55 12| volt. Sokat imádkozott, mint vallásos emberhez és céhmesterhez
56 12| kifogta, kiemelte az életbõl, mint a horgász a halat a vízbõl.
57 13| éppen úgy örökölni fogom, mint akár a nemesi címert. Szóval
58 13| és más vágyam nem volt, mint hogy a tolvajt, bár egy
59 13| lihegve köpködni kezdett, mint egy varangyosbéka. És amikor
60 13| nyomni kezdtem a gégéjét. Mint vaskapcsok, úgy tapadtak
61 14| sem okoz nekik. Sepernek, mint a gépek, félig lehunyva
62 14| tisztán lehetett látni, mint simulnak össze egymás nyakába
63 14| olyan szép volt az én fiam, mint a Hermész-szobor. A Praxitelészé.~
64 14| ezek, az alsó testük olyan, mint a fehér arabs méneké. Szilaj
65 14| kiknek az alsó teste olyan, mint a fehér arabs lovaké s a
66 14| lovaké s a hajuk olyan, mint az õszi alkonyat színe és
67 14| színe és a válluk fehér, mint Aphrodité csillagának sugara...~
68 14| a fiam, aki szép volt, mint a Hermész-szobor, Praxitelészé.~ ~
69 15| mivel különb ez a darab, mint a többi!? Ilyenkor viszont
70 15| volt már, és Kumpert, aki mint kürtös került ide, semmit
71 15| tehetett egyebet Kumpert, mint hogy megkérte az üstdobost,
72 15| zenekar nem is olyan rossz, mint a város zeneértõi híresztelik.~
73 15| hangjai között mindenkor, mint ismeretlen vándor, bolyongott.
74 15| vándor, bolyongott. Éppúgy, mint ahogy a magyar nyelvet se
75 15| hanggal magasabban volt, mint a hegedûk. És így tovább,
76 15| még többet kellett inniok, mint például egy más muzsikusnak,
77 15| Errõl senki sem tudott, mint ahogyan nem is volt igaz,
78 15| zongorára írt Adagió-ját, mint értékes talentumának egyik
79 15| ugyanolyan körülmények között, mint a karmestere, eltávozott
80 16| több embert öletett meg, mint okvetlenül szükséges volt.~
81 16| nagy fekete szemeit, és mint egy félistent, bámulja õt.~
82 17| arcú emberek lopóznak le, mint az árnyékok, zsákokkal.~-
83 17| energikusan megy elõre, mint aki valamilyen szent kötelességet
84 17| felébredések nélkül, édesen, mint a cukros tej!~Végre kiértem
85 17| város!~Pedig éppen olyan, mint akkor volt, mikor utoljára
86 17| földön. Nyalogatja. Éppen mint amikor elütötte a vonat
87 17| komolyabb, nagyobb dolga van, mint hogy velem törõdjék. Gondolkozik.
88 18| örülni most a szép idõnek, mint nyáron, mert újra az iskolában
89 18| keményebbek, merészebbek, mint én. Volt egy Zöldi nevû,
90 18| olvastatni vagy szépírást íratni, mint a volt kedves és jó elsõosztályos
91 18| másképp állt a kezében, mint a többinek. Nemigen múlt
92 18| fejjel kitámolygott. Szladek, mint jól végzett munka után szokás,
93 18| álmodsz hét esztendeig, mint én.~Másnap délelõtt, iskola
94 18| annyit tudok, hogy az apa mint ezredes, nyugalomban van,
|