10-beleb | belee-ebred | ebres-essek | essen-gerin | geszt-hulla | hullo-keves | kezde-latna | latne-megri | megro-omlot | on-rival | rohog-szoho | szoka-uvegu | uvolt-zugol
Rész
2002 11| Kecskeméti utca sarkán az öreg, gesztenyés asszony begyújt a kemencéjébe.
2003 11| összeszedelõzködõ ködfátyolaiba. A gesztenyések tûzhelyeirõl, mint gyászoltárokról,
2004 5| a kuszált, õszbe vegyülõ gesztenyeszín bajsza és nagy, mély fekvésû,
2005 11| Vajon kik esznek reggel gesztenyét?~5.~Most a Baross utca felé
2006 9| terveik és dolgaik voltak. Gimnáziumba kerültek. Megnyúltak, vékony
2007 2| Végighaladtunk a parkon. Az öreg gimnáziumi hittanárunk ott ült a rendes
2008 8| ástunk, nem tudom. Mikor a gödör elkészült, esteledett; a
2009 8| mondottam, és lassan beemeltem a gödörbe a kis fekete szekrényt.~
2010 8| koporsóra, bõven ömlöttek. A gödörben elolvadt a hó, a föld átnedvesedett,
2011 3| akkorát, mint egy kis macska. Gömböcbe gabalyodva ült, és lomha
2012 18| feszegették, amelyekkel görcsösen kapaszkodott a padasztal
2013 11| doktorkonflik és gumikerekûek gördülnek elõ. Mintha a szobalány
2014 14| járnak, rogyadozva, tempóra, görnyedten. Foglalkozásuk idõvel semmi
2015 8| A varázsló lámpavilágnál görnyedve olvasott egy nagy könyvben.
2016 14| Nagy termetû, barna, szép görög leány volt. Csodálkozva
2017 11| már hatalmas forgatagban gomolyognak a gyalogló emberek, a fogatok,
2018 8| csodálkozva néztük. Aggódva, nagy gondokban virrasztottunk álmai felett,
2019 10| fáradással járnak. Hiszen a gondoktól, az erõs hangoktól és az
2020 17| sok olasz, a kereskedõk a gondolások, rampinók, a szép, rojtos
2021 7| hogy azt a különös kevert gondolat- és érzelemvihart, melyet
2022 9| elszaladnak. Örömet éreztek arra a gondolatra, hogy õ dühös lesz, tehetetlenül
2023 15| és leszoktatta arról a gondolatról, hogy vannak emberek, akiknek
2024 12| a kegyetlen, keresztény gondolattal: „Wenn ich diesen Schwert
2025 5| teste ruganyos, erõs, és gondolatvilágát egyéb dolgok foglalják el,
2026 16| életemben bánkódtam volna rajta. Gondold csak el! - egy ilyen alkalom.
2027 4| volt az egész: hogyan is gondolhatna egy reszketõ öreg ember
2028 17| mindezt e pillanatban el se gondolhatom. Mert ha a legrosszabbat,
2029 4| fiú összerázkódott, azután gondolkodás nélkül vetkőzni kezdett.
2030 3| Míg így idõt nyertem a gondolkodásra, megpillantottam a favágó
2031 5| a gyermekkor után válik gondolkodásunk átkos szemüvegévé. Valóban
2032 8| kellett sietnem, és ezalatt gondolkodhattam a grófkisasszonyról. Ebben
2033 5| egészséges velõbe: tehát gondolkozásunk minden momentumára.~Persze,
2034 4| hogy a halálról nem is gondolkozhatott. Mikor reggel megitta a
2035 15| jobban szerettek errõl nem gondolkozni.~Idegenül érezték magukat
2036 17| Milyen tiszta a levegõ. Gondolkoznom kell rajta, mikor is jártam
2037 9| mulattak, mindig mertek gondolni a holnapra és holnaputánra
2038 17| legrosszabbat, legborzasztóbbat gondolom, a jövõ mindig rám is licitál.~
2039 16| szónokolva, dühösen beszélt.) Mit gondolsz, Nikoláj bácsi, ha ez a
2040 18| mert, mivel valószínûleg gondolta, hogy a tanító, aki székére
2041 15| fájó szívvel vágytak.~Arra gondoltak, milyen jó volna elölrõl
2042 8| az állnál fölfogtam, és gondosan eltettem.~Azután kimentünk,
2043 9| tudott. Biztonsággal, férfias gondossággal és meggondolással tudtak
2044 10| erõs férfi kezded, és nagy gondot fordítasz testi épséged
2045 10| azoknak ez elég, és sok is. Õk gonoszak, de haragudni nem szabad
2046 9| öntudatra, magához ölelte a két gonosztevõ kemény kis koponyáját, köszönte
2047 12| mind a ketten az óriási gótikus fõoltár szemléletébe merültünk,
2048 17| térdeimben megyek elõre a Canal Grande irányában, apró utcák és
2049 8| folyóparton találkoztam a néma grófkisasszonnyal. Nagyszélû, virágos szalmakalapban
2050 2| kerítéssel szemben egy kis ház gubbaszkodott. Zöld zsalus két ablaka
2051 5| köpenyt, a lábamra húzatom a gumicsizmákat. Nyugodtan mosom a kezemet,
2052 11| kisasszony egy ablakból. A gumikerekû-kocsisok leszállnak a bakról, és
2053 11| számozatlan doktorkonflik és gumikerekûek gördülnek elõ. Mintha a
2054 9| boszorkánykonyhájukat. Nyilak, gumipuskák, kések, fogók, kötelek és
2055 6| elrendezte az ajkait - gúnyosan mosolygóra, amely pózban
2056 18| feleségül is veszem.~A kis Emma gyakran járt hozzánk. Ilyenkor együtt
2057 12| elvitatni tõle. Ilyen aljas, gyalázatos megelégedettséget érzett
2058 16| rohadt el a földben, nem gyaláztam volna meg. Alkalom volt!…~
2059 11| forgatagban gomolyognak a gyalogló emberek, a fogatok, a villamosok,
2060 2| mégis mindenkinek tetszett.~Gyalogolva haladtunk végig a fõutcán
2061 7| kötötték a fejhez, azután gyámoltalanul nézett a szolgára és az
2062 11| gesztenyések tûzhelyeirõl, mint gyászoltárokról, ünnepélyesen száll fel
2063 8| kötelességünk.~Bólintott, és sietve gyászruhába öltözött. Kocsit hozattunk,
2064 9| házban laktak, a szõke, gyászruhás Witmannét határozottan méltányolták.
2065 10| alamizsnaképpen az ostobáknak és gyáváknak. De akik többet érdemelnek -
2066 8| a Sirius, mint egy nagy gyémánt, már fenn ragyogott, és
2067 8| kezdettek. Mintha ezer és ezer gyémántcsepp hullott volna a koporsóra,
2068 8| kristályszelencémet, és mikor a gyémántos csepp lefutott az arcon,
2069 13| beesett, borostás arcú, gyér bajuszú paraszt.~Sárga szemei
2070 17| rendõrt hívatok.~- Tessék.~- Gyere, vigyük gyorsan Zsolit.~-
2071 14| asszony lett. Talán már gyerekei is vannak. Vagy tán nem
2072 4| És naponként többször is gyerekes vidámsággal sétált végig
2073 13| ezeket a szegényes kis gyerekjátékokat ott Péter mellett, és néztem
2074 8| könnytelenül bámultak a gyerekre. Hazajöttem este. A kisasszony
2075 3| fülemet. Egy hang, amely gyereksíráshoz és elkínzott állat nyögéséhez
2076 9| eleinte gyenge csípõjû és gyerekszemû volt ez az asszony. Mondom,
2077 1| kicsiny, kedves, pötyögõ gyermekecske volt. És reggelre nagy kamasz
2078 8| mondottam -, mert nem szereted a gyermekeidet, akiket hordozni fogsz.~
2079 5| terveit, az apák felneveljék gyermekeiket? Én rájöttem, hogy mi. Végtelen
2080 9| Ernõnek~Ha szép és egészséges gyermekeknek korán meghal az apjok, abból
2081 5| hogy ez az idõképzet csak a gyermekkor után válik gondolkodásunk
2082 5| amikor ezen az idõszakon még gyermekkorában, sõt az embrionális állapotban
2083 5| embernek, amint kinõtt a gyermekkorból, társává válik az idõ gondolata,
2084 12| gyertyatartóban négyszáz gyertya égett. Komoly, komor esküvõ
2085 12| Sápadt volt, sok ezüst karos gyertyatartóban négyszáz gyertya égett.
2086 17| és nem félek az élettõl. Gyerünk!~Ni, most látom, hogy ez
2087 2| rablók friss békákat és gyíkokat esznek, továbbá több éves
2088 17| történhetett itten! Talán embereket gyilkoltak?~- Te, vigyázzunk, itt valaki
2089 13| GYILKOSSÁG~A gyorsvonat étkezõkocsijában
2090 18| hogy felakasztottak egy gyilkost - mondta Emma hûvösen, és
2091 6| ölelni.~- Tévedés, mindig gyöngéden, finoman ölelt, mint egy
2092 9| két pompás rubintokkal és gyöngyökkel kirakott karperec.~Kérték
2093 4| a kerti kalapját, s ment gyönyörködni.~Május elseje volt; a nagyapó
2094 4| nagyapónak. Hosszan, szeretettel gyönyörködött a virágban.~- Leszakítom -
2095 6| hanyatt feküdt, és mosolyogva, gyönyörködve nézte a leányka könnyes
2096 15| adnia a muzsikus számára. Gyönyört, eksztázisokat, kellemes
2097 14| Hermész-szobor. A Praxitelészé.~Gyönyörûen tudott fuvolázni az én fiam.
2098 10| után megpihenni: mindez nem gyönyörûség, csak a fájdalom megszûnése.
2099 17| állani, és megnézni ezt a gyönyörûséges asszonyt, akit isten tudja,
2100 17| sem kell, amely az éjek gyötrelmes egymásutánjában némán éli
2101 8| varázsló igen komolyan -, de a gyógyításodat a földkerekségen csak egy
2102 5| örömüvöltésben.~A seb három nap alatt gyógyul. Miért három nap alatt?
2103 4| megöljön.~A rózsa azonban nem gyógyult meg. Hiába volt minden ápolás,
2104 13| mindenkinek - akinek csak gyomra van - már természet adta
2105 3| reszketõ félelem fog el, a gyomrom rémületes undorban vonaglik,
2106 13| a számban, a fülemben, a gyomromban, a lábujjaim hegyén éreztem
2107 9| regénybe merült -, halkan és gyors léptekkel lesuhantak az
2108 11| kirózsaszínesedve. A diákok a sarkon nem gyõznek utánuk forogni.~11.~Délután
2109 12| boldogsággal. Meg volt róla gyõzõdve. És a leányt boldognak akarta
2110 10| gyönyör! A verekedésbõl gyõztesen kerülni ki, véres fáradtság
2111 14| lányok messzirõl köréje gyülekeztek. A sötétségbõl csendes,
2112 8| üdvözöltem, mire eltûnt a gyümölcsfák sötét lombjai közt.~Keleten
2113 13| bennünket. Nemsokára egy gyufa sercegését hallottam, mire
2114 17| Minden rendben van. Van gyufám, és helyén a szívem.~- Látja -
2115 11| félelmében világosságot gyújt, és zongorához ül.~12.~Késõ
2116 12| képzelheti, hogy Schmith hogyan gyûjtötte az aranyakat rakásra a ládájában.
2117 3| Fölugrom az ágyból, gyertyát gyújtok, azután rohanok vele szobáról
2118 1| a kezeim közt.~Gyertyát gyújtottam.~Az ágyban egy kis gyönge
2119 18| ez volt a válasz.~Irma gyûlöletes volt. Szerettem volna e
2120 9| fölébredni!~Tele volt a szívük gyûlölettel a szõke, kék szemû, lusta
2121 15| önkéntes tûzoltók zenekarát, gyûlölt riválisukat, amelyrõl mindig
2122 18| vettem észre, hogy mindenki gyûlölte is egy kicsit. Miért, ezen
2123 15| amit játszottak. Különösen gyûlölték az angol operetteket és
2124 18| haragudtak rá. Magam is gyûlöltem, és mi tagadás, az elsõ
2125 7| nem találkozott; mondta is Gyuri, aki a II. számú anatómiába
2126 9| arany karcsatja van, és hét gyûrûje van.~- Az ujján is hord
2127 9| Az ujján is hord három gyûrût.~Este ott settenkedtek a
2128 7| kérek, méltóságos uram, hogy háborgatom, de a dolog annyira sürgõs,
2129 1| húgaimat az udvaron. Nem is haboztam hát egy pillanatig se. Teljes
2130 7| az izgatottságtól csaknem hadarva, beszédbe fogott. Simára
2131 13| Igen, vele is mindig hadilábon állok, tudod... napszámok
2132 5| idõ gondolata, s el nem hagyja a halál percéig. Schopenhauer
2133 9| unalomból meg lustaságból nem hagyta ott a nõt.~Witman fiai keveset
2134 9| át. A harisnyát a lábukon hagyták, nehogy ropogjon a padló,
2135 18| darabig néztük, azután függve hagytuk, és ozsonnázni mentünk.
2136 14| Zenóbiának - mondta a leány hahotázva. Szókratész eleresztette
2137 8| ruhába volt öltözve, fekete hajában hervadt, rózsaszínû rózsák.
2138 8| máskor jövök?~Bólintott, hajából kivette az egyik hervadt,
2139 8| kirajzolta fekete, boglyas hajának árnyékát a szemöldöke fölött.
2140 16| fölültették, és lemosták a hájas, fehér hátat is. Az egyikük
2141 16| elõ, és megfésülte a szõke hajat. A másik oldalon választotta
2142 4| anatómiailag igen jól elrendezett hájjal), fekete a haja és fekete
2143 9| ládákban szaglásztak, macskákat hajkurásztak. Gyakorta utánuk mászva
2144 9| szobában. Összefogóztak hajladozva, mosolygó arccal lebegtek
2145 18| és miután látom benned a hajlamot a rosszra, még adok neked
2146 2| voltak, de vagy az ablakok hajlásában, vagy a kapuk faragásában
2147 5| éles elméjû és fantáziára hajló aprólékossága, amellyel
2148 6| csóktól - hamvazószerdán, kora hajnalban haldoklott. Báltermekben
2149 17| szûk falépcsõn, derengõ hajnali szürkületben haladunk lefelé.~-
2150 13| Folytattuk az élesztgetést egész hajnalig, három óra hosszáig, eredménytelenül.
2151 8| lombjai közt.~Keleten már hajnalodott, a fák és bokrok fekete
2152 8| nyárban jártunk, amikor egy hajnalon a kisasszony sikoltása ébresztett
2153 6| semmi, és hamvazószerda hajnalra, csúnya nagy kudarccal,
2154 4| magát bíztatva.~Csak a hajnalt várta, a biztos irány miatt.
2155 17| Szétnézhetek. Sehol egy ember, egy hajó, sehol füstnek még nyoma
2156 17| élnek, ez bizonyos. Miért? Hajókon elmentek mind talán? A sok
2157 2| és egészen közel kellett hajolni, hogy az ember megláthassa,
2158 7| volna megkapnom, amikor hajóra szálltam, hogy hazajöjjek...
2159 17| pár perc alatt végre lehet hajtani. Valószínû, hogy keresgélnék
2160 8| ültem, és a varázslóhoz hajtattam, aki Budán lakik. Õ maga
2161 10| éves korodban nyugodtan hajthatod fejedet az örök megsemmisülés
2162 4| átismételte a ragozást, a hajtogatást. Majd a mondattant lapozta
2163 12| szót se. Szilveszter napján hajtották végre a halálos ítéletet.
2164 14| a fehér arabs lovaké s a hajuk olyan, mint az õszi alkonyat
2165 1| édesapánk szomorú arcára, hogy a hajuknál fogva végigvonszolja kis
2166 5| elveszett, aki egyenes úton halad a delírium tremens felé.
2167 8| levelek között, és amint elõre haladtam, a fák közül egy kicsiny,
2168 17| derengõ hajnali szürkületben haladunk lefelé.~- Hová megyünk? -
2169 11| mint a hüllőknek és némely halaknak.~2.~A szemben levő kávéházak
2170 7| hogy az apám már nem él. A halálát jelentõ levelet azon a napon
2171 12| mert semmi megbánást, semmi halálfélelmet nem mutatott.~Összetett
2172 6| Kellemesen lep meg, hogy halálom elõtt még egy szép, fiatal
2173 4| újraéledő természetben, hogy a halálról nem is gondolkozhatott.
2174 1| szemük. Láttam, hogy apám halálsápadt, reszket. Félt Richardtól.~
2175 12| bizonyos megelégedéssel várta a halált is. Azt mondhatnám, hogy
2176 5| sorsszimfóniáját - amelynek haláltáncszerû témájában a másodpercek
2177 8| elválunk, csakhogy megmentsük a haláltól, akár a saját boldogtalanságunk
2178 3| megvédeni enyéimet a fenyegetõ halálveszedelemtõl. Reszketve, fázva, de megkönnyebbülve
2179 17| menekülés reménye alatt talán halasztgatnám az öngyilkosságot, amelyet
2180 12| életbõl, mint a horgász a halat a vízbõl. Az övé volt, nem
2181 18| szemben engedetlennek lenni hálátlanság, és miután látom benned
2182 8| örökmécses átszûrt fénye halaványan derengett a nyitva hagyott
2183 6| hamvazószerdán, kora hajnalban haldoklott. Báltermekben vagy lakomán,
2184 6| kellene még, hogy nõk elõtt haldokoljak.~A varázsló nagyanyja, egy
2185 15| csalódottan, nyomorultul haljanak meg.~ ~
2186 4| szorgos munkának, amikor halk lépteket hallott a háta
2187 13| most is, mintha egymás után hallanám ezeket a nyögéseket. Teljesen
2188 10| amelyet a látásunkkal, hallásunkkal, a szaglásunkkal, ízlésünkkel
2189 3| Erõsebben és erõsebben. Hallatára idegeim minden szálát elállja
2190 14| csendes, toppanó futásuk hallatszott; félelmetes, susogó dobogással.
2191 3| az erõs, nyerítõ hangot hallatta. - Azután rávágtam a fejére
2192 5| idõ? - ez az elsõ kérdés.~Hallgasson ide. Hát elõször is, nem
2193 12| céhek jelvényeirõl láthatni.~Hallgatag ember volt, tudta titkolni,
2194 9| gyûrûket - jelentette ki hosszú hallgatás után a nagyobbik Witman
2195 15| amiket a saját zenéjük hallgatása keltett föl.~Hatalmas adagokat
2196 11| fiú szólítja meg. Egyetemi hallgató lehet az istenadta, és nem
2197 18| béküljön ki Emmával, makacsul hallgatott. A szemei azonban könnyesek
2198 8| nagy földek lapultak és hallgatóztak. Szótalan, mozdulatlan némaságban
2199 13| volt bennem a félelemnek. Hallgatóztam. A tolvaj vagy a rabló igen
2200 9| le, és azután csak arra hallgattak, hogy a padlásról jön-e
2201 14| Apolló az égre, többé nem hallhatta meg a fuvolaszót, mert a
2202 13| rám várakozó izgalmaknak.~Hallhattam, hogy kiemeli az ablaküveget,
2203 11| órájának ütéseit senki se hallja meg. A lebonyolódó találkák
2204 1| Azt szeretném, hogy ne halljam többé ezt a kacajt, mert
2205 10| hogy jól lássanak és jól halljanak. Az érzékeket és a szerveket
2206 5| egymás után való lepergését halljuk. S mindez semmivel se fejez
2207 1| mert a haja elég. Kopasz! Hallod, kopasz. Az ispán gyönyörû
2208 10| kaotikus zavarban bolyonganak a hallószerv géprészecskéiben.~Állítsátok
2209 16| ilyen urak vízszintesen halnának meg. Nem a, majd fölvágjuk
2210 8| hogy érettünk meg kell halnia. A grófkisasszony néma ajkai
2211 8| seregestõl. Nekik meg kellett halniok, mire a nap lemegy. Elöl,
2212 17| ujjaim... és éhen kellene halnom, mert akkor már nem lenne
2213 9| látszott belõle, amelyet kötött hálóköntös takart. Elhelyezkedtek a
2214 5| maradványa.~Az embriológia halomszámra szolgál analógiákkal. Az
2215 3| megkönnyebbülve mentem vissza a hálószobába. A feleségem csendesen,
2216 12| fiát persze ott találta a hálószobában. Nem érte ott. Az ajtó be
2217 2| ablak megett van a rablók hálószobája. Alacsony, vakolt odú. A
2218 9| és kinyitotta a Witmanné hálószobájába vezetõ ajtót. Az ajtósarok
2219 13| jéghideg. Fölugrottam, és a hálószobámba siettem vissza világosságért.
2220 8| és mereven nézte a kis halottat. Felugrottam, felöltöztem,
2221 3| nyugodt lélegzettel aludt. Halovány arcán enyhe mosolygás lebegett.
2222 12| ebben a csúnya, vizes szemû, halszájú, sápadt emberben. Méghozzá
2223 8| ki a zsalukat. Így sokkal hamarább el lehet aludni. De minden
2224 15| elrontott rézfúvók kellemetlen, hamis hangjaira. Egyébként minden
2225 15| éveken keresztül egyformán hamisan recsegett-ropogott lenn
2226 4| kályhából a kéziratok fekete, hamuvá lett roncsait, és tollat
2227 6| de nem sikerült semmi, és hamvazószerda hajnalra, csúnya nagy kudarccal,
2228 6| cigarettától és csóktól - hamvazószerdán, kora hajnalban haldoklott.
2229 15| tudta. A hegedûnek magas hangjai között mindenkor, mint ismeretlen
2230 15| hallatszottak és az ócska trombiták hangjainak töredékei. De ez imponált.
2231 15| rézfúvók kellemetlen, hamis hangjaira. Egyébként minden muzsikálás
2232 15| megvetés és lekicsinylés hangján szoktak beszélni, hívják
2233 14| messze terjedõ éjjel, s a hangjára a vad kentaur lányok messzirõl
2234 15| ment. Talán azért, mert a hangneme szerint véletlenül éppen
2235 10| Hiszen a gondoktól, az erõs hangoktól és az egyhangú, unalmas,
2236 15| meg nem tudott pontosan hangolni, és a felvonások végén -
2237 17| város?~Kiáltok:~- Hó, hóó!~A hangom visszhangzik az óriási kõkockák
2238 17| és jól hallom az ijedt hangomat.~- Jöjj csak!~6.~Öcsém előremegy,
2239 5| velõben, az agyvelõben. Hangoztatom a sebészi eljárás lehetõségét
2240 15| oboistát és fagottistát is. Új hangszereket vásároltatott. Egy év múlva
2241 15| mégis többször hazavitte a hangszert, és babrált vele, hogy valamennyire
2242 1| elkezd kacagni. Õrületesen, hangtalanul. Elöntött a hideg rettegés.~
2243 15| nagyszerûen világított hangversenytermekrõl, elsõrangúan felszerelt,
2244 3| távolabbról, másszor közelebbrõl hangzik. Reszketve és fülelve sietek
2245 3| honnan jõ. Egy sarokból hangzott, ahol a mosóteknõ állott.
2246 18| húzott Zöldire. Rémesen hangzottak ezek az ütések. Élesen,
2247 18| szállott meg valamennyiünket. Hanyatt-homlok rohantunk le a padlásról,
2248 3| próbálom folytatni az alvást. Hánykolódom, igazgatom a párnát, de
2249 13| aludni. Már egy jó órája hánykolódtam, amikor egyszerre fûrészelõ,
2250 18| azonban egyszerre csak nagy harag lett. Egy napon láttam,
2251 9| bosszúságot és csökönyös haragot fejezett ki, de szóhoz nem
2252 8| mondtam neki -, de nem haragszom rád, mert, mint magam is
2253 4| hangosan kérlelte:~- Ne haragudjon reá; csupa véletlen volt
2254 18| akik féltek Zölditõl, és haragudtak rá. Magam is gyûlöltem,
2255 18| magamban én, de azért nagyon haragudtam Irmára.~Irma tudniillik
2256 11| egymás után.~10.~Mire delet harangoznak, a Kálvin téren már hatalmas
2257 17| itten? Megvan. Fölmegyek a harangtoronyba, hátha látok valakit.~A
2258 13| küzdelmünk a koromsötétben. Csak harapni tudott ez az agyonra ijedt
2259 9| magukhoz a leányt, csókolták, harapták, ölelték. A nõ csukott szájjal
2260 18| székére állva szemlélte a harcot, bele fog avatkozni a dologba.
2261 18| kezeivel, és vékony kis fehér harisnyás lábaival nagyokat rúgott.
2262 7| lett boncolva a „Cé”-ben. Harmadéveseknek adtam, mert szép volt a
2263 13| mesterséges légzést, egy harmadikat pedig orvosért küldtem.
2264 4| is áttanult, és éppen a harmadikba akart belekezdeni, mikor
2265 5| A SEBÉSZ~A harmadrangú külvárosi kávéházban - ahová
2266 15| tehetséghiány érzése ellen, harmadszor az óraadás izgalmainak és
2267 8| templomból. Már reggeli harmat szállt. A holdfény fehéren
2268 11| egész Budapest sűrű, kékes harmatfelhőkbe burkolózik, valahonnan a
2269 8| kormányoztam hát, és kiszálltam. Harmatos, selymes fûben vitt az utam,
2270 7| öreg cinikus Mátyás, aki harminc esztendeje dobálta ide-oda
2271 12| Ezért választották meg harmincnégy éves korában céhmesternek.
2272 6| VARÁZSLÓ HALÁLA~A varázsló, egy harmincon aluli férfi, akinek arca
2273 8| volna a zavaros, ernyedt harmóniákban. Levettem a derekamról a
2274 16| hirtelen fölemelte a kezét, és háromszor erõsen arculvágta.~A pofonok
2275 18| ilyenkor az egész második óra, háromtól négyig, veréssel telt el.
2276 13| szobában. A wertheimkasszán egy háromujjnyi vésett bemélyedés volt.
2277 18| engedjétek! - kiáltotta a tanító harsányan. - Fektessétek hasra, és
2278 10| tartanak. A világosság reggel harsogó akkordokban dübörög végig
2279 15| nem akart vásárolni új „harsonát”. A régi rossz volt már,
2280 17| kutyánk. Vérzik, az egész hasa tátong, és saját mája elõtte
2281 11| itt elhullattak, a kövek hasadékai közül, a sínek nyílásai
2282 5| kezemmel behatolok az egyik hasadékba, hogy melyikbe, azt én tudom -
2283 18| konyhakéssel vágta keresztül a hasán át.~A padlás egyik gerendáján
2284 9| drágaságokat. Reárakták a hasára, a melleire, a combjaira.~-
2285 16| Nem a, majd fölvágjuk a hasatokat, és kócot tömünk belétek,
2286 17| inkább ahhoz a torreádorhoz hasonlít, akit évekkel ezelõtt Barcelonában
2287 3| volt, hogy lónyerítéshez hasonlíthatnám. Megrémültem, hogy a feleségem
2288 18| harsányan. - Fektessétek hasra, és fogjátok le a kezeit
2289 15| tisztességes zenekarban használhatatlan lett volna. Ez hozta õket
2290 2| pislog, és jobbra-balra hat-hat szalmazsák a földön. Az
2291 3| félelem kerít mindjobban a hatalmába, és hogy nincs ellene védekezés
2292 11| Neptun-szobor bizonyos õrködõ hatalmakat kezdenek reprezentálni,
2293 15| való tekintettel már mind hatalmasan tele voltak alkohollal,
2294 8| egyszerre elhûlt bennem a vér.~A hátam megett, az úton, három árnyékom
2295 1| mert akkor fáj nekem a hátamban és a fejemben, és nem akarom
2296 8| borzongás, végigfutott a hátamon. Gyengén megrázta a fejét,
2297 4| az életem is bánja!~És a hátára feküdt.~ ~Ötödik mese~A
2298 13| Gecsõ Béla újra a sírás határán állott. Nagyon fölizgatta
2299 12| tudom - válaszoltam kissé határozatlanul -, részletesen benne van
2300 18| mintegy delejes kényszer hatása alatt, a lábléc szélein
2301 12| Margit arcán a történet hatását. Kissé elfogódott volt -
2302 4| furcsa - szeretném mondani, hátborzongató - fölírások voltak láthatók:
2303 9| Ez a hang, ez a csontig ható, rémes hang, minden képzelõerõt
2304 11| nevünkön szólít. Egyszer hátra lehet nézni, hogy: ki az?
2305 8| vagyon.~Megállott, oldalt hátrahajtotta fejét, és finom fülcimpáin
2306 9| mellébe döfött. Az asszony hátrahanyatlott, és a jobb kezével a levegõbe
2307 4| lépteket hallott a háta mögött. Hátranézett. Egy szép szőke leány ment
2308 8| földre.~Lassan, óvatosan újra hátratekintettem. Három árnyék! Nem mertem
2309 8| Körüljártam az épületet. A hátsó homlokzaton félig nyitva
2310 9| benézett a szobába. A lány most háttal állt a szoba mélyén, fehér
2311 17| a régi kertünkhöz érek. Hátul a kiskapuhoz! - Mindegy,
2312 8| intett, és elindultunk a havas, hideg estében hazafelé.~*~
2313 15| de abbahagyta. Az õrültek házába került valami szerelem miatt,
2314 9| hurkot vetettek a nyakába és hazacipelték. Bekötötték az állat száját,
2315 12| Tizenegyedikén este kellett hazaérkeznie Schmithnek, de õ otthagyta
2316 18| hallani.~Aznap alighogy hazaértem, láz ütött ki rajtam, és
2317 8| elindultunk a havas, hideg estében hazafelé.~*~A karcsú és jókedvû szobalány
2318 15| elõadásoknál zenéltek, valamelyik hazafias darabban elõkerült a Rákóczi-induló,
2319 18| elbújtunk a kertben. Ani és Juci hazafutottak.~A szakácsné, aki valamit
2320 9| Tizenegy órára úgyis hazahívnak.~- Siessünk.~A ház kapuja
2321 15| is, akinek pedig igen jó házai voltak. Az óraadás pusztítja,
2322 11| nem többet, de futni ám hazáig. Mert a sok elhalt, elpusztult,
2323 7| amikor hajóra szálltam, hogy hazajöjjek... Szóval megtudtam, hogy
2324 8| övéi csak késõ este fognak hazajönni. Elmentünk a vasúthoz, megmondtam
2325 18| untunk bele a játékba, hanem hazajöttünk, meguzsonnáztunk és lótottunk-futottunk,
2326 2| hosszú. Sajátságos! - ilyen házakat, mint itt, sohase láttam
2327 2| Csendesen lopóznak be a házakba, vagy az ablakokon másznak
2328 15| lakott Magyarországon, és a házakban, ahol órákat adott, nemigen
2329 17| nincs okom félni, hogy hazamenjek. Néha, nem mondom, a hazatérés
2330 4| lehet a felesége!~József hazament, levetette a szalonkabátját,
2331 12| zárkózott, hideg ember házasságra, szerelmeskedésre gondol.
2332 8| a néma grófkisasszonyt.~Házasságunk elsõ hónapjai borzasztóak
2333 1| bömbölés.~Richard még az éjjel hazaszökött. Széttörte az ablak vaspántjait.
2334 9| számára foglalhatták le a házat. A kis piszkos udvarban
2335 1| Fölgyújtottam az ispán házát, mert a lánya benn alszik
2336 17| hazamenjek. Néha, nem mondom, a hazatérés gondolata borzalmasnak tetszik,
2337 11| félelmétõl megzavarodva. A hazatérõnek tanácsos sietni. Ilyenkor
2338 1| Ébren voltam, amikor Richard hazatért. Jól hallottam mindent.
2339 1| mérföldekre.~Mikor apával hazautaztunk a tébolydából, észrevettem,
2340 17| látom, hogy ez az ösvény hazavezet! Ez a hazavezetõ ösvény!
2341 17| az ösvény hazavezet! Ez a hazavezetõ ösvény! A réten ezen az
2342 15| kopasz cseh mégis többször hazavitte a hangszert, és babrált
2343 17| nyitott kapun belép egy házba. És az udvarból felmutat.~
2344 4| el, hogy egy Putifárnál házibarátként szerepeljenek, de belebetegszenek,
2345 2| Ajtót nem lehetett látni. A háztetõ az ablakok felett mindjárt
2346 11| ferdén, meglapultan, a háztetõk felé. Ha most valaki egy
2347 9| padláslyukakon át ki, a háztetõre is a magas tûzfalakig, a
2348 15| valamikor véletlenül részegen hazudta egy újságírónak. Ugyanez
2349 8| mosolyogtak az ajkai.~- Hazugság - mondtam neki -, hiszen
2350 18| Szladek Mihály - vágatott.~A házunk az ötödik kerületbe tartozott,
2351 1| pedig beborította a kis házunkat nedves, undok szárnyaival.~
2352 9| nem sokat törõdött se a házzal, se a lakóival. A földszinten
2353 15| más muzsikusnak, aki ugyan hegedülni tanít, tehát rontja az idegeit,
2354 15| magasabban volt, mint a hegedûk. És így tovább, mindnek
2355 15| kivételesen se tudta. A hegedûnek magas hangjai között mindenkor,
2356 15| ameddig eljutottak. Az elsõ hegedûsüknek, Beránnak, valahányszor
2357 9| vágtatásban. Szédítõen magas hegycsúcsokról repültek lefelé, és meleg,
2358 8| keresztfáján állva, és felül, a hegyes karókba megkapaszkodva,
2359 4| tollat vett elő. Beleütötte a hegyét a tintásüvegbe, s nagy betűkkel
2360 18| többekkel birkóztam egy ellen. A helyemen maradtam tehát. Elállt a
2361 5| van - akkor kétségtelenül helyének is kell lennie a centrumban.
2362 18| több helyen elszakadt, és a helyére ment. Az arca, orra egészen
2363 5| Az érverés rendben van? Helyes! Megtapintom a fejét. Lassan
2364 5| Bizonyítom. Megkeresem a helyét a velõben, az agyvelõben.
2365 2| fiatalabb Vass. ~A bátyja felelt helyettem:~- Itt, a zsalus ablak megett
2366 4| másnapra a tanár nagy felelést helyezett kilátásba, és ő nem törődött
2367 8| hátunkat, és nagy koszorúban helyezkedtek el a kisasszony kalapján.~-
2368 15| végzetük mellett.~Stoczekrõl a helyi lap azt írta, hogy kiváló
2369 6| fölkelne, ha még tudna. Helyreigazította hát a koporsót, és a varázsló
2370 11| megszokottság miatt maradnak a helyükön.~7.~A rendõrt egy fiatal
2371 2| leánnyá változik. Õ pedig hempereg a virágok között...~- Míg
2372 18| eljön ide, és affektál, henceg! - mondta dühösen Gábor.~
2373 9| szobába. A lány a szõnyegre hengeredett, és mozdulatlanul engedte
2374 9| csipkedték, leszorították, hengergették és megkínozták. A nõ mozdulatlanul,
2375 8| év elõtt építtetett egy herceg felesége a saját lelki üdvösségéért.
2376 8| Halott võlegényedet, a herceget se szeretted, csak a halála
2377 8| Võlegényemnek, a halott hercegnek anyja elátkozta a szívemet,
2378 12| útba igazított, és most már heroikusan suhogtattam a levegõben
2379 18| térdelnie, és nem kapott almát.~Hetek múltak el. Húgomat hiába
2380 8| útra keltem. Mikor hosszú, hetekig tartó, fárasztó utazás után
2381 7| volt a skeletje; a múlt héten maceráltattam Mátyással,
2382 14| jutott eszébe, hogy a leánya hetéra.~- Ne ölelj meg!~- Ne-e? -
2383 9| padlására másztak érte. Egy hétig kutattak utána, megbeszélték,
2384 9| aki mindig pontosan fél hétkor érkezett. Megszokta már,
2385 3| feleségem e nap után két hétre kiterítve feküdt.~ ~
2386 12| divatban. Az ezerhatszázas és hétszázas években a szülõk sokkal
2387 13| hogy a három kutyánk ott hever az udvaron, döglötten. Két
2388 13| volt. A földön pedig ott hevertek a hulla mellett szegény
2389 8| átölelt, és az ölelése olyan heves, ernyesztõ, vágyó, fájdalmas
2390 10| mindenen, és követelõen hí. Menni kell. Rossz arcú
2391 15| fagottistát nem kapta meg, és a hiányos zenekarral nem volt kedve
2392 8| érezhessenek egymás iránt... ez hiányzik. De másképpen a megoldásra
2393 15| volt. A technikai képesség hiányzott valamennyiükbõl. Közepes,
2394 15| eljátszották a darabot, és nagyobb hiba se történt - ha a pozaun
2395 15| mindnek akadt valami lényeges hibája, ami miatt tisztességes
2396 4| felé, mert József a saját hibáján kívül kopaszodni kezdett,
2397 15| irgalmatlanul recsegõ hangjait hibának nem számítjuk -, de mivel
2398 15| játszották, csodálatosképpen hibátlanul ment. Talán azért, mert
2399 12| hogy megházasodik.~Csak ott hibázta el a dolgot, hogy éppen
2400 11| csapat munkás igyekszik a híd felé. A Kecskeméti utca
2401 17| irányában, apró utcák és hidak sokaságán át. Nem zúgolódom,
2402 8| gyermeket is szeretnék tõle, de hidegek és ruganyosak az ujjai,
2403 3| ismeri azt a békát, miért higgyem el tehát én.~De amikor ezzel
2404 11| Elevenek, tréfálnak, és hihetõen pontosan mérnek. Az Üllõi
2405 7| Simára borotvált arcáról azt hihette volna az ember, hogy nem
2406 14| megcsókolják, megölelik, híjják magukkal epedõ, édes hangon.~
2407 15| és el is lehetett neki hinni. Õ sohase vétette el a pauzákat,
2408 4| József tehát nőgyűlölő lett. Hirdette az asszonyok megvetését,
2409 15| teljes nagy zenekarokról, híres karmesterekrõl!~Hogy kerültek
2410 15| mint a város zeneértõi híresztelik.~Ami a muzsikusokat illeti,
2411 16| volna õt az atyuska isten hírével. Fogadott volna másat.~Vanja
2412 15| tanítványaiknak eldicsekedtek a nagy hírrel, és aki csak valamit tudott,
2413 8| megmozdult az égen. Szédítõ hirtelenséggel, mint valami dróton rángatott
2414 3| dolgot, végre is az ember nem hisz el meséket, ezenkívül a
2415 8| az ajkait kínálta.~- Azt hiszed - kérdeztem -, hogy ez elég
2416 2| amelyet szagolva az ember azt hiszi, elakad a lélegzete. A kert
2417 10| emberi lények közé, akik azt hiszik, hogy e nemtelen és kegyetlen
2418 3| pillanatra.~A vidékünkön az a hit van elterjesztve, hogy amely
2419 8| szemeibe; csodálkozva és hitetlenül kémleltem a tekintetének
2420 16| tömzsi, lágyhúsú hulla, akit híttak még néhány nap elõtt is
2421 4| Második mese~Józsefnek hítták. Felnőtt, és nem akadt Putifárnéja.
2422 2| parkon. Az öreg gimnáziumi hittanárunk ott ült a rendes padján,
2423 15| számukra. Jól tudták, milyen hitvány, gyenge az egész produkciójuk.
2424 12| Ez vigasztalta Évát is. Hiú leány létére rajongott a
2425 17| elpusztuljon!~- Kérem, rendõrt hívatok.~- Tessék.~- Gyere, vigyük
2426 5| állanunk. Az orvostudomány hivatott arra, hogy ezt a szenvedést,
2427 4| borítékba tette, hordárt hívatott és - visszaküldte.~ ~Negyedik
2428 15| hangján szoktak beszélni, hívják meg. A koporsó körül ott
2429 14| is, és megölelte.~- Hogy hívnak?~- Zenóbiának - mondta a
2430 3| Valami üvöltõ, panaszos, hívó és fenyegetõ hang, amelyet
2431 18| holttestre egy félóra múlva. Õ hívta át Emma apját is, még mielõtt
2432 18| míg csak vacsorázni nem hívtak.~Az iskola is érdekesebb,
2433 9| csendesen élt, és csendesen hízott. Egy bankhivatalnokkal ismerkedett
2434 1| kicsit vártam.~Richard mélyen hörgõ lélegzettel aludt. Jól tudtam,
2435 1| benn alszik a szobában, hófehér ágyban. A melle lassan emelkedik
2436 9| pontosan ott kell lenni.~- Hogyne, ma különösen.~- Tizenegy
2437 8| ismerik magukat és egymást is, hogysem hosszabb ideig zavartalanul,
2438 18| Gábor kipirulva -, de a hóhérsegédek megragadják az elítéltet. -
2439 12| magam elõtt láttam a lõcsei hóhért, ajkain a kegyetlen, keresztény
2440 13| illendõ dolog egy ötszáz holdas birtok leendõ örökösétõl.~-
2441 8| észrevettem, hogy a testünk a holdfényben hármas árnyékot vet. Nekem
2442 8| selymes fûben vitt az utam, holdfényes nagy mezõn keresztül.~Hosszú
2443 8| Szédülve, tanácstalanul a holdra néztem.~E pillanatban a
2444 8| néztem.~E pillanatban a holdvilág megmozdult az égen. Szédítõ
2445 4| a keze tele volt rablott holmival. A kezében volt a fiú kis
2446 9| mindig mertek gondolni a holnapra és holnaputánra is.~Egy
2447 9| mertek gondolni a holnapra és holnaputánra is.~Egy szeptemberi estén
2448 16| kis vaskocsira tették a holtat, és az öreg kinyitotta az
2449 9| bújtak, és az izgalmaktól holtra fáradva, pár pillanat múlva
2450 16| tiszta és szárazra törült holttestet, és átvitték egy másik szobába.
2451 16| boncolóterembe is. Végre a holttesthez lépett, hirtelen fölemelte
2452 18| a padlásról, akadt rá a holttestre egy félóra múlva. Õ hívta
2453 9| nagy padlás barna, nedves homályában. A két fiú pedig óvatos,
2454 10| világosak lesznek elõttünk a homályok és sötétségek. A hangok
2455 1| vaspántjait. Leugrott az útra. A homloka bezúzódott. De azért hazajött.
2456 18| felelt.~A tanító megtörölte a homlokát, és lassabban folytatta
2457 8| ujjait megnedvesítette, és homlokomat megkente az illatos olajjal.~-
2458 8| Körüljártam az épületet. A hátsó homlokzaton félig nyitva volt egy zöld
2459 6| egymást - mondta a nagymama, hóna alá vette a gombolyítógépét,
2460 8| grófkisasszonyt.~Házasságunk elsõ hónapjai borzasztóak voltak. Csókok
2461 15| hozta az útitáskájában. Hónapokig járt a polgármester nyakára,
2462 11| egyetemiek, még mélyen alszanak hónapos szobáikban. De nem mind.
2463 15| fordíttatták.~Stoczek után két hónapra, pontosan ugyanolyan körülmények
2464 17| a város?~Kiáltok:~- Hó, hóó!~A hangom visszhangzik az
2465 8| hideg volt, és hó esett. A hópelyhek belepték a vállainkat, a
2466 9| gyûrûje van.~- Az ujján is hord három gyûrût.~Este ott settenkedtek
2467 4| jegygyűrűt, borítékba tette, hordárt hívatott és - visszaküldte.~ ~
2468 18| évvel idõsebb volt, bicskát hordott a csizmaszárában. Egyszer
2469 4| világ járt. Már senki se hordta a kleodemeródot, még öreg
2470 10| amelyet valamennyien magunkban hordunk, s amely érzéki ítéletek
2471 12| kiemelte az életbõl, mint a horgász a halat a vízbõl. Az övé
2472 8| integetett és a mellére horgasztotta a fejét. Hevesen megdobbant
2473 8| rezzenései is eltûntek már a horizontról, az ég mély, szédítõ nyugalmú,
2474 11| mind. Ketten közülök valami hõsi elhatározásban fölkeltek,
2475 8| magukat és egymást is, hogysem hosszabb ideig zavartalanul, tiszta
2476 13| egész hajnalig, három óra hosszáig, eredménytelenül. Végre
2477 17| menjünk csak föl!~Végre hosszú-hosszú percek után fölérek az erkélyre.
2478 17| szürkületben haladunk lefelé.~- Hová megyünk? - csak suttogom,
2479 8| lenne.~Kegyetlen, hideg, hóviharos télben érkezett meg a gyermek,
2480 5| magát. Odahívott; rögtön hozattam abszintet magamnak is, amire
2481 8| gyászruhába öltözött. Kocsit hozattunk, kiloptuk a koporsót a sötét
2482 17| De honnan hozzak vizet?~- Hozd a kutyát!~- De már fütyöl
2483 5| eljárást magát nyilvánosságra hozom, azaz a mûtevést elvégzem,
2484 9| combjaira.~- Nesze, ezt hoztuk.~- Ez mind a tied.~A nõ
2485 8| fogod a könnyeit, akkor hozz belõlük nekem, meg fogom
2486 11| perceit felveri és felszínre hozza a lépések hangos ritmusa.
2487 17| lépcsõn. Talán újra és újra hozzáfognék a tapogatózáshoz, talán
2488 9| kúsztak, reájuk feküdtek, és hozzájuk simultak. Csak amikor a
2489 17| kell mosni.~- De honnan hozzak vizet?~- Hozd a kutyát!~-
2490 6| és különben a koporsómat hozzák.~Valóban hozták. Szép érckoporsó
2491 18| pillantsak. A napokban végre hozzákezdtem az olvasáshoz. Meglepett
2492 13| elhûltem, azután ész nélkül hozzáláttam az élesztgetéshez. Dörzsöltem,
2493 9| õket, de ha másszor jönnek, hozzanak neki valamit, édességet
2494 9| átölelte a nyakát, és ajkaival hozzátapadt az arcához. Ezalatt körös-körül
2495 12| hideg maradt az õ undok hüllõcsókjai közepette, azt nem bánta.
2496 11| embereknek, hanem több, mint a hüllőknek és némely halaknak.~2.~A
2497 13| többé agyvelõm, és rémséges hülye volnék, mintha ítéletnapig
2498 4| csövébe. Azután újra kezdte. Hümmögött, izzadt. Végre kidülledt
2499 1| mind, ami a tálban volt. A húgaim sóvárogva nézték, amint
2500 1| fogva végigvonszolja kis húgaimat az udvaron. Nem is haboztam
2501 7| doktor úr? - ugyebár, egy hullamacerálás és összeállítás harmincöt
2502 8| föld szent ereje, és nagy hullámokban terjedt szét mindenütt.
|