Rész
1 2| néztük a kertet.~- Elképzeled most, mi van ott benn? - kérdezte
2 3| be a cselédszobából.~Önök most azt mondják, kérem, hogy
3 4| leszakított már virágot, de ez most lehetetlen és gonosz dolognak
4 5| a delírium tremens felé. Most egy pillanat alatt világos
5 5| idõ-õrület valamikor nem volt, és most van - akkor kétségtelenül
6 5| fölébresztem az embert. (A sebész most fölkelt a székrõl, és szinte
7 6| rendesen élni! Megházasodni. Most úgy pusztulsz el, mint valami
8 6| mert halott vagyok. Hol van most az a sok nõ, akik szerettek
9 6| szép temetése.~A varázsló most hamarosan megfésülködött
10 6| a leányt a száján.~- No most, fiam, menj - mondta azután -
11 6| fizette volna.~A leányka most összeszedte minden erejét,
12 6| leesett a szemüveg, és a leány most meglátta a varázsló szemében,
13 7| hogy a klinika eltemeti. Most én utánanéztem a dolognak,
14 8| mondottam magamban -, de most már meg kell csókolnom a
15 8| és körülnéztem. A vidék most nagyon ismerõsnek tetszett.
16 8| feleltem -, õt akarom most a legjobban, és azt hiszem,
17 8| felém. Zöldes szemeiben most sárga és piros lángocskák
18 8| nem érkezett el az idõ. Most egy ideig úgy kell szeretnünk
19 8| és úgy tetszett, hogyha most könnyezne, könnye jó könny
20 8| pillanatig általában nem bízott, most aggódó kis arcán láttam
21 8| és ha tudsz sírni, hát most kell sírnod. Sírj - tettem
22 8| keresztezte az utunkat. Most megállottunk, a kocsit elküldtük,
23 8| a kisasszony kalapján.~- Most már elföldelhetjük a koporsót -
24 9| siettek, és egy óra alatt most már végeztek vele. A szemeit
25 9| mellkast bontották föl, most már felszabadítva a madár
26 9| benézett a szobába. A lány most háttal állt a szoba mélyén,
27 9| ütni kezdették. A leány most már teli szájjal kacagott,
28 9| mondotta az idõsebbik -, most szedjük elõ a dolgokat.~
29 9| egyetértõen elosztoztak rajta.~- Most siessünk, meg fogunk mosdani
30 10| agyunkban és a gerincünkben. És most, hogy nem hasonlítanak többé
31 10| tapintásunkkal szereztünk a létrõl, most kiegészítõdik, kijavítódik.
32 11| farkasszemet néznek egymással, most a ködben és a reggelben
33 11| bújnak elõ a föld alól. Most süket csengetésektõl zavarosodik
34 11| villamoskocsi érkezik. E kocsik most követelõ lármával rövid
35 11| esznek reggel gesztenyét?~5.~Most a Baross utca felé kell
36 11| akkor is meggondolandó.~6.~Most már a boltokat is nyitogatják.
37 11| A kávéház ablaka elõtt most sietve egy szobalány suhan
38 11| egy zsebkendõ, amely éppen most bontatott ki, jeléül annak,
39 11| a felkeléssel.~9.~Az idõ most már délig bizonytalanul
40 11| özönlenek a varróleányok, most már felfrissülve, elevenen
41 11| meglapultan, a háztetõk felé. Ha most valaki egy ablakból lenéz
42 12| amely útba igazított, és most már heroikusan suhogtattam
43 12| Schmith is azt akarta, hogy most már, még a tetejében, irigyeljék
44 12| eltöltött örömtelen napért - most igazán végképp és visszavonhatatlanul
45 13| birtok leendõ örökösétõl.~- Most azonban más okaim is vannak,
46 13| Július huszadikán történt, most két hét elõtt.~Éjfélkor
47 13| dolgokról beszélgettünk... Na, most hallgass tovább. A következõ
48 13| könyvtárba lopóztam át. Most már csak egy ajtó választott
49 13| Hármat. Nem olvastam meg, de most is, mintha egymás után hallanám
50 14| kezdte a földet.~A hold most tiszta fénybe mosta a porfátyolt
51 16| kezdett:~- Köllött ez neki! Most elbújhat velük a fenébe.~-
52 16| a holttest arcára.~- No, most már mehetünk - mondotta
53 16| Tudod, Nikoláj bácsi, ha ezt most meg nem teszem, akkor egész
54 16| gondolkozott, hogy ha a fia, akit most vár a felesége, majd nagy
55 17| az élettõl. Gyerünk!~Ni, most látom, hogy ez az ösvény
56 17| borzalmasnak tetszik, de most, amikor olyan könnyûk a
57 17| lábaim, és tiszta a fejem - most nem! Menjünk.~3.~Az öcsém
58 17| engem ez a fiú?~Az öcsém most a zsebébõl kötelet vesz
59 17| mutatkozik élõlény. Egy madár se.~Most mit csináljak itten? Megvan.
60 17| is licitál.~Például, ha most valaki becsukná a harangtorony
61 18| Még inkább tudtam örülni most a szép idõnek, mint nyáron,
62 18| Édes volt és büszke. Mintha most is éreztetni akarta volna,
63 18| teljesítették a parancsot. Most már nem volt Zöldinek mibe
64 18| valamit a látványból. A tanító most megállt. Zöldi azonban nem
65 18| között -, hiszen jól van, ha most nem felelsz, majd felelsz
66 18| Leszel-e még engedetlen?~Zöldi most se felelt.~A tanító megtörölte
67 18| hurok szabadon lóbálózott.~- Most játszhatunk akasztást -
68 18| elhalványodott, de mosolygott.~- Most állj mozdulatlanul - mondta
|