Rész
1 1| és mi fog történni. Csak én. Csak én. Én éreztem, hogy
2 1| történni. Csak én. Csak én. Én éreztem, hogy jõ a fekete
3 1| történni. Csak én. Csak én. Én éreztem, hogy jõ a fekete
4 1| belekap az ágyába a tûz. Az én tüzem. Tüzes ágyban ébred
5 1| csönd miatt volt. Jól tudom én azt.~Elvittük a bolondokházába.
6 1| sóhajtások hallatszottak.~Csak én voltam ébren, és füleltem.~
7 1| azelõtt együtt aludtunk. Én nem mertem mozdulni. De
8 1| Szederjes kék arccal.~Az én kis bolondom volt, a szõke,
9 3| jéghideg iszonyat szaladgál. És én ma éjjel nem fogok aludni.
10 3| miért higgyem el tehát én.~De amikor ezzel a békával
11 4| vér.~A leány mosolygott:~- Én a halál vagyok - mondta -,
12 4| szólott magához -, hiszen én egy óráig is kibírom egyik
13 5| délutáni feketekávé után. (Én még siettem.)~Egyszer késõ
14 5| felneveljék gyermekeiket? Én rájöttem, hogy mi. Végtelen
15 5| szükségem. Mert itt állok én. Én, aki tudományosan bizonyítom
16 5| szükségem. Mert itt állok én. Én, aki tudományosan bizonyítom
17 5| tudomány ítélõszéke elé állok.~Én megtaláltam az agyban az
18 5| tudni, hogy mit vágjunk. Én tudom, és fel fogom ajánlani
19 5| hasadékba, hogy melyikbe, azt én tudom - és kiszedem az idõt.~
20 5| közönség éljenez, tapsol. Én levetem a kötényt, és szürke,
21 6| éves vagyok. Másképp éltem én. Egészen másképp.~Az anyja,
22 6| feleséged befogná a szemeidet. Én, látod, nem tehetem, mert
23 6| akik szerettek téged?~- Én nem szerettem egyiküket
24 6| varázsló számára készült.~- Én foglak megfürdetni, és még
25 6| az ölébe. Õ ült mindig az én ölembe.~- Egyenes, kevésszavú
26 7| a klinika eltemeti. Most én utánanéztem a dolognak,
27 7| szokták kiválogatni, az én apámnak pedig hatalmas csontjai
28 7| s olyan magas volt, mint én... És az intézet költségeit
29 7| megszólalt:~- Hát kérem, én megnézhetem, hogy hívták,
30 8| kell mondanod arról, hogy én valaha is sírjak miattad.~
31 8| szeretnünk egymást, mintha én fiad lennék, s te nekem
32 9| volna õt is megkínozni.~- Én betöröm az egyik kis üvegfalat
33 12| dallamosan.~- December 31-én volt - mondtam - 1732-ben.
34 12| Szóval, 1732. december 31-én volt a kivégzés. Ennek a
35 13| És legkevésbé az, hogy én magam is szocialista vagyok.~-
36 13| hallottad az esetemet?~- Nem én!~- Hát barátom, úgy nézz
37 13| barátom, úgy nézz rám, hogy én embert öltem.~- Ne beszélj!~-
38 13| gazdasági számadások állnak. Én akkor már a könyvtárba lopóztam
39 13| Beleharapott a jobb kezembe, mire én a bal kezemmel a szemébe
40 13| agyonra ijedt ember, de én lenyomtam a földre, és körülkaroltam
41 13| szegény Péter!... Hogy én ezt a nyavalyás, gyönge
42 14| egészséges szép kis lány volt. Én is meg az anyja is egészségesek
43 14| csendesen - lehet, hogy én vagyok az a lány. Tegnapelõtt
44 14| arcuk. Beszélgetnek.~...Az én fiam pásztor volt egy gazdag
45 14| talál.~Itt legeltette az én fiam a kereskedõ birkáit.
46 14| volt, s olyan szép volt az én fiam, mint a Hermész-szobor.
47 14| Gyönyörûen tudott fuvolázni az én fiam. Fuvolázott, mikor
48 14| magukkal epedõ, édes hangon.~Az én fiam fújta a fuvoláját,
49 14| nekik, mert szép volt az én fiam, és senki úgy nem fuvolázott.~
50 16| Minek csukod be, te, amikor én kinyitom - kérdezte az öreg.~-
51 17| könnyű a szívem. Mit bánom én, ha nem is látok senkit.
52 17| A bátyámat!~- De hiszen én vagyok!~Nem felel, megfordul,
53 17| elváltozik, de nem baj, eltalálok én itt akárhová. Jártam én
54 17| én itt akárhová. Jártam én itt már, de... mikor.~Csak
55 17| zsákokkal.~- Mit keresek én itten, és mit bánja az öcsém,
56 17| Zsolit a pályaudvarra? ~Én akartam erõnek erejével.
57 17| Maradjon csak itthon Zsoli”, de én akartam. Az ember bizonyos
58 18| látásra édesnek találtam.~Én a második elemibe jártam,
59 18| aki még csak elsõbe jár.~Én azonban rögtön tisztában
60 18| keményebbek, merészebbek, mint én. Volt egy Zöldi nevû, aki
61 18| nem tudtam megmagyarázni.~Én magam nem féltem a büntetéstõl.
62 18| éreztetni akarta volna, hogy az én apám csak õrnagy, és az
63 18| álmodsz hét esztendeig, mint én.~Másnap délelõtt, iskola
64 18| bíró - kiáltott Gábor -, én vagyok a hóhér. Neked jelentem,
65 18| drága! - mondtam magamban én, de azért nagyon haragudtam
66 18| suttogtak. Gábor, Irma és én a kis Emmát néztük. Milyen
67 18| mozdulatlanul - mondta Irma. Én rátettem a hurkot a nyakára.~-
68 18| hurkot a nyakára.~- Nem én, nem akarok - nyafogott
|