Rész
1 2| nyúlánk fiatalember lépett ki az állomás elõtti térre.
2 2| városba. Ilyenkor mennek ki, föld alatti utakon. A templompadláson
3 2| fölébrednek, négykézláb másznak ki a szobából, mert az alacsony
4 2| közül senki se tudja, hogy ki lakik itt...~Néhány percig
5 3| Zöld varangynedvet lövellt ki a teste, és ez a nyúlós,
6 4| Utánairamodott a leánynak, ki a lépcsőkön lefelé iparkodott.
7 4| szürke elméleteket dolgozott ki az ő kicsinységük mivoltáról.
8 4| ujjacska hegyén szivárgott ki, s azután lecsókolta még,
9 5| mintha a betegének adná ki rendeléseit. Ennek a kopott
10 5| Megkérdeztem a pincért:~- Ki az az úr?~- Orvos, valamikor
11 5| észrevettem, hogy ez az ember ma ki akarja magát beszélni. Tíz
12 5| mindez semmivel se fejez ki többet, mint amikor az egész
13 6| hogy mire a nap felkel, már ki lesz nyújtózkodva, s maga
14 6| ha apám a koporsót már ki nem fizette volna.~A leányka
15 6| arra, hogy drága koporsóm ki van fizetve -, mert szeretlek,
16 7| Az intézet ugyan nem ad ki hullákat... de ha a csontváz
17 7| nem vonakodom, és az úrnak ki fogom adatni.~Az igazgató
18 7| kezekkel az esõs utcára bámult ki - berontott az asszisztens.~-
19 7| doktor urat, hogy adassa ki ennek az úrnak a kérdéses
20 7| lelkében készülõdni érzett, ki kell engednie.~De a vihar,
21 8| sárga függönyöket és nyissa ki a zsalukat. Így sokkal hamarább
22 8| Budán lakik. Õ maga nyitotta ki a kaput.~- Tudtam, hogy
23 8| szépségû kastély bontakozott ki. Az ajtók mindenütt csukva
24 8| mosolygott, és egy széket tett ki az ablakon. Nyugodtan fölkúsztam
25 8| megpuhult, és sóhajtást lehelt ki magából.~Pár perc alatt
26 9| mászva padláslyukakon át ki, a háztetõre is a magas
27 9| mint acéldrótok feszültek ki kicsiny izmaik. A tanulást
28 9| Megvolt. Egyenként szedték ki a pihéket a mellébõl, és
29 9| reájuk; könnyen ugrottak ki az ágyból. A cselédtõl elkérték
30 9| vele. A szemeit szedték ki elõbb, azután a mellkast
31 9| körös-körül ajtók nyíltak ki halkan, és fiatal lányok
32 9| lányok fejei tekintettek ki rajtok; csakhamar azonban
33 9| fáradsággal kerestünk - jelentette ki a másik.~Ragyogó meleg májusi
34 9| vagy gyûrûket - jelentette ki hosszú hallgatás után a
35 9| megszerezzük.~- Nem adja ki a kezébõl a kulcsokat.~-
36 9| fog adni.~- Nem, nem.~- Ki kéne törni a szekrényt.~-
37 9| csökönyös haragot fejezett ki, de szóhoz nem jutott Witmanné,
38 10| verekedésbõl gyõztesen kerülni ki, véres fáradtság után megpihenni:
39 11| foltokban bocsátanak csak ki az utcára némi sárga gázfényt.
40 11| amely éppen most bontatott ki, jeléül annak, hogy a doktor
41 11| szobalányok kandikálnak ki õszinte érdeklõdéssel. Egy
42 11| hátra lehet nézni, hogy: ki az? Senki. És nem többet,
43 12| Abban a pillanatban ugrott ki az ablakon a bíró fia. Schmith
44 13| ott maradok. Nem bírom ki itthon.~- Az apáddal?~-
45 13| Egy állati hang szaladt ki belõle. Éreztem, hogy ez
46 13| velem többé. Mereven bámult ki a gyorsvonat ablakán a távolba.)~ ~
47 14| tovább.~- Nem is tudom, ki a férje. Milyen asszony
48 15| öregedtek meg és dõltek ki a pultok mellõl. Nem tudták
49 16| Nagyszerû dolog lesz. A kölyök ki fogja mereszteni a nagy
50 17| ablakból az apám feje hajol ki. Némán int. Menjek fel?
51 17| és egy tapétaajtót nyit ki. Keresztülmegyünk egy más
52 17| szabad levegõre se juthatnék ki, hogy leugorjak, lekiáltsak,
53 18| többsége parasztfiúkból telt ki. Részint mezítlábasok, tarka
54 18| fordult:~- Hármat fog kapni, ki akarja kiadni neki?~Ilyenkor
55 18| Ettõl kezdve õ osztotta ki az összes büntetéseket.
56 18| próbáltam rábírni, hogy béküljön ki Emmával, makacsul hallgatott.
57 18| Kihívta.~- Jöjjön csak ki szépen!~Zöldi azonban nem
58 18| elhangzott a parancs: - Húzzátok ki!~Tíz-tizenöt fiú rohant
59 18| kezénél fogva. Így cipelték ki a katedrához, miközben a
60 18| Rajtam a hideg veríték ütött ki, de mégis mintegy delejes
61 18| helyre mehetsz? Jöjj csak ki szépen! Zöldi lehajtott
62 18| alighogy hazaértem, láz ütött ki rajtam, és félrebeszéltem.
63 18| volna, ha sohase békülnének ki, mert újra eljön ide, és
|