10-beleb | belee-ebred | ebres-essek | essen-gerin | geszt-hulla | hullo-keves | kezde-latna | latne-megri | megro-omlot | on-rival | rohog-szoho | szoka-uvegu | uvolt-zugol
Rész
4504 4| leány anyja így szólt:~- Ön igen idős, uram, a leányom
4505 18| volt, és húszéves korában öngyilkossággal pusztult el. Az édesanyja
4506 17| alatt talán halasztgatnám az öngyilkosságot, amelyet pedig egy jó selyem
4507 15| Végre megállapodtak, hogy az önkéntes tûzoltók zenekarát, gyûlölt
4508 4| titokzatos kis üvegekből öntözgetett hozzá, amelyeken ilyen furcsa -
4509 2| apró lányok söpörték és öntözték a földet. Kocsikeréknek
4510 8| nekem hát a fátyolodat, és önts egy csepp illatos olajat
4511 5| múlnak el számára, hanem az öntudatban, mint egyenrangú erõk sorakoznak.
4512 9| ismerték föl az élést, s öntudatlanul és korán a saját szükségleteikhez
4513 9| nehezen, de mosolyogva tért öntudatra, magához ölelte a két gonosztevõ
4514 17| megszabadítson ettõl a borzasztó önvádtól, ettõl a fájdalomtól. Nem
4515 9| szelíd természetû és erõsen önzõ. A férjét sohase kínozta,
4516 6| fiatal, édes arca meg nem öregedett, mint a többi nõé.~- Végre
4517 15| valamennyien pontosan erre az idõre öregedtek meg és dõltek ki a pultok
4518 5| itt tört reánk a halál, az öregség degenerációja, a baj, a
4519 5| felsóhajtanak: „bizony, öregszünk!”~S itt egy érv van a kezemben.
4520 13| szocializmus nem tetszik az öregúrnak.~- És legkevésbé az, hogy
4521 10| nyugodtan hajthatod fejedet az örök megsemmisülés jeges párnájára.~
4522 10| magukra vegyék a nagyszerû, az örökkévalóságba lendítõ hosszú gyönyör kockázatát.
4523 10| titokzatos és idõ nélkül való öröklét egy darabját kapjuk.~Ekkor
4524 10| áron nem mer és nem akar az öröklétbõl húszmillió évet - az éljen
4525 10| megadatik, hogy megrabolják az öröklétet vitéz és nemes kockázattal.~
4526 8| saját lelki üdvösségéért. Az örökmécses átszûrt fénye halaványan
4527 13| vakmerõségét éppen úgy örökölni fogom, mint akár a nemesi
4528 13| ötszáz holdas birtok leendõ örökösétõl.~- Most azonban más okaim
4529 3| a percek számomra nem az öröm, hanem a borzalom percei
4530 18| tudniillik valósággal úszott az örömben. Játék közben minduntalan
4531 9| ütni akar, elszaladnak. Örömet éreztek arra a gondolatra,
4532 15| Budapestre, és kiadták. Örömnap volt ez valamennyiüknek.
4533 12| a sok munkában eltöltött örömtelen napért - most igazán végképp
4534 5| boldogsága szól hozzám egy örömüvöltésben.~A seb három nap alatt gyógyul.
4535 5| Miért szeret? És miért örül? Az életért. Ugye, nevetséges,
4536 18| volna látni! - kiáltottam.~- Örülj neki - mondta apám -, hogy
4537 12| is. Azt mondhatnám, hogy örült annak, amit tett. Cserébe
4538 7| ugyebár, egy hullamacerálás és összeállítás harmincöt korona.~Az ember
4539 15| némelyik érzékeny gimnazista összeborzongott és belesápadt, ilyenkor
4540 12| vagyok. És ha a templomban összeesket bennünket Maurer Constant
4541 9| velök maradtak a szobában. Összefogóztak hajladozva, mosolygó arccal
4542 16| kézelõket a kabát alól, és összefonta a karokat a mellén. Azután
4543 14| utcaseprõ volt - a javából. Összeforrt a mesterségével és annak
4544 9| kötelek és csavarok voltak itt összegyûjtve, elrejtve és osztályozva.
4545 2| ablakok felett mindjárt összehajlott. Nagy padlásnak kellett
4546 18| megfojtotta. Késõbb azonban mégis összeharagudtak valamin.~- Hát nem ígéred
4547 9| hogy amit tapasztaltak, az összehasonlíthatatlanul felülmúlja összes eddigi
4548 8| imbolygott, torlódott az utamon összekeveredve a balzsamfák és tömjénfák
4549 15| senki sem tudta biztosan, összekeverték: Kulhanek, Manojlovics?!
4550 7| akkor ezeket a cafatokat összekeverve koporsóba teszik. Azt szeretném
4551 9| lihegve jöttek haza. Egy összekötözött baglyot cipeltek magukkal.
4552 2| oldalon hat rabló alszik, összekuporodva; az arcukat se látni.~-
4553 15| akik a földszinten ültek, összenéztek, és a város polgármestere,
4554 10| munkájukat. A kiáltásokra összerázkódik a test, és a nyakszirt táján
4555 4| fiú szívébe. A szőke fiú összerázkódott, azután gondolkodás nélkül
4556 5| változtatta meg.~Mikor meglátott, összerezzent. Láttam rajta, hogy elõttem -
4557 11| nyílásai közül kibukkan, összesûrûsödik, és áldozatokra les.~Ha
4558 11| burkolóznak újra a késõ délután összeszedelõzködõ ködfátyolaiba. A gesztenyések
4559 15| érdemes lett volna nekik összeszedni magukat és visszatérni!...
4560 6| fizette volna.~A leányka most összeszedte minden erejét, lerángatta
4561 1| végtelenbe merednek; mert ez összeszorítja a torkomat, és sohase tudok
4562 11| tágulnak. A tér viszont összeszûkül, mert a házak, mintha körülsorakoznának,
4563 18| faggattam, hogy mi az oka az összeveszésnek, de hátat fordított nekem
4564 18| Szerettem volna e pillanatban összevissza verni és rugdosni. Határozottan
4565 1| rettegés.~Richard kihûlt teste összezsugorodott a kezeim közt.~Gyertyát
4566 17| ösvény! A réten ezen az ösvényen a régi kertünkhöz érek.
4567 6| mert a dolog régen volt, öt-hat éve - és a leány semmit
4568 9| két fia volt már, négy- és ötévesek, amikor egy napsugaras,
4569 10| ötezret. Egy nap alatt tehát ötezer esztendõt élek. Egy esztendõ
4570 10| életével. De számítsunk csak ötezret. Egy nap alatt tehát ötezer
4571 18| belejött, akkor nagyszerû ötletei voltak. Így például egy
4572 18| nekiállt, és egymás után ötöt-hatot húzott Zöldire. Rémesen
4573 13| Nem is illendõ dolog egy ötszáz holdas birtok leendõ örökösétõl.~-
4574 6| fog tenni. Nézz meg engem, ötven éves vagyok. Másképp éltem
4575 4| leánynézőbe ment.~Ekkor ötvenkét éves volt. Más világ járt.
4576 12| emberek. Paul Walternek, az ötvösnek a lányát, Évát kérte meg.
4577 8| fölírta, hogy elkísér, mert az övéi csak késõ este fognak hazajönni.
4578 8| akartam érkezni. Megtapogattam övemben selymes erszényemet, mely
4579 2| olajlámpát rejtegetnek, és övükre akasztva álarcot, tõröket,
4580 11| itatják. A Belváros felõl özönlenek a varróleányok, most már
4581 18| nyugalomban van, Irma jelenleg özvegyasszony, Gábor pedig katonatiszt.~ ~.
4582 9| maga után. A felesége, az özvegye szép asszony volt, de szelíd
4583 13| örökösétõl.~- Most azonban más okaim is vannak, hogy elmenjek
4584 15| magyar városban, mi révén, mi okból, errõl egyik se szeretett
4585 13| elmenjek hazulról.~- Micsoda okok?~- Hát nem hallottad az
4586 17| kiskapuhoz! - Mindegy, nincs okom félni, hogy hazamenjek.
4587 2| Finom orrukon, a mozgékony, okos szemükön a késõn érõ, intelligens
4588 3| legjelentõségesebb perceit okozta. Csakhogy ezek a percek
4589 13| kinyitom. Nem tudom, fejfájás okozta-e, de nyoma se volt bennem
4590 10| az életet, hogy új életet okozzon. Az új féregnek pedig ismét
4591 8| vízben.~Egy napos, hideg októberi délutánon végre elutaztam,
4592 15| többiek sokat ittak. Volt okuk rá. Már maga a zene is kifinomítja
4593 16| embert öletett meg, mint okvetlenül szükséges volt.~Abban a
4594 8| homlokomat megkente az illatos olajjal.~- Jól ismersz engem, grófkisasszony? -
4595 2| Barna köpenyük alatt egy kis olajlámpát rejtegetnek, és övükre akasztva
4596 17| elmentek mind talán? A sok olasz, a kereskedõk a gondolások,
4597 10| kockázatát. Pedig a kockázat olcsó, nevetségesen kicsiny. Mert
4598 4| egy óráig is kibírom egyik oldalamon.~Tényleg, már egy órája
4599 3| fölriadok az álmomból. A másik oldalamra fordulok, és próbálom folytatni
4600 9| jött felé, de ugyanakkor az oldalfolyosó végén megjelent a fésülködõ
4601 8| meggörnyedve állott, és szemei oldalról nézve egészen világoskékeknek
4602 17| virágai. És a legmagasabb oldalsó ablakból az apám feje hajol
4603 8| benned vagyon.~Megállott, oldalt hátrahajtotta fejét, és
4604 4| a legdrágább kincse -, ólomkatonái és más ilyen értékes dolgok.
4605 4| a puskáját, az óráját és ólomkatonáit, mintsem azokat csak úgy
4606 8| fölmentem a lépcsõn. Az oltár elõtt ott térdelt a néma
4607 12| Jakab-templomban a szárnyas oltárok, az aranyozott faszobrok,
4608 2| és virraszt a szobájában. Olvas, õrködik. Nehogy baj érje
4609 2| rendes padján, egy könyv olvasásába merülve. Köszöntünk neki.
4610 18| napokban végre hozzákezdtem az olvasáshoz. Meglepett az írás közvetlensége
4611 18| gyorsabban sújtott. Szinte olvasni lehetett az ütéseket. Minden
4612 3| szabadulni próbálok tõle, olvasok magamban. Számokat adok
4613 8| lámpavilágnál görnyedve olvasott egy nagy könyvben. Hellyel
4614 6| Faustot eredetiben sohase olvasta. De mégis ellágyult, és
4615 18| új tanító nem szeretett olvastatni vagy szépírást íratni, mint
4616 3| bömbölésbe kezdett, mely oly mély és erõs volt, hogy
4617 5| embernek nemes eleganciája olyanféleképpen hatott rám, mint a fakó,
4618 12| mar. És még csúnyább volt olyankor, ha ránézett a feleségére.
4619 18| legtávolabbi padokból. Sokan olyanok, akik féltek Zölditõl, és
4620 3| Soha ezelõtt nem láttam olyant. Szõrök voltak a testén.
4621 11| Egészen fél tizenegyig. Benn olykor megvillan egy zsebkendõ,
4622 8| leheletnyi csók leányarcon - úgy omlott el az ég tündöklõ kékségén
4623 18| Gábor pedig katonatiszt.~ ~.oOo.~ ~ ~ ~
4624 4| himbálva úszott ide-oda az opálszínű hullámokon. Mosolygott,
4625 15| Különösen gyûlölték az angol operetteket és a magyar népszínmûveket.
4626 15| a felvonások végén - ha operettet adtak - rendesen majdnem
4627 6| járású.~- Megmondtam, hogy az ópiummal baj lesz. Hogy tönkre fog
4628 10| szemeiteket. És az apró ópiumpipa elvezet oda, ahol azért
4629 10| jelent. Föltéve, hogy az ópiumszívást mint kifejlett erõs férfi
4630 6| és kisgyerekes volt a sok ópiumtól, cigarettától és csóktól -
4631 12| kérdeztem az õrtõl.~Az õr azonban nem tudott semmit
4632 8| grófkisasszonyról. Ebben az órában nem szerettem õt, mert azt
4633 10| dörömbölõ világosság tíz órái nehezen múlnak, de az este
4634 10| és az éjszaka tizennégy órájában a csodálatos, titokzatos
4635 11| A református templom órájának ütéseit senki se hallja
4636 15| Magyarországon, és a házakban, ahol órákat adott, nemigen tudtak németül.
4637 8| és olyan szép volt, hogy órákig csodálkozva néztük. Aggódva,
4638 11| forogni.~11.~Délután három órakor megcsöndesül a zaj, a házak
4639 9| az órát és a hosszú arany óraláncot. Nyugodtan kirakták az asztalra
4640 8| türelmetlenkedni kezdtem. Még néhány órám volt csak, az éjjel aludni
4641 11| nyugodtan megszámlálhatjátok az óraütéseket.~ ~
4642 18| osztály az ütéseket és az ordítást. Azokat a fiúkat, akik meg
4643 15| amiket addig féltõ gonddal õrizgetett otthon a szekrényében. Persze,
4644 14| kereskedõnél. A birkáit õrizte. És ott élt négy esztendeig
4645 3| ezer ember helyett azt az õrjítõ, kárhozatos félelmet, melyet
4646 2| virraszt a szobájában. Olvas, õrködik. Nehogy baj érje a rablókat.~-
4647 11| kicsiny Neptun-szobor bizonyos õrködõ hatalmakat kezdenek reprezentálni,
4648 13| amikor egyszerre fûrészelõ, õrlõ zajt hallok. Egészen véletlen
4649 16| döglött volna meg, hány orosszal több élne még a földön?~
4650 18| a helyére ment. Az arca, orra egészen piszkos volt a padlótól,
4651 8| ujjamon. Erre a csónakom orrának irányában valami gyenge
4652 18| ilyen alkalommal eleredt az orrom vére, és lemehettem mosdóvizet
4653 15| állott tõle, de a kis vörös orrú, félig kopasz cseh mégis
4654 2| férfiasodott meg végképp. Finom orrukon, a mozgékony, okos szemükön
4655 8| kisasszonyt; bejártam a mezõket, országutakat, és bementem a városba is.
4656 12| kivégzés? - kérdeztem az õrtõl.~Az õr azonban nem tudott
4657 5| amelyet az elmúlás csendes õrülete elrabolt tõlünk, a miénk
4658 1| fekete csönd elkezd kacagni. Õrületesen, hangtalanul. Elöntött a
4659 15| Erkeltõl, de abbahagyta. Az õrültek házába került valami szerelem
4660 13| vettem csak észre, milyen õrülten izgatott vagyok. A szívem
4661 5| pincért:~- Ki az az úr?~- Orvos, valamikor sebész volt.
4662 13| légzést, egy harmadikat pedig orvosért küldtem. Mialatt mi a gyertyavilágnál
4663 1| lesz.~Elvittük Richardot az orvoshoz. Azt mondta, hogy Richard
4664 7| és még néhány elkésett orvosnövendék látta, amint viszi a csontvázat,
4665 7| hulláját, hogy rajta az orvosnövendékek tanuljanak. Azt is megtudtam,
4666 7| tanterem zsongott már az orvosnövendékektõl.~A látogató magas, jól öltözött,
4667 10| amelyet legjobb ügyes orvosra bízni - tíz esztendeig elélhetsz.
4668 5| abszint. Tisztán tüneti orvosság. Sokáig úgyse kell, mert
4669 5| itt meg kell állanunk. Az orvostudomány hivatott arra, hogy ezt
4670 10| lehet berendezni tisztán az õs, szent gyönyör számára,
4671 2| és formájában volt valami ósdi. Az utcán padokon és székeken
4672 10| A színek és vonalak új, õsi tiszta természetükben rezegnek
4673 4| leányt. A szobából kifelé osont az ismeretlen leány, és
4674 10| ágyukból, amelyben álomtalan ostoba alvással aludtak. Frissen
4675 10| emiatt nem lehet nevetni az ostobák apró dolgai fölött, amelyek
4676 10| adott alamizsnaképpen az ostobáknak és gyáváknak. De akik többet
4677 14| Szókratész felvette a seprõt, és ostobán kavargatta maga körül a
4678 18| utálja, mert olyan büszke, és ostobának nevezte Irmát, hogy annyira
4679 9| ANYAGYILKOSSÁG~Osvát Ernõnek~Ha szép és egészséges
4680 17| levegő mozdulatlan. Alighanem ősz felé jár már az idő, mert
4681 6| ember jött legelõször. Alig õsz még és kemény járású.~-
4682 5| különösen illett a kuszált, õszbe vegyülõ gesztenyeszín bajsza
4683 8| fákon még óriási almák és õszibarackok mosolyogtak, a nagy, kék
4684 14| lehullott sárga leveleket õszkor, vagy a lehullott virágokat
4685 18| megláttam a kis Emmát. Az osztályajtóban állt, befelé fordulva. De
4686 18| katedrára ment, és leült. Az osztályban egy légy repülését is meg
4687 18| Feküdj le, fiam!~Azután az osztályhoz fordult:~- Hármat fog kapni,
4688 9| megszerzett, elhódított kincset, osztályozták és egyetértõen elosztoztak
4689 9| összegyûjtve, elrejtve és osztályozva. Szeles õszi estéken, ha
4690 18| pálcázni. Ettõl kezdve õ osztotta ki az összes büntetéseket.
4691 6| pápaszemét is. De nem maradhatott ottan, mert sok nõ tolongott a
4692 1| mindannyian. Richard pedig röhögve otthagyott bennünket.~Éjjel betört
4693 9| homályában. A két fiú pedig óvatos, izgatott lassúsággal fogott
4694 5| ugyebár, amikor kilépett az óvilági majmok sorából, otthagyta
4695 18| azután függve hagytuk, és ozsonnázni mentünk. Ozsonna után a
4696 18| görcsösen kapaszkodott a padasztal szélébe. Legalább öt percig
4697 18| Minden második-harmadik padban egy síró fiú kucorgott.~
4698 18| dolgoztak. Egy részök a padból tolta Zöldit, mások a lábait
4699 2| hittanárunk ott ült a rendes padján, egy könyv olvasásába merülve.
4700 9| magukkal. A régi templom padlására másztak érte. Egy hétig
4701 9| Gyakorta utánuk mászva padláslyukakon át ki, a háztetõre is a
4702 2| mindjárt összehajlott. Nagy padlásnak kellett ott lenni. Közvetlenül
4703 9| apjoknak lelke csillogott. Padlásokra mászkáltak, régi ládákban
4704 9| semmi, hadd bõgjön utánuk.~A padlásra szaladtak föl, a szerszámok
4705 9| hagyták, nehogy ropogjon a padló, és úgy feküdtek le, éberen,
4706 3| odacsaptam a konyha köves padlójához. Úgy koppant, mint egy vasgolyó,
4707 13| kiszáradt. Lehasaltam a padlóra, és megnéztem világosságnál,
4708 18| katedrához, miközben a háta a padlót súrolta.~- El ne engedjétek! -
4709 18| orra egészen piszkos volt a padlótól, ahová odanyomták. A könnyei
4710 18| rohant neki a legtávolabbi padokból. Sokan olyanok, akik féltek
4711 2| volt valami ósdi. Az utcán padokon és székeken öreg emberek
4712 15| aki családjával a legtöbb páholyt foglalta el, konstatálta,
4713 8| A vonásain megdöbbentõ pajkos és komolytalan rosszaság
4714 17| kedves állatot, ezt a jó pajtást. Azt szeretném, hogy reám
4715 18| Ne-e-e-m!~A tanító letette a pálcákat, és helyre küldte a fiúkat.
4716 18| hogy a Zöldi tud legjobban pálcázni. Ettõl kezdve õ osztotta
4717 15| Stoczek ezek után szintén a pálinkára tért át.~És megmaradt mellette.
4718 5| szemeit lehunyva - itta a zöld pálinkát, hogy nem lehetett kétség:
4719 15| többet ivott, mert csak pálinkával és rummal élt, és felvitte
4720 12| már Lõcse elvesztette a pallosjogát.~- 1733-ban? És miért?~-
4721 12| rendeletileg visszavonta a pallosjogot, amelyet, ha jól emlékszem,
4722 12| végigfutott a hideg. Átéreztem a pallossal való kivégzés rettenetességét,
4723 8| tornyai, a ciprusok és a pálmafák felnyúló, vékony foltjai
4724 7| kérem, az apját?~- Gyetvás Pálnak, mint engem.~- Az intézet
4725 10| hozzánk. Vonatok érkeznek a pályaházakban, az utcákon emberek, kocsik,
4726 2| A VARÁZSLÓ KERTJE~A pályaudvar kapuján két magas termetû,
4727 17| magunkkal vinni Zsolit a pályaudvarra? ~Én akartam erõnek erejével.
4728 15| mikor kiengedték, mindjárt pályázott. Állítólag, mikor a városba
4729 8| végigdõltem a bordóbársony régi pamlagon. Egy pillanatra még fölnéztem
4730 3| és a kín. Valami üvöltõ, panaszos, hívó és fenyegetõ hang,
4731 18| kioldozta a rózsaszínû pántlikát, és újra masniba kötötte.
4732 18| arcába csapódjék.~- De a papádtól hallottad?~- Igen, mesélte,
4733 6| nagyanyja, egy fõkötõs, pápaszemes öregasszony, lassan topogott
4734 6| hogy le kellett venni a pápaszemét is. De nem maradhatott ottan,
4735 4| nagy betűkkel felírta egy papírosra:~„A női nem bűnei.” Írta
4736 9| lassan patakzott benn a paplan alatt.~- Na, ez rendben
4737 9| odanyújtóztak melléjük a paplanra, a vánkosra. A nyakukat
4738 11| elvesztették, és csak a parádé és megszokottság miatt maradnak
4739 18| mozdult. Erre elhangzott a parancs: - Húzzátok ki!~Tíz-tizenöt
4740 3| Mintha valami felsõbb hatalom parancsára végezte volna pokoli énekét.~
4741 10| és az egyhangú, unalmas, parancsoló ritmusoktól a világosság
4742 18| gyorsan teljesítették a parancsot. Most már nem volt Zöldinek
4743 17| mert a hajnal színei kissé párásak.~Boldogan, enyhe fáradtsággal
4744 13| borostás arcú, gyér bajuszú paraszt.~Sárga szemei dülledten
4745 18| osztály túlnyomó többsége parasztfiúkból telt ki. Részint mezítlábasok,
4746 13| egy szegény, gyönge kis parasztot.~És akkor körülnéztem a
4747 9| napfény sárgán szûrõdött be a parfõmillatos szobába. A lány a szõnyegre
4748 8| Erõsen sarkantyúztam derék paripámat, mert napszállta elõtt a
4749 8| néma kisasszony ajkait.~Jó paripámra gondoltam, amelyet ezer
4750 8| Ragyogó nyári délutánban fehér paripán lovagoltam Bagdad felé.
4751 9| bezárta, és az ablakból a párkányra kilépve, bejött a nyitott
4752 2| tartottunk. Végighaladtunk a parkon. Az öreg gimnáziumi hittanárunk
4753 2| maga elé. Megkerültük a parkot. A kútnál három szolgálólány
4754 10| örök megsemmisülés jeges párnájára.~Aki ezen az áron nem mer
4755 8| csillant elõ, és nyárfák páros, ezüstös sorfala húzódott.
4756 8| tudtam a csónakban maradni. A parthoz kormányoztam hát, és kiszálltam.
4757 4| semmiképpen se lehetett mondani jó partinak. Egy József!!~És mégis,
4758 15| a Lohengrin drága, nagy partitúráit, amiket addig féltõ gonddal
4759 4| mese~Ott, ahol a tenger partjain kék köd ül - azért kék,
4760 8| Azután elindultam a víz partján a folyó irányában.~Csakhamar
4761 4| szép fiú, amint ott állt a parton, és nézte a végtelen tengert
4762 14| pusztákat éjjel, megkeresik a pásztort, megcsókolják, megölelik,
4763 9| sikoltott és üvöltött a lovak patái alatt.~Ébredéskor napsugaras
4764 9| A mellébõl a vér lassan patakzott benn a paplan alatt.~- Na,
4765 11| márványos asztalok elõtt. A patikárosok jókedvûek, egész éjjel aludtak,
4766 11| láthatóakká válnak. A szembenlévõ patikát kinyitják, és köhögõs betegek
4767 5| szenvedést okozó fiziológiai vagy patológiai jelenséget. Ha az idõ-õrület
4768 8| elõkereste a kulcsot. Csikorogva pattant föl a zár. Hatalmas terembe
4769 4| Megsimogatta a bokrokat, amelyeken pattogzottak a rügyek, és merengve nézte
4770 12| brokát, selyem, bársony, patyolat és minden efféle finom dolog,
4771 15| hinni. Õ sohase vétette el a pauzákat, nem vágott bele idõk elõtt,
4772 9| lekötözött, vonagló állat hiába pazarlott ereje feléjük, rájuk suhanna.
4773 14| hallotta. És csak fújta a peant és a nászdalt, úgy, ahogy
4774 9| magához, a másik csak a hosszú pengéjû nyitott zsebkését. Õ ment
4775 5| teremben a tudomány és a pénz elõkelõségei szoronganak
4776 12| ládájában. Volt tekintélye, pénze, csak jó barátja nem volt.
4777 6| a családban volt.~- Sok pénzemben van a fiam - mondta a temetkezési
4778 12| erre nem vagyok képes. De a pénzemért kaphatok szép lányt. Hozzám
4779 13| bemászik a dohányzóba, ahol a pénzszekrény és a gazdasági számadások
4780 13| derengett, de hallottam, hogy a pénzszekrényt vette munkába.~Tehát a pénzszekrénynél
4781 1| boltjába, és kiszedte a pénzt a fiókból. Elszaladt vele,
4782 4| dolgozott a kis doktor. Pepecselt, áztatott, szárított fáradhatatlanul,
4783 8| órára, két óra múlt tíz perccel.~Ezen a délután egy néma
4784 3| az öröm, hanem a borzalom percei voltak. Tudom, azt gondolják
4785 5| s el nem hagyja a halál percéig. Schopenhauer megírta a
4786 7| meg különös vendégét.~Öt percnyi néma várakozás után, mely
4787 12| násznagynak, a Juhász Meliusz Péternek egyik leszármazottját, tudja,
4788 1| volt, a szõke, piros képû, petyegõ Richard öcsém. És sötét
4789 15| idõk elõtt, megjátszotta a pianót és a fortét, amivel különben
4790 9| Egyenként szedték ki a pihéket a mellébõl, és figyelték,
4791 12| tökéletes boldogság egy pillanatára. No, ezt Schmith nem adhatta
4792 10| bennünket a lét magasságaiba.~Pillanatokig idõzni itt és remegni, hogy
4793 10| nyomorult féregnek egy-egy pillanatot ebbõl az életbõl, hogy éljen,
4794 10| ezzel a néhány alamizsna pillanattal. Mit tehetnek. Nincs bátorságuk
4795 18| jutottam hozzá, hogy beléjük pillantsak. A napokban végre hozzákezdtem
4796 16| aljasság lett volna, ha ezt a pimaszt, ezt a rablógyilkost, akinél
4797 18| csókolózni is szoktunk a pincében, a padláson, a kertben és
4798 11| friss, kialudt, jókedvű pincéreket talál. Ebben az esetben
4799 5| kastélyokban láttam.~Megkérdeztem a pincért:~- Ki az az úr?~- Orvos,
4800 16| az öltöztetéssel. Az öreg pipára gyújtott, és körülnézte
4801 11| Ebben az esetben zsíros, pirított kenyér és kis pohár törkölypálinka
4802 12| volna. De Éva feketeszemû, pirosarcú, forró lány volt, mint a
4803 9| vacsorát - az anyjok egy piroskötésû német regénybe merült -,
4804 10| szórja szerte a kicsiny mécs pisla lángját, feküdjetek hanyatt.
4805 11| tekintetében a vaksi szorgalom pislákol becsületes fénnyel. A villamosok
4806 2| odú. A falon egy lámpás pislog, és jobbra-balra hat-hat
4807 3| izgalomban, amikor két békaszem pislogó, rohadt fényét látom a múltból
4808 4| ezt a ködöt soha be nem piszkítja: lévén a part csupa éles
4809 16| hogy a vizes ruhát be ne piszkolja, erõsen megrúgta az arcot.
4810 2| akasztva álarcot, tõröket, pisztolyokat visznek.~- Csendesen lopóznak
4811 8| sárga szõlõfürtök kövéren pöffeszkedtek a levelek között, és amint
4812 1| rózsaszínû bõre barnára pörkölõdött.~Hogy sírtunk mindannyian.
4813 1| egészen kicsiny, kedves, pötyögõ gyermekecske volt. És reggelre
4814 16| háromszor erõsen arculvágta.~A pofonok után némán egymásra nézett
4815 18| nagyon belejött, és addig pofozta, míg Zöldi szédülten a falnak
4816 8| A varázsló kis vizsgáló poharában majdnem megfeketült a folyadék.~-
4817 5| és ivott.~Az abszintes poharat olyan mohó kéjvággyal vitte
4818 3| parancsára végezte volna pokoli énekét.~Abban a pillanatban,
4819 3| egész konyhát ez a nyögõ, pokolian nyávogó, vartyogó hang.~
4820 10| közvetítõje, az ópium. Étvágy és polgári jó fáradtságérzés - ezekrõl
4821 15| összenéztek, és a város polgármestere, aki családjával a legtöbb
4822 15| és újra jelentkezett a polgármesternél az oboista és a fagottista
4823 5| mint a másikban. Mint egy polip, nyúlványokat, kacsokat,
4824 9| fölött. Volt közöttük két pompás rubintokkal és gyöngyökkel
4825 5| ideiglenes - szemléleti pont az, amelybõl mi azt a természeti
4826 18| hazaérkeztek volna...~E ponton vége szakad az idevonatkozó
4827 15| Mert a muzsika jó volt, pontos és tiszta. Olyan, amilyenre
4828 5| De van nekünk egy tudási pontunk. Az a tudat, hogy a testünk
4829 4| kék, mert a szárazföldi por ezt a ködöt soha be nem
4830 7| csontú, gyönyörû koponyájú, porcelánfehérre fõzött skeletum.~Az idegen
4831 7| elsimult a tiszta, fehér porcelánoktól csillogó boncteremben; a
4832 3| reszketés búvik lassan minden porcikámba, és valami ismeretlen félelem
4833 14| most tiszta fénybe mosta a porfátyolt és benne Szókratészt meg
4834 14| is.~Nemsokára azonban a porfelhõ elült, a fátyol eltûnt,
4835 8| Messzi elõttem fátylas porfelhõben egy szekér ballagott. Az
4836 14| zöldessárgára világította a porfelhõt, s a közepén mozgó árnyat,
4837 10| esszenciája olyan drága portéka, amelybõl egész nemzedékek
4838 16| karokat a mellén. Azután egy posztóval leterített kis vaskocsira
4839 15| eltávozott Kumpert is, a pozaunista. Vért hányt, vége volt.~
4840 6| gúnyosan mosolygóra, amely pózban különösen tetszelgett magának,
4841 15| Prágában, Bécsben vagy Pozsonyban talán katonakorukban, egyet
4842 12| bennünket Maurer Constant prépost úr, akkor az asszony szeretni
4843 15| múlva már beszüntette a próbákat, és egyszeri lejátszás után
4844 12| fatális, nagy, nehéz kést, és próbálgattam, hogyan vághatott vele a
4845 3| sem.~Elõször szabadulni próbálok tõle, olvasok magamban.
4846 3| másik oldalamra fordulok, és próbálom folytatni az alvást. Hánykolódom,
4847 15| hitvány, gyenge az egész produkciójuk. Tehát még többet kellett
4848 7| görcsös taglejtést tett. A professzor pedig az elõbbihez tökéletesen
4849 5| állapota. De nézzük meg, mire a pszichéje kifejlõdik: már az idõ behálózza
4850 5| rontotta meg az embernek a pszichikai boldogságát. Talán így került
4851 5| Különösen feltûnt néhány pszichofizikai dolog, amelyet sehol se
4852 4| legkedvesebb virága, a vérvörös pünkösdi rózsa meghozta az első kinyílt
4853 15| öregedtek meg és dõltek ki a pultok mellõl. Nem tudták meg soha,
4854 4| A kezében volt a fiú kis puskája, órája - a legdrágább kincse -,
4855 4| sokkal jobban szerette a puskáját, az óráját és ólomkatonáit,
4856 14| csoportokban száguldozzák át a pusztákat éjjel, megkeresik a pásztort,
4857 14| sugara...~Elment a végtelen pusztaságokba. Nem látta õt többé senki
4858 15| házai voltak. Az óraadás pusztítja, roncsolja a muzsikust.
4859 3| elhatároztam, hogy azzal pusztítom el a szörnyet. Odatereltem
4860 9| macskát, csibét, kacsát pusztítottak el, folyton fejlõdõ sajátságos
4861 17| tulajdonképpen elõsegíti a saját pusztulását és másokét is.~- Zsoli,
4862 17| magányosságban, átadva a pusztulásnak - de megállásról nem lehet
4863 8| neveztem azután is -, el fogunk pusztulni mind a ketten, anélkül,
4864 6| Megházasodni. Most úgy pusztulsz el, mint valami kóbor kutya.
4865 18| korában öngyilkossággal pusztult el. Az édesanyja nemrég
4866 4| nem bírják el, hogy egy Putifárnál házibarátként szerepeljenek,
4867 4| hítták. Felnőtt, és nem akadt Putifárnéja. Mit tehetett? Nőgyűlölő
4868 18| zsámolyt keresett volna, hogy ráálljon. Azután nem mozdult többet.
4869 18| Húgomat hiába próbáltam rábírni, hogy béküljön ki Emmával,
4870 13| számítottam is, beleütköztem a rablóba. Egy állati hang szaladt
4871 16| ha ezt a pimaszt, ezt a rablógyilkost, akinél aljasabb ember még
4872 2| õrködik. Nehogy baj érje a rablókat.~- Nehogy felébredjenek
4873 4| leány, és a keze tele volt rablott holmival. A kezében volt
4874 8| reménytelenül, végzetes biztossággal rabolja el az átok ereje.~- Grófkisasszony -
4875 10| méltóságához illik -, az raboljon magának mindennap tizennégy
4876 2| rabszolgái.~- Õk kimennek rabolni a városba. Ilyenkor mennek
4877 15| mellett is joguk volt, ez rabolta el nemtörõdömségével az
4878 2| varázsló tanítványai és rabszolgái.~- Õk kimennek rabolni a
4879 9| pillanatig habozott, azután rácsapott az üvegre. A csörömpölés
4880 17| cselédlánynak. A lány megköti a rácson, de gyengén és alighanem
4881 8| neki -, de nem haragszom rád, mert, mint magam is tudom,
4882 5| mert a sebészi eljárás radikális és kitûnõ. Isten éltesse,
4883 3| hogy miért, bár ha csak ráemlékszem is a dologra, reszketõ félelem
4884 7| szemüregekbe nézett sokáig, kezdte rágni az ajkát.~Az öreg cinikus
4885 12| hogy megházasodik. Sokat rágódott rajta, törte a fejét, hogy
4886 4| rendhagyó igéket, átismételte a ragozást, a hajtogatást. Majd a mondattant
4887 4| a vén fákat, amelyeknek ragyás törzsében az élet erői űzték-hajtották
4888 8| egy nagy gyémánt, már fenn ragyogott, és az Aldebaran és Antares
4889 12| ránézett a feleségére. Ilyenkor ragyogtak a vizes szemei, mint a békáé.
4890 4| Csábító, gyönyörű fej volt. Ragyogva, himbálva úszott ide-oda
4891 8| vásárolt jó dohányomat, és rágyújtottam. De a szívem tele volt aggodalommal
4892 8| fejét - egy pillanatra - ráhajtotta a mellemre. Azután elváltunk.~
4893 17| és kemény, hogy nem lehet ráismerni. Lehajol mellettem, és fölvesz
4894 18| megvágatni.~A tanító hamar rájött, hogy a Zöldi tud legjobban
4895 5| felneveljék gyermekeiket? Én rájöttem, hogy mi. Végtelen egyszerû
4896 12| Évát is. Hiú leány létére rajongott a selyemért, és tudta, hogy
4897 5| fejedelmei, hogy végezzem rajtuk a mûtevést. - Sajnálom,
4898 8| az úton, három árnyékom rajzolódott a földre.~Lassan, óvatosan
4899 8| alkonyégen. Finom, hideg, rajzos, kicsi ajkain ott lebegett
4900 12| hogyan gyûjtötte az aranyakat rakásra a ládájában. Volt tekintélye,
4901 15| hazafias darabban elõkerült a Rákóczi-induló, mindig értelmetlenül és
4902 2| zsákmányt, elrakja a föld alatti raktáraiba, és aludni térnek mindannyian.
4903 15| úgyhogy minden fizetése ráment. Neki is mennie kellett.
4904 17| kereskedõk a gondolások, rampinók, a szép, rojtos kendõs,
4905 8| hirtelenséggel, mint valami dróton rángatott jelzõlámpa, vakító fénysávot
4906 13| Mialatt mi a gyertyavilágnál rángattuk Péter élettelen karjait,
4907 17| vigyázzunk, itt valaki ránk ne zárja az ajtót! - mondtam
4908 5| tenyérnyire. A csonthártyához raspatoriumot! A csontnál vagyok. Kérem
4909 13| betörõszerszámai. Egy rossz ráspoly, egy kalapács, egy fúró,
4910 12| morfondírozott Schmith és rászánta magát, hogy megházasodik.~
4911 18| Zöldinek mibe kapaszkodnia. Rátérdeltek a kezeire. A lábain négyen
4912 3| Villámgyorsan rávetettem magam, és rátérdeltem a hideg, undok testére.~
4913 6| amely már kezdett kihûlni, rátétette a fedelet, és bezárta. A
4914 18| mozdulatlanul - mondta Irma. Én rátettem a hurkot a nyakára.~- Nem
4915 9| egyszersmind. Csakhamar azonban ráunt a játékra. Csalódottan kelt
4916 3| hangot hallatta. - Azután rávágtam a fejére a balta fokával.
4917 8| távolba, kissé elõrehajolva. Ravasz és csúfolódó mosoly volt
4918 3| jelentõségében. Villámgyorsan rávetettem magam, és rátérdeltem a
4919 7| alatt a vendég idegesen rázogatta a térdeit, a tanár pedig
4920 18| Nem! - felelte Emma, és rázta a fejét, hogy a haja az
4921 8| ruganyos kis ujjai hevesen reákapcsolódtak forró kezemre, azután belebbent
4922 9| zsebeikbõl a drágaságokat. Reárakták a hasára, a melleire, a
4923 15| keresztül egyformán hamisan recsegett-ropogott lenn a zenekarban. Nem tehetett
4924 11| reményvesztetten integetnek...~A református templom órájának ütéseit
4925 9| anyjok egy piroskötésû német regénybe merült -, halkan és gyors
4926 11| egymással, most a ködben és a reggelben eltávolodnak, eltolódnak,
4927 11| Ha hideg és ködös téli reggeleken, amikor egész Budapest sűrű,
4928 9| A cselédtõl elkérték a reggelit, mert Witmanné tíz óráig
4929 1| pötyögõ gyermekecske volt. És reggelre nagy kamasz lett. Iszonyú
4930 12| MÉZESKALÁCSOS~A lõcsei városi régiségtárban betûztük a pallos felírását.~„
4931 12| olvastam.~Elkészültünk a régiségtárral, áthaladtunk az óriási,
4932 6| kézelõ. Kicserélte õket a régivel, sietõsen beült a koporsóba,
4933 10| megmutatják nekünk a formákban rejlõ nagy titkokat. Az a hibás
4934 2| alatt egy kis olajlámpát rejtegetnek, és övükre akasztva álarcot,
4935 6| pedig a köténye zsebébe rejtette el.~Azután elment, mert
4936 17| és emiatt a hangja olyan rekedt, erõs és kemény, hogy nem
4937 18| abbahagyta, és lihegve, rekedten kérdezte:~- Leszel-e még
4938 5| eljusson a fejlõdés azon relatív fokára, amelyen a mai kész
4939 5| Talán ez a szempont, ez a relatíve tökéletlen és abszolúte
4940 10| Pillanatokig idõzni itt és remegni, hogy percek múlva végképp
4941 8| felnyúló, vékony foltjai remegtek, izzottak és elmosódtak
4942 8| Antares úgy fénylettek, akár a remekbe csiszolt rubintok. Szomorúan
4943 11| és semmi kis izgalmat sem remélnek a találkozástól. Csakugyan,
4944 8| De másképpen a megoldásra remény nincsen!~Megköszöntem Szindbád,
4945 17| dologban, hogy a menekülés reménye alatt talán halasztgatnám
4946 8| aggódó kis arcán láttam a reménykedést.~A gyermek megszületett,
4947 8| boldogságát napról napra reménytelenül, végzetes biztossággal rabolja
4948 11| vasutas piros zászlója egészen reményvesztetten integetnek...~A református
4949 18| ötöt-hatot húzott Zöldire. Rémesen hangzottak ezek az ütések.
4950 1| a fülembe súgott iszonyú rémségeket.~Fölkeltem. Elõkerestem
4951 3| Majd folyton erõsödik, rémületesebbé és fájdalmasabbá válik.~
4952 3| korán kelõ ember vagyok - rémülve jut eszembe, hogy a béka
4953 5| mintha a betegének adná ki rendeléseit. Ennek a kopott embernek
4954 12| mindenféle oka volt. A király rendeletileg visszavonta a pallosjogot,
4955 8| felöltöztem, elmentem koporsót rendelni.~Hazajöttem délben. A kisasszony
4956 6| érckoporsó volt. A varázsló apja rendelte kétszázhuszonöt forintért;
4957 18| tõle, hogy ha az udvaron rendeznénk akasztásokat, a szülõk beleavatkoznának
4958 9| padlás egyik rejtett zugában rendezték be a kis boszorkánykonyhájukat.
4959 18| odavitték Gábornak, hogy rendezzen még egy akasztást. Bátyám
4960 4| buzgón tanult. Sorra vette a rendhagyó igéket, átismételte a ragozást,
4961 16| a sok aranyos, zománcos rendjelet, kihúzta a kézelõket a kabát
4962 16| boncolótermi szolgánál egészen rendkívüli, sõt tilos dolog - filozofálni
4963 11| mintegy delejes taszításban. A rendõr a sarkon féllábra áll, és
4964 18| és Juci, akikkel azelõtt rendszerint csókolózni is szoktunk a
4965 11| õrködõ hatalmakat kezdenek reprezentálni, akik minden befolyásukat
4966 18| Az osztályban egy légy repülését is meg lehetett volna hallani.~
4967 8| csodás délután volt. A lovam repült velem.~Alig naplemente után
4968 15| ritkán került elõ Cherubini Requiem-je. Ezt jól játszották, csodálatosképpen
4969 9| átnéztek az ajtó alatti résen, és láthatták, hogy az anyjuk
4970 17| nincs kész. Érthetetlen, a restaurálást abbahagyták talán? A piszkos,
4971 15| zenének kell, legalábbis részben, kárpótlást adnia a muzsikus
4972 15| Stoczek valamikor véletlenül részegen hazudta egy újságírónak.
4973 15| elcsábította, és a tetejébe részegség címén lépten-nyomon felíratta
4974 9| Witman fiú a harapófogót, a reszelõt és a lámpát vette magához,
4975 15| az Úr méltó tiszteletben részesüljön olyan városban is, ahol
4976 18| parasztfiúkból telt ki. Részint mezítlábasok, tarka kockás
4977 1| hogy apám halálsápadt, reszket. Félt Richardtól.~Fölugrottam
4978 3| az alvás. Ideges, lázas reszketés búvik lassan minden porcikámba,
4979 8| nagy denevérek suhantak el. Reszkettünk a borzalomtól, mely jeges
4980 18| fiúk lihegve dolgoztak. Egy részök a padból tolta Zöldit, mások
4981 18| pillanatra kedvem lett volna részt venni a kihúzásban, de rögtön
4982 18| szerencsétlenség ért, hogy résztvevõje lett ennek a borzalmas eseménynek,
4983 17| Ez a hazavezetõ ösvény! A réten ezen az ösvényen a régi
4984 11| édesanyja dúsan töltött mákos réteseit juttatja eszébe. Ugrik egy
4985 1| hangtalanul. Elöntött a hideg rettegés.~Richard kihûlt teste összezsugorodott
4986 3| minden szálát elállja a rettenet és a kín. Valami üvöltõ,
4987 12| az alázatoskodásaitól, a rettenetesen szenvedélyes és mégis szégyellt
4988 12| pallossal való kivégzés rettenetességét, magam elõtt láttam a lõcsei
4989 8| virradtak reánk. És még rettentõbbek voltak az éjszakák. Sokszor
4990 8| fáradt szemei bágyadtan révedeztek az alkonyégen. Finom, hideg,
4991 15| mûveletlen magyar városban, mi révén, mi okból, errõl egyik se
4992 10| õsi tiszta természetükben rezegnek az agyunkban és a gerincünkben.
4993 15| volt szükség az elrontott rézfúvók kellemetlen, hamis hangjaira.
4994 15| törõdtek volna velük, ha új rézfúvóshangszereket vásárolt volna nekik a város,
4995 8| fátyolt.~A napsugarak utolsó rezzenései is eltûntek már a horizontról,
4996 1| halálsápadt, reszket. Félt Richardtól.~Fölugrottam és arcul ütöttem
4997 1| szemeim közé vigyorgott, és rikácsolva beszélt:~- Fölgyújtottam
4998 14| láttam azóta.~Elfogta a ritka visszaemlékezéssel járó
4999 11| soká, mert a köd lassan ritkul, a közök tágulnak. A tér
5000 11| felszínre hozza a lépések hangos ritmusa. Az emeleti ablakokból bekötött
5001 10| egyhangú, unalmas, parancsoló ritmusoktól a világosság miatt nem lehet
5002 10| ellene, mert bántó, recsegõ, ritmusos lármájával áthatol mindenen,
5003 15| tûzoltók zenekarát, gyûlölt riválisukat, amelyrõl mindig csak megvetés
|