10-beleb | belee-ebred | ebres-essek | essen-gerin | geszt-hulla | hullo-keves | kezde-latna | latne-megri | megro-omlot | on-rival | rohog-szoho | szoka-uvegu | uvolt-zugol
Rész
6004 3| kitépett szárnyú vén bagoly üvöltene az éjszakába az elmúlásról.~
6005 3| rettenet és a kín. Valami üvöltõ, panaszos, hívó és fenyegetõ
6006 9| vonaglott, sikoltott és üvöltött a lovak patái alatt.~Ébredéskor
6007 18| csendesen Szladek.~- Felelj! - üvöltötte kis várakozás után, szinte
6008 12| egy dühös kutya, aki nem ugat, csak mar. És még csúnyább
6009 13| Várom, hogy a kutyák majd ugatnak, de nem ugattak, és erre
6010 13| kutyák majd ugatnak, de nem ugattak, és erre megnyugodtam.~Ismersz,
6011 3| hirtelen talpra állva, méternyi ugrással a sarokba igyekezett. Tehetetlenségemben
6012 11| réteseit juttatja eszébe. Ugrik egy párat, és nagy nehezen
6013 9| mosolygott reájuk; könnyen ugrottak ki az ágyból. A cselédtõl
6014 9| öregasszony jött felé, de ugyanakkor az oldalfolyosó végén megjelent
6015 2| emberfajták karaktere. Modorukban ugyanaz a világfias szívesség és
6016 15| idegeket. Viszont azonban ugyancsak a zenének kell, legalábbis
6017 12| infernális szenvedélyének erejét.~Ugyanennek az évnek a decemberében,
6018 15| hazudta egy újságírónak. Ugyanez alkalommal megemlítették
6019 4| az első kinyílt virágot. Ugyanezen a napon dédunokája született
6020 15| után két hónapra, pontosan ugyanolyan körülmények között, mint
6021 9| különösen.~- Tizenegy órára úgyis hazahívnak.~- Siessünk.~
6022 5| tüneti orvosság. Sokáig úgyse kell, mert a sebészi eljárás
6023 10| szavakkal lehet, amelyek úgyszólván semmiféle kapcsolatban nincsenek
6024 18| settenkedtek, és cukorral egy újabb kutyát csaltak be. Azután
6025 11| lelkészek, és a reggeli lapok újdonságairól beszélnek. Mindegy. Az idõ
6026 12| vitt magával, többek között újfajta tükrös szíveket, amelyeknek
6027 4| vércseppet, mely a rózsás, szép ujjacska hegyén szivárgott ki, s
6028 1| hanggal. Ha odaértél az ujjaddal valahová, menten kitört
6029 8| borzalomtól, mely jeges ujjaival simogatta a hátunkat...
6030 9| és hét gyûrûje van.~- Az ujján is hord három gyûrût.~Este
6031 4| fáradságnak.~Lehúzta az ujjáról a jegygyűrűt, borítékba
6032 18| padláson voltunk. A lányok ujjongtak. Mi Gáborral nyugodtan készülõdtünk.~-
6033 4| magát. Annyira benn élt az újraéledő természetben, hogy a halálról
6034 18| huszonötödikén olvastam az újságban, hogy egy kocsist felakasztottak,
6035 15| véletlenül részegen hazudta egy újságírónak. Ugyanez alkalommal megemlítették
6036 5| kávéházi vendégekkel az újságok tartalma felõl folytatott,
6037 4| kávéját, és elolvasta a vidéki újságot, nyugodtan, lassan előkereste
6038 11| A délelõtt elmosódó és unalomba süllyedõ perceit felveri
6039 9| kapott és csókokat. A férfi unalomból meg lustaságból nem hagyta
6040 5| megírta a Welt als Wille und Vorstellungot, Shakespeare
6041 3| el, a gyomrom rémületes undorban vonaglik, a szemeim elõtt
6042 3| de a békától iszonyatosan undorodom.~Elmondom önöknek, hogy
6043 12| Schmith nem adhatta meg neki. Undorodott a kedveskedéseitõl, az alázatoskodásaitól,
6044 12| megszimatolják az irtózást, az undort és az ellenszenvet, amelyet
6045 16| cipõket és aranyos, díszes uniformist.~Az öreg elérzékenyült,
6046 18| lányok is jöttek, például az unokahúgaink, Ani és Juci, akikkel azelõtt
6047 6| Das ewig weibliche zieht uns!... - mondta a varázsló
6048 18| labdázás. Így azután nem untunk bele a játékba, hanem hazajöttünk,
6049 5| a mûtevést. - Sajnálom, uraim, szegény emberek elõbb jelentkeztek,
6050 9| koromsötét volt, halálos csönd uralkodott, de sietni kellett, mert
6051 17| börtönbe zárták, mert az urát meg akarta mérgezni.~5.~
6052 11| Doktorért megy, mert a kis úrfinak fáj a torka. Nagyon fáj,
6053 7| akart beszélni a méltóságos úrral.~Az igazgató kiüzent, hogy
6054 4| egész éjjel irtózatos fáradt úszásban múlt el.~- Utól kell érnem,
6055 9| enyhe szél fúj, érezni, mint úszik a testük a levegõben. Azután
6056 4| szívdobogva, acélos inakkal úszni kezdett. Óriási csapásokkal
6057 9| meleg, véres tengereket úsztak át. Ami fájdalom és szenvedés
6058 9| bársonyos hátukkal, és lebegve, úszva odanyújtóztak melléjük a
6059 8| kerítésen. Elhagyottak voltak az utak, száraz levelek csörögtek
6060 2| Ilyenkor mennek ki, föld alatti utakon. A templompadláson bukkannak
6061 18| Gábor kijelentette, hogy utálja, mert olyan büszke, és ostobának
6062 3| A BÉKA~A békát utálom. Szeretek minden állatot,
6063 6| lányt láthatok.~A leány nem utálta meg õt e kellemetlen és
6064 8| Harmatos, selymes fûben vitt az utam, holdfényes nagy mezõn keresztül.~
6065 8| ellenkezõ irányban folytattam utamat a kis kápolna felé, amelyet
6066 8| imbolygott, torlódott az utamon összekeveredve a balzsamfák
6067 4| csak úgy odaadta volna. Utánairamodott a leánynak, ki a lépcsőkön
6068 7| klinika eltemeti. Most én utánanéztem a dolognak, és tegnap megtudtam,
6069 8| gonosz szellemek elõbújtak, utánunk repültek, belekapaszkodtak
6070 8| jegyemet - magam voltam utas - és hazautaztam Budapestre.
6071 18| meggyilkolta és kirabolta az utasát. Hosszan le volt írva, hogyan
6072 18| megemeltem. Majd bátyám utasítására hirtelen elengedtem. Szomorú,
6073 8| nyugtalan bánattal. Meddig utazhattunk így, nem tudom. Egyszerre
6074 2| óra múlva tovább kellett utazniok.~- Tulajdonképpen csak a
6075 13| megörültünk egymásnak.~- Hova utazol? - kérdeztem.~- Pestre megyek,
6076 8| félelmes partok között utaztam. Magas, rideg sziklák meredeztek
6077 12| Mihály-féle illusztráció, amely útba igazított, és most már heroikusan
6078 2| templomot. A fiúk egy vak utcába vezettek, amelyrõl eddig
6079 17| Canal Grande irányában, apró utcák és hidak sokaságán át. Nem
6080 11| embertömegek lüktetnek át a nagyobb utcákba. A kálvinista templom vasrácsos
6081 11| nyitogatják. És az apró kis utcákból embertömegek lüktetnek át
6082 18| délután egy daxli tévedt az utcáról az udvarunkba. Becsuktuk
6083 9| rózsaszínû ingben fésülködött. Az utcasarokról visszafordult, még egyszer
6084 14| biztosan nem állíthatjuk. Az utcaseprõk mind egyformán járnak, rogyadozva,
6085 11| nem találja a Kecskeméti utcát. Vastag jegyzetfüzeteket
6086 15| szimfóniának a vázlatát hozta az útitáskájában. Hónapokig járt a polgármester
6087 10| megismerhetlen az érzékek útján. Egy kockáról, amelyet csak
6088 3| bûzös folyadék jelölte az útját. Míg így idõt nyertem a
6089 10| és sokasodjék meg az õ utódaiban.~ ~
6090 2| rablók már a föld alatti utukon elindultak véres munkájukra.~-
6091 8| egy folyó keresztezte az utunkat. Most megállottunk, a kocsit
6092 15| amikkel csak macskazenét lehet ûzni, így meg kellett maradniok
6093 15| a komoly versenytõl, ez ûzte, dobta ide valamennyiüket
6094 4| ragyás törzsében az élet erői űzték-hajtották tova, föl az ágak felé a
6095 5| Az idõnek köszönjük az V. szimfóniát is, a Beethoven
6096 9| õszi estéken, ha megették a vacsorát - az anyjok egy piroskötésû
6097 18| lótottunk-futottunk, míg csak vacsorázni nem hívtak.~Az iskola is
6098 18| iskolai eseményt. Szüleim vadállatnak és gazembernek nevezték
6099 5| Megtapintom a fejét. Lassan egy vágást teszek a tarkótól a fültõig.
6100 18| Nemigen múlt el óra egy-két „vágatás” nélkül. Voltak azonban
6101 18| ember, Szladek Mihály - vágatott.~A házunk az ötödik kerületbe
6102 12| és próbálgattam, hogyan vághatott vele a hóhér.~Eszembe jutott
6103 5| azt kell tudni, hogy mit vágjunk. Én tudom, és fel fogom
6104 4| bicskáját, és óvatosan le akarta vágni a rózsaszálat. Félig elvágta
6105 15| akiknek életében a zene életbe vágó fontosságú intézmény. Pedig
6106 5| már. Óvatosan keresztül vágom. Félrehajtom, és a kezemmel
6107 18| Gábor pedig konyhakéssel vágta keresztül a hasán át.~A
6108 3| elmeneküljön. Újra ütöttem, vágtam. Földaraboltam. Levágtam
6109 9| fehér lovak hátán, veszett vágtatásban. Szédítõen magas hegycsúcsokról
6110 9| férfi erejét érezték, amikor vágtatva sötét utcákon, hazaérkeztek
6111 15| izgatott és telhetetlen vágya a szép és mûvészi iránt
6112 15| valamennyien. Az ifjúság vágyai és ábrándjai keltek életre
6113 13| hogy erõs vagyok, és más vágyam nem volt, mint hogy a tolvajt,
6114 12| aki hevesen és erõszakosan vágyik a teljes, tökéletes boldogság
6115 8| olyan heves, ernyesztõ, vágyó, fájdalmas volt, mint egy
6116 8| legtöbb bölcsesség benned vagyon.~Megállott, oldalt hátrahajtotta
6117 9| lányos arcbõrrel; Witmanné vágyott reá, és bár nehezére esett,
6118 15| homályos érzéssel, fájó szívvel vágytak.~Arra gondoltak, milyen
6119 13| lefogtam a fejét, a ruhámba vájta a fogait. Erre mind a két
6120 8| dróton rángatott jelzõlámpa, vakító fénysávot írva le, átfutott
6121 13| szangvinikus temperamentumát, vakmerõségét éppen úgy örökölni fogom,
6122 1| a falakról lepattogott a vakolat.~S jöttek borzasztó éjjelek.
6123 2| rablók hálószobája. Alacsony, vakolt odú. A falon egy lámpás
6124 12| némán, féltékenyen, mint a vakondok. Ezenkívül a legjobb mézeskalácsos
6125 15| hegedûsüknek, Beránnak, valahányszor az ötödik fekvésnél magasabbra
6126 17| korom óta!~Mégis fölérünk valahogy; öcsém fölsegít, és a néma
6127 17| mellett, hátha találkozom valakivel. Eh! - hiszen olyan könnyű
6128 15| hangszert, és babrált vele, hogy valamennyire jobb legyen a hangja. Hiába
6129 15| technikai képesség hiányzott valamennyiükbõl. Közepes, sõt azon aluli
6130 15| versenytõl, ez ûzte, dobta ide valamennyiüket Magyarországra, ahol a jó
6131 15| kiadták. Örömnap volt ez valamennyiüknek. A tanítványaiknak eldicsekedtek
6132 18| rémes félelem szállott meg valamennyiünket. Hanyatt-homlok rohantunk
6133 18| Volt egy Zöldi nevû, aki valamennyiünknél négy-öt évvel idõsebb volt,
6134 17| energikusan megy elõre, mint aki valamilyen szent kötelességet teljesít,
6135 18| azonban mégis összeharagudtak valamin.~- Hát nem ígéred meg, hogy
6136 15| újra nekiszánta volna magát valaminek. Írt egy kis Adagió-t hegedûre
6137 8| szándékozott beleegyezni a válásba. Újra rettenetes napok virradtak
6138 18| közöd hozzá - ez volt a válasz.~Irma gyûlöletes volt. Szerettem
6139 16| öregebbik - a jobb oldalon válaszd el!~De Vanja, aki ma különösen
6140 16| fenébe.~- Azért kapta - válaszolt Vanja -, hogy ez legyen
6141 12| tudja?~- Honnan tudom - válaszoltam kissé határozatlanul -,
6142 8| tükrét, mintha kérdésemre választ keresett volna benne, azután
6143 13| tisztázni. Különben sem volt más választásom, mert a felsõ épület, ahol
6144 13| Most már csak egy ajtó választott el bennünket. Nemsokára
6145 16| szõke hajat. A másik oldalon választotta el, és nem azon, amelyen
6146 15| igazgatója határozottan lármás valcereket és indulókat követelt. Ilyenkor
6147 8| reám. Könnyen vonaglottak a vállai, és hideg, bágyadt szemeinek
6148 9| Csillogott a szemük, és erõs vállaikban egy férfi erejét érezték,
6149 1| mintha az agyvelõmet és a vállaimat mázsás kövek nyomnák. A
6150 8| A hópelyhek belepték a vállainkat, a hátunkat, és nagy koszorúban
6151 8| elkomolyodott, levette vállairól a zöld selyemfátyolt és
6152 8| tükröztek vissza, és karcsú szép vállaival elõrehajolt. Azután kikeresett
6153 9| borotvált állal, széles vállakkal, de finom, rózsaszínû és
6154 8| földkerekségen csak egy ember vállalhatja el: Szindbád, a kétszáz
6155 11| Álmosak, kissé bánják a vállalkozást, és semmi kis izgalmat sem
6156 6| fiam - mondta a temetkezési vállalkozónak. - Mégis megreszkírozom,
6157 4| nyújtózkodott, végigtapogatta a vállán és a lábszárain izmainak
6158 12| konstatálódjék. (Mert be kell vallanom, a könnyeire dolgoztam.)~
6159 12| Sokat imádkozott, mint vallásos emberhez és céhmesterhez
6160 8| keresett volna benne, azután vállat vont és megigazította a
6161 14| õszi alkonyat színe és a válluk fehér, mint Aphrodité csillagának
6162 10| megszületett. Aki azonban valójában emberré tudott lenni, és
6163 18| Irmára.~Irma tudniillik valósággal úszott az örömben. Játék
6164 9| ölik. De hol lakik? Minden valószínûség szerint a fejében. Azután
6165 9| természetes szenvedélyükké vált. Egész légió macskát, csibét,
6166 4| nézte a fejet.~Nemsokára váltania kellett az úszást a bal
6167 11| sarkon féllábra áll, és apró, váltóigazgató fiúcskák bújnak elõ a föld
6168 13| rettenetes csömör, fáradtság váltotta föl a diadalérzésemet. Mintha
6169 4| Egy napon végre jegyet váltottak.~Ekkor történt, hogy a leány
6170 6| és a leány semmit sem változott. Rövid szoknyát viselt,
6171 18| és az interpunkció némi változtatásával itt közlök.~A kis Emma a
6172 5| lehetett ilyen. Az alkohol változtatta meg.~Mikor meglátott, összerezzent.
6173 4| kék ködöt ibolyaszínűvé változtatták -, egyszerre csak valami
6174 15| mindenkor, mint ismeretlen vándor, bolyongott. Éppúgy, mint
6175 9| odanyújtóztak melléjük a paplanra, a vánkosra. A nyakukat odahajtották
6176 9| keresztül, lassú, álmatag, vánszorgó surranással, és szétfoszlottak
6177 16| hogy ha a fia, akit most vár a felesége, majd nagy lesz,
6178 11| közepén a szökõkút mellett várakoznak. Álmosak, kissé bánják a
6179 13| szinte örülni kezdtem a rám várakozó izgalmaknak.~Hallhattam,
6180 3| hogy volt, nem tudom, de a varangy talpra állt, és villámgyorsan
6181 3| hogy talpra álljon. Zöld varangynedvet lövellt ki a teste, és ez
6182 3| a torkomon hideg, nedves varangyok mászkálnak, a füleimben
6183 13| köpködni kezdett, mint egy varangyosbéka. És amikor lefogtam a fejét,
6184 8| így, nem tudom. Egyszerre váratlanul egy folyó keresztezte az
6185 8| csengtek, és mély hangú varázshegedûk szóltak. Mintha csak leányok
6186 6| Megpróbált persze mindenféle varázslásokat, utoljára - még saját magán
6187 2| elviszik a kincseiket a varázslónak.~Mintha valami elfeledett,
6188 11| városba, és a betegek már várják valamennyit. Sok ilyen kocsit
6189 8| írtam a kisasszonynak, hogy várnunk kell, míg az átok magától
6190 13| kellett valakinek zörögni! Várom, hogy a kutyák majd ugatnak,
6191 12| királyok is, a fõispánok is, a városbírók is. Érti?~- Értem - felelte
6192 12| szó van. Paul Walterék a városbírót választották násznagynak -
6193 15| Aztán keresztülvitte a városnál, hogy emeljék föl duplájára
6194 11| bátortalan szívdobbanásait.~A városoknak t.i. nem egy szívük van,
6195 11| Baross utca felé kell nézni. Varróleánykák, egész fiatalok, szegények,
6196 11| Belváros felõl özönlenek a varróleányok, most már felfrissülve,
6197 9| alig volt otthon, és egy varrónõ, aki négy lánnyal dolgozott.
6198 8| mosoly volt az ajkain.~- Nem vártál rám, grófkisasszony - mondtam
6199 1| végét a hurokba.~Egy kicsit vártam.~Richard mélyen hörgõ lélegzettel
6200 1| képû fiúcskát. És szorongva vártuk mindannyian a fekete csöndet.~
6201 3| füleimben egy békanyálszagú hang vartyog, és gerincoszlopomban görcsös,
6202 3| nyögõ, pokolian nyávogó, vartyogó hang.~Sietve keresni kezdtem,
6203 17| kõmûvesek, és ha fönn pedig zárt vasajtóra találnék. Hiába zörgetnék.
6204 12| Kilencedikén és tizedikén volt a vásár. Tizenegyedikén este kellett
6205 15| kicsit tisztelték õket. Ha vasárnap a nagymisén átzúgott a templomon
6206 12| ülését -, itt hallgatta vasárnaponként a misét Schmith mézeskalácsos.
6207 12| de õ otthagyta a második vasárnapot, és már tizedikén este hazajött.
6208 15| elõterjesztést tett, nem akart vásárolni új „harsonát”. A régi rossz
6209 15| fagottistát is. Új hangszereket vásároltatott. Egy év múlva a városi színházban
6210 12| nyolcadikán, a késmárki vásárra ment Schmith. Lõcsérõl Késmárk
6211 3| padlójához. Úgy koppant, mint egy vasgolyó, és hirtelen talpra állva,
6212 13| kezdtem a gégéjét. Mint vaskapcsok, úgy tapadtak rá az ujjaim
6213 16| posztóval leterített kis vaskocsira tették a holtat, és az öreg
6214 4| asszonyok megvetését, és vaskos kéziratcsomókban szürke
6215 12| kevés tánc volt. Három nehéz vasláda zárta a menyasszony kelengyéjét.
6216 1| Azok aztán megkötözték, és vaspálcákkal ütötték dühös káromkodások
6217 1| hazaszökött. Széttörte az ablak vaspántjait. Leugrott az útra. A homloka
6218 11| utcákba. A kálvinista templom vasrácsos kerítése elõtt megjelenik
6219 7| a csontvázat az állvány vasrúdjánál, és cipelni kezdte az ajtó
6220 8| szomorúan bandukoltam a vasút felé.~Egy saroknál hirtelen
6221 11| lovasrendõr árvalányhaja, s a vasutas piros zászlója egészen reményvesztetten
6222 8| fognak hazajönni. Elmentünk a vasúthoz, megmondtam neki, hogy mindjárt
6223 8| átöltöztem. Amikor kihajtattam a vasútra, csodálatosan szépnek, kedvesnek
6224 4| szárat, bekötözte tiszta vászonrongyocskával. Egész nap furdalta a lelkiismeret
6225 15| tervekkel, és egy szimfóniának a vázlatát hozta az útitáskájában.
6226 3| hatalmába, és hogy nincs ellene védekezés sehol sem.~Elõször szabadulni
6227 10| meg a színes függönyök nem védenek ellene, mert bántó, recsegõ,
6228 14| fekete leány jött az utca végérõl. Kissé ittas volt, csöndesen
6229 15| oboista és a fagottista végett. A polgármester azt mondta,
6230 5| mondjuk, magasabb dimenziókból végezhette, mint azelõtt. Talán ez
6231 5| azokkal különben is elõbb kell végeznem, mert az esetük súlyosabb.
6232 3| felsõbb hatalom parancsára végezte volna pokoli énekét.~Abban
6233 9| és egy óra alatt most már végeztek vele. A szemeit szedték
6234 3| szerszámot, hogy gyorsan végezzek vele. Idõt vesztettem-e,
6235 5| összes fejedelmei, hogy végezzem rajtuk a mûtevést. - Sajnálom,
6236 8| eldobtam a cigarettámat, és végigdõltem a bordóbársony régi pamlagon.
6237 2| a templomnak tartottunk. Végighaladtunk a parkon. Az öreg gimnáziumi
6238 2| fekszik, és akkor kibújnak, végigjárják a szobákat, feltörik a zárakat,
6239 16| gyorsan dolgozott. Még egyszer végigmosták szivaccsal a bõrt, és a
6240 4| megérkezett. Amint az első sugár végigsiklott a tenger tükrén, mohón kereste
6241 7| megforgatta az állványán, végigsiklottak ujjai a bordáin, megtapogatta
6242 3| embertelenség volna. Mert végigszenvedtem akkor ezer ember helyett
6243 4| Egy párat nyújtózkodott, végigtapogatta a vállán és a lábszárain
6244 1| arcára, hogy a hajuknál fogva végigvonszolja kis húgaimat az udvaron.
6245 4| sőt, a franciás fűző is végképpen kiment a divatból. (Ezt
6246 12| utolsó halálos ítéletet végrehajtották. A delikvens Schmith mézeskalácsos
6247 10| és erejük, hogy magukra vegyék a nagyszerû, az örökkévalóságba
6248 3| ha lehet - még elejét vegyem annak, hogy a cselédek vagy
6249 5| elõkelõségei szoronganak vegyesen a szegény emberekkel. Végre
6250 5| illett a kuszált, õszbe vegyülõ gesztenyeszín bajsza és
6251 8| napról napra reménytelenül, végzetes biztossággal rabolja el
6252 18| kitámolygott. Szladek, mint jól végzett munka után szokás, dörzsölgette
6253 15| kellett maradniok sorsuk és végzetük mellett.~Stoczekrõl a helyi
6254 10| kelletlenül és tétovázva végzik munkájukat. A kiáltásokra
6255 4| MESÉK, AMELYEK ROSSZUL VÉGZŐDNEK~Első mese~A kisdiák buzgón
6256 5| a mûtevést elvégzem, és véle a tudomány ítélõszéke elé
6257 5| érdekelte volna õt az illetõ. A véleményét mindig olyan tökéletes,
6258 15| kérdésrõl nem volt határozott véleményük. Amikor a színházi elõadások
6259 3| Egy hang, amelyre meghûl a velõ a koponyámban, és a gerincemen
6260 5| bocsát a friss, egészséges velõbe: tehát gondolkozásunk minden
6261 5| Bizonyítom. Megkeresem a helyét a velõben, az agyvelõben. Hangoztatom
6262 4| amikor még mindig látni vélte a leányfejet, és erejét
6263 2| Majd meglátod, eljössz velünk, ugye? Nincs messze...~A
6264 7| várakozás után, mely idõ alatt a vendég idegesen rázogatta a térdeit,
6265 5| is, amelyeket a kávéházi vendégekkel az újságok tartalma felõl
6266 7| hellyel kínálta meg különös vendégét.~Öt percnyi néma várakozás
6267 17| tájékot ismerem, ez egy veneziai kis utca. Itt jártunk egyszer
6268 8| egyszerre, mintha húsz évet vénült volna az arca. Azután intett,
6269 12| forró lány volt, mint a vérbelû narancs, aki hevesen és
6270 4| zsebkendőjével szárította fel a vércseppet, mely a rózsás, szép ujjacska
6271 18| alkalommal eleredt az orrom vére, és lemehettem mosdóvizet
6272 10| komoly, szomorú gyönyör! A verekedésbõl gyõztesen kerülni ki, véres
6273 1| mellemre, és belebújt a vérem csöppjeibe. Irtózatos volt.
6274 3| erõsebb lesz, és minden csepp vérembe beveszi magát, a szívem
6275 3| szemben álltam, minden csepp véremmel hittem rémséges jelentõségében.
6276 3| valami, amitõl a szívem verése megállt egy pillanatra.~
6277 18| könnyei csurogtak a kabátján. Véreset köpött.~A tanító azonban
6278 1| megfogják, nekik esett. Véresre verte valamennyit. Azok
6279 18| és lassabban folytatta a verést. Minden ütés után pihent,
6280 9| kutya mellkasát, leitatták a vérét, s munkájuk közben hallgatták
6281 17| körmeimmel ásnám a falat, véreznének az ujjaim... és éhen kellene
6282 4| csavarokat. Azután kivágta a vérfoltot, és egy apró üvegedénybe
6283 5| embrionális életben egyszerû a vérkeringése, kopoltyúi vannak, szóval
6284 15| esztendõiben ment át a társadalom vérkeringésébe. Stoczek éppen jókor halt
6285 9| ruháikon sehol nyoma sem volt vérnek. Majd újra visszamentek
6286 18| pillanatban összevissza verni és rugdosni. Határozottan
6287 15| metropolisoktól és a komoly versenytõl, ez ûzte, dobta ide valamennyiüket
6288 2| valami elfeledett, régi verset mondott volna fel a két
6289 4| nagyapó legkedvesebb virága, a vérvörös pünkösdi rózsa meghozta
6290 18| iskolaszolgához. Hamarosan megszûnt a vérzés. Már vissza akartam térni
6291 5| Látcsövek merednek felém. A vérzést elállítom. Lefejtem a bõrt
6292 1| feküdtem az ágyamban. Még vérzett is a fejemen a bõr, ahogy
6293 17| régi, szép fehér kutyánk. Vérzik, az egész hasa tátong, és
6294 13| wertheimkasszán egy háromujjnyi vésett bemélyedés volt. A földön
6295 17| most a zsebébõl kötelet vesz elõ, és feldobja a cselédlánynak.
6296 9| Witman fiú.~- Igen, de honnan veszed?~- Van anyának, kérünk tõle.~-
6297 15| zenekarral nem volt kedve veszõdni. Egy év múlva már beszüntette
6298 17| nekem valószínûleg nincs sok vesztenivalóm.~- Régen nem másztam már
6299 3| gyorsan végezzek vele. Idõt vesztettem-e, vagy hogy volt, nem tudom,
6300 10| tudott lenni, és számot vetett magával - mint méltóságához
6301 15| lehetett neki hinni. Õ sohase vétette el a pauzákat, nem vágott
6302 9| Kóbor kutyáknak hurkot vetettek a nyakába és hazacipelték.
6303 15| többi!? Ilyenkor viszont õk vetették meg egy kicsit a közönséget.~
6304 18| padlás egyik gerendáján vetettük keresztül a kötelet. Még
6305 9| szobájában már sötét van. Vetkõzés közben elhatározták, hogy
6306 4| azután gondolkodás nélkül vetkőzni kezdett. Ledobta ruháit.
6307 9| ágybafekvés. Valóban, izgatottan vetkõztek le, és azután csak arra
6308 5| siettem.)~Egyszer késõ éjjel vetõdtem a kávéházba. Ott ült egy
6309 8| lépcsõházon át, és térdeinkre véve, elindultunk. Az éjszaka
6310 9| a boltokban mikor jártak vevõk. A Witman fiúk a maguk számára
6311 9| a Witmanné hálószobájába vezetõ ajtót. Az ajtósarok semmit
6312 9| kék üvegû mécs égett, arra vezette a lány a nagyobbik Witman
6313 2| templomot. A fiúk egy vak utcába vezettek, amelyrõl eddig semmit sem
6314 7| A mérnököt a boncterembe vezették, ahol az egyik sarokban
6315 7| izgatottan, sõt bizonyos vidám megkönnyebbüléssel így szólt:~-
6316 4| naponként többször is gyerekes vidámsággal sétált végig a kerten, bicegve,
6317 8| lélegzettem, és körülnéztem. A vidék most nagyon ismerõsnek tetszett.
6318 4| feketék. És ez ott, a kék köd vidékén igen különös. De egyébként
6319 17| ÁLOM~1.~Sohase láttam ezt a vidéket!~Sárga, meszelt, magas,
6320 4| kávéját, és elolvasta a vidéki újságot, nyugodtan, lassan
6321 3| megállt egy pillanatra.~A vidékünkön az a hit van elterjesztve,
6322 16| mindenütt a világon.~A két ember vígan és gyorsan dolgozott. Még
6323 12| csak el tud képzelni. Ez vigasztalta Évát is. Hiú leány létére
6324 16| ahol a hulla feküdt, és vigyázva, hogy a vizes ruhát be ne
6325 17| embereket gyilkoltak?~- Te, vigyázzunk, itt valaki ránk ne zárja
6326 1| termett. A szemeim közé vigyorgott, és rikácsolva beszélt:~-
6327 7| ki kell engednie.~De a vihar, mielõtt jött volna, elsimult
6328 9| csinál, megint csak nem vihetjük el neki.~- Nem fog fölébredni!~
6329 9| elátkozott kastélyának távoli világa, fénylett a nagy padlás
6330 17| látok senkit. Kisétálok a világból, ha akarok. Fáradt nem vagyok,
6331 2| karaktere. Modorukban ugyanaz a világfias szívesség és kedvesség,
6332 17| anélkül, hogy valakinek világítana. Egy lámpás, amelynek fénye
6333 9| és több zaj nem lesz. Te világítasz a tolvajlámpával, benyúlok,
6334 17| egymásutánjában némán éli fel a világító olajat! Megdöbbentő és rettenetes
6335 15| A sikerrõl, nagyszerûen világított hangversenytermekrõl, elsõrangúan
6336 14| söpört. A hold zöldessárgára világította a porfelhõt, s a közepén
6337 3| a múltból az agyvelõmbe világolni.~A béka az az állat, mely
6338 3| szemeibõl zöldes lidércfény világolt. A teste halotti bûzt terjesztett.
6339 16| Trepovnak - mindenütt a világon.~A két ember vígan és gyorsan
6340 10| az élet mély értelmét, és világosak lesznek elõttünk a homályok
6341 8| derengve, azután mindinkább világosan és kirajzolódva. A varázsló
6342 8| átkától.~Szemei egész estén világoskék színûek voltak, és arcára
6343 8| szemei oldalról nézve egészen világoskékeknek látszottak. Jól megnéztem.
6344 7| fölolvadt a nagy ablakok világosságában. A mérnök, mintha egyszerre
6345 10| jelentkezik a nap sorvasztó világosságánál. Az arcunk a tükörben merev,
6346 13| hálószobámba siettem vissza világosságért. Azután gyertyavilágnál
6347 13| a padlóra, és megnéztem világosságnál, dolgozik-e. Az ajtó alatt
6348 4| Mosolygott, és a szeme villáma beleütött a fiú szívébe.
6349 2| csapott. És elrobogtak a villámfényes fõutca felé.~ ~
6350 8| ajtóhoz értünk. Egy apró villamos lámpát gyújtott meg, és
6351 11| meg a köd. Egyszerre sok villamoskocsi érkezik. E kocsik most követelõ
6352 11| cigarettától egész délelőttre.~3.~A villamoskocsik sietve, de halkan érkeztek.
6353 9| szemeit. A fiúknak egymásra villant a szemük. Mind a ketten
6354 17| konok, rossz arc! Ez a vincellérünk felesége volt valamikor,
6355 17| kellett akkor magunkkal vinni Zsolit a pályaudvarra? ~
6356 4| a nagyapó legkedvesebb virága, a vérvörös pünkösdi rózsa
6357 2| rájuk nevetett.~A varázsló virágainak nyomasztó illata lassanként
6358 9| meghozta rügyeit, leveleit és virágait, valószínûleg érezte, hogy
6359 4| szeretettel gyönyörködött a virágban.~- Leszakítom - mormolta -,
6360 2| töltve. És tele az egész kert virággal.~Sajátos növényvilág tenyészett
6361 4| sietett megnézni a szegény virágocskát. Néha majdnem hangosan kérlelte:~-
6362 14| õszkor, vagy a lehullott virágokat tavasszal.~Egy éjjel, egy
6363 8| grófkisasszonnyal. Nagyszélû, virágos szalmakalapban volt. Zöld
6364 8| válásba. Újra rettenetes napok virradtak reánk. És még rettentõbbek
6365 2| koponyában van elhelyezve, és virraszt a szobájában. Olvas, õrködik.
6366 8| Aggódva, nagy gondokban virrasztottunk álmai felett, és azt terveztük,
6367 10| fájdalmakat érzéketlen türelemmel viselik, azoknak ez elég, és sok
6368 18| Hosszan le volt írva, hogyan viselkedett a kocsis a siralomházban
6369 16| élt - szokta.~- Nem úgy viselte õ a haját, te Vanja - mondta
6370 14| láttam azóta.~Elfogta a ritka visszaemlékezéssel járó nagy érzékenység; könnyezve
6371 10| hogy percek múlva végképp visszaessünk oda, ahonnan elindultunk -
6372 5| fültõig. A közönség lélegzetét visszafojtva figyel. Látcsövek merednek
6373 9| fésülködött. Az utcasarokról visszafordult, még egyszer benézett a
6374 9| mentek. Nem volt ott senki. Visszafordultak: másodszorra meglebbent
6375 11| katonák miatt, és a kocsis visszagondol arra a három esztendõre,
6376 9| csakhamar azonban nesztelenül visszahúzódtak a fejek. A folyosó végén
6377 2| egy élõ lélek kívülünk.~Visszaindultunk. Szótlanul haladtunk a templomig.
6378 4| tette, hordárt hívatott és - visszaküldte.~ ~Negyedik mese~Ott, ahol
6379 6| a varázsló nagy nehezen visszamászott.~- Takarj le a szemfedõvel -
6380 9| sem volt vérnek. Majd újra visszamentek a színhelyre. A fiatalabb
6381 8| gyalog, a Lánchídon keresztül visszamentem Pestre. Nehéz napom volt.
6382 15| nekik összeszedni magukat és visszatérni!... De így, lenézve, szegényen,
6383 17| gyorsan!~- Jó, de elõbb visszatesszük a szívét, mert meghal.~-
6384 8| hordozni. - A papírost mindjárt visszavette, és apróra tépte, mintha
6385 12| most igazán végképp és visszavonhatatlanul magáévá tette a feleségét;
6386 12| volt. A király rendeletileg visszavonta a pallosjogot, amelyet,
6387 17| Kiáltok:~- Hó, hóó!~A hangom visszhangzik az óriási kõkockák között,
6388 8| Még az éjjel temetni visszük a gyermeket. Ez a kötelességünk.~
6389 2| álarcot, tõröket, pisztolyokat visznek.~- Csendesen lopóznak be
6390 15| vége volt. Állítólag hosszú vita folyt, hogy a temetésen
6391 10| megrabolják az öröklétet vitéz és nemes kockázattal.~Le
6392 5| poharat olyan mohó kéjvággyal vitte a szájához, olyan lassú,
6393 8| kiszálltunk, és gyalog vittük tovább a koporsót. Hosszú
6394 4| egy gyönyörű fejessel a vízbe ugrott.~- Be fogom érni
6395 8| madárvértõl pirosló meleg vízben.~Egy napos, hideg októberi
6396 4| magában, amikor a hideg vízből kibukkant, és szívdobogva,
6397 12| mint a horgász a halat a vízbõl. Az övé volt, nem lehetett
6398 8| közelében, már ott úszott a vizen ezernyi és ezernyi elpusztult
6399 8| pontosan a többi szabályszerû vizsgálatokat is. Különbözõ folyadékokból
6400 8| belõlük nekem, meg fogom vizsgálni. - Átadott egy apró kristályszelencét,
6401 8| elsötétedik. A varázsló kis vizsgáló poharában majdnem megfeketült
6402 8| kínált, kihallgatott, és soká vizsgálta az arcomat, bölcs, nyugodt,
6403 12| tartottam az elbeszélésemben, és vizsgáltam Margit arcán a történet
6404 8| néztük, és egymás arcát vizsgáltuk. Folyton az az érzés kísértett
6405 16| csak a szép, ha ilyen urak vízszintesen halnának meg. Nem a, majd
6406 16| lecsurgatták az asztalon levõ vízvezeték szájba, majd megragadták
6407 12| komor esküvõ volt. Sok nehéz vörösbort megittak a férfiak, és kevés
6408 12| sápadt emberben. Méghozzá vörösesszõke haja volt. Az ilyen férfiak
6409 9| vele, amit akarnak. A fiúk vörösre pirult arccal simultak rózsaszínû
6410 8| testvéreidet se. Halott võlegényedet, a herceget se szeretted,
6411 8| hogy írni akar. Ezt írta:~- Võlegényemnek, a halott hercegnek anyja
6412 12| lányt. Nyilván gazdagabb võlegényt akart. Az aranymûvesség
6413 2| mintha fekete bársonyból volnának. A sarokban liliombokor,
6414 13| agyvelõm, és rémséges hülye volnék, mintha ítéletnapig ott
6415 5| substratumnak - a substratum voltát. Bizonyítom. Megkeresem
6416 3| gyomrom rémületes undorban vonaglik, a szemeim elõtt és a torkomon
6417 9| tagjaikat, mintha a lekötözött, vonagló állat hiába pazarlott ereje
6418 8| nem nézett reám. Könnyen vonaglottak a vállai, és hideg, bágyadt
6419 7| már össze is állítva, nem vonakodom, és az úrnak ki fogom adatni.~
6420 10| a testünket. A színek és vonalak új, õsi tiszta természetükben
6421 10| többé azokhoz a színekhez és vonalakhoz, amelyeket a szemeink láttak:
6422 8| leány merõen nézett rám.~A vonásain megdöbbentõ pajkos és komolytalan
6423 11| eltolódnak, és elvesztik minden vonatkozásukat. Idegenül, megszűrten, halvány
6424 10| nyilvánvalóan semmi köze hozzánk. Vonatok érkeznek a pályaházakban,
6425 7| Amerikából. Mikor leszálltam a vonatról, az édesanyám azzal fogadott,
6426 2| Huszonöt perc múlva indul a vonatunk - mondotta, és könnyen sóhajtott.~-
6427 8| volna benne, azután vállat vont és megigazította a haját,
6428 5| megírta a Welt als Wille und Vorstellungot, Shakespeare a lenni vagy
6429 15| azzal megvétették a kottát. Wagner-utánzat volt persze, szerény, oktalan
6430 12| feleségül, de a vén zsugori Paul Walter nem adta hozzá a lányt.
6431 12| irodalomtörténetekben szó van. Paul Walterék a városbírót választották
6432 12| város ott volt, kivéve Paul Walterékat. A bíró fia ellenben ott
6433 12| irigyeljék az emberek. Paul Walternek, az ötvösnek a lányát, Évát
6434 12| embereket. Ez menti Paul Waltert; õ, aki egész életében arannyal
6435 6| hogy keljen föl.~- Das ewig weibliche zieht uns!... - mondta a
6436 5| Schopenhauer megírta a Welt als Wille und Vorstellungot,
6437 13| körülnéztem a szobában. A wertheimkasszán egy háromujjnyi vésett bemélyedés
6438 13| Ezekkel akarta õ megfúrni a wertheimkasszát. Eldolgozhatott volna velük
6439 5| Schopenhauer megírta a Welt als Wille und Vorstellungot, Shakespeare
6440 9| dolgozott. A második emeletet Witmanékon kívül csak a ház tulajdonosa
6441 9| tekintetben oktalan érzelem. Witmannénak azonban szintén meg kell
6442 9| nevetéssel, és bevezette a Witmanokat a szobájába. Lerakták a
6443 15| tulajdonképpen az volt, hogy a XIX. század második felében
6444 12| kandallójából a legfinomabb XVI. és XVII. századbeli koromnak
6445 12| kandallójából a legfinomabb XVI. és XVII. századbeli koromnak az
6446 13| egyszerre fûrészelõ, õrlõ zajt hallok. Egészen véletlen
6447 10| tér béklyóiból, és az idõ zakatoló másodperc óráját megállítva,
6448 12| amelyet, ha jól emlékszem, Zápolya János adományozott, bár
6449 8| Csikorogva pattant föl a zár. Hatalmas terembe léptünk,
6450 2| végigjárják a szobákat, feltörik a zárakat, levágják a gyerekek fejét,
6451 17| vigyázzunk, itt valaki ránk ne zárja az ajtót! - mondtam suttogva,
6452 12| egyáltalán egy ilyen csúnya, zárkózott, hideg ember házasságra,
6453 9| Ebéd után a szobájukba zárkóztak, és a leányról beszéltek;
6454 17| kõmûvesek, és ha fönn pedig zárt vasajtóra találnék. Hiába
6455 12| volt. Három nehéz vasláda zárta a menyasszony kelengyéjét.
6456 17| volt valamikor, és börtönbe zárták, mert az urát meg akarta
6457 11| árvalányhaja, s a vasutas piros zászlója egészen reményvesztetten
6458 5| magamnak is, amire elmúlt a zavara. Rövidesen észrevettem,
6459 10| szavak, a hangok kaotikus zavarban bolyonganak a hallószerv
6460 8| szívei zenéltek volna a zavaros, ernyedt harmóniákban. Levettem
6461 11| Most süket csengetésektõl zavarosodik meg a köd. Egyszerre sok
6462 18| újra masniba kötötte. Így zavartalanabbul nézhettem. Amikor pedig
6463 8| hogysem hosszabb ideig zavartalanul, tiszta szerelemmel érezhessenek
6464 8| szeretted, csak a halála után!~Zavartan lesütötte a szemeit, és
6465 15| idegeit, viszont azonban a jó zenében bizonyos kárpótlást kap.
6466 15| olyan rossz, mint a város zeneértõi híresztelik.~Ami a muzsikusokat
6467 15| össze, távol a nagy német zenei metropolisoktól és a komoly
6468 15| érzések miatt, amiket a saját zenéjük hallgatása keltett föl.~
6469 15| hogy az önkéntes tûzoltók zenekarát, gyûlölt riválisukat, amelyrõl
6470 15| felszerelt, teljes nagy zenekarokról, híres karmesterekrõl!~Hogy
6471 15| kapta meg, és a hiányos zenekarral nem volt kedve veszõdni.
6472 15| Viszont azonban ugyancsak a zenének kell, legalábbis részben,
6473 15| egészen kis képzettségû zenészek voltak, éreztek ilyesvalamit.
6474 15| Magyarországra, ahol a jó zenészt nem tudja senki megfizetni.~
6475 15| folyt, hogy a temetésen a zenét maga a zenekar szolgáltassa-e
6476 14| poros szürke Szókratész és Zenóbia, a fekete lánya.~ ~ ~A pásztor~
6477 14| és benne Szókratészt meg Zenóbiát is.~Nemsokára azonban a
6478 12| Eszembe jutott azután egy Zichy Mihály-féle illusztráció,
6479 6| föl.~- Das ewig weibliche zieht uns!... - mondta a varázsló
6480 1| Richard nem is törõdött velem. Zihálva ledõlt az ágyra és aludt.~
6481 11| kõkockákon nemsokára csörömpölõ zökkenésekkel tovagördül a nehéz jármû.
6482 14| Akkor is söpört. A hold zöldessárgára világította a porfelhõt,
6483 18| parancsot. Most már nem volt Zöldinek mibe kapaszkodnia. Rátérdeltek
6484 18| egymás után ötöt-hatot húzott Zöldire. Rémesen hangzottak ezek
6485 18| Sokan olyanok, akik féltek Zölditõl, és haragudtak rá. Magam
6486 5| sebész. Állandóan fekete, zöldre kopott, de tiszta szalonkabátot
6487 15| új karmester egy fiatal, zömök és erõszakos ember, aki
6488 9| kutyaugatások, a kocsik zörgése, amelyek idõnkénti fölhangzásukkal
6489 13| hallottam meg ezt a különös zörgést. Elveszem a fülem. Nem hallok
6490 12| Az ajtó be volt zárva. Zörgetett, betörte, rettenetes erõ
6491 17| vasajtóra találnék. Hiába zörgetnék. Hiába döngetném, még a
6492 13| végén kellett valakinek zörögni! Várom, hogy a kutyák majd
6493 13| Bélával, a dúsgazdag Gecsõ Zoltán fiával. Nagyon megörültünk
6494 16| megigazította a sok aranyos, zománcos rendjelet, kihúzta a kézelõket
6495 11| félelmében világosságot gyújt, és zongorához ül.~12.~Késõ éjszaka, jóval
6496 15| mindennap berúgott, és a zongoráját eladta. A harmadik esztendõben
6497 2| rablók, és akkor átveszi a zsákmányt, elrakja a föld alatti raktáraiba,
6498 17| lopóznak le, mint az árnyékok, zsákokkal.~- Mit keresek én itten,
6499 17| ha valakit kirabolnak!~A zsákosok hosszú sorban vonulnak el
6500 8| függönyöket és nyissa ki a zsalukat. Így sokkal hamarább el
6501 18| mintha a lábujjaival valami zsámolyt keresett volna, hogy ráálljon.
6502 6| kulcsot pedig a köténye zsebébe rejtette el.~Azután elment,
6503 6| kanári madarat kalitkában. A zsebében kötés volt, egy harisnya,
6504 9| megreggeliztek és eltûntek, zsebeikben a kincsekkel.~- Még iskola
6505 9| megcsókolták, azután elõszedték a zsebeikbõl a drágaságokat. Reárakták
6506 11| Benn olykor megvillan egy zsebkendõ, amely éppen most bontatott
6507 4| megszúrta a kezét. A kis doktor zsebkendőjével szárította fel a vércseppet,
6508 6| sápadt, régen halott asszony, zsebkendõjével takarta el az arcát, és
6509 9| a hosszú pengéjû nyitott zsebkését. Õ ment elöl. Biztos nyugodtsággal
6510 6| szemfedõt, s lefejtette róla zsebkésével az ezüst csipkedíszt, miután
6511 7| a térdeit, a tanár pedig zsebredugott kezekkel az esõs utcára
6512 9| megvizsgálták a lámpást, és mindezt zsebrevágták. Sietve lementek azután,
6513 1| bennünket.~Éjjel betört a zsidó boltjába, és kiszedte a
6514 11| talál. Ebben az esetben zsíros, pirított kenyér és kis
6515 15| együtt dolgozni. És a vastag zsírréteg alatt, amit a sör hosszú
6516 7| tartania. Tényleg, a tanterem zsongott már az orvosnövendékektõl.~
6517 12| kapja feleségül, de a vén zsugori Paul Walter nem adta hozzá
6518 10| gyakorta könnyeznek, a fül zúg. A tárgyak, az emberek,
6519 9| A padlás egyik rejtett zugában rendezték be a kis boszorkánykonyhájukat.
6520 17| hidak sokaságán át. Nem zúgolódom, kíváncsian és érdeklõdéssel
|