10-beleb | belee-ebred | ebres-essek | essen-gerin | geszt-hulla | hullo-keves | kezde-latna | latne-megri | megro-omlot | on-rival | rohog-szoho | szoka-uvegu | uvolt-zugol
Rész
1502 5| megmenteni attól, hogy bele ne essen ebbe a szomorúsági tébolyba.~
1503 10| kijut egy pillanat.~A lét esszenciája olyan drága portéka, amelybõl
1504 4| úszást.~Már leszállt az est, és vak sötétség volt a
1505 8| elindultunk a havas, hideg estében hazafelé.~*~A karcsú és
1506 15| muzsikusok, és a temetés estéjén egy tanítóval, a zenekar
1507 9| osztályozva. Szeles õszi estéken, ha megették a vacsorát -
1508 8| Mikor a gödör elkészült, esteledett; a levegõ fagyos hideg volt,
1509 13| Megrémültem és elhûltem, azután ész nélkül hozzáláttam az élesztgetéshez.
1510 9| gondolt, és átvillant az eszében az, hogy mindaz, ami az
1511 5| kínlódik az ember? És miért eszik? Miért szeret? És miért
1512 15| üstdobost, Suseket:~- Kérlek, ha észreveszed, hát csak dobolj bele, ahogy
1513 8| teremben veszett el annyi idõ észrevétlenül. Felöltözött, megigazította
1514 18| befelé fordulva. De hamar észrevett. Nyilvánvaló volt, hogy
1515 15| zongoráját eladta. A harmadik esztendõben megvételre kínálta a Tristan
1516 15| pedig csak a század utolsó esztendõiben ment át a társadalom vérkeringésébe.
1517 12| férfiak tudnak szeretni esztendõkig, szívósan, némán, féltékenyen,
1518 15| Olyan, amilyenre annyi esztendõn keresztül homályos érzéssel,
1519 11| visszagondol arra a három esztendõre, amelyet a császár szolgálatában
1520 10| Egy nap alatt tehát ötezer esztendõt élek. Egy esztendõ alatt
1521 10| fájdalmakat okoz. Izmaikkal és eszükkel munkához látnak, amelynek
1522 1| nézték, amint felfalta az ételt egymaga. Az apám az édesanyámra
1523 13| GYILKOSSÁG~A gyorsvonat étkezõkocsijában találkoztam Gecsõ Bélával,
1524 10| áldott közvetítõje, az ópium. Étvágy és polgári jó fáradtságérzés -
1525 8| hosszú óra. Meleg dél, étvágytalan ebédelés, szívdobogásos,
1526 5| szellemi fejlõdési stádium, európai embernél, a tizennégy-húsz
1527 15| aki megvegye.~Az ötödik évben mintha újra nekiszánta volna
1528 5| embernél, a tizennégy-húsz évek között kezdõdik. Nem nehéz
1529 12| ezerhatszázas és hétszázas években a szülõk sokkal nagyobb
1530 15| minden fáradság. A pozaun éveken keresztül egyformán hamisan
1531 17| torreádorhoz hasonlít, akit évekkel ezelõtt Barcelonában láttam.~-
1532 15| közönségre. A közönség - a 90-es évekrõl van szó - kivétel nélkül
1533 15| valami szerelem miatt, másfél évig be volt zárva, azután, mikor
1534 12| szenvedélyének erejét.~Ugyanennek az évnek a decemberében, nyolcadikán,
1535 9| mesék vannak elrejtve. Száz évnél is tovább él... Bagoly kellett,
1536 9| meg férje halála után fél évre, aki fiatal és szép gyerek
1537 12| ezerhétszázharminckettedik évrõl van szó - folytattam folyékonyan. -
1538 10| amelybõl egész nemzedékek évszázadok alatt kapnak - egy órát.~
1539 15| alatt, amit a sör hosszú évtizedek alatt a szívük köré font,
1540 6| hogy keljen föl.~- Das ewig weibliche zieht uns!... -
1541 13| továbbá egy csorba kézifûrész. Ezekkel akarta õ megfúrni a wertheimkasszát.
1542 12| akkor nem volt divatban. Az ezerhatszázas és hétszázas években a szülõk
1543 12| imponált az embereknek, ezerhétszáz körül.~Erõs német akarat
1544 12| Harminckettõt? Persze, az ezerhétszázharminckettedik évrõl van szó - folytattam
1545 12| a lakodalom, márciusban. Ezerhétszáznegyvenkettõ márciusában.~- Az elõbb
1546 18| tudok, hogy az apa mint ezredes, nyugalomban van, Irma jelenleg
1547 8| csillant elõ, és nyárfák páros, ezüstös sorfala húzódott. Jobbra
1548 2| nekem sok kincset, aranyat, ezüstöt.~- A rablók friss békákat
1549 18| nem jött hozzánk. Húgomat faggattam, hogy mi az oka az összeveszésnek,
1550 15| polgármesternél az oboista és a fagottista végett. A polgármester azt
1551 3| hallok, mintha az ágyam fájából és a szobabútorokból áramlana
1552 10| a nyakszirt táján tompa fájdalmak bujdosnak a koponyában.
1553 17| Sírni szeretnék dühömben és fájdalmamban.~- Miért kellett akkor magunkkal
1554 3| erõsödik, rémületesebbé és fájdalmasabbá válik.~Az egész testem csupa
1555 8| tarkómban pedig csiklandó, tompa fájdalommal bujkált a fejfájás.~- Hány
1556 17| borzasztó önvádtól, ettõl a fájdalomtól. Nem néz reám. A szemeibõl
1557 15| keresztül homályos érzéssel, fájó szívvel vágytak.~Arra gondoltak,
1558 13| Egészen véletlen volt, hogy a fájós fejemet egy pillanatra falhoz
1559 2| kerítés. Festetlen, magas fakerítés; olyan sûrû, hogy a kezet
1560 5| olyanféleképpen hatott rám, mint a fakó, de igen finom bársonyszövetek,
1561 9| Föllélegeztek. Witmanné a fal felé fordulva, nyugodtan
1562 1| lehullott a cserép, s a falakról lepattogott a vakolat.~S
1563 17| talán körmeimmel ásnám a falat, véreznének az ujjaim...
1564 9| ahol egy kétemeletes rozoga falépcsõjû házban laktak, a szõke,
1565 17| folyosóra érünk, és szûk falépcsõn, derengõ hajnali szürkületben
1566 18| pofozta, míg Zöldi szédülten a falnak nem esett. Szerencsére megkapaszkodott,
1567 14| GIMNAZISTA FANTÁZIÁK~ ~Szókratész~Szókratész
1568 5| lebilincselt az az éles elméjû és fantáziára hajló aprólékossága, amellyel
1569 6| mondta a varázsló fanyar mosollyal, bár nem tudott
1570 10| kiabálással, gonddal és fáradással járnak. Hiszen a gondoktól,
1571 15| hangja. Hiába volt minden fáradság. A pozaun éveken keresztül
1572 10| munkához látnak, amelynek fáradsága csak szégyent kelt a szívben.
1573 15| az óraadás izgalmainak és fáradságának ellensúlyozására, negyedszer
1574 9| kisebbik.~- Ez az, amit annyi fáradsággal kerestünk - jelentette ki
1575 4| értelme se lett volna a sok fáradságnak.~Lehúzta az ujjáról a jegygyűrűt,
1576 11| körútról vagy az Üllői útról fáradtan, kilumpoltan, de könnyű
1577 9| bár nehezére esett, sõt fáradtságába került: kacérkodott is vele.
1578 10| ópium. Étvágy és polgári jó fáradtságérzés - ezekrõl is le kell mondani.
1579 17| párásak.~Boldogan, enyhe fáradtsággal a térdeimben megyek elõre
1580 18| megfeszítve, úgyhogy nyögött a fáradtságtól a nagy, erõs ember. Majd
1581 9| és az izgalmaktól holtra fáradva, pár pillanat múlva már
1582 2| hajlásában, vagy a kapuk faragásában és formájában volt valami
1583 11| ajtajai, amelyek nappal farkasszemet néznek egymással, most a
1584 18| padláson, a kertben és a fáskamrában.~Gyönyörû meleg szeptember
1585 12| szárnyas oltárok, az aranyozott faszobrok, a szarkofágok között elkezdtem
1586 12| Leben.”~Két kézre fogtam a fatális, nagy, nehéz kést, és próbálgattam,
1587 8| az alkonyat narancsszínû fátyla. Szitakötõk cikáztak a víz
1588 8| aludtak. Messzi elõttem fátylas porfelhõben egy szekér ballagott.
1589 8| meghalni, add nekem hát a fátyolodat, és önts egy csepp illatos
1590 8| derekam köré csavartam a fátyolt.~A napsugarak utolsó rezzenései
1591 6| tudott jól németül, és a Faustot eredetiben sohase olvasta.
1592 3| gondolkodásra, megpillantottam a favágó baltát, s elhatároztam,
1593 3| halálveszedelemtõl. Reszketve, fázva, de megkönnyebbülve mentem
1594 2| ablakok elõtt kék szegfûket fedeztem fel. Vagy négy percig némán
1595 8| harmat szállt. A holdfény fehéren és tisztán szóródott szét
1596 14| szemetet, a port; a finom fehéret, a szép barnát s közte a
1597 7| anatómiai tanulságokra. De a fehérkabátos ember hamarosan elbúcsúzott,
1598 16| átvitték egy másik szobába. Fehérnemût és harisnyát húztak rá,
1599 8| arcára szomorú, márványos fehérség helyett valami gyenge, de
1600 4| tengerben. Csábító, gyönyörű fej volt. Ragyogva, himbálva
1601 9| Minden valószínûség szerint a fejében. Azután elhatározták, hogy
1602 5| eljönnek hozzám a világ összes fejedelmei, hogy végezzem rajtuk a
1603 10| korodban nyugodtan hajthatod fejedet az örök megsemmisülés jeges
1604 9| halkan, és fiatal lányok fejei tekintettek ki rajtok; csakhamar
1605 9| nesztelenül visszahúzódtak a fejek. A folyosó végén kék üvegû
1606 1| ágyamban. Még vérzett is a fejemen a bõr, ahogy Richard megcsúfolt.
1607 13| véletlen volt, hogy a fájós fejemet egy pillanatra falhoz szorítottam.
1608 3| hallatta. - Azután rávágtam a fejére a balta fokával. Zöld vér
1609 4| kötegeit, és egy gyönyörű fejessel a vízbe ugrott.~- Be fogom
1610 4| Eközben folyton nézte a fejet.~Nemsokára váltania kellett
1611 13| freccsentettem az arcába, majd fejetlenül szaladgáltam ide-oda. Csakhamar
1612 8| kétszer is igent intett a fejével.~- Szeretni fogsz?~Újra
1613 5| halljuk. S mindez semmivel se fejez ki többet, mint amikor az
1614 4| fordított a mondathangsúly című fejezetre, amelyet eddig nem tudott
1615 9| bosszúságot és csökönyös haragot fejezett ki, de szóhoz nem jutott
1616 6| nagy kudarccal, be kellett fejeznie az életét. Hanyatt dõlt
1617 8| költsön fel, mert nem akarok fejfájást.~Kiittam a maradék feketekávét,
1618 7| az állkapcsot kötötték a fejhez, azután gyámoltalanul nézett
1619 9| pusztítottak el, folyton fejlõdõ sajátságos módszereikkel.
1620 8| átkozva.~A gyermek pedig fejlõdött, szépült, növekedett; vártunk,
1621 11| ablakokból bekötött vagy bóbitás fejû szobalányok kandikálnak
1622 8| értünk. Ismeretlen út volt. A fejünk mellett minden percben nagy
1623 5| elbúcsúztunk a délutáni feketekávé után. (Én még siettem.)~
1624 8| fejfájást.~Kiittam a maradék feketekávét, eldobtam a cigarettámat,
1625 8| arcán. A bokrokból, a messze feketéllõ tölgyfaerdõbõl és a fûszálakból
1626 11| kerítése elõtt megjelenik két feketeruhás férfiú. Nyilván lelkészek,
1627 12| még lehetett volna. De Éva feketeszemû, pirosarcú, forró lány volt,
1628 6| bírok. Igazítsd hát helyre a fekhelyemet.~A dulakodásban leesett
1629 18| kiáltotta a tanító harsányan. - Fektessétek hasra, és fogjátok le a
1630 18| csendesen ezt mondta neki:~- Feküdj le, fiam!~Azután az osztályhoz
1631 10| kicsiny mécs pisla lángját, feküdjetek hanyatt. Hunyjátok le a
1632 15| valahányszor az ötödik fekvésnél magasabbra ment a szólama,
1633 5| gesztenyeszín bajsza és nagy, mély fekvésû, fekete szemei. Ezekben
1634 17| közepén világít meg egy fekvő, halott nőt.~- Hogy kerül
1635 8| Halálos fáradtság tepert le a fekvõhelyemre. A tarkómban pedig csiklandó,
1636 1| A melle lassan emelkedik fel-le. Azután belekap az ágyába
1637 18| lesz a bûnös, õt fogjuk felakasztani.~- Inkább tégedet - kacagott
1638 16| az új tervtõl, óvatosan felállott az asztalra, ahol a hulla
1639 17| zsebébõl kötelet vesz elõ, és feldobja a cselédlánynak. A lány
1640 15| hogy a XIX. század második felében kerültek Magyarországra,
1641 3| Másnap korán reggel, amikor felébredek - mert korán kelõ ember
1642 17| soká tudtam aludni. Aludni felébredések nélkül, édesen, mint a cukros
1643 2| érje a rablókat.~- Nehogy felébredjenek a kutyák vagy a gyerekek.~-
1644 9| a fésülködõ lány. A fiú feléje ment, és azt mondta, hogy
1645 13| de nyoma se volt bennem a félelemnek. Hallgatóztam. A tolvaj
1646 4| mert másnapra a tanár nagy felelést helyezett kilátásba, és
1647 18| kérdezte csendesen Szladek.~- Felelj! - üvöltötte kis várakozás
1648 11| elsõ lámpalángot, alighanem félelmében világosságot gyújt, és zongorához
1649 3| azt az õrjítõ, kárhozatos félelmet, melyet ezer és ezer között
1650 14| toppanó futásuk hallatszott; félelmetes, susogó dobogással. A fiam
1651 17| vonulnak el a folyosón, félelmetesen és gonoszul.~- Miért hozott
1652 11| ásítozik a fénytelen égbolt félelmétõl megzavarodva. A hazatérõnek
1653 11| sápadtak, és sietnek, és alig felelnek a beszédre. A fiatalurak
1654 18| tanítónk, hanem magyarázott, és feleltetett. Ha valaki beszélgetett,
1655 6| mint valami kóbor kutya. A feleséged befogná a szemeidet. Én,
1656 12| egy hangot sem szólt. A feleségének rohant és megfojtotta. Ezt
1657 12| olyankor, ha ránézett a feleségére. Ilyenkor ragyogtak a vizes
1658 12| Schmithnek a történetét a feleségével különben részletesen el
1659 15| Suseket elüldözte, mert az feleselni mert vele. Beránnak a feleségét
1660 1| sóvárogva nézték, amint felfalta az ételt egymaga. Az apám
1661 11| a varróleányok, most már felfrissülve, elevenen és kirózsaszínesedve.
1662 11| érthetetlen bánatába, és meglátja felgyulladni a sarki boltban az elsõ
1663 18| tíz-tizenöt ütésig. Végre felhangzott egy iszonyatos bõgés:~-
1664 8| egy ingben, szemei az ég felhõit nézték, éppen úgy, mint
1665 5| altatást. Felkötöm a kötényt, felhúzom a kesztyûket. - Alszik? -
1666 12| régiségtárban betûztük a pallos felírását.~„Wenn ich diesen Schwert
1667 15| részegség címén lépten-nyomon felíratta a színháznál, úgyhogy minden
1668 4| tintásüvegbe, s nagy betűkkel felírta egy papírosra:~„A női nem
1669 16| fekete szemeit, és mint egy félistent, bámulja õt.~De nem sokáig
1670 16| disznót, és még meg is rúgom! Felizgulva az új tervtõl, óvatosan
1671 18| vége szakad az idevonatkozó feljegyzéseknek. A naplóíró, kit az a szerencsétlenség
1672 14| éjszakába. Fuvolázott, ha feljött az égre a rózsaujjú hajnal,
1673 2| csákányaikkal pár pillanat alatt felkapaszkodnak az emeletes házak szobáinak
1674 6| férhet hozzá, hogy mire a nap felkel, már ki lesz nyújtózkodva,
1675 9| tanulást könnyen intézték, felkelés után, negyedóra alatt. Az
1676 11| doktor kissé elkésett a felkeléssel.~9.~Az idõ most már délig
1677 5| kiadom: kezdjék az altatást. Felkötöm a kötényt, felhúzom a kesztyûket. -
1678 11| taszításban. A rendõr a sarkon féllábra áll, és apró, váltóigazgató
1679 17| egy házba. És az udvarból felmutat.~Valami gyenge petróleumlámpa
1680 5| kidolgozza terveit, az apák felneveljék gyermekeiket? Én rájöttem,
1681 4| Második mese~Józsefnek hítták. Felnőtt, és nem akadt Putifárnéja.
1682 8| a ciprusok és a pálmafák felnyúló, vékony foltjai remegtek,
1683 5| emberekkel. Végre elnémul a zaj. Felöltöm a köpenyt, a lábamra húzatom
1684 8| annyi idõ észrevétlenül. Felöltözött, megigazította haját, és
1685 8| kis halottat. Felugrottam, felöltöztem, elmentem koporsót rendelni.~
1686 18| akadt rá a holttestre egy félóra múlva. Õ hívta át Emma apját
1687 15| indulókat követelt. Ilyenkor felragyogott a szemük, összeszedték magukat,
1688 18| láz ütött ki rajtam, és félrebeszéltem. Ágyba dugtak, és este az
1689 5| Óvatosan keresztül vágom. Félrehajtom, és a kezemmel behatolok
1690 14| kezébõl a seprõt. Az öreg felriadt.~- Mi, mit akarsz te, mit
1691 13| más választásom, mert a felsõ épület, ahol a család aludt,
1692 3| hangok áradata. Mintha valami felsõbb hatalom parancsára végezte
1693 5| egész közönséges emberek felsóhajtanak: „bizony, öregszünk!”~S
1694 9| bontották föl, most már felszabadítva a madár száját, mert a hangját
1695 15| hangversenytermekrõl, elsõrangúan felszerelt, teljes nagy zenekarokról,
1696 8| Szitakötõk cikáztak a víz felszíne fölött, és idõnként kérészek
1697 11| süllyedõ perceit felveri és felszínre hozza a lépések hangos ritmusa.
1698 18| helyre küldte a fiúkat. Zöldi feltápászkodott, rendbe hozta a ruháját,
1699 18| padokból. Sokan olyanok, akik féltek Zölditõl, és haragudtak
1700 12| joga, mindig félt, mindig féltékeny volt, mint egy dühös kutya,
1701 12| esztendõkig, szívósan, némán, féltékenyen, mint a vakondok. Ezenkívül
1702 12| Cserébe a saját sok bajáért, a féltékenység kínjaiért, a sok munkában
1703 18| és rugdosni. Határozottan féltette tõlem Emmát. Nem akarta,
1704 15| partitúráit, amiket addig féltõ gonddal õrizgetett otthon
1705 2| végigjárják a szobákat, feltörik a zárakat, levágják a gyerekek
1706 8| kerítés keresztfáján állva, és felül, a hegyes karókba megkapaszkodva,
1707 9| összehasonlíthatatlanul felülmúlja összes eddigi kalandjaikat,
1708 9| hang, minden képzelõerõt felülmúlt, de éppen emiatt rövidesen
1709 8| grófkisasszony fátylát, és felültem. Elõvettem Al-Dsezirehben
1710 8| mereven nézte a kis halottat. Felugrottam, felöltöztem, elmentem koporsót
1711 11| unalomba süllyedõ perceit felveri és felszínre hozza a lépések
1712 14| maga elé nézve.~Szókratész felvette a seprõt, és ostobán kavargatta
1713 11| beszélnek. Mindegy. Az idõ már felvilágosodott. A kékbõl átszürkült, megbarnult
1714 8| sugár. Megremegtem, mintha felvillanó lidérctüzet láttam volna.~-
1715 15| pálinkával és rummal élt, és felvitte naponkint nyolc-kilenc deciig.
1716 15| karmester, Stoczek, valamelyik felvonásközben Beethoven Egmont-ját vette
1717 15| pontosan hangolni, és a felvonások végén - ha operettet adtak -
1718 16| neki! Most elbújhat velük a fenébe.~- Azért kapta - válaszolt
1719 8| kötelét, és hanyatt feküdtem a fenekén. A város lassanként elmaradt
1720 1| nyögött, és kirúgta az ágy fenekét. Állati nagy teste vonaglott
1721 11| szorgalom pislákol becsületes fénnyel. A villamosok kétségbeejtik,
1722 13| dolgozik-e. Az ajtó alatt semmi fény se derengett, de hallottam,
1723 14| földet.~A hold most tiszta fénybe mosta a porfátyolt és benne
1724 14| ülnek. A lenyugvó nap sárga fényében fürdik ráncos arcuk. Beszélgetnek.~...
1725 3| békaszem pislogó, rohadt fényét látom a múltból az agyvelõmbe
1726 9| kastélyának távoli világa, fénylett a nagy padlás barna, nedves
1727 8| Aldebaran és Antares úgy fénylettek, akár a remekbe csiszolt
1728 13| elveszett fogója helyett nyers fenyõfából csinált valaki egy másat,
1729 8| rángatott jelzõlámpa, vakító fénysávot írva le, átfutott a nyugati
1730 10| a szempilla alig bírja a fénysugarak súlyát, és a bõr irtózik
1731 2| terpeszkedett. Húsos, selymes fényû szirmaik hosszan lógtak
1732 11| ünnepélyesen száll fel a füst, ferdén, meglapultan, a háztetõk
1733 9| túl sohase is szerette. Férfiaknál sokkal megbocsáthatóbb ez,
1734 2| találkozásnak.~Az arcuk még nem férfiasodott meg végképp. Finom orrukon,
1735 6| amit csak egy nõ tehet egy férfiért. És már szívesen fölkeltem
1736 11| megjelenik két feketeruhás férfiú. Nyilván lelkészek, és a
1737 6| szegény egyedül. Kétség nem férhet hozzá, hogy mire a nap felkel,
1738 9| természetû és erõsen önzõ. A férjét sohase kínozta, de egy bizonyos
1739 8| eltûnt a kevés rózsaszínû festék, fehér volt egészen. Elrejtette
1740 2| látszott, csak kerítés. Festetlen, magas fakerítés; olyan
1741 8| arca gyengén rózsaszínûre festve. Apró fehér topánokat, fekete
1742 9| oldalfolyosó végén megjelent a fésülködõ lány. A fiú feléje ment,
1743 9| szobában, aki rózsaszínû ingben fésülködött. Az utcasarokról visszafordult,
1744 16| hátat is. Az egyikük azután fésût vett elõ, és megfésülte
1745 18| láblécen, mások ismét az ujjait feszegették, amelyekkel görcsösen kapaszkodott
1746 9| Úgy érezték, hogy valami feszes ruganyosság szállja meg
1747 5| agysejttõl, s mégis ez a fészke a betegségnek, a nyomornak,
1748 4| izmainak ruganyos, bátran feszülő kötegeit, és egy gyönyörű
1749 9| csontjaikon mint acéldrótok feszültek ki kicsiny izmaik. A tanulást
1750 17| hallom:~- Fogd meg a kezemet, fiacskám!~Megfogom. Óriási nagy keze
1751 8| szeretnünk egymást, mintha én fiad lennék, s te nekem kislányom.~
1752 9| hagyta ott a nõt.~Witman fiai keveset törõdtek az anyjokkal
1753 9| kikergette õket. Kissé félt a fiaitól, nagyon távol érezte õket
1754 2| két magas termetû, nyúlánk fiatalember lépett ki az állomás elõtti
1755 11| nézni. Varróleánykák, egész fiatalok, szegények, de bájosak,
1756 13| a dúsgazdag Gecsõ Zoltán fiával. Nagyon megörültünk egymásnak.~-
1757 5| lélegzetét visszafojtva figyel. Látcsövek merednek felém.
1758 15| pár taktus után, teljes figyelemmel, érdeklõdéssel, sõt lelkesedéssel
1759 11| játszódnak le, senki sem figyeli, csak egy kisasszony egy
1760 4| mondattant lapozta föl. Különös figyelmet fordított a mondathangsúly
1761 18| délutánok, amikor nagyon figyelmetlen, nyugtalan volt az osztály,
1762 18| vagy játszott, csak egyszer figyelmeztette. Másodszorra már kihívta,
1763 9| a pihéket a mellébõl, és figyelték, amint a titokzatos madár
1764 16| rendkívüli, sõt tilos dolog - filozofálni kezdett:~- Köllött ez neki!
1765 5| a mérge beleette magát a filozófiánkba, a mûvészetünkbe, a napi
1766 6| Tévedés, mindig gyöngéden, finoman ölelt, mint egy asszony.~-
1767 1| boltjába, és kiszedte a pénzt a fiókból. Elszaladt vele, és elszórta
1768 11| és apró, váltóigazgató fiúcskák bújnak elõ a föld alól.
1769 1| Richardot, a szõke, piros képû fiúcskát. És szorongva vártuk mindannyian
1770 15| színháznál, úgyhogy minden fizetése ráment. Neki is mennie kellett.
1771 15| föl duplájára a muzsikusok fizetéseit. Sikerült neki. Kapott oboistát
1772 15| abbahagyhassák. Ha jobb fizetést adtak volna nekik, ha törõdtek
1773 7| az erszényét, és gyorsan fizetett. Miközben már kevésbé izgatottan,
1774 10| egyetlen célja.~Igaz, hogy kell fizetni érte; a világosság, amely
1775 6| apám a koporsót már ki nem fizette volna.~A leányka most összeszedte
1776 6| hogy drága koporsóm ki van fizetve -, mert szeretlek, de nem
1777 5| bámulja a szenvedést okozó fiziológiai vagy patológiai jelenséget.
1778 5| ezt a szenvedést, ezt a fiziologikus betegséget az emberi nemrõl
1779 17| szemeit itt csodáltam lenn a Floriani kávéházban?... Megfoghatatlan.
1780 5| mondanivalójában.~...Mert mi a fõ, kolléga úr? Miért kínlódik
1781 18| nézhettem. Amikor pedig közben föl-fölnézett felém, mindannyiszor erõsen
1782 2| mert az alacsony helyen fölállni lehetetlen.~- A varázsló
1783 7| hullákat, ha már egészen apróra fölaprították, s akkor ezeket a cafatokat
1784 3| elmeneküljön. Újra ütöttem, vágtam. Földaraboltam. Levágtam a lábát, a fejét,
1785 16| ember még nem rohadt el a földben, nem gyaláztam volna meg.
1786 8| Körülöttünk néma, nagy földek lapultak és hallgatóztak.
1787 8| de a gyógyításodat a földkerekségen csak egy ember vállalhatja
1788 17| mellettem, és fölvesz valamit a földrõl.~- A szíve - mondja zokogva -
1789 2| zsalus két ablaka mindjárt a földszint magasságára nyílott. Ajtót
1790 10| levelesládájából~Sassy Attilának~A fölébredés - igaz - elviselhetetlen
1791 9| arról a lehetõségrõl, hogy fölébredhet. Majd fölkeltek az ágyból,
1792 2| véres munkájukra.~- Amikor fölébrednek, négykézláb másznak ki a
1793 9| vihetjük el neki.~- Nem fog fölébredni!~Tele volt a szívük gyûlölettel
1794 5| sebet. Készen vagyok, és fölébresztem az embert. (A sebész most
1795 8| Mindannyi mezítelen. Itt fölemelt karokkal állt az egyik,
1796 12| könnyedén és a magyarázó fölényével. - Sok mindenféle oka volt.
1797 17| hosszú-hosszú percek után fölérek az erkélyre. Nincs lezárva.
1798 17| kisfiú korom óta!~Mégis fölérünk valahogy; öcsém fölsegít,
1799 9| el hazulról. Egy házban fölfedezett valamit. Félig mezítelen
1800 17| mindezzel, int, és mászni kezd fölfelé. Utánamegyek, mert féltem
1801 8| lefutott az arcon, az állnál fölfogtam, és gondosan eltettem.~Azután
1802 1| és rikácsolva beszélt:~- Fölgyújtottam az ispán házát, mert a lánya
1803 9| zörgése, amelyek idõnkénti fölhangzásukkal szakaszokra tagolták az
1804 9| fogott hozzá munkájához. Fölhasították a kutya mellkasát, leitatták
1805 13| jutott, mit kell tennem: fölhívtam a cselédeket. Akkor láttam,
1806 4| mondani, hátborzongató - fölírások voltak láthatók: C H O -
1807 8| megigazította haját, és fölírta, hogy elkísér, mert az övéi
1808 13| sírás határán állott. Nagyon fölizgatta az emlékezés. Vigasztalni
1809 18| ráakadtam azokra az érdekes följegyzésekre, amelyeket kissé rövidítve
1810 6| szereti õt, és csakugyan fölkelne, ha még tudna. Helyreigazította
1811 8| hangja szólított:~- Tessék fölkelni.~Nem tudtam kinyitni a szemeimet.
1812 5| az embert. (A sebész most fölkelt a székrõl, és szinte kiabálva
1813 12| csúnyaságukkal, kedélytelenségükkel fölkeltenek. Érzik, látják, hogy nincs
1814 8| ki az ablakon. Nyugodtan fölkúsztam és benn termettem a szobában.
1815 9| ajtósarok semmit se nyikorgott. Föllélegeztek. Witmanné a fal felé fordulva,
1816 3| elvégeztem rémes munkámat - föllélegeztem, úgy éreztem, mintha talán
1817 17| csak suttogom, és majdnem föllélegzek.~Ezt a tájékot ismerem,
1818 17| csináljak itten? Megvan. Fölmegyek a harangtoronyba, hátha
1819 8| ajtón keresztül.~Lassan fölmentem a lépcsõn. Az oltár elõtt
1820 8| Lassan lehajtotta a fejét, és fölnézett reám, miközben piros, néma
1821 8| pamlagon. Egy pillanatra még fölnéztem az órára, két óra múlt tíz
1822 8| belekapaszkodtak a csónakba, és fölöttem lebegtek. Tudtam, hogy nem
1823 8| belekapaszkodtak a csónakba, és fölöttünk lebegtek. Hétszer megfordítottam
1824 7| halál fájdalma elillant, és fölolvadt a nagy ablakok világosságában.
1825 3| Egy áprilisi esõs éjszakán fölriadok az álmomból. A másik oldalamra
1826 3| állatot, tudom, hogy egyformán fölséges alkotásai a természetnek,
1827 17| fölérünk valahogy; öcsém fölsegít, és a néma cselédlányra
1828 1| Kishúgaim álmukból hangosan fölsírtak. Apám meg édesanyám meggyújtották
1829 10| körülbelül kétmillió évet jelent. Föltéve, hogy az ópiumszívást mint
1830 5| a centrumban. De ez csak föltevés, amelyre abszolúte nincs
1831 16| majd megragadták a vállain, fölültették, és lemosták a hájas, fehér
1832 3| testem csupa hideg veríték. Fölugrom az ágyból, gyertyát gyújtok,
1833 16| halnának meg. Nem a, majd fölvágjuk a hasatokat, és kócot tömünk
1834 17| ráismerni. Lehajol mellettem, és fölvesz valamit a földrõl.~- A szíve -
1835 8| lennék, s te nekem kislányom.~Fölvillanó szemekkel integetett, hogy
1836 17| befalaznák néma kõmûvesek, és ha fönn pedig zárt vasajtóra találnék.
1837 10| fordítasz testi épséged fönntartására - amelyet legjobb ügyes
1838 7| kiüzent, hogy csak pár percig fogadhatja, mert elõadást kell tartania.
1839 8| kínáltak.~- A csókodat még nem fogadhatom el - mondottam -, mert nem
1840 8| beértem a városba. Lovamat a fogadós szolgájára bíztam, és lesétáltam
1841 13| fejét, a ruhámba vájta a fogait. Erre mind a két kezemmel
1842 10| kapcsolatban nincsenek az agy fogalmaival.~Több hasonló dolog is jelentkezik
1843 10| tökéletes igazság. Szavakban, fogalmakban és ítéletekben éppen annyira
1844 11| gomolyognak a gyalogló emberek, a fogatok, a villamosok, a terhes
1845 17| az apám hangját hallom:~- Fogd meg a kezemet, fiacskám!~
1846 18| Fektessétek hasra, és fogjátok le a kezeit és a lábait.~
1847 6| varázsló számára készült.~- Én foglak megfürdetni, és még ma kész
1848 5| mûtõasztalt. Három asszisztens foglalatoskodik az elõkészületekkel. A teremben
1849 9| Witman fiúk a maguk számára foglalhatták le a házat. A kis piszkos
1850 5| gondolatvilágát egyéb dolgok foglalják el, hanem elsõsorban azért,
1851 12| aranymûvesség és az arannyal való foglalkozás kapzsivá teszi az embereket.
1852 9| szerepet az életükben. Nagyúri foglalkozásnak ismerték föl az élést, s
1853 5| Megszólított. Dicsérte az orvosi foglalkozást, kérdezõsködött az egyetemrõl.
1854 14| rogyadozva, tempóra, görnyedten. Foglalkozásuk idõvel semmi fáradságot
1855 15| családjával a legtöbb páholyt foglalta el, konstatálta, hogy a
1856 4| vett elő.~Megint neki akart fogni a szorgos munkának, amikor
1857 8| sírni, de ha egyszer látni fogod a könnyeit, akkor hozz belõlük
1858 13| amelynek rég elveszett fogója helyett nyers fenyõfából
1859 9| Nyilak, gumipuskák, kések, fogók, kötelek és csavarok voltak
1860 17| lekiáltsak, és megszabaduljak fogságomból.~Az a rettenetes a dologban,
1861 8| szeretsz, és azt se tudom, fogsz-e tudni valaha is?~Újra elõvette
1862 18| Emmával. Elhívta, karon fogta, és az udvar túlsó végében
1863 9| a folyóhoz, és madarakat fogtak az erdõben. Witmanné enni
1864 18| kertben történt. Ani és Juci fogták a macskát, azután mindannyian
1865 12| ewige Leben.”~Két kézre fogtam a fatális, nagy, nehéz kést,
1866 12| voltak. A királyok is, a fõispánok is, a városbírók is. Érti?~-
1867 8| bámultunk a levegõbe, eltelve fojtott, nyugtalan bánattal. Meddig
1868 5| fejlõdésnek egy alacsonyabb fokán áll. Ugye, a leendõ embernek
1869 5| a fejlõdés azon relatív fokára, amelyen a mai kész ember
1870 3| rávágtam a fejére a balta fokával. Zöld vér freccsent az arcomra,
1871 6| varázsló nagyanyja, egy fõkötõs, pápaszemes öregasszony,
1872 9| kínozta, de egy bizonyos fokon túl sohase is szerette.
1873 12| bánta. Ez a megaláztatás még fokozta az infernális szenvedélyének
1874 8| pálmafák felnyúló, vékony foltjai remegtek, izzottak és elmosódtak
1875 8| a fák és bokrok fekete foltjait fénytelen, kék derengés
1876 11| Idegenül, megszűrten, halvány foltokban bocsátanak csak ki az utcára
1877 18| daxli, és kapált a sárga foltos fekete lábaival. De azután
1878 8| vizsgálatokat is. Különbözõ folyadékokból egy-egy cseppet kevert hozzá.
1879 12| évrõl van szó - folytattam folyékonyan. - Márciusban volt a lakodalom.
1880 8| gyorsan úszott lefelé a folyón. A sötétben halványan derengett
1881 8| volna megmondani.~Itt a folyóparton találkoztam a néma grófkisasszonnyal.
1882 9| visszahúzódtak a fejek. A folyosó végén kék üvegû mécs égett,
1883 18| földszinti folyosón, a lányok folyosóján megláttam a kis Emmát. Az
1884 17| nem lehet szó. Egy szûk folyosóra érünk, és szûk falépcsõn,
1885 17| halványan. Egy nyitott, korlátos folyosót látni, ahonnan egy cseléd
1886 15| volt. Állítólag hosszú vita folyt, hogy a temetésen a zenét
1887 10| az életbõl, hogy éljen, folytassa az életet, hogy új életet
1888 3| oldalamra fordulok, és próbálom folytatni az alvást. Hánykolódom,
1889 5| az újságok tartalma felõl folytatott, mélyen belenézett annak
1890 13| hogy nincs otthon a doktor. Folytattuk az élesztgetést egész hajnalig,
1891 5| bársonyszövetek, amelyeket ódon fõnemesi kastélyokban láttam.~Megkérdeztem
1892 15| évtizedek alatt a szívük köré font, fájt, fájt a szívük.~Nem
1893 8| ott a másik a háta megett fonta össze a kezeit. Mindannyinak
1894 4| maradt. De ez mellékes.~A fontos az, hogy másnap észrevette
1895 15| életében a zene életbe vágó fontosságú intézmény. Pedig valamennyien,
1896 12| ketten az óriási gótikus fõoltár szemléletébe merültünk,
1897 17| nem tartóztat többé. Hátat fordít.~Csak menni, menni innen! -
1898 10| férfi kezded, és nagy gondot fordítasz testi épséged fönntartására -
1899 15| egyik barátjával, németre fordíttatták.~Stoczek után két hónapra,
1900 17| gyorsan megy mostan, alig két forduló, és már a szabadban vagyok.
1901 3| álmomból. A másik oldalamra fordulok, és próbálom folytatni az
1902 11| Kálvin téren már hatalmas forgatagban gomolyognak a gyalogló emberek,
1903 6| rendelte kétszázhuszonöt forintért; a gavalléria a családban
1904 9| tûzfalakig, a sajátságos formájú, füstösszagú kéményekig.
1905 10| láttak: megmutatják nekünk a formákban rejlõ nagy titkokat. Az
1906 9| a saját szükségleteikhez formálták az idõt.~A padlás egyik
1907 11| sarkon nem gyõznek utánuk forogni.~11.~Délután három órakor
1908 15| fájdalom és elégedetlenség forrása volt számukra. Jól tudták,
1909 12| köteles engem, és köteles forrón megcsókolni a számat, és
1910 8| az õszinte, nagy szerelem forróságát; pedig megérdemelnénk, mert
1911 15| megjátszotta a pianót és a fortét, amivel különben senki se
1912 2| ugye? Nincs messze...~A fõtér felõl a templomnak tartottunk.
1913 2| haladtunk végig a fõutcán és a fõtéren. Siettek. Két óra múlva
1914 2| elrobogtak a villámfényes fõutca felé.~ ~
1915 2| Gyalogolva haladtunk végig a fõutcán és a fõtéren. Siettek. Két
1916 18| azután a konyhába ment fõzni.~- Láttál-e már akasztást? -
1917 7| koponyájú, porcelánfehérre fõzött skeletum.~Az idegen egy
1918 7| csontváz megvan: talán még a fõzõpincében, vagy esetleg már össze
1919 4| öreg asszonyok sem, sőt, a franciás fűző is végképpen kiment
1920 3| balta fokával. Zöld vér freccsent az arcomra, és éreztem,
1921 13| élesztgetéshez. Dörzsöltem, vizet freccsentettem az arcába, majd fejetlenül
1922 10| ostoba alvással aludtak. Frissen megmosdanak, és dicsérik
1923 14| mezõ, hogy mindig van rajta fû, a nyájak legelnek, aztán
1924 2| nõtt, haragoszöld színû fûbe. Mint egy kaleidoszkóp,
1925 8| kiszálltam. Harmatos, selymes fûben vitt az utam, holdfényes
1926 8| könnycseppet, mert ettõl függ minden. Erre ezt írta fel:~-
1927 9| másodszorra meglebbent a függöny, és kinézett a leány. Megálltak.
1928 10| ablakok tejüvegje meg a színes függönyök nem védenek ellene, mert
1929 8| szobalánynak - eressze le a sárga függönyöket és nyissa ki a zsalukat.
1930 18| Egy darabig néztük, azután függve hagytuk, és ozsonnázni mentünk.
1931 10| szemek gyakorta könnyeznek, a fül zúg. A tárgyak, az emberek,
1932 8| hátrahajtotta fejét, és finom fülcimpáin megrezzentek türkizes, arany
1933 3| varangyok mászkálnak, a füleimben egy békanyálszagú hang vartyog,
1934 1| Csak én voltam ébren, és füleltem.~Richard halkan átsietett
1935 3| közelebbrõl hangzik. Reszketve és fülelve sietek újra és újra keresztül
1936 13| különös zörgést. Elveszem a fülem. Nem hallok semmit. Megint
1937 1| az ágyamhoz, és károgva a fülembe súgott iszonyú rémségeket.~
1938 13| A szívemet a számban, a fülemben, a gyomromban, a lábujjaim
1939 3| pillanatban hang üti meg a fülemet. Egy hang, amely gyereksíráshoz
1940 6| lakomán, nem tudom. Egy kis fülkében ült, szegény egyedül. Kétség
1941 11| a Kálvin tér, mint egy fülledt barlang, ásítozik a fénytelen
1942 5| vágást teszek a tarkótól a fültõig. A közönség lélegzetét visszafojtva
1943 14| lenyugvó nap sárga fényében fürdik ráncos arcuk. Beszélgetnek.~...
1944 9| kéményekig. Míg a nyár tartott, fürödni jártak a folyóhoz, és madarakat
1945 11| ünnepélyesen száll fel a füst, ferdén, meglapultan, a
1946 17| egy ember, egy hajó, sehol füstnek még nyoma se.~- Tehát kihalt
1947 9| tûzfalakig, a sajátságos formájú, füstösszagú kéményekig. Míg a nyár tartott,
1948 2| Egy bérkocsi haladt arra. Füttyentettek. Mosolyogva búcsúztak, és
1949 17| Hozd a kutyát!~- De már fütyöl a vonat.~- Szaladjunk.~-
1950 6| sietõsen beült a koporsóba, és fütyörészve le akart dõlni a fekete
1951 16| látszott (többször halkan fütyült is), azt felelte, hogy minden
1952 14| odaér a birkáival, már friss füvet talál.~Itt legeltette az
1953 18| egyszerûsége. A harmadik füzetben pedig ráakadtam azokra az
1954 9| hasonlítanak, s ha enyhe szél fúj, érezni, mint úszik a testük
1955 8| hold.~Enyhe szellõ kezdett fújdogálni. A nyakam köré csavartam
1956 14| terjedõ kék éjszakában, és fújja fuvoláját, amikor hunyorgatnak
1957 18| felelt.~- Jól van, fiam - fújt a tanító a fogai között -,
1958 18| lábaival nagyokat rúgott. Olyan furcsák voltak ezek a mozdulatai.
1959 4| vászonrongyocskával. Egész nap furdalta a lelkiismeret a tette miatt.
1960 13| hánykolódtam, amikor egyszerre fûrészelõ, õrlõ zajt hallok. Egészen
1961 13| ráspoly, egy kalapács, egy fúró, amelynek rég elveszett
1962 8| feketéllõ tölgyfaerdõbõl és a fûszálakból hatalmas, lenyûgözõ tömegekben
1963 3| rettenetes görcsös borzongás fut végig.~Hallgatózom.~A hang
1964 9| léptekkel lesuhantak az utcára, futásnak eredtek, bejárták a fél
1965 14| sötétségbõl csendes, toppanó futásuk hallatszott; félelmetes,
1966 11| Senki. És nem többet, de futni ám hazáig. Mert a sok elhalt,
1967 6| pillanatban kis kendõben, futva, kipirulva és könnyezve
1968 14| Vele maradt, hallgatta a fuvolájának szavát, míg el nem jött
1969 15| ment semmire. Szukop, a fuvolás meg nem tudott pontosan
1970 14| többé nem hallhatta meg a fuvolaszót, mert a fiam otthagyta a
1971 14| Praxitelészé.~Gyönyörûen tudott fuvolázni az én fiam. Fuvolázott,
1972 14| fiamat, hogy szeresse õket, fuvolázzon nekik, mert szép volt az
1973 4| asszonyok sem, sőt, a franciás fűző is végképpen kiment a divatból. (
1974 3| egy kis macska. Gömböcbe gabalyodva ült, és lomha mozdulattal
1975 17| Csak legalább egyetlen galambot látnék.~Újra le kell botorkálnom
1976 6| Ezalatt megérkezett a tiszta gallér és kézelõ. Kicserélte õket
1977 6| elküldött egy kisfiút tiszta gallérért és kézelõért. Addig is átvizsgálta
1978 16| következett, mert sok baj volt a gallérral.~Az öreg csak azután felelt
1979 6| kétszázhuszonöt forintért; a gavalléria a családban volt.~- Sok
1980 1| rákiáltott:~- Richard! Te gaz, gonosz állat, menj közülünk,
1981 3| Egy szomszédunk - jómódú gazdaember - mondta nekem, hogy saját
1982 12| adta hozzá a lányt. Nyilván gazdagabb võlegényt akart. Az aranymûvesség
1983 13| ahol a pénzszekrény és a gazdasági számadások állnak. Én akkor
1984 5| a szájához, olyan lassú, gazdaságos élvezéssel - szemeit lehunyva -
1985 18| Szüleim vadállatnak és gazembernek nevezték Szladeket, és megegyeztek,
1986 11| ki az utcára némi sárga gázfényt. Ha szerencséje van az embernek,
1987 13| kezemmel nyomni kezdtem a gégéjét. Mint vaskapcsok, úgy tapadtak
1988 13| szorítsam ezt a nyomorult gégét.~Egyszerre megéreztem, hogy
1989 10| tizennégy óra egyenlõ négyszáz generációnak nyolcezeréves életével.
1990 15| Valamikor komponált is, és a generálbasszust Prágában tanulta. Legalább
1991 14| nekik. Sepernek, mint a gépek, félig lehunyva szemeiket.
1992 10| nyomorult, szegényes kis gépeket!~Csendes szobában, ahol
1993 9| vették a meleg, mozgó kis gépet, apró szúrásokkal rontották
1994 8| csendes tükrére bámultam, és gépiesen a derekam köré csavartam
1995 10| bolyonganak a hallószerv géprészecskéiben.~Állítsátok meg a nyomorult,
1996 18| hasán át.~A padlás egyik gerendáján vetettük keresztül a kötelet.
1997 18| végét körülcsavarta egy gerendán és megkötözte. A kis Emma
1998 18| mert egyrészt nem volt gerendánk, másrészt pedig tartottunk
1999 3| velõ a koponyámban, és a gerincemen rettenetes görcsös borzongás
2000 3| békanyálszagú hang vartyog, és gerincoszlopomban görcsös, jéghideg iszonyat
2001 10| rezegnek az agyunkban és a gerincünkben. És most, hogy nem hasonlítanak
|