10-beleb | belee-ebred | ebres-essek | essen-gerin | geszt-hulla | hullo-keves | kezde-latna | latne-megri | megro-omlot | on-rival | rohog-szoho | szoka-uvegu | uvolt-zugol
Rész
4004 10| érzékeket és a szerveket megrontja a gyönyör rettentõ és áldott
4005 16| be ne piszkolja, erõsen megrúgta az arcot. Azután leszállt.
4006 10| hajthatod fejedet az örök megsemmisülés jeges párnájára.~Aki ezen
4007 17| nézzen, megbocsásson, hogy megszabadítson ettõl a borzasztó önvádtól,
4008 17| leugorjak, lekiáltsak, és megszabaduljak fogságomból.~Az a rettenetes
4009 8| legyen, és hogy a szívem megszabaduljon az öreg hercegnõ átkától.~
4010 11| ágyba bújtatok, nyugodtan megszámlálhatjátok az óraütéseket.~ ~
4011 18| kis várakozás után, szinte megszédülve a dühtõl.~Zöldi azonban
4012 9| Az üvegszekrény kulcsát megszerezzük.~- Nem adja ki a kezébõl
4013 9| Nyugodtan kirakták az asztalra a megszerzett, elhódított kincset, osztályozták
4014 12| a szívüket. Mindenkiben megszimatolják az irtózást, az undort és
4015 11| elvesztették, és csak a parádé és megszokottság miatt maradnak a helyükön.~
4016 9| pontosan fél hétkor érkezett. Megszokta már, hogy Witmanné tízkor
4017 5| egy orvosi lapot kértem. Megszólított. Dicsérte az orvosi foglalkozást,
4018 10| gyönyörûség, csak a fájdalom megszûnése. Akik a fájdalmakat érzéketlen
4019 4| Ekkor történt, hogy a leány megszúrta a kezét. A kis doktor zsebkendőjével
4020 11| vonatkozásukat. Idegenül, megszűrten, halvány foltokban bocsátanak
4021 2| szivárvány minden színét megtalálhattad a virágok színében.~A kert
4022 5| ítélõszéke elé állok.~Én megtaláltam az agyban az idõt. Külsõleg
4023 6| leány érkezett.~A varázsló megtámaszkodott a könyökére, mert eszébe
4024 15| magyar nyelvet se tudta soha megtanulni, jóllehet, már húsz esztendeje
4025 5| érverés rendben van? Helyes! Megtapintom a fejét. Lassan egy vágást
4026 7| végigsiklottak ujjai a bordáin, megtapogatta a rugókat, amelyek az állkapcsot
4027 7| És az intézet költségeit megtérítem...~Az igazgató e hosszú
4028 16| nem jól tettem.~- Jó, hogy megtetted - mondta rá az öreg komolyan.~
4029 6| és meghatott hangon -, te megtettél értem mindent, amit csak
4030 8| a halál fájdalma által megtisztuljon a szíved, és igazi könnyet
4031 1| iszonyatosan süvöltõ hangon. Megtöltötte a hangja a levegõt, mérföldekre.~
4032 18| most se felelt.~A tanító megtörölte a homlokát, és lassabban
4033 3| gyerekek meglássanak vagy megtudjanak valamit.~Csodálkozásomra
4034 18| apám bizonyára megvetne, ha megtudná, hogy többekkel birkóztam
4035 16| folytatta:~- Persze hogy megütöttem ezt a disznót, és még meg
4036 18| játékba, hanem hazajöttünk, meguzsonnáztunk és lótottunk-futottunk,
4037 18| újra nekilátott. Egészen megvadulva, mind gyorsabban és gyorsabban
4038 8| inkább lemondok a csókjáról. Megváltottam a jegyemet - magam voltam
4039 7| méltóztassék megnézetni, megvan-e az apám csontváza talán,
4040 11| kivilágosodásában, a köd megvastagodásában és színváltozásában, s a
4041 3| mintha talán sikerült volna megvédeni enyéimet a fenyegetõ halálveszedelemtõl.
4042 15| Persze, senki se akadt, aki megvegye.~Az ötödik évben mintha
4043 15| A harmadik esztendõben megvételre kínálta a Tristan és a Lohengrin
4044 15| riválisukat, amelyrõl mindig csak megvetés és lekicsinylés hangján
4045 4| lett. Hirdette az asszonyok megvetését, és vaskos kéziratcsomókban
4046 18| a lábait kapták el, mert megvetette magát a láblécen, mások
4047 15| Nevettek rajtok, kicsit megvetették, és kicsit tisztelték õket.
4048 15| csak valamit tudott, azzal megvétették a kottát. Wagner-utánzat
4049 18| jutott, hogy apám bizonyára megvetne, ha megtudná, hogy többekkel
4050 4| Megcsókolta a virágot, s megviaszolta a szárat, bekötözte tiszta
4051 11| tizenegyig. Benn olykor megvillan egy zsebkendõ, amely éppen
4052 9| vésõt, egy harapófogót, megvizsgálták a lámpást, és mindezt zsebrevágták.
4053 8| varázslóhoz fogok menni, és megvizsgáltatom a könnycseppet, mert ettõl
4054 17| haladunk lefelé.~- Hová megyünk? - csak suttogom, és majdnem
4055 11| fénytelen égbolt félelmétõl megzavarodva. A hazatérõnek tanácsos
4056 18| valaki neked, hogy helyre mehetsz? Jöjj csak ki szépen! Zöldi
4057 16| holttest arcára.~- No, most már mehetünk - mondotta azután dadogva,
4058 14| leszállott az árnyékos, méla alkonyat. Fuvolázott a bárányainak,
4059 8| nyugodt, állandó, termékeny melegség szükséges. És olyan emberek
4060 12| fel násznagynak, a Juhász Meliusz Péternek egyik leszármazottját,
4061 12| a kékfestõk céhmesterét, Meliuszt kérte fel násznagynak, a
4062 1| szobában, hófehér ágyban. A melle lassan emelkedik fel-le.
4063 9| az ágyhoz, és késével a mellébe döfött. Az asszony hátrahanyatlott,
4064 9| drágaságokat. Reárakták a hasára, a melleire, a combjaira.~- Nesze, ezt
4065 9| lebegve, úszva odanyújtóztak melléjük a paplanra, a vánkosra.
4066 4| lecsókolta még, ami maradt. De ez mellékes.~A fontos az, hogy másnap
4067 16| és összefonta a karokat a mellén. Azután egy posztóval leterített
4068 8| Alázatosan integetett és a mellére horgasztotta a fejét. Hevesen
4069 9| munkájához. Fölhasították a kutya mellkasát, leitatták a vérét, s munkájuk
4070 9| szedték ki elõbb, azután a mellkast bontották föl, most már
4071 15| meg és dõltek ki a pultok mellõl. Nem tudták meg soha, hogy
4072 8| A grófkisasszony eltûnt mellõlem, de a tükrökben száz és
4073 9| ékszereket, a karcsatokat, a melltûket, a gyûrûket, az órát és
4074 13| tavalyi kocsisunk. Olyan szûk mellû, beesett, borostás arcú,
4075 9| körülötte, és a hátukkal és mellükkel az arcához érnek. Néhány
4076 2| illata lassanként elszállt a mellükrõl. Egy bérkocsi haladt arra.
4077 9| gyászruhás Witmannét határozottan méltányolták. Pedig eleinte gyenge csípõjû
4078 15| Csehországból, hogy az Úr méltó tiszteletben részesüljön
4079 10| számot vetett magával - mint méltóságához illik -, az raboljon magának
4080 7| boncterembe tétettük be - amint méltóztatott mondani - mert az elsõévesek
4081 5| menni azokon a stádiumokon, melyben a mai kisgyerek, sõt a kész
4082 15| hunyorgással néztek föl a zenekar mélyébõl a közönségre. A közönség -
4083 15| csodálatos szimfóniái iránt, melyekbõl künn, fiatal korukban, Prágában,
4084 5| diszpozíciókat szerzett, melyekkel az énnek és világnak a szemléletét
4085 5| az egyik hasadékba, hogy melyikbe, azt én tudom - és kiszedem
4086 14| olyan, mint a fehér arabs méneké. Szilaj csoportokban száguldozzák
4087 17| rettenetes a dologban, hogy a menekülés reménye alatt talán halasztgatnám
4088 15| maguk elõtt. Ettõl pedig menekülniök kellett, mert igazán semmi
4089 12| Érzik, látják, hogy nincs menekvés, hogy szerencsétlenségre,
4090 17| feje hajol ki. Némán int. Menjek fel? Mit akarhat? Hogy kerülhet
4091 6| másképpen és másképpen bánt.~- Menjetek innen - mondta a varázsló. -
4092 15| fizetése ráment. Neki is mennie kellett. A többieket nyugdíjaztatta.
4093 2| varázsló kamrájában.~- Azután menniök kell. A varázsló pedig meggyújtja
4094 14| habozott, mert meglehetõs mennyiségû bor volt benne is, és megölelte.~-
4095 9| ház elé, a leány ablakához mentek. Nem volt ott senki. Visszafordultak:
4096 1| odaértél az ujjaddal valahová, menten kitört az elrejtõzött szörnyû
4097 12| Három nehéz vasláda zárta a menyasszony kelengyéjét. Gyönyörû, drága
4098 10| párnájára.~Aki ezen az áron nem mer és nem akar az öröklétbõl
4099 18| Szladek arca sötétvörös volt a méregtõl.~Végre megfogták a két lábánál
4100 17| kerül ide ez a hulla?~Nem merek szólni. Az öcsém biztosan,
4101 4| pattogzottak a rügyek, és merengve nézte a vén fákat, amelyeknek
4102 18| általában különbek, keményebbek, merészebbek, mint én. Volt egy Zöldi
4103 16| lesz. A kölyök ki fogja mereszteni a nagy fekete szemeit, és
4104 1| Megtöltötte a hangja a levegõt, mérföldekre.~Mikor apával hazautaztunk
4105 8| tetszett. Az út mentén fehér mérföldkõ csillant elõ, és nyárfák
4106 8| csak miattad jöttem ezer mérföldrõl, hogy csak miattad születtem,
4107 5| Súlyos dolog ez. Az idõnek a mérge beleette magát a filozófiánkba,
4108 17| mert az urát meg akarta mérgezni.~5.~Bemegyünk egy félig
4109 5| azt a természeti ítéletet merítjük, hogy az idõ múlik. Azt
4110 11| tréfálnak, és hihetõen pontosan mérnek. Az Üllõi útról nagy csapat
4111 18| kardja van, tehát nem fog merni megvágatni.~A tanító hamar
4112 7| alkalmatlankodtam. Ajánlom magam.~A mérnököt a boncterembe vezették,
4113 16| utolsó csattanós pofont mért a holttest arcára.~- No,
4114 9| akik jól mulattak, mindig mertek gondolni a holnapra és holnaputánra
4115 10| csak láttam, de meg nem mértem, nincs jogom mondani, hogy
4116 5| elhárítsa. S különösen manapság merül föl ez a kérdés elementáris
4117 9| piroskötésû német regénybe merült -, halkan és gyors léptekkel
4118 3| azután fáradt és mély álomba merültem.~Másnap korán reggel, amikor
4119 12| gótikus fõoltár szemléletébe merültünk, amely Lõcsei Pál mester
4120 2| padján, egy könyv olvasásába merülve. Köszöntünk neki. Barátságosan
4121 3| is az ember nem hisz el meséket, ezenkívül a természetrajz
4122 12| szarkofágok között elkezdtem a mesét.~- Nézze - mondtam Margitnak,
4123 1| akinek sötét szemei mindig a messzeségbe néztek. És még egy dologról.
4124 3| hang, amelyet majd végtelen messzeségben, majd közvetlen közelemben
4125 13| Két legénnyel csináltattam mesterséges légzést, egy harmadikat
4126 14| a javából. Összeforrt a mesterségével és annak szerszámával, a
4127 17| láttam ezt a vidéket!~Sárga, meszelt, magas, kétemeletes állomásépület,
4128 3| és hirtelen talpra állva, méternyi ugrással a sarokba igyekezett.
4129 15| távol a nagy német zenei metropolisoktól és a komoly versenytõl,
4130 12| Drezdában, ahol annak idején a mézeskalácsos-ipar aranykorát élte. Abban az
4131 12| Margitnak, és megmutattam a mézeskalácsosok céhmesterének címeres ülését -,
4132 12| maradt.~Senki se sajnálta a mézeskalácsost; éppen azért, mert semmi
4133 12| idõben az emberek szerették a mézeskalácsot. Nem kuriózum, hanem csemegeszámba
4134 18| parasztfiúkból telt ki. Részint mezítlábasok, tarka kockás ingekben,
4135 14| kalandozva. Olyan nagy ez a mezõ, hogy mindig van rajta fû,
4136 9| csókolom.~Aznap késõ estig a mezõkön bandukolt a két Witman fiú.
4137 8| az utam, holdfényes nagy mezõn keresztül.~Hosszú gyaloglás
4138 17| van apró békákkal és más meztelen, rózsaszínû apró állatokkal.
4139 6| látta ezt. Nem volt szomorú miatta.~Megpróbált persze mindenféle
4140 10| nem szabad rájuk. Jóllehet miattuk van úgy, hogy az életet
4141 18| Most már nem volt Zöldinek mibe kapaszkodnia. Rátérdeltek
4142 18| vörös arcú ember, Szladek Mihály - vágatott.~A házunk az
4143 12| jutott azután egy Zichy Mihály-féle illusztráció, amely útba
4144 17| rózsaszínû apró állatokkal. Mik ezek? Koraszülött kutyák
4145 8| gyermeket akarunk, hogy - miként Szindbád varázsló mondta -
4146 4| fáradhatatlanul, és kukucskált a mikroszkóp csövébe. Azután újra kezdte.
4147 4| Egyet gondolt. Előszedte a mikroszkópját. Letörölgette a nagyítólencséket,
4148 17| aranycipõs ausztráliai milliárdosleány is, akinek a szemeit itt
4149 6| férfias, nagy izmos keze!~- Mily tüzes erõvel tudott ölelni.~-
4150 8| tekintett reám körös-körül. Mindannyi mezítelen. Itt fölemelt
4151 8| megett fonta össze a kezeit. Mindannyinak másképpen csillogott a szeme
4152 18| közben föl-fölnézett felém, mindannyiszor erõsen megdobbant a szívem.~
4153 1| hogy ha fölébred, megöl mindannyiunkat, hogy rá fog ütni öklével
4154 9| átvillant az eszében az, hogy mindaz, ami az életben szép, nagyszerû
4155 9| leánynak, hogy õ a legszebb nõ mindazok között, akiket valaha is
4156 3| azt gondolják majd, hogy mindazt, amit elmondok, egy szegény,
4157 18| együtt az iskolából, hanem mindegyik más leánnyal. Emma ettõl
4158 5| találmányomat egy embernek, aki mindenáron szabadulni akar az idõtõl,
4159 3| fejemben nyomást érzek, s mindenem hideg. Az izzadtság kiüt
4160 10| ritmusos lármájával áthatol mindenen, és követelõen hí. Menni
4161 12| Lehetett bennük látni, hogy mindenért kárpótolva érzi magát, hogy
4162 12| befelé szúrja a szívüket. Mindenkiben megszimatolják az irtózást,
4163 15| hegedûnek magas hangjai között mindenkor, mint ismeretlen vándor,
4164 5| levetem a kötényt, és szürke, mindennapi ruhámban meghajtom magam.
4165 17| elpusztul, és hogy vége mindennek.~- Jézus Krisztusom!~Ez
4166 8| bátran meg fogok küzdeni mindennel. Az egyik sarokban ráakadtam
4167 8| amit akarsz, mert a némaság mindentudókká teszi a nõket, és azt is
4168 17| tökéletlenül. De õ nem törõdik mindezzel, int, és mászni kezd fölfelé.
4169 15| hegedûk. És így tovább, mindnek akadt valami lényeges hibája,
4170 18| az örömben. Játék közben minduntalan elhívta Emmát, ölelte, csókolta,
4171 16| hirtelen becsukta az ajtót.~- Minek csukod be, te, amikor én
4172 4| óráját és ólomkatonáit, mintsem azokat csak úgy odaadta
4173 1| Leírom ide, doktor úr, hogy mirõl van szó. Az öcsémrõl, a
4174 15| tehetségtelen német szerzõk miséit kellett elõadniok. Nagy
4175 12| hallgatta vasárnaponként a misét Schmith mézeskalácsos. Ha
4176 9| érdekelte õket a fájdalom misztériuma. Nemegyszer megkínozták
4177 8| szenvedtünk, és nem tudtuk, mitévõk legyünk.~Már jól a nyárban
4178 4| dolgozott ki az ő kicsinységük mivoltáról. Emellett majd elolvadt,
4179 15| kellett, mert igazán semmi mód nem kínálkozott reá, hogy
4180 5| fejlõdésnek indult. Ismeretlen módon, olyan diszpozíciókat szerzett,
4181 2| intelligens emberfajták karaktere. Modorukban ugyanaz a világfias szívesség
4182 9| folyton fejlõdõ sajátságos módszereikkel. S a dolgaikról senki se
4183 5| abszintes poharat olyan mohó kéjvággyal vitte a szájához,
4184 4| végigsiklott a tenger tükrén, mohón kereste szemeivel a leányfejet.~
4185 5| tehát gondolkozásunk minden momentumára.~Persze, a mûtevõ elõtt
4186 2| fekete szemével mintha azt mondaná: egyetek, és hozzatok nekem
4187 7| pillanatig azt hitte, hogy mondania kell valamit, azt hitte,
4188 10| nemes kockázattal.~Le kell mondaniok, hogy jól lássanak és jól
4189 5| múlva már benne is volt a mondanivalójában.~...Mert mi a fõ, kolléga
4190 8| sírnod miattam. És le kell mondanod arról, hogy én valaha is
4191 18| kivallatott. El kellett mondanom az iskolai eseményt. Szüleim
4192 15| az érthetetlen, komikus mondatait, mégse ment semmire. Szukop,
4193 4| Különös figyelmet fordított a mondathangsúly című fejezetre, amelyet
4194 5| olyan tökéletes, értelmes mondatokban mondta el, mintha a betegének
4195 4| ragozást, a hajtogatást. Majd a mondattant lapozta föl. Különös figyelmet
4196 12| megelégedéssel várta a halált is. Azt mondhatnám, hogy örült annak, amit
4197 3| cselédszobából.~Önök most azt mondják, kérem, hogy álmodtam. Tudják
4198 2| volna fel a két fiú, úgy mondották el a varázsló barlangjának
4199 2| tudod. Persze, akkor nem mondottuk el senkinek a dolgot. Majd
4200 9| összeszedték a könyveiket, azt mondták a leánynak, hogy õ a legszebb
4201 12| amikor csak akarom. - Így morfondírozott Schmith és rászánta magát,
4202 4| virágban.~- Leszakítom - mormolta -, és elviszem Margitkának;
4203 9| Most siessünk, meg fogunk mosdani és átöltözünk.~Átmentek
4204 11| éjjel aludtak, és a friss mosdóvíz nagyszerûen eshetett nekik.
4205 18| orrom vére, és lemehettem mosdóvizet kérni az iskolaszolgához.
4206 6| mondta a varázsló fanyar mosollyal, bár nem tudott jól németül,
4207 8| elõrehajolva. Ravasz és csúfolódó mosoly volt az ajkain.~- Nem vártál
4208 3| aludt. Halovány arcán enyhe mosolygás lebegett. Odamentem és megcsókoltam,
4209 11| ablakból nézve, csaknem mosolygásra ingerel.~Lassan hullámokat
4210 6| elrendezte az ajkait - gúnyosan mosolygóra, amely pózban különösen
4211 5| gumicsizmákat. Nyugodtan mosom a kezemet, kiadom: kezdjék
4212 3| sarokból hangzott, ahol a mosóteknõ állott. Elveszem a teknõt.
4213 14| hold most tiszta fénybe mosta a porfátyolt és benne Szókratészt
4214 17| nini, milyen gyorsan megy mostan, alig két forduló, és már
4215 14| Nekem is volt egy leányom - motyogta - Azt is Zenóbiának hívták.
4216 18| Olyan furcsák voltak ezek a mozdulatai. Az arcát nem láthattam,
4217 9| lusta és mégis könnyed mozdulatokkal. Egész éjszaka velök maradtak
4218 3| gabalyodva ült, és lomha mozdulattal felém fordult.~Béka volt.
4219 18| csak hirtelen megszûnt a mozgás. A test kinyúlt, mintha
4220 2| végképp. Finom orrukon, a mozgékony, okos szemükön a késõn érõ,
4221 17| a Zsoli szíve. És még mozog. Vissza kell tenni.~- Kérem,
4222 5| egyáltalán nem bántja az idõ múlása. Nemcsak azért, mert teste
4223 9| rövidítették meg az órák lassú múlását.~Mikor végre a toronyóra
4224 18| Az iskola is érdekesebb, mulatságosabb volt. Az új tanító tudniillik
4225 9| a két fiú volt, akik jól mulattak, mindig mertek gondolni
4226 5| beavatkozás ideje el nem jõ, egy múló értékû belgyógyászati szerünk
4227 18| nem kapott almát.~Hetek múltak el. Húgomat hiába próbáltam
4228 3| pislogó, rohadt fényét látom a múltból az agyvelõmbe világolni.~
4229 13| hogy a pénzszekrényt vette munkába.~Tehát a pénzszekrénynél
4230 12| féltékenység kínjaiért, a sok munkában eltöltött örömtelen napért -
4231 10| okoz. Izmaikkal és eszükkel munkához látnak, amelynek fáradsága
4232 12| amely Lõcsei Pál mester munkája, és csodálatos szépségû
4233 9| lassúsággal fogott hozzá munkájához. Fölhasították a kutya mellkasát,
4234 5| hogy a tudós befejezze munkáját, a mûvész kidolgozza terveit,
4235 9| mellkasát, leitatták a vérét, s munkájuk közben hallgatták az állat
4236 10| kelletlenül és tétovázva végzik munkájukat. A kiáltásokra összerázkódik
4237 2| utukon elindultak véres munkájukra.~- Amikor fölébrednek, négykézláb
4238 3| Mikor elvégeztem rémes munkámat - föllélegeztem, úgy éreztem,
4239 4| neki akart fogni a szorgos munkának, amikor halk lépteket hallott
4240 11| Üllõi útról nagy csapat munkás igyekszik a híd felé. A
4241 9| karperec.~Kérték Witmannét, mutassa meg nekik a holmit. Az asszony -
4242 17| kõkockák között, de nem mutatkozik élõlény. Egy madár se.~Most
4243 6| amint ki-ki elõtt másnak mutatkozott, és ki-kivel másképpen és
4244 9| délutánokon át késõ estig nem mutatkoztak. Keveset és csak egymás
4245 12| semmi halálfélelmet nem mutatott.~Összetett kezekkel térdelve
4246 17| egész tenyerem alig éri át a mutatóujját.~- Jó, jó, de hiszen nem
4247 5| minden momentumára.~Persze, a mûtevõ elõtt óriási feladat áll.
4248 5| A közepén állítjuk fel a mûtõasztalt. Három asszisztens foglalatoskodik
4249 5| Kibérelek egy óriási termet mûtõteremnek. Tömve közönséggel. A közepén
4250 5| tudós befejezze munkáját, a mûvész kidolgozza terveit, az apák
4251 15| amelyet számára a saját mûvészetének, készültségének az élvezése
4252 5| magát a filozófiánkba, a mûvészetünkbe, a napi beszédbe. Az embernek,
4253 15| telhetetlen vágya a szép és mûvészi iránt pedig csak a század
4254 11| burkolózik, valahonnan a Múzeum körútról vagy az Üllői útról
4255 15| hangjaira. Egyébként minden muzsikálás fájdalom és elégedetlenség
4256 8| lakik, utánam küldte tündéri muzsikáló hangjait. Üvegfuvolák csengtek,
4257 15| leszoktak arról, hogy a muzsikáról beszéljenek. A környezet,
4258 15| volt kedve és ideje, hogy muzsikával törõdjék. Az új nemzedék
4259 15| részben, kárpótlást adnia a muzsikus számára. Gyönyört, eksztázisokat,
4260 15| inniok, mint például egy más muzsikusnak, aki ugyan hegedülni tanít,
4261 15| zeneértõi híresztelik.~Ami a muzsikusokat illeti, nekik errõl a kérdésrõl
4262 15| egy pillanatra rájuk, a muzsikusokra, akik eljöttek messze Csehországból,
4263 15| óraadás pusztítja, roncsolja a muzsikust. A kottaírás ellenben élvezet
4264 4| láthatók: C H O - NaOH - C H N S -. Így dolgozott a kis
4265 18| egyet, és kezébe adta a nádpálcát.~- Ha nem ütöd teljes erõvel -
4266 9| megsimogatta a nyúlánk, rövid nadrágos fiú tiszta arcát, aki egy
4267 13| pillanatban harisnyát és nadrágot húzok, azután a szobám ajtaját
4268 6| haldokoljak.~A varázsló nagyanyja, egy fõkötõs, pápaszemes
4269 4| napon dédunokája született a nagyapónak. Hosszan, szeretettel gyönyörködött
4270 15| teljes erõvel nekifeküdt a nagydobnak.~Az egész színházat betöltötte
4271 4| érte, amint a titokzatos nagyítógép mellett gondolkozott. De
4272 4| mikroszkópját. Letörölgette a nagyítólencséket, belefújt a fényes, sárga
4273 15| tisztelték õket. Ha vasárnap a nagymisén átzúgott a templomon a trombiták
4274 18| fehér harisnyás lábaival nagyokat rúgott. Olyan furcsák voltak
4275 6| aki a kezébe került.~- Nagysád téved, kedves és szíves
4276 7| rokona tetszett lenni a nagyságos úrnak?~- Az édesapám volt!~-
4277 17| egy széles, beláthatatlan nagyságú terem. Ernyős, alacsonyra
4278 4| kövér, friss nedvességeit. Nagyszélű szürke kalapja alól mosolygott
4279 8| néma grófkisasszonnyal. Nagyszélû, virágos szalmakalapban
4280 9| játszott szerepet az életükben. Nagyúri foglalkozásnak ismerték
4281 5| világra születik, már eltûnt nála mindez a kezdetlegesség -
4282 6| kis arany kulcsa maradjon nálad.~Valóban hozták már a fedelet.
4283 7| belgyógyászatiról kaptuk. Nálunk lett boncolva a „Cé”-ben.
4284 4| voltak láthatók: C H O - NaOH - C H N S -. Így dolgozott
4285 14| lehunyva szemeiket. Ragyogó napban vagy erõs szélben: mindegy
4286 12| munkában eltöltött örömtelen napért - most igazán végképp és
4287 9| válla szinte csillogott a napfényben. A fiú bement a ház kapuján.
4288 5| filozófiánkba, a mûvészetünkbe, a napi beszédbe. Az embernek, amint
4289 12| árva szót se. Szilveszter napján hajtották végre a halálos
4290 8| lovam repült velem.~Alig naplemente után beértem a városba.
4291 18| Az alábbi történetet egy naplóban olvastam. A naplóíró fiú
4292 18| ezután kerültek hozzám a fia naplói. Hosszú ideig nem jutottam
4293 8| válásba. Újra rettenetes napok virradtak reánk. És még
4294 6| volt az ölében, hogy akár napokig elüldögéltem volna benne.~-
4295 18| akasztást. A daxlit már napokkal elõbb elástuk Gáborral a
4296 8| visszamentem Pestre. Nehéz napom volt. Sok fárasztó és türelmet
4297 4| amikor tavasz lett. És naponként többször is gyerekes vidámsággal
4298 15| rummal élt, és felvitte naponkint nyolc-kilenc deciig. A karmesterükrõl,
4299 15| kellemes izgalmakat, éspedig naponta. Õk azonban ezt csak nagy
4300 4| végtelen tengert meg a lenyugvó napot - melynek vörös sugarai
4301 8| hogy a jövõnk boldogságát napról napra reménytelenül, végzetes
4302 17| apám. Ez az ember, amint a napsütötte falon az arca kirajzolódik,
4303 8| köré csavartam a fátyolt.~A napsugarak utolsó rezzenései is eltûntek
4304 8| sarkantyúztam derék paripámat, mert napszállta elõtt a városba akartam
4305 13| hadilábon állok, tudod... napszámok és efféle miatt.~- Persze,
4306 12| lány volt, mint a vérbelû narancs, aki hevesen és erõszakosan
4307 8| tündöklõ kékségén az alkonyat narancsszínû fátyla. Szitakötõk cikáztak
4308 12| kelengye volt. Skófium, násfa, szattyán, brokát, selyem,
4309 14| csak fújta a peant és a nászdalt, úgy, ahogy még sohasem.~
4310 12| városbíró nem fogadta el. A násznagy más lett. A dolog magyarázata,
4311 14| hetéra.~- Ne ölelj meg!~- Ne-e? - csodálkozott amaz, és
4312 18| egy iszonyatos bõgés:~- Ne-e-e-m!~A tanító letette a pálcákat,
4313 4| felé a föld kövér, friss nedvességeit. Nagyszélű szürke kalapja
4314 9| Witmannak két fia volt már, négy- és ötévesek, amikor egy
4315 18| nevû, aki valamennyiünknél négy-öt évvel idõsebb volt, bicskát
4316 4| hívatott és - visszaküldte.~ ~Negyedik mese~Ott, ahol a tenger
4317 9| intézték, felkelés után, negyedóra alatt. Az iskola egyáltalán
4318 8| lehet aludni. De minden negyedórában nézzen be, és ha alva talál,
4319 15| fáradságának ellensúlyozására, negyedszer az elégedetlenség és kellemetlen
4320 18| Rátérdeltek a kezeire. A lábain négyen ültek, a fejét ketten nyomták.
4321 2| munkájukra.~- Amikor fölébrednek, négykézláb másznak ki a szobából, mert
4322 2| némán bámultuk ezt a tíz négyszögméternyi kis csodabirodalmat.~- Látod,
4323 9| Witmanné vágyott reá, és bár nehezére esett, sõt fáradtságába
4324 18| ne érjen a pálca, azután nekiállt, és egymás után ötöt-hatot
4325 1| pillanatig se. Teljes erõvel nekifeküdtem a huroknak. Richard levegõ
4326 18| kezeit és a lábait.~A fiúk nekihevülve és minden erejüket összeszedve,
4327 16| csak még egyszer! ~Újra nekihuzakodott. És még egy utolsó csattanós
4328 17| besurranok az ajtón, és nekiindulok a végtelen lépcsõknek. A
4329 18| nekem mindegy!~És újra nekilátott. Egészen megvadulva, mind
4330 15| ötödik évben mintha újra nekiszánta volna magát valaminek. Írt
4331 8| hallgatóztak. Szótalan, mozdulatlan némaságban bámultunk a levegõbe, eltelve
4332 8| nem alszik, kétségbeesett némasággal borult reám. Szerencsétlenek
4333 5| nem bántja az idõ múlása. Nemcsak azért, mert teste ruganyos,
4334 9| a fájdalom misztériuma. Nemegyszer megkínozták egymást is,
4335 11| több, mint a hüllőknek és némely halaknak.~2.~A szemben levő
4336 15| trombiták hangja, úgy, hogy némelyik érzékeny gimnazista összeborzongott
4337 13| örökölni fogom, mint akár a nemesi címert. Szóval gyáva vagyok.
4338 15| zenekar egyik barátjával, németre fordíttatták.~Stoczek után
4339 18| pusztult el. Az édesanyja nemrég halt meg, és ezután kerültek
4340 5| fiziologikus betegséget az emberi nemrõl elhárítsa. S különösen manapság
4341 10| akik azt hiszik, hogy e nemtelen és kegyetlen muzsika az
4342 15| joguk volt, ez rabolta el nemtörõdömségével az ambíciókat, ez kényszerítette
4343 15| muzsikával törõdjék. Az új nemzedék izgatott és telhetetlen
4344 10| portéka, amelybõl egész nemzedékek évszázadok alatt kapnak -
4345 15| és belesápadt, ilyenkor a nép is bizonyos elismeréssel
4346 15| operetteket és a magyar népszínmûveket. A templomban unalmas és
4347 11| deszkapaplanaikkal és a kicsiny Neptun-szobor bizonyos õrködõ hatalmakat
4348 14| ha még él. Szókratész a neve! Az a neved? No! Megölellek,
4349 14| Szókratész a neve! Az a neved? No! Megölellek, hátha az
4350 7| sürgõs, legalábbis nekem. A nevem Gyetvás Pál, mérnök vagyok,
4351 9| igen szépnek találta a nevet, és végül ezt mondta:~-
4352 9| kócosan, de üde, hangos nevetéssel, és bevezette a Witmanokat
4353 10| Pedig a kockázat olcsó, nevetségesen kicsiny. Mert igaz: a gyilkos
4354 16| bólogatott, mire a fiatalabb nevetve és bátrabban folytatta:~-
4355 18| olyan büszke, és ostobának nevezte Irmát, hogy annyira eseng
4356 18| vadállatnak és gazembernek nevezték Szladeket, és megegyeztek,
4357 8| mondottam sokszor, mert így neveztem azután is -, el fogunk pusztulni
4358 15| beszéltek róluk: a muzsikusok. A nevüket senki sem tudta biztosan,
4359 11| úgy hallani, hogy valaki a nevünkön szólít. Egyszer hátra lehet
4360 16| volna helyette más. Mert nézd, Vanja, az atyuskának kellett
4361 7| szólott az igazgató - nézesse meg, a múlt hónapban vagy
4362 18| kötötte. Így zavartalanabbul nézhettem. Amikor pedig közben föl-fölnézett
4363 8| gyertyavilágnál ül a tükör mellett, és nézi a szemeit. Azt nézte, vajon
4364 11| amelyek nappal farkasszemet néznek egymással, most a ködben
4365 5| azelõtt. Talán ez az új nézõpont rontotta meg az embernek
4366 17| és a néma cselédlányra nézünk. Mozdulatlan, konok, rossz
4367 12| között elkezdtem a mesét.~- Nézze - mondtam Margitnak, és
4368 5| számoló gyerek állapota. De nézzük meg, mire a pszichéje kifejlõdik:
4369 10| úgyszólván semmiféle kapcsolatban nincsenek az agy fogalmaival.~Több
4370 17| botorkálnom a lépcsõkön, de nini, milyen gyorsan megy mostan,
4371 6| öregedett, mint a többi nõé.~- Végre egy fiatal nõ -
4372 8| pedig fejlõdött, szépült, növekedett; vártunk, szenvedtünk, és
4373 2| egész kert virággal.~Sajátos növényvilág tenyészett itt. Hosszú szárú,
4374 4| megmentette volna Józsefet a nőgyűlölettől. Königsberg azonban nem
4375 4| felírta egy papírosra:~„A női nem bűnei.” Írta és kiadja:
4376 6| kék szemei.~- És a finom, nõies, vékony kezeirõl le fognak
4377 8| némaság mindentudókká teszi a nõket, és azt is tudod, hogy csak
4378 8| legrosszabb, amit csak egy szép nõre mondani lehet. - Arca mozdulatlan
4379 2| csodakert. Közvetlen elõttem a nõszirom lila virágai nyíltak. Százféle
4380 17| világít meg egy fekvő, halott nőt.~- Hogy kerül ide ez a hulla?~
4381 9| napsugaras, csak kissé szeles novemberi délutánon búcsút mondott
4382 12| Lõcsén. Külföldön tanult, Nürnbergben és Drezdában, ahol annak
4383 18| Nem én, nem akarok - nyafogott a kisleány.~- A gyilkos
4384 14| kutyáját, Ariost, szerette a nyáj bárányait és a fuvoláját.
4385 14| hogy mindig van rajta fû, a nyájak legelnek, aztán a pásztorok
4386 14| szavát, míg el nem jött a nyájas nap. De hiába sietett fel
4387 14| mert a fiam otthagyta a nyájat, és elnyargalt a kentaur
4388 13| Egyszerre megéreztem, hogy a nyak merev és jéghideg. Fölugrottam,
4389 8| szellõ kezdett fújdogálni. A nyakam köré csavartam a grófkisasszony
4390 8| és nem is fogsz szeretni.~Nyakamba csimpaszkodott és az ajkait
4391 3| villámgyorsan nekem ugrott, éppen a nyakamra, és megharapott.~Fogai voltak.~
4392 13| tudtam levenni kezeimet a nyakáról. Azt sem tudtam, mennyi
4393 9| nekik a holmit. Az asszony - nyakas természetû, puha, szõke
4394 9| egy szökéssel átölelte a nyakát, és ajkaival hozzátapadt
4395 17| amelyet pedig egy jó selyem nyakkendõvel könnyen, pár perc alatt
4396 10| összerázkódik a test, és a nyakszirt táján tompa fájdalmak bujdosnak
4397 9| paplanra, a vánkosra. A nyakukat odahajtották a fiúk szájához
4398 3| végén csak egy alaktalan, nyálas, bûzös, zöld tömeg feküdt
4399 17| fekszik a poros földön. Nyalogatja. Éppen mint amikor elütötte
4400 8| mitévõk legyünk.~Már jól a nyárban jártunk, amikor egy hajnalon
4401 8| mérföldkõ csillant elõ, és nyárfák páros, ezüstös sorfala húzódott.
4402 14| nem fuvolázott.~Õ is ott nyargal velük a messze terjedõ kék
4403 18| most a szép idõnek, mint nyáron, mert újra az iskolában
4404 13| Péter!... Hogy én ezt a nyavalyás, gyönge embert, akit megõrölt
4405 3| konyhát ez a nyögõ, pokolian nyávogó, vartyogó hang.~Sietve keresni
4406 9| egyik kis üvegfalat a késem nyelével, és több zaj nem lesz. Te
4407 8| néma ajkai között kidugta a nyelvecskéjét és megnyalta a szája széleit.
4408 15| Éppúgy, mint ahogy a magyar nyelvet se tudta soha megtanulni,
4409 8| a haját, megnedvesítette nyelvével az ujjait, és kisimította
4410 3| újra: megint azt az erõs, nyerítõ hangot hallatta. - Azután
4411 13| elveszett fogója helyett nyers fenyõfából csinált valaki
4412 3| jelölte az útját. Míg így idõt nyertem a gondolkodásra, megpillantottam
4413 18| megállt. Zöldi azonban nem nyikkant.~- Leszel-e még engedetlen? -
4414 18| Azokat a fiúkat, akik meg se nyikkantak és nem is sírtak, mindenki
4415 9| Az ajtósarok semmit se nyikorgott. Föllélegeztek. Witmanné
4416 9| kis boszorkánykonyhájukat. Nyilak, gumipuskák, kések, fogók,
4417 11| hasadékai közül, a sínek nyílásai közül kibukkan, összesûrûsödik,
4418 5| Kérem a vésõt! Megcsinálom a nyílást, kihajtom a csontléket.
4419 10| kijavítódik. Mert alkalom nyílik megismerni a maga teljességében
4420 2| a földszint magasságára nyílott. Ajtót nem lehetett látni.
4421 9| kelt fel, várt, és tágra nyílt szemmel nézte a nõt. Hamarosan
4422 5| Végre az eljárást magát nyilvánosságra hozom, azaz a mûtevést elvégzem,
4423 10| jelenik meg, amelyeknek nyilvánvalóan semmi köze hozzánk. Vonatok
4424 11| bundások - és egészen szerény, nyírott, szövetkezeti orvosok, nem
4425 8| le a sárga függönyöket és nyissa ki a zsalukat. Így sokkal
4426 17| előremegy, és egy tapétaajtót nyit ki. Keresztülmegyünk egy
4427 16| kocsit kifelé. Az öreg újra nyitni akarta az ajtót.~- Várj
4428 11| Most már a boltokat is nyitogatják. És az apró kis utcákból
4429 8| aki Budán lakik. Õ maga nyitotta ki a kaput.~- Tudtam, hogy
4430 3| gyereksíráshoz és elkínzott állat nyögéséhez hasonló. Egy hang, amelyre
4431 13| egymás után hallanám ezeket a nyögéseket. Teljesen úr voltam a testén,
4432 9| állat rettenetes, tehetetlen nyögését. Megnézték a dobogó szívet,
4433 3| halálra kínzott kicsi gyerek nyöszörögne. Mintha valami kitépett
4434 15| élt, és felvitte naponkint nyolc-kilenc deciig. A karmesterükrõl,
4435 17| rajta, mikor is jártam itt. Nyolc-tíz éve, egyedül akkor is, de
4436 12| az évnek a decemberében, nyolcadikán, a késmárki vásárra ment
4437 10| egyenlõ négyszáz generációnak nyolcezeréves életével. De számítsunk
4438 18| kettõtõl négyig, és délelõtt is nyolctól tizenegyig, és utána annál
4439 1| hazajött. Szaladva.~...És nyomában a fekete csönd.~Hajnal volt,
4440 3| baltát és az éjjeli küzdelem nyomait elfeledtem eltakarítani.
4441 15| nyomtatott kotta. Ennek a nyomán a karmester új, fekete ruhát
4442 3| erõsen dobog, a fejemben nyomást érzek, s mindenem hideg.
4443 2| nevetett.~A varázsló virágainak nyomasztó illata lassanként elszállt
4444 1| a vállaimat mázsás kövek nyomnák. A térdeim roskadoztak.~
4445 13| Erre mind a két kezemmel nyomni kezdtem a gégéjét. Mint
4446 7| klinikán. Az anyám, aki nagy nyomorban élt, mikor hazajöttem, nem
4447 5| fészke a betegségnek, a nyomornak, az elmúlás oktalan bánatának.
4448 10| ahonnan elindultunk - valóban nyomorúság. Pedig legtöbben megelégszenek
4449 12| hogy szerencsétlenségre, nyomorúságra, magányra, ellenszenvre
4450 18| négyen ültek, a fejét ketten nyomták. A tanító csak ezt várta.
4451 13| összeszedve szorítottam, nyomtam. Szinte beleszédültem az
4452 15| kis kompozíció, de mégis nyomtatott kotta. Ennek a nyomán a
4453 8| horizontról, az ég mély, szédítõ nyugalmú, topázkék színnel borult
4454 18| hogy az apa mint ezredes, nyugalomban van, Irma jelenleg özvegyasszony,
4455 8| fénysávot írva le, átfutott a nyugati égre.~Megrázkódtam, nagyot
4456 15| mennie kellett. A többieket nyugdíjaztatta. Alig kettõt-hármat tartott
4457 8| elfogadnám, mert akkor bele kéne nyugodnom, hogy nem tudsz sírni, ez
4458 9| zsebkését. Õ ment elöl. Biztos nyugodtsággal lopóztak át a középsõ ebédlõszobán,
4459 8| kertajtó elõtt, a kezét nyújtotta. Hideg és ruganyos kis ujjai
4460 4| Ledobta ruháit. Egy párat nyújtózkodott, végigtapogatta a vállán
4461 6| nap felkel, már ki lesz nyújtózkodva, s maga is jól látta ezt.
4462 3| lövellt ki a teste, és ez a nyúlós, bûzös folyadék jelölte
4463 5| másikban. Mint egy polip, nyúlványokat, kacsokat, ágakat bocsát
4464 15| jelentkezett a polgármesternél az oboista és a fagottista végett.
4465 4| mintsem azokat csak úgy odaadta volna. Utánairamodott a
4466 8| volt az. A varázsló, mikor odaadtam neki, megkóstolta, és már
4467 3| állatot, és teljes erõvel odacsaptam a konyha köves padlójához.
4468 14| s mire a másik pásztor odaér a birkáival, már friss füvet
4469 1| az iszonyatos hanggal. Ha odaértél az ujjaddal valahová, menten
4470 18| csak ezt várta. Nyugodtan odaguggolt, eligazította a fiúkat,
4471 9| a vánkosra. A nyakukat odahajtották a fiúk szájához és arcához,
4472 5| elõtt - szégyenli magát. Odahívott; rögtön hozattam abszintet
4473 5| lassankint tûnnek el. Tehát odáig jutottunk, hogy az idõ ránehezedett
4474 1| Menekülni akartam tõle, de odaköltözött az ágyamhoz, és károgva
4475 1| erõs hurkot kötöttem rá, és odalopóztam Richard ágyához.~Úgy éreztem,
4476 18| piszkos volt a padlótól, ahová odanyomták. A könnyei csurogtak a kabátján.
4477 9| hátukkal, és lebegve, úszva odanyújtóztak melléjük a paplanra, a vánkosra.
4478 13| Nem hallok semmit. Megint odaszorítom a falhoz. Újra hallom a
4479 3| pusztítom el a szörnyet. Odatereltem tehát a sarokba, ahol a
4480 9| az öregebbik Witman fiú odaugrott az ágyhoz, és késével a
4481 18| csaltak be. Azután ölükben odavitték Gábornak, hogy rendezzen
4482 5| bársonyszövetek, amelyeket ódon fõnemesi kastélyokban láttam.~
4483 2| hálószobája. Alacsony, vakolt odú. A falon egy lámpás pislog,
4484 9| érnek. Néhány perc múlva az öccse jelentette, hogy szintén
4485 1| hogy mirõl van szó. Az öcsémrõl, a szõke, piros képû kisfiúról,
4486 1| mindannyiunkat, hogy rá fog ütni öklével édesapánk szomorú arcára,
4487 17| A sínek mellett a sárga ökörfarkkóró virágai. És a legmagasabb
4488 6| Sohase ültetett engem az ölébe. Õ ült mindig az én ölembe.~-
4489 6| biztos és kényelmes volt az ölében, hogy akár napokig elüldögéltem
4490 8| kisasszony átölelt, és az ölelése olyan heves, ernyesztõ,
4491 8| meddõséggel átkozták meg. Ölelésének fagyos lángjai nem alkalmasak
4492 14| hogy a leánya hetéra.~- Ne ölelj meg!~- Ne-e? - csodálkozott
4493 6| mindig gyöngéden, finoman ölelt, mint egy asszony.~- Olyan
4494 9| leányt, csókolták, harapták, ölelték. A nõ csukott szájjal nevetett,
4495 6| ölébe. Õ ült mindig az én ölembe.~- Egyenes, kevésszavú ember
4496 16| abban, hogy több embert öletett meg, mint okvetlenül szükséges
4497 13| beleszédültem az erõlködésbe és az ölnivágyás állati kéjébe.~Egy ideig
4498 16| percben már elkészültek az öltöztetéssel. Az öreg pipára gyújtott,
4499 16| Két fehér kabátos szolga öltöztetett egy alacsony, szõke hajú
4500 8| leány fehér báli ruhába volt öltözve, fekete hajában hervadt,
4501 18| kutyát csaltak be. Azután ölükben odavitték Gábornak, hogy
4502 3| Undok nagy szájából csak úgy ömlött a rémületes hangok áradata.
4503 8| volna a koporsóra, bõven ömlöttek. A gödörben elolvadt a hó,
|