10-beleb | belee-ebred | ebres-essek | essen-gerin | geszt-hulla | hullo-keves | kezde-latna | latne-megri | megro-omlot | on-rival | rohog-szoho | szoka-uvegu | uvolt-zugol
Rész
5004 1| mindannyian. Richard pedig röhögve otthagyott bennünket.~Éjjel
5005 9| tagolták az éjszakát, nem rövidítették meg az órák lassú múlását.~
5006 18| följegyzésekre, amelyeket kissé rövidítve és az interpunkció némi
5007 9| földszinten egy üveges és egy rõfösüzlet volt. Senki se tudta, hogy
5008 14| utcaseprõk mind egyformán járnak, rogyadozva, tempóra, görnyedten. Foglalkozásuk
5009 3| gyertyát gyújtok, azután rohanok vele szobáról szobára. Megállok.
5010 18| valamennyiünket. Hanyatt-homlok rohantunk le a padlásról, és szanaszét
5011 17| gondolások, rampinók, a szép, rojtos kendõs, karcsú lányok? És
5012 7| elérzékenyült:~- Talán valami rokona tetszett lenni a nagyságos
5013 6| mert már jöttek a varázsló rokonai és testvérei, s azokkal
5014 18| olvastam. A naplóíró fiú távoli rokonom volt, és húszéves korában
5015 8| mondottam -, hallottam rólad, hogy az ajkaid némák, és
5016 15| városban csak úgy beszéltek róluk: a muzsikusok. A nevüket
5017 8| érezhettem, hogy az átok elmúlt rólunk.~- Újra fogjuk kezdeni az
5018 4| kéziratok fekete, hamuvá lett roncsait, és tollat vett elő. Beleütötte
5019 15| voltak. Az óraadás pusztítja, roncsolja a muzsikust. A kottaírás
5020 15| ugyan hegedülni tanít, tehát rontja az idegeit, viszont azonban
5021 9| gépet, apró szúrásokkal rontották el a tömlõt, a billentyûket.~
5022 9| lábukon hagyták, nehogy ropogjon a padló, és úgy feküdtek
5023 13| térdemmel, úgyhogy a bordái ropogtak. Erre lihegve köpködni kezdett,
5024 1| kövek nyomnák. A térdeim roskadoztak.~Nagy, véres feje alatt
5025 8| megdöbbentõ pajkos és komolytalan rosszaság mosolygott. Néma ajkai mozdulatlan
5026 18| látom benned a hajlamot a rosszra, még adok neked egypár pofont.~
5027 4| MESÉK, AMELYEK ROSSZUL VÉGZŐDNEK~Első mese~A kisdiák
5028 9| utcában, ahol egy kétemeletes rozoga falépcsõjû házban laktak,
5029 1| denevérszárnyakon.~Tele lett a rózsabokros, tiszta kis udvarunk utálatos,
5030 4| fel a vércseppet, mely a rózsás, szép ujjacska hegyén szivárgott
5031 4| óvatosan le akarta vágni a rózsaszálat. Félig elvágta már a szárát,
5032 8| valami gyenge, de igazi rózsaszín ült. Mikor a vonat elindult
5033 8| vállain. Az arca gyengén rózsaszínûre festve. Apró fehér topánokat,
5034 8| egyik hervadt, rózsaszínû rózsát, és ideadta. Gyengén átöleltem,
5035 14| Fuvolázott, ha feljött az égre a rózsaujjú hajnal, és fuvolázott, ha
5036 18| hogy nem beszélsz többet a Rózsival? - kérdezte Irma csaknem
5037 8| akár a remekbe csiszolt rubintok. Szomorúan gondoltam vissza
5038 9| Volt közöttük két pompás rubintokkal és gyöngyökkel kirakott
5039 9| annyi esztendeje meghozta rügyeit, leveleit és virágait, valószínûleg
5040 4| amelyeken pattogzottak a rügyek, és merengve nézte a vén
5041 8| szeretnék tõle, de hidegek és ruganyosak az ujjai, és a szemeinek
5042 9| érezték, hogy valami feszes ruganyosság szállja meg a tagjaikat,
5043 7| bordáin, megtapogatta a rugókat, amelyek az állkapcsot kötötték
5044 16| a disznót, és még meg is rúgom! Felizgulva az új tervtõl,
5045 18| harisnyás lábaival nagyokat rúgott. Olyan furcsák voltak ezek
5046 13| lüktetni. Szinte be voltam rúgva a bátorságomtól... azután
5047 8| mellett. A leány fehér báli ruhába volt öltözve, fekete hajában
5048 9| átöltözésre nem volt szükség, a ruháikon sehol nyoma sem volt vérnek.
5049 4| vetkőzni kezdett. Ledobta ruháit. Egy párat nyújtózkodott,
5050 18| feltápászkodott, rendbe hozta a ruháját, amely a dulakodásban több
5051 2| akkor már elhelyezkednek a ruhák és skatulyák között. Meggyújtják
5052 13| amikor lefogtam a fejét, a ruhámba vájta a fogait. Erre mind
5053 5| kötényt, és szürke, mindennapi ruhámban meghajtom magam. Az emberiség
5054 18| padláson dolgoztunk. Egy ruhaszárító kötelet szedtünk le, és
5055 15| mert csak pálinkával és rummal élt, és felvitte naponkint
5056 15| elõkelõ könnyedség és nagy rutin. Tisztelték valamennyien,
5057 2| az egész kert virággal.~Sajátos növényvilág tenyészett itt.
5058 13| valami rettentõ szánalom, sajnálkozás kezdte szorongatni a torkomat.
5059 5| végezzem rajtuk a mûtevést. - Sajnálom, uraim, szegény emberek
5060 12| nyugodt maradt.~Senki se sajnálta a mézeskalácsost; éppen
5061 17| cukros tej!~Végre kiértem a San Marco térre. Üres volt,
5062 11| leánykák kedvetlenek és sápadtak, és sietnek, és alig felelnek
5063 11| sok elhalt, elpusztult, sárba taposott, elvénült erõ,
5064 9| függönyt, délutáni napfény sárgán szûrõdött be a parfõmillatos
5065 8| alkalmasak arra, hogy belõlük új sarj bimbózzék. Ehhez nyugodt,
5066 1| észrevettem, hogy a vasúti kocsik sarkai is tele vannak azzal az
5067 11| felé. A Kecskeméti utca sarkán az öreg, gesztenyés asszony
5068 8| tömjénfák szagával. Erõsen sarkantyúztam derék paripámat, mert napszállta
5069 11| meglátja felgyulladni a sarki boltban az elsõ lámpalángot,
5070 3| kezdtem, honnan jõ. Egy sarokból hangzott, ahol a mosóteknõ
5071 8| bandukoltam a vasút felé.~Egy saroknál hirtelen megláttam. Nyugodtan
5072 10| idegorvos levelesládájából~Sassy Attilának~A fölébredés -
5073 4| haja és fekete a szeme. Satöbbi.~Egy napon végre jegyet
5074 12| Senki se szerette ezt a Schmithet.~Vannak ilyen emberek. Saját
5075 12| egészen jól el lehetett várni Schmithtõl, nemde? - kérdeztem Margitot
5076 5| hagyja a halál percéig. Schopenhauer megírta a Welt als Wille
5077 5| hozzám egy örömüvöltésben.~A seb három nap alatt gyógyul.
5078 5| cselekedni kell, uram. A sebészet hasonló esetekben nincs
5079 5| és bõrvarratok. Bekötöm a sebet. Készen vagyok, és fölébresztem
5080 11| elõ. Mintha a szobalány segélykiáltása adott volna jelt nekik az
5081 15| ahogy bírsz. Valóban úgy segítettek a dolgon, hogy a szerencsétlen
5082 18| esni, és ezért odamentem, segítettem neki. Ekkor történt elõször,
5083 15| játszottak. Valami homályos sejtelem és vágy ébredt föl bennük
5084 17| minden érheti az embert, sejteni se lehet, hova fogok kiérni,
5085 5| három nap alatt? Nem is sejti, kolléga úr? Egyszerû pedig
5086 12| leány létére rajongott a selyemért, és tudta, hogy Schmith
5087 8| levette vállairól a zöld selyemfátyolt és átnyújtotta, azután anélkül,
5088 9| arccal simultak rózsaszínû selyempongyolájához. Késõbb összeszedték a könyveiket,
5089 8| fehér topánokat, fekete selyemszoknyát és fekete harisnyát viselt.
5090 6| le akart dõlni a fekete selyemvánkosra. E pillanatban kis kendõben,
5091 10| lehet, amelyek úgyszólván semmiféle kapcsolatban nincsenek az
5092 4| kívül kopaszodni kezdett, és semmiképpen se lehetett mondani jó partinak.
5093 3| Csodálkozásomra nem volt semminek semmi nyoma. A balta a helyén
5094 15| komikus mondatait, mégse ment semmire. Szukop, a fuvolás meg nem
5095 5| lepergését halljuk. S mindez semmivel se fejez ki többet, mint
5096 9| leány ajtajához jutottak, senkivel sem találkoztak. Benyitottak.
5097 14| fáradságot sem okoz nekik. Sepernek, mint a gépek, félig lehunyva
5098 14| alszanak is munka közben. A seprõ meg jár a kezükben le, fel,
5099 14| és annak szerszámával, a seprõvel. Szerette a szemetet, a
5100 13| bennünket. Nemsokára egy gyufa sercegését hallottam, mire elöntött
5101 8| annyian voltak; egy egész sereg egyforma leány tekintett
5102 8| repültek el a part mentén seregestõl. Nekik meg kellett halniok,
5103 8| bementem a városba is. A korzón sétálók között se volt. Aggódtam
5104 4| is gyerekes vidámsággal sétált végig a kerten, bicegve,
5105 18| és az udvar túlsó végében sétáltak együtt. Sokszor nagyon keserû
5106 5| Wille und Vorstellungot, Shakespeare a lenni vagy nem lennit.
5107 8| vasúti állomásra kellett sietnem, és ezalatt gondolkodhattam
5108 11| és színváltozásában, s a siető emberárnyék tovasuhanásában
5109 11| erõ, amelyet az emberek, a sietõ, dolgozó emberek, leányok
5110 6| Kicserélte õket a régivel, sietõsen beült a koporsóba, és fütyörészve
5111 15| elzsírosodott szívekben. A sikerrõl, nagyszerûen világított
5112 18| karját.~- Nem engedem, nem! - sikította a kis Emma, és sírni kezdett.~-
5113 9| Be is jöttek. Nesz nélkül siklottak be, az ablaküveget alig
5114 8| egy hajnalon a kisasszony sikoltása ébresztett fel. A gyermeket
5115 9| földön, mind ott vonaglott, sikoltott és üvöltött a lovak patái
5116 14| bárányainak, a kutyájának - meg a síkon lakozó kentaur leányoknak.~
5117 8| nézte. A fekete, csiszolt, sima acéllapon nemsokára megjelent
5118 7| hadarva, beszédbe fogott. Simára borotvált arcáról azt hihette
5119 14| tisztán lehetett látni, mint simulnak össze egymás nyakába borulva
5120 8| átöleltem, engedékenyen hozzám simult, és a fejét - egy pillanatra -
5121 4| semmi csodálatos. És abban sincs, hogy a nagyapó a következõ
5122 11| kétségbeejtik, és a sok, sûrû sínpár az édesanyja dúsan töltött
5123 18| hogyan viselkedett a kocsis a siralomházban és reggel az akasztófa alatt.
5124 8| elátkozta a szívemet, mert nem sirattam meg a fiát, amikor meghalt.~-
5125 1| utálatos volt.~Körülállottuk és sirattuk Richardot, a szõke, piros
5126 8| hold még nem jött fel, de a Sirius, mint egy nagy gyémánt,
5127 8| sírni, hát most kell sírnod. Sírj - tettem hozzá kétségbeesetten.~
5128 8| arról, hogy én valaha is sírjak miattad.~Alázatosan integetett
5129 6| legújabban érkeztek.~- A síron túl még látjuk egymást -
5130 18| se nyikkantak és nem is sírtak, mindenki bámulta, de úgy
5131 1| barnára pörkölõdött.~Hogy sírtunk mindannyian. Richard pedig
5132 18| kérdezte Irma csaknem sírva.~- Azt nem! - felelte Emma
5133 17| hogy kicsoda hagyott itt e sivár magányosságban, átadva a
5134 2| elhelyezkednek a ruhák és skatulyák között. Meggyújtják kis
5135 7| adtam, mert szép volt a skeletje; a múlt héten maceráltattam
5136 7| szedte elõ.~- Ilyen gyönyörû skelettel, kérem, már régen nem találkozott;
5137 7| porcelánfehérre fõzött skeletum.~Az idegen egy ideig csodálkozva
5138 12| Gyönyörû, drága kelengye volt. Skófium, násfa, szattyán, brokát,
5139 15| Kulhanek reggel három pohár snapsszal kezdte, délelõtt ivott két
5140 14| éjjel történt. Akkor is söpört. A hold zöldessárgára világította
5141 2| asszonyok ültek, apró lányok söpörték és öntözték a földet. Kocsikeréknek
5142 15| zsírréteg alatt, amit a sör hosszú évtizedek alatt a
5143 15| délelõtt ivott két pohár sört, és azután éjfélig tíz-tizenkét
5144 1| Iszonyú izomzattal, vastag sörtehajjal és gonosz, égõ, félelmes
5145 1| ébred föl. És a fehér lábát sötétbarnára csókolja a piros tûz. És
5146 8| úszott lefelé a folyón. A sötétben halványan derengett felém
5147 8| elhagytam.~Az éjszaka mindinkább sötétedett. Ismeretlen, félelmes partok
5148 8| amelyek mind el voltak sötétítve. Végre kettõs ajtóhoz értünk.
5149 4| leszállt az est, és vak sötétség volt a tengeren, amikor
5150 14| messzirõl köréje gyülekeztek. A sötétségbõl csendes, toppanó futásuk
5151 10| lesznek elõttünk a homályok és sötétségek. A hangok mint finom és
5152 18| a dologba. Szladek arca sötétvörös volt a méregtõl.~Végre megfogták
5153 8| kilehelték, és a rózsák sóhajtása ott imbolygott, torlódott
5154 1| ágyak, nyögõ, fájdalmas sóhajtások hallatszottak.~Csak én voltam
5155 8| átnedvesedett, megpuhult, és sóhajtást lehelt ki magából.~Pár perc
5156 18| a legtávolabbi padokból. Sokan olyanok, akik féltek Zölditõl,
5157 17| irányában, apró utcák és hidak sokaságán át. Nem zúgolódom, kíváncsian
5158 10| éljen száz esztendeig, és sokasodjék meg az õ utódaiban.~ ~
5159 8| azután kézenfogott. Egy sor szobán mentünk keresztül,
5160 5| kilépett az óvilági majmok sorából, otthagyta a természetet.
5161 5| öntudatban, mint egyenrangú erõk sorakoznak. A közönség éljenez, tapsol.
5162 17| kirabolnak!~A zsákosok hosszú sorban vonulnak el a folyosón,
5163 8| és nyárfák páros, ezüstös sorfala húzódott. Jobbra és balra
5164 3| régi tanulótársaim nevét sorolom föl; hiába - nem sikerül.
5165 11| A lebonyolódó találkák sorozatát, amelyek a kút köröndjénél
5166 4| A kisdiák buzgón tanult. Sorra vette a rendhagyó igéket,
5167 7| szeretném már tudni, hogy ilyen sors érte-e az apámat, vagy amint
5168 18| beszél róla többet. A család sorsáról csak annyit tudok, hogy
5169 5| szimfóniát is, a Beethoven sorsszimfóniáját - amelynek haláltáncszerû
5170 15| tulajdonképpen valamennyien saját sorsukat látják maguk elõtt. Ettõl
5171 5| kopik, hogy az agyvelõnk sorvad, hogy a betegség megöl...
5172 10| dolog is jelentkezik a nap sorvasztó világosságánál. Az arcunk
5173 4| még öreg asszonyok sem, sőt, a franciás fűző is végképpen
5174 1| a tálban volt. A húgaim sóvárogva nézték, amint felfalta az
5175 15| azután éjfélig tíz-tizenkét spiccer volt a rendes adagja. Szukop
5176 5| Ez a szellemi fejlõdési stádium, európai embernél, a tizennégy-húsz
5177 5| faj fejlõdésének megelõzõ stádiumain átmegy. De amikor a világra
5178 5| keresztül fog menni azokon a stádiumokon, melyben a mai kisgyerek,
5179 12| elemeknek, hóhér, kivégzés stb. tulajdonítottam -, de a
5180 5| lélekfejlõdési substratumnak - a substratum voltát. Bizonyítom. Megkeresem
5181 5| bizonyítom ennek a lélekfejlõdési substratumnak - a substratum voltát. Bizonyítom.
5182 11| bújnak elõ a föld alól. Most süket csengetésektõl zavarosodik
5183 11| délelõtt elmosódó és unalomba süllyedõ perceit felveri és felszínre
5184 15| színházi elõadások után a süllyesztõk alatt kibotorkáltak az utcára,
5185 7| háborgatom, de a dolog annyira sürgõs, legalábbis nekem. A nevem
5186 7| embert jelentett be, aki sürgõsen akart beszélni a méltóságos
5187 1| hogyan, milyen iszonyatosan süvöltõ hangon. Megtöltötte a hangja
5188 14| mint Aphrodité csillagának sugara...~Elment a végtelen pusztaságokba.
5189 4| lenyugvó napot - melynek vörös sugarai a kék ködöt ibolyaszínűvé
5190 8| kémleltem a tekintetének rejtett sugarait.~- Grófkisasszony - mondottam -,
5191 9| a nappal ragyogó, meleg sugarakkal betört a szobába, távoztak
5192 1| ágyamhoz, és károgva a fülembe súgott iszonyú rémségeket.~Fölkeltem.
5193 18| Irmával jöttek.~- Utálatos! - súgta nekem Gábor.~- Édes, drága! -
5194 11| most sietve egy szobalány suhan el. Doktorért megy, mert
5195 9| pazarlott ereje feléjük, rájuk suhanna. Így aludtak el.~Álmukban
5196 8| minden percben nagy denevérek suhantak el. Reszkettünk a borzalomtól,
5197 12| és most már heroikusan suhogtattam a levegõben az ócska, de
5198 18| gyorsabban és gyorsabban sújtott. Szinte olvasni lehetett
5199 5| degenerációja, a baj, a fájdalom.~Súlyos dolog ez. Az idõnek a mérge
5200 5| végeznem, mert az esetük súlyosabb. A császárok persze várni
5201 8| a fejét, látszott, hogy súlyosnak találta az esetet.~- A grófkisasszony
5202 8| egészen könnyû, csaknem súlytalan lett volna. A szívembe egészség
5203 18| miközben a háta a padlót súrolta.~- El ne engedjétek! - kiáltotta
5204 9| lassú, álmatag, vánszorgó surranással, és szétfoszlottak a friss
5205 11| reggeleken, amikor egész Budapest sűrű, kékes harmatfelhőkbe burkolózik,
5206 11| hullámokat vet a tér. Emberek sûrûsödnek össze mozgó, imbolygó csoportokban,
5207 14| hallatszott; félelmetes, susogó dobogással. A fiam hallotta.
5208 17| Hová megyünk? - csak suttogom, és majdnem föllélegzek.~
5209 12| kitûnõ acélt.~- Rettenetes! - suttogta Margit. Rajtam is végigfutott
5210 18| mosolygott.~Juci és Ani egymással suttogtak. Gábor, Irma és én a kis
5211 17| alig két forduló, és már a szabadban vagyok. El kell szédülnöm
5212 8| amikor meghalt.~- Meg kell szabadítanod magad az átoktól! - mondottam.~
5213 18| szemétgödörben, a hurok szabadon lóbálózott.~- Most játszhatunk
5214 4| igen, egy leányt, akinek szabályos és kerek volt a válla, izmos
5215 8| elvégezte pontosan a többi szabályszerû vizsgálatokat is. Különbözõ
5216 2| tevõdött össze a bódító szagában, s a szivárvány minden színét
5217 8| balzsamfák és tömjénfák szagával. Erõsen sarkantyúztam derék
5218 10| látásunkkal, hallásunkkal, a szaglásunkkal, ízlésünkkel és tapintásunkkal
5219 9| mászkáltak, régi ládákban szaglásztak, macskákat hajkurásztak.
5220 10| aki csak látott, hallott, szagolt, ízlelt és tapintott - nincs
5221 2| ismeretlen, édes illatot, amelyet szagolva az ember azt hiszi, elakad
5222 14| méneké. Szilaj csoportokban száguldozzák át a pusztákat éjjel, megkeresik
5223 8| nyelvecskéjét és megnyalta a szája széleit. Szemei e pillanatban
5224 13| az inaim reszkettek, és a szájam kiszáradt. Lehasaltam a
5225 6| és megcsókolta a leányt a száján.~- No most, fiam, menj -
5226 17| történhetett azóta Carmencita szép szájával!...~7.~A levegő mozdulatlan.
5227 16| asztalon levõ vízvezeték szájba, majd megragadták a vállain,
5228 12| kedves, meleg hangú, forró szájú, erõs és fiatal legény.
5229 18| hazaérkeztek volna...~E ponton vége szakad az idevonatkozó feljegyzéseknek.
5230 14| fuvoláját. Barna volt a haja, szakálla, bajusza nem volt, s olyan
5231 11| Doktorok ülnek bennök; szakállasak, tanárok, azaz bundások -
5232 7| alatt nyugodtan simogatta a szakállát, majd csöndesen és igen
5233 9| idõnkénti fölhangzásukkal szakaszokra tagolták az éjszakát, nem
5234 13| elmosolyodtam ezen a szón, hogy „szakértelem”. Azután megtapogattam a
5235 13| óvatosan dolgozott. Szinte szakértelemmel. Emlékszem, ott a sötétségben
5236 3| görcsös, jéghideg iszonyat szaladgál. És én ma éjjel nem fogok
5237 13| arcába, majd fejetlenül szaladgáltam ide-oda. Csakhamar mégis
5238 17| De már fütyöl a vonat.~- Szaladjunk.~- Borzasztó, borzasztó!~ ~
5239 13| rablóba. Egy állati hang szaladt ki belõle. Éreztem, hogy
5240 3| Hallatára idegeim minden szálát elállja a rettenet és a
5241 11| gyászoltárokról, ünnepélyesen száll fel a füst, ferdén, meglapultan,
5242 11| jó télikabátban. Szerte szállingóznak a városba, és a betegek
5243 7| az anatómiai intézetbe szállították a hulláját, hogy rajta az
5244 16| ajtót, hogy a lépcsõkhöz szállítsák.~Vanja - a fiatalabb - meg
5245 9| valami feszes ruganyosság szállja meg a tagjaikat, mintha
5246 3| ismeretlen félelem kezd reám szállni a csöndes sötétségben, mialatt
5247 18| többet. Erre rémes félelem szállott meg valamennyiünket. Hanyatt-homlok
5248 8| templomból. Már reggeli harmat szállt. A holdfény fehéren és tisztán
5249 7| megkapnom, amikor hajóra szálltam, hogy hazajöjjek... Szóval
5250 8| kocsit elküldtük, és csónakba szálltunk. Eloldottam a kötelet. A
5251 8| grófkisasszonnyal. Nagyszélû, virágos szalmakalapban volt. Zöld fátyol a vállain.
5252 2| és jobbra-balra hat-hat szalmazsák a földön. Az egyik oldalon
5253 5| zöldre kopott, de tiszta szalonkabátot viselt. Sápadt arcához különösen
5254 13| pénzszekrény és a gazdasági számadások állnak. Én akkor már a könyvtárba
5255 12| köteles forrón megcsókolni a számat, és köteles engem megölelni,
5256 13| ajtóig lopóztam. A szívemet a számban, a fülemben, a gyomromban,
5257 15| recsegõ hangjait hibának nem számítjuk -, de mivel különb ez a
5258 13| pénzszekrénynél voltam, s amint számítottam is, beleütköztem a rablóba.
5259 10| nyolcezeréves életével. De számítsunk csak ötezret. Egy nap alatt
5260 3| tõle, olvasok magamban. Számokat adok és szorzok össze, a
5261 5| Bámultam, hogy mennyire számolni tud a körülményekkel, mennyire
5262 5| embrionális állapot az idõvel nem számoló gyerek állapota. De nézzük
5263 3| Csakhogy ezek a percek számomra nem az öröm, hanem a borzalom
5264 10| emberré tudott lenni, és számot vetett magával - mint méltóságához
5265 11| felõl és minden irányból számozatlan doktorkonflik és gumikerekûek
5266 7| mondta is Gyuri, aki a II. számú anatómiába van; ezt a hullát,
5267 10| boldogságát csak a gyönyör adja számunkra. De lehet-e beszélni arról,
5268 13| szemeit, valami rettentõ szánalom, sajnálkozás kezdte szorongatni
5269 18| rohantunk le a padlásról, és szanaszét elbújtunk a kertben. Ani
5270 8| csak az elválasztás után szándékozott beleegyezni a válásba. Újra
5271 13| azt képzelte, hogy az õ szangvinikus temperamentumát, vakmerõségét
5272 4| széthullottak a szirmok sárga, beteg száráról. S a levelek is.~Ebben nincs
5273 4| virágot, s megviaszolta a szárat, bekötözte tiszta vászonrongyocskával.
5274 4| rózsaszálat. Félig elvágta már a szárát, amikor úgy érezte, hogy
5275 8| Elhagyottak voltak az utak, száraz levelek csörögtek a lábaim
5276 8| este. A kisasszony szemei szárazak voltak. Akkor azt mondtam:~-
5277 4| köd ül - azért kék, mert a szárazföldi por ezt a ködöt soha be
5278 16| karra vették a tiszta és szárazra törült holttestet, és átvitték
5279 4| doktor. Pepecselt, áztatott, szárított fáradhatatlanul, és kukucskált
5280 4| kis doktor zsebkendőjével szárította fel a vércseppet, mely a
5281 12| aranyozott faszobrok, a szarkofágok között elkezdtem a mesét.~-
5282 9| apjok, abból rendesen baj származik. Witmannak két fia volt
5283 1| kis házunkat nedves, undok szárnyaival.~A virágok elhervadtak a
5284 9| drótokkal csavarták körül a szárnyának a tövét, a lábait, a csõrét,
5285 12| Szent Jakab-templomban a szárnyas oltárok, az aranyozott faszobrok,
5286 3| Mintha valami kitépett szárnyú vén bagoly üvöltene az éjszakába
5287 12| kelengye volt. Skófium, násfa, szattyán, brokát, selyem, bársony,
5288 10| emberek, a betûk elmosódnak. A szavak, a hangok kaotikus zavarban
5289 10| nélküli tökéletes igazság. Szavakban, fogalmakban és ítéletekben
5290 10| menekülni. És beszélni csak szavakkal lehet, amelyek úgyszólván
5291 18| Istennél a kegyelem! - szavalta Gábor. Irma pedig a térdénél
5292 14| hallgatta a fuvolájának szavát, míg el nem jött a nyájas
5293 12| legfinomabb XVI. és XVII. századbeli koromnak az illata áramlik,
5294 2| nõszirom lila virágai nyíltak. Százféle virágillat tevõdött össze
5295 13| a család aludt, legalább százméternyi távolságban van az alsó,
5296 17| eresztett lámpása mintha szédítő magasságból lógna le. Csak
5297 9| hátán, veszett vágtatásban. Szédítõen magas hegycsúcsokról repültek
5298 9| mondotta az idõsebbik -, most szedjük elõ a dolgokat.~Kirakták
5299 7| vigasztalni kell. A tudományát szedte elõ.~- Ilyen gyönyörû skelettel,
5300 18| Egy ruhaszárító kötelet szedtünk le, és hurkot csináltunk
5301 17| szabadban vagyok. El kell szédülnöm az erõs déli napfény miatt.
5302 8| különbözõ volt a tekintete. Szédültem és féltem, de elhatároztam,
5303 18| addig pofozta, míg Zöldi szédülten a falnak nem esett. Szerencsére
5304 8| körmei között éreztem magam. Szédülve, tanácstalanul a holdra
5305 11| Varróleánykák, egész fiatalok, szegények, de bájosak, vonulnak át
5306 6| varázslót. Egészen kifáradt szegényke a nagy erõlködésben.~- Édes
5307 6| is valamit rá. Például:~- Szegénynek nemsokára üvegesek lesznek
5308 13| megõrölt az élet, a munka és szegénység, teljes erõmmel támadtam
5309 2| Közvetlenül az ablakok elõtt kék szegfûket fedeztem fel. Vagy négy
5310 12| rettenetesen szenvedélyes és mégis szégyellt és titkolt szerelmétõl.
5311 18| de nem beszéltek róla. Szégyellték volna elárulni, hogy törõdnek
5312 18| szeretem, és bár szintén szégyelltem a dolgot, elhatároztam,
5313 13| támadtam meg, ez iszonyú szégyen volt. Érted, ez volt a legrettenetesebb.
5314 5| elõttem - a kolléga elõtt - szégyenli magát. Odahívott; rögtön
5315 12| emberek. Saját maguk elõtt szégyenlik, ha valakinek a szeretetét
5316 10| amelynek fáradsága csak szégyent kelt a szívben. Abban a
5317 2| ósdi. Az utcán padokon és székeken öreg emberek és bánatos
5318 18| gondolta, hogy a tanító, aki székére állva szemlélte a harcot,
5319 11| a villamosok, a terhes szekerek, s közöttük a lovasrendõr
5320 8| Megrezzent, mosolygott, és egy széket tett ki az ablakon. Nyugodtan
5321 6| életét. Hanyatt dõlt két székre az asztal mellett, és behunyta
5322 9| elõ a dolgokat.~Kirakták a szekrénybõl az ékszereket, a karcsatokat,
5323 15| gonddal õrizgetett otthon a szekrényében. Persze, senki se akadt,
5324 2| ablakain.~- És azután gyorsan a szekrényekbe bújnak.~- Senki, aki a házban
5325 5| A sebész most fölkelt a székrõl, és szinte kiabálva folytatta.)
5326 9| hasonlítanak, s ha enyhe szél fúj, érezni, mint úszik
5327 14| Ragyogó napban vagy erõs szélben: mindegy nekik. Még alszanak
5328 18| kapaszkodott a padasztal szélébe. Legalább öt percig tartott,
5329 18| kényszer hatása alatt, a lábléc szélein lábujjhegyre álltam, nehogy
5330 8| nyelvecskéjét és megnyalta a szája széleit. Szemei e pillanatban egész
5331 8| felbújt az égre a hold.~Enyhe szellõ kezdett fújdogálni. A nyakam
5332 11| szerencséje van az embernek, akkor szellőzött kávéházat és friss, kialudt,
5333 10| súlyát, és a bõr irtózik a széltõl. Az izmok kelletlenül és
5334 17| Menjünk.~3.~Az öcsém jön szembe. Maga elé néz, elfordítja
5335 11| egyenként láthatóakká válnak. A szembenlévõ patikát kinyitják, és köhögõs
5336 8| Közelebb léptem és belenéztem a szemeibe; csodálkozva és hitetlenül
5337 8| komolysággal fordult felém. Zöldes szemeiben most sárga és piros lángocskák
5338 8| beszélni nem tudsz, de a szemeid megmondják nekem, hogy a
5339 6| kutya. A feleséged befogná a szemeidet. Én, látod, nem tehetem,
5340 9| között beszéltek. Fekete kis szemeikben Witmannak, az apjoknak lelke
5341 8| fölkelni.~Nem tudtam kinyitni a szemeimet. Halálos fáradtság tepert
5342 10| vonalakhoz, amelyeket a szemeink láttak: megmutatják nekünk
5343 10| hanyatt. Hunyjátok le a szemeiteket. És az apró ópiumpipa elvezet
5344 10| ezekrõl is le kell mondani. A szemek gyakorta könnyeznek, a fül
5345 5| fekete szemei. Ezekben a szemekben - mintha mindig könnyesek
5346 5| alatt világos lett elõttem a szemének különös fénye, a vágy nélküli
5347 6| dulakodásban leesett a varázsló szemérõl fekete szemüvege, amelyet
5348 14| a seprõvel. Szerette a szemetet, a port; a finom fehéret,
5349 18| elõbb elástuk Gáborral a szemétgödörben, a hurok szabadon lóbálózott.~-
5350 6| visszamászott.~- Takarj le a szemfedõvel - mondta azután.~A leány
5351 12| az óriási gótikus fõoltár szemléletébe merültünk, amely Lõcsei
5352 5| melyekkel az énnek és világnak a szemléletét egész új, mondjuk, magasabb
5353 5| mindenesetre azonban ideiglenes - szemléleti pont az, amelybõl mi azt
5354 18| tanító, aki székére állva szemlélte a harcot, bele fog avatkozni
5355 9| fel, várt, és tágra nyílt szemmel nézte a nõt. Hamarosan elbúcsúzott
5356 8| között, akiknek változik a szemök színe, akik sokkal jobban
5357 8| boglyas hajának árnyékát a szemöldöke fölött. Közelebb léptem
5358 8| és kisimította velök a szemöldökeit. Majd a karomat kérte.~Kimentünk
5359 10| szív ernyedten dobog, a szempilla alig bírja a fénysugarak
5360 5| agyvelejébe. Talán ez a szempont, ez a relatíve tökéletlen
5361 5| mondjuk, az emberi faj szempontjából: tökéletlenség, amely számára
5362 5| szereztük ezt az életrontó szempontot? - ez a második kérdés.~
5363 15| Kenyérkereseti ügy volt a szemükben a dolog, amirõl nem szokás
5364 2| orrukon, a mozgékony, okos szemükön a késõn érõ, intelligens
5365 7| lengett ide-oda. Majd a szemüregekbe nézett sokáig, kezdte rágni
5366 6| ártalmas; mondom, leesett a szemüveg, és a leány most meglátta
5367 6| varázsló szemérõl fekete szemüvege, amelyet azért viselt, hogy
5368 11| jegyzetfüzeteket cipel, és rövidlátó szemüveges tekintetében a vaksi szorgalom
5369 5| válik gondolkodásunk átkos szemüvegévé. Valóban így van. A kisgyereket
5370 8| kedvesen integet felém, szentül hittem, hogy a könnye jó
5371 12| még fokozta az infernális szenvedélyének erejét.~Ugyanennek az évnek
5372 9| pedig komoly és természetes szenvedélyükké vált. Egész légió macskát,
5373 9| úsztak át. Ami fájdalom és szenvedés csak lehetett a földön,
5374 8| némák maradtak a nehéz órák szenvedéseiben is, és jóllehet az utolsó
5375 10| szenvedéseket okoz. És a szenvedések soká tartanak. A világosság
5376 10| igaz - elviselhetetlen szenvedéseket okoz. És a szenvedések soká
5377 8| szépült, növekedett; vártunk, szenvedtünk, és nem tudtuk, mitévõk
5378 18| szeretett olvastatni vagy szépírást íratni, mint a volt kedves
5379 8| azon gondolkodtam, hogy a szépségem el fog múlni.~- El fog múlni -
5380 12| hogy az övé lehet ez a szépséges nõ. Hogy az hideg maradt
5381 4| kicsiny, hogy egy leány szépségét meg ne tudta volna becsülni -
5382 18| fáskamrában.~Gyönyörû meleg szeptember volt. Még inkább tudtam
5383 9| és holnaputánra is.~Egy szeptemberi estén kipirulva, lihegve
5384 8| gyermek pedig fejlõdött, szépült, növekedett; vártunk, szenvedtünk,
5385 15| tehetség volt, és hogy a szerb király egy ízben kitüntette.
5386 8| ideig zavartalanul, tiszta szerelemmel érezhessenek egymás iránt...
5387 14| leány hátán a többi vad, szerelmes lányok közé, kiknek az alsó
5388 6| nagy erõlködésben.~- Édes szerelmesem - mondta a varázsló csendes
5389 12| hideg ember házasságra, szerelmeskedésre gondol. És borzadt a gondolattól,
5390 11| szép áprilisi délutánokra, szerelmetes májusi délutánokra, ifjú,
5391 12| mégis szégyellt és titkolt szerelmétõl. Schmith mindig érezte,
5392 11| némi sárga gázfényt. Ha szerencséje van az embernek, akkor szellőzött
5393 18| szédülten a falnak nem esett. Szerencsére megkapaszkodott, és kiszaladt
5394 8| némasággal borult reám. Szerencsétlenek voltunk. El voltunk átkozva.~
5395 18| feljegyzéseknek. A naplóíró, kit az a szerencsétlenség ért, hogy résztvevõje lett
5396 12| hogy nincs menekvés, hogy szerencsétlenségre, nyomorúságra, magányra,
5397 12| akarnak kárpótlást minden szerencsétlenségükért és bánatukért. Schmith is
5398 4| Putifárnál házibarátként szerepeljenek, de belebetegszenek, ha
5399 9| egyáltalán nem játszott szerepet az életükben. Nagyúri foglalkozásnak
5400 15| hogy a szerencsétlen pozaun szereplésekor Susek mindig teljes erõvel
5401 12| amit az elbeszélésemben szereplõ rémes elemeknek, hóhér,
5402 14| Elhívták a fiamat, hogy szeresse õket, fuvolázzon nekik,
5403 18| Emmát. Nem akarta, hogy szeressem, és hogy õ szeressen engem.
5404 18| hogy szeressem, és hogy õ szeressen engem. Nem engedte velem
5405 8| mondottam -, mert nem szereted a gyermekeidet, akiket hordozni
5406 3| A BÉKA~A békát utálom. Szeretek minden állatot, tudom, hogy
5407 18| tisztában voltam vele, hogy szeretem, és bár szintén szégyelltem
5408 12| emberektõl nem koldulhatok szeretetet és bátorságot, erre nem
5409 12| szégyenlik, ha valakinek a szeretetét vagy a barátságát keresnék.
5410 4| született a nagyapónak. Hosszan, szeretettel gyönyörködött a virágban.~-
5411 6| koporsóm ki van fizetve -, mert szeretlek, de nem bírok. Veszem észre,
5412 8| Most egy ideig úgy kell szeretnünk egymást, mintha én fiad
5413 9| törõdtek az anyjokkal meg a szeretõjével; terveik és dolgaik voltak.
5414 8| võlegényedet, a herceget se szeretted, csak a halála után!~Zavartan
5415 5| mondom, idõ nincsen.~Honnan szereztük ezt az életrontó szempontot? -
5416 10| ízlésünkkel és tapintásunkkal szereztünk a létrõl, most kiegészítõdik,
5417 14| a mesterségével és annak szerszámával, a seprõvel. Szerette a
5418 9| padlásra szaladtak föl, a szerszámok között szemlét tartottak,
5419 13| megláttam ezeket a nyomorúságos szerszámokat, ezeket a szegényes kis
5420 3| állott, azután fölkaptam a szerszámot, hogy gyorsan végezzek vele.
5421 5| múló értékû belgyógyászati szerünk van az idõ ellen. Ez az
5422 10| halljanak. Az érzékeket és a szerveket megrontja a gyönyör rettentõ
5423 12| és akármilyen ügyefogyott szervírozásban is, de rögtön kívántam hallani,
5424 15| unalmas és tehetségtelen német szerzõk miséit kellett elõadniok.
5425 9| vánszorgó surranással, és szétfoszlottak a friss reggeli levegõben.~
5426 4| fáradtság.~Egy reggelen széthullottak a szirmok sárga, beteg száráról.
5427 17| erkélyre. Nincs lezárva. Szétnézhetek. Sehol egy ember, egy hajó,
5428 1| még az éjjel hazaszökött. Széttörte az ablak vaspántjait. Leugrott
5429 4| letette a harmadik orvosi szigorlatot, komolyan kezdett gondolkodni,
5430 13| abszurd dolog a lopást olyan szigorúan büntetni, amikor mindenkinek -
5431 4| lévén a part csupa éles szikla -, állt egy szép, szőke
5432 14| mint a fehér arabs méneké. Szilaj csoportokban száguldozzák
5433 12| szólt egy árva szót se. Szilveszter napján hajtották végre a
5434 15| a nagy mester csodálatos szimfóniái iránt, melyekbõl künn, fiatal
5435 15| erõvel, tervekkel, és egy szimfóniának a vázlatát hozta az útitáskájában.
5436 5| Az idõnek köszönjük az V. szimfóniát is, a Beethoven sorsszimfóniáját -
5437 9| lehet tõle kérni.~- Semmi szín alatt.~- Nem fog adni.~-
5438 8| szemeim kékesen fekete, idegen színben csillogtak.~- Sok dolgot
5439 8| felé. Késõ este volt, mikor Szindbádhoz eljutottam. A varázsló lámpavilágnál
5440 2| megtalálhattad a virágok színében.~A kert végében, a kerítéssel
5441 17| már az idő, mert a hajnal színei kissé párásak.~Boldogan,
5442 10| csókolják végig a testünket. A színek és vonalak új, õsi tiszta
5443 8| szemei szürkészöld, hideg színekben, régi szomorúságokat tükröztek
5444 10| hasonlítanak többé azokhoz a színekhez és vonalakhoz, amelyeket
5445 2| szagában, s a szivárvány minden színét megtalálhattad a virágok
5446 10| tükörben merev, idomtalan színfoltokban jelenik meg, amelyeknek
5447 15| vette elõ. Csak néha: mert a színház igazgatója határozottan
5448 15| nekifeküdt a nagydobnak.~Az egész színházat betöltötte ez a kitûnõ,
5449 15| vásároltatott. Egy év múlva a városi színházban elõadták a Harmadik szimfóniá-t.
5450 15| határozott véleményük. Amikor a színházi elõadások után a süllyesztõk
5451 15| írta a kottát. Õ másolt a színháznak, és így többet keresett
5452 15| lépten-nyomon felíratta a színháznál, úgyhogy minden fizetése
5453 9| Majd újra visszamentek a színhelyre. A fiatalabb Witman fiú
5454 8| szédítõ nyugalmú, topázkék színnel borult rá a földre. A hold
5455 8| Szemei egész estén világoskék színûek voltak, és arcára szomorú,
5456 11| köd megvastagodásában és színváltozásában, s a siető emberárnyék tovasuhanásában
5457 2| kürt-alakú virágok, amelyek szirmai mintha fekete bársonyból
5458 2| terpeszkedett. Húsos, selymes fényû szirmaik hosszan lógtak le egészen
5459 4| reggelen széthullottak a szirmok sárga, beteg száráról. S
5460 8| alkonyat narancsszínû fátyla. Szitakötõk cikáztak a víz felszíne
5461 10| megérkezik, behajtja a díjat. A szív ernyedten dobog, a szempilla
5462 16| Még egyszer végigmosták szivaccsal a bõrt, és a véres vizet
5463 16| leszállt. Az öreg már hozta a szivacsot. Újra megmosták az arcot,
5464 4| rózsás, szép ujjacska hegyén szivárgott ki, s azután lecsókolta
5465 2| össze a bódító szagában, s a szivárvány minden színét megtalálhattad
5466 11| első kezdődő, bátortalan szívdobbanásait.~A városoknak t.i. nem egy
5467 8| dél, étvágytalan ebédelés, szívdobogásos, álmos délután. Öt óra felé
5468 9| ablakot.~A fiúk elpirultak, és szívdobogást kaptak a látásától.~- Ékszert
5469 4| hideg vízből kibukkant, és szívdobogva, acélos inakkal úszni kezdett.
5470 4| villáma beleütött a fiú szívébe. A szőke fiú összerázkódott,
5471 2| tõrüket otthagyják az apák szívében.~- És elviszik a kincseiket
5472 8| fájdalma által megtisztuljon a szíved, és igazi könnyet tudj sírni.~
5473 8| Mintha csak leányok és fiúk szívei zenéltek volna a zavaros,
5474 15| alkoholtól elzsírosodott szívekben. A sikerrõl, nagyszerûen
5475 12| többek között újfajta tükrös szíveket, amelyeknek kitalálására
5476 8| elmúlik a rossz, kemény szívérõl. Azt írta, hogy maga is
5477 6| mondta a varázsló. - Legyetek szívesek elmenni, az öreg arcotok
5478 2| Modorukban ugyanaz a világfias szívesség és kedvesség, amely annyira
5479 7| méltóságos úr, köszönöm a szívességét, bocsánatot kérek, hogy
5480 9| nyögését. Megnézték a dobogó szívet, kezük közé vették a meleg,
5481 12| tudnak szeretni esztendõkig, szívósan, némán, féltékenyen, mint
5482 12| a dacuk befelé szúrja a szívüket. Mindenkiben megszimatolják
5483 18| és gazembernek nevezték Szladeket, és megegyeztek, hogy más
5484 3| mintha az ágyam fájából és a szobabútorokból áramlana felém.~Mintha egy
5485 11| mélyen alszanak hónapos szobáikban. De nem mind. Ketten közülök
5486 2| felkapaszkodnak az emeletes házak szobáinak nyitva hagyott, sötét ablakain.~-
5487 9| a bátyját, aki Witmanné szobáját belülrõl bezárta, és az
5488 2| kibújnak, végigjárják a szobákat, feltörik a zárakat, levágják
5489 3| újra és újra keresztül a szobákon. Mintha a hang a konyhából
5490 8| ÁLOM~- Giza - mondtam a szobalánynak - eressze le a sárga függönyöket
5491 11| bekötött vagy bóbitás fejû szobalányok kandikálnak ki õszinte érdeklõdéssel.
5492 13| nadrágot húzok, azután a szobám ajtaját lélegzet-visszafojtva
5493 1| átsietett az udvaron. Bejött a szobánkba, ahol azelõtt együtt aludtunk.
5494 3| azután rohanok vele szobáról szobára. Megállok. Hallgatózom.
5495 3| gyújtok, azután rohanok vele szobáról szobára. Megállok. Hallgatózom.
5496 16| lábujjhegyen körbejárta a szobát, kinézett a boncolóterembe
5497 13| legkevésbé az, hogy én magam is szocialista vagyok.~- Nem is illendõ
5498 13| efféle miatt.~- Persze, a szocializmus nem tetszik az öregúrnak.~-
5499 9| fiú tiszta arcát, aki egy szökéssel átölelte a nyakát, és ajkaival
5500 2| búcsúztak, és könnyedén szöktek fel a kocsira. A kocsis
5501 3| hogy azzal pusztítom el a szörnyet. Odatereltem tehát a sarokba,
5502 11| egészen szerény, nyírott, szövetkezeti orvosok, nem is éppen jó
5503 9| haragot fejezett ki, de szóhoz nem jutott Witmanné, mert
|