10-beleb | belee-ebred | ebres-essek | essen-gerin | geszt-hulla | hullo-keves | kezde-latna | latne-megri | megro-omlot | on-rival | rohog-szoho | szoka-uvegu | uvolt-zugol
Rész
5504 2| kedvesség, amely annyira szokatlan volt a gimnáziumban, s mégis
5505 8| elõrehajolt. Azután kikeresett szoknyája zsebébõl egy kis kristályfiolát.
5506 6| semmit sem változott. Rövid szoknyát viselt, fiatal, édes arca
5507 9| mert Witmanné tíz óráig szokott aludni. A bagolyhoz siettek,
5508 14| csöndesen dalolt. ~Mikor Szókratészhez ért, bolondos kedve támadt.~-
5509 16| amelyen a halott, míg élt - szokta.~- Nem úgy viselte õ a haját,
5510 7| szép, erõs csontú hullákat szokták kiválogatni, az én apámnak
5511 18| rendszerint csókolózni is szoktunk a pincében, a padláson,
5512 5| Az emberiség boldogsága szól hozzám egy örömüvöltésben.~
5513 15| fekvésnél magasabbra ment a szólama, tanulgatnia kellett, mert
5514 8| Tudtam, hogy nem szabad szólanom, mert akkor a halál fia
5515 8| városba. Lovamat a fogadós szolgájára bíztam, és lesétáltam a
5516 5| embriológia halomszámra szolgál analógiákkal. Az ember,
5517 11| esztendõre, amelyet a császár szolgálatában eltöltött. Mindez pár perc
5518 3| konyha kövei tiszták, a szolgáló még nem jött be a cselédszobából.~
5519 2| a parkot. A kútnál három szolgálólány húzta a vizet. Jókedvûen
5520 15| temetésen a zenét maga a zenekar szolgáltassa-e vagy ne. Végre megállapodtak,
5521 16| bár ez egy boncolótermi szolgánál egészen rendkívüli, sõt
5522 7| azután gyámoltalanul nézett a szolgára és az asszisztensére.~Az
5523 11| hogy valaki a nevünkön szólít. Egyszer hátra lehet nézni,
5524 11| A rendõrt egy fiatal fiú szólítja meg. Egyetemi hallgató lehet
5525 8| jókedvû szobalány hangja szólított:~- Tessék fölkelni.~Nem
5526 18| titokban megkért, hogy ne szóljak senkinek arról, hogy az
5527 8| mosolyogtak, a nagy, kék és sárga szõlõfürtök kövéren pöffeszkedtek a
5528 17| Csak menni, menni innen! - szólok magamban, és vissza se nézek.~
5529 8| húzódott. Jobbra és balra szõlõskertek feküdtek sötét, nagy tömegekben,
5530 8| mély hangú varázshegedûk szóltak. Mintha csak leányok és
5531 18| ajtó elé állították. Nem is szóltam. Irmától azonban megkérdeztem
5532 9| adott nekik, és tiszta alsót szombaton este. Az iskolába is velök
5533 5| hogy bele ne essen ebbe a szomorúsági tébolyba.~Itt cselekedni
5534 8| szürkészöld, hideg színekben, régi szomorúságokat tükröztek vissza, és karcsú
5535 11| A KÁLVIN TÉREN~Szomory Dezsõnek~1.~Ha hideg és
5536 9| mindjobban kiderült.~A fiúk a szomszédba jártak játszani. Hosszú
5537 2| csendes, kihalt a ház.~- A szomszédok közül senki se tudja, hogy
5538 3| ilyen esetet hallottam. Egy szomszédunk - jómódú gazdaember - mondta
5539 13| sötétségben elmosolyodtam ezen a szón, hogy „szakértelem”. Azután
5540 16| csöpögjetek. (Vanja szinte szónokolva, dühösen beszélt.) Mit gondolsz,
5541 10| Csendes szobában, ahol puha szõnyegekben meghal minden zaj, és színes
5542 8| grófkisasszony maga akarta szoptatni a kicsit, és csak az elválasztás
5543 15| kottaírás ellenben élvezet és szórakozás annak, aki ért hozzá. Suseket
5544 15| kihozni. Kumpert nem volt szorgalmas ember, az ambíció meg éppen
5545 11| szemüveges tekintetében a vaksi szorgalom pislákol becsületes fénnyel.
5546 4| Megint neki akart fogni a szorgos munkának, amikor halk lépteket
5547 5| az idõtõl, akit terhesen szorít az elmúlás gondolata. Segíteni
5548 17| húgom kiáltása. A félelem szorítja a torkát, és emiatt a hangja
5549 13| ülnöm a koromsötétben, hogy szorítsam ezt a nyomorult gégét.~Egyszerre
5550 10| minden zaj, és színes üveg szórja szerte a kicsiny mécs pisla
5551 8| holdfény fehéren és tisztán szóródott szét a fákon, az úton és
5552 3| ezelõtt nem láttam olyant. Szõrök voltak a testén. A szemeibõl
5553 5| tudomány és a pénz elõkelõségei szoronganak vegyesen a szegény emberekkel.
5554 13| szánalom, sajnálkozás kezdte szorongatni a torkomat. Csakhogy hangosan
5555 8| mozdulatlan konoksággal szorultak össze, és a hideg holdfény
5556 3| magamban. Számokat adok és szorzok össze, a régi tanulótársaim
5557 8| lapultak és hallgatóztak. Szótalan, mozdulatlan némaságban
5558 5| amelyre abszolúte nincs szükségem. Mert itt állok én. Én,
5559 5| sebészi eljárás lehetõségét és szükségességét. Végre az eljárást magát
5560 9| öntudatlanul és korán a saját szükségleteikhez formálták az idõt.~A padlás
5561 12| ellenszenvre vannak ítélve a születésük óta. Nos, és mit magyarázzam
5562 4| Ugyanezen a napon dédunokája született a nagyapónak. Hosszan, szeretettel
5563 5| átmegy. De amikor a világra születik, már eltûnt nála mindez
5564 8| mérföldrõl, hogy csak miattad születtem, és hogy miattad fogok meghalni,
5565 16| a földön?~E kérdés után szünet következett, mert sok baj
5566 3| a hang nem szûnik. Rövid szüneteket tart. Majd folyton erõsödik,
5567 12| teljesen levágta a fejét.~Itt szünetet tartottam az elbeszélésemben,
5568 17| falépcsõn, derengõ hajnali szürkületben haladunk lefelé.~- Hová
5569 2| gyerekek.~- És mikor keleten szürkülni kezd már az ég, akkor idejön:
5570 10| célja a létnek. Hiszen a szûkmarkú isten is csak azért ajándékozott
5571 3| elmúlásról.~És a hang nem szûnik. Rövid szüneteket tart.
5572 9| meleg, mozgó kis gépet, apró szúrásokkal rontották el a tömlõt, a
5573 12| elhagyatottságuk, és a dacuk befelé szúrja a szívüket. Mindenkiben
5574 9| délutáni napfény sárgán szûrõdött be a parfõmillatos szobába.
5575 11| szívdobbanásait.~A városoknak t.i. nem egy szívük van, mint
5576 18| Magam is gyûlöltem, és mi tagadás, az elsõ pillanatra kedvem
5577 9| apránként elhordani. Reggel tagadni fognak, és ha anyjok ütni
5578 9| ruganyosság szállja meg a tagjaikat, mintha a lekötözött, vonagló
5579 7| valami hirtelen görcsös taglejtést tett. A professzor pedig
5580 9| fölhangzásukkal szakaszokra tagolták az éjszakát, nem rövidítették
5581 9| Csalódottan kelt fel, várt, és tágra nyílt szemmel nézte a nõt.
5582 11| köd lassan ritkul, a közök tágulnak. A tér viszont összeszûkül,
5583 17| majdnem föllélegzek.~Ezt a tájékot ismerem, ez egy veneziai
5584 1| káromkodások közben. Richard véres tajtékot köpött a szájából, és bömbölt.
5585 12| hogy Schmith Fábián nem fog takarékoskodni vele szemben. Az ilyesmit
5586 12| megérezték. Schmith nem is takarékoskodott. De persze nem tudta boldoggá
5587 9| mélyen aludtak.~Reggel a takarítónõ ébresztette fel õket, aki
5588 6| nehezen visszamászott.~- Takarj le a szemfedõvel - mondta
5589 9| amelyet kötött hálóköntös takart. Elhelyezkedtek a szekrény
5590 6| asszony, zsebkendõjével takarta el az arcát, és zokogva
5591 15| megérteni. Mert elvégre õk „taktmässig” eljátszották a darabot,
5592 15| magukat, és már az elsõ pár taktus után, teljes figyelemmel,
5593 2| nagyobb, mint egy kis szoba. A talaja körülbelül a derekunk magasságáig
5594 11| lehet az istenadta, és nem találja a Kecskeméti utcát. Vastag
5595 3| hogy legföljebb érdekesnek találják az esetemet. De kérem, gondolják
5596 11| hallja meg. A lebonyolódó találkák sorozatát, amelyek a kút
5597 2| tanultak. Nagyon megörültek a találkozásnak.~Az arcuk még nem férfiasodott
5598 11| izgalmat sem remélnek a találkozástól. Csakugyan, a leánykák kedvetlenek
5599 17| indulnom a sínek mellett, hátha találkozom valakivel. Eh! - hiszen
5600 7| skelettel, kérem, már régen nem találkozott; mondta is Gyuri, aki a
5601 9| ajtajához jutottak, senkivel sem találkoztak. Benyitottak. A nõ kipirult
5602 5| várni fognak.~Egyszerû a találmányom, nemde, kolléga úr? Határozottan
5603 5| tudom, és fel fogom ajánlani találmányomat egy embernek, aki mindenáron
5604 17| fönn pedig zárt vasajtóra találnék. Hiába zörgetnék. Hiába
5605 9| sírni fog, ha majd nem fogja találni az ékszereket. Egy pillanatra
5606 18| már elsõ látásra édesnek találtam.~Én a második elemibe jártam,
5607 1| megette a húst mind, ami a tálban volt. A húgaim sóvárogva
5608 5| idõsejteket körüladatom egy tálcán. Azután bevarrom az agyburkot,
5609 15| Adagió-ját, mint értékes talentumának egyik bizonyítékát. Erre
5610 13| szegénység, teljes erõmmel támadtam meg, ez iszonyú szégyen
5611 4| bicegve, görcsös botjára támaszkodva. Megsimogatta a bokrokat,
5612 14| gyerekei is vannak. Vagy tán nem is él. Mégis, úgy hiszem,
5613 8| Megköszöntem Szindbád, a varázsló tanácsát, hazajöttem, és feleségül
5614 9| fiúk az utcára szaladtak tanácskozni.~- Nem lehet tõle kérni.~-
5615 11| megzavarodva. A hazatérõnek tanácsos sietni. Ilyenkor a kút mellett
5616 8| éreztem magam. Szédülve, tanácstalanul a holdra néztem.~E pillanatban
5617 11| ülnek bennök; szakállasak, tanárok, azaz bundások - és egészen
5618 12| megittak a férfiak, és kevés tánc volt. Három nehéz vasláda
5619 8| sárga és piros lángocskák táncoltak. És egyszerre, mintha húsz
5620 7| kezei, lábai valami különös táncot jártak, amint a borotvált
5621 15| muzsikusnak, aki ugyan hegedülni tanít, tehát rontja az idegeit,
5622 15| arról beszélt, hogy be fogja tanítani a Harmadik szimfóniá-t.
5623 18| tanulj belõle a jövõre. Tanítóddal szemben engedetlennek lenni
5624 18| és megegyeztek, hogy más tanítóhoz adnak. Egy hét múlva már
5625 18| kedves és jó elsõosztályos tanítónk, hanem magyarázott, és feleltetett.
5626 15| és a temetés estéjén egy tanítóval, a zenekar egyik barátjával,
5627 15| volt ez valamennyiüknek. A tanítványaiknak eldicsekedtek a nagy hírrel,
5628 7| kell tartania. Tényleg, a tanterem zsongott már az orvosnövendékektõl.~
5629 9| feszültek ki kicsiny izmaik. A tanulást könnyen intézték, felkelés
5630 15| magasabbra ment a szólama, tanulgatnia kellett, mert elsõre lejátszani
5631 18| hogy jól jegyezd meg, és tanulj belõle a jövõre. Tanítóddal
5632 7| rajta az orvosnövendékek tanuljanak. Azt is megtudtam, hogy
5633 4| magában:~- Szép egy leány!~De tanulni kellett, mert másnapra a
5634 3| és szorzok össze, a régi tanulótársaim nevét sorolom föl; hiába -
5635 7| kíváncsi lett az anatómiai tanulságokra. De a fehérkabátos ember
5636 15| generálbasszust Prágában tanulta. Legalább így mondta, és
5637 2| nem láttam õket. Külföldön tanultak. Nagyon megörültek a találkozásnak.~
5638 13| gégéjét. Mint vaskapcsok, úgy tapadtak rá az ujjaim a nyakára.
5639 9| megállapodtak abban, hogy amit tapasztaltak, az összehasonlíthatatlanul
5640 17| Öcsém előremegy, és egy tapétaajtót nyit ki. Keresztülmegyünk
5641 10| szaglásunkkal, ízlésünkkel és tapintásunkkal szereztünk a létrõl, most
5642 10| hallott, szagolt, ízlelt és tapintott - nincs joga mondani, hogy
5643 17| újra és újra hozzáfognék a tapogatózáshoz, talán körmeimmel ásnám
5644 11| elhalt, elpusztult, sárba taposott, elvénült erõ, amelyet az
5645 5| sorakoznak. A közönség éljenez, tapsol. Én levetem a kötényt, és
5646 15| kiabálással és lármásan tapsolt. Ezt nem lehetett megérteni.
5647 10| könnyeznek, a fül zúg. A tárgyak, az emberek, a betûk elmosódnak.
5648 18| ki. Részint mezítlábasok, tarka kockás ingekben, mások meg
5649 8| tepert le a fekvõhelyemre. A tarkómban pedig csiklandó, tompa fájdalommal
5650 5| Lassan egy vágást teszek a tarkótól a fültõig. A közönség lélegzetét
5651 15| utolsó esztendõiben ment át a társadalom vérkeringésébe. Stoczek
5652 5| kinõtt a gyermekkorból, társává válik az idõ gondolata,
5653 3| szûnik. Rövid szüneteket tart. Majd folyton erõsödik,
5654 5| kávéházi vendégekkel az újságok tartalma felõl folytatott, mélyen
5655 10| okoz. És a szenvedések soká tartanak. A világosság reggel harsogó
5656 7| fogadhatja, mert elõadást kell tartania. Tényleg, a tanterem zsongott
5657 8| keltem. Mikor hosszú, hetekig tartó, fárasztó utazás után Bagdadba
5658 12| levágta a fejét.~Itt szünetet tartottam az elbeszélésemben, és vizsgáltam
5659 11| törkölypálinka ajánlatos; továbbá tartózkodás a cigarettától egész délelőttre.~
5660 18| házunk az ötödik kerületbe tartozott, emiatt ide, a külvárosi
5661 17| magában az egész dolgot, nem tartóztat többé. Hátat fordít.~Csak
5662 16| Várj csak egy kicsit - tartóztatta a másik -, csak még egyszer! ~
5663 11| megritkulnak, mintegy delejes taszításban. A rendõr a sarkon féllábra
5664 17| kutyánk. Vérzik, az egész hasa tátong, és saját mája elõtte fekszik
5665 13| az embert. Péter volt, a tavalyi kocsisunk. Olyan szûk mellû,
5666 14| vagy a lehullott virágokat tavasszal.~Egy éjjel, egy nyári éjjel
5667 4| nagyon tudott örülni, amikor tavasz lett. És naponként többször
5668 4| hogy a nagyapó a következõ tavaszon már a föld alatt pihent.~ ~
5669 3| Hallgatózom. A hang egyszer távolabbról, másszor közelebbrõl hangzik.
5670 8| görcsös fejfájás. Leültem, és távolról kémleltem a szemeit. Térdig
5671 13| aludt, legalább százméternyi távolságban van az alsó, régi kúriától,
5672 9| sugarakkal betört a szobába, távoztak el az ablakon keresztül,
5673 9| kísérgette, meglátogatta, teát kapott és csókokat. A férfi
5674 5| essen ebbe a szomorúsági tébolyba.~Itt cselekedni kell, uram.
5675 1| Mikor apával hazautaztunk a tébolydából, észrevettem, hogy a vasúti
5676 15| Pedig nyilvánvaló volt. A technikai képesség hiányzott valamennyiükbõl.
5677 6| azután.~A leány letakarta.~- Tedd a fejem alá a párnát, és
5678 18| fogjuk felakasztani.~- Inkább tégedet - kacagott Emma.~- Hóhér,
5679 17| van a Béla.~- De miért nem tegezel engem!~4.~Nem felel. Egy
5680 8| kérész. A tegnapi vagy a tegnapelõtti alkonyat temette õket -
5681 8| ezernyi elpusztult kérész. A tegnapi vagy a tegnapelõtti alkonyat
5682 9| mozdulatlanul, lihegve engedte, hogy tegyenek vele, amit akarnak. A fiúk
5683 11| õszinte érdeklõdéssel. Egy teherhordó szekér megáll a katonák
5684 6| szemeidet. Én, látod, nem tehetem, mert halott vagyok. Hol
5685 3| ugrással a sarokba igyekezett. Tehetetlenségemben ide-oda rugdosni kezdtem,
5686 9| gondolatra, hogy õ dühös lesz, tehetetlenül sírni fog, ha majd nem fogja
5687 10| alamizsna pillanattal. Mit tehetnek. Nincs bátorságuk és erejük,
5688 15| lap azt írta, hogy kiváló tehetség volt, és hogy a szerb király
5689 15| sorsuk miatt, másodszor a tehetséghiány érzése ellen, harmadszor
5690 15| A templomban unalmas és tehetségtelen német szerzõk miséit kellett
5691 15| élvezetét, amihez csekély tehetségük mellett is joguk volt, ez
5692 17| nélkül, édesen, mint a cukros tej!~Végre kiértem a San Marco
5693 4| Hatalmas vállú, szelíd tejarcú és aranysárga hajú. Csak
5694 10| az utcákon. És az ablakok tejüvegje meg a színes függönyök nem
5695 12| rakásra a ládájában. Volt tekintélye, pénze, csak jó barátja
5696 6| szívesen fölkeltem volna - tekintet nélkül arra, hogy drága
5697 18| voltam vele, hogy a tanító tekintetbe veszi, hogy az apám õrnagy,
5698 9| teszi az ilyen erõs, bár sok tekintetben oktalan érzelem. Witmannénak
5699 11| és rövidlátó szemüveges tekintetében a vaksi szorgalom pislákol
5700 8| és hitetlenül kémleltem a tekintetének rejtett sugarait.~- Grófkisasszony -
5701 9| és fiatal lányok fejei tekintettek ki rajtok; csakhamar azonban
5702 15| A szomorú alkalomra való tekintettel már mind hatalmasan tele
5703 3| mosóteknõ állott. Elveszem a teknõt. Egy állatot látok ott,
5704 8| Kegyetlen, hideg, hóviharos télben érkezett meg a gyermek,
5705 15| kicsiny kõszínházban, ahol télen át az elõadásoknál zenéltek,
5706 15| új nemzedék izgatott és telhetetlen vágya a szép és mûvészi
5707 13| Azt sem tudtam, mennyi idõ telhetett el így. Lehetett egy perc,
5708 9| kezdették. A leány most már teli szájjal kacagott, mintha
5709 11| orvosok, nem is éppen jó télikabátban. Szerte szállingóznak a
5710 18| Gábor.~Gábor kívánsága nem teljesedett. Másnap délután beállított
5711 17| valamilyen szent kötelességet teljesít, és akadályt nem ismer.
5712 18| erejüket összeszedve, gyorsan teljesítették a parancsot. Most már nem
5713 10| nyílik megismerni a maga teljességében az életnek ama igazságát,
5714 5| amelynek haláltáncszerû témájában a másodpercek kérlelhetetlen
5715 5| elrabolt tõlünk, a miénk marad teméntelen életenergia alakjában.~S
5716 15| voltak a muzsikusok, és a temetés estéjén egy tanítóval, a
5717 6| megreszkírozom, hadd legyen szép temetése.~A varázsló most hamarosan
5718 15| hosszú vita folyt, hogy a temetésen a zenét maga a zenekar szolgáltassa-e
5719 7| megtudtam, hogy csak akkor temetik el a hullákat, ha már egészen
5720 6| pénzemben van a fiam - mondta a temetkezési vállalkozónak. - Mégis megreszkírozom,
5721 14| A pásztor~Az athéni temetõ kapujában koldusok ülnek.
5722 2| utcában csend volt, mint a temetõben; sehol egy élõ lélek kívülünk.~
5723 8| a tegnapelõtti alkonyat temette õket - senki se tudta volna
5724 13| hogy az õ szangvinikus temperamentumát, vakmerõségét éppen úgy
5725 8| karomat kérte.~Kimentünk a templomból. Már reggeli harmat szállt.
5726 2| Visszaindultunk. Szótlanul haladtunk a templomig. A két Vass fiú elmélázva
5727 2| messze...~A fõtér felõl a templomnak tartottunk. Végighaladtunk
5728 15| vasárnap a nagymisén átzúgott a templomon a trombiták hangja, úgy,
5729 2| integetett. Azután megkerültük a templomot. A fiúk egy vak utcába vezettek,
5730 2| ki, föld alatti utakon. A templompadláson bukkannak föl, és a toronykötélen
5731 14| egyformán járnak, rogyadozva, tempóra, görnyedten. Foglalkozásuk
5732 4| leányfejet, messze, benn a tengerben. Csábító, gyönyörű fej volt.
5733 9| lefelé, és meleg, véres tengereket úsztak át. Ami fájdalom
5734 4| és vak sötétség volt a tengeren, amikor még mindig látni
5735 4| parton, és nézte a végtelen tengert meg a lenyugvó napot - melynek
5736 13| eszembe jutott, mit kell tennem: fölhívtam a cselédeket.
5737 6| feleségül venni, és meg is tenném, ha apám a koporsót már
5738 3| gondolják el, hogy ezt tenniök embertelenség volna. Mert
5739 5| emlékszik mindenre, mert a tények nem múlnak el számára, hanem
5740 1| láttuk, hogy át van lõve a tenyere. A csendõr lõtte át. Édesanyánk
5741 17| nagy keze van. Az egész tenyerem alig éri át a mutatóujját.~-
5742 5| bõrt és izmokat egy fél tenyérnyire. A csonthártyához raspatoriumot!
5743 2| virággal.~Sajátos növényvilág tenyészett itt. Hosszú szárú, kürt-alakú
5744 8| szemeimet. Halálos fáradtság tepert le a fekvõhelyemre. A tarkómban
5745 8| mindjárt visszavette, és apróra tépte, mintha megbánta volna,
5746 8| félek - mondotta -, hogy terád is átragadt az öreg hercegnõ
5747 17| Boldogan, enyhe fáradtsággal a térdeimben megyek elõre a Canal Grande
5748 8| sötét lépcsõházon át, és térdeinkre véve, elindultunk. Az éjszaka
5749 7| vendég idegesen rázogatta a térdeit, a tanár pedig zsebredugott
5750 17| Zsoli, Zsoli!~Le szeretnék térdelni, és meg szeretném csókolni
5751 18| mire a sarokba kellett térdelnie, és nem kapott almát.~Hetek
5752 8| lépcsõn. Az oltár elõtt ott térdelt a néma grófkisasszony. Beléptem
5753 3| magamról, és lefogtam. Reá térdeltem újra: megint azt az erõs,
5754 12| mutatott.~Összetett kezekkel térdelve és imádkozva fogadta a hóhér
5755 13| földre, és körülkaroltam a térdemmel, úgyhogy a bordái ropogtak.
5756 18| szavalta Gábor. Irma pedig a térdénél fogva a levegõbe emelte
5757 8| távolról kémleltem a szemeit. Térdig mezítelen lábait kinyújtotta,
5758 12| könnyesek. Jónak láttam másra terelni a szót, hogy kudarcom lehetõleg
5759 8| pattant föl a zár. Hatalmas terembe léptünk, amelynek tükörfalai
5760 12| valami hideg, kedves, szerény teremtésrõl - még lehetett volna. De
5761 11| rövid idõre lefoglalják a teret.~4.~De nem soká, mert a
5762 11| fogatok, a villamosok, a terhes szekerek, s közöttük a lovasrendõr
5763 5| szabadulni akar az idõtõl, akit terhesen szorít az elmúlás gondolata.
5764 7| Elszántan sietett elõre furcsa terhével, miközben szemeit lesütötte,
5765 8| grófkisasszony fátylát, és magamra terítettem, mint egy halotti leplet.~-
5766 8| ereje, és nagy hullámokban terjedt szét mindenütt. Hideg volt.
5767 3| világolt. A teste halotti bûzt terjesztett. Undok nagy szájából csak
5768 8| Ehhez nyugodt, állandó, termékeny melegség szükséges. És olyan
5769 13| akinek csak gyomra van - már természet adta joga enni is; ha nincs
5770 4| Annyira benn élt az újraéledő természetben, hogy a halálról nem is
5771 9| állatkínzás pedig komoly és természetes szenvedélyükké vált. Egész
5772 5| majmok sorából, otthagyta a természetet. Az agyveleje erõs fejlõdésnek
5773 5| pont az, amelybõl mi azt a természeti ítéletet merítjük, hogy
5774 3| egyformán fölséges alkotásai a természetnek, de a békától iszonyatosan
5775 3| el meséket, ezenkívül a természetrajz se ismeri azt a békát, miért
5776 10| és vonalak új, õsi tiszta természetükben rezegnek az agyunkban és
5777 5| rajta.~Kibérelek egy óriási termet mûtõteremnek. Tömve közönséggel.
5778 13| volna megnézni az arcát, a termetét; elbírok-e vele? Barátom,
5779 1| az ablakot, s a szobában termett. A szemeim közé vigyorgott,
5780 8| Nyugodtan fölkúsztam és benn termettem a szobában. A kisasszony
5781 18| Hamarosan mind a padláson termettünk, hogy megmutassuk Emmának
5782 2| alatti raktáraiba, és aludni térnek mindannyian. És egész estig
5783 18| vérzés. Már vissza akartam térni az emeletre, mikor a földszinti
5784 2| bíborpiros, kövér virág terpeszkedett. Húsos, selymes fényû szirmaik
5785 18| kutyát. Gábornak tetszett a terv, és hamarosan a padláson
5786 9| anyjokkal meg a szeretõjével; terveik és dolgaik voltak. Gimnáziumba
5787 5| munkáját, a mûvész kidolgozza terveit, az apák felneveljék gyermekeiket?
5788 15| volt ambícióval, erõvel, tervekkel, és egy szimfóniának a vázlatát
5789 18| Bátyám azonban lefújta a tervet. Kijelentette, hogy egy
5790 9| felkönyökölve, suttogva tervezgették, hogy délben, iskola után,
5791 8| virrasztottunk álmai felett, és azt terveztük, hogy mindörökre elválunk,
5792 16| rúgom! Felizgulva az új tervtõl, óvatosan felállott az asztalra,
5793 3| rátérdeltem a hideg, undok testére.~Hatalmas bömbölésbe kezdett,
5794 10| és nagy gondot fordítasz testi épséged fönntartására -
5795 9| állította, hogy hatalmas, puha testû légi asszonyok imbolyognak
5796 10| leányajkak csókolják végig a testünket. A színek és vonalak új,
5797 6| jöttek a varázsló rokonai és testvérei, s azokkal õ nem volt ismerõs.~ ~
5798 8| Apádat se, anyádat se, testvéreidet se. Halott võlegényedet,
5799 5| fejét. Lassan egy vágást teszek a tarkótól a fültõig. A
5800 16| bácsi, ha ezt most meg nem teszem, akkor egész életemben bánkódtam
5801 7| cafatokat összekeverve koporsóba teszik. Azt szeretném már tudni,
5802 15| feleségét elcsábította, és a tetejébe részegség címén lépten-nyomon
5803 12| akarta, hogy most már, még a tetejében, irigyeljék az emberek.
5804 1| bûzös dudvákkal. A ház tetejérõl lehullott a cserép, s a
5805 3| jut eszembe, hogy a béka tetemét, a véres baltát és az éjjeli
5806 7| jól sikerült; boncterembe tétettük be - amint méltóztatott
5807 10| Az izmok kelletlenül és tétovázva végzik munkájukat. A kiáltásokra
5808 6| amely pózban különösen tetszelgett magának, aztán elküldött
5809 11| csapatokban ingadozva és minden tetszenivágyás nélkül. A fiatalurak, az
5810 16| leterített kis vaskocsira tették a holtat, és az öreg kinyitotta
5811 16| és elmondja neki a mai tettét, milyen büszke lesz az apjára.
5812 18| dörzsölgette kezeit, és tettetett jóindulatú, szelíd hangon
5813 6| kezébe került.~- Nagysád téved, kedves és szíves beszédû
5814 6| erõvel tudott ölelni.~- Tévedés, mindig gyöngéden, finoman
5815 18| aznap délután egy daxli tévedt az utcáról az udvarunkba.
5816 2| nyíltak. Százféle virágillat tevõdött össze a bódító szagában,
5817 14| hívták. Elment az anyjával Thesszáliába. Még kis korában. Nem láttam
5818 14| ott élt négy esztendeig a thesszáliai nagy legelõn, hol sok ezer
5819 9| ezt hoztuk.~- Ez mind a tied.~A nõ nehezen, de mosolyogva
5820 16| egészen rendkívüli, sõt tilos dolog - filozofálni kezdett:~-
5821 4| elő. Beleütötte a hegyét a tintásüvegbe, s nagy betűkkel felírta
5822 3| helyén állott. A konyha kövei tiszták, a szolgáló még nem jött
5823 8| A szívembe egészség és tisztaság költözött, minden, amit
5824 13| titokzatos ügyet magam fogom tisztázni. Különben sem volt más választásom,
5825 15| Csehországból, hogy az Úr méltó tiszteletben részesüljön olyan városban
5826 15| lényeges hibája, ami miatt tisztességes zenekarban használhatatlan
5827 11| és csodálatos, hogy a jól tisztított kávéházi ablakból nézve,
5828 9| szobájába nem is ment. Az ebédlõ tisztogatása után rendesen a fiúkat verte
5829 10| nekünk a formákban rejlõ nagy titkokat. Az a hibás és kezdetleges
5830 12| Hallgatag ember volt, tudta titkolni, hogy mit gondol és mit
5831 12| szenvedélyes és mégis szégyellt és titkolt szerelmétõl. Schmith mindig
5832 18| amikor átjött hozzánk, titokban megkért, hogy ne szóljak
5833 15| sört, és azután éjfélig tíz-tizenkét spiccer volt a rendes adagja.
5834 18| izgalom támadt. Rendesen tízen-tizenöten álltak föl. A tanító szemlét
5835 9| Hogyne, ma különösen.~- Tizenegy órára úgyis hazahívnak.~-
5836 12| tizedikén volt a vásár. Tizenegyedikén este kellett hazaérkeznie
5837 5| stádium, európai embernél, a tizennégy-húsz évek között kezdõdik. Nem
5838 3| békát, és leánya, a szép, tizennyolc éves Ágnes, rövid idõre
5839 9| Megszokta már, hogy Witmanné tízkor kel, és ezért a szobájába
5840 12| Gyönyörû holmit vitt magával, többek között újfajta tükrös szíveket,
5841 18| megvetne, ha megtudná, hogy többekkel birkóztam egy ellen. A helyemen
5842 15| Neki is mennie kellett. A többieket nyugdíjaztatta. Alig kettõt-hármat
5843 18| másképp állt a kezében, mint a többinek. Nemigen múlt el óra egy-két „
5844 15| jól németül, elvégezte a többit.~Suseket elüldözte, mert
5845 18| járnunk. Az osztály túlnyomó többsége parasztfiúkból telt ki.
5846 5| szempont, ez a relatíve tökéletlen és abszolúte magasabb, mindenesetre
5847 17| de gyengén és alighanem tökéletlenül. De õ nem törõdik mindezzel,
5848 8| bokrokból, a messze feketéllõ tölgyfaerdõbõl és a fûszálakból hatalmas,
5849 11| sínpár az édesanyja dúsan töltött mákos réteseit juttatja
5850 2| derekunk magasságáig fel volt töltve. És tele az egész kert virággal.~
5851 3| alaktalan, nyálas, bûzös, zöld tömeg feküdt elõttem.~Mikor elvégeztem
5852 5| Az egyik emberben nagyobb tömegû, mint a másikban. Mint egy
5853 8| összekeveredve a balzsamfák és tömjénfák szagával. Erõsen sarkantyúztam
5854 9| szúrásokkal rontották el a tömlõt, a billentyûket.~Kifogyhatatlanul
5855 15| betöltötte ez a kitûnõ, tömör dobolás, és a kis zenekart
5856 18| ezek az ütések. Élesen, tömören és magasan. Rajtam a hideg
5857 16| fölvágjuk a hasatokat, és kócot tömünk belétek, nehogy csöpögjetek. (
5858 5| óriási termet mûtõteremnek. Tömve közönséggel. A közepén állítjuk
5859 16| gyerek, olyan rövid volt ez a tömzsi, lágyhúsú hulla, akit híttak
5860 6| ópiummal baj lesz. Hogy tönkre fog tenni. Nézz meg engem,
5861 12| fiatal legény. Mondom, sokat töprengett Schmith, de mégis elhatározta
5862 15| ócska trombiták hangjainak töredékei. De ez imponált. Az iparosok,
5863 11| pirított kenyér és kis pohár törkölypálinka ajánlatos; továbbá tartózkodás
5864 9| adni.~- Nem, nem.~- Ki kéne törni a szekrényt.~- Fölébred,
5865 17| alighanem tökéletlenül. De õ nem törõdik mindezzel, int, és mászni
5866 18| Szégyellték volna elárulni, hogy törõdnek egy lánnyal, hozzá aki még
5867 4| helyezett kilátásba, és ő nem törődött többé a szőke leánnyal.~
5868 5| ránehezedett az emberiségre. S itt tört reánk a halál, az öregség
5869 12| megházasodik. Sokat rágódott rajta, törte a fejét, hogy jó lesz-e,
5870 12| vizsgáltam Margit arcán a történet hatását. Kissé elfogódott
5871 12| a Schmith mézeskalácsos története, és akármilyen ügyefogyott
5872 18| A KIS EMMA~Az alábbi történetet egy naplóban olvastam. A
5873 12| kivégzés. Ennek a Schmithnek a történetét a feleségével különben részletesen
5874 1| egymásra. Senki se tudta, mi történik, és mi fog történni. Csak
5875 1| mi történik, és mi fog történni. Csak én. Csak én. Én éreztem,
5876 9| bandukolt a két Witman fiú. A történtekrõl nem esett szó. A nagyobbik
5877 16| vették a tiszta és szárazra törült holttestet, és átvitték
5878 10| kegyetlen muzsika az Élet törvénye, s amit õk élnek, az maga
5879 9| Az elsõ emeleten egy öreg törvényszéki hivatalnok lakott, aki alig
5880 4| fákat, amelyeknek ragyás törzsében az élet erői űzték-hajtották
5881 9| csavarták körül a szárnyának a tövét, a lábait, a csõrét, és
5882 8| azért jöttem ide, hogy tõled egy csókot kapjak, és arra
5883 18| rugdosni. Határozottan féltette tõlem Emmát. Nem akarta, hogy
5884 4| hamuvá lett roncsait, és tollat vett elő. Beleütötte a hegyét
5885 16| többet a dologról.~Végre tolni kezdték a kis kocsit kifelé.
5886 6| maradhatott ottan, mert sok nõ tolongott a varázsló körül, akik legújabban
5887 8| más volt helyette. Szinte tolongtak, annyian voltak; egy egész
5888 18| dolgoztak. Egy részök a padból tolta Zöldit, mások a lábait kapták
5889 15| az életüket, ez vette el tõlük a zene élvezetét, amihez
5890 5| csendes õrülete elrabolt tõlünk, a miénk marad teméntelen
5891 9| nem lesz. Te világítasz a tolvajlámpával, benyúlok, és kiszedem az
5892 13| vágyam nem volt, mint hogy a tolvajt, bár egy pillanatra csak,
5893 8| rózsaszínûre festve. Apró fehér topánokat, fekete selyemszoknyát és
5894 8| mély, szédítõ nyugalmú, topázkék színnel borult rá a földre.
5895 6| pápaszemes öregasszony, lassan topogott arra. Kerekes gombolyítógépét
5896 14| A sötétségbõl csendes, toppanó futásuk hallatszott; félelmetes,
5897 11| mert a kis úrfinak fáj a torka. Nagyon fáj, és emiatt már
5898 17| kiáltása. A félelem szorítja a torkát, és emiatt a hangja olyan
5899 3| vonaglik, a szemeim elõtt és a torkomon hideg, nedves varangyok
5900 8| sóhajtása ott imbolygott, torlódott az utamon összekeveredve
5901 13| Újra hallom a hangokat. A tornác végén kellett valakinek
5902 8| lovagoltam Bagdad felé. A város tornyai, a ciprusok és a pálmafák
5903 2| övükre akasztva álarcot, tõröket, pisztolyokat visznek.~-
5904 2| templompadláson bukkannak föl, és a toronykötélen ereszkednek le. Barna köpenyük
5905 17| kirajzolódik, inkább ahhoz a torreádorhoz hasonlít, akit évekkel ezelõtt
5906 2| levágják a gyerekek fejét, és tõrüket otthagyják az apák szívében.~-
5907 9| szájához és arcához, majd ismét továbbcsúsztak ernyedt, lusta és mégis
5908 11| érkeztek. Körülnéznek és továbbgördülnek. A lámpásaik kék, lila,
5909 14| legelnek, aztán a pásztorok továbbhajtják õket, s mire a másik pásztor
5910 18| engedetlen?~Így ment ez további tíz-tizenöt ütésig. Végre
5911 8| hogy reám nézett volna, továbbment. - Nem mertem utána nézni,
5912 11| csörömpölõ zökkenésekkel tovagördül a nehéz jármû. Sõt újabbak
5913 11| színváltozásában, s a siető emberárnyék tovasuhanásában az ébredő város első kezdődő,
5914 15| szívük.~Nem tudták, hogy tragédiájuk tulajdonképpen az volt,
5915 11| leszállnak a bakról, és tréfálkoznak. A lovakat az itatók itatják.
5916 11| eshetett nekik. Elevenek, tréfálnak, és hihetõen pontosan mérnek.
5917 5| egyenes úton halad a delírium tremens felé. Most egy pillanat
5918 16| TREPOV A BONCOLÓASZTALON~Két fehér
5919 15| cintányért, a kisdobot és a triangulát kezelte, abban volt valami
5920 15| esztendõben megvételre kínálta a Tristan és a Lohengrin drága, nagy
5921 15| de senki se tud kottából trombitálni. De különben!? Õk maguk
5922 5| nincsen. De van nekünk egy tudási pontunk. Az a tudat, hogy
5923 5| Elbeszélgettünk, és eközben nagy tudást árult el. Különösen feltûnt
5924 5| egy tudási pontunk. Az a tudat, hogy a testünk kopik, hogy
5925 8| szíved, és igazi könnyet tudj sírni.~Õ szomorúan rámnézett
5926 3| mondják, kérem, hogy álmodtam. Tudják meg tehát, hogy a feleségem
5927 8| Imádkoztam, hogy szeretni tudjam magát.~- Szeretni akarsz? -
5928 6| csakugyan fölkelne, ha még tudna. Helyreigazította hát a
5929 8| szemeit. Azt nézte, vajon tudna-e sírni. Mikor megkérdeztem,
5930 12| haja volt. Az ilyen férfiak tudnak szeretni esztendõkig, szívósan,
5931 7| hogy vigasztalni kell. A tudományát szedte elõ.~- Ilyen gyönyörû
5932 5| Mert itt állok én. Én, aki tudományosan bizonyítom ennek a lélekfejlõdési
5933 6| lássanak a szemébe, ami tudvalevõleg ártalmas; mondom, leesett
5934 8| kisasszony gyertyavilágnál ül a tükör mellett, és nézi a szemeit.
5935 8| kérte:~- Ma egész délután tükörbe néztem, és azon gondolkodtam,
5936 10| világosságánál. Az arcunk a tükörben merev, idomtalan színfoltokban
5937 8| terembe léptünk, amelynek tükörfalai voltak. A grófkisasszony
5938 6| megfésülködött kis kézi tükrében, elrendezte az ajkait -
5939 4| sugár végigsiklott a tenger tükrén, mohón kereste szemeivel
5940 8| utána nézni, a víz csendes tükrére bámultam, és gépiesen a
5941 8| grófkisasszony eltûnt mellõlem, de a tükrökben száz és száz más volt helyette.
5942 8| színekben, régi szomorúságokat tükröztek vissza, és karcsú szép vállaival
5943 8| benne lakik, utánam küldte tündéri muzsikáló hangjait. Üvegfuvolák
5944 8| leányarcon - úgy omlott el az ég tündöklõ kékségén az alkonyat narancsszínû
5945 5| Ez az abszint. Tisztán tüneti orvosság. Sokáig úgyse kell,
5946 10| a fájdalmakat érzéketlen türelemmel viselik, azoknak ez elég,
5947 8| napom volt. Sok fárasztó és türelmet kívánó munka, sok üres,
5948 8| között se volt. Aggódtam és türelmetlenkedni kezdtem. Még néhány órám
5949 8| fülcimpáin megrezzentek türkizes, arany karikafüggõi. De
5950 9| szemében a fájdalom színes tüzei egymás után kigyúlnak. Azután
5951 1| belekap az ágyába a tûz. Az én tüzem. Tüzes ágyban ébred föl.
5952 12| elemeknek, hóhér, kivégzés stb. tulajdonítottam -, de a szemei nem voltak
5953 9| egészen fiatal ember, a volt tulajdonos fia, aki nem sokat törõdött
5954 9| Witmanékon kívül csak a ház tulajdonosa lakta. Egy egészen fiatal
5955 18| kellett járnunk. Az osztály túlnyomó többsége parasztfiúkból
5956 18| karon fogta, és az udvar túlsó végében sétáltak együtt.
5957 5| fejlõdési maradványok lassankint tûnnek el. Tehát odáig jutottunk,
5958 4| József!!~És mégis, egy napon tűzbe dobta a kéziratait, kivasaltatta
5959 9| a háztetõre is a magas tûzfalakig, a sajátságos formájú, füstösszagú
5960 11| ködfátyolaiba. A gesztenyések tûzhelyeirõl, mint gyászoltárokról, ünnepélyesen
5961 1| a fiatal fákat, és lassú tûzön megpirította a fehér cicát,
5962 15| megállapodtak, hogy az önkéntes tûzoltók zenekarát, gyûlölt riválisukat,
5963 9| le a házat. A kis piszkos udvarban sohase lehetett embert látni.
5964 17| kapun belép egy házba. És az udvarból felmutat.~Valami gyenge
5965 1| rózsabokros, tiszta kis udvarunk utálatos, bûzös dudvákkal.
5966 18| daxli tévedt az utcáról az udvarunkba. Becsuktuk a kaput, elfogtuk
5967 8| herceg felesége a saját lelki üdvösségéért. Az örökmécses átszûrt fénye
5968 8| intett. Kalapommal szívesen üdvözöltem, mire eltûnt a gyümölcsfák
5969 15| esett szó. Kenyérkereseti ügy volt a szemükben a dolog,
5970 12| története, és akármilyen ügyefogyott szervírozásban is, de rögtön
5971 6| a fejem alá a párnát, és ügyelj majd rá, hogy rendesen csukják
5972 10| fönntartására - amelyet legjobb ügyes orvosra bízni - tíz esztendeig
5973 13| elhatároztam, hogy ezt a titokzatos ügyet magam fogom tisztázni. Különben
5974 7| amint a borotvált arcú ember ügyetlenül magához ölelte. A fiú az
5975 12| mézeskalácsosok céhmesterének címeres ülését -, itt hallgatta vasárnaponként
5976 11| Múzeum körútról vagy az Üllői útról fáradtan, kilumpoltan,
5977 18| újra az iskolában kellett ülni kettõtõl négyig, és délelõtt
5978 13| mintha ítéletnapig ott kéne ülnöm a koromsötétben, hogy szorítsam
5979 8| pályaudvaron bérkocsiba ültem, és a varázslóhoz hajtattam,
5980 6| elüldögéltem volna benne.~- Sohase ültetett engem az ölébe. Õ ült mindig
5981 15| egész város határozottan ünnepelte az új karmestert. A régi
5982 11| tûzhelyeirõl, mint gyászoltárokról, ünnepélyesen száll fel a füst, ferdén,
5983 15| Kumpert, mint hogy megkérte az üstdobost, Suseket:~- Kérlek, ha észreveszed,
5984 18| folytatta a verést. Minden ütés után pihent, és újra és
5985 11| református templom órájának ütéseit senki se hallja meg. A lebonyolódó
5986 18| Rémesen hangzottak ezek az ütések. Élesen, tömören és magasan.
5987 18| ment ez további tíz-tizenöt ütésig. Végre felhangzott egy iszonyatos
5988 3| homlokomra.~S e pillanatban hang üti meg a fülemet. Egy hang,
5989 18| adta a nádpálcát.~- Ha nem ütöd teljes erõvel - mondotta -,
5990 1| megkötözték, és vaspálcákkal ütötték dühös káromkodások közben.
5991 10| meghal minden zaj, és színes üveg szórja szerte a kicsiny
5992 4| a vérfoltot, és egy apró üvegedénybe tette. Majd titokzatos kis
5993 2| amelyek, mint befõttek, üvegekben állanak a varázsló kamrájában.~-
5994 4| tette. Majd titokzatos kis üvegekből öntözgetett hozzá, amelyeken
5995 9| lakóival. A földszinten egy üveges és egy rõfösüzlet volt.
5996 6| Szegénynek nemsokára üvegesek lesznek a kék szemei.~-
5997 9| Én betöröm az egyik kis üvegfalat a késem nyelével, és több
5998 9| hogy beüsse a szekrény kis üvegfalát. Pár pillanatig habozott,
5999 8| tündéri muzsikáló hangjait. Üvegfuvolák csengtek, és mély hangú
6000 9| olyan erõs, mintha egy csomó üvegpoharat ládába csomagolva dobtak
6001 9| habozott, azután rácsapott az üvegre. A csörömpölés nagy, szörnyû
6002 9| kérünk tõle.~- Nem ad.~- Az üvegszekrény kulcsát megszerezzük.~-
6003 9| fejek. A folyosó végén kék üvegû mécs égett, arra vezette
|