10-beleb | belee-ebred | ebres-essek | essen-gerin | geszt-hulla | hullo-keves | kezde-latna | latne-megri | megro-omlot | on-rival | rohog-szoho | szoka-uvegu | uvolt-zugol
Rész
1 11| újabbak jönnek egymás után.~10.~Mire delet harangoznak,
2 11| gyõznek utánuk forogni.~11.~Délután három órakor megcsöndesül
3 11| gyújt, és zongorához ül.~12.~Késõ éjszaka, jóval éjfél
4 11| elkésett a felkeléssel.~9.~Az idõ most már délig bizonytalanul
5 15| közönségre. A közönség - a 90-es évekrõl van szó - kivétel
6 10| belenyugszik, az belenyugodott abba, hogy meghaljon, mielõtt
7 15| kínálkozott reá, hogy az ivást abbahagyhassák. Ha jobb fizetést adtak
8 17| Érthetetlen, a restaurálást abbahagyták talán? A piszkos, kõporos
9 9| gyermekeknek korán meghal az apjok, abból rendesen baj származik.
10 9| volna le valami emeletes ház ablakából. Witmanné megmozdult, megfordult,
11 9| egyenesen a ház elé, a leány ablakához mentek. Nem volt ott senki.
12 11| megcsöndesül a zaj, a házak csukott ablakai elméláznak, és emlékeznek
13 2| szobáinak nyitva hagyott, sötét ablakain.~- És azután gyorsan a szekrényekbe
14 13| Mereven bámult ki a gyorsvonat ablakán a távolba.)~ ~
15 9| kinyitotta a középsõ szoba ablakát, és ott várta a bátyját,
16 8| Benézhettem; a grófkisasszony az ablakban ült egy ingben, szemei az
17 11| hangos ritmusa. Az emeleti ablakokból bekötött vagy bóbitás fejû
18 17| állomásépület, barna zsalus ablakokkal. A sínek mellett a sárga
19 2| lopóznak be a házakba, vagy az ablakokon másznak be. Kis csákányaikkal
20 15| valamennyien. Az ifjúság vágyai és ábrándjai keltek életre az alkoholtól
21 5| van az idõ ellen. Ez az abszint. Tisztán tüneti orvosság.
22 5| Magában ült, és ivott.~Az abszintes poharat olyan mohó kéjvággyal
23 5| Odahívott; rögtön hozattam abszintet magamnak is, amire elmúlt
24 13| hogy milyen nevetséges, abszurd dolog a lopást olyan szigorúan
25 9| és erõs csontjaikon mint acéldrótok feszültek ki kicsiny izmaik.
26 8| A fekete, csiszolt, sima acéllapon nemsokára megjelent a grófkisasszony
27 4| kibukkant, és szívdobogva, acélos inakkal úszni kezdett. Óriási
28 12| levegõben az ócska, de kitûnõ acélt.~- Rettenetes! - suttogta
29 11| kinyitják, és köhögõs betegek ácsorognak a márványos asztalok elõtt.
30 15| hegedûre és zongorára írt Adagió-ját, mint értékes talentumának
31 15| magát valaminek. Írt egy kis Adagió-t hegedûre és zongorára, beküldte
32 15| tíz-tizenkét spiccer volt a rendes adagja. Szukop aránylag még sokkal
33 15| hallgatása keltett föl.~Hatalmas adagokat vettek magukhoz. Kulhanek
34 7| akkor a doktor urat, hogy adassa ki ennek az úrnak a kérdéses
35 7| vonakodom, és az úrnak ki fogom adatni.~Az igazgató csöngetett.
36 12| pillanatára. No, ezt Schmith nem adhatta meg neki. Undorodott a kedveskedéseitõl,
37 12| kaphatok szép lányt. Hozzám adják a legszebb lõcsei lányt
38 5| mondta el, mintha a betegének adná ki rendeléseit. Ennek a
39 18| megegyeztek, hogy más tanítóhoz adnak. Egy hét múlva már a belvárosi
40 9| Semmi szín alatt.~- Nem fog adni.~- Nem, nem.~- Ki kéne törni
41 15| legalábbis részben, kárpótlást adnia a muzsikus számára. Gyönyört,
42 12| emlékszem, Zápolya János adományozott, bár ebben az egyben nem
43 18| mert újra eljön ide, és affektál, henceg! - mondta dühösen
44 4| űzték-hajtották tova, föl az ágak felé a föld kövér, friss
45 5| nyúlványokat, kacsokat, ágakat bocsát a friss, egészséges
46 4| tetszett elõtte. Reggelenként aggodalmas szívvel sietett megnézni
47 8| rágyújtottam. De a szívem tele volt aggodalommal és bizonytalansággal. Nem
48 8| általában nem bízott, most aggódó kis arcán láttam a reménykedést.~
49 8| sétálók között se volt. Aggódtam és türelmetlenkedni kezdtem.
50 3| a szép, tizennyolc éves Ágnes, rövid idõre azután meghalt.~
51 10| kapcsolatban nincsenek az agy fogalmaival.~Több hasonló
52 1| fel-le. Azután belekap az ágyába a tûz. Az én tüzem. Tüzes
53 9| mint két nagy szem. Az agyában csodálatos régi mesék vannak
54 1| elszórta az utcán. Reggel az ágyában aludt, amikor láttuk, hogy
55 1| és odalopóztam Richard ágyához.~Úgy éreztem, mintha az
56 9| éberen, de nyugodtan. Az ágyaikban felkönyökölve, suttogva
57 1| lepte meg. Csikorogtak az ágyak, nyögõ, fájdalmas sóhajtások
58 3| közelemben hallok, mintha az ágyam fájából és a szobabútorokból
59 1| szobából.~Lázasan feküdtem az ágyamban. Még vérzett is a fejemen
60 1| tõle, de odaköltözött az ágyamhoz, és károgva a fülembe súgott
61 9| izgalmas és szép lesz az ágybafekvés. Valóban, izgatottan vetkõztek
62 5| állok.~Én megtaláltam az agyban az idõt. Külsõleg nem különbözik
63 5| tálcán. Azután bevarrom az agyburkot, beillesztem a csontléket.
64 5| kihajtom a csontléket. Az agyhártyánál vagyok már. Óvatosan keresztül
65 9| Witman fiú odaugrott az ágyhoz, és késével a mellébe döfött.
66 9| A kisebbik már akkor az ágyon volt, és lefogta a lábait.
67 13| Csak harapni tudott ez az agyonra ijedt ember, de én lenyomtam
68 5| Külsõleg nem különbözik a többi agysejttõl, s mégis ez a fészke a betegségnek,
69 10| Õk elevenen kiugranak az ágyukból, amelyben álomtalan ostoba
70 10| természetükben rezegnek az agyunkban és a gerincünkben. És most,
71 5| otthagyta a természetet. Az agyveleje erõs fejlõdésnek indult.
72 5| az idõ képzete az ember agyvelejébe. Talán ez a szempont, ez
73 5| kifejlõdik: már az idõ behálózza agyvelejét. S többé nem tud tõle szabadulni.
74 5| ember, aki friss, tiszta agyvelejével megfejti a mának titkait,
75 5| második kérdés.~Nos, ez az agyvelõ fejlõdésének egy ideiglenes
76 5| Megkeresem a helyét a velõben, az agyvelõben. Hangoztatom a sebészi eljárás
77 13| Mintha nem lenne többé agyvelõm, és rémséges hülye volnék,
78 3| fényét látom a múltból az agyvelõmbe világolni.~A béka az az
79 1| Úgy éreztem, mintha az agyvelõmet és a vállaimat mázsás kövek
80 5| a testünk kopik, hogy az agyvelõnk sorvad, hogy a betegség
81 15| Errõl senki sem tudott, mint ahogyan nem is volt igaz, de Stoczek
82 10| szûkmarkú isten is csak azért ajándékozott minden nyomorult féregnek
83 5| Én tudom, és fel fogom ajánlani találmányomat egy embernek,
84 11| kis pohár törkölypálinka ajánlatos; továbbá tartózkodás a cigarettától
85 7| hogy alkalmatlankodtam. Ajánlom magam.~A mérnököt a boncterembe
86 18| délelõtt, iskola után, azt ajánlottam Gábor bátyámnak, hogy csináljunk
87 8| hallottam rólad, hogy az ajkaid némák, és beszélni nem tudsz,
88 9| szökéssel átölelte a nyakát, és ajkaival hozzátapadt az arcához.
89 7| sokáig, kezdte rágni az ajkát.~Az öreg cinikus Mátyás,
90 9| Míg a folyosón a leány ajtajához jutottak, senkivel sem találkoztak.
91 11| A szemben levő kávéházak ajtajai, amelyek nappal farkasszemet
92 8| sötétítve. Végre kettõs ajtóhoz értünk. Egy apró villamos
93 13| pénzszekrénynél áll! Egészen az ajtóig lopóztam. A szívemet a számban,
94 9| hálószobájába vezetõ ajtót. Az ajtósarok semmit se nyikorgott. Föllélegeztek.
95 17| kötelességet teljesít, és akadályt nem ismer. Meg szeretnék
96 6| fiatal vagy és szép, és akadnak igen derék férfiak ott künn. -
97 8| Csakhamar egy csónakra akadtam. Beültem, eloldottam a kötelét,
98 12| ezerhétszáz körül.~Erõs német akarat volt ebben a csúnya, vizes
99 17| se az izmaimban, se az akaratomban -, hogy elvégezzem a megfojtást.~
100 17| Némán int. Menjek fel? Mit akarhat? Hogy kerülhet ide?~De hiszen
101 17| nem baj, eltalálok én itt akárhová. Jártam én itt már, de...
102 12| mézeskalácsos története, és akármilyen ügyefogyott szervírozásban
103 8| kerestelek? Te elbújtál, és azt akartad, hogy késõbb annál jobban
104 9| ütött, és õk még aludni akartak. Levetkõztek, ágyba bújtak,
105 9| madár száját, mert a hangját akarták hallani. Ez a hang, ez a
106 6| varázsló fejét.~- Miért nem akartál, fiam, rendesen élni! Megházasodni.
107 8| kívánunk mást, és gyermeket akarunk, hogy - miként Szindbád
108 18| csináljunk akasztófát, és akasszunk fel rajta egy macskát vagy
109 18| hogy egy napra elég egy akasztás, mire Juci kinyitotta a
110 18| hogy minden készen van az akasztáshoz.~- Jól van - szólottam. -
111 18| ha az udvaron rendeznénk akasztásokat, a szülõk beleavatkoznának
112 18| siralomházban és reggel az akasztófa alatt. Azon a napon szüleim
113 18| hurkot csináltunk rá. Az akasztófa-ácsolásról azonban lemondtunk, mert
114 18| nélkül.~- Van ám nekünk akasztófánk - dicsekedett Juci.~Hamarosan
115 18| bátyámnak, hogy csináljunk akasztófát, és akasszunk fel rajta
116 2| olajlámpát rejtegetnek, és övükre akasztva álarcot, tõröket, pisztolyokat
117 18| unokahúgaink, Ani és Juci, akikkel azelõtt rendszerint csókolózni
118 16| pimaszt, ezt a rablógyilkost, akinél aljasabb ember még nem rohadt
119 5| belenézett annak a szemébe, akivel beszélt. Mintha nagyon érdekelte
120 3| Egy állatot látok ott, akkorát, mint egy kis macska. Gömböcbe
121 10| világosság reggel harsogó akkordokban dübörög végig az utcákon.
122 8| és felültem. Elõvettem Al-Dsezirehben vásárolt jó dohányomat,
123 18| A KIS EMMA~Az alábbi történetet egy naplóban
124 5| szellemi fejlõdésnek egy alacsonyabb fokán áll. Ugye, a leendõ
125 2| sohase láttam a városban. Alacsonyak és kezdetlegesek voltak,
126 17| nagyságú terem. Ernyős, alacsonyra eresztett lámpása mintha
127 5| marad teméntelen életenergia alakjában.~S eljönnek hozzám a világ
128 6| meg õt e kellemetlen és alakoskodó megjegyzésért, lehajolt,
129 3| úgy, hogy a végén csak egy alaktalan, nyálas, bûzös, zöld tömeg
130 10| megelégszenek ezzel a néhány alamizsna pillanattal. Mit tehetnek.
131 10| pillanat? Igen: õ ennyit adott alamizsnaképpen az ostobáknak és gyáváknak.
132 2| rejtegetnek, és övükre akasztva álarcot, tõröket, pisztolyokat visznek.~-
133 8| valaha is sírjak miattad.~Alázatosan integetett és a mellére
134 12| Undorodott a kedveskedéseitõl, az alázatoskodásaitól, a rettenetesen szenvedélyes
135 8| már fenn ragyogott, és az Aldebaran és Antares úgy fénylettek,
136 10| megrontja a gyönyör rettentõ és áldott közvetítõje, az ópium. Étvágy
137 15| kulturálatlan Magyarország áldozatai voltak, hogy ez rontotta
138 11| kibukkan, összesûrûsödik, és áldozatokra les.~Ha már levetkõztetek
139 18| apám csak õrnagy, és az övé alezredes. Elõrehúzta a copfját, kioldozta
140 18| lehetett volna hallani.~Aznap alighogy hazaértem, láz ütött ki
141 8| Nemsokára, szemben az ég alján, valami gyenge világosság
142 12| többé elvitatni tõle. Ilyen aljas, gyalázatos megelégedettséget
143 16| a rablógyilkost, akinél aljasabb ember még nem rohadt el
144 16| tettem - mondta Vanja -, mert aljasság lett volna, ha ezt a pimaszt,
145 8| Ölelésének fagyos lángjai nem alkalmasak arra, hogy belõlük új sarj
146 7| bocsánatot kérek, hogy alkalmatlankodtam. Ajánlom magam.~A mérnököt
147 15| és a többiek. A szomorú alkalomra való tekintettel már mind
148 5| nem lehetett ilyen. Az alkohol változtatta meg.~Mikor meglátott,
149 5| Mégpedig csendes, szenvedélyes alkoholista, aki elveszett, aki egyenes
150 15| mind hatalmasan tele voltak alkohollal, és jól láthatta bárki,
151 15| ábrándjai keltek életre az alkoholtól elzsírosodott szívekben.
152 8| bágyadtan révedeztek az alkonyégen. Finom, hideg, rajzos, kicsi
153 8| vissza a kis szobájába.~Már alkonyodott. Valószínû, hogy a tükrös
154 12| és csodálatos szépségû alkotás.~ ~
155 3| hogy egyformán fölséges alkotásai a természetnek, de a békától
156 9| szép gyerek volt, borotvált állal, széles vállakkal, de finom,
157 2| mint befõttek, üvegekben állanak a varázsló kamrájában.~-
158 8| bimbózzék. Ehhez nyugodt, állandó, termékeny melegség szükséges.
159 5| addig!... s itt meg kell állanunk. Az orvostudomány hivatott
160 2| látszott.~Az utolsó ház elõtt állapodtunk meg. Azaz - tulajdonképpen
161 5| ilyen szellemi embrionális állapot az idõvel nem számoló gyerek
162 5| idõvel nem számoló gyerek állapota. De nézzük meg, mire a pszichéje
163 5| gyermekkorában, sõt az embrionális állapotban át fog esni az ember. Akkor
164 9| veréssel vagy csipkedéssel. Az állatkínzás pedig komoly és természetes
165 18| Gábor nem volt szenvedélyes állatkínzó, de ha belejött, akkor nagyszerû
166 17| meztelen, rózsaszínû apró állatokkal. Mik ezek? Koraszülött kutyák
167 14| ezt azonban biztosan nem állíthatjuk. Az utcaseprõk mind egyformán
168 5| Tömve közönséggel. A közepén állítjuk fel a mûtõasztalt. Három
169 9| karjaikat. Az idõsebb fiú azt állította, hogy hatalmas, puha testû
170 10| hallószerv géprészecskéiben.~Állítsátok meg a nyomorult, szegényes
171 7| vagy esetleg már össze is állítva, nem vonakodom, és az úrnak
172 18| elhalványodott, de mosolygott.~- Most állj mozdulatlanul - mondta Irma.
173 3| nem engedtem, hogy talpra álljon. Zöld varangynedvet lövellt
174 8| koporsónak nem volt árnyéka.~- Álljunk meg - mondottam -, meg kell
175 7| megtapogatta a rugókat, amelyek az állkapcsot kötötték a fejhez, azután
176 13| és a gazdasági számadások állnak. Én akkor már a könyvtárba
177 8| csepp lefutott az arcon, az állnál fölfogtam, és gondosan eltettem.~
178 2| fiatalember lépett ki az állomás elõtti térre. A következõ
179 17| meszelt, magas, kétemeletes állomásépület, barna zsalus ablakokkal.
180 8| és lyuggatta át. A vasúti állomásra kellett sietnem, és ezalatt
181 7| elhallgatott. Egy ideig csöndben állottak ott, a csontvázra nézve.~
182 8| lépést, de mindjárt meg is állottam. A kerítés keresztfáján
183 7| megfogta a csontvázat az állvány vasrúdjánál, és cipelni
184 7| elölrõl-hátulról, megforgatta az állványán, végigsiklottak ujjai a
185 17| talán? A piszkos, kõporos állványok alatt besurranok az ajtón,
186 8| gondokban virrasztottunk álmai felett, és azt terveztük,
187 8| láttam. A fákon még óriási almák és õszibarackok mosolyogtak,
188 18| térdelnie, és nem kapott almát.~Hetek múltak el. Húgomat
189 9| ablakon keresztül, lassú, álmatag, vánszorgó surranással,
190 18| soha egyet se, mert azzal álmodsz hét esztendeig, mint én.~
191 3| esõs éjszakán fölriadok az álmomból. A másik oldalamra fordulok,
192 8| ebédelés, szívdobogásos, álmos délután. Öt óra felé jutottam
193 11| szökõkút mellett várakoznak. Álmosak, kissé bánják a vállalkozást,
194 9| suhanna. Így aludtak el.~Álmukban együtt jártak végig nagy
195 1| borzasztó éjjelek. Kishúgaim álmukból hangosan fölsírtak. Apám
196 3| arcát, azután fáradt és mély álomba merültem.~Másnap korán reggel,
197 5| Schopenhauer megírta a Welt als Wille und Vorstellungot,
198 9| enni adott nekik, és tiszta alsót szombaton este. Az iskolába
199 8| mondta - a halál fájdalma által megtisztuljon a szíved,
200 5| kezemet, kiadom: kezdjék az altatást. Felkötöm a kötényt, felhúzom
201 13| kúriától, ahol pedig magam aludtam.~Érdekes, hogy este a vacsoránál
202 1| szobánkba, ahol azelõtt együtt aludtunk. Én nem mertem mozdulni.
203 8| negyedórában nézzen be, és ha alva talál, költsön fel, mert
204 3| párnát, de nem sikerül az alvás. Ideges, lázas reszketés
205 10| amelyben álomtalan ostoba alvással aludtak. Frissen megmosdanak,
206 3| és próbálom folytatni az alvást. Hánykolódom, igazgatom
207 1| elhervadtak a kertben. Az alvókat nehéz, kínos álom lepte
208 10| teljességében az életnek ama igazságát, amelyet valamennyien
209 14| Ne-e? - csodálkozott amaz, és mozdulatlanul állt az
210 15| volt szorgalmas ember, az ambíció meg éppen távol állott tõle,
211 15| el nemtörõdömségével az ambíciókat, ez kényszerítette rá õket
212 15| egészséges volt. Tele volt ambícióval, erõvel, tervekkel, és egy
213 15| Közepes, sõt azon aluli volt, ameddig eljutottak. Az elsõ hegedûsüknek,
214 18| ismét az ujjait feszegették, amelyekkel görcsösen kapaszkodott a
215 10| kifejezhetlen ez az igazság, mint amennyire megismerhetlen az érzékek
216 7| vagyok, és tegnap érkeztem Amerikából. Mikor leszálltam a vonatról,
217 17| És az idegenek: a vörös amerikaiak és az a barna arcú, aranycipõs
218 1| állat irtózatosan vonaglott, amíg gyenge, rózsaszínû bõre
219 15| tõlük a zene élvezetét, amihez csekély tehetségük mellett
220 15| rossz instrumentumokkal, amikkel csak macskazenét lehet ûzni,
221 15| pontos és tiszta. Olyan, amilyenre annyi esztendõn keresztül
222 5| életért. Ugye, nevetséges, aminek egyszer vége van. Ami elmúlik.
223 5| hozattam abszintet magamnak is, amire elmúlt a zavara. Rövidesen
224 15| volt a szemükben a dolog, amirõl nem szokás beszélni. De
225 3| eszembe jutott valami, amitõl a szívem verése megállt
226 15| megjátszotta a pianót és a fortét, amivel különben senki se törõdött,
227 5| embriológia halomszámra szolgál analógiákkal. Az ember, ugyebár, amikor
228 7| is Gyuri, aki a II. számú anatómiába van; ezt a hullát, Mátyás
229 4| izmos a háta (csak kevés, de anatómiailag igen jól elrendezett hájjal),
230 15| Különösen gyûlölték az angol operetteket és a magyar
231 1| megpirította a fehér cicát, az Anikóét. A kis állat irtózatosan
232 8| helyette. Szinte tolongtak, annyian voltak; egy egész sereg
233 8| ragyogott, és az Aldebaran és Antares úgy fénylettek, akár a remekbe
234 18| miénk volt az udvar. Apa és anya kilovagoltak. A szakácsné
235 8| sem szeretsz. Apádat se, anyádat se, testvéreidet se. Halott
236 9| ANYAGYILKOSSÁG~Osvát Ernõnek~Ha szép és
237 9| de honnan veszed?~- Van anyának, kérünk tõle.~- Nem ad.~-
238 14| Zenóbiának hívták. Elment az anyjával Thesszáliába. Még kis korában.
239 9| fiai keveset törõdtek az anyjokkal meg a szeretõjével; terveik
240 8| te senkit sem szeretsz. Apádat se, anyádat se, testvéreidet
241 13| Nem bírom ki itthon.~- Az apáddal?~- Igen, vele is mindig
242 18| Emma apját is, még mielõtt apáék hazaérkeztek volna...~E
243 7| hogy ilyen sors érte-e az apámat, vagy amint a szolga bíztatott:
244 13| bajom volt emiatt is az apámmal, aki azt képzelte, hogy
245 1| levegõt, mérföldekre.~Mikor apával hazautaztunk a tébolydából,
246 14| és a válluk fehér, mint Aphrodité csillagának sugara...~Elment
247 16| tettét, milyen büszke lesz az apjára. Nagyszerû dolog lesz. A
248 9| gyermekeknek korán meghal az apjok, abból rendesen baj származik.
249 9| szemeikben Witmannak, az apjoknak lelke csillogott. Padlásokra
250 4| gyógyult meg. Hiába volt minden ápolás, fáradtság.~Egy reggelen
251 14| nap. De hiába sietett fel Apolló az égre, többé nem hallhatta
252 1| Amikor észrevette, hogy az ápolók megfogják, nekik esett.
253 9| padláson fogják elásni és apránként elhordani. Reggel tagadni
254 5| elméjû és fantáziára hajló aprólékossága, amellyel igen jelentéktelen
255 8| fénytelen, kék derengés aprózta el és lyuggatta át. A vasúti
256 3| ömlött a rémületes hangok áradata. Mintha valami felsõbb hatalom
257 3| fájából és a szobabútorokból áramlana felém.~Mintha egy halálra
258 12| századbeli koromnak az illata áramlik, és lejöttünk a széles lépcsõkön.~
259 8| saját boldogtalanságunk árán is. De a grófkisasszony
260 11| miatt nem szabad, legfeljebb aranyak lelése miatt. De akkor is
261 12| Schmith hogyan gyûjtötte az aranyakat rakásra a ládájában. Volt
262 8| erszényemet, mely tele volt aranyakkal, fölálltam a kengyelben,
263 2| hozzatok nekem sok kincset, aranyat, ezüstöt.~- A rablók friss
264 17| amerikaiak és az a barna arcú, aranycipõs ausztráliai milliárdosleány
265 8| gondoltam, amelyet ezer aranyért vettem, s amelyet mindörökre
266 12| idején a mézeskalácsos-ipar aranykorát élte. Abban az idõben az
267 15| a rendes adagja. Szukop aránylag még sokkal többet ivott,
268 12| gazdagabb võlegényt akart. Az aranymûvesség és az arannyal való foglalkozás
269 12| elhatározta magát.~- Mit ér az aranyom, és mit ér az, hogy céhmester
270 12| Jakab-templomban a szárnyas oltárok, az aranyozott faszobrok, a szarkofágok
271 8| elmosódtak a búcsúzó nap pirosló aranyporában. A kertek virágai minden
272 4| vállú, szelíd tejarcú és aranysárga hajú. Csak a szemei voltak
273 6| leányka könnyes arcát és édes aranyszemeit. Kis idõ múlva újra szólott.~-
274 17| Mozdulatlan, konok, rossz arc! Ez a vincellérünk felesége
275 9| finom, rózsaszínû és lányos arcbõrrel; Witmanné vágyott reá, és
276 18| szürke szemeit és finom arcocskáját már elsõ látásra édesnek
277 8| kihallgatott, és soká vizsgálta az arcomat, bölcs, nyugodt, kék szemeivel.
278 3| fokával. Zöld vér freccsent az arcomra, és éreztem, hogy a tehetetlen
279 8| gyémántos csepp lefutott az arcon, az állnál fölfogtam, és
280 6| szívesek elmenni, az öreg arcotok kellemetlenül hat rám, és
281 2| alszik, összekuporodva; az arcukat se látni.~- A másik oldalon
282 1| Richardtól.~Fölugrottam és arcul ütöttem Richardot. Õ a falhoz
283 16| kezét, és háromszor erõsen arculvágta.~A pofonok után némán egymásra
284 10| sorvasztó világosságánál. Az arcunk a tükörben merev, idomtalan
285 14| lenni, szerette a kutyáját, Ariost, szerette a nyáj bárányait
286 14| porfelhõt, s a közepén mozgó árnyat, Szókratészt.~Egy fekete
287 8| hátratekintettem. Három árnyék! Nem mertem mozdulni. Valami
288 8| kis koporsónak nem volt árnyéka.~- Álljunk meg - mondottam -,
289 8| fekete, boglyas hajának árnyékát a szemöldöke fölött. Közelebb
290 17| emberek lopóznak le, mint az árnyékok, zsákokkal.~- Mit keresek
291 14| fuvolázott, ha leszállott az árnyékos, méla alkonyat. Fuvolázott
292 8| testünk a holdfényben hármas árnyékot vet. Nekem is hármas árnyékom
293 10| jeges párnájára.~Aki ezen az áron nem mer és nem akar az öröklétbõl
294 6| szemébe, ami tudvalevõleg ártalmas; mondom, leesett a szemüveg,
295 5| és eközben nagy tudást árult el. Különösen feltûnt néhány
296 12| egykedvûen fogadta; nem szólt egy árva szót se. Szilveszter napján
297 11| s közöttük a lovasrendõr árvalányhaja, s a vasutas piros zászlója
298 11| mint egy fülledt barlang, ásítozik a fénytelen égbolt félelmétõl
299 17| tapogatózáshoz, talán körmeimmel ásnám a falat, véreznének az ujjaim...
300 8| mondottam -, meg kell ásni a sírt. A körmeinkkel, mert
301 8| körmeinkkel, mert nincs más ásószerszámunk.~Letérdeltünk a földre,
302 7| intézet igazgatójának elsõ asszisztense egy embert jelentett be,
303 7| nézett a szolgára és az asszisztensére.~Az asszisztens dícsérni
304 9| az ágyban is még a lég asszonyairól beszélgettek. Be is jöttek.
305 9| jelentette, hogy szintén érzi az asszonyokat. Otthon, az ágyban is még
306 9| megbocsáthatóbb ez, mint asszonyoknál, akiknek egész életét igazolja,
307 12| érezte, hogy erre a szép asszonyra neki tulajdonképpen nincs
308 14| Csodálkozva nézte. Rég nem látott asszonyszépséget ilyen közelrõl. Átkapta
309 17| megnézni ezt a gyönyörûséges asszonyt, akit isten tudja, hogy
310 8| dolgozni kezdtünk. Meddig ástunk, nem tudom. Mikor a gödör
311 6| a haldokló varázslóról, aszerint, amint ki-ki elõtt másnak
312 11| nehezen kikászálódik az aszfaltra.~8.~A kávéház ablaka elõtt
313 6| Hanyatt dõlt két székre az asztal mellett, és behunyta a szemeit.~
314 5| a kávéházba. Ott ült egy asztalnál. Magában ült, és ivott.~
315 11| betegek ácsorognak a márványos asztalok elõtt. A patikárosok jókedvûek,
316 16| véres vizet lecsurgatták az asztalon levõ vízvezeték szájba,
317 16| nagy izgalomban.~A holttest átadása után szótlanul ballagtak
318 8| meg fogom vizsgálni. - Átadott egy apró kristályszelencét,
319 17| e sivár magányosságban, átadva a pusztulásnak - de megállásról
320 1| Nagy, véres feje alatt átdugtam a kötelet, és belefûztem
321 12| is végigfutott a hideg. Átéreztem a pallossal való kivégzés
322 8| vakító fénysávot írva le, átfutott a nyugati égre.~Megrázkódtam,
323 12| Elkészültünk a régiségtárral, áthaladtunk az óriási, kõkockás csarnokon,
324 10| recsegõ, ritmusos lármájával áthatol mindenen, és követelõen
325 14| Szókratész utcaseprõ volt Athénban. Öreg ember lehetett, ezt
326 14| lánya.~ ~ ~A pásztor~Az athéni temetõ kapujában koldusok
327 4| vette a rendhagyó igéket, átismételte a ragozást, a hajtogatást.
328 18| Másnap délután, amikor átjött hozzánk, titokban megkért,
329 8| átragadt az öreg hercegnõ átka. Rámnézett, azután egy tükröt
330 14| asszonyszépséget ilyen közelrõl. Átkapta a leány derekát, nem habozott,
331 8| megszabaduljon az öreg hercegnõ átkától.~Szemei egész estén világoskék
332 5| után válik gondolkodásunk átkos szemüvegévé. Valóban így
333 13| egyszerûen mondom, mi? És milyen átkozottul egyszerû dolog volt az!
334 8| szeret senkit, és meddõséggel átkozták meg. Ölelésének fagyos lángjai
335 8| Szerencsétlenek voltunk. El voltunk átkozva.~A gyermek pedig fejlõdött,
336 8| hozzá. Ha a könny jó, akkor átlátszó fehér lesz a keverék, de
337 5| fejlõdésének megelõzõ stádiumain átmegy. De amikor a világra születik,
338 9| fogunk mosdani és átöltözünk.~Átmentek a szobájukba, megmosták
339 11| átszürkült, megbarnult az atmoszféra. A szökõkút öreg istennõi
340 17| fojtó, a múlt rettenetes atmoszférája ez. Vagy a jövõmé?~Mi minden
341 8| gödörben elolvadt a hó, a föld átnedvesedett, megpuhult, és sóhajtást
342 9| lefeküdtek. Elõbb azonban átnéztek az ajtó alatti résen, és
343 8| a zöld selyemfátyolt és átnyújtotta, azután anélkül, hogy reám
344 8| a szobában. A kisasszony átölelt, és az ölelése olyan heves,
345 9| arcát, aki egy szökéssel átölelte a nyakát, és ajkaival hozzátapadt
346 9| kiöntötték a vizet, de átöltözésre nem volt szükség, a ruháikon
347 8| Megfürödtem, megborotválkoztam és átöltöztem. Amikor kihajtattam a vasútra,
348 9| siessünk, meg fogunk mosdani és átöltözünk.~Átmentek a szobájukba,
349 8| kell szabadítanod magad az átoktól! - mondottam.~Kérdõleg nézett
350 8| mondotta -, hogy terád is átragadt az öreg hercegnõ átka. Rámnézett,
351 1| füleltem.~Richard halkan átsietett az udvaron. Bejött a szobánkba,
352 11| felvilágosodott. A kékbõl átszürkült, megbarnult az atmoszféra.
353 8| üdvösségéért. Az örökmécses átszûrt fénye halaványan derengett
354 4| leánnyal.~Egy másik könyvet is áttanult, és éppen a harmadikba akart
355 10| idegorvos levelesládájából~Sassy Attilának~A fölébredés - igaz - elviselhetetlen
356 2| jönnek a rablók, és akkor átveszi a zsákmányt, elrakja a föld
357 8| azon a reggelen elkísértem. Átvetettem magam a kerítésen. Elhagyottak
358 9| fia a bagolyra gondolt, és átvillant az eszében az, hogy mindaz,
359 16| szárazra törült holttestet, és átvitték egy másik szobába. Fehérnemût
360 6| gallérért és kézelõért. Addig is átvizsgálta a szemfedõt, s lefejtette
361 18| nekem. Azt mondta:~- Az atyaúristentõl se ijedek meg.~A bátyámnak
362 16| hát elküldte volna õt az atyuska isten hírével. Fogadott
363 16| más. Mert nézd, Vanja, az atyuskának kellett egy ilyen ember,
364 15| Ha vasárnap a nagymisén átzúgott a templomon a trombiták
365 17| a barna arcú, aranycipõs ausztráliai milliárdosleány is, akinek
366 18| szemlélte a harcot, bele fog avatkozni a dologba. Szladek arca
367 7| a múlt hónapban vagy az azelõttiben dolgoztak-e föl Gyetvás
368 10| hogy nem hasonlítanak többé azokhoz a színekhez és vonalakhoz,
369 5| életben keresztül fog menni azokon a stádiumokon, melyben a
370 18| füzetben pedig ráakadtam azokra az érdekes följegyzésekre,
371 4| a kis doktor. Pepecselt, áztatott, szárított fáradhatatlanul,
372 15| hazavitte a hangszert, és babrált vele, hogy valamennyire
373 14| mit akarsz?~- Söpörni, bácsikám! Bácsi te, engedj söpörni!~
374 8| tartó, fárasztó utazás után Bagdadba érkeztem, eszembe jutott
375 8| Szindbád, a kétszáz éves bagdadi varázsló. Menj hozzá, de
376 9| óráig szokott aludni. A bagolyhoz siettek, és egy óra alatt
377 9| csókolni, ölelni. Witman fia a bagolyra gondolt, és átvillant az
378 8| vonaglottak a vállai, és hideg, bágyadt szemeinek mélyén - egy pillanatra
379 8| Szürkészöld, fáradt szemei bágyadtan révedeztek az alkonyégen.
380 17| egyszer! Megvan, ez a város Baja. Minden rendben van. Van
381 12| tett. Cserébe a saját sok bajáért, a féltékenység kínjaiért,
382 13| Ideges, tehát gyáva. Sok bajom volt emiatt is az apámmal,
383 11| fiatalok, szegények, de bájosak, vonulnak át a téren nagy
384 5| õszbe vegyülõ gesztenyeszín bajsza és nagy, mély fekvésû, fekete
385 17| Utánamegyek, mert féltem a bajtól, nekem valószínûleg nincs
386 14| Barna volt a haja, szakálla, bajusza nem volt, s olyan szép volt
387 13| beesett, borostás arcú, gyér bajuszú paraszt.~Sárga szemei dülledten
388 11| gumikerekû-kocsisok leszállnak a bakról, és tréfálkoznak. A lovakat
389 8| ajtó mellett. A leány fehér báli ruhába volt öltözve, fekete
390 8| fátylas porfelhõben egy szekér ballagott. Az ellenkezõ irányban folytattam
391 16| holttest átadása után szótlanul ballagtak vissza a boncolóterembe.~
392 6| kora hajnalban haldoklott. Báltermekben vagy lakomán, nem tudom.
393 8| utamon összekeveredve a balzsamfák és tömjénfák szagával. Erõsen
394 3| megismerni. Gondolják el, és ne bámuljanak rám, hanem érezzenek együtt
395 18| nem is sírtak, mindenki bámulta, de úgy vettem észre, hogy
396 8| kisasszony szemei könnytelenül bámultak a gyerekre. Hazajöttem este.
397 9| kipeckelve, sokáig, szótlanul bámulták. Arról beszéltek, hogy a
398 2| Vagy négy percig némán bámultuk ezt a tíz négyszögméternyi
399 8| mozdulatlan némaságban bámultunk a levegõbe, eltelve fojtott,
400 11| titokzatos búcsúzás érthetetlen bánatába, és meglátja felgyulladni
401 5| nyomornak, az elmúlás oktalan bánatának. Az egyik emberben nagyobb
402 2| székeken öreg emberek és bánatos arcú, sápadt asszonyok ültek,
403 8| eltelve fojtott, nyugtalan bánattal. Meddig utazhattunk így,
404 12| szerencsétlenségükért és bánatukért. Schmith is azt akarta,
405 9| Aznap késõ estig a mezõkön bandukolt a két Witman fiú. A történtekrõl
406 8| csüggedten és szomorúan bandukoltam a vasút felé.~Egy saroknál
407 11| várakoznak. Álmosak, kissé bánják a vállalkozást, és semmi
408 9| és csendesen hízott. Egy bankhivatalnokkal ismerkedett meg férje halála
409 16| teszem, akkor egész életemben bánkódtam volna rajta. Gondold csak
410 17| olyan könnyű a szívem. Mit bánom én, ha nem is látok senkit.
411 6| ki-kivel másképpen és másképpen bánt.~- Menjetek innen - mondta
412 12| hüllõcsókjai közepette, azt nem bánta. Ez a megaláztatás még fokozta
413 5| kisgyereket egyáltalán nem bántja az idõ múlása. Nemcsak azért,
414 10| nem védenek ellene, mert bántó, recsegõ, ritmusos lármájával
415 6| ezüst csipkedíszt, miután bántóan ízléstelennek találta. Ezalatt
416 14| méla alkonyat. Fuvolázott a bárányainak, a kutyájának - meg a síkon
417 14| Ariost, szerette a nyáj bárányait és a fuvoláját. Barna volt
418 12| tekintélye, pénze, csak jó barátja nem volt. Senki se szerette
419 15| tanítóval, a zenekar egyik barátjával, németre fordíttatták.~Stoczek
420 18| akik húgommal, Irmával barátkoztak. Szõke haját, szürke szemeit
421 18| fogva a levegõbe emelte a barátnõjét.~Nem bírta, el akart esni,
422 12| valakinek a szeretetét vagy a barátságát keresnék. Kívül hideg a
423 18| a szívem emiatt.~A nagy barátságból azonban egyszerre csak nagy
424 17| Barcelonában láttam.~- Ó, Barcelona, te meleg, kedves, illatos
425 17| hasonlít, akit évekkel ezelõtt Barcelonában láttam.~- Ó, Barcelona,
426 15| alkohollal, és jól láthatta bárki, hogy semmi bánatot, meghatottságot
427 11| Kálvin tér, mint egy fülledt barlang, ásítozik a fénytelen égbolt
428 2| mondották el a varázsló barlangjának titkait. Ezalatt folyton
429 1| gyenge, rózsaszínû bõre barnára pörkölõdött.~Hogy sírtunk
430 14| a finom fehéret, a szép barnát s közte a lehullott sárga
431 11| reggel gesztenyét?~5.~Most a Baross utca felé kell nézni. Varróleánykák,
432 12| szattyán, brokát, selyem, bársony, patyolat és minden efféle
433 2| amelyek szirmai mintha fekete bársonyból volnának. A sarokban liliombokor,
434 18| kockás ingekben, mások meg bársonynadrágban és csizmában. Irigyeltem
435 9| ablaküveget alig érintették bársonyos hátukkal, és lebegve, úszva
436 5| mint a fakó, de igen finom bársonyszövetek, amelyeket ódon fõnemesi
437 13| megmagyarázni, de olyan bátor voltam, hogy szinte örülni
438 13| Szinte be voltam rúgva a bátorságomtól... azután hirtelen kicsaptam
439 12| koldulhatok szeretetet és bátorságot, erre nem vagyok képes.
440 10| pillanattal. Mit tehetnek. Nincs bátorságuk és erejük, hogy magukra
441 11| ébredő város első kezdődő, bátortalan szívdobbanásait.~A városoknak
442 16| mire a fiatalabb nevetve és bátrabban folytatta:~- Persze hogy
443 17| Kit tetszik keresni?~- A bátyámat!~- De hiszen én vagyok!~
444 18| a két húgommal és Gábor bátyámmal. Néha más lányok is jöttek,
445 2| kérdezte a fiatalabb Vass. ~A bátyja felelt helyettem:~- Itt,
446 9| ablakát, és ott várta a bátyját, aki Witmanné szobáját belülrõl
447 18| teljesedett. Másnap délután beállított hozzánk Emma. Irmával jöttek.~-
448 5| addig is, míg a sebészi beavatkozás ideje el nem jõ, egy múló
449 1| be.~A fekete csönd pedig beborította a kis házunkat nedves, undok
450 18| Állandóan mellette maradt, becézte, ölelte és csókolta. Még
451 18| halkan káromkodott egyet, becsapta a nyitva hagyott ajtót,
452 15| fiatal korukban, Prágában, Bécsben vagy Pozsonyban talán katonakorukban,
453 11| vaksi szorgalom pislákol becsületes fénnyel. A villamosok kétségbeejtik,
454 8| essék a csókod. Kevésre becsülnélek, ha ily körülmények között
455 4| szépségét meg ne tudta volna becsülni - megnézve a leányt, így
456 17| Például, ha most valaki becsukná a harangtorony ajtaját,
457 18| az utcáról az udvarunkba. Becsuktuk a kaput, elfogtuk a kutyát,
458 9| mellébõl, és még egyszer bedöfte. Nem volt reá szükség, mert
459 2| sûrû, hogy a kezet rajta bedugni nem lehetett, és egészen
460 8| koporsót - mondottam, és lassan beemeltem a gödörbe a kis fekete szekrényt.~
461 11| kilumpoltan, de könnyű fejjel beérkeztünk a Kálvin térre, akkor megérezhetjük
462 8| velem.~Alig naplemente után beértem a városba. Lovamat a fogadós
463 13| kocsisunk. Olyan szûk mellû, beesett, borostás arcú, gyér bajuszú
464 17| harangtorony ajtaját, ha gyorsan befalaznák néma kõmûvesek, és ha fönn
465 5| megakadályozza, hogy a tudós befejezze munkáját, a mûvész kidolgozza
466 6| kóbor kutya. A feleséged befogná a szemeidet. Én, látod,
467 11| reprezentálni, akik minden befolyásukat elvesztették, és csak a
468 2| csemegéül, amelyek, mint befõttek, üvegekben állanak a varázsló
469 11| öreg, gesztenyés asszony begyújt a kemencéjébe. Vajon kik
470 10| ismétlõdéssel megérkezik, behajtja a díjat. A szív ernyedten
471 5| pszichéje kifejlõdik: már az idõ behálózza agyvelejét. S többé nem
472 5| Félrehajtom, és a kezemmel behatolok az egyik hasadékba, hogy
473 6| székre az asztal mellett, és behunyta a szemeit.~Az apja, egy
474 9| levegõben. Azután megálltak, behunyták a szemeiket, és kiterjesztették
475 5| Azután bevarrom az agyburkot, beillesztem a csontléket. Az ereket
476 9| utcára, futásnak eredtek, bejárták a fél várost. Lesbe álltak.
477 8| kerestem a kisasszonyt; bejártam a mezõket, országutakat,
478 12| ragyogtak a vizes szemei, mint a békáé. Lehetett bennük látni,
479 2| ezüstöt.~- A rablók friss békákat és gyíkokat esznek, továbbá
480 17| elõrehaladni. Az út tele van apró békákkal és más meztelen, rózsaszínû
481 3| mászkálnak, a füleimben egy békanyálszagú hang vartyog, és gerincoszlopomban
482 3| halálos izgalomban, amikor két békaszem pislogó, rohadt fényét látom
483 3| tehát én.~De amikor ezzel a békával ott szemben álltam, minden
484 10| Kihelyez bennünket a tér béklyóiból, és az idõ zakatoló másodperc
485 9| csak egy ház, ahová a Kín beköltözött, és ott lakik, míg csak
486 5| Azután izom- és bõrvarratok. Bekötöm a sebet. Készen vagyok,
487 11| ritmusa. Az emeleti ablakokból bekötött vagy bóbitás fejû szobalányok
488 9| nyakába és hazacipelték. Bekötötték az állat száját, és deszkára
489 4| s megviaszolta a szárat, bekötözte tiszta vászonrongyocskával.
490 15| Adagió-t hegedûre és zongorára, beküldte Budapestre, és kiadták.
491 18| próbáltam rábírni, hogy béküljön ki Emmával, makacsul hallgatott.
492 18| Legjobb volna, ha sohase békülnének ki, mert újra eljön ide,
493 17| más szobán. Ez egy széles, beláthatatlan nagyságú terem. Ernyős,
494 8| Azt írta, hogy maga is belátja ezt, s szívesen várni fog
495 5| között kezdõdik. Nem nehéz belátni, hogy lesz egy olyan idõ
496 6| idõ múlva újra szólott.~- Belátom, hogy az ópium és a sok
497 13| étkezõkocsijában találkoztam Gecsõ Bélával, a dúsgazdag Gecsõ Zoltán
498 18| rendeznénk akasztásokat, a szülõk beleavatkoznának a dologba.~Gábor nem volt
499 8| reákapcsolódtak forró kezemre, azután belebbent az ajtón, és belülrõl elreteszelte.
500 4| házibarátként szerepeljenek, de belebetegszenek, ha e lehetőség nem áll
501 1| Ránehezedett a mellemre, és belebújt a vérem csöppjeibe. Irtózatos
|