Rész

 1   2|            kellett hajolni, hogy az ember megláthassa, mi van mögötte.~
 2   2|        illatot, amelyet szagolva az ember azt hiszi, elakad a lélegzete.
 3   3|          egy szegény, szerencsétlen ember mondja el önöknek, akinek
 4   3|          végigszenvedtem akkor ezer ember helyett azt az õrjítõ, kárhozatos
 5   3|        hittem a dolgot, végre is az ember nem hisz el meséket, ezenkívül
 6   3|        felébredek - mert korán kelõ ember vagyok - rémülve jut eszembe,
 7   4|             kérdezheti minden józan ember. Nos igen, mert szeretett
 8   4|           nagyon szép mindez, ha az ember jól alszik, és sok kedves
 9   4|       gondolhatna egy reszketõ öreg ember arra, hogy valakit megöljön.~
10   5| kicsinyeskedõ éleselméjûsége. Ez az ember valamikor nem volt ilyen,
11   5|             észrevettem, hogy ez az ember ma ki akarja magát beszélni.
12   5|       kolléga úr? Miért kínlódik az ember? És miért eszik? Miért szeret?
13   5|            szolgál analógiákkal. Az ember, ugyebár, amikor kilépett
14   5|         került be az idõ képzete az ember agyvelejébe. Talán ez a
15   5|          fokára, amelyen a mai kész ember van. De innen is van fejlõdés.
16   5|       fejlõdés. Lesz idõ, amikor az ember még az embrionális életben
17   5|           mai kisgyerek, sõt a kész ember van. Éppen ilyen szellemi
18   5|           állapotban át fog esni az ember. Akkor már jó lesz. De addig,
19   5|            jövõ embere, az igazi új ember, aki friss, tiszta agyvelejével
20   6|          kedves, erõs, széles vállú ember jött legelõször. Alig õsz
21   6|       ölembe.~- Egyenes, kevésszavú ember volt, úgy tudott haragudni,
22   7|         magas, jól öltözött, sápadt ember, belépett, mélyen meghajtotta
23   7|        arcáról azt hihette volna az ember, hogy nem is magyar, pedig
24   7|   összeállítás harmincöt korona.~Az ember gyorsan kivette az erszényét,
25   7|     tanulságokra. De a fehérkabátos ember hamarosan elbúcsúzott, mert
26   7|              amint a borotvált arcú ember ügyetlenül magához ölelte.
27   8|             földkerekségen csak egy ember vállalhatja el: Szindbád,
28   9|            az asszony. Mondom, mint ember: se jó, se rossz. A két
29   9|           lakta. Egy egészen fiatal ember, a volt tulajdonos fia,
30  12|    jelvényeirõl láthatni.~Hallgatag ember volt, tudta titkolni, hogy
31  12|   magyarázzam magának tovább: ilyen ember volt Schmith mézeskalácsos.~
32  12|            csúnya, zárkózott, hideg ember házasságra, szerelmeskedésre
33  12|         nevét nem tudom, elvégre az ember nem emlékezhetik mindenre -
34  13|         belõle. Éreztem, hogy ez az ember halálosan megijedt. Beleharapott
35  13|          tudott ez az agyonra ijedt ember, de én lenyomtam a földre,
36  14|       utcaseprõ volt Athénban. Öreg ember lehetett, ezt azonban biztosan
37  14|           jobbra, balra; a végén az ember imbolyog.~Szókratész utcaseprõ
38  15|         Kumpert nem volt szorgalmas ember, az ambíció meg éppen távol
39  15|     közöttük az egyetlen tehetséges ember. Valamikor komponált is,
40  15|          fiatal, zömök és erõszakos ember, aki még hozzá nem is beszélt
41  16|     boncolóasztalon kétolyan hosszú ember is elfért volna. Akár egy
42  16|          mindenütt a világon.~A két ember vígan és gyorsan dolgozott.
43  16|        atyuskának kellett egy ilyen ember, s ha ez nem lett volna
44  16|         némán egymásra nézett a két ember.~- Ezt azért tettem - mondta
45  16|      rablógyilkost, akinél aljasabb ember még nem rohadt el a földben,
46  17|            ez nem is az apám. Ez az ember, amint a napsütötte falon
47  17|          egészen világos. Sehol egy ember, egy hang.~- Mi ez, kihalt
48  17|             Szétnézhetek. Sehol egy ember, egy hajó, sehol füstnek
49  17|           Zsoli”, de én akartam. Az ember bizonyos dolgokat nem tehet
50  18|          vékony hangú és vörös arcú ember, Szladek Mihály - vágatott.~
51  18|           fáradtságtól a nagy, erõs ember. Majd kimerülve újra abbahagyta,