10-beleb | belee-ebred | ebres-essek | essen-gerin | geszt-hulla | hullo-keves | kezde-latna | latne-megri | megro-omlot | on-rival | rohog-szoho | szoka-uvegu | uvolt-zugol
Rész
3504 17| legalább egyetlen galambot látnék.~Újra le kell botorkálnom
3505 13| eredménytelenül. Végre be kellett látnom, hogy hiába minden, megöltem
3506 9| kis koponyáját, köszönte a látogatást, és befelé fordult.~- Ma
3507 7| az orvosnövendékektõl.~A látogató magas, jól öltözött, sápadt
3508 11| megérezhetjük pár pillanatra a látóhatár kivilágosodásában, a köd
3509 18| mondta apám -, hogy nem láttad, és ne is nézz meg soha
3510 18| a konyhába ment fõzni.~- Láttál-e már akasztást? - kérdezte
3511 18| nehogy elveszítsek valamit a látványból. A tanító most megállt.
3512 18| Aznap alighogy hazaértem, láz ütött ki rajtam, és félrebeszéltem.
3513 1| és kirohant a szobából.~Lázasan feküdtem az ágyamban. Még
3514 2| kertbe.~És akkor minden virág leánnyá változik. Õ pedig hempereg
3515 10| hangok mint finom és üde leányajkak csókolják végig a testünket.
3516 8| Mint egy leheletnyi csók leányarcon - úgy omlott el az ég tündöklõ
3517 11| találkozástól. Csakugyan, a leánykák kedvetlenek és sápadtak,
3518 4| szalonkabátját, megfésülködött... és leánynézőbe ment.~Ekkor ötvenkét éves
3519 14| meg a síkon lakozó kentaur leányoknak.~Szép, szõke, szomorú lányok
3520 14| Az öreg ránézett az ittas leányra. Nagy termetû, barna, szép
3521 9| szobájukba zárkóztak, és a leányról beszéltek; megállapodtak
3522 9| érintették bársonyos hátukkal, és lebegve, úszva odanyújtóztak melléjük
3523 5| sehol se olvastam. Nagyon lebilincselt az az éles elméjû és fantáziára
3524 9| a nagyobbik Witman fiút. Lebocsátották a függönyt, délutáni napfény
3525 11| ütéseit senki se hallja meg. A lebonyolódó találkák sorozatát, amelyek
3526 4| szivárgott ki, s azután lecsókolta még, ami maradt. De ez mellékes.~
3527 16| a bõrt, és a véres vizet lecsurgatták az asztalon levõ vízvezeték
3528 4| nélkül vetkőzni kezdett. Ledobta ruháit. Egy párat nyújtózkodott,
3529 1| törõdött velem. Zihálva ledõlt az ágyra és aludt.~Ezután
3530 17| gyorsan.~- No jó, de ha leejted, akkor igazán nem lehet
3531 5| felém. A vérzést elállítom. Lefejtem a bõrt és izmokat egy fél
3532 6| átvizsgálta a szemfedõt, s lefejtette róla zsebkésével az ezüst
3533 2| már az ég, akkor idejön: lefekszik a kertbe.~És akkor minden
3534 9| Sietve lementek azután, és lefeküdtek. Elõbb azonban átnéztek
3535 7| költségeket a kezeimhez lefizetni, mennyi is, doktor úr? -
3536 11| követelõ lármával rövid idõre lefoglalják a teret.~4.~De nem soká,
3537 9| akkor az ágyon volt, és lefogta a lábait. A nagyobbik kihúzta
3538 18| elítéltet. - Juci és Ani erre lefogták Emma karját.~- Nem engedem,
3539 18| akasztást. Bátyám azonban lefújta a tervet. Kijelentette,
3540 8| mikor a gyémántos csepp lefutott az arcon, az állnál fölfogtam,
3541 9| Otthon, az ágyban is még a lég asszonyairól beszélgettek.
3542 17| Mert ha a legrosszabbat, legborzasztóbbat gondolom, a jövõ mindig
3543 4| fiú kis puskája, órája - a legdrágább kincse -, ólomkatonái és
3544 14| hol sok ezer birkanyáj legel ide-oda kalandozva. Olyan
3545 14| mindig van rajta fû, a nyájak legelnek, aztán a pásztorok továbbhajtják
3546 14| esztendeig a thesszáliai nagy legelõn, hol sok ezer birkanyáj
3547 6| széles vállú ember jött legelõször. Alig õsz még és kemény
3548 14| már friss füvet talál.~Itt legeltette az én fiam a kereskedõ birkáit.
3549 13| udvaron, döglötten. Két legénnyel csináltattam mesterséges
3550 11| kelni nõk miatt nem szabad, legfeljebb aranyak lelése miatt. De
3551 12| amelynek kandallójából a legfinomabb XVI. és XVII. századbeli
3552 3| szeme káprázott; tudom, hogy legföljebb érdekesnek találják az esetemet.
3553 9| hogy hatalmas, puha testû légi asszonyok imbolyognak körülötte,
3554 9| szenvedélyükké vált. Egész légió macskát, csibét, kacsát
3555 3| az életemnek legnagyobb, legjelentõségesebb perceit okozta. Csakhogy
3556 4| Május elseje volt; a nagyapó legkedvesebb virága, a vérvörös pünkösdi
3557 5| szoktak a konzíliumokon. A leglényegtelenebb beszélgetéseknél is, amelyeket
3558 17| ökörfarkkóró virágai. És a legmagasabb oldalsó ablakból az apám
3559 13| szégyen volt. Érted, ez volt a legrettenetesebb. És ezen már nem lehetett
3560 8| tudsz sírni, ez pedig a legrosszabb, amit csak egy szép nõre
3561 17| se gondolhatom. Mert ha a legrosszabbat, legborzasztóbbat gondolom,
3562 18| Tíz-tizenöt fiú rohant neki a legtávolabbi padokból. Sokan olyanok,
3563 10| valóban nyomorúság. Pedig legtöbben megelégszenek ezzel a néhány
3564 15| a cigányokat tartotta a legtöbbre, és leszoktatta arról a
3565 6| tolongott a varázsló körül, akik legújabban érkeztek.~- A síron túl
3566 18| leült. Az osztályban egy légy repülését is meg lehetett
3567 6| innen - mondta a varázsló. - Legyetek szívesek elmenni, az öreg
3568 8| barátságosan elmosolyodtak, és legyezõjével búcsút intett. Kalapommal
3569 8| és nem tudtuk, mitévõk legyünk.~Már jól a nyárban jártunk,
3570 13| csináltattam mesterséges légzést, egy harmadikat pedig orvosért
3571 17| hogy nem lehet ráismerni. Lehajol mellettem, és fölvesz valamit
3572 6| alakoskodó megjegyzésért, lehajolt, megölelte, és kérlelni
3573 8| nézz a szemeimbe.~Lassan lehajtotta a fejét, és fölnézett reám,
3574 13| de igen erõtlenül. Végre lehanyatlottak a kezei és nyögött. Iszonyúakat.
3575 13| és a szájam kiszáradt. Lehasaltam a padlóra, és megnéztem
3576 8| Tekintete benyúlt a szemeimbe, lehatolt a szívembe, és mint lassú
3577 8| lesétáltam a folyóhoz. Mint egy leheletnyi csók leányarcon - úgy omlott
3578 8| megpuhult, és sóhajtást lehelt ki magából.~Pár perc alatt
3579 8| gyermeke koporsóján. De hogyan lehessen gyermeke, ha nem szeret
3580 10| gyönyör adja számunkra. De lehet-e beszélni arról, hogy az
3581 12| terelni a szót, hogy kudarcom lehetõleg ne konstatálódjék. (Mert
3582 4| de belebetegszenek, ha e lehetőség nem áll elő. József tehát
3583 5| Hangoztatom a sebészi eljárás lehetõségét és szükségességét. Végre
3584 9| került többé szó arról a lehetõségrõl, hogy fölébredhet. Majd
3585 7| elvinni maguktól.~Az idegen lehorgasztotta a fejét, és lóbálni kezdte
3586 9| csukott szájjal nevetett, és lehunyta szemeit. A fiúknak egymásra
3587 4| volna a sok fáradságnak.~Lehúzta az ujjáról a jegygyűrűt,
3588 9| a szõnyegre kucorodtak, lehúzták magukhoz a leányt, csókolták,
3589 1| FEKETE CSÖND~Leírom ide, doktor úr, hogy mirõl
3590 9| Fölhasították a kutya mellkasát, leitatták a vérét, s munkájuk közben
3591 15| tanulgatnia kellett, mert elsõre lejátszani soha, kivételesen se tudta.
3592 15| a próbákat, és egyszeri lejátszás után elõadott mindent. Két
3593 12| koromnak az illata áramlik, és lejöttünk a széles lépcsõkön.~Késõbb
3594 17| juthatnék ki, hogy leugorjak, lekiáltsak, és megszabaduljak fogságomból.~
3595 15| mindig csak megvetés és lekicsinylés hangján szoktak beszélni,
3596 9| meg a tagjaikat, mintha a lekötözött, vonagló állat hiába pazarlott
3597 16| egészséges emberek tiszta lélegzésével elaludt.~ ~
3598 13| azután a szobám ajtaját lélegzet-visszafojtva kinyitom. Nem tudom, fejfájás
3599 2| ember azt hiszi, elakad a lélegzete. A kert közepén egy csomó
3600 18| maradtam tehát. Elállt a lélegzetem, és reszkettek a térdeim.
3601 2| temetõben; sehol egy élõ lélek kívülünk.~Visszaindultunk.
3602 5| tudományosan bizonyítom ennek a lélekfejlõdési substratumnak - a substratum
3603 11| szabad, legfeljebb aranyak lelése miatt. De akkor is meggondolandó.~
3604 9| szemeikben Witmannak, az apjoknak lelke csillogott. Padlásokra mászkáltak,
3605 7| érzelemvihart, melyet a lelkében készülõdni érzett, ki kell
3606 15| figyelemmel, érdeklõdéssel, sõt lelkesedéssel játszottak. Valami homályos
3607 11| feketeruhás férfiú. Nyilván lelkészek, és a reggeli lapok újdonságairól
3608 8| herceg felesége a saját lelki üdvösségéért. Az örökmécses
3609 4| vászonrongyocskával. Egész nap furdalta a lelkiismeret a tette miatt. Hiszen máskor
3610 8| kellett halniok, mire a nap lemegy. Elöl, a part közelében,
3611 18| eleredt az orrom vére, és lemehettem mosdóvizet kérni az iskolaszolgához.
3612 9| mindezt zsebrevágták. Sietve lementek azután, és lefeküdtek. Elõbb
3613 8| elhatároztam, hogy inkább lemondok a csókjáról. Megváltottam
3614 18| akasztófa-ácsolásról azonban lemondtunk, mert egyrészt nem volt
3615 1| ágy mellé, és gyengéden lemosta a vért. Richard nyugodtan
3616 16| vállain, fölültették, és lemosták a hájas, fehér hátat is.
3617 10| nagyszerû, az örökkévalóságba lendítõ hosszú gyönyör kockázatát.
3618 15| visszatérni!... De így, lenézve, szegényen, átkozott rossz
3619 7| csontváz lábát. Az csörögve lengett ide-oda. Majd a szemüregekbe
3620 8| egymást, mintha én fiad lennék, s te nekem kislányom.~Fölvillanó
3621 5| kétségtelenül helyének is kell lennie a centrumban. De ez csak
3622 5| Shakespeare a lenni vagy nem lennit. Az idõnek köszönjük az
3623 15| tovább, mindnek akadt valami lényeges hibája, ami miatt tisztességes
3624 13| agyonra ijedt ember, de én lenyomtam a földre, és körülkaroltam
3625 8| a fûszálakból hatalmas, lenyûgözõ tömegekben bújt elõ a föld
3626 6| a varázsló. - Kellemesen lep meg, hogy halálom elõtt
3627 1| lehullott a cserép, s a falakról lepattogott a vakolat.~S jöttek borzasztó
3628 17| fogok látni, hol fog velem a lépcsõ leszakadni - mindezt e pillanatban
3629 8| kiloptuk a koporsót a sötét lépcsõházon át, és térdeinkre véve,
3630 16| kinyitotta az ajtót, hogy a lépcsõkhöz szállítsák.~Vanja - a fiatalabb -
3631 17| és nekiindulok a végtelen lépcsõknek. A levegõ fojtó, a múlt
3632 4| Utánairamodott a leánynak, ki a lépcsőkön lefelé iparkodott. Megfogta
3633 5| kérlelhetetlen egymás után való lepergését halljuk. S mindez semmivel
3634 2| volt, és körülbelül kétszáz lépés hosszú. Sajátságos! - ilyen
3635 11| felveri és felszínre hozza a lépések hangos ritmusa. Az emeleti
3636 17| semmit se tehet jóvá. Minden lépésével tulajdonképpen elõsegíti
3637 13| kicsaptam az ajtót.~Két lépéssel a pénzszekrénynél voltam,
3638 8| elreteszelte. Tovább mentem néhány lépést, de mindjárt meg is állottam.
3639 8| terítettem, mint egy halotti leplet.~- Hosszú lesz az utazás
3640 1| alvókat nehéz, kínos álom lepte meg. Csikorogtak az ágyak,
3641 4| szorgos munkának, amikor halk lépteket hallott a háta mögött. Hátranézett.
3642 9| merült -, halkan és gyors léptekkel lesuhantak az utcára, futásnak
3643 15| tetejébe részegség címén lépten-nyomon felíratta a színháznál,
3644 8| a zár. Hatalmas terembe léptünk, amelynek tükörfalai voltak.
3645 9| Witmanokat a szobájába. Lerakták a könyveiket, a szõnyegre
3646 6| összeszedte minden erejét, lerángatta a varázslóról a szemfedõt,
3647 3| megharapott.~Fogai voltak.~Leráztam magamról, és lefogtam. Reá
3648 11| összesûrûsödik, és áldozatokra les.~Ha már levetkõztetek és
3649 9| bejárták a fél várost. Lesbe álltak. Kóbor kutyáknak
3650 8| fogadós szolgájára bíztam, és lesétáltam a folyóhoz. Mint egy leheletnyi
3651 18| Azután halálos csendben leste az osztály az ütéseket és
3652 9| halkan és gyors léptekkel lesuhantak az utcára, futásnak eredtek,
3653 17| hol fog velem a lépcsõ leszakadni - mindezt e pillanatban
3654 4| gyönyörködött a virágban.~- Leszakítom - mormolta -, és elviszem
3655 4| miatt. Hiszen máskor is leszakított már virágot, de ez most
3656 11| ablakból. A gumikerekû-kocsisok leszállnak a bakról, és tréfálkoznak.
3657 14| hajnal, és fuvolázott, ha leszállott az árnyékos, méla alkonyat.
3658 7| érkeztem Amerikából. Mikor leszálltam a vonatról, az édesanyám
3659 12| Juhász Meliusz Péternek egyik leszármazottját, tudja, akirõl a magyar
3660 15| év telt el, a közgyûlés leszavazta az indítványt, Stoczek ezek
3661 15| De egyáltalán, lassanként leszoktak arról, hogy a muzsikáról
3662 15| tartotta a legtöbbre, és leszoktatta arról a gondolatról, hogy
3663 9| vette a leányt, csipkedték, leszorították, hengergették és megkínozták.
3664 18| macskát, azután mindannyian leszorítottuk a földre, és hanyatt kifeszítettük.
3665 6| mondta azután.~A leány letakarta.~- Tedd a fejem alá a párnát,
3666 17| sápadt, de látom, hogy már letárgyalta magában az egész dolgot,
3667 1| csendõr lõtte át. Édesanyánk letérdelt az ágy mellé, és gyengéden
3668 8| nincs más ásószerszámunk.~Letérdeltünk a földre, és mind a ketten
3669 12| vigasztalta Évát is. Hiú leány létére rajongott a selyemért, és
3670 16| mellén. Azután egy posztóval leterített kis vaskocsira tették a
3671 10| Hiszen ez az egyetlen célja a létnek. Hiszen a szûkmarkú isten
3672 4| Előszedte a mikroszkópját. Letörölgette a nagyítólencséket, belefújt
3673 10| tapintásunkkal szereztünk a létrõl, most kiegészítõdik, kijavítódik.
3674 5| mintha mindig könnyesek lettek volna - valami éjszakás,
3675 18| ajtót, a katedrára ment, és leült. Az osztályban egy légy
3676 8| mint egy görcsös fejfájás. Leültem, és távolról kémleltem a
3677 8| bevezetett a szobájába. Leültetett, és hosszan, merõen nézett
3678 17| levegõre se juthatnék ki, hogy leugorjak, lekiáltsak, és megszabaduljak
3679 1| Széttörte az ablak vaspántjait. Leugrott az útra. A homloka bezúzódott.
3680 2| szobákat, feltörik a zárakat, levágják a gyerekek fejét, és tõrüket
3681 12| csapását, aki elsõre teljesen levágta a fejét.~Itt szünetet tartottam
3682 3| vágtam. Földaraboltam. Levágtam a lábát, a fejét, úgy, hogy
3683 17| Carmencita szép szájával!...~7.~A levegő mozdulatlan. Alighanem ősz
3684 17| döngetném, még a szabad levegõre se juthatnék ki, hogy leugorjak,
3685 1| Megtöltötte a hangja a levegõt, mérföldekre.~Mikor apával
3686 9| esztendeje meghozta rügyeit, leveleit és virágait, valószínûleg
3687 14| közte a lehullott sárga leveleket õszkor, vagy a lehullott
3688 10| ÓPIUM~Egy idegorvos levelesládájából~Sassy Attilának~A fölébredés -
3689 7| nem él. A halálát jelentõ levelet azon a napon kellett volna
3690 4| ködöt soha be nem piszkítja: lévén a part csupa éles szikla -,
3691 13| ezt értsd meg - nem tudtam levenni kezeimet a nyakáról. Azt
3692 5| közönség éljenez, tapsol. Én levetem a kötényt, és szürke, mindennapi
3693 4| felesége!~József hazament, levetette a szalonkabátját, kiszedte
3694 9| és õk még aludni akartak. Levetkõztek, ágyba bújtak, és az izgalmaktól
3695 11| áldozatokra les.~Ha már levetkõztetek és ágyba bújtatok, nyugodtan
3696 8| Mozdulatlan maradt, elkomolyodott, levette vállairól a zöld selyemfátyolt
3697 8| zavaros, ernyedt harmóniákban. Levettem a derekamról a grófkisasszony
3698 11| némely halaknak.~2.~A szemben levő kávéházak ajtajai, amelyek
3699 16| lecsurgatták az asztalon levõ vízvezeték szájba, majd
3700 17| fölérek az erkélyre. Nincs lezárva. Szétnézhetek. Sehol egy
3701 17| gondolom, a jövõ mindig rám is licitál.~Például, ha most valaki
3702 3| testén. A szemeibõl zöldes lidércfény világolt. A teste halotti
3703 8| Megremegtem, mintha felvillanó lidérctüzet láttam volna.~- Grófkisasszony -
3704 2| bársonyból volnának. A sarokban liliombokor, óriási kelyhû fehér liliomokkal
3705 2| liliombokor, óriási kelyhû fehér liliomokkal megrakodva. Mindenütt elszórva
3706 7| lehorgasztotta a fejét, és lóbálni kezdte a csontváz lábát.
3707 18| szemétgödörben, a hurok szabadon lóbálózott.~- Most játszhatunk akasztást -
3708 12| vele, mert 1733-ban már Lõcse elvesztette a pallosjogát.~-
3709 12| legjobb mézeskalácsos volt Lõcsén. Külföldön tanult, Nürnbergben
3710 12| késmárki vásárra ment Schmith. Lõcsérõl Késmárk egynapi kocsiút.
3711 3| álljon. Zöld varangynedvet lövellt ki a teste, és ez a nyúlós,
3712 17| mintha szédítő magasságból lógna le. Csak a terem közepén
3713 18| és megkötözte. A kis Emma lógott. Eleinte hadonászott a kezeivel,
3714 2| selymes fényû szirmaik hosszan lógtak le egészen a magasra nõtt,
3715 15| megvételre kínálta a Tristan és a Lohengrin drága, nagy partitúráit,
3716 8| eltûnt a gyümölcsfák sötét lombjai közt.~Keleten már hajnalodott,
3717 3| Gömböcbe gabalyodva ült, és lomha mozdulattal felém fordult.~
3718 3| mély és erõs volt, hogy lónyerítéshez hasonlíthatnám. Megrémültem,
3719 13| nevetséges, abszurd dolog a lopást olyan szigorúan büntetni,
3720 13| is; ha nincs ennivalója - lopni. Mondom, éppen ezekrõl a
3721 9| elöl. Biztos nyugodtsággal lopóztak át a középsõ ebédlõszobán,
3722 5| fiát a kenyérkereset lázas lótásfutása se tudja megmenteni attól,
3723 18| hazajöttünk, meguzsonnáztunk és lótottunk-futottunk, míg csak vacsorázni nem
3724 1| lõve a tenyere. A csendõr lõtte át. Édesanyánk letérdelt
3725 8| délutánban fehér paripán lovagoltam Bagdad felé. A város tornyai,
3726 11| bakról, és tréfálkoznak. A lovakat az itatók itatják. A Belváros
3727 14| olyan, mint a fehér arabs lovaké s a hajuk olyan, mint az
3728 8| csodás délután volt. A lovam repült velem.~Alig naplemente
3729 8| után beértem a városba. Lovamat a fogadós szolgájára bíztam,
3730 11| terhes szekerek, s közöttük a lovasrendõr árvalányhaja, s a vasutas
3731 1| amikor láttuk, hogy át van lõve a tenyere. A csendõr lõtte
3732 11| kis utcákból embertömegek lüktetnek át a nagyobb utcákba. A
3733 13| lábujjaim hegyén éreztem lüktetni. Szinte be voltam rúgva
3734 9| csókokat. A férfi unalomból meg lustaságból nem hagyta ott a nõt.~Witman
3735 8| kék derengés aprózta el és lyuggatta át. A vasúti állomásra kellett
3736 7| a skeletje; a múlt héten maceráltattam Mátyással, és tegnapelõtt
3737 3| ott, akkorát, mint egy kis macska. Gömböcbe gabalyodva ült,
3738 17| ezek? Koraszülött kutyák és macskák? És ni, itt fekszik köztük
3739 9| régi ládákban szaglásztak, macskákat hajkurásztak. Gyakorta utánuk
3740 15| instrumentumokkal, amikkel csak macskazenét lehet ûzni, így meg kellett
3741 9| fürödni jártak a folyóhoz, és madarakat fogtak az erdõben. Witmanné
3742 6| a másikban a kis kanári madarat kalitkában. A zsebében kötés
3743 8| meg fogja mosni a lábait, madárvértõl pirosló meleg vízben.~Egy
3744 8| és sóhajtást lehelt ki magából.~Pár perc alatt betemettem
3745 8| Meg kell szabadítanod magad az átoktól! - mondottam.~
3746 12| végképp és visszavonhatatlanul magáévá tette a feleségét; kifogta,
3747 5| rögtön hozattam abszintet magamnak is, amire elmúlt a zavara.
3748 8| grófkisasszony fátylát, és magamra terítettem, mint egy halotti
3749 3| Fogai voltak.~Leráztam magamról, és lefogtam. Reá térdeltem
3750 6| varázslásokat, utoljára - még saját magán is, ami már a legnagyobb
3751 17| ahol éjszakákon át ég a magányos lámpaláng, anélkül, hogy
3752 17| kicsoda hagyott itt e sivár magányosságban, átadva a pusztulásnak -
3753 12| szerencsétlenségre, nyomorúságra, magányra, ellenszenvre vannak ítélve
3754 15| rendesen majdnem fél hanggal magasabban volt, mint a hegedûk. És
3755 15| valahányszor az ötödik fekvésnél magasabbra ment a szólama, tanulgatnia
3756 18| ütések. Élesen, tömören és magasan. Rajtam a hideg veríték
3757 2| hosszan lógtak le egészen a magasra nõtt, haragoszöld színû
3758 10| hullámokon emel bennünket a lét magasságaiba.~Pillanatokig idõzni itt
3759 2| talaja körülbelül a derekunk magasságáig fel volt töltve. És tele
3760 2| ablaka mindjárt a földszint magasságára nyílott. Ajtót nem lehetett
3761 17| eresztett lámpása mintha szédítő magasságból lógna le. Csak a terem közepén
3762 10| bátorságuk és erejük, hogy magukra vegyék a nagyszerû, az örökkévalóságba
3763 7| bácsi, szeretném elvinni maguktól.~Az idegen lehorgasztotta
3764 10| igazságát, amelyet valamennyien magunkban hordunk, s amely érzéki
3765 17| fájdalmamban.~- Miért kellett akkor magunkkal vinni Zsolit a pályaudvarra? ~
3766 12| násznagy más lett. A dolog magyarázata, az volt, hogy a városbíró
3767 5| ideiglenes. Ezt nem kell magyarázni: a fejlõdési maradványok
3768 18| elsõosztályos tanítónk, hanem magyarázott, és feleltetett. Ha valaki
3769 12| születésük óta. Nos, és mit magyarázzam magának tovább: ilyen ember
3770 15| cigányos, kulturálatlan Magyarország áldozatai voltak, hogy ez
3771 15| már húsz esztendeje lakott Magyarországon, és a házakban, ahol órákat
3772 17| egész hasa tátong, és saját mája elõtte fekszik a poros földön.
3773 5| amikor kilépett az óvilági majmok sorából, otthagyta a természetet.
3774 4| kalapját, s ment gyönyörködni.~Május elseje volt; a nagyapó legkedvesebb
3775 15| Tíz esztendõ alatt csinos májzsugorodást szerzett. Egy reggel vért
3776 18| hogy béküljön ki Emmával, makacsul hallgatott. A szemei azonban
3777 11| édesanyja dúsan töltött mákos réteseit juttatja eszébe.
3778 5| agyvelejével megfejti a mának titkait, a holnap igazságait. -
3779 5| nemrõl elhárítsa. S különösen manapság merül föl ez a kérdés elementáris
3780 12| kutya, aki nem ugat, csak mar. És még csúnyább volt olyankor,
3781 5| elrabolt tõlünk, a miénk marad teméntelen életenergia alakjában.~
3782 8| akarok fejfájást.~Kiittam a maradék feketekávét, eldobtam a
3783 6| a pápaszemét is. De nem maradhatott ottan, mert sok nõ tolongott
3784 11| parádé és megszokottság miatt maradnak a helyükön.~7.~A rendõrt
3785 8| Nem tudtam a csónakban maradni. A parthoz kormányoztam
3786 15| lehet ûzni, így meg kellett maradniok sorsuk és végzetük mellett.~
3787 5| fejlõdésének egy ideiglenes maradványa.~Az embriológia halomszámra
3788 5| magyarázni: a fejlõdési maradványok lassankint tûnnek el. Tehát
3789 12| Ezerhétszáznegyvenkettõ márciusában.~- Az elõbb harminckettõt
3790 17| tej!~Végre kiértem a San Marco térre. Üres volt, bár egészen
3791 4| mormolta -, és elviszem Margitkának; megnézem a kismamát, és
3792 12| mesét.~- Nézze - mondtam Margitnak, és megmutattam a mézeskalácsosok
3793 12| Schmithtõl, nemde? - kérdeztem Margitot kissé aggódva.~- Igen -
3794 16| szõke hajú hullát. A nagy, márvány boncolóasztalon kétolyan
3795 10| élünk, hogy éljünk, és semmi másért. Hiszen ez az egyetlen célja
3796 4| Azután becsukta a könyvet, és másikat vett elő.~Megint neki akart
3797 6| aszerint, amint ki-ki elõtt másnak mutatkozott, és ki-kivel
3798 8| amely jobban tetszett minden másnál. Lehajtott fejjel, meggörnyedve
3799 4| De tanulni kellett, mert másnapra a tanár nagy felelést helyezett
3800 18| rózsaszínû pántlikát, és újra masniba kötötte. Így zavartalanabbul
3801 18| veréssel telt el. Minden második-harmadik padban egy síró fiú kucorgott.~
3802 10| béklyóiból, és az idõ zakatoló másodperc óráját megállítva, langyos
3803 5| haláltáncszerû témájában a másodpercek kérlelhetetlen egymás után
3804 15| nyomorult sorsuk miatt, másodszor a tehetséghiány érzése ellen,
3805 17| elõsegíti a saját pusztulását és másokét is.~- Zsoli, Zsoli!~Le szeretnék
3806 15| Remekül írta a kottát. Õ másolt a színháznak, és így többet
3807 12| könnyesek. Jónak láttam másra terelni a szót, hogy kudarcom
3808 18| egyrészt nem volt gerendánk, másrészt pedig tartottunk tõle, hogy
3809 9| haladt elõre, mint mindenütt másutt. A lakók közül csak a két
3810 3| hideg, nedves varangyok mászkálnak, a füleimben egy békanyálszagú
3811 9| lelke csillogott. Padlásokra mászkáltak, régi ládákban szaglásztak,
3812 17| törõdik mindezzel, int, és mászni kezd fölfelé. Utánamegyek,
3813 1| hallottam mindent. A kapun mászott be.~A fekete csönd pedig
3814 9| A régi templom padlására másztak érte. Egy hétig kutattak
3815 17| vesztenivalóm.~- Régen nem másztam már kötélen, kisfiú korom
3816 9| hajkurásztak. Gyakorta utánuk mászva padláslyukakon át ki, a
3817 7| múlt héten maceráltattam Mátyással, és tegnapelõtt állították
3818 12| templomban összeesket bennünket Maurer Constant prépost úr, akkor
3819 1| agyvelõmet és a vállaimat mázsás kövek nyomnák. A térdeim
3820 8| ha nem szeret senkit, és meddõséggel átkozták meg. Ölelésének
3821 11| elmúltak. Azután szomorú megadással burkolóznak újra a késõ
3822 10| többet akarnak -, azoknak megadatik, hogy megrabolják az öröklétet
3823 18| és csókolta. Még azt is megakadályozta, hogy sokat beszéljek Emmával.
3824 5| múlik el? Mi az az ok, amely megakadályozza, hogy a tudós befejezze
3825 15| szimfóniá-t. De az egész dolog megakadt. Az oboistát és a fagottistát
3826 12| közepette, azt nem bánta. Ez a megaláztatás még fokozta az infernális
3827 5| körülményekkel, mennyire megalkuszik az élettel, és hogy mennyire
3828 11| érdeklõdéssel. Egy teherhordó szekér megáll a katonák miatt, és a kocsis
3829 17| átadva a pusztulásnak - de megállásról nem lehet szó. Egy szûk
3830 10| zakatoló másodperc óráját megállítva, langyos hullámokon emel
3831 3| rohanok vele szobáról szobára. Megállok. Hallgatózom. A hang egyszer
3832 8| grófkisasszony. Beléptem és megállottam az ajtó mellett. A leány
3833 8| keresztezte az utunkat. Most megállottunk, a kocsit elküldtük, és
3834 12| éppen azért, mert semmi megbánást, semmi halálfélelmet nem
3835 8| és apróra tépte, mintha megbánta volna, amit írt.~- Grófkisasszony -
3836 11| felvilágosodott. A kékbõl átszürkült, megbarnult az atmoszféra. A szökõkút
3837 9| megkínozták egymást is, közös megbeszélés szerint, veréssel vagy csipkedéssel.
3838 9| Egy hétig kutattak utána, megbeszélték, hogyan fogják el, és hogyan
3839 17| szeretném, hogy reám nézzen, megbocsásson, hogy megszabadítson ettõl
3840 9| szerette. Férfiaknál sokkal megbocsáthatóbb ez, mint asszonyoknál, akiknek
3841 8| jutottam haza. Megfürödtem, megborotválkoztam és átöltöztem. Amikor kihajtattam
3842 8| egy pillanatra csak - megcsillant egy ibolyaszínû sugár. Megremegtem,
3843 5| csontnál vagyok. Kérem a vésõt! Megcsinálom a nyílást, kihajtom a csontléket.
3844 11| 11.~Délután három órakor megcsöndesül a zaj, a házak csukott ablakai
3845 14| megkeresik a pásztort, megcsókolják, megölelik, híjják magukkal
3846 9| mélyen aludt, kitakarták és megcsókolták, azután elõszedték a zsebeikbõl
3847 3| mosolygás lebegett. Odamentem és megcsókoltam, mire gyengén sóhajtott.
3848 1| fejemen a bõr, ahogy Richard megcsúfolt. Akkor jött meg. Éjjel.
3849 4| szemeivel, de erre a fiú ereiben megdermedt a vér.~A leány mosolygott:~-
3850 17| éli fel a világító olajat! Megdöbbentő és rettenetes ez az elhagyott
3851 8| merõen nézett rám.~A vonásain megdöbbentõ pajkos és komolytalan rosszaság
3852 18| gazembernek nevezték Szladeket, és megegyeztek, hogy más tanítóhoz adnak.
3853 12| céhmesterhez illik, és bizonyos megelégedéssel várta a halált is. Azt mondhatnám,
3854 15| kicsit irigyelték azért a megelégedettségért, amelyet számára a saját
3855 12| Ilyen aljas, gyalázatos megelégedettséget érzett Schmith.~Az ítéletet
3856 10| nyomorúság. Pedig legtöbben megelégszenek ezzel a néhány alamizsna
3857 5| szóval a faj fejlõdésének megelõzõ stádiumain átmegy. De amikor
3858 18| míg magam a kutyát kissé megemeltem. Majd bátyám utasítására
3859 15| újságírónak. Ugyanez alkalommal megemlítették hegedûre és zongorára írt
3860 8| szerelem forróságát; pedig megérdemelnénk, mert senkit nem kívánunk
3861 11| beérkeztünk a Kálvin térre, akkor megérezhetjük pár pillanatra a látóhatár
3862 12| húszéves lányok akkor is megérezték. Schmith nem is takarékoskodott.
3863 13| nyomorult gégét.~Egyszerre megéreztem, hogy a nyak merev és jéghideg.
3864 10| könyörtelen ismétlõdéssel megérkezik, behajtja a díjat. A szív
3865 8| és érdekesnek tetszett.~Megérkezve hosszú ideig hiába kerestem
3866 9| voltak elégedve, a dolog megérte a fáradságot.~Délután az
3867 15| tapsolt. Ezt nem lehetett megérteni. Mert elvégre õk „taktmässig”
3868 1| Richard nem szólt semmit, de megette a húst mind, ami a tálban
3869 9| Szeles õszi estéken, ha megették a vacsorát - az anyjok egy
3870 10| egyszerûekké és könnyen megfejthetõkké válnak.~A gyönyör eltünteti
3871 5| friss, tiszta agyvelejével megfejti a mának titkait, a holnap
3872 8| vizsgáló poharában majdnem megfeketült a folyadék.~- Attól félek -
3873 16| azután fésût vett elõ, és megfésülte a szõke hajat. A másik oldalon
3874 16| Újra megmosták az arcot, megfésülték a haját, erõltetve nevettek,
3875 4| befelé. A fiú pedig nézte, és megfeszített inakkal folytatta az úszást.~
3876 18| ütéseket. Minden erejét megfeszítve, úgyhogy nyögött a fáradtságtól
3877 15| zenészt nem tudja senki megfizetni.~Susek, a dobos, volt közöttük
3878 17| Floriani kávéházban?... Megfoghatatlan. Csak legalább egyetlen
3879 1| észrevette, hogy az ápolók megfogják, nekik esett. Véresre verte
3880 17| meg a kezemet, fiacskám!~Megfogom. Óriási nagy keze van. Az
3881 18| sötétvörös volt a méregtõl.~Végre megfogták a két lábánál és két kezénél
3882 17| akaratomban -, hogy elvégezzem a megfojtást.~8.~- Mindegy, menjünk csak
3883 13| minden, megöltem egy embert, megfojtottam egy szegény, gyönge kis
3884 17| hiszen én vagyok!~Nem felel, megfordul, elindul. Utánamegyek. Az
3885 9| ablakából. Witmanné megmozdult, megfordult, azután felkönyökölve, kinyitotta
3886 7| Körülnézte elölrõl-hátulról, megforgatta az állványán, végigsiklottak
3887 6| számára készült.~- Én foglak megfürdetni, és még ma kész lesz az
3888 8| óra felé jutottam haza. Megfürödtem, megborotválkoztam és átöltöztem.
3889 13| kézifûrész. Ezekkel akarta õ megfúrni a wertheimkasszát. Eldolgozhatott
3890 8| másnál. Lehajtott fejjel, meggörnyedve állott, és szemei oldalról
3891 11| lelése miatt. De akkor is meggondolandó.~6.~Most már a boltokat
3892 9| férfias gondossággal és meggondolással tudtak elrejtõzni.~Különben
3893 7| mérnök, mintha egyszerre csak meggondolta volna magát, megfogta a
3894 18| kocsist felakasztottak, mert meggyilkolta és kirabolta az utasát.
3895 4| nem Budapesten élt. Komoly meggyőződésem, hogy Budapest megmentette
3896 10| és furcsa, úgyhogy azt a meggyõzõdést kelti föl, hogy a dolgoknak
3897 16| volna másat.~Vanja nem volt meggyõzõdve ennek a következtetésnek
3898 2| menniök kell. A varázsló pedig meggyújtja a lámpását, mely egy koponyában
3899 2| ruhák és skatulyák között. Meggyújtják kis lámpásaikat, és nesztelenül
3900 5| szürke, mindennapi ruhámban meghajtom magam. Az emberiség boldogsága
3901 7| ember, belépett, mélyen meghajtotta magát, és az izgatottságtól
3902 10| belenyugodott abba, hogy meghaljon, mielõtt megszületett. Aki
3903 9| mert félni lehetett, hogy meghallják a házban. Egészben nagyon
3904 5| Másfél éve jár ide.~Egyszer meghallotta, amikor egy orvosi lapot
3905 8| születtem, és hogy miattad fogok meghalni, add nekem hát a fátyolodat,
3906 3| ugrott, éppen a nyakamra, és megharapott.~Fogai voltak.~Leráztam
3907 6| mondta a varázsló csendes és meghatott hangon -, te megtettél értem
3908 15| bárki, hogy semmi bánatot, meghatottságot nem éreznek. A bor megóvta
3909 6| akartál, fiam, rendesen élni! Megházasodni. Most úgy pusztulsz el,
3910 12| halszájú, sápadt emberben. Méghozzá vörösesszõke haja volt.
3911 3| hasonló. Egy hang, amelyre meghûl a velõ a koponyámban, és
3912 9| Hamarosan elbúcsúzott azután, de megígérte, hogy máskor is eljön. Megkérdezte
3913 13| hogy ez az ember halálosan megijedt. Beleharapott a jobb kezembe,
3914 8| mezítelen lábait kinyújtotta, és megilletõdve nézett rám.~- Kisasszony -
3915 5| halál percéig. Schopenhauer megírta a Welt als Wille und Vorstellungot,
3916 10| joga mondani, hogy élt. A megismerést, az Isten boldogságát csak
3917 10| igazság, mint amennyire megismerhetlen az érzékek útján. Egy kockáról,
3918 2| A következõ pillanatban megismertem õket.~- A Vass fiúk!~Együtt
3919 12| kívántam hallani, amikor Margit megismételte a kérdést:~- Mikor volt,
3920 4| gondolkozhatott. Mikor reggel megitta a kávéját, és elolvasta
3921 12| volt. Sok nehéz vörösbort megittak a férfiak, és kevés tánc
3922 15| vágott bele idõk elõtt, megjátszotta a pianót és a fortét, amivel
3923 4| tehetett? Nőgyűlölő lett.~Megjegyzem, hogy József nem Budapesten
3924 6| kellemetlen és alakoskodó megjegyzésért, lehajolt, megölelte, és
3925 8| felül, a hegyes karókba megkapaszkodva, a leány merõen nézett rám.~
3926 7| azon a napon kellett volna megkapnom, amikor hajóra szálltam,
3927 8| megnedvesítette, és homlokomat megkente az illatos olajjal.~- Jól
3928 9| megígérte, hogy máskor is eljön. Megkérdezte a lány nevét - Irénnek hívták -,
3929 5| substratum voltát. Bizonyítom. Megkeresem a helyét a velõben, az agyvelõben.
3930 14| száguldozzák át a pusztákat éjjel, megkeresik a pásztort, megcsókolják,
3931 8| tartotta meg az ígéretét. Megkerestem a kertet, ahová azon a reggelen
3932 18| átjött hozzánk, titokban megkért, hogy ne szóljak senkinek
3933 15| egyebet Kumpert, mint hogy megkérte az üstdobost, Suseket:~-
3934 13| a szemébe bokszoltam, és megkezdõdött a küzdelmünk a koromsötétben.
3935 9| iránt, szerették volna õt is megkínozni.~- Én betöröm az egyik kis
3936 7| izgatottan, sõt bizonyos vidám megkönnyebbüléssel így szólt:~- Tessék, méltóságos
3937 3| halálveszedelemtõl. Reszketve, fázva, de megkönnyebbülve mentem vissza a hálószobába.
3938 8| megoldásra remény nincsen!~Megköszöntem Szindbád, a varázsló tanácsát,
3939 17| a cselédlánynak. A lány megköti a rácson, de gyengén és
3940 18| körülcsavarta egy gerendán és megkötözte. A kis Emma lógott. Eleinte
3941 1| valamennyit. Azok aztán megkötözték, és vaspálcákkal ütötték
3942 8| varázsló, mikor odaadtam neki, megkóstolta, és már akkor mondta, hogy
3943 11| száll fel a füst, ferdén, meglapultan, a háztetõk felé. Ha most
3944 3| cselédek vagy a gyerekek meglássanak vagy megtudjanak valamit.~
3945 2| kellett hajolni, hogy az ember megláthassa, mi van mögötte.~Kábító
3946 11| érthetetlen bánatába, és meglátja felgyulladni a sarki boltban
3947 9| A hivatalnok kísérgette, meglátogatta, teát kapott és csókokat.
3948 5| alkohol változtatta meg.~Mikor meglátott, összerezzent. Láttam rajta,
3949 9| Visszafordultak: másodszorra meglebbent a függöny, és kinézett a
3950 14| derekát, nem habozott, mert meglehetõs mennyiségû bor volt benne
3951 18| láthattam, mert a padláson már meglehetõsen sötét volt. Egyszer csak
3952 18| hozzákezdtem az olvasáshoz. Meglepett az írás közvetlensége és
3953 9| izgalmas, miért rettenetes, megmagyarázhatatlan és véres egyszersmind. Csakhamar
3954 8| apró kristályszelencét, és megmagyarázta, hogy kell a könnyeket eltenni.~
3955 15| a pálinkára tért át.~És megmaradt mellette. Tíz esztendõ alatt
3956 4| meggyőződésem, hogy Budapest megmentette volna Józsefet a nőgyűlölettől.
3957 8| mindörökre elválunk, csakhogy megmentsük a haláltól, akár a saját
3958 8| õket - senki se tudta volna megmondani.~Itt a folyóparton találkoztam
3959 8| nem tudsz, de a szemeid megmondják nekem, hogy a legtöbb bölcsesség
3960 10| alvással aludtak. Frissen megmosdanak, és dicsérik a hideg vizet,
3961 9| verte föl, akik hamarosan megmosdottak, megreggeliztek és eltûntek,
3962 18| padláson termettünk, hogy megmutassuk Emmának az akasztást. A
3963 10| amelyeket a szemeink láttak: megmutatják nekünk a formákban rejlõ
3964 18| csizmaszárában. Egyszer megmutatta nekem. Azt mondta:~- Az
3965 12| mondtam Margitnak, és megmutattam a mézeskalácsosok céhmesterének
3966 17| cseléd hajol le mintegy megnémultan, ernyedten. Mögötte pedig
3967 7| igazgató úr, méltóztassék megnézetni, megvan-e az apám csontváza
3968 7| megszólalt:~- Hát kérem, én megnézhetem, hogy hívták, kérem, az
3969 2| egyik Vass fiú hirtelen megnézte az óráját.~- Huszonöt perc
3970 4| ne tudta volna becsülni - megnézve a leányt, így szólt magában:~-
3971 8| délutánon végre elutaztam, hogy megnézzem, mi van a kisasszonnyal.
3972 8| kidugta a nyelvecskéjét és megnyalta a szája széleit. Szemei
3973 8| Néma szép ajkai gyengéden megnyíltak, és csókjában érezhettem,
3974 13| de nem ugattak, és erre megnyugodtam.~Ismersz, milyen vagyok.
3975 9| voltak. Gimnáziumba kerültek. Megnyúltak, vékony és erõs csontjaikon
3976 14| pásztort, megcsókolják, megölelik, híjják magukkal epedõ,
3977 14| a neve! Az a neved? No! Megölellek, hátha az apám vagy!~Az
3978 12| számat, és köteles engem megölelni, amikor csak akarom. - Így
3979 4| ember arra, hogy valakit megöljön.~A rózsa azonban nem gyógyult
3980 12| mézeskalácsos volt, aki feleségét megölte.~- Mikor volt ez a kivégzés? -
3981 13| látnom, hogy hiába minden, megöltem egy embert, megfojtottam
3982 2| Külföldön tanultak. Nagyon megörültek a találkozásnak.~Az arcuk
3983 13| Gecsõ Zoltán fiával. Nagyon megörültünk egymásnak.~- Hova utazol? -
3984 8| hiányzik. De másképpen a megoldásra remény nincsen!~Megköszöntem
3985 13| nyavalyás, gyönge embert, akit megõrölt az élet, a munka és szegénység,
3986 15| meghatottságot nem éreznek. A bor megóvta õket attól a rettenetes
3987 10| ki, véres fáradtság után megpihenni: mindez nem gyönyörûség,
3988 3| nyertem a gondolkodásra, megpillantottam a favágó baltát, s elhatároztam,
3989 1| fiatal fákat, és lassú tûzön megpirította a fehér cicát, az Anikóét.
3990 6| Nem volt szomorú miatta.~Megpróbált persze mindenféle varázslásokat,
3991 8| hó, a föld átnedvesedett, megpuhult, és sóhajtást lehelt ki
3992 10| azoknak megadatik, hogy megrabolják az öröklétet vitéz és nemes
3993 18| kipirulva -, de a hóhérsegédek megragadják az elítéltet. - Juci és
3994 16| vízvezeték szájba, majd megragadták a vállain, fölültették,
3995 2| kelyhû fehér liliomokkal megrakodva. Mindenütt elszórva alacsony,
3996 8| átfutott a nyugati égre.~Megrázkódtam, nagyot lélegzettem, és
3997 8| végigfutott a hátamon. Gyengén megrázta a fejét, mintha azt mondta
3998 9| hamarosan megmosdottak, megreggeliztek és eltûntek, zsebeikben
3999 8| megcsillant egy ibolyaszínû sugár. Megremegtem, mintha felvillanó lidérctüzet
4000 6| temetkezési vállalkozónak. - Mégis megreszkírozom, hadd legyen szép temetése.~
4001 8| amikor elõször láttam. - Megrezzent, mosolygott, és egy széket
4002 8| fejét, és finom fülcimpáin megrezzentek türkizes, arany karikafüggõi.
4003 11| imbolygó csoportokban, majd megritkulnak, mintegy delejes taszításban.
|