10-beleb | belee-ebred | ebres-essek | essen-gerin | geszt-hulla | hullo-keves | kezde-latna | latne-megri | megro-omlot | on-rival | rohog-szoho | szoka-uvegu | uvolt-zugol
Rész
2503 8| ezer és ezer gyémántcsepp hullott volna a koporsóra, bõven
2504 10| lángját, feküdjetek hanyatt. Hunyjátok le a szemeiteket. És az
2505 18| engem. Nem engedte velem hunyni. Állandóan mellette maradt,
2506 15| értelmetlenül és bizalmatlan hunyorgással néztek föl a zenekar mélyébõl
2507 14| fújja fuvoláját, amikor hunyorgatnak a fehér és fényes csillagok...
2508 14| fehér és fényes csillagok hunyorogtak a messze terjedõ kék éjszakába.
2509 18| Gáborral a szemétgödörben, a hurok szabadon lóbálózott.~- Most
2510 1| és belefûztem a végét a hurokba.~Egy kicsit vártam.~Richard
2511 1| Teljes erõvel nekifeküdtem a huroknak. Richard levegõ után kapkodott,
2512 2| kövér virág terpeszkedett. Húsos, selymes fényû szirmaik
2513 1| szólt semmit, de megette a húst mind, ami a tálban volt.
2514 5| elfoglalja, mint valaha. A huszadik század fiát a kenyérkereset
2515 13| Hallgass csak ide.~Július huszadikán történt, most két hét elõtt.~
2516 2| hirtelen megnézte az óráját.~- Huszonöt perc múlva indul a vonatunk -
2517 18| Fájt a szívem.~Október huszonötödikén olvastam az újságban, hogy
2518 18| egy gyilkost - mondta Emma hûvösen, és érdeklõdés nélkül.~-
2519 5| Felöltöm a köpenyt, a lábamra húzatom a gumicsizmákat. Nyugodtan
2520 8| nyárfák páros, ezüstös sorfala húzódott. Jobbra és balra szõlõskertek
2521 13| pillanatban harisnyát és nadrágot húzok, azután a szobám ajtaját
2522 18| és egymás után ötöt-hatot húzott Zöldire. Rémesen hangzottak
2523 2| kútnál három szolgálólány húzta a vizet. Jókedvûen nevettek,
2524 16| Fehérnemût és harisnyát húztak rá, meg finom cipõket és
2525 9| állat száját, és deszkára húzták. Apró lámpájuk, mint az
2526 18| elhangzott a parancs: - Húzzátok ki!~Tíz-tizenöt fiú rohant
2527 8| pillanatra csak - megcsillant egy ibolyaszínû sugár. Megremegtem, mintha
2528 4| vörös sugarai a kék ködöt ibolyaszínűvé változtatták -, egyszerre
2529 8| hervadt, rózsaszínû rózsát, és ideadta. Gyengén átöleltem, engedékenyen
2530 3| és erõsebben. Hallatára idegeim minden szálát elállja a
2531 15| hegedülni tanít, tehát rontja az idegeit, viszont azonban a jó zenében
2532 15| kifinomítja és érzékennyé teszi az idegeket. Viszont azonban ugyancsak
2533 17| kendõs, karcsú lányok? És az idegenek: a vörös amerikaiak és az
2534 7| mely idõ alatt a vendég idegesen rázogatta a térdeit, a tanár
2535 10| ÓPIUM~Egy idegorvos levelesládájából~Sassy Attilának~
2536 12| és Drezdában, ahol annak idején a mézeskalácsos-ipar aranykorát
2537 2| szürkülni kezd már az ég, akkor idejön: lefekszik a kertbe.~És
2538 8| elhatároztam, hogyha már idekerültem, bátran meg fogok küzdeni
2539 18| E ponton vége szakad az idevonatkozó feljegyzéseknek. A naplóíró,
2540 17| Alighanem ősz felé jár már az idő, mert a hajnal színei kissé
2541 5| patológiai jelenséget. Ha az idõ-õrület valamikor nem volt, és most
2542 5| Azt mondtam, hogy ez az idõképzet csak a gyermekkor után válik
2543 10| arcunk a tükörben merev, idomtalan színfoltokban jelenik meg,
2544 8| víz felszíne fölött, és idõnként kérészek repültek el a part
2545 9| kocsik zörgése, amelyek idõnkénti fölhangzásukkal szakaszokra
2546 4| anyja így szólt:~- Ön igen idős, uram, a leányom nem lehet
2547 9| rendben van - mondotta az idõsebbik -, most szedjük elõ a dolgokat.~
2548 5| és minden készen van. Az idõsejteket körüladatom egy tálcán.
2549 5| olyan idõ is, amikor ezen az idõszakon még gyermekkorában, sõt
2550 5| mindenáron szabadulni akar az idõtõl, akit terhesen szorít az
2551 10| magasságaiba.~Pillanatokig idõzni itt és remegni, hogy percek
2552 8| elõször életemben boldogan, ifjan vágtattam a város felé.
2553 11| szerelmetes májusi délutánokra, ifjú, gyönyörû júniusi délutánokra,
2554 8| gondoltam vissza a duzzadó ifjúi boldogságra, amellyel néhány
2555 15| játszottak már valamennyien. Az ifjúság vágyai és ábrándjai keltek
2556 15| Csak néha: mert a színház igazgatója határozottan lármás valcereket
2557 7| délelõttön az anatómiai intézet igazgatójának elsõ asszisztense egy embert
2558 3| az alvást. Hánykolódom, igazgatom a párnát, de nem sikerül
2559 12| illusztráció, amely útba igazított, és most már heroikusan
2560 6| Veszem észre, hogy nem bírok. Igazítsd hát helyre a fekhelyemet.~
2561 9| asszonyoknál, akiknek egész életét igazolja, menti, sõt értékessé is
2562 5| mának titkait, a holnap igazságait. - Pontosan emlékszik mindenre,
2563 16| ennek a következtetésnek az igazságáról. Elkeseredetten káromkodott,
2564 10| teljességében az életnek ama igazságát, amelyet valamennyien magunkban
2565 15| hogy valami rettenetes igazságtalanság történt velük. Mert a muzsika
2566 4| Sorra vette a rendhagyó igéket, átismételte a ragozást,
2567 4| Ötödik mese~A nagyapó már igen-igen öreg volt, de azért mégis
2568 18| összeharagudtak valamin.~- Hát nem ígéred meg, hogy nem beszélsz többet
2569 8| várt, nem tartotta meg az ígéretét. Megkerestem a kertet, ahová
2570 3| méternyi ugrással a sarokba igyekezett. Tehetetlenségemben ide-oda
2571 11| útról nagy csapat munkás igyekszik a híd felé. A Kecskeméti
2572 7| mondta is Gyuri, aki a II. számú anatómiába van; ezt
2573 18| Az atyaúristentõl se ijedek meg.~A bátyámnak ezt elbeszéltem.
2574 2| azt az ismeretlen, édes illatot, amelyet szagolva az ember
2575 8| A kertek virágai minden illatukat kilehelték, és a rózsák
2576 13| szocialista vagyok.~- Nem is illendõ dolog egy ötszáz holdas
2577 15| híresztelik.~Ami a muzsikusokat illeti, nekik errõl a kérdésrõl
2578 5| nagyon érdekelte volna õt az illetõ. A véleményét mindig olyan
2579 5| Sápadt arcához különösen illett a kuszált, õszbe vegyülõ
2580 12| azután egy Zichy Mihály-féle illusztráció, amely útba igazított, és
2581 8| Kevésre becsülnélek, ha ily körülmények között elfogadnám,
2582 15| borospoharaik mellé ültek, ilyesmirõl sohase esett szó. Kenyérkereseti
2583 12| takarékoskodni vele szemben. Az ilyesmit a húszéves lányok akkor
2584 15| zenészek voltak, éreztek ilyesvalamit. Számukra a zene, a jó zene
2585 12| Schmith nyugodt volt. Sokat imádkozott, mint vallásos emberhez
2586 8| adtam neki. Ezt írta:~- Imádkoztam, hogy szeretni tudjam magát.~-
2587 11| sûrûsödnek össze mozgó, imbolygó csoportokban, majd megritkulnak,
2588 8| és a rózsák sóhajtása ott imbolygott, torlódott az utamon összekeveredve
2589 14| balra; a végén az ember imbolyog.~Szókratész utcaseprõ volt -
2590 9| puha testû légi asszonyok imbolyognak körülötte, és a hátukkal
2591 4| Königsbergben élt.~A Józsefek - íme az emberi tökéletlenség! -
2592 13| vagyok. A szívem dobogott, az inaim reszkettek, és a szájam
2593 15| közgyûlés leszavazta az indítványt, Stoczek ezek után szintén
2594 2| óráját.~- Huszonöt perc múlva indul a vonatunk - mondotta, és
2595 17| egyetlen szerelme!~2.~El kell indulnom a sínek mellett, hátha találkozom
2596 17| menj csak, ahová akarsz!~Indulok. Az apám arca fájdalmas
2597 15| határozottan lármás valcereket és indulókat követelt. Ilyenkor felragyogott
2598 5| agyveleje erõs fejlõdésnek indult. Ismeretlen módon, olyan
2599 9| délutánban, könyvek nélkül indultak az iskola felé. De egyenesen
2600 12| megaláztatás még fokozta az infernális szenvedélyének erejét.~Ugyanennek
2601 11| a téren nagy csapatokban ingadozva és minden tetszenivágyás
2602 18| mezítlábasok, tarka kockás ingekben, mások meg bársonynadrágban
2603 11| nézve, csaknem mosolygásra ingerel.~Lassan hullámokat vet a
2604 15| Tehát még többet kellett inniok, mint például egy más muzsikusnak,
2605 12| felesége iránti szerelme inspirálta. Kilencedikén és tizedikén
2606 15| szegényen, átkozott rossz instrumentumokkal, amikkel csak macskazenét
2607 8| alatt szomorúan, kedvesen integet felém, szentül hittem, hogy
2608 11| egészen reményvesztetten integetnek...~A református templom
2609 2| okos szemükön a késõn érõ, intelligens emberfajták karaktere. Modorukban
2610 18| amelyeket kissé rövidítve és az interpunkció némi változtatásával itt
2611 7| hogy ide, az anatómiai intézetbe szállították a hulláját,
2612 15| zene életbe vágó fontosságú intézmény. Pedig valamennyien, bár
2613 9| emiatt rövidesen kellett intézni a dolgokat, a kivégzést
2614 9| izmaik. A tanulást könnyen intézték, felkelés után, negyedóra
2615 4| leánynak, ki a lépcsőkön lefelé iparkodott. Megfogta és rákiáltott:~-
2616 15| töredékei. De ez imponált. Az iparosok, akik a földszinten ültek,
2617 12| amelyeknek kitalálására felesége iránti szerelme inspirálta. Kilencedikén
2618 4| hajnalt várta, a biztos irány miatt. Már halálosan ellankadva
2619 11| Üllõi út felõl és minden irányból számozatlan doktorkonflik
2620 18| olvasáshoz. Meglepett az írás közvetlensége és egyszerûsége.
2621 9| iskolába is velök ment, ha iratkozni kellett. Különben csendesen
2622 18| olvastatni vagy szépírást íratni, mint a volt kedves és jó
2623 9| akiket valaha is láttak. Irén azt felelte, hogy szereti
2624 9| Megkérdezte a lány nevét - Irénnek hívták -, igen szépnek találta
2625 16| alkalom. Isten ne legyen nekem irgalmas, ha nem jól tettem.~- Jó,
2626 15| se történt - ha a pozaun irgalmatlanul recsegõ hangjait hibának
2627 12| most már, még a tetejében, irigyeljék az emberek. Paul Walternek,
2628 15| valamennyien, és kicsit irigyelték azért a megelégedettségért,
2629 18| bársonynadrágban és csizmában. Irigyeltem õket, mert úgy éreztem,
2630 18| azért nagyon haragudtam Irmára.~Irma tudniillik valósággal
2631 18| büszke, és ostobának nevezte Irmát, hogy annyira eseng utána.~-
2632 18| állították. Nem is szóltam. Irmától azonban megkérdeztem este,
2633 8| arca. Azután intett, hogy írni akar. Ezt írta:~- Võlegényemnek,
2634 12| tudja, akirõl a magyar irodalomtörténetekben szó van. Paul Walterék a
2635 8| mint egy kisleányé. Az írószereket kérte:~- Ma egész délután
2636 8| láttuk viszont egymást. Azt írtam a kisasszonynak, hogy várnunk
2637 12| Mindenkiben megszimatolják az irtózást, az undort és az ellenszenvet,
2638 1| az Anikóét. A kis állat irtózatosan vonaglott, amíg gyenge,
2639 10| fénysugarak súlyát, és a bõr irtózik a széltõl. Az izmok kelletlenül
2640 18| El kellett mondanom az iskolai eseményt. Szüleim vadállatnak
2641 18| lemehettem mosdóvizet kérni az iskolaszolgához. Hamarosan megszûnt a vérzés.
2642 10| Az a hibás és kezdetleges ismeret, amelyet a látásunkkal,
2643 3| ezenkívül a természetrajz se ismeri azt a békát, miért higgyem
2644 8| színe, akik sokkal jobban ismerik magukat és egymást is, hogysem
2645 10| egy darabját kapjuk.~Ekkor ismerjük meg az élet mély értelmét,
2646 9| hízott. Egy bankhivatalnokkal ismerkedett meg férje halála után fél
2647 6| testvérei, s azokkal õ nem volt ismerõs.~ ~
2648 8| körülnéztem. A vidék most nagyon ismerõsnek tetszett. Az út mentén fehér
2649 9| Nagyúri foglalkozásnak ismerték föl az élést, s öntudatlanul
2650 10| reggelenként könyörtelen ismétlõdéssel megérkezik, behajtja a díjat.
2651 3| végig.~Hallgatózom.~A hang ismétlõdik. Erõsebben és erõsebben.
2652 11| Egyetemi hallgató lehet az istenadta, és nem találja a Kecskeméti
2653 18| néztük. Milyen szép volt, Istenem, milyen szép!~Az utolsó
2654 18| Emma, és sírni kezdett.~- Istennél a kegyelem! - szavalta Gábor.
2655 11| atmoszféra. A szökõkút öreg istennõi deszkapaplanaikkal és a
2656 5| lehetett kétség: a sebész iszákos volt. Mégpedig csendes,
2657 3| gerincoszlopomban görcsös, jéghideg iszonyat szaladgál. És én ma éjjel
2658 3| Mégis elmondom, hogy miért iszonyodom a kicsiny békától: miért
2659 13| lehanyatlottak a kezei és nyögött. Iszonyúakat. Hármat. Nem olvastam meg,
2660 1| nem ébredt föl; azután egy iszonyút nyögött, és kirúgta az ágy
2661 11| tréfálkoznak. A lovakat az itatók itatják. A Belváros felõl özönlenek
2662 11| tréfálkoznak. A lovakat az itatók itatják. A Belváros felõl
2663 10| hordunk, s amely érzéki ítéletek nélküli tökéletes igazság.
2664 10| Szavakban, fogalmakban és ítéletekben éppen annyira kifejezhetlen
2665 5| elvégzem, és véle a tudomány ítélõszéke elé állok.~Én megtaláltam
2666 12| magányra, ellenszenvre vannak ítélve a születésük óta. Nos, és
2667 5| élvezéssel - szemeit lehunyva - itta a zöld pálinkát, hogy nem
2668 15| kényszerítette rá õket az ivásra, arra, hogy nyomorultul
2669 15| kínálkozott reá, hogy az ivást abbahagyhassák. Ha jobb
2670 15| hogy a szerb király egy ízben kitüntette. Errõl senki
2671 15| ellen, harmadszor az óraadás izgalmainak és fáradságának ellensúlyozására,
2672 15| eksztázisokat, kellemes izgalmakat, éspedig naponta. Õk azonban
2673 13| örülni kezdtem a rám várakozó izgalmaknak.~Hallhattam, hogy kiemeli
2674 9| Levetkõztek, ágyba bújtak, és az izgalmaktól holtra fáradva, pár pillanat
2675 11| vállalkozást, és semmi kis izgalmat sem remélnek a találkozástól.
2676 7| meghajtotta magát, és az izgatottságtól csaknem hadarva, beszédbe
2677 15| körülmények között egyáltalán nem izgatta és nem érdekelte õket az,
2678 10| látott, hallott, szagolt, ízlelt és tapintott - nincs joga
2679 6| csipkedíszt, miután bántóan ízléstelennek találta. Ezalatt megérkezett
2680 10| hallásunkkal, a szaglásunkkal, ízlésünkkel és tapintásunkkal szereztünk
2681 9| acéldrótok feszültek ki kicsiny izmaik. A tanulást könnyen intézték,
2682 10| pedig fájdalmakat okoz. Izmaikkal és eszükkel munkához látnak,
2683 3| békától: miért merednek meg az izmaim halálos izgalomban, amikor
2684 17| már nem lenne erõm - se az izmaimban, se az akaratomban -, hogy
2685 4| a vállán és a lábszárain izmainak ruganyos, bátran feszülő
2686 10| bõr irtózik a széltõl. Az izmok kelletlenül és tétovázva
2687 5| elállítom. Lefejtem a bõrt és izmokat egy fél tenyérnyire. A csonthártyához
2688 5| csonthártyát bevarrom. Azután izom- és bõrvarratok. Bekötöm
2689 1| nagy kamasz lett. Iszonyú izomzattal, vastag sörtehajjal és gonosz,
2690 12| bõrük, mint a kígyóé, és izzad a kezük, de belül fáj nekik
2691 8| vékony foltjai remegtek, izzottak és elmosódtak a búcsúzó
2692 6| úgy tudott haragudni, hogy jaj annak, aki a kezébe került.~-
2693 12| lépcsõkön.~Késõbb a Szent Jakab-templomban a szárnyas oltárok, az aranyozott
2694 12| ha jól emlékszem, Zápolya János adományozott, bár ebben
2695 6| Alig õsz még és kemény járású.~- Megmondtam, hogy az ópiummal
2696 11| zökkenésekkel tovagördül a nehéz jármû. Sõt újabbak és újabbak
2697 18| külvárosi iskolába kellett járnunk. Az osztály túlnyomó többsége
2698 14| ritka visszaemlékezéssel járó nagy érzékenység; könnyezve
2699 6| elment.~A nõk lábujjhegyen járták körül a haldokló varázslót,
2700 18| valósággal úszott az örömben. Játék közben minduntalan elhívta
2701 18| azután nem untunk bele a játékba, hanem hazajöttünk, meguzsonnáztunk
2702 9| Csakhamar azonban ráunt a játékra. Csalódottan kelt fel, várt,
2703 9| fiúk a szomszédba jártak játszani. Hosszú délutánokon át késõ
2704 18| szabadon lóbálózott.~- Most játszhatunk akasztást - mondta Irma. -
2705 11| amelyek a kút köröndjénél játszódnak le, senki sem figyeli, csak
2706 15| Cherubini Requiem-je. Ezt jól játszották, csodálatosképpen hibátlanul
2707 14| Szókratész utcaseprõ volt - a javából. Összeforrt a mesterségével
2708 8| csókjáról. Megváltottam a jegyemet - magam voltam utas - és
2709 4| Satöbbi.~Egy napon végre jegyet váltottak.~Ekkor történt,
2710 18| neked, édes fiam, hogy jól jegyezd meg, és tanulj belõle a
2711 4| fáradságnak.~Lehúzta az ujjáról a jegygyűrűt, borítékba tette, hordárt
2712 7| A hulla, kérem, megvan a jegyzékben, a belgyógyászatiról kaptuk.
2713 11| Kecskeméti utcát. Vastag jegyzetfüzeteket cipel, és rövidlátó szemüveges
2714 10| idomtalan színfoltokban jelenik meg, amelyeknek nyilvánvalóan
2715 18| ezredes, nyugalomban van, Irma jelenleg özvegyasszony, Gábor pedig
2716 5| fiziológiai vagy patológiai jelenséget. Ha az idõ-õrület valamikor
2717 5| aprólékossága, amellyel igen jelentéktelen dolgokról is nagy érdeklõdéssel
2718 18| én vagyok a hóhér. Neked jelentem, hogy minden készen van
2719 7| asszisztense egy embert jelentett be, aki sürgõsen akart beszélni
2720 15| ruhát vásárolt, és újra jelentkezett a polgármesternél az oboista
2721 10| fogalmaival.~Több hasonló dolog is jelentkezik a nap sorvasztó világosságánál.
2722 5| uraim, szegény emberek elõbb jelentkeztek, s azokkal különben is elõbb
2723 7| apám már nem él. A halálát jelentõ levelet azon a napon kellett
2724 3| véremmel hittem rémséges jelentõségében. Villámgyorsan rávetettem
2725 11| éppen most bontatott ki, jeléül annak, hogy a doktor kissé
2726 4| csak azért mondom, hogy jellemezzem a kort.) Egy dolog azonban
2727 3| a nyúlós, bûzös folyadék jelölte az útját. Míg így idõt nyertem
2728 11| segélykiáltása adott volna jelt nekik az elindulásra. Doktorok
2729 12| céhmesterei között, mint a céhek jelvényeirõl láthatni.~Hallgatag ember
2730 8| valami dróton rángatott jelzõlámpa, vakító fénysávot írva le,
2731 9| kérdezte mosolygó arccal. - Jertek akkor, hozzatok valamit. -
2732 17| és hogy vége mindennek.~- Jézus Krisztusom!~Ez a húgom kiáltása.
2733 2| falon egy lámpás pislog, és jobbra-balra hat-hat szalmazsák a földön.
2734 18| akarta megvágatni. Kihívta.~- Jöjjön csak ki szépen!~Zöldi azonban
2735 17| nem! Menjünk.~3.~Az öcsém jön szembe. Maga elé néz, elfordítja
2736 9| hallgattak, hogy a padlásról jön-e valami nesz. Úgy érezték,
2737 3| Mintha a hang a konyhából jönne. Valóban, amikor kiléptem,
2738 9| ablakot.~- Holnap délben jöttök? - kérdezte mosolygó arccal. -
2739 2| csak a varázsló kertjét jöttünk megnézni - szólt az idõsebb
2740 9| májusi délben, az iskolából jövet arra kerültek, és besurrantak
2741 7| bonctermi csontvázat.~A jövevény valami hirtelen görcsös
2742 8| várni fogsz reám, ha máskor jövök?~Bólintott, hajából kivette
2743 17| atmoszférája ez. Vagy a jövõmé?~Mi minden érheti az embert,
2744 8| kísértett közöttünk, hogy a jövõnk boldogságát napról napra
2745 18| meg, és tanulj belõle a jövõre. Tanítóddal szemben engedetlennek
2746 9| fordult.~- Ma vagy holnap jövünk.~A fiúk ezzel búcsúztak,
2747 10| de meg nem mértem, nincs jogom mondani, hogy a súlyát ismerem.
2748 15| csekély tehetségük mellett is joguk volt, ez rabolta el nemtörõdömségével
2749 18| dörzsölgette kezeit, és tettetett jóindulatú, szelíd hangon mondta:~-
2750 11| kávéházat és friss, kialudt, jókedvű pincéreket talál. Ebben
2751 8| hazafelé.~*~A karcsú és jókedvû szobalány hangja szólított:~-
2752 11| asztalok elõtt. A patikárosok jókedvûek, egész éjjel aludtak, és
2753 2| szolgálólány húzta a vizet. Jókedvûen nevettek, csinosak voltak.
2754 16| Vanja, aki ma különösen jókedvûnek látszott (többször halkan
2755 15| vérkeringésébe. Stoczek éppen jókor halt meg. És a „muzsikusok”
2756 3| hallottam. Egy szomszédunk - jómódú gazdaember - mondta nekem,
2757 4| nem tudott kitűnőre, csak jóra. Azután becsukta a könyvet,
2758 11| zongorához ül.~12.~Késõ éjszaka, jóval éjfél után, amikor már csendes
2759 4| erről? - kérdezheti minden józan ember. Nos igen, mert szeretett
2760 4| Mert ő Königsbergben élt.~A Józsefek - íme az emberi tökéletlenség! -
2761 4| Budapest megmentette volna Józsefet a nőgyűlölettől. Königsberg
2762 4| kézenfogta a fiút.~ ~Második mese~Józsefnek hítták. Felnőtt, és nem
2763 12| kérte fel násznagynak, a Juhász Meliusz Péternek egyik leszármazottját,
2764 13| volt az! Hallgass csak ide.~Július huszadikán történt, most
2765 3| kelõ ember vagyok - rémülve jut eszembe, hogy a béka tetemét,
2766 17| még a szabad levegõre se juthatnék ki, hogy leugorjak, lekiáltsak,
2767 9| folyosón a leány ajtajához jutottak, senkivel sem találkoztak.
2768 5| lassankint tûnnek el. Tehát odáig jutottunk, hogy az idõ ránehezedett
2769 11| dúsan töltött mákos réteseit juttatja eszébe. Ugrik egy párat,
2770 16| rendjelet, kihúzta a kézelõket a kabát alól, és összefonta a karokat
2771 18| odanyomták. A könnyei csurogtak a kabátján. Véreset köpött.~A tanító
2772 2| megláthassa, mi van mögötte.~Kábító virágillat csapott meg.
2773 1| amint a fekete csönd elkezd kacagni. Õrületesen, hangtalanul.
2774 1| hogy ne halljam többé ezt a kacajt, mert akkor fáj nekem a
2775 9| sõt fáradtságába került: kacérkodott is vele. A hivatalnok kísérgette,
2776 9| Egész légió macskát, csibét, kacsát pusztítottak el, folyton
2777 5| egy polip, nyúlványokat, kacsokat, ágakat bocsát a friss,
2778 10| igaz: a gyilkos nappal, a kaján dörömbölõ világosság tíz
2779 9| felülmúlja összes eddigi kalandjaikat, még a bagoly kínzását is.~-
2780 14| birkanyáj legel ide-oda kalandozva. Olyan nagy ez a mezõ, hogy
2781 13| Egy rossz ráspoly, egy kalapács, egy fúró, amelynek rég
2782 4| nedvességeit. Nagyszélű szürke kalapja alól mosolygott ilyenkor,
2783 8| helyezkedtek el a kisasszony kalapján.~- Most már elföldelhetjük
2784 4| lassan előkereste a kerti kalapját, s ment gyönyörködni.~Május
2785 8| legyezõjével búcsút intett. Kalapommal szívesen üdvözöltem, mire
2786 2| haragoszöld színû fûbe. Mint egy kaleidoszkóp, úgy hatott ez a kis csodakert.
2787 6| másikban a kis kanári madarat kalitkában. A zsebében kötés volt,
2788 11| át a nagyobb utcákba. A kálvinista templom vasrácsos kerítése
2789 4| szalonkabátját, kiszedte a kályhából a kéziratok fekete, hamuvá
2790 2| üvegekben állanak a varázsló kamrájában.~- Azután menniök kell.
2791 6| kezében, és a másikban a kis kanári madarat kalitkában. A zsebében
2792 6| vette a gombolyítógépét, a kanárikalitkát, és imádkozva elment.~A
2793 12| kõkockás csarnokon, amelynek kandallójából a legfinomabb XVI. és XVII.
2794 11| bóbitás fejû szobalányok kandikálnak ki õszinte érdeklõdéssel.
2795 5| Ez régi dolog. Ezt már Kant is tudta. Idõ nincsen. De
2796 10| elmosódnak. A szavak, a hangok kaotikus zavarban bolyonganak a hallószerv
2797 15| zenében bizonyos kárpótlást kap. Ittak tehát elsõsorban
2798 18| hangokat adott a daxli, és kapált a sárga foltos fekete lábaival.
2799 18| már nem volt Zöldinek mibe kapaszkodnia. Rátérdeltek a kezeire.
2800 18| feszegették, amelyekkel görcsösen kapaszkodott a padasztal szélébe. Legalább
2801 10| amelyek úgyszólván semmiféle kapcsolatban nincsenek az agy fogalmaival.~
2802 12| vagyok képes. De a pénzemért kaphatok szép lányt. Hozzám adják
2803 12| úgy kellett volna, hogy õ kapja feleségül, de a vén zsugori
2804 8| ide, hogy tõled egy csókot kapjak, és arra kérlek, nézz a
2805 15| oboistát és fagottistát kapjon. Teljes zenekart akart,
2806 10| való öröklét egy darabját kapjuk.~Ekkor ismerjük meg az élet
2807 1| huroknak. Richard levegõ után kapkodott, de nem ébredt föl; azután
2808 18| osztályhoz fordult:~- Hármat fog kapni, ki akarja kiadni neki?~
2809 8| folytattam utamat a kis kápolna felé, amelyet kétszáz év
2810 3| önöknek, akinek a szeme káprázott; tudom, hogy legföljebb
2811 18| erõvel - mondotta -, akkor te kapsz!~Azután halálos csendben
2812 9| elpirultak, és szívdobogást kaptak a látásától.~- Ékszert fogunk
2813 7| jegyzékben, a belgyógyászatiról kaptuk. Nálunk lett boncolva a „
2814 18| akasztásról, mert egy új labdát kaptunk. Gáborral kettesben folyton
2815 18| után a leányok folyton a kapuban settenkedtek, és cukorral
2816 9| hozni fognak. A leány a kapuig kísérte a kisfiúkat, és
2817 9| hazahívnak.~- Siessünk.~A ház kapuja nyitva volt. Míg a folyosón
2818 14| pásztor~Az athéni temetõ kapujában koldusok ülnek. A lenyugvó
2819 2| ablakok hajlásában, vagy a kapuk faragásában és formájában
2820 12| arannyal való foglalkozás kapzsivá teszi az embereket. Ez menti
2821 2| intelligens emberfajták karaktere. Modorukban ugyanaz a világfias
2822 9| kulcsokat.~- Pedig négy arany karcsatja van, és hét gyûrûje van.~-
2823 9| fogunk neki hozni, arany karcsatot vagy gyûrûket - jelentette
2824 18| apám õrnagy, és hogy éles kardja van, tehát nem fog merni
2825 3| ember helyett azt az õrjítõ, kárhozatos félelmet, melyet ezer és
2826 5| hasonló esetekben nincs arra kárhoztatva, hogy összetett kézzel bámulja
2827 8| megrezzentek türkizes, arany karikafüggõi. De nem nézett reám. Könnyen
2828 8| A gyermeket tartotta a karjaiban. És elém tette az ágyra.
2829 9| szemeiket, és kiterjesztették karjaikat. Az idõsebb fiú azt állította,
2830 13| Azután megtapogattam a karjaimat, éreztem, hogy erõs vagyok,
2831 13| rángattuk Péter élettelen karjait, jött a legény mondani,
2832 18| és Ani erre lefogták Emma karját.~- Nem engedem, nem! - sikította
2833 15| körülmények között, mint a karmestere, eltávozott Kumpert is,
2834 15| nagy zenekarokról, híres karmesterekrõl!~Hogy kerültek itt össze,
2835 15| keményfejû, tehetséges, energikus karmesterrel együtt dolgozni. És a vastag
2836 15| határozottan ünnepelte az új karmestert. A régi muzsikusok a karzaton
2837 15| naponkint nyolc-kilenc deciig. A karmesterükrõl, Stoczekrõl, jobb nem beszélni.~
2838 13| állati kéjébe.~Egy ideig még karmolta a kezeimet, de igen erõtlenül.
2839 1| odaköltözött az ágyamhoz, és károgva a fülembe súgott iszonyú
2840 16| kabát alól, és összefonta a karokat a mellén. Azután egy posztóval
2841 8| állva, és felül, a hegyes karókba megkapaszkodva, a leány
2842 8| mezítelen. Itt fölemelt karokkal állt az egyik, ott a másik
2843 8| velök a szemöldökeit. Majd a karomat kérte.~Kimentünk a templomból.
2844 1| vaspálcákkal ütötték dühös káromkodások közben. Richard véres tajtékot
2845 18| beszéljek Emmával. Elhívta, karon fogta, és az udvar túlsó
2846 12| Sápadt volt, sok ezüst karos gyertyatartóban négyszáz
2847 9| és gyöngyökkel kirakott karperec.~Kérték Witmannét, mutassa
2848 8| kérdeztem -, hogy ez elég kárpótlás azért, hogy annyit kerestelek?
2849 12| bennük látni, hogy mindenért kárpótolva érzi magát, hogy az övé
2850 15| karmestert. A régi muzsikusok a karzaton hallgatták az elõadást.
2851 8| kicsiny, de nemes szépségû kastély bontakozott ki. Az ajtók
2852 9| mint az erdõ elátkozott kastélyának távoli világa, fénylett
2853 5| amelyeket ódon fõnemesi kastélyokban láttam.~Megkérdeztem a pincért:~-
2854 18| fogva. Így cipelték ki a katedrához, miközben a háta a padlót
2855 18| nyitva hagyott ajtót, a katedrára ment, és leült. Az osztályban
2856 11| jó, ha arra jõ egy század katona.~A délelõtt elmosódó és
2857 11| teherhordó szekér megáll a katonák miatt, és a kocsis visszagondol
2858 15| Bécsben vagy Pozsonyban talán katonakorukban, egyet vagy kettõt játszottak
2859 18| özvegyasszony, Gábor pedig katonatiszt.~ ~.oOo.~ ~ ~ ~
2860 14| felvette a seprõt, és ostobán kavargatta maga körül a port. Majd
2861 11| kikászálódik az aszfaltra.~8.~A kávéház ablaka elõtt most sietve
2862 11| halaknak.~2.~A szemben levő kávéházak ajtajai, amelyek nappal
2863 11| embernek, akkor szellőzött kávéházat és friss, kialudt, jókedvű
2864 5| Egyszer késõ éjjel vetõdtem a kávéházba. Ott ült egy asztalnál.
2865 4| Mikor reggel megitta a kávéját, és elolvasta a vidéki újságot,
2866 18| kilovagoltak. A szakácsné kávét adott, azután a konyhába
2867 12| amelyet csúnyaságukkal, kedélytelenségükkel fölkeltenek. Érzik, látják,
2868 18| tagadás, az elsõ pillanatra kedvem lett volna részt venni a
2869 8| petróleumlámpa alatt szomorúan, kedvesen integet felém, szentül hittem,
2870 12| adhatta meg neki. Undorodott a kedveskedéseitõl, az alázatoskodásaitól,
2871 8| vasútra, csodálatosan szépnek, kedvesnek láttam a várost, és fiatalnak,
2872 2| a világfias szívesség és kedvesség, amely annyira szokatlan
2873 11| találkozástól. Csakugyan, a leánykák kedvetlenek és sápadtak, és sietnek,
2874 18| sírni kezdett.~- Istennél a kegyelem! - szavalta Gábor. Irma
2875 18| a kisleány.~- A gyilkos kegyelemért könyörög! - kiáltotta Gábor
2876 13| és az ölnivágyás állati kéjébe.~Egy ideig még karmolta
2877 5| abszintes poharat olyan mohó kéjvággyal vitte a szájához, olyan
2878 11| idõ már felvilágosodott. A kékbõl átszürkült, megbarnult az
2879 8| amit láttam; barna szemeim kékesen fekete, idegen színben csillogtak.~-
2880 8| omlott el az ég tündöklõ kékségén az alkonyat narancsszínû
2881 9| már, hogy Witmanné tízkor kel, és ezért a szobájába nem
2882 12| kelengyéjét. Gyönyörû, drága kelengye volt. Skófium, násfa, szattyán,
2883 12| vasláda zárta a menyasszony kelengyéjét. Gyönyörû, drága kelengye
2884 6| és kérlelni kezdte, hogy keljen föl.~- Das ewig weibliche
2885 15| Gyönyört, eksztázisokat, kellemes izgalmakat, éspedig naponta.
2886 6| köszöntötte a leányt a varázsló. - Kellemesen lep meg, hogy halálom elõtt
2887 10| többé a nyomorúságos apró kellemességek, csak egy: a komoly, szomorú
2888 6| elmenni, az öreg arcotok kellemetlenül hat rám, és különben a koporsómat
2889 10| a szívben, amelynek nem kellenek többé a nyomorúságos apró
2890 10| irtózik a széltõl. Az izmok kelletlenül és tétovázva végzik munkájukat.
2891 11| fognak jönni, hogy korán kelni nõk miatt nem szabad, legfeljebb
2892 3| felébredek - mert korán kelõ ember vagyok - rémülve jut
2893 15| ifjúság vágyai és ábrándjai keltek életre az alkoholtól elzsírosodott
2894 8| de sietve.~Még aznap útra keltem. Mikor hosszú, hetekig tartó,
2895 15| saját zenéjük hallgatása keltett föl.~Hatalmas adagokat vettek
2896 10| úgyhogy azt a meggyõzõdést kelti föl, hogy a dolgoknak ebben
2897 2| sarokban liliombokor, óriási kelyhû fehér liliomokkal megrakodva.
2898 11| gesztenyés asszony begyújt a kemencéjébe. Vajon kik esznek reggel
2899 18| hogy általában különbek, keményebbek, merészebbek, mint én. Volt
2900 9| sajátságos formájú, füstösszagú kéményekig. Míg a nyár tartott, fürödni
2901 15| fiatalnak lenni, és ezzel a keményfejû, tehetséges, energikus karmesterrel
2902 6| selyemvánkosra. E pillanatban kis kendõben, futva, kipirulva és könnyezve
2903 4| észrevette a vért a kis doktor a kendőjén. Egyet gondolt. Előszedte
2904 17| rampinók, a szép, rojtos kendõs, karcsú lányok? És az idegenek:
2905 8| aranyakkal, fölálltam a kengyelben, és nagyot lélegzettem.
2906 6| asszony.~- Olyan biztos és kényelmes volt az ölében, hogy akár
2907 11| esetben zsíros, pirított kenyér és kis pohár törkölypálinka
2908 5| A huszadik század fiát a kenyérkereset lázas lótásfutása se tudja
2909 15| ilyesmirõl sohase esett szó. Kenyérkereseti ügy volt a szemükben a dolog,
2910 18| de mégis mintegy delejes kényszer hatása alatt, a lábléc szélein
2911 15| nemtörõdömségével az ambíciókat, ez kényszerítette rá õket az ivásra, arra,
2912 8| volt. Közelebb léptem. Nem kép volt, hanem az igazi grófkisasszony.
2913 8| megjelent a grófkisasszony képe. Elõször halványan derengve,
2914 8| ráakadtam a kisasszony egy képére, amely jobban tetszett minden
2915 12| bátorságot, erre nem vagyok képes. De a pénzemért kaphatok
2916 15| nyilvánvaló volt. A technikai képesség hiányzott valamennyiükbõl.
2917 12| cukrászok nem voltak. Szóval képzelheti, hogy Schmith hogyan gyûjtötte
2918 12| dolog, amit csak el tud képzelni. Ez vigasztalta Évát is.
2919 9| ható, rémes hang, minden képzelõerõt felülmúlt, de éppen emiatt
2920 13| emiatt is az apámmal, aki azt képzelte, hogy az õ szangvinikus
2921 5| Talán így került be az idõ képzete az ember agyvelejébe. Talán
2922 15| mûveletlen emberek és egészen kis képzettségû zenészek voltak, éreztek
2923 18| dolgot. Irma azonban az õ kérdéseire is néma maradt, mire a sarokba
2924 8| elõvette a kis tükrét, mintha kérdésemre választ keresett volna benne,
2925 16| öreg csak azután felelt a kérdésre, amikor már nagy nehezen
2926 15| muzsikusokat illeti, nekik errõl a kérdésrõl nem volt határozott véleményük.
2927 12| amikor Margit megismételte a kérdést:~- Mikor volt, mikor? -
2928 4| kezdett gondolkodni erről? - kérdezheti minden józan ember. Nos
2929 5| az orvosi foglalkozást, kérdezõsködött az egyetemrõl. Elbeszélgettünk,
2930 8| az átoktól! - mondottam.~Kérdõleg nézett reám.~- Egy könnyet,
2931 18| tanító szemlét tartott a kéredzkedõk fölött, végre kiszólított
2932 4| leányt, akinek szabályos és kerek volt a válla, izmos a háta (
2933 6| öregasszony, lassan topogott arra. Kerekes gombolyítógépét hozta a
2934 17| árnyékok, zsákokkal.~- Mit keresek én itten, és mit bánja az
2935 17| hajtani. Valószínû, hogy keresgélnék kijárásokat, ablakok után
2936 14| legeltette az én fiam a kereskedõ birkáit. Szeretett pásztor
2937 17| mind talán? A sok olasz, a kereskedõk a gondolások, rampinók,
2938 14| pásztor volt egy gazdag kereskedõnél. A birkáit õrizte. És ott
2939 12| szeretetét vagy a barátságát keresnék. Kívül hideg a bõrük, mint
2940 8| kárpótlás azért, hogy annyit kerestelek? Te elbújtál, és azt akartad,
2941 8| Megérkezve hosszú ideig hiába kerestem a kisasszonyt; bejártam
2942 9| amit annyi fáradsággal kerestünk - jelentette ki a másik.~
2943 8| ezernyi és ezernyi elpusztult kérész. A tegnapi vagy a tegnapelõtti
2944 8| felszíne fölött, és idõnként kérészek repültek el a part mentén
2945 12| hóhért, ajkain a kegyetlen, keresztény gondolattal: „Wenn ich diesen
2946 8| Egyszerre váratlanul egy folyó keresztezte az utunkat. Most megállottunk,
2947 8| meg is állottam. A kerítés keresztfáján állva, és felül, a hegyes
2948 13| kiemeli az ablaküveget, keresztülhasítja a függönyt, és bemászik
2949 17| egy tapétaajtót nyit ki. Keresztülmegyünk egy más szobán. Ez egy széles,
2950 7| volna az édesapja miatt.~Keresztülment a nagy folyosón, és még
2951 15| kettõt-hármat tartott meg. Aztán keresztülvitte a városnál, hogy emeljék
2952 7| rövidlátó szemei elõtt fekete keretû csíptetõt viselt.~- Bocsánatot
2953 3| hogy ismeretlen félelem kerít mindjobban a hatalmába,
2954 11| kálvinista templom vasrácsos kerítése elõtt megjelenik két feketeruhás
2955 8| elkísértem. Átvetettem magam a kerítésen. Elhagyottak voltak az utak,
2956 2| színében.~A kert végében, a kerítéssel szemben egy kis ház gubbaszkodott.
2957 5| témájában a másodpercek kérlelhetetlen egymás után való lepergését
2958 6| lehajolt, megölelte, és kérlelni kezdte, hogy keljen föl.~-
2959 4| virágocskát. Néha majdnem hangosan kérlelte:~- Ne haragudjon reá; csupa
2960 8| Hideg volt. Megállt egy kertajtó elõtt, a kezét nyújtotta.
2961 2| akkor idejön: lefekszik a kertbe.~És akkor minden virág leánnyá
2962 8| pirosló aranyporában. A kertek virágai minden illatukat
2963 9| gyöngyökkel kirakott karperec.~Kérték Witmannét, mutassa meg nekik
2964 5| amikor egy orvosi lapot kértem. Megszólított. Dicsérte
2965 4| vidámsággal sétált végig a kerten, bicegve, görcsös botjára
2966 4| nyugodtan, lassan előkereste a kerti kalapját, s ment gyönyörködni.~
2967 17| ezen az ösvényen a régi kertünkhöz érek. Hátul a kiskapuhoz! -
2968 17| fekvő, halott nőt.~- Hogy kerül ide ez a hulla?~Nem merek
2969 18| vágatott.~A házunk az ötödik kerületbe tartozott, emiatt ide, a
2970 17| Menjek fel? Mit akarhat? Hogy kerülhet ide?~De hiszen ez nem is
2971 10| A verekedésbõl gyõztesen kerülni ki, véres fáradtság után
2972 9| honnan veszed?~- Van anyának, kérünk tõle.~- Nem ad.~- Az üvegszekrény
2973 9| boszorkánykonyhájukat. Nyilak, gumipuskák, kések, fogók, kötelek és csavarok
2974 9| az egyik kis üvegfalat a késem nyelével, és több zaj nem
2975 18| sétáltak együtt. Sokszor nagyon keserû volt a szívem emiatt.~A
2976 9| odaugrott az ágyhoz, és késével a mellébe döfött. Az asszony
2977 12| vásárra ment Schmith. Lõcsérõl Késmárk egynapi kocsiút. Gyönyörû
2978 12| decemberében, nyolcadikán, a késmárki vásárra ment Schmith. Lõcsérõl
2979 4| és kiadja: József.~Azután késő éjszakáig írt.~ ~Harmadik
2980 2| mozgékony, okos szemükön a késõn érõ, intelligens emberfajták
2981 7| nevû hullát, s ha igen, készítettünk-e belõle elõadási csontvázat.~
2982 5| Felkötöm a kötényt, felhúzom a kesztyûket. - Alszik? - Jó! - Az érverés
2983 18| ujjongtak. Mi Gáborral nyugodtan készülõdtünk.~- Te vagy a bíró - kiáltott
2984 6| amely a varázsló számára készült.~- Én foglak megfürdetni,
2985 15| számára a saját mûvészetének, készültségének az élvezése szerzett. Remekül
2986 10| esztendõ alatt ez körülbelül kétmillió évet jelent. Föltéve, hogy
2987 16| márvány boncolóasztalon kétolyan hosszú ember is elfért volna.
2988 11| becsületes fénnyel. A villamosok kétségbeejtik, és a sok, sûrû sínpár az
2989 8| hogy miért nem alszik, kétségbeesett némasággal borult reám.
2990 1| csöndet.~Az édesapám egyszer kétségbeesve rákiáltott:~- Richard! Te
2991 6| A varázsló apja rendelte kétszázhuszonöt forintért; a gavalléria
2992 8| kérdeztem.~Hirtelen gonoszul kétszer is igent intett a fejével.~-
2993 18| egy eleven macskát vágott ketté a nagy konyhakéssel. Ez
2994 18| labdát kaptunk. Gáborral kettesben folyton duplexot játszottunk.~
2995 8| voltak sötétítve. Végre kettõs ajtóhoz értünk. Egy apró
2996 15| katonakorukban, egyet vagy kettõt játszottak már valamennyien.
2997 15| többieket nyugdíjaztatta. Alig kettõt-hármat tartott meg. Aztán keresztülvitte
2998 18| az iskolában kellett ülni kettõtõl négyig, és délelõtt is nyolctól
2999 8| akkor átlátszó fehér lesz a keverék, de ha nem, akkor elsötétedik.
3000 7| gyorsan fizetett. Miközben már kevésbé izgatottan, sõt bizonyos
3001 9| elrejtõzni.~Különben a házban kevesen törõdtek velük. Az elsõ
3002 8| annál jobban essék a csókod. Kevésre becsülnélek, ha ily körülmények
3003 6| az én ölembe.~- Egyenes, kevésszavú ember volt, úgy tudott haragudni,
|