10-beleb | belee-ebred | ebres-essek | essen-gerin | geszt-hulla | hullo-keves | kezde-latna | latne-megri | megro-omlot | on-rival | rohog-szoho | szoka-uvegu | uvolt-zugol
Rész
502 8| elválasztás után szándékozott beleegyezni a válásba. Újra rettenetes
503 5| dolog ez. Az idõnek a mérge beleette magát a filozófiánkba, a
504 4| Letörölgette a nagyítólencséket, belefújt a fényes, sárga csőbe, megigazította
505 1| alatt átdugtam a kötelet, és belefûztem a végét a hurokba.~Egy kicsit
506 13| ember halálosan megijedt. Beleharapott a jobb kezembe, mire én
507 18| nem jutottam hozzá, hogy beléjük pillantsak. A napokban végre
508 1| emelkedik fel-le. Azután belekap az ágyába a tûz. Az én tüzem.
509 4| éppen a harmadikba akart belekezdeni, mikor megint meglátta a
510 5| felõl folytatott, mélyen belenézett annak a szemébe, akivel
511 8| fölött. Közelebb léptem és belenéztem a szemeibe; csodálkozva
512 10| Aki ebbe belenyugszik, az belenyugodott abba, hogy meghaljon, mielõtt
513 10| kapnak - egy órát.~Aki ebbe belenyugszik, az belenyugodott abba,
514 17| Egy félig nyitott kapun belép egy házba. És az udvarból
515 7| öltözött, sápadt ember, belépett, mélyen meghajtotta magát,
516 8| és hó esett. A hópelyhek belepték a vállainkat, a hátunkat,
517 8| térdelt a néma grófkisasszony. Beléptem és megállottam az ajtó mellett.
518 15| gimnazista összeborzongott és belesápadt, ilyenkor a nép is bizonyos
519 13| szorítottam, nyomtam. Szinte beleszédültem az erõlködésbe és az ölnivágyás
520 16| hasatokat, és kócot tömünk belétek, nehogy csöpögjetek. (Vanja
521 13| s amint számítottam is, beleütköztem a rablóba. Egy állati hang
522 4| Mosolygott, és a szeme villáma beleütött a fiú szívébe. A szőke fiú
523 4| roncsait, és tollat vett elő. Beleütötte a hegyét a tintásüvegbe,
524 5| nem jõ, egy múló értékû belgyógyászati szerünk van az idõ ellen.
525 7| megvan a jegyzékben, a belgyógyászatiról kaptuk. Nálunk lett boncolva
526 12| kígyóé, és izzad a kezük, de belül fáj nekik az elhagyatottságuk,
527 11| lovakat az itatók itatják. A Belváros felõl özönlenek a varróleányok,
528 18| adnak. Egy hét múlva már a belvárosi iskolába jártam. Nem láthattam
529 13| keresztülhasítja a függönyt, és bemászik a dohányzóba, ahol a pénzszekrény
530 17| meg akarta mérgezni.~5.~Bemegyünk egy félig nyitott ajtón,
531 13| wertheimkasszán egy háromujjnyi vésett bemélyedés volt. A földön pedig ott
532 9| csillogott a napfényben. A fiú bement a ház kapuján. Egy öregasszony
533 8| mezõket, országutakat, és bementem a városba is. A korzón sétálók
534 9| visszafordult, még egyszer benézett a szobába. A lány most háttal
535 8| zsalus, földszinti ablak. Benézhettem; a grófkisasszony az ablakban
536 9| senkivel sem találkoztak. Benyitottak. A nõ kipirult arccal, mélyen
537 9| világítasz a tolvajlámpával, benyúlok, és kiszedem az összes karcsatokat
538 8| kékes árnyalattal. Tekintete benyúlt a szemeimbe, lehatolt a
539 15| ott álltak valamennyien: Berán, Kulhanek, Manojlovics,
540 15| így többet keresett még Beránnál is, akinek pedig igen jó
541 10| hogy az életet nem lehet berendezni tisztán az õs, szent gyönyör
542 2| elszállt a mellükrõl. Egy bérkocsi haladt arra. Füttyentettek.
543 8| Mégis a Keleti pályaudvaron bérkocsiba ültem, és a varázslóhoz
544 7| esõs utcára bámult ki - berontott az asszisztens.~- A hulla,
545 15| már sokat ivott, mindennap berúgott, és a zongoráját eladta.
546 17| kõporos állványok alatt besurranok az ajtón, és nekiindulok
547 9| jövet arra kerültek, és besurrantak a kapun. A nõ feléjük jött
548 7| igazgató e hosszú és izgatott beszéd alatt nyugodtan simogatta
549 11| sietnek, és alig felelnek a beszédre. A fiatalurak reá fognak
550 6| téved, kedves és szíves beszédû férfi volt õ, és soha hangosan
551 18| borzalmas eseménynek, nem beszél róla többet. A család sorsáról
552 5| konzíliumokon. A leglényegtelenebb beszélgetéseknél is, amelyeket a kávéházi
553 18| és feleltetett. Ha valaki beszélgetett, vagy játszott, csak egyszer
554 14| fényében fürdik ráncos arcuk. Beszélgetnek.~...Az én fiam pásztor volt
555 13| hogy én embert öltem.~- Ne beszélj!~- Úgy van, embert öltem.
556 18| megakadályozta, hogy sokat beszéljek Emmával. Elhívta, karon
557 15| arról, hogy a muzsikáról beszéljenek. A környezet, amelyben éltek,
558 11| reggeli lapok újdonságairól beszélnek. Mindegy. Az idõ már felvilágosodott.
559 16| minden úgy lesz, ahogy õ (a beszélõ) akarja.~Azután ketten karra
560 18| nem ígéred meg, hogy nem beszélsz többet a Rózsival? - kérdezte
561 18| nem szomorú. Egy szót se beszéltünk, csak néztük egymást. Édes
562 8| és gonosz.~- Errõl majd beszélünk - mondta a varázsló, és
563 7| csöndesen és igen lassan beszélve megszólalt:~- Hát kérem,
564 15| veszõdni. Egy év múlva már beszüntette a próbákat, és egyszeri
565 4| széthullottak a szirmok sárga, beteg száráról. S a levelek is.~
566 5| mondatokban mondta el, mintha a betegének adná ki rendeléseit. Ennek
567 5| agyvelõnk sorvad, hogy a betegség megöl... hogy idõ van. Pedig
568 5| szenvedést, ezt a fiziologikus betegséget az emberi nemrõl elhárítsa.
569 5| agysejttõl, s mégis ez a fészke a betegségnek, a nyomornak, az elmúlás
570 8| magából.~Pár perc alatt betemettem a sírt, azután fölálltam.
571 9| volna õt is megkínozni.~- Én betöröm az egyik kis üvegfalat a
572 13| hulla mellett szegény Péter betörõszerszámai. Egy rossz ráspoly, egy
573 10| A tárgyak, az emberek, a betûk elmosódnak. A szavak, a
574 4| hegyét a tintásüvegbe, s nagy betűkkel felírta egy papírosra:~„
575 12| Leben.”~- Ez az a pallos - betûzte Margit a magyarázó cédulát -,
576 12| lõcsei városi régiségtárban betûztük a pallos felírását.~„Wenn
577 6| õket a régivel, sietõsen beült a koporsóba, és fütyörészve
578 8| Csakhamar egy csónakra akadtam. Beültem, eloldottam a kötelét, és
579 9| fiú fölemelte a kést, hogy beüsse a szekrény kis üvegfalát.
580 3| és minden csepp vérembe beveszi magát, a szívem erõsen dobog,
581 8| mondta a varázsló, és bevezetett a szobájába. Leültetett,
582 9| üde, hangos nevetéssel, és bevezette a Witmanokat a szobájába.
583 1| Leugrott az útra. A homloka bezúzódott. De azért hazajött. Szaladva.~...
584 4| csapásokkal hasította a bíborfényben ragyogó hullámokat. Eközben
585 2| A kert közepén egy csomó bíborpiros, kövér virág terpeszkedett.
586 4| vidámsággal sétált végig a kerten, bicegve, görcsös botjára támaszkodva.
587 4| dédunokámat.~Elõvette a bicskáját, és óvatosan le akarta vágni
588 18| négy-öt évvel idõsebb volt, bicskát hordott a csizmaszárában.
589 9| rontották el a tömlõt, a billentyûket.~Kifogyhatatlanul érdekelte
590 8| arra, hogy belõlük új sarj bimbózzék. Ehhez nyugodt, állandó,
591 10| dobog, a szempilla alig bírja a fénysugarak súlyát, és
592 4| emberi tökéletlenség! - nem bírják el, hogy egy Putifárnál
593 14| a másik pásztor odaér a birkáival, már friss füvet talál.~
594 14| nagy legelõn, hol sok ezer birkanyáj legel ide-oda kalandozva.
595 18| megtudná, hogy többekkel birkóztam egy ellen. A helyemen maradtam
596 13| megyek, ott maradok. Nem bírom ki itthon.~- Az apáddal?~-
597 15| csak dobolj bele, ahogy bírsz. Valóban úgy segítettek
598 18| emelte a barátnõjét.~Nem bírta, el akart esni, és ezért
599 13| dolog egy ötszáz holdas birtok leendõ örökösétõl.~- Most
600 9| csiklandozták volna. A két Witman birtokába vette a leányt, csipkedték,
601 15| mindig értelmetlenül és bizalmatlan hunyorgással néztek föl
602 8| már akkor mondta, hogy nem bízik hozzá. De azért elvégezte
603 10| amelyet legjobb ügyes orvosra bízni - tíz esztendeig elélhetsz.
604 18| eszembe jutott, hogy apám bizonyára megvetne, ha megtudná, hogy
605 13| este a vacsoránál éppen azt bizonygattam az apámnak, hogy milyen
606 15| értékes talentumának egyik bizonyítékát. Erre a cikkre nagyon büszkék
607 8| tele volt aggodalommal és bizonytalansággal. Nem tudtam a csónakban
608 11| 9.~Az idõ most már délig bizonytalanul elúszik, eltengõdik. Még
609 8| pillanatig általában nem bízott, most aggódó kis arcán láttam
610 8| Lovamat a fogadós szolgájára bíztam, és lesétáltam a folyóhoz.
611 7| apámat, vagy amint a szolga bíztatott: talán a csontjait kifõzték,
612 7| apám hulláját, mert azzal bíztatták, hogy a klinika eltemeti.
613 4| mondta a fiú többször, magát bíztatva.~Csak a hajnalt várta, a
614 9| dolgaikról senki se tudott. Biztonsággal, férfias gondossággal és
615 8| reménytelenül, végzetes biztossággal rabolja el az átok ereje.~-
616 17| fojtó sötétségben. Közben bóbiskolnék is talán egypár órát, valamelyik
617 11| ablakokból bekötött vagy bóbitás fejû szobalányok kandikálnak
618 2| Úgy tetszett, hogy ezek bocsájtják azt az ismeretlen, édes
619 6| fognak esni a szép körmei.~- Bocsánat - mondta a harmadik -, neki
620 5| nyúlványokat, kacsokat, ágakat bocsát a friss, egészséges velõbe:
621 11| megszűrten, halvány foltokban bocsátanak csak ki az utcára némi sárga
622 9| azonban szintén meg kell bocsátanunk, mert végre is két szép
623 2| virágillat tevõdött össze a bódító szagában, s a szivárvány
624 8| megmondják nekem, hogy a legtöbb bölcsesség benned vagyon.~Megállott,
625 1| kitört az elrejtõzött szörnyû bömbölés.~Richard még az éjjel hazaszökött.
626 3| undok testére.~Hatalmas bömbölésbe kezdett, mely oly mély és
627 1| tajtékot köpött a szájából, és bömbölt. Ó, de hogyan, milyen iszonyatosan
628 17| felesége volt valamikor, és börtönbe zárták, mert az urát meg
629 12| felelte egyszerûen.~- A börtönben Schmith nyugodt volt. Sokat
630 18| felhangzott egy iszonyatos bõgés:~- Ne-e-e-m!~A tanító letette
631 9| maradjon neki semmi, hadd bõgjön utánuk.~A padlásra szaladtak
632 8| pontosan kirajzolta fekete, boglyas hajának árnyékát a szemöldöke
633 5| volna - valami éjszakás, bohém csillogás volt. Csendesen,
634 8| már hajnalodott, a fák és bokrok fekete foltjait fénytelen,
635 4| támaszkodva. Megsimogatta a bokrokat, amelyeken pattogzottak
636 8| és a kisasszony arcán. A bokrokból, a messze feketéllõ tölgyfaerdõbõl
637 13| a bal kezemmel a szemébe bokszoltam, és megkezdõdött a küzdelmünk
638 17| laktunk a második emeleten.~- Boldog, szép idõk; mi történhetett
639 12| takarékoskodott. De persze nem tudta boldoggá tenni a feleségét. Ha más
640 12| vágyik a teljes, tökéletes boldogság egy pillanatára. No, ezt
641 12| hogy az arany egyenlõ a boldogsággal. Meg volt róla gyõzõdve.
642 8| gondoltam vissza a duzzadó ifjúi boldogságra, amellyel néhány óra elõtt
643 8| a haláltól, akár a saját boldogtalanságunk árán is. De a grófkisasszony
644 16| Alkalom volt!…~Az öreg bólogatott, mire a fiatalabb nevetve
645 1| tudom én azt.~Elvittük a bolondokházába. Amikor észrevette, hogy
646 1| Szederjes kék arccal.~Az én kis bolondom volt, a szõke, piros képû,
647 14| Mikor Szókratészhez ért, bolondos kedve támadt.~- Bácsi! -
648 12| hogy a városbíró fia a bolondulásig szerette Évát, és úgy kellett
649 11| meglátja felgyulladni a sarki boltban az elsõ lámpalángot, alighanem
650 1| bennünket.~Éjjel betört a zsidó boltjába, és kiszedte a pénzt a fiókból.
651 11| meggondolandó.~6.~Most már a boltokat is nyitogatják. És az apró
652 9| se tudta, hogy ezekben a boltokban mikor jártak vevõk. A Witman
653 10| hangok kaotikus zavarban bolyonganak a hallószerv géprészecskéiben.~
654 16| meglátta, és bár ez egy boncolótermi szolgánál egészen rendkívüli,
655 7| belgyógyászatiról kaptuk. Nálunk lett boncolva a „Cé”-ben. Harmadéveseknek
656 7| fehér porcelánoktól csillogó boncteremben; a bánat, a halál fájdalma
657 7| hónapban eltörték az egyik bonctermi csontvázat.~A jövevény valami
658 8| de nemes szépségû kastély bontakozott ki. Az ajtók mindenütt csukva
659 11| zsebkendõ, amely éppen most bontatott ki, jeléül annak, hogy a
660 9| elõbb, azután a mellkast bontották föl, most már felszabadítva
661 13| körülkaroltam a térdemmel, úgyhogy a bordái ropogtak. Erre lihegve köpködni
662 7| végigsiklottak ujjai a bordáin, megtapogatta a rugókat,
663 8| cigarettámat, és végigdõltem a bordóbársony régi pamlagon. Egy pillanatra
664 1| amíg gyenge, rózsaszínû bõre barnára pörkölõdött.~Hogy
665 4| az ujjáról a jegygyűrűt, borítékba tette, hordárt hívatott
666 15| és nemsokára a kocsmában borospoharaik mellé ültek, ilyesmirõl
667 13| Olyan szûk mellû, beesett, borostás arcú, gyér bajuszú paraszt.~
668 12| keresnék. Kívül hideg a bõrük, mint a kígyóé, és izzad
669 14| simulnak össze egymás nyakába borulva az öreg, poros szürke Szókratész
670 5| bevarrom. Azután izom- és bõrvarratok. Bekötöm a sebet. Készen
671 12| szerelmeskedésre gondol. És borzadt a gondolattól, hogy a felesége
672 18| résztvevõje lett ennek a borzalmas eseménynek, nem beszél róla
673 17| mondom, a hazatérés gondolata borzalmasnak tetszik, de most, amikor
674 3| számomra nem az öröm, hanem a borzalom percei voltak. Tudom, azt
675 8| suhantak el. Reszkettünk a borzalomtól, mely jeges ujjaival simogatta
676 8| Házasságunk elsõ hónapjai borzasztóak voltak. Csókok közben egymás
677 18| fordított nekem és elszaladt. Bosszúból este vacsoránál elmondtam
678 9| kinyitotta a szemeit. Az arca bosszúságot és csökönyös haragot fejezett
679 9| zugában rendezték be a kis boszorkánykonyhájukat. Nyilak, gumipuskák, kések,
680 4| kerten, bicegve, görcsös botjára támaszkodva. Megsimogatta
681 17| galambot látnék.~Újra le kell botorkálnom a lépcsõkön, de nini, milyen
682 8| hullott volna a koporsóra, bõven ömlöttek. A gödörben elolvadt
683 12| Skófium, násfa, szattyán, brokát, selyem, bársony, patyolat
684 11| látszik, egy titokzatos búcsúzás érthetetlen bánatába, és
685 8| izzottak és elmosódtak a búcsúzó nap pirosló aranyporában.
686 8| varázslóhoz hajtattam, aki Budán lakik. Õ maga nyitotta ki
687 18| õ osztotta ki az összes büntetéseket. Remekül értette. Még a
688 18| este, hogy miért kapott büntetést az Emma?~- Semmi közöd hozzá -
689 18| megmagyarázni.~Én magam nem féltem a büntetéstõl. Tisztában voltam vele,
690 13| a lopást olyan szigorúan büntetni, amikor mindenkinek - akinek
691 15| bizonyítékát. Erre a cikkre nagyon büszkék voltak a muzsikusok, és
692 10| nyakszirt táján tompa fájdalmak bujdosnak a koponyában. És emiatt
693 8| csiklandó, tompa fájdalommal bujkált a fejfájás.~- Hány óra,
694 8| hatalmas, lenyûgözõ tömegekben bújt elõ a föld szent ereje,
695 9| akartak. Levetkõztek, ágyba bújtak, és az izgalmaktól holtra
696 13| két hét elõtt.~Éjfélkor bújtam az ágyba. Fájt a fejem,
697 11| már levetkõztetek és ágyba bújtatok, nyugodtan megszámlálhatjátok
698 2| utakon. A templompadláson bukkannak föl, és a toronykötélen
699 11| szakállasak, tanárok, azaz bundások - és egészen szerény, nyírott,
700 4| egy papírosra:~„A női nem bűnei.” Írta és kiadja: József.~
701 18| mondta Irma. - Emma lesz a bûnös, õt fogjuk felakasztani.~-
702 11| sűrű, kékes harmatfelhőkbe burkolózik, valahonnan a Múzeum körútról
703 11| Azután szomorú megadással burkolóznak újra a késõ délután összeszedelõzködõ
704 3| Ideges, lázas reszketés búvik lassan minden porcikámba,
705 4| VÉGZŐDNEK~Első mese~A kisdiák buzgón tanult. Sorra vette a rendhagyó
706 3| világolt. A teste halotti bûzt terjesztett. Undok nagy
707 7| fölaprították, s akkor ezeket a cafatokat összekeverve koporsóba teszik.
708 17| térdeimben megyek elõre a Canal Grande irányában, apró utcák
709 17| utca. Itt jártunk egyszer Carmencitával. Ott fenn laktunk a második
710 7| Nálunk lett boncolva a „Cé”-ben. Harmadéveseknek adtam,
711 12| betûzte Margit a magyarázó cédulát -, ez az a pallos, amellyel
712 12| céhmesterei között, mint a céhek jelvényeirõl láthatni.~Hallgatag
713 12| aranyom, és mit ér az, hogy céhmester vagyok - semmit. Nem szeret
714 12| kékfestõk és a könyvkötõk céhmesterei között, mint a céhek jelvényeirõl
715 12| megmutattam a mézeskalácsosok céhmesterének címeres ülését -, itt hallgatta
716 12| Schmith magát a kékfestõk céhmesterét, Meliuszt kérte fel násznagynak,
717 12| mint vallásos emberhez és céhmesterhez illik, és bizonyos megelégedéssel
718 12| harmincnégy éves korában céhmesternek. Akkor ez imponált az embereknek,
719 7| szolga azt mondta, hogy e célra a szép, erõs csontú hullákat
720 17| elhagyott szoba, üres és céltalan. Mi minden történhetett
721 5| helyének is kell lennie a centrumban. De ez csak föltevés, amelyre
722 8| közölnivalója van. Papírost és ceruzát adtam neki. Ezt írta:~-
723 15| Nagy ritkán került elõ Cherubini Requiem-je. Ezt jól játszották,
724 1| tûzön megpirította a fehér cicát, az Anikóét. A kis állat
725 15| környezet, amelyben éltek, a cigányokat tartotta a legtöbbre, és
726 15| tudták meg soha, hogy a cigányos, kulturálatlan Magyarország
727 8| feketekávét, eldobtam a cigarettámat, és végigdõltem a bordóbársony
728 8| narancsszínû fátyla. Szitakötõk cikáztak a víz felszíne fölött, és
729 15| egyik bizonyítékát. Erre a cikkre nagyon büszkék voltak a
730 4| kéziratait, kivasaltatta a cilinderét, a szalonkabátját, megfésülködött...
731 15| és a tetejébe részegség címén lépten-nyomon felíratta
732 12| mézeskalácsosok céhmesterének címeres ülését -, itt hallgatta
733 13| fogom, mint akár a nemesi címert. Szóval gyáva vagyok. De
734 4| fordított a mondathangsúly című fejezetre, amelyet eddig
735 15| tökéletesen elnyomta. Csak halvány cincogások hallatszottak és az ócska
736 7| rágni az ajkát.~Az öreg cinikus Mátyás, aki harminc esztendeje
737 4| Haragoszöld víz.~A fiú cinikusan így szólt:~- Ezt elhibáztam.
738 15| karmester legkevésbé. És ahogy a cintányért, a kisdobot és a triangulát
739 11| Vastag jegyzetfüzeteket cipel, és rövidlátó szemüveges
740 7| állvány vasrúdjánál, és cipelni kezdte az ajtó felé. Elszántan
741 9| Egy összekötözött baglyot cipeltek magukkal. A régi templom
742 18| és két kezénél fogva. Így cipelték ki a katedrához, miközben
743 16| harisnyát húztak rá, meg finom cipõket és aranyos, díszes uniformist.~
744 8| felé. A város tornyai, a ciprusok és a pálmafák felnyúló,
745 9| a hasára, a melleire, a combjaira.~- Nesze, ezt hoztuk.~-
746 12| összeesket bennünket Maurer Constant prépost úr, akkor az asszony
747 18| alezredes. Elõrehúzta a copfját, kioldozta a rózsaszínû
748 4| messze, benn a tengerben. Csábító, gyönyörű fej volt. Ragyogva,
749 2| ablakokon másznak be. Kis csákányaikkal pár pillanat alatt felkapaszkodnak
750 6| forintért; a gavalléria a családban volt.~- Sok pénzemben van
751 15| város polgármestere, aki családjával a legtöbb páholyt foglalta
752 12| hogy a felesége meg fogja csalni. Hiszen annyi a szép férfi,
753 4| messze volt, mint az előbb. Csalogatva, mosolyogva, himbálva úszott
754 18| cukorral egy újabb kutyát csaltak be. Azután ölükben odavitték
755 12| imádkozva fogadta a hóhér csapását, aki elsõre teljesen levágta
756 4| inakkal úszni kezdett. Óriási csapásokkal hasította a bíborfényben
757 11| mérnek. Az Üllõi útról nagy csapat munkás igyekszik a híd felé.
758 11| vonulnak át a téren nagy csapatokban ingadozva és minden tetszenivágyás
759 14| Majd meg elkeseredetten csapkodni kezdte a földet.~A hold
760 18| fejét, hogy a haja az arcába csapódjék.~- De a papádtól hallottad?~-
761 12| áthaladtunk az óriási, kõkockás csarnokon, amelynek kandallójából
762 11| három esztendõre, amelyet a császár szolgálatában eltöltött.
763 5| mert az esetük súlyosabb. A császárok persze várni fognak.~Egyszerû
764 16| nekihuzakodott. És még egy utolsó csattanós pofont mért a holttest arcára.~-
765 9| kések, fogók, kötelek és csavarok voltak itt összegyûjtve,
766 4| sárga csőbe, megigazította a csavarokat. Azután kivágta a vérfoltot,
767 9| kigyúlnak. Azután drótokkal csavarták körül a szárnyának a tövét,
768 15| vörös orrú, félig kopasz cseh mégis többször hazavitte
769 15| muzsikusokra, akik eljöttek messze Csehországból, hogy az Úr méltó tiszteletben
770 15| a zene élvezetét, amihez csekély tehetségük mellett is joguk
771 17| folyosót látni, ahonnan egy cseléd hajol le mintegy megnémultan,
772 3| elejét vegyem annak, hogy a cselédek vagy a gyerekek meglássanak
773 13| kell tennem: fölhívtam a cselédeket. Akkor láttam, hogy a három
774 17| vesz elõ, és feldobja a cselédlánynak. A lány megköti a rácson,
775 17| öcsém fölsegít, és a néma cselédlányra nézünk. Mozdulatlan, konok,
776 3| szolgáló még nem jött be a cselédszobából.~Önök most azt mondják,
777 9| ugrottak ki az ágyból. A cselédtõl elkérték a reggelit, mert
778 5| szomorúsági tébolyba.~Itt cselekedni kell, uram. A sebészet hasonló
779 4| hogy nagyon gonosz dolgot cselekszik. Megcsókolta a virágot,
780 12| mézeskalácsot. Nem kuriózum, hanem csemegeszámba ment, és még cukrászok nem
781 2| éves cserebogarakat kapnak csemegéül, amelyek, mint befõttek,
782 2| a csillagok. Az utcában csend volt, mint a temetõben;
783 1| át van lõve a tenyere. A csendõr lõtte át. Édesanyánk letérdelt
784 11| a föld alól. Most süket csengetésektõl zavarosodik meg a köd. Egyszerre
785 8| muzsikáló hangjait. Üvegfuvolák csengtek, és mély hangú varázshegedûk
786 8| Különbözõ folyadékokból egy-egy cseppet kevert hozzá. Ha a könny
787 12| örült annak, amit tett. Cserébe a saját sok bajáért, a féltékenység
788 2| esznek, továbbá több éves cserebogarakat kapnak csemegéül, amelyek,
789 1| ház tetejérõl lehullott a cserép, s a falakról lepattogott
790 9| vált. Egész légió macskát, csibét, kacsát pusztítottak el,
791 8| fekvõhelyemre. A tarkómban pedig csiklandó, tompa fájdalommal bujkált
792 9| szájjal kacagott, mintha csiklandozták volna. A két Witman birtokába
793 1| nehéz, kínos álom lepte meg. Csikorogtak az ágyak, nyögõ, fájdalmas
794 8| alól elõkereste a kulcsot. Csikorogva pattant föl a zár. Hatalmas
795 14| válluk fehér, mint Aphrodité csillagának sugara...~Elment a végtelen
796 8| Az éjszaka sötét volt és csillagtalan. Körülöttünk néma, nagy
797 8| út mentén fehér mérföldkõ csillant elõ, és nyárfák páros, ezüstös
798 5| valami éjszakás, bohém csillogás volt. Csendesen, csaknem
799 7| tiszta, fehér porcelánoktól csillogó boncteremben; a bánat, a
800 8| kékesen fekete, idegen színben csillogtak.~- Sok dolgot tudok - mondotta
801 8| fogsz szeretni.~Nyakamba csimpaszkodott és az ajkait kínálta.~-
802 9| szekrényt.~- Fölébred, lármát csinál, megint csak nem vihetjük
803 17| Egy madár se.~Most mit csináljak itten? Megvan. Fölmegyek
804 18| ajánlottam Gábor bátyámnak, hogy csináljunk akasztófát, és akasszunk
805 13| helyett nyers fenyõfából csinált valaki egy másat, továbbá
806 13| döglötten. Két legénnyel csináltattam mesterséges légzést, egy
807 18| kötelet szedtünk le, és hurkot csináltunk rá. Az akasztófa-ácsolásról
808 15| mellette. Tíz esztendõ alatt csinos májzsugorodást szerzett.
809 2| vizet. Jókedvûen nevettek, csinosak voltak. A két fiú rájuk
810 9| megbeszélés szerint, veréssel vagy csipkedéssel. Az állatkínzás pedig komoly
811 6| róla zsebkésével az ezüst csipkedíszt, miután bántóan ízléstelennek
812 9| birtokába vette a leányt, csipkedték, leszorították, hengergették
813 9| méltányolták. Pedig eleinte gyenge csípõjû és gyerekszemû volt ez az
814 7| szemei elõtt fekete keretû csíptetõt viselt.~- Bocsánatot kérek,
815 18| meg bársonynadrágban és csizmában. Irigyeltem õket, mert úgy
816 18| volt, bicskát hordott a csizmaszárában. Egyszer megmutatta nekem.
817 4| belefújt a fényes, sárga csőbe, megigazította a csavarokat.
818 2| tíz négyszögméternyi kis csodabirodalmat.~- Látod, ez a varázsló
819 2| kaleidoszkóp, úgy hatott ez a kis csodakert. Közvetlen elõttem a nõszirom
820 8| Amikor kihajtattam a vasútra, csodálatosan szépnek, kedvesnek láttam
821 15| Requiem-je. Ezt jól játszották, csodálatosképpen hibátlanul ment. Talán azért,
822 3| vagy megtudjanak valamit.~Csodálkozásomra nem volt semminek semmi
823 17| is, akinek a szemeit itt csodáltam lenn a Floriani kávéházban?...
824 8| Gyönyörû, édes, illatos, csodás délután volt. A lovam repült
825 9| Az arca bosszúságot és csökönyös haragot fejezett ki, de
826 13| tudom, valami rettenetes csömör, fáradtság váltotta föl
827 7| elhallgatott. Egy ideig csöndben állottak ott, a csontvázra
828 3| félelem kezd reám szállni a csöndes sötétségben, mialatt künn
829 1| vártuk mindannyian a fekete csöndet.~Az édesapám egyszer kétségbeesve
830 1| még egy dologról. A fekete csöndrõl.~Egyszerre nõtt meg.~Tegnap
831 7| fogom adatni.~Az igazgató csöngetett. Egy fehér kabátos asszisztens
832 16| kócot tömünk belétek, nehogy csöpögjetek. (Vanja szinte szónokolva,
833 1| mellemre, és belebújt a vérem csöppjeibe. Irtózatos volt. Menekülni
834 8| az utak, száraz levelek csörögtek a lábaim alatt, emberi lábnyomot
835 7| kezdte a csontváz lábát. Az csörögve lengett ide-oda. Majd a
836 9| azután rácsapott az üvegre. A csörömpölés nagy, szörnyû erõs volt,
837 11| és a kõkockákon nemsokára csörömpölõ zökkenésekkel tovagördül
838 4| kukucskált a mikroszkóp csövébe. Azután újra kezdte. Hümmögött,
839 8| gyengéden megnyíltak, és csókjában érezhettem, hogy az átok
840 8| hogy inkább lemondok a csókjáról. Megváltottam a jegyemet -
841 8| késõbb annál jobban essék a csókod. Kevésre becsülnélek, ha
842 8| ajkai csókot kínáltak.~- A csókodat még nem fogadhatom el -
843 8| hónapjai borzasztóak voltak. Csókok közben egymás szemeit néztük,
844 9| meglátogatta, teát kapott és csókokat. A férfi unalomból meg lustaságból
845 1| fehér lábát sötétbarnára csókolja a piros tûz. És kopasz lesz
846 10| finom és üde leányajkak csókolják végig a testünket. A színek
847 8| de most már meg kell csókolnom a néma kisasszony ajkait.~
848 9| végül ezt mondta:~- Kezét csókolom.~Aznap késõ estig a mezõkön
849 18| akikkel azelõtt rendszerint csókolózni is szoktunk a pincében,
850 9| lehúzták magukhoz a leányt, csókolták, harapták, ölelték. A nõ
851 6| ópiumtól, cigarettától és csóktól - hamvazószerdán, kora hajnalban
852 9| csomó üvegpoharat ládába csomagolva dobtak volna le valami emeletes
853 8| Eloldottam a kötelet. A csónak gyorsan úszott lefelé a
854 8| bizonytalansággal. Nem tudtam a csónakban maradni. A parthoz kormányoztam
855 8| gyûrûmet az ujjamon. Erre a csónakom orrának irányában valami
856 8| part mellé kormányoztam a csónakot, kiszálltunk, és gyalog
857 8| irányában.~Csakhamar egy csónakra akadtam. Beültem, eloldottam
858 5| izmokat egy fél tenyérnyire. A csonthártyához raspatoriumot! A csontnál
859 5| csontléket. Az ereket elkötöm. A csonthártyát bevarrom. Azután izom- és
860 9| hallani. Ez a hang, ez a csontig ható, rémes hang, minden
861 7| én apámnak pedig hatalmas csontjai voltak, s olyan magas volt,
862 9| Megnyúltak, vékony és erõs csontjaikon mint acéldrótok feszültek
863 7| szolga bíztatott: talán a csontjait kifõzték, és csontvázzá
864 5| csonthártyához raspatoriumot! A csontnál vagyok. Kérem a vésõt! Megcsinálom
865 7| megnézetni, megvan-e az apám csontváza talán, a szolga azt mondta,
866 7| csöndben állottak ott, a csontvázra nézve.~A csontváz fia néhány
867 7| a csontjait kifõzték, és csontvázzá állították össze... Ezt
868 13| valaki egy másat, továbbá egy csorba kézifûrész. Ezekkel akarta
869 9| szárnyának a tövét, a lábait, a csõrét, és így kipeckelve, sokáig,
870 8| kirajzolódva. A varázsló csóválta a fejét, látszott, hogy
871 8| aludni akartam. Késõ este csüggedten és szomorúan bandukoltam
872 8| elõrehajolva. Ravasz és csúfolódó mosoly volt az ajkain.~-
873 6| ügyelj majd rá, hogy rendesen csukják le a fedelet. A koporsó
874 16| becsukta az ajtót.~- Minek csukod be, te, amikor én kinyitom -
875 8| bontakozott ki. Az ajtók mindenütt csukva voltak, mintha kihalt volna
876 12| nem ugat, csak mar. És még csúnyább volt olyankor, ha ránézett
877 12| az ellenszenvet, amelyet csúnyaságukkal, kedélytelenségükkel fölkeltenek.
878 11| eltöltött. Mindez pár perc csupán, és a kõkockákon nemsokára
879 18| ahová odanyomták. A könnyei csurogtak a kabátján. Véreset köpött.~
880 18| kapuban settenkedtek, és cukorral egy újabb kutyát csaltak
881 12| csemegeszámba ment, és még cukrászok nem voltak. Szóval képzelheti,
882 17| felébredések nélkül, édesen, mint a cukros tej!~Végre kiértem a San
883 12| az elhagyatottságuk, és a dacuk befelé szúrja a szívüket.
884 16| mehetünk - mondotta azután dadogva, mert az arca is kipirult
885 12| volt, mikor? - kérdezte dallamosan.~- December 31-én volt -
886 14| Kissé ittas volt, csöndesen dalolt. ~Mikor Szókratészhez ért,
887 15| de mivel különb ez a darab, mint a többi!? Ilyenkor
888 15| zenéltek, valamelyik hazafias darabban elõkerült a Rákóczi-induló,
889 18| mozdulatlan maradt. Egy darabig néztük, azután függve hagytuk,
890 10| nélkül való öröklét egy darabját kapjuk.~Ekkor ismerjük meg
891 15| taktmässig” eljátszották a darabot, és nagyobb hiba se történt -
892 5| az emberi bánat átkozott darázsfészkét. Két perc, és minden készen
893 18| Emmának az akasztást. A daxlit már napokkal elõbb elástuk
894 12| erejét.~Ugyanennek az évnek a decemberében, nyolcadikán, a késmárki
895 15| felvitte naponkint nyolc-kilenc deciig. A karmesterükrõl, Stoczekrõl,
896 4| virágot. Ugyanezen a napon dédunokája született a nagyapónak.
897 4| kismamát, és megnézem a dédunokámat.~Elõvette a bicskáját, és
898 5| reánk a halál, az öregség degenerációja, a baj, a fájdalom.~Súlyos
899 8| üres, hosszú óra. Meleg dél, étvágytalan ebédelés, szívdobogásos,
900 7| APA ÉS FIÚ~Valamelyik téli délelõttön az anatómiai intézet igazgatójának
901 11| tartózkodás a cigarettától egész délelőttre.~3.~A villamoskocsik sietve,
902 11| jönnek egymás után.~10.~Mire delet harangoznak, a Kálvin téren
903 17| El kell szédülnöm az erõs déli napfény miatt. Nem tudom,
904 11| felkeléssel.~9.~Az idõ most már délig bizonytalanul elúszik, eltengõdik.
905 12| ítéletet végrehajtották. A delikvens Schmith mézeskalácsos volt,
906 5| aki egyenes úton halad a delírium tremens felé. Most egy pillanat
907 18| azonban meleg, sárga õszi délutánok, amikor nagyon figyelmetlen,
908 18| szép!~Az utolsó napos, õszi délutánokat éltük. A miénk volt az udvar.
909 9| jártak játszani. Hosszú délutánokon át késõ estig nem mutatkoztak.
910 14| pásztorok közül. Csak valami Demodes nevû hallotta messzirõl
911 8| mellett minden percben nagy denevérek suhantak el. Reszkettünk
912 1| jõ a fekete csönd. Óriási denevérszárnyakon.~Tele lett a rózsabokros,
913 8| bámultam, és gépiesen a derekam köré csavartam a fátyolt.~
914 8| harmóniákban. Levettem a derekamról a grófkisasszony fátylát,
915 14| közelrõl. Átkapta a leány derekát, nem habozott, mert meglehetõs
916 2| szoba. A talaja körülbelül a derekunk magasságáig fel volt töltve.
917 17| ahonnan vörös lámpafény dereng. Egy csendes, elhagyott
918 8| foltjait fénytelen, kék derengés aprózta el és lyuggatta
919 17| érünk, és szûk falépcsõn, derengõ hajnali szürkületben haladunk
920 8| képe. Elõször halványan derengve, azután mindinkább világosan
921 11| A szökõkút öreg istennõi deszkapaplanaikkal és a kicsiny Neptun-szobor
922 9| Bekötötték az állat száját, és deszkára húzták. Apró lámpájuk, mint
923 11| A KÁLVIN TÉREN~Szomory Dezsõnek~1.~Ha hideg és ködös téli
924 13| fáradtság váltotta föl a diadalérzésemet. Mintha nem lenne többé
925 9| utcákon, hazaérkeztek a diadallal. A bagoly régen érdekelte
926 4| szőke leány ment arra, a diák - aki mégse volt annyira
927 11| és kirózsaszínesedve. A diákok a sarkon nem gyõznek utánuk
928 18| ám nekünk akasztófánk - dicsekedett Juci.~Hamarosan mind a padláson
929 10| Frissen megmosdanak, és dicsérik a hideg vizet, amely pedig
930 7| asszisztensére.~Az asszisztens dícsérni kezdte a koponyát, mire
931 5| lapot kértem. Megszólított. Dicsérte az orvosi foglalkozást,
932 10| ismétlõdéssel megérkezik, behajtja a díjat. A szív ernyedten dobog,
933 5| egész új, mondjuk, magasabb dimenziókból végezhette, mint azelõtt.
934 16| finom cipõket és aranyos, díszes uniformist.~Az öreg elérzékenyült,
935 16| Persze hogy megütöttem ezt a disznót, és még meg is rúgom! Felizgulva
936 5| Ismeretlen módon, olyan diszpozíciókat szerzett, melyekkel az énnek
937 12| ellenkezett, ez akkor nem volt divatban. Az ezerhatszázas és hétszázas
938 4| fűző is végképpen kiment a divatból. (Ezt csak azért mondom,
939 7| aki harminc esztendeje dobálta ide-oda a hullákat, mást
940 14| hallatszott; félelmetes, susogó dobogással. A fiam hallotta. És csak
941 9| tehetetlen nyögését. Megnézték a dobogó szívet, kezük közé vették
942 13| izgatott vagyok. A szívem dobogott, az inaim reszkettek, és
943 15| betöltötte ez a kitûnõ, tömör dobolás, és a kis zenekart tökéletesen
944 15| ha észreveszed, hát csak dobolj bele, ahogy bírsz. Valóban
945 15| senki megfizetni.~Susek, a dobos, volt közöttük az egyetlen
946 9| üvegpoharat ládába csomagolva dobtak volna le valami emeletes
947 9| ágyhoz, és késével a mellébe döfött. Az asszony hátrahanyatlott,
948 16| a disznó egy évvel elõbb döglött volna meg, hány orosszal
949 13| kutyánk ott hever az udvaron, döglötten. Két legénnyel csináltattam
950 17| Hiába zörgetnék. Hiába döngetném, még a szabad levegõre se
951 10| gyilkos nappal, a kaján dörömbölõ világosság tíz órái nehezen
952 18| végzett munka után szokás, dörzsölgette kezeit, és tettetett jóindulatú,
953 16| Vanja este ágyba feküdt, dörzsölte a szemeit, és azon gondolkozott,
954 13| hozzáláttam az élesztgetéshez. Dörzsöltem, vizet freccsentettem az
955 8| Al-Dsezirehben vásárolt jó dohányomat, és rágyújtottam. De a szívem
956 13| függönyt, és bemászik a dohányzóba, ahol a pénzszekrény és
957 11| egy szobalány suhan el. Doktorért megy, mert a kis úrfinak
958 11| minden irányból számozatlan doktorkonflik és gumikerekûek gördülnek
959 11| jelt nekik az elindulásra. Doktorok ülnek bennök; szakállasak,
960 10| nevetni az ostobák apró dolgai fölött, amelyek annyi kiabálással,
961 9| szeretõjével; terveik és dolgaik voltak. Gimnáziumba kerültek.
962 9| sajátságos módszereikkel. S a dolgaikról senki se tudott. Biztonsággal,
963 10| meggyõzõdést kelti föl, hogy a dolgoknak ebben a formájában nincs
964 15| Valóban úgy segítettek a dolgon, hogy a szerencsétlen pozaun
965 13| megnéztem világosságnál, dolgozik-e. Az ajtó alatt semmi fény
966 11| amelyet az emberek, a sietõ, dolgozó emberek, leányok és fiúk
967 18| térdeim. A fiúk lihegve dolgoztak. Egy részök a padból tolta
968 7| hónapban vagy az azelõttiben dolgoztak-e föl Gyetvás Pál nevû hullát,
969 12| kell vallanom, a könnyeire dolgoztam.)~Azután mind a ketten az
970 18| és hamarosan a padláson dolgoztunk. Egy ruhaszárító kötelet
971 6| és fütyörészve le akart dõlni a fekete selyemvánkosra.
972 17| fogságomból.~Az a rettenetes a dologban, hogy a menekülés reménye
973 3| ha csak ráemlékszem is a dologra, reszketõ félelem fog el,
974 6| fejeznie az életét. Hanyatt dõlt két székre az asztal mellett,
975 15| az idõre öregedtek meg és dõltek ki a pultok mellõl. Nem
976 9| szemlét tartottak anyjuk drágaságai fölött. Volt közöttük két
977 9| elõszedték a zsebeikbõl a drágaságokat. Reárakták a hasára, a melleire,
978 12| Külföldön tanult, Nürnbergben és Drezdában, ahol annak idején a mézeskalácsos-ipar
979 9| egymás után kigyúlnak. Azután drótokkal csavarták körül a szárnyának
980 8| hirtelenséggel, mint valami dróton rángatott jelzõlámpa, vakító
981 1| udvarunk utálatos, bûzös dudvákkal. A ház tetejérõl lehullott
982 10| reggel harsogó akkordokban dübörög végig az utcákon. És az
983 17| pályaudvaron. Sírni szeretnék dühömben és fájdalmamban.~- Miért
984 18| után, szinte megszédülve a dühtõl.~Zöldi azonban nem felelt.~-
985 13| bajuszú paraszt.~Sárga szemei dülledten néztek reám. Az arca szederjes
986 18| és félrebeszéltem. Ágyba dugtak, és este az apám kivallatott.
987 15| városnál, hogy emeljék föl duplájára a muzsikusok fizetéseit.
988 18| Gáborral kettesben folyton duplexot játszottunk.~Utána Emmáról
989 11| sûrû sínpár az édesanyja dúsan töltött mákos réteseit juttatja
990 13| találkoztam Gecsõ Bélával, a dúsgazdag Gecsõ Zoltán fiával. Nagyon
991 8| Szomorúan gondoltam vissza a duzzadó ifjúi boldogságra, amellyel
992 10| féregnek egy-egy pillanatot ebbõl az életbõl, hogy éljen,
993 9| megcsókolta a kezeiket.~Ebéd után a szobájukba zárkóztak,
994 8| Meleg dél, étvágytalan ebédelés, szívdobogásos, álmos délután.
995 9| szobájába nem is ment. Az ebédlõ tisztogatása után rendesen
996 9| nyugodtsággal lopóztak át a középsõ ebédlõszobán, azután a nagyobbik fiú
997 9| padló, és úgy feküdtek le, éberen, de nyugodtan. Az ágyaikban
998 1| Az én tüzem. Tüzes ágyban ébred föl. És a fehér lábát sötétbarnára
999 9| üvöltött a lovak patái alatt.~Ébredéskor napsugaras reggel mosolygott
1000 11| emberárnyék tovasuhanásában az ébredő város első kezdődő, bátortalan
1001 8| voltak az éjszakák. Sokszor ébredtem reá, hogy a kisasszony gyertyavilágnál
|