10-beleb | belee-ebred | ebres-essek | essen-gerin | geszt-hulla | hullo-keves | kezde-latna | latne-megri | megro-omlot | on-rival | rohog-szoho | szoka-uvegu | uvolt-zugol
Rész
3004 10| mint kifejlett erõs férfi kezded, és nagy gondot fordítasz
3005 11| bizonyos õrködõ hatalmakat kezdenek reprezentálni, akik minden
3006 10| titkokat. Az a hibás és kezdetleges ismeret, amelyet a látásunkkal,
3007 2| városban. Alacsonyak és kezdetlegesek voltak, de vagy az ablakok
3008 5| már eltûnt nála mindez a kezdetlegesség - mondjuk, az emberi faj
3009 8| e pillanatban könnyezni kezdettek. Mintha ezer és ezer gyémántcsepp
3010 9| szemük. Mind a ketten ütni kezdették. A leány most már teli szájjal
3011 5| ahová egy idõben jártam - kezdettõl fogva feltûnt nekem a sebész.
3012 5| mosom a kezemet, kiadom: kezdjék az altatást. Felkötöm a
3013 5| tizennégy-húsz évek között kezdõdik. Nem nehéz belátni, hogy
3014 11| tovasuhanásában az ébredő város első kezdődő, bátortalan szívdobbanásait.~
3015 9| elverte az éjfélt, készülõdni kezdtek. Meggyújtották a kislámpát,
3016 16| a dologról.~Végre tolni kezdték a kis kocsit kifelé. Az
3017 8| és mind a ketten dolgozni kezdtünk. Meddig ástunk, nem tudom.
3018 7| kérem, a költségeket a kezeimhez lefizetni, mennyi is, doktor
3019 18| kapaszkodnia. Rátérdeltek a kezeire. A lábain négyen ültek,
3020 6| És a finom, nõies, vékony kezeirõl le fognak esni a szép körmei.~-
3021 18| lógott. Eleinte hadonászott a kezeivel, és vékony kis fehér harisnyás
3022 6| megérkezett a tiszta gallér és kézelõ. Kicserélte õket a régivel,
3023 6| kisfiút tiszta gallérért és kézelõért. Addig is átvizsgálta a
3024 16| zománcos rendjelet, kihúzta a kézelõket a kabát alól, és összefonta
3025 15| kisdobot és a triangulát kezelte, abban volt valami elõkelõ
3026 13| megijedt. Beleharapott a jobb kezembe, mire én a bal kezemmel
3027 5| öregszünk!”~S itt egy érv van a kezemben. Azt mondtam, hogy ez az
3028 8| hevesen reákapcsolódtak forró kezemre, azután belebbent az ajtón,
3029 18| megfogták a két lábánál és két kezénél fogva. Így cipelték ki a
3030 8| integetett, hogy jó tesz, azután kézenfogott. Egy sor szobán mentünk
3031 4| mondta -, mennünk kell. ~És kézenfogta a fiút.~ ~Második mese~Józsefnek
3032 2| fakerítés; olyan sûrû, hogy a kezet rajta bedugni nem lehetett,
3033 9| hátrahanyatlott, és a jobb kezével a levegõbe hadonászott.
3034 6| hamarosan megfésülködött kis kézi tükrében, elrendezte az
3035 13| másat, továbbá egy csorba kézifûrész. Ezekkel akarta õ megfúrni
3036 4| egy napon tűzbe dobta a kéziratait, kivasaltatta a cilinderét,
3037 4| asszonyok megvetését, és vaskos kéziratcsomókban szürke elméleteket dolgozott
3038 4| kiszedte a kályhából a kéziratok fekete, hamuvá lett roncsait,
3039 8| arcát is. Jobb kezében kis kézitükröt tartott, és merõen nézte
3040 12| Sünder das ewige Leben.”~Két kézre fogtam a fatális, nagy,
3041 14| közben. A seprõ meg jár a kezükben le, fel, jobbra, balra;
3042 5| kárhoztatva, hogy összetett kézzel bámulja a szenvedést okozó
3043 6| varázslóról, aszerint, amint ki-ki elõtt másnak mutatkozott,
3044 6| elõtt másnak mutatkozott, és ki-kivel másképpen és másképpen bánt.~-
3045 5| fölkelt a székrõl, és szinte kiabálva folytatta.) Ez a jövõ embere,
3046 4| női nem bűnei.” Írta és kiadja: József.~Azután késő éjszakáig
3047 5| Nyugodtan mosom a kezemet, kiadom: kezdjék az altatást. Felkötöm
3048 15| beküldte Budapestre, és kiadták. Örömnap volt ez valamennyiüknek.
3049 18| Nyilvánvaló volt, hogy kiállították. Odamentem hozzá. Szerettem
3050 17| Jézus Krisztusom!~Ez a húgom kiáltása. A félelem szorítja a torkát,
3051 10| tétovázva végzik munkájukat. A kiáltásokra összerázkódik a test, és
3052 17| Mi ez, kihalt ez a város?~Kiáltok:~- Hó, hóó!~A hangom visszhangzik
3053 18| készülõdtünk.~- Te vagy a bíró - kiáltott Gábor -, én vagyok a hóhér.
3054 18| szerettem volna látni! - kiáltottam.~- Örülj neki - mondta apám -,
3055 11| szellőzött kávéházat és friss, kialudt, jókedvű pincéreket talál.
3056 5| gondolata. Segíteni fogok rajta.~Kibérelek egy óriási termet mûtõteremnek.
3057 4| hiszen én egy óráig is kibírom egyik oldalamon.~Tényleg,
3058 15| után a süllyesztõk alatt kibotorkáltak az utcára, és nemsokára
3059 2| le nem fekszik, és akkor kibújnak, végigjárják a szobákat,
3060 11| a sínek nyílásai közül kibukkan, összesûrûsödik, és áldozatokra
3061 4| magában, amikor a hideg vízből kibukkant, és szívdobogva, acélos
3062 13| bátorságomtól... azután hirtelen kicsaptam az ajtót.~Két lépéssel a
3063 6| tiszta gallér és kézelõ. Kicserélte õket a régivel, sietõsen
3064 5| vágy nélküli életkedve, kicsinyeskedõ éleselméjûsége. Ez az ember
3065 4| elméleteket dolgozott ki az ő kicsinységük mivoltáról. Emellett majd
3066 17| akit isten tudja, hogy kicsoda hagyott itt e sivár magányosságban,
3067 2| ott laknak a rablók is.~- Kicsodák? - kérdeztem.~- A rablók,
3068 9| az lassanként mindjobban kiderült.~A fiúk a szomszédba jártak
3069 5| befejezze munkáját, a mûvész kidolgozza terveit, az apák felneveljék
3070 8| piros, néma ajkai között kidugta a nyelvecskéjét és megnyalta
3071 15| volna nekik a város, ha kiegészítette volna a zenekart, ha érdemes
3072 10| szereztünk a létrõl, most kiegészítõdik, kijavítódik. Mert alkalom
3073 7| is magyar, pedig tiszta kiejtéssel beszélt. Erõsen rövidlátó
3074 13| izgalmaknak.~Hallhattam, hogy kiemeli az ablaküveget, keresztülhasítja
3075 12| tette a feleségét; kifogta, kiemelte az életbõl, mint a horgász
3076 18| Juci kinyitotta a kaput, és kiengedte a kutyát.~A következõ napokban
3077 15| volt zárva, azután, mikor kiengedték, mindjárt pályázott. Állítólag,
3078 17| sejteni se lehet, hova fogok kiérni, mit fogok látni, hol fog
3079 17| mint a cukros tej!~Végre kiértem a San Marco térre. Üres
3080 6| belõle a varázslót. Egészen kifáradt szegényke a nagy erõlködésben.~-
3081 10| ítéletekben éppen annyira kifejezhetlen ez az igazság, mint amennyire
3082 10| hogy az ópiumszívást mint kifejlett erõs férfi kezded, és nagy
3083 5| nézzük meg, mire a pszichéje kifejlõdik: már az idõ behálózza agyvelejét.
3084 18| leszorítottuk a földre, és hanyatt kifeszítettük. Gábor pedig konyhakéssel
3085 15| okuk rá. Már maga a zene is kifinomítja és érzékennyé teszi az idegeket.
3086 12| magáévá tette a feleségét; kifogta, kiemelte az életbõl, mint
3087 9| tömlõt, a billentyûket.~Kifogyhatatlanul érdekelte õket a fájdalom
3088 6| nekifeküdt a koporsónak, és kifordította belõle a varázslót. Egészen
3089 7| bíztatott: talán a csontjait kifõzték, és csontvázzá állították
3090 12| Kívül hideg a bõrük, mint a kígyóé, és izzad a kezük, de belül
3091 9| színes tüzei egymás után kigyúlnak. Azután drótokkal csavarták
3092 9| kinyitották az ablakot, és kihajoltak a langyos májusi éjszakába.
3093 8| megborotválkoztam és átöltöztem. Amikor kihajtattam a vasútra, csodálatosan
3094 5| Megcsinálom a nyílást, kihajtom a csontléket. Az agyhártyánál
3095 8| könyvben. Hellyel kínált, kihallgatott, és soká vizsgálta az arcomat,
3096 10| és az értelmetlenségeket. Kihelyez bennünket a tér béklyóiból,
3097 15| semmit se tudott belõle kihozni. Kumpert nem volt szorgalmas
3098 6| száját, amely már kezdett kihûlni, rátétette a fedelet, és
3099 1| hideg rettegés.~Richard kihûlt teste összezsugorodott a
3100 18| lett volna részt venni a kihúzásban, de rögtön eszembe jutott,
3101 8| mert nem akarok fejfájást.~Kiittam a maradék feketekávét, eldobtam
3102 17| Valószínû, hogy keresgélnék kijárásokat, ablakok után a poros fojtó
3103 10| létrõl, most kiegészítõdik, kijavítódik. Mert alkalom nyílik megismerni
3104 10| új féregnek pedig ismét kijut egy pillanat.~A lét esszenciája
3105 11| begyújt a kemencéjébe. Vajon kik esznek reggel gesztenyét?~
3106 5| kiszedem az idõt.~Egyszerûen kikanalazom az emberi bánat átkozott
3107 11| egy párat, és nagy nehezen kikászálódik az aszfaltra.~8.~A kávéház
3108 8| vállaival elõrehajolt. Azután kikeresett szoknyája zsebébõl egy kis
3109 9| természetû, puha, szõke nõ - kikergette õket. Kissé félt a fiaitól,
3110 14| szerelmes lányok közé, kiknek az alsó teste olyan, mint
3111 4| nagy felelést helyezett kilátásba, és ő nem törődött többé
3112 8| virágai minden illatukat kilehelték, és a rózsák sóhajtása ott
3113 12| iránti szerelme inspirálta. Kilencedikén és tizedikén volt a vásár.
3114 5| Az ember, ugyebár, amikor kilépett az óvilági majmok sorából,
3115 3| konyhából jönne. Valóban, amikor kiléptem, betöltötte az egész konyhát
3116 9| az ablakból a párkányra kilépve, bejött a nyitott ablakon.~
3117 18| kimozdították. Végre sikerült kilökni a földre. Itt újra megkapaszkodott.
3118 8| öltözött. Kocsit hozattunk, kiloptuk a koporsót a sötét lépcsõházon
3119 18| volt az udvar. Apa és anya kilovagoltak. A szakácsné kávét adott,
3120 11| az Üllői útról fáradtan, kilumpoltan, de könnyű fejjel beérkeztünk
3121 2| tanítványai és rabszolgái.~- Õk kimennek rabolni a városba. Ilyenkor
3122 4| franciás fűző is végképpen kiment a divatból. (Ezt csak azért
3123 18| a nagy, erõs ember. Majd kimerülve újra abbahagyta, és lihegve,
3124 18| Legalább öt percig tartott, míg kimozdították. Végre sikerült kilökni
3125 15| mert igazán semmi mód nem kínálkozott reá, hogy az ivást abbahagyhassák.
3126 8| egy nagy könyvben. Hellyel kínált, kihallgatott, és soká vizsgálta
3127 8| nézett, és az ajkai csókot kínáltak.~- A csókodat még nem fogadhatom
3128 4| puskája, órája - a legdrágább kincse -, ólomkatonái és más ilyen
3129 2| szívében.~- És elviszik a kincseiket a varázslónak.~Mintha valami
3130 9| szaladva mennek a leányhoz. A kincseket a padláson fogják elásni
3131 9| és eltûntek, zsebeikben a kincsekkel.~- Még iskola elõtt!~- Jó!~-
3132 15| izzadt, hogy a tanítványai kinevetik az érthetetlen, komikus
3133 12| bajáért, a féltékenység kínjaiért, a sok munkában eltöltött
3134 5| a fõ, kolléga úr? Miért kínlódik az ember? És miért eszik?
3135 15| tudtak németül. Állandóan kínlódott, izzadt, hogy a tanítványai
3136 1| kertben. Az alvókat nehéz, kínos álom lepte meg. Csikorogtak
3137 5| beszédbe. Az embernek, amint kinõtt a gyermekkorból, társává
3138 9| erõsen önzõ. A férjét sohase kínozta, de egy bizonyos fokon túl
3139 4| pünkösdi rózsa meghozta az első kinyílt virágot. Ugyanezen a napon
3140 11| válnak. A szembenlévõ patikát kinyitják, és köhögõs betegek ácsorognak
3141 8| Tessék fölkelni.~Nem tudtam kinyitni a szemeimet. Halálos fáradtság
3142 9| Majd fölkeltek az ágyból, kinyitották az ablakot, és kihajoltak
3143 8| Térdig mezítelen lábait kinyújtotta, és megilletõdve nézett
3144 9| kalandjaikat, még a bagoly kínzását is.~- Csak ezért érdemes
3145 3| felém.~Mintha egy halálra kínzott kicsi gyerek nyöszörögne.
3146 9| szobájukba, megmosták kezeiket, kiöntötték a vizet, de átöltözésre
3147 18| alezredes. Elõrehúzta a copfját, kioldozta a rózsaszínû pántlikát,
3148 9| lábait, a csõrét, és így kipeckelve, sokáig, szótlanul bámulták.
3149 17| bánja az öcsém, ha valakit kirabolnak!~A zsákosok hosszú sorban
3150 18| felakasztottak, mert meggyilkolta és kirabolta az utasát. Hosszan le volt
3151 17| napsütötte falon az arca kirajzolódik, inkább ahhoz a torreádorhoz
3152 8| mindinkább világosan és kirajzolódva. A varázsló csóválta a fejét,
3153 8| hideg holdfény pontosan kirajzolta fekete, boglyas hajának
3154 9| rubintokkal és gyöngyökkel kirakott karperec.~Kérték Witmannét,
3155 12| sokkal nagyobb urak voltak. A királyok is, a fõispánok is, a városbírók
3156 1| falhoz vágott engem, és kirohant a szobából.~Lázasan feküdtem
3157 11| felfrissülve, elevenen és kirózsaszínesedve. A diákok a sarkon nem gyõznek
3158 1| egy iszonyút nyögött, és kirúgta az ágy fenekét. Állati nagy
3159 8| hogy megnézzem, mi van a kisasszonnyal. Nem várt, nem tartotta
3160 8| azután fölálltam. Odaléptem a kisasszonyhoz, és átöleltem. Néma szép
3161 8| hosszú ideig hiába kerestem a kisasszonyt; bejártam a mezõket, országutakat,
3162 4| ROSSZUL VÉGZŐDNEK~Első mese~A kisdiák buzgón tanult. Sorra vette
3163 15| És ahogy a cintányért, a kisdobot és a triangulát kezelte,
3164 9| kacérkodott is vele. A hivatalnok kísérgette, meglátogatta, teát kapott
3165 9| fognak. A leány a kapuig kísérte a kisfiúkat, és megcsókolta
3166 8| vizsgáltuk. Folyton az az érzés kísértett közöttünk, hogy a jövõnk
3167 17| ha nem is látok senkit. Kisétálok a világból, ha akarok. Fáradt
3168 17| nem másztam már kötélen, kisfiú korom óta!~Mégis fölérünk
3169 9| leány a kapuig kísérte a kisfiúkat, és megcsókolta a kezeiket.~
3170 1| öcsémrõl, a szõke, piros képû kisfiúról, akinek sötét szemei mindig
3171 6| magának, aztán elküldött egy kisfiút tiszta gallérért és kézelõért.
3172 5| stádiumokon, melyben a mai kisgyerek, sõt a kész ember van. Éppen
3173 6| egészen szomorú, ráncos és kisgyerekes volt a sok ópiumtól, cigarettától
3174 5| szemüvegévé. Valóban így van. A kisgyereket egyáltalán nem bántja az
3175 1| jöttek borzasztó éjjelek. Kishúgaim álmukból hangosan fölsírtak.
3176 8| nyelvével az ujjait, és kisimította velök a szemöldökeit. Majd
3177 17| kertünkhöz érek. Hátul a kiskapuhoz! - Mindegy, nincs okom félni,
3178 9| kezdtek. Meggyújtották a kislámpát, a fiatalabb Witman fiú
3179 8| fiad lennék, s te nekem kislányom.~Fölvillanó szemekkel integetett,
3180 18| nem akarok - nyafogott a kisleány.~- A gyilkos kegyelemért
3181 8| és fiatal volt, mint egy kisleányé. Az írószereket kérte:~-
3182 4| Margitkának; megnézem a kismamát, és megnézem a dédunokámat.~
3183 18| Szerencsére megkapaszkodott, és kiszaladt az ajtón. A tanító halkan
3184 8| parthoz kormányoztam hát, és kiszálltam. Harmatos, selymes fûben
3185 8| kormányoztam a csónakot, kiszálltunk, és gyalog vittük tovább
3186 13| reszkettek, és a szájam kiszáradt. Lehasaltam a padlóra, és
3187 18| kéredzkedõk fölött, végre kiszólított egyet, és kezébe adta a
3188 9| kipirult arccal, mélyen aludt, kitakarták és megcsókolták, azután
3189 12| tükrös szíveket, amelyeknek kitalálására felesége iránti szerelme
3190 18| Zöldi lehajtott fejjel kitámolygott. Szladek, mint jól végzett
3191 3| nyöszörögne. Mintha valami kitépett szárnyú vén bagoly üvöltene
3192 1| undok kamasz, pénteken kitépte az udvaron a fiatal fákat,
3193 3| feleségem e nap után két hétre kiterítve feküdt.~ ~
3194 9| behunyták a szemeiket, és kiterjesztették karjaikat. Az idõsebb fiú
3195 1| ujjaddal valahová, menten kitört az elrejtõzött szörnyû bömbölés.~
3196 4| mese~A kis doktor, miután kitüntetéssel letette a harmadik orvosi
3197 15| a szerb király egy ízben kitüntette. Errõl senki sem tudott,
3198 4| amelyet eddig nem tudott kitűnőre, csak jóra. Azután becsukta
3199 3| mindenem hideg. Az izzadtság kiüt a homlokomra.~S e pillanatban
3200 7| méltóságos úrral.~Az igazgató kiüzent, hogy csak pár percig fogadhatja,
3201 10| maga az élés.~Õk elevenen kiugranak az ágyukból, amelyben álomtalan
3202 3| elfeledtem eltakarítani. Kiugrom az ágyból, és a konyhába
3203 4| megigazította a csavarokat. Azután kivágta a vérfoltot, és egy apró
3204 12| legszebb lányt kellett neki kiválasztani. Az ilyen emberek egyszerre
3205 18| dugtak, és este az apám kivallatott. El kellett mondanom az
3206 15| helyi lap azt írta, hogy kiváló tehetség volt, és hogy a
3207 7| csontú hullákat szokták kiválogatni, az én apámnak pedig hatalmas
3208 7| mire az idegen hirtelen kíváncsi lett az anatómiai tanulságokra.
3209 17| sokaságán át. Nem zúgolódom, kíváncsian és érdeklõdéssel nézek szét.~-
3210 17| Jó, tehát csak nem fogja kívánni, hogy ez az állat maga miatt
3211 8| Sok fárasztó és türelmet kívánó munka, sok üres, hosszú
3212 18| mondta dühösen Gábor.~Gábor kívánsága nem teljesedett. Másnap
3213 12| szervírozásban is, de rögtön kívántam hallani, amikor Margit megismételte
3214 8| megérdemelnénk, mert senkit nem kívánunk mást, és gyermeket akarunk,
3215 4| tűzbe dobta a kéziratait, kivasaltatta a cilinderét, a szalonkabátját,
3216 15| 90-es évekrõl van szó - kivétel nélkül hangos kiabálással
3217 15| elsõre lejátszani soha, kivételesen se tudta. A hegedûnek magas
3218 12| Az egész város ott volt, kivéve Paul Walterékat. A bíró
3219 11| pár pillanatra a látóhatár kivilágosodásában, a köd megvastagodásában
3220 2| temetõben; sehol egy élõ lélek kívülünk.~Visszaindultunk. Szótlanul
3221 4| járt. Már senki se hordta a kleodemeródot, még öreg asszonyok sem,
3222 7| azzal bíztatták, hogy a klinika eltemeti. Most én utánanéztem
3223 7| kétségtelenül meghalt, mégpedig a klinikán. Az anyám, aki nagy nyomorban
3224 10| megismerhetlen az érzékek útján. Egy kockáról, amelyet csak láttam, de
3225 18| Részint mezítlábasok, tarka kockás ingekben, mások meg bársonynadrágban
3226 10| örökkévalóságba lendítõ hosszú gyönyör kockázatát. Pedig a kockázat olcsó,
3227 10| öröklétet vitéz és nemes kockázattal.~Le kell mondaniok, hogy
3228 9| feléjük jött mosolyogva, kócosan, de üde, hangos nevetéssel,
3229 16| fölvágjuk a hasatokat, és kócot tömünk belétek, nehogy csöpögjetek. (
3230 2| söpörték és öntözték a földet. Kocsikeréknek nyoma se látszott.~Az utolsó
3231 2| könnyedén szöktek fel a kocsira. A kocsis a lovak közé csapott.
3232 18| olvastam az újságban, hogy egy kocsist felakasztottak, mert meggyilkolta
3233 13| embert. Péter volt, a tavalyi kocsisunk. Olyan szûk mellû, beesett,
3234 12| Lõcsérõl Késmárk egynapi kocsiút. Gyönyörû holmit vitt magával,
3235 15| az utcára, és nemsokára a kocsmában borospoharaik mellé ültek,
3236 11| néznek egymással, most a ködben és a reggelben eltávolodnak,
3237 11| délután összeszedelõzködõ ködfátyolaiba. A gesztenyések tûzhelyeirõl,
3238 11| Dezsõnek~1.~Ha hideg és ködös téli reggeleken, amikor
3239 11| szembenlévõ patikát kinyitják, és köhögõs betegek ácsorognak a márványos
3240 16| filozofálni kezdett:~- Köllött ez neki! Most elbújhat velük
3241 8| szívembe egészség és tisztaság költözött, minden, amit magam körül
3242 7| mint én... És az intézet költségeit megtérítem...~Az igazgató
3243 7| Majd lesz szíves, kérem, a költségeket a kezeimhez lefizetni, mennyi
3244 8| nézzen be, és ha alva talál, költsön fel, mert nem akarok fejfájást.~
3245 16| Nagyszerû dolog lesz. A kölyök ki fogja mereszteni a nagy
3246 4| Józsefet a nőgyűlölettől. Königsberg azonban nem tudta megmenteni.
3247 4| tudta megmenteni. Mert ő Königsbergben élt.~A Józsefek - íme az
3248 8| Egy könnyet, egyetlenegy könnycseppecskét kell sírnod miattam. És
3249 8| menni, és megvizsgáltatom a könnycseppet, mert ettõl függ minden.
3250 9| ernyedt, lusta és mégis könnyed mozdulatokkal. Egész éjszaka
3251 15| abban volt valami elõkelõ könnyedség és nagy rutin. Tisztelték
3252 18| padlótól, ahová odanyomták. A könnyei csurogtak a kabátján. Véreset
3253 12| Mert be kell vallanom, a könnyeire dolgoztam.)~Azután mind
3254 8| ha egyszer látni fogod a könnyeit, akkor hozz belõlük nekem,
3255 8| Imádkozni fogok, hogy a könnyem jó legyen, és hogy a szívem
3256 7| jól látta, hogy az úrnak könnyezik a szeme, és õ maga is kötelességszerûen
3257 8| úgy tetszett, hogyha most könnyezne, könnye jó könny lenne.~
3258 10| mondani. A szemek gyakorta könnyeznek, a fül zúg. A tárgyak, az
3259 8| kisasszony szemei e pillanatban könnyezni kezdettek. Mintha ezer és
3260 8| délben. A kisasszony szemei könnytelenül bámultak a gyerekre. Hazajöttem
3261 8| Mintha a testem egészen könnyû, csaknem súlytalan lett
3262 17| tetszik, de most, amikor olyan könnyûk a lábaim, és tiszta a fejem -
3263 6| varázsló megtámaszkodott a könyökére, mert eszébe jutott, hogy
3264 18| A gyilkos kegyelemért könyörög! - kiáltotta Gábor kipirulva -,
3265 10| világosság, amely reggelenként könyörtelen ismétlõdéssel megérkezik,
3266 2| ült a rendes padján, egy könyv olvasásába merülve. Köszöntünk
3267 8| görnyedve olvasott egy nagy könyvben. Hellyel kínált, kihallgatott,
3268 9| meleg májusi délutánban, könyvek nélkül indultak az iskola
3269 12| Itt ült a kékfestõk és a könyvkötõk céhmesterei között, mint
3270 13| számadások állnak. Én akkor már a könyvtárba lopóztam át. Most már csak
3271 5| elnémul a zaj. Felöltöm a köpenyt, a lábamra húzatom a gumicsizmákat.
3272 2| toronykötélen ereszkednek le. Barna köpenyük alatt egy kis olajlámpát
3273 13| bordái ropogtak. Erre lihegve köpködni kezdett, mint egy varangyosbéka.
3274 16| meglátod.~Vanja lábujjhegyen körbejárta a szobát, kinézett a boncolóterembe
3275 14| kentaur lányok messzirõl köréje gyülekeztek. A sötétségbõl
3276 17| a tapogatózáshoz, talán körmeimmel ásnám a falat, véreznének
3277 8| meg kell ásni a sírt. A körmeinkkel, mert nincs más ásószerszámunk.~
3278 15| muzsikáról beszéljenek. A környezet, amelyben éltek, a cigányokat
3279 11| sorozatát, amelyek a kút köröndjénél játszódnak le, senki sem
3280 4| azt se lehetett látni: köröskörül csak víz volt. Haragoszöld
3281 5| készen van. Az idõsejteket körüladatom egy tálcán. Azután bevarrom
3282 1| Ó, milyen utálatos volt.~Körülállottuk és sirattuk Richardot, a
3283 18| meghúzta a kötelet, a végét körülcsavarta egy gerendán és megkötözte.
3284 8| mintha kihalt volna a ház. Körüljártam az épületet. A hátsó homlokzaton
3285 13| én lenyomtam a földre, és körülkaroltam a térdemmel, úgyhogy a bordái
3286 5| mennyire számolni tud a körülményekkel, mennyire megalkuszik az
3287 11| sietve, de halkan érkeztek. Körülnéznek és továbbgördülnek. A lámpásaik
3288 9| légi asszonyok imbolyognak körülötte, és a hátukkal és mellükkel
3289 17| tudom, nem látom, mi van körülöttem.~Csak az apám hangját hallom:~-
3290 8| sötét volt és csillagtalan. Körülöttünk néma, nagy földek lapultak
3291 11| összeszûkül, mert a házak, mintha körülsorakoznának, egyenként láthatóakká válnak.
3292 11| burkolózik, valahonnan a Múzeum körútról vagy az Üllői útról fáradtan,
3293 10| válnak.~A gyönyör eltünteti a körvonalakat és az értelmetlenségeket.
3294 5| vagy nem lennit. Az idõnek köszönjük az V. szimfóniát is, a Beethoven
3295 7| Tessék, méltóságos úr, köszönöm a szívességét, bocsánatot
3296 9| gonosztevõ kemény kis koponyáját, köszönte a látogatást, és befelé
3297 6| Végre egy fiatal nõ - köszöntötte a leányt a varázsló. - Kellemesen
3298 2| könyv olvasásába merülve. Köszöntünk neki. Barátságosan integetett.
3299 4| ruganyos, bátran feszülő kötegeit, és egy gyönyörű fejessel
3300 9| gumipuskák, kések, fogók, kötelek és csavarok voltak itt összegyûjtve,
3301 17| Régen nem másztam már kötélen, kisfiú korom óta!~Mégis
3302 17| mint aki valamilyen szent kötelességet teljesít, és akadályt nem
3303 7| könnyezik a szeme, és õ maga is kötelességszerûen elérzékenyült:~- Talán valami
3304 8| visszük a gyermeket. Ez a kötelességünk.~Bólintott, és sietve gyászruhába
3305 8| akadtam. Beültem, eloldottam a kötelét, és hanyatt feküdtem a fenekén.
3306 6| bezárta. A kis kulcsot pedig a köténye zsebébe rejtette el.~Azután
3307 6| madarat kalitkában. A zsebében kötés volt, egy harisnya, amely
3308 17| Zsolit.~- De véres lesz a kötõd.~- Nem baj.~- De addig elpusztul.
3309 9| látszott belõle, amelyet kötött hálóköntös takart. Elhelyezkedtek
3310 18| pántlikát, és újra masniba kötötte. Így zavartalanabbul nézhettem.
3311 7| rugókat, amelyek az állkapcsot kötötték a fejhez, azután gyámoltalanul
3312 1| kötelet. Egy erõs hurkot kötöttem rá, és odalopóztam Richard
3313 3| helyén állott. A konyha kövei tiszták, a szolgáló még
3314 8| kék és sárga szõlõfürtök kövéren pöffeszkedtek a levelek
3315 3| erõvel odacsaptam a konyha köves padlójához. Úgy koppant,
3316 11| villamoskocsi érkezik. E kocsik most követelõ lármával rövid idõre lefoglalják
3317 10| lármájával áthatol mindenen, és követelõen hí. Menni kell. Rossz arcú
3318 15| valcereket és indulókat követelt. Ilyenkor felragyogott a
3319 16| földön?~E kérdés után szünet következett, mert sok baj volt a gallérral.~
3320 16| volt meggyõzõdve ennek a következtetésnek az igazságáról. Elkeseredetten
3321 12| harminckettõt mondott - szólt közbe Margit mosolyogva.~- Harminckettõt?
3322 10| amelyeknek nyilvánvalóan semmi köze hozzánk. Vonatok érkeznek
3323 2| nem lehetett, és egészen közel kellett hajolni, hogy az
3324 12| nézte a kivégzést, közvetlen közelbõl. Schmith meglátta, de az
3325 8| nap lemegy. Elöl, a part közelében, már ott úszott a vizen
3326 3| messzeségben, majd közvetlen közelemben hallok, mintha az ágyam
3327 14| látott asszonyszépséget ilyen közelrõl. Átkapta a leány derekát,
3328 18| ok nélkül sírt.~Október közepe táján az iskolában rettenetes
3329 15| hiányzott valamennyiükbõl. Közepes, sõt azon aluli volt, ameddig
3330 12| az õ undok hüllõcsókjai közepette, azt nem bánta. Ez a megaláztatás
3331 18| némi változtatásával itt közlök.~A kis Emma a legszebb volt
3332 18| büntetést az Emma?~- Semmi közöd hozzá - ez volt a válasz.~
3333 11| mert a köd lassan ritkul, a közök tágulnak. A tér viszont
3334 8| és intett, hogy valami közölnivalója van. Papírost és ceruzát
3335 17| meghal.~- Ahhoz nekem semmi közöm.~- Jó, tehát csak nem fogja
3336 5| többet, mint amikor az egész közönséges emberek felsóhajtanak: „
3337 15| vetették meg egy kicsit a közönséget.~Már azért is, hogy a város,
3338 5| termet mûtõteremnek. Tömve közönséggel. A közepén állítjuk fel
3339 15| föl a zenekar mélyébõl a közönségre. A közönség - a 90-es évekrõl
3340 9| megkínozták egymást is, közös megbeszélés szerint, veréssel
3341 8| Folyton az az érzés kísértett közöttünk, hogy a jövõnk boldogságát
3342 14| fehéret, a szép barnát s közte a lehullott sárga leveleket
3343 17| macskák? És ni, itt fekszik köztük a Zsoli is, a régi, szép
3344 9| csókolta, mint verte. Kevés közük volt egymáshoz, amint az
3345 11| szobáikban. De nem mind. Ketten közülök valami hõsi elhatározásban
3346 1| gaz, gonosz állat, menj közülünk, ne lássunk többé! ~Richard
3347 10| gyönyör rettentõ és áldott közvetítõje, az ópium. Étvágy és polgári
3348 18| olvasáshoz. Meglepett az írás közvetlensége és egyszerûsége. A harmadik
3349 2| padlásnak kellett ott lenni. Közvetlenül az ablakok elõtt kék szegfûket
3350 17| hangom visszhangzik az óriási kõkockák között, de nem mutatkozik
3351 11| Mindez pár perc csupán, és a kõkockákon nemsokára csörömpölõ zökkenésekkel
3352 12| áthaladtunk az óriási, kõkockás csarnokon, amelynek kandallójából
3353 12| senki. Az emberektõl nem koldulhatok szeretetet és bátorságot,
3354 14| athéni temetõ kapujában koldusok ülnek. A lenyugvó nap sárga
3355 15| kinevetik az érthetetlen, komikus mondatait, mégse ment semmire.
3356 18| teljesítse kötelességét! - kommandírozott Gábor saját magának.~A kis
3357 17| maga mellé a földre. Sokkal komolyabb, nagyobb dolga van, mint
3358 8| lehet. - Arca mozdulatlan komolysággal fordult felém. Zöldes szemeiben
3359 8| vonásain megdöbbentõ pajkos és komolytalan rosszaság mosolygott. Néma
3360 12| négyszáz gyertya égett. Komoly, komor esküvõ volt. Sok nehéz vörösbort
3361 15| tehetséges ember. Valamikor komponált is, és a generálbasszust
3362 15| persze, szerény, oktalan kis kompozíció, de mégis nyomtatott kotta.
3363 17| gyorsan befalaznák néma kõmûvesek, és ha fönn pedig zárt vasajtóra
3364 17| cselédlányra nézünk. Mozdulatlan, konok, rossz arc! Ez a vincellérünk
3365 8| Néma ajkai mozdulatlan konoksággal szorultak össze, és a hideg
3366 12| hogy kudarcom lehetõleg ne konstatálódjék. (Mert be kell vallanom,
3367 15| legtöbb páholyt foglalta el, konstatálta, hogy a zenekar nem is olyan
3368 3| szobákon. Mintha a hang a konyhából jönne. Valóban, amikor kiléptem,
3369 3| kiléptem, betöltötte az egész konyhát ez a nyögõ, pokolian nyávogó,
3370 15| hozzá. Suseket határozottan konzerválta a kottaírás.~A többiek sokat
3371 5| amint az orvosok szoktak a konzíliumokon. A leglényegtelenebb beszélgetéseknél
3372 4| József a saját hibáján kívül kopaszodni kezdett, és semmiképpen
3373 5| a tudat, hogy a testünk kopik, hogy az agyvelõnk sorvad,
3374 5| egyszerû a vérkeringése, kopoltyúi vannak, szóval a faj fejlõdésének
3375 9| két gonosztevõ kemény kis koponyáját, köszönte a látogatást,
3376 7| Hatalmas, erõs csontú, gyönyörû koponyájú, porcelánfehérre fõzött
3377 3| amelyre meghûl a velõ a koponyámban, és a gerincemen rettenetes
3378 17| abbahagyták talán? A piszkos, kõporos állványok alatt besurranok
3379 8| mondotta -, csak a gyermeke koporsóján. De hogyan lehessen gyermeke,
3380 6| nélkül arra, hogy drága koporsóm ki van fizetve -, mert szeretlek,
3381 6| kellemetlenül hat rám, és különben a koporsómat hozzák.~Valóban hozták.
3382 8| gyémántcsepp hullott volna a koporsóra, bõven ömlöttek. A gödörben
3383 3| konyha köves padlójához. Úgy koppant, mint egy vasgolyó, és hirtelen
3384 6| csóktól - hamvazószerdán, kora hajnalban haldoklott. Báltermekben
3385 17| apró állatokkal. Mik ezek? Koraszülött kutyák és macskák? És ni,
3386 17| halványan. Egy nyitott, korlátos folyosót látni, ahonnan
3387 10| És akkor húszmillió éves korodban nyugodtan hajthatod fejedet
3388 17| másztam már kötélen, kisfiú korom óta!~Mégis fölérünk valahogy;
3389 12| XVI. és XVII. századbeli koromnak az illata áramlik, és lejöttünk
3390 9| nyitott ablakon.~Az utca koromsötét volt, halálos csönd uralkodott,
3391 7| és összeállítás harmincöt korona.~Az ember gyorsan kivette
3392 15| egy mûveletlen és szegény korszakban, amikor senkinek se volt
3393 4| mondom, hogy jellemezzem a kort.) Egy dolog azonban a régi
3394 15| melyekbõl künn, fiatal korukban, Prágában, Bécsben vagy
3395 8| bementem a városba is. A korzón sétálók között se volt.
3396 15| városban, és ha a kicsiny kõszínházban, ahol télen át az elõadásoknál
3397 8| vállainkat, a hátunkat, és nagy koszorúban helyezkedtek el a kisasszony
3398 15| kompozíció, de mégis nyomtatott kotta. Ennek a nyomán a karmester
3399 15| ahol senki, de senki se tud kottából trombitálni. De különben!?
3400 8| szoknyája zsebébõl egy kis kristályfiolát. Fehér, hosszú ujjait megnedvesítette,
3401 8| grófkisasszony. Hamar elõvettem kis kristályszelencémet, és mikor a gyémántos csepp
3402 8| vizsgálni. - Átadott egy apró kristályszelencét, és megmagyarázta, hogy
3403 17| vége mindennek.~- Jézus Krisztusom!~Ez a húgom kiáltása. A
3404 12| benne van az egész dolog a krónikában, amelyet már nem tudom hol,
3405 18| második-harmadik padban egy síró fiú kucorgott.~Egy ilyen alkalommal eleredt
3406 9| könyveiket, a szõnyegre kucorodtak, lehúzták magukhoz a leányt,
3407 6| hamvazószerda hajnalra, csúnya nagy kudarccal, be kellett fejeznie az
3408 12| másra terelni a szót, hogy kudarcom lehetõleg ne konstatálódjék. (
3409 13| harmadikat pedig orvosért küldtem. Mialatt mi a gyertyavilágnál
3410 15| nem számítjuk -, de mivel különb ez a darab, mint a többi!?
3411 18| éreztem, hogy általában különbek, keményebbek, merészebbek,
3412 5| agyban az idõt. Külsõleg nem különbözik a többi agysejttõl, s mégis
3413 5| megtaláltam az agyban az idõt. Külsõleg nem különbözik a többi agysejttõl,
3414 2| tenyészett itt. Hosszú szárú, kürt-alakú virágok, amelyek szirmai
3415 15| már, és Kumpert, aki mint kürtös került ide, semmit se tudott
3416 8| gyújtott meg, és valahonnan a küszöb alól elõkereste a kulcsot.
3417 3| véres baltát és az éjjeli küzdelem nyomait elfeledtem eltakarítani.
3418 13| bokszoltam, és megkezdõdött a küzdelmünk a koromsötétben. Csak harapni
3419 8| idekerültem, bátran meg fogok küzdeni mindennel. Az egyik sarokban
3420 4| szárított fáradhatatlanul, és kukucskált a mikroszkóp csövébe. Azután
3421 6| fedelet. A koporsó kis arany kulcsa maradjon nálad.~Valóban
3422 9| Nem ad.~- Az üvegszekrény kulcsát megszerezzük.~- Nem adja
3423 9| Nem adja ki a kezébõl a kulcsokat.~- Pedig négy arany karcsatja
3424 8| sápadt arca és egymásba kulcsolt, fehér ujjai. Ismeretlen,
3425 15| meg soha, hogy a cigányos, kulturálatlan Magyarország áldozatai voltak,
3426 13| távolságban van az alsó, régi kúriától, ahol pedig magam aludtam.~
3427 12| szerették a mézeskalácsot. Nem kuriózum, hanem csemegeszámba ment,
3428 5| arcához különösen illett a kuszált, õszbe vegyülõ gesztenyeszín
3429 9| felé, majd újra feléjük kúsztak, reájuk feküdtek, és hozzájuk
3430 9| másztak érte. Egy hétig kutattak utána, megbeszélték, hogyan
3431 2| Megkerültük a parkot. A kútnál három szolgálólány húzta
3432 14| Fuvolázott a bárányainak, a kutyájának - meg a síkon lakozó kentaur
3433 14| pásztor lenni, szerette a kutyáját, Ariost, szerette a nyáj
3434 9| várost. Lesbe álltak. Kóbor kutyáknak hurkot vetettek a nyakába
3435 9| langyos májusi éjszakába. A kutyaugatások, a kocsik zörgése, amelyek
3436 7| csontvázat, melynek kezei, lábai valami különös táncot jártak,
3437 18| Rátérdeltek a kezeire. A lábain négyen ültek, a fejét ketten
3438 5| zaj. Felöltöm a köpenyt, a lábamra húzatom a gumicsizmákat.
3439 18| méregtõl.~Végre megfogták a két lábánál és két kezénél fogva. Így
3440 18| akasztásról, mert egy új labdát kaptunk. Gáborral kettesben
3441 18| esett a szabad levegõ és a labdázás. Így azután nem untunk bele
3442 18| kényszer hatása alatt, a lábléc szélein lábujjhegyre álltam,
3443 18| mert megvetette magát a láblécen, mások ismét az ujjait feszegették,
3444 8| csörögtek a lábaim alatt, emberi lábnyomot sehol se láttam. A fákon
3445 4| végigtapogatta a vállán és a lábszárain izmainak ruganyos, bátran
3446 13| fülemben, a gyomromban, a lábujjaim hegyén éreztem lüktetni.
3447 18| A test kinyúlt, mintha a lábujjaival valami zsámolyt keresett
3448 18| alatt, a lábléc szélein lábujjhegyre álltam, nehogy elveszítsek
3449 9| mennek át. A harisnyát a lábukon hagyták, nehogy ropogjon
3450 9| mintha egy csomó üvegpoharat ládába csomagolva dobtak volna
3451 12| gyûjtötte az aranyakat rakásra a ládájában. Volt tekintélye, pénze,
3452 9| Padlásokra mászkáltak, régi ládákban szaglásztak, macskákat hajkurásztak.
3453 16| rövid volt ez a tömzsi, lágyhúsú hulla, akit híttak még néhány
3454 9| törõdött se a házzal, se a lakóival. A földszinten egy üveges
3455 9| mint mindenütt másutt. A lakók közül csak a két fiú volt,
3456 6| haldoklott. Báltermekben vagy lakomán, nem tudom. Egy kis fülkében
3457 14| kutyájának - meg a síkon lakozó kentaur leányoknak.~Szép,
3458 9| kívül csak a ház tulajdonosa lakta. Egy egészen fiatal ember,
3459 9| rozoga falépcsõjû házban laktak, a szõke, gyászruhás Witmannét
3460 17| Carmencitával. Ott fenn laktunk a második emeleten.~- Boldog,
3461 17| nyitott ajtón, ahonnan vörös lámpafény dereng. Egy csendes, elhagyott
3462 9| és deszkára húzták. Apró lámpájuk, mint az erdõ elátkozott
3463 17| éjszakákon át ég a magányos lámpaláng, anélkül, hogy valakinek
3464 11| a sarki boltban az elsõ lámpalángot, alighanem félelmében világosságot
3465 17| Ernyős, alacsonyra eresztett lámpása mintha szédítő magasságból
3466 11| Körülnéznek és továbbgördülnek. A lámpásaik kék, lila, sárga, piros
3467 2| között. Meggyújtják kis lámpásaikat, és nesztelenül várnak.~-
3468 2| varázsló pedig meggyújtja a lámpását, mely egy koponyában van
3469 9| harapófogót, megvizsgálták a lámpást, és mindezt zsebrevágták.
3470 8| Szindbádhoz eljutottam. A varázsló lámpavilágnál görnyedve olvasott egy nagy
3471 8| Elbúcsúztam, és gyalog, a Lánchídon keresztül visszamentem Pestre.
3472 8| átkozták meg. Ölelésének fagyos lángjai nem alkalmasak arra, hogy
3473 10| szerte a kicsiny mécs pisla lángját, feküdjetek hanyatt. Hunyjátok
3474 8| szemeiben most sárga és piros lángocskák táncoltak. És egyszerre,
3475 12| Walternek, az ötvösnek a lányát, Évát kérte meg. Négy hét
3476 9| de finom, rózsaszínû és lányos arcbõrrel; Witmanné vágyott
3477 12| tenni a feleségét. Ha más lányról lett volna szó, valami hideg,
3478 15| mellett.~Stoczekrõl a helyi lap azt írta, hogy kiváló tehetség
3479 11| lelkészek, és a reggeli lapok újdonságairól beszélnek.
3480 5| meghallotta, amikor egy orvosi lapot kértem. Megszólított. Dicsérte
3481 4| hajtogatást. Majd a mondattant lapozta föl. Különös figyelmet fordított
3482 8| Körülöttünk néma, nagy földek lapultak és hallgatóztak. Szótalan,
3483 10| bántó, recsegõ, ritmusos lármájával áthatol mindenen, és követelõen
3484 15| igazgatója határozottan lármás valcereket és indulókat
3485 15| nélkül hangos kiabálással és lármásan tapsolt. Ezt nem lehetett
3486 9| a szekrényt.~- Fölébred, lármát csinál, megint csak nem
3487 11| E kocsik most követelõ lármával rövid idõre lefoglalják
3488 18| megtörölte a homlokát, és lassabban folytatta a verést. Minden
3489 5| a fejlõdési maradványok lassankint tûnnek el. Tehát odáig jutottunk,
3490 1| állat, menj közülünk, ne lássunk többé! ~Richard nem szólt
3491 9| és szívdobogást kaptak a látásától.~- Ékszert fogunk neki hozni,
3492 18| finom arcocskáját már elsõ látásra édesnek találtam.~Én a második
3493 10| kezdetleges ismeret, amelyet a látásunkkal, hallásunkkal, a szaglásunkkal,
3494 5| lélegzetét visszafojtva figyel. Látcsövek merednek felém. A vérzést
3495 12| mint a céhek jelvényeirõl láthatni.~Hallgatag ember volt, tudta
3496 11| körülsorakoznának, egyenként láthatóakká válnak. A szembenlévõ patikát
3497 6| még egy szép, fiatal lányt láthatok.~A leány nem utálta meg
3498 4| hátborzongató - fölírások voltak láthatók: C H O - NaOH - C H N S -.
3499 15| voltak alkohollal, és jól láthatta bárki, hogy semmi bánatot,
3500 9| az ajtó alatti résen, és láthatták, hogy az anyjuk szobájában
3501 17| gyufám, és helyén a szívem.~- Látja - mondja öcsém -, itt van
3502 6| érkeztek.~- A síron túl még látjuk egymást - mondta a nagymama,
3503 10| Izmaikkal és eszükkel munkához látnak, amelynek fáradsága csak
|