Rész
1 1| szeretném, hogy ne halljam többé ezt a kacajt, mert akkor fáj
2 2| kérdeztem.~- Igaz, te ezt nem tudod. Persze, akkor
3 2| négy percig némán bámultuk ezt a tíz négyszögméternyi kis
4 3| kérem, gondolják el, hogy ezt tenniök embertelenség volna.
5 4| végképpen kiment a divatból. (Ezt csak azért mondom, hogy
6 4| mert a szárazföldi por ezt a ködöt soha be nem piszkítja:
7 4| fiú cinikusan így szólt:~- Ezt elhibáztam. Nem értem utól,
8 4| mosolygott ilyenkor, mintha csak ezt mondta volna:~- Igen, élet,
9 5| hanem - mi. Ez régi dolog. Ezt már Kant is tudta. Idõ nincsen.
10 5| nincsen.~Honnan szereztük ezt az életrontó szempontot? -
11 5| mondtam, hogy ideiglenes. Ezt nem kell magyarázni: a fejlõdési
12 5| orvostudomány hivatott arra, hogy ezt a szenvedést, ezt a fiziologikus
13 5| hogy ezt a szenvedést, ezt a fiziologikus betegséget
14 6| nyújtózkodva, s maga is jól látta ezt. Nem volt szomorú miatta.~
15 7| csontvázzá állították össze... Ezt szeretném tudni, és kérem
16 7| II. számú anatómiába van; ezt a hullát, Mátyás bácsi,
17 8| Papírost és ceruzát adtam neki. Ezt írta:~- Imádkoztam, hogy
18 8| intett, hogy írni akar. Ezt írta:~- Võlegényemnek, a
19 8| írta, hogy maga is belátja ezt, s szívesen várni fog miattam,
20 8| ettõl függ minden. Erre ezt írta fel:~- Imádkozni fogok,
21 9| találta a nevet, és végül ezt mondta:~- Kezét csókolom.~
22 9| melleire, a combjaira.~- Nesze, ezt hoztuk.~- Ez mind a tied.~
23 12| volt. Senki se szerette ezt a Schmithet.~Vannak ilyen
24 12| boldogság egy pillanatára. No, ezt Schmith nem adhatta meg
25 12| feleségének rohant és megfojtotta. Ezt egészen jól el lehetett
26 13| szorítottam. Akkor hallottam meg ezt a különös zörgést. Elveszem
27 13| mégis elhatároztam, hogy ezt a titokzatos ügyet magam
28 13| testén, de nem tudtam - ezt értsd meg - nem tudtam levenni
29 13| lehetett három óra. A végén, ezt jól tudom, valami rettenetes
30 13| koromsötétben, hogy szorítsam ezt a nyomorult gégét.~Egyszerre
31 13| szegény Péter!... Hogy én ezt a nyavalyás, gyönge embert,
32 14| Athénban. Öreg ember lehetett, ezt azonban biztosan nem állíthatjuk.
33 15| kiabálással és lármásan tapsolt. Ezt nem lehetett megérteni.
34 15| éspedig naponta. Õk azonban ezt csak nagy ritkán kapták
35 15| elõ Cherubini Requiem-je. Ezt jól játszották, csodálatosképpen
36 16| egymásra nézett a két ember.~- Ezt azért tettem - mondta Vanja -,
37 16| aljasság lett volna, ha ezt a pimaszt, ezt a rablógyilkost,
38 16| volna, ha ezt a pimaszt, ezt a rablógyilkost, akinél
39 16| Persze hogy megütöttem ezt a disznót, és még meg is
40 16| Tudod, Nikoláj bácsi, ha ezt most meg nem teszem, akkor
41 17| ELFELEDETT ÁLOM~1.~Sohase láttam ezt a vidéket!~Sárga, meszelt,
42 17| szeretnék állani, és megnézni ezt a gyönyörûséges asszonyt,
43 17| és majdnem föllélegzek.~Ezt a tájékot ismerem, ez egy
44 17| és meg szeretném csókolni ezt a drága, kedves állatot,
45 17| a drága, kedves állatot, ezt a jó pajtást. Azt szeretném,
46 18| ijedek meg.~A bátyámnak ezt elbeszéltem. Nem hitte.~
47 18| már kihívta, és csendesen ezt mondta neki:~- Feküdj le,
48 18| ketten nyomták. A tanító csak ezt várta. Nyugodtan odaguggolt,
49 18| szelíd hangon mondta:~- Ezt azért adtam neked, édes
|