Rész
1 2| Persze, akkor nem mondottuk el senkinek a dolgot. Majd
2 2| a két fiú, úgy mondották el a varázsló barlangjának
3 3| dologra, reszketõ félelem fog el, a gyomrom rémületes undorban
4 3| szerencsétlen ember mondja el önöknek, akinek a szeme
5 3| esetemet. De kérem, gondolják el, hogy ezt tenniök embertelenség
6 3| fogják megismerni. Gondolják el, és ne bámuljanak rám, hanem
7 3| végre is az ember nem hisz el meséket, ezenkívül a természetrajz
8 3| azt a békát, miért higgyem el tehát én.~De amikor ezzel
9 3| elhatároztam, hogy azzal pusztítom el a szörnyet. Odatereltem
10 4| tökéletlenség! - nem bírják el, hogy egy Putifárnál házibarátként
11 4| irtózatos fáradt úszásban múlt el.~- Utól kell érnem, ha az
12 5| értelmes mondatokban mondta el, mintha a betegének adná
13 5| eközben nagy tudást árult el. Különösen feltûnt néhány
14 5| elmúlik. De miért múlik el? Mi az az ok, amely megakadályozza,
15 5| egyszerû a dolog. Miért múlik el az idõ? - ez az elsõ kérdés.~
16 5| maradványok lassankint tûnnek el. Tehát odáig jutottunk,
17 5| válik az idõ gondolata, s el nem hagyja a halál percéig.
18 5| gondolatvilágát egyéb dolgok foglalják el, hanem elsõsorban azért,
19 5| mert a tények nem múlnak el számára, hanem az öntudatban,
20 5| sebészi beavatkozás ideje el nem jõ, egy múló értékû
21 6| zsebkendõjével takarta el az arcát, és zokogva magához
22 6| Megházasodni. Most úgy pusztulsz el, mint valami kóbor kutya.
23 6| az új harisnya, amelyben el fognak temetni.~A nagymama
24 6| köténye zsebébe rejtette el.~Azután elment, mert már
25 7| hogy csak akkor temetik el a hullákat, ha már egészen
26 8| zsalukat. Így sokkal hamarább el lehet aludni. De minden
27 8| leányarcon - úgy omlott el az ég tündöklõ kékségén
28 8| idõnként kérészek repültek el a part mentén seregestõl.
29 8| csókodat még nem fogadhatom el - mondottam -, mert nem
30 8| fénytelen, kék derengés aprózta el és lyuggatta át. A vasúti
31 8| gondolkodtam, hogy a szépségem el fog múlni.~- El fog múlni -
32 8| szépségem el fog múlni.~- El fog múlni - mondottam -,
33 8| mondottam -, még nem érkezett el az idõ. Most egy ideig úgy
34 8| keresztül, amelyek mind el voltak sötétítve. Végre
35 8| tükrös teremben veszett el annyi idõ észrevétlenül.
36 8| csak egy ember vállalhatja el: Szindbád, a kétszáz éves
37 8| végzetes biztossággal rabolja el az átok ereje.~- Grófkisasszony -
38 8| így neveztem azután is -, el fogunk pusztulni mind a
39 8| Szerencsétlenek voltunk. El voltunk átkozva.~A gyermek
40 8| nagy denevérek suhantak el. Reszkettünk a borzalomtól,
41 8| koszorúban helyezkedtek el a kisasszony kalapján.~-
42 9| apró szúrásokkal rontották el a tömlõt, a billentyûket.~
43 9| csibét, kacsát pusztítottak el, folyton fejlõdõ sajátságos
44 9| megbeszélték, hogyan fogják el, és hogyan ölik meg. Sikerült.
45 9| rájuk suhanna. Így aludtak el.~Álmukban együtt jártak
46 9| idõsebb fiú egyedül ment el hazulról. Egy házban fölfedezett
47 9| betört a szobába, távoztak el az ablakon keresztül, lassú,
48 9| megint csak nem vihetjük el neki.~- Nem fog fölébredni!~
49 9| és gyûrûket.~- Ne vigyük el mind!~- De igen, mind elvisszük;
50 10| nincs semmi oka és célja. El kell tehát menekülni valahová,
51 11| sietve egy szobalány suhan el. Doktorért megy, mert a
52 12| feleségével különben részletesen el fogom mondani magának.~-
53 12| megházasodik.~Csak ott hibázta el a dolgot, hogy éppen a legszebb
54 12| a városbíró nem fogadta el. A násznagy más lett. A
55 12| efféle finom dolog, amit csak el tud képzelni. Ez vigasztalta
56 12| megfojtotta. Ezt egészen jól el lehetett várni Schmithtõl,
57 13| csak egy ajtó választott el bennünket. Nemsokára egy
58 13| tudtam, mennyi idõ telhetett el így. Lehetett egy perc,
59 14| fuvolájának szavát, míg el nem jött a nyájas nap. De
60 15| legtöbb páholyt foglalta el, konstatálta, hogy a zenekar
61 15| Legalább így mondta, és el is lehetett neki hinni.
62 15| hinni. Õ sohase vétette el a pauzákat, nem vágott bele
63 15| közgyûlés elé viszi. Fél év telt el, a közgyûlés leszavazta
64 15| meg az életüket, ez vette el tõlük a zene élvezetét,
65 15| is joguk volt, ez rabolta el nemtörõdömségével az ambíciókat,
66 16| másik oldalon választotta el, és nem azon, amelyen a
67 16| a jobb oldalon válaszd el!~De Vanja, aki ma különösen
68 16| aljasabb ember még nem rohadt el a földben, nem gyaláztam
69 16| volna rajta. Gondold csak el! - egy ilyen alkalom. Isten
70 17| szívem egyetlen szerelme!~2.~El kell indulnom a sínek mellett,
71 17| zsákosok hosszú sorban vonulnak el a folyosón, félelmetesen
72 17| mindezt e pillanatban el se gondolhatom. Mert ha
73 17| már a szabadban vagyok. El kell szédülnöm az erõs déli
74 18| öngyilkossággal pusztult el. Az édesanyja nemrég halt
75 18| a többinek. Nemigen múlt el óra egy-két „vágatás” nélkül.
76 18| háromtól négyig, veréssel telt el. Minden második-harmadik
77 18| kapott almát.~Hetek múltak el. Húgomat hiába próbáltam
78 18| Zöldit, mások a lábait kapták el, mert megvetette magát a
79 18| háta a padlót súrolta.~- El ne engedjétek! - kiáltotta
80 18| este az apám kivallatott. El kellett mondanom az iskolai
81 18| a barátnõjét.~Nem bírta, el akart esni, és ezért odamentem,
|