10-beleb | belee-ebred | ebres-essek | essen-gerin | geszt-hulla | hullo-keves | kezde-latna | latne-megri | megro-omlot | on-rival | rohog-szoho | szoka-uvegu | uvolt-zugol
Rész
1002 8| hajnalon a kisasszony sikoltása ébresztett fel. A gyermeket tartotta
1003 9| aludtak.~Reggel a takarítónõ ébresztette fel õket, aki mindig pontosan
1004 9| embert látni. Az egyetlen ecetfa, amely az udvar közepén
1005 9| összehasonlíthatatlanul felülmúlja összes eddigi kalandjaikat, még a bagoly
1006 1| ételt egymaga. Az apám az édesanyámra tekintett. Könnyes volt
1007 1| tenyere. A csendõr lõtte át. Édesanyánk letérdelt az ágy mellé,
1008 1| hogy rá fog ütni öklével édesapánk szomorú arcára, hogy a hajuknál
1009 7| mintha pirult volna az édesapja miatt.~Keresztülment a nagy
1010 17| Aludni felébredések nélkül, édesen, mint a cukros tej!~Végre
1011 18| arcocskáját már elsõ látásra édesnek találtam.~Én a második elemibe
1012 9| hozzanak neki valamit, édességet vagy virágot. A nagyobbik
1013 11| barlang, ásítozik a fénytelen égbolt félelmétõl megzavarodva.
1014 8| súlytalan lett volna. A szívembe egészség és tisztaság költözött,
1015 14| volt. Én is meg az anyja is egészségesek voltunk.~A lány komolyan
1016 15| felvonásközben Beethoven Egmont-ját vette elõ. Csak néha: mert
1017 1| vastag sörtehajjal és gonosz, égõ, félelmes szemekkel. Ó,
1018 18| többinek. Nemigen múlt el óra egy-két „vágatás” nélkül. Voltak
1019 18| azután észrevettem, hogy egyáltalában nem szomorú. Egy szót se
1020 12| adományozott, bár ebben az egyben nem vagyok biztos. Szóval,
1021 5| erõs, és gondolatvilágát egyéb dolgok foglalják el, hanem
1022 15| zenekarban. Nem tehetett egyebet Kumpert, mint hogy megkérte
1023 9| indultak az iskola felé. De egyenesen a ház elé, a leány ablakához
1024 5| hanem az öntudatban, mint egyenrangú erõk sorakoznak. A közönség
1025 2| szemével mintha azt mondaná: egyetek, és hozzatok nekem sok kincset,
1026 11| fiatal fiú szólítja meg. Egyetemi hallgató lehet az istenadta,
1027 11| nélkül. A fiatalurak, az egyetemiek, még mélyen alszanak hónapos
1028 5| foglalkozást, kérdezõsködött az egyetemrõl. Elbeszélgettünk, és eközben
1029 9| kincset, osztályozták és egyetértõen elosztoztak rajta.~- Most
1030 8| nézett reám.~- Egy könnyet, egyetlenegy könnycseppecskét kell sírnod
1031 8| voltak; egy egész sereg egyforma leány tekintett reám körös-körül.
1032 10| az erõs hangoktól és az egyhangú, unalmas, parancsoló ritmusoktól
1033 16| hájas, fehér hátat is. Az egyikük azután fésût vett elõ, és
1034 6| téged?~- Én nem szerettem egyiküket sem - mondta a varázsló. -
1035 12| érzett Schmith.~Az ítéletet egykedvûen fogadta; nem szólt egy árva
1036 1| amint felfalta az ételt egymaga. Az apám az édesanyámra
1037 8| kisasszony sápadt arca és egymásba kulcsolt, fehér ujjai. Ismeretlen,
1038 9| verte. Kevés közük volt egymáshoz, amint az lassanként mindjobban
1039 13| fiával. Nagyon megörültünk egymásnak.~- Hova utazol? - kérdeztem.~-
1040 17| amely az éjek gyötrelmes egymásutánjában némán éli fel a világító
1041 12| Schmith. Lõcsérõl Késmárk egynapi kocsiút. Gyönyörû holmit
1042 18| neked egypár pofont.~Az „egypárból” azonban sok lett, mert
1043 3| nem sikerül. A félelem egyre erõsebb lesz, és minden
1044 18| azonban lemondtunk, mert egyrészt nem volt gerendánk, másrészt
1045 15| beszüntette a próbákat, és egyszeri lejátszás után elõadott
1046 10| menekülni valahová, ahol azok egyszerûekké és könnyen megfejthetõkké
1047 18| az írás közvetlensége és egyszerûsége. A harmadik füzetben pedig
1048 17| hátha találkozom valakivel. Eh! - hiszen olyan könnyű a
1049 17| véreznének az ujjaim... és éhen kellene halnom, mert akkor
1050 8| belõlük új sarj bimbózzék. Ehhez nyugodt, állandó, termékeny
1051 17| senkinek sem kell, amely az éjek gyötrelmes egymásutánjában
1052 11| 12.~Késõ éjszaka, jóval éjfél után, amikor már csendes
1053 15| két pohár sört, és azután éjfélig tíz-tizenkét spiccer volt
1054 13| történt, most két hét elõtt.~Éjfélkor bújtam az ágyba. Fájt a
1055 9| toronyóra lassan elverte az éjfélt, készülõdni kezdtek. Meggyújtották
1056 9| elhatározták, hogy csak éjféltájban mennek át. A harisnyát a
1057 1| vakolat.~S jöttek borzasztó éjjelek. Kishúgaim álmukból hangosan
1058 3| tetemét, a véres baltát és az éjjeli küzdelem nyomait elfeledtem
1059 9| Azután elhatározták, hogy éjjelre otthagyják, mert úgy izgalmas
1060 14| velük a messze terjedõ kék éjszakában, és fújja fuvoláját, amikor
1061 4| kiadja: József.~Azután késő éjszakáig írt.~ ~Harmadik mese~A kis
1062 8| még rettentõbbek voltak az éjszakák. Sokszor ébredtem reá, hogy
1063 17| ahol nem lakik senki, ahol éjszakákon át ég a magányos lámpaláng,
1064 3| velem.~Egy áprilisi esõs éjszakán fölriadok az álmomból. A
1065 5| könnyesek lettek volna - valami éjszakás, bohém csillogás volt. Csendesen,
1066 9| szakaszokra tagolták az éjszakát, nem rövidítették meg az
1067 9| szívdobogást kaptak a látásától.~- Ékszert fogunk neki hozni, arany
1068 15| muzsikus számára. Gyönyört, eksztázisokat, kellemes izgalmakat, éspedig
1069 15| berúgott, és a zongoráját eladta. A harmadik esztendõben
1070 2| szagolva az ember azt hiszi, elakad a lélegzete. A kert közepén
1071 5| merednek felém. A vérzést elállítom. Lefejtem a bõrt és izmokat
1072 3| Hallatára idegeim minden szálát elállja a rettenet és a kín. Valami
1073 18| helyemen maradtam tehát. Elállt a lélegzetem, és reszkettek
1074 16| emberek tiszta lélegzésével elaludt.~ ~
1075 18| róla. Szégyellték volna elárulni, hogy törõdnek egy lánnyal,
1076 9| dolgokat, a kivégzést és az elásást, mert félni lehetett, hogy
1077 9| kincseket a padláson fogják elásni és apránként elhordani.
1078 18| daxlit már napokkal elõbb elástuk Gáborral a szemétgödörben,
1079 9| Apró lámpájuk, mint az erdõ elátkozott kastélyának távoli világa,
1080 8| a halott hercegnek anyja elátkozta a szívemet, mert nem sirattam
1081 5| kérdezõsködött az egyetemrõl. Elbeszélgettünk, és eközben nagy tudást
1082 18| ijedek meg.~A bátyámnak ezt elbeszéltem. Nem hitte.~Az új tanító
1083 13| megnézni az arcát, a termetét; elbírok-e vele? Barátom, nem tudom
1084 8| kell a könnyeket eltenni.~Elbúcsúztam, és gyalog, a Lánchídon
1085 5| magát benne. De hamarosan elbúcsúztunk a délutáni feketekávé után. (
1086 16| Köllött ez neki! Most elbújhat velük a fenébe.~- Azért
1087 8| hogy annyit kerestelek? Te elbújtál, és azt akartad, hogy késõbb
1088 18| padlásról, és szanaszét elbújtunk a kertben. Ani és Juci hazafutottak.~
1089 15| vele. Beránnak a feleségét elcsábította, és a tetejébe részegség
1090 15| valamennyiüknek. A tanítványaiknak eldicsekedtek a nagy hírrel, és aki csak
1091 8| Kiittam a maradék feketekávét, eldobtam a cigarettámat, és végigdõltem
1092 13| megfúrni a wertheimkasszát. Eldolgozhatott volna velük ítéletnapig.
1093 17| elfordítja a fejét. Miért? Elébe állok. Nem akar megismerni.~-
1094 5| a kopott embernek nemes eleganciája olyanféleképpen hatott rám,
1095 3| sietek, hogy - ha lehet - még elejét vegyem annak, hogy a cselédek
1096 10| alatt tehát ötezer esztendõt élek. Egy esztendõ alatt ez körülbelül
1097 10| orvosra bízni - tíz esztendeig elélhetsz. És akkor húszmillió éves
1098 12| elbeszélésemben szereplõ rémes elemeknek, hóhér, kivégzés stb. tulajdonítottam -,
1099 5| manapság merül föl ez a kérdés elementáris erõvel; amikor az embereket
1100 18| édesnek találtam.~Én a második elemibe jártam, õ Irmával együtt
1101 18| bátyám utasítására hirtelen elengedtem. Szomorú, mély, síró hangokat
1102 18| kucorgott.~Egy ilyen alkalommal eleredt az orrom vére, és lemehettem
1103 14| leány hahotázva. Szókratész eleresztette és elkomolyodott.~- Nekem
1104 5| életkedve, kicsinyeskedõ éleselméjûsége. Ez az ember valamikor nem
1105 18| hangzottak ezek az ütések. Élesen, tömören és magasan. Rajtam
1106 9| foglalkozásnak ismerték föl az élést, s öntudatlanul és korán
1107 13| ész nélkül hozzáláttam az élesztgetéshez. Dörzsöltem, vizet freccsentettem
1108 13| a doktor. Folytattuk az élesztgetést egész hajnalig, három óra
1109 15| akiknek életében a zene életbe vágó fontosságú intézmény.
1110 3| béka az az állat, mely az életemnek legnagyobb, legjelentõségesebb
1111 5| a miénk marad teméntelen életenergia alakjában.~S eljönnek hozzám
1112 5| szeret? És miért örül? Az életért. Ugye, nevetséges, aminek
1113 10| generációnak nyolcezeréves életével. De számítsunk csak ötezret.
1114 5| különös fénye, a vágy nélküli életkedve, kicsinyeskedõ éleselméjûsége.
1115 10| a maga teljességében az életnek ama igazságát, amelyet valamennyien
1116 15| vágyai és ábrándjai keltek életre az alkoholtól elzsírosodott
1117 5| Honnan szereztük ezt az életrontó szempontot? - ez a második
1118 5| mennyire megalkuszik az élettel, és hogy mennyire jól érzi
1119 17| vagyok, és nem félek az élettõl. Gyerünk!~Ni, most látom,
1120 9| nem játszott szerepet az életükben. Nagyúri foglalkozásnak
1121 15| hogy ez rontotta meg az életüket, ez vette el tõlük a zene
1122 18| például egy évvel elõbb egy eleven macskát vágott ketté a nagy
1123 11| nagyszerûen eshetett nekik. Elevenek, tréfálnak, és hihetõen
1124 18| következõ napokban egészen elfeledkeztünk az akasztásról, mert egy
1125 3| éjjeli küzdelem nyomait elfeledtem eltakarítani. Kiugrom az
1126 16| kétolyan hosszú ember is elfért volna. Akár egy gyerek,
1127 8| kisasszony kalapján.~- Most már elföldelhetjük a koporsót - mondottam,
1128 8| ha ily körülmények között elfogadnám, mert akkor bele kéne nyugodnom,
1129 5| az idõ gondolata jobban elfoglalja, mint valaha. A huszadik
1130 12| történet hatását. Kissé elfogódott volt - amit az elbeszélésemben
1131 14| korában. Nem láttam azóta.~Elfogta a ritka visszaemlékezéssel
1132 18| udvarunkba. Becsuktuk a kaput, elfogtuk a kutyát, és hamarosan valamennyien
1133 17| jön szembe. Maga elé néz, elfordítja a fejét. Miért? Elébe állok.
1134 12| kezük, de belül fáj nekik az elhagyatottságuk, és a dacuk befelé szúrja
1135 8| Átvetettem magam a kerítésen. Elhagyottak voltak az utak, száraz levelek
1136 8| vettem, s amelyet mindörökre elhagytam.~Az éjszaka mindinkább sötétedett.
1137 11| Ilyenkor a kút mellett elhaladva, esetleg úgy hallani, hogy
1138 11| futni ám hazáig. Mert a sok elhalt, elpusztult, sárba taposott,
1139 18| saját magának.~A kis Emma elhalványodott, de mosolygott.~- Most állj
1140 18| szólt, és nem mozdult. Erre elhangzott a parancs: - Húzzátok ki!~
1141 5| betegséget az emberi nemrõl elhárítsa. S különösen manapság merül
1142 11| Ketten közülök valami hõsi elhatározásban fölkeltek, és a tér közepén
1143 2| veszi õket, és akkor már elhelyezkednek a ruhák és skatulyák között.
1144 9| kötött hálóköntös takart. Elhelyezkedtek a szekrény elõtt.~A fiú
1145 2| mely egy koponyában van elhelyezve, és virraszt a szobájában.
1146 1| undok szárnyaival.~A virágok elhervadtak a kertben. Az alvókat nehéz,
1147 4| cinikusan így szólt:~- Ezt elhibáztam. Nem értem utól, és az életem
1148 14| azt is csak rövid ideig.~Elhívták a fiamat, hogy szeresse
1149 9| asztalra a megszerzett, elhódított kincset, osztályozták és
1150 9| fogják elásni és apránként elhordani. Reggel tagadni fognak,
1151 11| emberek, leányok és fiúk itt elhullattak, a kövek hasadékai közül,
1152 8| Körülnéztem.~És egyszerre elhûlt bennem a vér.~A hátam megett,
1153 13| Halott volt.~Megrémültem és elhûltem, azután ész nélkül hozzáláttam
1154 14| hátha az apám vagy!~Az öreg elhúzódott, az jutott eszébe, hogy
1155 17| gyötrelmes egymásutánjában némán éli fel a világító olajat! Megdöbbentő
1156 18| várta. Nyugodtan odaguggolt, eligazította a fiúkat, hogy senki mást
1157 7| bánat, a halál fájdalma elillant, és fölolvadt a nagy ablakok
1158 17| vagyok!~Nem felel, megfordul, elindul. Utánamegyek. Az út elváltozik,
1159 11| adott volna jelt nekik az elindulásra. Doktorok ülnek bennök;
1160 8| rózsaszín ült. Mikor a vonat elindult velem, és láttam a grófkisasszonyt,
1161 2| már a föld alatti utukon elindultak véres munkájukra.~- Amikor
1162 8| Bagdad felé vágtattam. Azután elindultam a víz partján a folyó irányában.~
1163 15| ilyenkor a nép is bizonyos elismeréssel gondolt talán egy pillanatra
1164 18| hóhérsegédek megragadják az elítéltet. - Juci és Ani erre lefogták
1165 5| szükségességét. Végre az eljárást magát nyilvánosságra hozom,
1166 15| elvégre õk „taktmässig” eljátszották a darabot, és nagyobb hiba
1167 15| arra, hogy nyomorultul éljenek, és szegényen, csalódottan,
1168 5| erõk sorakoznak. A közönség éljenez, tapsol. Én levetem a kötényt,
1169 5| életenergia alakjában.~S eljönnek hozzám a világ összes fejedelmei,
1170 2| a dolgot. Majd meglátod, eljössz velünk, ugye? Nincs messze...~
1171 15| rájuk, a muzsikusokra, akik eljöttek messze Csehországból, hogy
1172 10| ahol azért élünk, hogy éljünk, és semmi másért. Hiszen
1173 5| számára csak út volt, hogy eljusson a fejlõdés azon relatív
1174 15| azon aluli volt, ameddig eljutottak. Az elsõ hegedûsüknek, Beránnak,
1175 8| volt, mikor Szindbádhoz eljutottam. A varázsló lámpavilágnál
1176 2| folyton néztük a kertet.~- Elképzeled most, mi van ott benn? -
1177 9| ki az ágyból. A cselédtõl elkérték a reggelit, mert Witmanné
1178 8| nem tudom. Mikor a gödör elkészült, esteledett; a levegõ fagyos
1179 16| volt.~Abban a percben már elkészültek az öltöztetéssel. Az öreg
1180 12| nem tudom hol, olvastam.~Elkészültünk a régiségtárral, áthaladtunk
1181 1| hallottam, amint a fekete csönd elkezd kacagni. Õrületesen, hangtalanul.
1182 12| faszobrok, a szarkofágok között elkezdtem a mesét.~- Nézze - mondtam
1183 3| amely gyereksíráshoz és elkínzott állat nyögéséhez hasonló.
1184 8| haját, és fölírta, hogy elkísér, mert az övéi csak késõ
1185 8| kertet, ahová azon a reggelen elkísértem. Átvetettem magam a kerítésen.
1186 5| a csontléket. Az ereket elkötöm. A csonthártyát bevarrom.
1187 6| tetszelgett magának, aztán elküldött egy kisfiút tiszta gallérért
1188 16| nem lett volna ilyen, hát elküldte volna õt az atyuska isten
1189 8| Most megállottunk, a kocsit elküldtük, és csónakba szálltunk.
1190 6| sohase olvasta. De mégis ellágyult, és megcsókolta a leányt
1191 4| irány miatt. Már halálosan ellankadva hasította a hullámokat,
1192 12| boldognak akarta látni. Éva nem ellenkezett, ez akkor nem volt divatban.
1193 8| egy szekér ballagott. Az ellenkezõ irányban folytattam utamat
1194 15| izgalmainak és fáradságának ellensúlyozására, negyedszer az elégedetlenség
1195 12| irtózást, az undort és az ellenszenvet, amelyet csúnyaságukkal,
1196 12| nyomorúságra, magányra, ellenszenvre vannak ítélve a születésük
1197 8| fenekén. A város lassanként elmaradt mellettem; de a sok mese,
1198 5| lebilincselt az az éles elméjû és fantáziára hajló aprólékossága,
1199 11| a házak csukott ablakai elméláznak, és emlékeznek szép áprilisi
1200 2| templomig. A két Vass fiú elmélázva nézett maga elé. Megkerültük
1201 4| kéziratcsomókban szürke elméleteket dolgozott ki az ő kicsinységük
1202 3| erõfeszítést tesz, hogy elmeneküljön. Újra ütöttem, vágtam. Földaraboltam.
1203 13| más okaim is vannak, hogy elmenjek hazulról.~- Micsoda okok?~-
1204 17| bizonyos. Miért? Hajókon elmentek mind talán? A sok olasz,
1205 8| Felugrottam, felöltöztem, elmentem koporsót rendelni.~Hazajöttem
1206 8| késõ este fognak hazajönni. Elmentünk a vasúthoz, megmondtam neki,
1207 18| akasztásról beszéltek, és apám elmesélte azt az akasztást, amelyet
1208 16| felesége, majd nagy lesz, és elmondja neki a mai tettét, milyen
1209 3| majd, hogy mindazt, amit elmondok, egy szegény, szerencsétlen
1210 18| pihent, és újra és újra elmondta:~- Leszel-e még engedetlen?~
1211 18| Bosszúból este vacsoránál elmondtam apámnak a dolgot. Irma azonban
1212 10| tárgyak, az emberek, a betûk elmosódnak. A szavak, a hangok kaotikus
1213 11| század katona.~A délelõtt elmosódó és unalomba süllyedõ perceit
1214 8| foltjai remegtek, izzottak és elmosódtak a búcsúzó nap pirosló aranyporában.
1215 8| Néma ajkai barátságosan elmosolyodtak, és legyezõjével búcsút
1216 13| Emlékszem, ott a sötétségben elmosolyodtam ezen a szón, hogy „szakértelem”.
1217 3| üvöltene az éjszakába az elmúlásról.~És a hang nem szûnik. Rövid
1218 11| délutánokra, amelyek mind elmúltak. Azután szomorú megadással
1219 16| meg, hány orosszal több élne még a földön?~E kérdés után
1220 5| szegény emberekkel. Végre elnémul a zaj. Felöltöm a köpenyt,
1221 14| fiam otthagyta a nyájat, és elnyargalt a kentaur leány hátán a
1222 15| kis zenekart tökéletesen elnyomta. Csak halvány cincogások
1223 2| mint a temetõben; sehol egy élõ lélek kívülünk.~Visszaindultunk.
1224 7| igen, készítettünk-e belõle elõadási csontvázat.~Az asszisztens
1225 15| véleményük. Amikor a színházi elõadások után a süllyesztõk alatt
1226 15| kõszínházban, ahol télen át az elõadásoknál zenéltek, valamelyik hazafias
1227 15| német szerzõk miséit kellett elõadniok. Nagy ritkán került elõ
1228 15| egyszeri lejátszás után elõadott mindent. Két év múlva már
1229 15| múlva a városi színházban elõadták a Harmadik szimfóniá-t.
1230 4| olyan messze volt, mint az előbb. Csalogatva, mosolyogva,
1231 7| tett. A professzor pedig az elõbbihez tökéletesen hasonló lassúsággal
1232 15| gondoltak, milyen jó volna elölrõl kezdeni, fiatalnak lenni,
1233 7| nem is látott. Körülnézte elölrõl-hátulról, megforgatta az állványán,
1234 15| kezelte, abban volt valami elõkelõ könnyedség és nagy rutin.
1235 5| teremben a tudomány és a pénz elõkelõségei szoronganak vegyesen a szegény
1236 4| újságot, nyugodtan, lassan előkereste a kerti kalapját, s ment
1237 8| valahonnan a küszöb alól elõkereste a kulcsot. Csikorogva pattant
1238 1| iszonyú rémségeket.~Fölkeltem. Elõkerestem a kötelet. Egy erõs hurkot
1239 15| valamelyik hazafias darabban elõkerült a Rákóczi-induló, mindig
1240 5| asszisztens foglalatoskodik az elõkészületekkel. A teremben a tudomány és
1241 17| között, de nem mutatkozik élõlény. Egy madár se.~Most mit
1242 4| reggel megitta a kávéját, és elolvasta a vidéki újságot, nyugodtan,
1243 4| kétségbeesetten összeszedve, úszott előre.~Az egész éjjel irtózatos
1244 8| és karcsú szép vállaival elõrehajolt. Azután kikeresett szoknyája
1245 8| nézett a távolba, kissé elõrehajolva. Ravasz és csúfolódó mosoly
1246 17| vissza se nézek.~De nem tudok elõrehaladni. Az út tele van apró békákkal
1247 18| õrnagy, és az övé alezredes. Elõrehúzta a copfját, kioldozta a rózsaszínû
1248 8| rózsák. Lassan, lábujjhegyen elõreléptem, úgyhogy láthattam az arcát
1249 17| hangomat.~- Jöjj csak!~6.~Öcsém előremegy, és egy tapétaajtót nyit
1250 9| azután a nagyobbik fiú elõrement, és kinyitotta a Witmanné
1251 17| lépésével tulajdonképpen elõsegíti a saját pusztulását és másokét
1252 4| kendőjén. Egyet gondolt. Előszedte a mikroszkópját. Letörölgette
1253 9| és megcsókolták, azután elõszedték a zsebeikbõl a drágaságokat.
1254 9| osztályozták és egyetértõen elosztoztak rajta.~- Most siessünk,
1255 15| karmester ez irányban többször elõterjesztést tett, nem akart vásárolni
1256 2| fiatalember lépett ki az állomás elõtti térre. A következõ pillanatban
1257 10| értelmét, és világosak lesznek elõttünk a homályok és sötétségek.
1258 8| tettem hozzá kétségbeesetten.~Elpirult, és mereven nézte a kis
1259 9| becsukta az ablakot.~A fiúk elpirultak, és szívdobogást kaptak
1260 17| hogy ez az állat maga miatt elpusztuljon!~- Kérem, rendõrt hívatok.~-
1261 5| elmúlás csendes õrülete elrabolt tõlünk, a miénk marad teméntelen
1262 2| akkor átveszi a zsákmányt, elrakja a föld alatti raktáraiba,
1263 8| festék, fehér volt egészen. Elrejtette a tükröt, és intett, hogy
1264 9| és meggondolással tudtak elrejtõzni.~Különben a házban kevesen
1265 1| valahová, menten kitört az elrejtõzött szörnyû bömbölés.~Richard
1266 4| de anatómiailag igen jól elrendezett hájjal), fekete a haja és
1267 6| megfésülködött kis kézi tükrében, elrendezte az ajkait - gúnyosan mosolygóra,
1268 8| belebbent az ajtón, és belülrõl elreteszelte. Tovább mentem néhány lépést,
1269 2| a lovak közé csapott. És elrobogtak a villámfényes fõutca felé.~ ~
1270 15| éppen nem volt szükség az elrontott rézfúvók kellemetlen, hamis
1271 4| ment gyönyörködni.~Május elseje volt; a nagyapó legkedvesebb
1272 7| csontvázat.~Az asszisztens elsietett, a tudós pedig hellyel kínálta
1273 9| fiúk ezzel búcsúztak, és elsiettek az iskolába~ ~
1274 7| vihar, mielõtt jött volna, elsimult a tiszta, fehér porcelánoktól
1275 8| keverék, de ha nem, akkor elsötétedik. A varázsló kis vizsgáló
1276 7| méltóztatott mondani - mert az elsõévesek a múlt hónapban eltörték
1277 18| mint a volt kedves és jó elsõosztályos tanítónk, hanem magyarázott,
1278 15| világított hangversenytermekrõl, elsõrangúan felszerelt, teljes nagy
1279 11| térre, amely kétségbeesetten elsüllyedni látszik, egy titokzatos
1280 18| dulakodásban több helyen elszakadt, és a helyére ment. Az arca,
1281 9| és ha anyjok ütni akar, elszaladnak. Örömet éreztek arra a gondolatra,
1282 2| nyomasztó illata lassanként elszállt a mellükrõl. Egy bérkocsi
1283 7| cipelni kezdte az ajtó felé. Elszántan sietett elõre furcsa terhével,
1284 1| fiókból. Elszaladt vele, és elszórta az utcán. Reggel az ágyában
1285 2| liliomokkal megrakodva. Mindenütt elszórva alacsony, vékony szárú fehér
1286 3| küzdelem nyomait elfeledtem eltakarítani. Kiugrom az ágyból, és a
1287 17| elváltozik, de nem baj, eltalálok én itt akárhová. Jártam
1288 11| a ködben és a reggelben eltávolodnak, eltolódnak, és elvesztik
1289 15| között, mint a karmestere, eltávozott Kumpert is, a pozaunista.
1290 12| mézeskalácsos-ipar aranykorát élte. Abban az idõben az emberek
1291 15| beszéljenek. A környezet, amelyben éltek, a cigányokat tartotta a
1292 8| némaságban bámultunk a levegõbe, eltelve fojtott, nyugtalan bánattal.
1293 6| ötven éves vagyok. Másképp éltem én. Egészen másképp.~Az
1294 7| csontvázat inkább, hogy eltemethessem... Szóval, esedezem, igazgató
1295 7| bíztatták, hogy a klinika eltemeti. Most én utánanéztem a dolognak,
1296 7| mikor hazajöttem, nem tudta eltemettetni. Szóval otthagyta az apám
1297 11| délig bizonytalanul elúszik, eltengõdik. Még jó, ha arra jõ egy
1298 8| megmagyarázta, hogy kell a könnyeket eltenni.~Elbúcsúztam, és gyalog,
1299 3| vidékünkön az a hit van elterjesztve, hogy amely házban ilyen
1300 5| radikális és kitûnõ. Isten éltesse, kedves kolléga úr!~ ~
1301 8| állnál fölfogtam, és gondosan eltettem.~Azután kimentünk, vissza
1302 7| elsõévesek a múlt hónapban eltörték az egyik bonctermi csontvázat.~
1303 11| reggelben eltávolodnak, eltolódnak, és elvesztik minden vonatkozásukat.
1304 18| napos, õszi délutánokat éltük. A miénk volt az udvar.
1305 10| megfejthetõkké válnak.~A gyönyör eltünteti a körvonalakat és az értelmetlenségeket.
1306 6| ölében, hogy akár napokig elüldögéltem volna benne.~- Sohase ültetett
1307 15| elvégezte a többit.~Suseket elüldözte, mert az feleselni mert
1308 14| Nemsokára azonban a porfelhõ elült, a fátyol eltûnt, és tisztán
1309 10| elvezet oda, ahol azért élünk, hogy éljünk, és semmi másért.
1310 17| Nyalogatja. Éppen mint amikor elütötte a vonat a pályaudvaron.
1311 11| már délig bizonytalanul elúszik, eltengõdik. Még jó, ha
1312 8| októberi délutánon végre elutaztam, hogy megnézzem, mi van
1313 4| vágni a rózsaszálat. Félig elvágta már a szárát, amikor úgy
1314 8| szoptatni a kicsit, és csak az elválasztás után szándékozott beleegyezni
1315 2| volt az. A gimnáziumban elválhatatlanok voltunk. Érettségi óta -
1316 17| elindul. Utánamegyek. Az út elváltozik, de nem baj, eltalálok én
1317 8| ráhajtotta a mellemre. Azután elváltunk.~Hazautaztam. Elmúlt egy
1318 8| terveztük, hogy mindörökre elválunk, csakhogy megmentsük a haláltól,
1319 3| tömeg feküdt elõttem.~Mikor elvégeztem rémes munkámat - föllélegeztem,
1320 17| se az akaratomban -, hogy elvégezzem a megfojtást.~8.~- Mindegy,
1321 5| nyilvánosságra hozom, azaz a mûtevést elvégzem, és véle a tudomány ítélõszéke
1322 11| elpusztult, sárba taposott, elvénült erõ, amelyet az emberek,
1323 9| végre a toronyóra lassan elverte az éjfélt, készülõdni kezdtek.
1324 18| lábujjhegyre álltam, nehogy elveszítsek valamit a látványból. A
1325 12| mert 1733-ban már Lõcse elvesztette a pallosjogát.~- 1733-ban?
1326 11| akik minden befolyásukat elvesztették, és csak a parádé és megszokottság
1327 11| eltávolodnak, eltolódnak, és elvesztik minden vonatkozásukat. Idegenül,
1328 15| mûvészetének, készültségének az élvezése szerzett. Remekül írta a
1329 5| olyan lassú, gazdaságos élvezéssel - szemeit lehunyva - itta
1330 10| szemeiteket. És az apró ópiumpipa elvezet oda, ahol azért élünk, hogy
1331 15| ez vette el tõlük a zene élvezetét, amihez csekély tehetségük
1332 7| Mátyás bácsi, szeretném elvinni maguktól.~Az idegen lehorgasztotta
1333 10| Attilának~A fölébredés - igaz - elviselhetetlen szenvedéseket okoz. És a
1334 4| Leszakítom - mormolta -, és elviszem Margitkának; megnézem a
1335 2| otthagyják az apák szívében.~- És elviszik a kincseiket a varázslónak.~
1336 12| volt, nem lehetett többé elvitatni tõle. Ilyen aljas, gyalázatos
1337 15| keltek életre az alkoholtól elzsírosodott szívekben. A sikerrõl, nagyszerûen
1338 11| színváltozásában, s a siető emberárnyék tovasuhanásában az ébredő
1339 5| kiabálva folytatta.) Ez a jövõ embere, az igazi új ember, aki
1340 9| lények laknak, amelyek az emberekhez hasonlítanak, s ha enyhe
1341 5| szoronganak vegyesen a szegény emberekkel. Végre elnémul a zaj. Felöltöm
1342 12| semmit. Nem szeret senki. Az emberektõl nem koldulhatok szeretetet
1343 2| a késõn érõ, intelligens emberfajták karaktere. Modorukban ugyanaz
1344 12| imádkozott, mint vallásos emberhez és céhmesterhez illik, és
1345 5| ruhámban meghajtom magam. Az emberiség boldogsága szól hozzám egy
1346 5| hogy az idõ ránehezedett az emberiségre. S itt tört reánk a halál,
1347 5| fejlõdési stádium, európai embernél, a tizennégy-húsz évek között
1348 10| megszületett. Aki azonban valójában emberré tudott lenni, és számot
1349 3| gondolják el, hogy ezt tenniök embertelenség volna. Mert végigszenvedtem
1350 11| És az apró kis utcákból embertömegek lüktetnek át a nagyobb utcákba.
1351 5| ideiglenes maradványa.~Az embriológia halomszámra szolgál analógiákkal.
1352 10| megállítva, langyos hullámokon emel bennünket a lét magasságaiba.~
1353 9| lánnyal dolgozott. A második emeletet Witmanékon kívül csak a
1354 11| lépések hangos ritmusa. Az emeleti ablakokból bekötött vagy
1355 18| vissza akartam térni az emeletre, mikor a földszinti folyosón,
1356 15| keresztülvitte a városnál, hogy emeljék föl duplájára a muzsikusok
1357 1| hófehér ágyban. A melle lassan emelkedik fel-le. Azután belekap az
1358 4| kicsinységük mivoltáról. Emellett majd elolvadt, ha látott
1359 18| térdénél fogva a levegõbe emelte a barátnõjét.~Nem bírta,
1360 13| állott. Nagyon fölizgatta az emlékezés. Vigasztalni próbáltam,
1361 12| tudom, elvégre az ember nem emlékezhetik mindenre - de a városbíró
1362 11| csukott ablakai elméláznak, és emlékeznek szép áprilisi délutánokra,
1363 5| holnap igazságait. - Pontosan emlékszik mindenre, mert a tények
1364 18| termettünk, hogy megmutassuk Emmának az akasztást. A daxlit már
1365 18| duplexot játszottunk.~Utána Emmáról beszélgettünk. Gábor kijelentette,
1366 18| kérdezte ozsonna után a húgom Emmától.~- Nem! - felelte Emma,
1367 3| parancsára végezte volna pokoli énekét.~Abban a pillanatban, ahogy
1368 5| többé idõ! Az a sok szellemi energia, amelyet az elmúlás csendes
1369 15| keményfejû, tehetséges, energikus karmesterrel együtt dolgozni.
1370 17| szólni. Az öcsém biztosan, energikusan megy elõre, mint aki valamilyen
1371 8| ideadta. Gyengén átöleltem, engedékenyen hozzám simult, és a fejét -
1372 18| lefogták Emma karját.~- Nem engedem, nem! - sikította a kis
1373 18| jövõre. Tanítóddal szemben engedetlennek lenni hálátlanság, és miután
1374 18| padlót súrolta.~- El ne engedjétek! - kiáltotta a tanító harsányan. -
1375 7| készülõdni érzett, ki kell engednie.~De a vihar, mielõtt jött
1376 3| rugdosni kezdtem, s nem engedtem, hogy talpra álljon. Zöld
1377 5| diszpozíciókat szerzett, melyekkel az énnek és világnak a szemléletét
1378 13| adta joga enni is; ha nincs ennivalója - lopni. Mondom, éppen ezekrõl
1379 6| menj - mondta azután - elég ennyi nekem. Menj, fiatal vagy
1380 10| csak egy pillanat? Igen: õ ennyit adott alamizsnaképpen az
1381 3| sikerült volna megvédeni enyéimet a fenyegetõ halálveszedelemtõl.
1382 14| megölelik, híjják magukkal epedõ, édes hangon.~Az én fiam
1383 8| amelyet kétszáz év elõtt építtetett egy herceg felesége a saját
1384 15| ismeretlen vándor, bolyongott. Éppúgy, mint ahogy a magyar nyelvet
1385 10| nagy gondot fordítasz testi épséged fönntartására - amelyet
1386 13| választásom, mert a felsõ épület, ahol a család aludt, legalább
1387 8| volna a ház. Körüljártam az épületet. A hátsó homlokzaton félig
1388 6| hozzák.~Valóban hozták. Szép érckoporsó volt. A varázsló apja rendelte
1389 12| mondta Margit -, nagyon érdekel, de honnan tudja?~- Honnan
1390 12| bosszankodni kezdtem, mert érdekelt a Schmith mézeskalácsos
1391 18| nem hívtak.~Az iskola is érdekesebb, mulatságosabb volt. Az
1392 4| egyszerre csak valami érdekeset látott. Egy leányfejet,
1393 18| mondta Emma hûvösen, és érdeklõdés nélkül.~- Van ám nekünk
1394 10| gyáváknak. De akik többet érdemelnek - mert többet akarnak -,
1395 16| elérzékenyült, amikor az érdemrendeket meglátta, és bár ez egy
1396 9| Apró lámpájuk, mint az erdõ elátkozott kastélyának távoli
1397 9| és madarakat fogtak az erdõben. Witmanné enni adott nekik,
1398 6| jól németül, és a Faustot eredetiben sohase olvasta. De mégis
1399 13| hajnalig, három óra hosszáig, eredménytelenül. Végre be kellett látnom,
1400 9| lesuhantak az utcára, futásnak eredtek, bejárták a fél várost.
1401 4| szemeivel, de erre a fiú ereiben megdermedt a vér.~A leány
1402 17| pályaudvarra? ~Én akartam erõnek erejével. Apa azt mondta: „Maradjon
1403 10| tehetnek. Nincs bátorságuk és erejük, hogy magukra vegyék a nagyszerû,
1404 18| fiúk nekihevülve és minden erejüket összeszedve, gyorsan teljesítették
1405 17| ösvényen a régi kertünkhöz érek. Hátul a kiskapuhoz! - Mindegy,
1406 5| beillesztem a csontléket. Az ereket elkötöm. A csonthártyát
1407 8| mondtam a szobalánynak - eressze le a sárga függönyöket és
1408 2| föl, és a toronykötélen ereszkednek le. Barna köpenyük alatt
1409 17| terem. Ernyős, alacsonyra eresztett lámpása mintha szédítő magasságból
1410 2| elválhatatlanok voltunk. Érettségi óta - négy esztendeje -
1411 8| vártunk, s akirõl tudtuk, hogy érettünk meg kell halnia. A grófkisasszony
1412 12| hogy mit gondol és mit érez. Ezért választották meg
1413 8| zavartalanul, tiszta szerelemmel érezhessenek egymás iránt... ez hiányzik.
1414 8| megnyíltak, és csókjában érezhettem, hogy az átok elmúlt rólunk.~-
1415 15| bánatot, meghatottságot nem éreznek. A bor megóvta õket attól
1416 9| hasonlítanak, s ha enyhe szél fúj, érezni, mint úszik a testük a levegõben.
1417 18| és büszke. Mintha most is éreztetni akarta volna, hogy az én
1418 8| anélkül, hogy csak egyszer is éreztük volna az õszinte, nagy szerelem
1419 3| ne bámuljanak rám, hanem érezzenek együtt velem.~Egy áprilisi
1420 17| Vagy a jövõmé?~Mi minden érheti az embert, sejteni se lehet,
1421 17| Az egész tenyerem alig éri át a mutatóujját.~- Jó,
1422 9| be, az ablaküveget alig érintették bársonyos hátukkal, és lebegve,
1423 2| Olvas, õrködik. Nehogy baj érje a rablókat.~- Nehogy felébredjenek
1424 18| fiúkat, hogy senki mást ne érjen a pálca, azután nekiállt,
1425 15| mindenkinek azt mesélte, hogy Erkeltõl, de abbahagyta. Az õrültek
1426 17| hosszú-hosszú percek után fölérek az erkélyre. Nincs lezárva. Szétnézhetek.
1427 11| Egyszerre sok villamoskocsi érkezik. E kocsik most követelõ
1428 10| semmi köze hozzánk. Vonatok érkeznek a pályaházakban, az utcákon
1429 8| elõtt a városba akartam érkezni. Megtapogattam övemben selymes
1430 9| és mellükkel az arcához érnek. Néhány perc múlva az öccse
1431 4| úszásban múlt el.~- Utól kell érnem, ha az életem bánja is -
1432 4| vízbe ugrott.~- Be fogom érni a leányt öt perc alatt -
1433 9| ANYAGYILKOSSÁG~Osvát Ernõnek~Ha szép és egészséges gyermekeknek
1434 8| az ölelése olyan heves, ernyesztõ, vágyó, fájdalmas volt,
1435 17| beláthatatlan nagyságú terem. Ernyős, alacsonyra eresztett lámpása
1436 2| mozgékony, okos szemükön a késõn érõ, intelligens emberfajták
1437 3| tehetetlen állat micsoda óriási erõfeszítést tesz, hogy elmeneküljön.
1438 4| ragyás törzsében az élet erői űzték-hajtották tova, föl
1439 5| öntudatban, mint egyenrangú erõk sorakoznak. A közönség éljenez,
1440 13| Szinte beleszédültem az erõlködésbe és az ölnivágyás állati
1441 6| kifáradt szegényke a nagy erõlködésben.~- Édes szerelmesem - mondta
1442 16| arcot, megfésülték a haját, erõltetve nevettek, és nem beszéltek
1443 17| mert akkor már nem lenne erõm - se az izmaimban, se az
1444 13| Fáradhatatlanul és minden erõmet összeszedve szorítottam,
1445 13| munka és szegénység, teljes erõmmel támadtam meg, ez iszonyú
1446 17| pályaudvarra? ~Én akartam erõnek erejével. Apa azt mondta: „
1447 3| sikerül. A félelem egyre erõsebb lesz, és minden csepp vérembe
1448 3| szüneteket tart. Majd folyton erõsödik, rémületesebbé és fájdalmasabbá
1449 15| karmester egy fiatal, zömök és erõszakos ember, aki még hozzá nem
1450 12| narancs, aki hevesen és erõszakosan vágyik a teljes, tökéletes
1451 13| karmolta a kezeimet, de igen erõtlenül. Végre lehanyatlottak a
1452 4| Miért kezdett gondolkodni erről? - kérdezheti minden józan
1453 8| Megtapogattam övemben selymes erszényemet, mely tele volt aranyakkal,
1454 7| ember gyorsan kivette az erszényét, és gyorsan fizetett. Miközben
1455 7| már tudni, hogy ilyen sors érte-e az apámat, vagy amint a
1456 13| ez iszonyú szégyen volt. Érted, ez volt a legrettenetesebb.
1457 9| életét igazolja, menti, sõt értékessé is teszi az ilyen erõs,
1458 5| ideje el nem jõ, egy múló értékû belgyógyászati szerünk van
1459 4| határozott, mert másképp semmi értelme se lett volna a sok fáradságnak.~
1460 5| mindig olyan tökéletes, értelmes mondatokban mondta el, mintha
1461 12| Értem - felelte Margit értelmesen.~- Nos, és persze Éva sápadt
1462 10| ismerjük meg az élet mély értelmét, és világosak lesznek elõttünk
1463 10| eltünteti a körvonalakat és az értelmetlenségeket. Kihelyez bennünket a tér
1464 15| a Rákóczi-induló, mindig értelmetlenül és bizalmatlan hunyorgással
1465 8| magam körül láttam, magától értetõdõnek, jónak és érdekesnek tetszett.~
1466 18| összes büntetéseket. Remekül értette. Még a pálca is másképp
1467 12| fõispánok is, a városbírók is. Érti?~- Értem - felelte Margit
1468 13| testén, de nem tudtam - ezt értsd meg - nem tudtam levenni
1469 17| szó. Egy szûk folyosóra érünk, és szûk falépcsõn, derengõ
1470 5| bizony, öregszünk!”~S itt egy érv van a kezemben. Azt mondtam,
1471 5| kesztyûket. - Alszik? - Jó! - Az érverés rendben van? Helyes! Megtapintom
1472 3| dobog, a fejemben nyomást érzek, s mindenem hideg. Az izzadtság
1473 10| amennyire megismerhetlen az érzékek útján. Egy kockáról, amelyet
1474 10| lássanak és jól halljanak. Az érzékeket és a szerveket megrontja
1475 15| a zene is kifinomítja és érzékennyé teszi az idegeket. Viszont
1476 15| hangja, úgy, hogy némelyik érzékeny gimnazista összeborzongott
1477 14| visszaemlékezéssel járó nagy érzékenység; könnyezve beszélt tovább.~-
1478 10| megszûnése. Akik a fájdalmakat érzéketlen türelemmel viselik, azoknak
1479 10| magunkban hordunk, s amely érzéki ítéletek nélküli tökéletes
1480 9| sok tekintetben oktalan érzelem. Witmannénak azonban szintén
1481 7| különös kevert gondolat- és érzelemvihart, melyet a lelkében készülõdni
1482 3| feleségem lélegzetét hallom.~Érzem, hogy ismeretlen félelem
1483 15| másodszor a tehetséghiány érzése ellen, harmadszor az óraadás
1484 15| elégedetlenség és kellemetlen érzések miatt, amiket a saját zenéjük
1485 15| esztendõn keresztül homályos érzéssel, fájó szívvel vágytak.~Arra
1486 12| kedélytelenségükkel fölkeltenek. Érzik, látják, hogy nincs menekvés,
1487 15| közönségre. A közönség - a 90-es évekrõl van szó - kivétel
1488 7| eltemethessem... Szóval, esedezem, igazgató úr, méltóztassék
1489 18| résztvevõje lett ennek a borzalmas eseménynek, nem beszél róla többet.
1490 18| kellett mondanom az iskolai eseményt. Szüleim vadállatnak és
1491 18| nevezte Irmát, hogy annyira eseng utána.~- Legjobb volna,
1492 11| pincéreket talál. Ebben az esetben zsíros, pirított kenyér
1493 5| uram. A sebészet hasonló esetekben nincs arra kárhoztatva,
1494 5| elõbb kell végeznem, mert az esetük súlyosabb. A császárok persze
1495 11| friss mosdóvíz nagyszerûen eshetett nekik. Elevenek, tréfálnak,
1496 3| mialatt künn az áprilisi esõ esik, s mellettem a feleségem
1497 12| gyertya égett. Komoly, komor esküvõ volt. Sok nehéz vörösbort
1498 12| persze Éva sápadt volt az esküvõn, mint ahogy illik. Sápadt
1499 3| mialatt künn az áprilisi esõ esik, s mellettem a feleségem
1500 15| eksztázisokat, kellemes izgalmakat, éspedig naponta. Õk azonban ezt
1501 8| hogy késõbb annál jobban essék a csókod. Kevésre becsülnélek,
|