1-500 | 501-1000 | 1001-1186
Költemény
1 1 | miként fajul?~ Nem látod a bosszús egeknek~
2 1 | ronthatott el tégedet, oh magyar!~A vad tatár chán xerxesi tábora~
3 1 | megőrlik. ~Bátran merül most a buja ifjuság~Undok bűnében,
4 1 | folárkodik,~ Még gyenge a szűz, s már kacéros~
5 1 | gerjedező tüzeit kínálja. ~A férfi - ó bűn! - már ma
6 1 | harcai közt, midőn~ A félvilággal szembeszállott~
7 1 | vért hazánk~Szerzője, Árpád a Duna partjain,~ Ó, más
8 1 | utálva néz ránk. ~Felforgat a nagy századok éjjele~Mindent,
9 1 | éjjele~Mindent, leomlott a magos Ilion,~ S a büszke
10 1 | leomlott a magos Ilion,~ S a büszke Karthago hatalma,~
11 2 | A FELKÖLT NEMESSÉGHEZ~a szombathelyi
12 2 | A FELKÖLT NEMESSÉGHEZ~a szombathelyi táborban, 1797 ~
13 2 | Csak sast nemzenek a sasok,~S nem szűl gyáva
14 2 | hűlhet el,~Ámbár rég heverész a puha pamlagon.~ Nézd:
15 2 | bátran mégy, szeretett vezér,~A jég-Álpeseken s Ádria öblein. -~
16 2 | Csattog: győzni fog a magyar,~S Andrásnak ragyogó
17 3 | ESZTERHÁZY MIKLÓSHOZ,~midőn a szombathelyi táborban commandírozá
18 3 | szombathelyi táborban commandírozá a nemességet ~Árpád virágzó
19 3 | számtalanszor~ A viadal mezején csatázott. ~
20 3 | mezején csatázott. ~Ők voltak a harc vérzivatarjain~S a
21 3 | a harc vérzivatarjain~S a béke napján bölcs vezetők,
22 3 | tartók. ~Melly áldozat volt a vezekényi harc!~Bús tisztelettel
23 3 | Bús tisztelettel könnyezi a magyar~ Négy bajnok
24 3 | kezedben. ~Rémülve megszünt a fene háború.~Int a kegyetlen
25 3 | megszünt a fene háború.~Int a kegyetlen tengerek istene~
26 3 | tengerek istene~ Képével a forró haboknak,~
27 3 | az Oceanus dagálya. ~Szép a borostyán s győzödelemszekér.~
28 3 | s győzödelemszekér.~Szép a vitéznek sebhelye homlokán.~
29 3 | akit nimbuszával~ A hatalom s tudomány ragyogtat. ~
30 3 | fényes ország~ A tudomány gyönyörű gyümölcse. ~
31 3 | isteni~Szikrát, ez oldott a butaság alól.~ A bölcs
32 3 | oldott a butaság alól.~ A bölcs Athénét s győzhetetlen~
33 3 | fejét ez emelte égre. ~Nézd a virágzó Gallia népeit~S
34 3 | Nelson hazáját - rettegi a világ~ Ez ész s erő
35 3 | nemzetednek mért fakad ily soká~A rég ohajtott laurus? Ezer
36 3 | véreidet segélld!~ Vidd a dicsőség templomához:~
37 4 | leányka?~Mit félsz te, mint a kegyetlen~ Vadtól a
38 4 | a kegyetlen~ Vadtól a kis bárányka? ~Nem vagyok
39 4 | melly édesen csatináz~ A völgy zengő csermelye,~A
40 4 | A völgy zengő csermelye,~A víg madár mint zeng s trilláz,~
41 4 | trilláz,~ S mint nyög a filemile! ~Majd ha a bús
42 4 | nyög a filemile! ~Majd ha a bús tél közelget,~ Ezek
43 4 | mind elnémulnak,~Elrepül a szép kikelet,~ S örömeink
44 5 | Az öröm balzsamának. ~A galamb is csak úgy örül~
45 5 | galamb is csak úgy örül~ A kedves kikeletben,~Ha szerelmes
46 5 | párja körül~ Búgdozhat a ligetben." ~[1797-1799 között]~
47 6 | ESDEKLŐ SZERELEM~Ím, a nap leereszkedik~ Thétis
48 6 | Sérült szívem sebeit!~Mert a szerelem égeti~ Minden
49 6 | ki azt megsebzetted,~Ki a szerelemnek ezer~ Tőrét
50 7 | A CSERMELYHEZ~Oh, csermely,
51 7 | most is ott múlatozik~ A rózsák árnyékában,~S rólam
52 7 | habjaid mosogatják~ A szép tündér lábait,~S nem
53 8 | Lolli! deli kellemiddel~ A rózsára homályt vetsz,~S
54 8 | nevetsz. ~Szebb vagy te, mint a szép Hébe~ A Dörgő lángölében,~
55 8 | te, mint a szép Hébe~ A Dörgő lángölében,~Szebb,
56 8 | lángölében,~Szebb, mint a szép Erycene~ A kellem
57 8 | mint a szép Erycene~ A kellem bájövében. ~Képed
58 8 | vigyáztalan~ Le-lereppen a fátyol. ~Szép, mikor a gerjedelem~
59 8 | Le-lereppen a fátyol. ~Szép, mikor a gerjedelem~ Andalodásba
60 8 | Andalodásba merít,~Szép, mikor a szűz szemérem~ Bíborlángszínbe
61 8 | Bíborlángszínbe borít. ~De Lolli! a test szépségét,~ Hidd
62 8 | el, csak úgy imádom,~Ha a szép lélek épségét~
63 8 | ereidben,~ S lelked a porból kikél. ~[1797-1799
64 9 | langyos szellők~ Lengetik a ligetet,~S illatozó híves
65 9 | híves ernyők~ Mérséklik a meleget. ~Jer, e szép juharlugosnak~
66 9 | Dőljünk le árnyékára,~S míg a gerlicék búgdosnak,~
67 9 | körül ösvényed,~Mert még a szűz ártatlanság~ Oltárán
68 9 | menti meg szépségedet~ A kora hervadástól. ~Ő intézget
69 9 | gyermek, szívednek!~Így a hiúság tőrei~ Meg soha
70 9 | Ezek ismértetik veled~ A sziréni hangokat;~Ezek mutatják
71 9 | mutatják meg neked~ A gaz csapodárokat. ~Szíved
72 9 | is, ha majd arcodon~ A rózsaláng hervadoz. ~[1797-
73 10 | hol e nyers patak~ A bércből kiforradoz,~S mohosult
74 10 | kősziklafalak~ Közt a völgyre szakadoz; ~Hol jegenyék
75 10 | nyissuk meg szíveinket~ A szépnek érzésére. ~Nézd,
76 10 | szépnek érzésére. ~Nézd, már a nap sugárai~ A hegyekbe
77 10 | már a nap sugárai~ A hegyekbe merülnek,~S Hesper
78 10 | Az illatos ernyőket. ~A setét bükk felett ragyog~
79 10 | bükk felett ragyog~ A hold csendes fényében,~S
80 10 | rózsabokrok közt mosolyog~ A patakok tükrében. ~Nézd,
81 10 | szűz karjait. ~Oh Daphne! a szép lelkeknek~ Legkedvesb
82 10 | Legkedvesb ünnepe ez,~Hol a forró érzelmeknek~ Lángja
83 10 | Lángja önként gerjedez. ~Hol a szív önként megnyílik~
84 10 | szív önként megnyílik~ A gyönyörű érzésre,~S Plátó
85 10 | legtisztább örömbe merűl~ A természet ölében. ~Szíved
86 10 | Szíved haszontalan eped~ A földi vak lármában,~E szentséget
87 10 | Semmi tündér hivságban. ~Ott a dicső természetet~ Gyarló
88 10 | Gyarló ecset majmolja:~Itt a csuda szépségeket~ Alkotó
89 10 | Alkotó kéz rajzolja. ~Ott a bölcset elkábítja~ A
90 10 | a bölcset elkábítja~ A balgatag sokaság:~Itt az
91 10 | s szívet megnyitja~ A józan magányosság. ~Ott
92 10 | úgy buzog keblében,~Mint a kies Arethusa~ A hold
93 10 | Mint a kies Arethusa~ A hold ezüst fényében. ~[1797-
94 11 | Esthajnal!~Enyhítsd meg a természetet~ Harmatillattal. ~
95 11 | Harmatillattal. ~Hozd alá a fáradt szemnek~ Kívánt
96 11 | Kívánt álmait,~Fedezd bé a szerelemnek~ Édes titkait. ~
97 11 | Kiért hervadok. ~Csak a néma hold mosolyog~
98 12 | e bujdosó csermely~ A bús bükben tévedez,~S búslakodó
99 12 | búslakodó énekemmel~ Csak a kőszirt epedez, ~Megjelensz,
100 12 | Forró képzeletemben. ~Ha a bús hold sugárai~ A
101 12 | a bús hold sugárai~ A vizeken reszketnek:~Bágyadt
102 12 | Csak téged emlegetnek; ~Ha a hajnal bíborszínnel~
103 12 | Kínom előtt bujdosom,~A vadon bús zengésében~
104 13 | karján mosolyogva oktat:~A vidám Erkölcs s vezető Okosság~
105 13 | Kincseit osztja. ~Aki a széppel köti öszve a jót,~
106 13 | Aki a széppel köti öszve a jót,~Oh Takács! az bölcs,
107 13 | s ez az égi bélyeg~ A remek elmén. ~[1796 után]~
108 14 | méhében kijegyez magának,~S a szerencsének ragyogó ölében~
109 14 | Rengeti a sors. ~S aki jóltévő kezeit
110 14 | Ömledez a szív. ~[1798 körül]~
111 15 | szállottam. Levonom vitorlám.~A szelek mérgét nemesen kiálltam.~
112 15 | öledbe~ A heves ifjút! ~Bár nem oly
113 15 | Kérjek-e többet? ~Vessen a végzet, valamerre tetszik,~
114 15 | áldást hint kezed életemre,~S a vadon tájék kiderült virány
115 15 | Gyenge dalodra. ~Essem a Grönland örökös havára,~
116 15 | Grönland örökös havára,~Essem a forró szerecsen homokra:~
117 16 | HORÁC~Zúg immár Boreas a Kemenes fölött,~Zordon fergetegek
118 16 | Zordon fergetegek rejtik el a napot,~Nézd, a Ság tetejét
119 16 | rejtik el a napot,~Nézd, a Ság tetejét hófuvatok fedik,~
120 16 | lantja mit énekel:~Gerjeszd a szenelőt, tölts poharadba
121 16 | Bengala napja főz. ~Használd a napokat, s ami jelen vagyon,~
122 16 | Forró szívvel öleld, s a szerelem szelíd~Érzésit
123 16 | hirtelen elrepül,~ Mint a nyíl s zuhogó patak. ~[1799
124 17 | magában Gallia Sándora~S a zordon észak rettenetes
125 17 | gondom. Így volt, így marad a világ.~Forr, mint az ádáz
126 17 | ádáz tengerek, amidőn~ A szélveszek bércodvaiknak~
127 17 | kapuit s reteszit leszórván ~A bús haboknak zúgva rohannak,
128 17 | haboknak zúgva rohannak, és~A képtelen harc itt hegyeket
129 17 | romolás s teremtés. ~Mint a setét völgy csermelye, életem~
130 17 | halkva csörögdegél~ A laurus-erdők szent homályin,~
131 17 | ambroziás kebelt,~ S a lelkes élet játszva felleng~
132 18 | Mágusi vessződ. ~A világ lármás vigadóhelyéről,~
133 18 | vagyon bátor menedéklakása~A szabadságnak s nemes érzeménynek:~
134 18 | reájok~ A buta köznép. ~Itt fakad
135 18 | lelkem kiütő panassza:~Téged a legszebb fiatalka édes~
136 19 | A BALATON~(Matthissonhoz) ~
137 19 | Matthissonhoz) ~Jer te, ki a szép genfi tavat s szép
138 19 | festéd, s Eratódnak ölében~A roppant Bernhárd farain
139 19 | múlatni szerettél,~Jer: nézd a Balatont, mikor a nap reggeli
140 19 | nézd a Balatont, mikor a nap reggeli lángja~Tükrözetén
141 19 | Tükrözetén reszket, s mikor a hold fénye alatt ég!~Nézd
142 19 | hold fénye alatt ég!~Nézd a kék hegyeket, mint állnak
143 19 | sorba körülte,~Melyeken a nektár csorog és az öröm
144 19 | vár~Omladozó falain lebeg a mult hajdani képe,~S elnyeli
145 19 | hajdani képe,~S elnyeli a döbbent elmét a fényes előkor;~
146 19 | elnyeli a döbbent elmét a fényes előkor;~Itt a századokat
147 19 | elmét a fényes előkor;~Itt a századokat látott vadonok
148 19 | gőbölt kényünkre nevelnek;~A szilaj Arkászok heverészve
149 19 | Arkászok heverészve legeltetik a nyájt,~S a kies estvéken
150 19 | heverészve legeltetik a nyájt,~S a kies estvéken nyögdécsel
151 19 | nyögdécsel lassu furullya.~Itt a sárga mező s kiterült láp
152 19 | hullámos tengere játszik,~S a barnult arató víg dal közt
153 19 | szép minden előtted,~S a koszorus Tellus kosarit
154 19 | szabad földjét: itt is szabad a magyar és víg;~A gazdag
155 19 | szabad a magyar és víg;~A gazdag palotát itt lakja
156 19 | lakja királyi szabadság,~S a gunyhók lakosit szent törvény
157 20 | KESZTHELY~Itt, a kék Balaton partja virányain,~
158 20 | dús búzakalász rengedez a mezőn,~S a halmok koszorús
159 20 | búzakalász rengedez a mezőn,~S a halmok koszorús oldalain
160 20 | koszorús oldalain ragyog~A százféle gyümölcs s a zamatos
161 20 | ragyog~A százféle gyümölcs s a zamatos gerezd;~Itt a keszthelyi
162 20 | s a zamatos gerezd;~Itt a keszthelyi zöld parton emelkedik~
163 20 | keszthelyi zöld parton emelkedik~A csendes Helikon. Jöjjetek,
164 20 | mi kies sorhegy ölelgeti~A tér telkeit és a vizenyős
165 20 | ölelgeti~A tér telkeit és a vizenyős lapályt;~Itt leltek
166 20 | zengeti itt Árion énekét~A hold fénye alatt gerjedező
167 21 | MAGYARORSZÁG~Itt, hol szőke vizét a Duna rengeti,~Árpád gazdag
168 21 | koszorús homloka illatoz,~S a bőség ragyogó kürtje mosolyg
169 21 | hajdan lehozák Attika földire~A nagy mestereket s bölcs
170 21 | fejed,~S elbámulna reád a Zenith és Nadir. ~[1799-
171 22 | A TIZENNYOLCADIK SZÁZAD~Század
172 22 | omlanak~Lehelleteddel, s a te szemöldöked~ Világokat
173 22 | ronthat s teremthet,~ A nagy idők folyamit vezérlvén. ~
174 22 | pártot ütő hadak,~ A szent rokonvér nem kiáltott~
175 22 | rokonvér nem kiáltott~ A babonák tüze közt az égre. ~
176 22 | az égre. ~Áldás virágzott a Duna partjain,~Áldásba'
177 22 | partjain,~Áldásba' ferdett a Tisza síkjain,~ Áldásba'
178 22 | Tisza síkjain,~ Áldásba' a vad Dráva berkin~
179 22 | kénye játszott~ A legerősb szegeletkövekkel. ~
180 23 | Partjaiból Helikont idézett. ~A bölcs s vitéz kar, mint
181 23 | fegyverivel csatáz:~ Őnéki a bércbástya csak por~
182 23 | királyunk nyert koszorús nevet~A régiségben: mindenik a szelíd~
183 23 | nevet~A régiségben: mindenik a szelíd~ Múzsák barátja,
184 23 | Felségessebben, mint mikor a dicső~ Király s Apollo
185 23 | kezein virágzál? ~Mint hajdan a nagy Delius oszlopit,~Delphus
186 23 | alkonyat~ Bámulta, s a fáradt szarándok~
187 23 | egét,~ Rémülve nézett a világ ránk~ S nemzeteket
188 23 | nép, mely Hunyadink alatt~A legkevélyebb polcra emelkedett,~
189 23 | polcra emelkedett,~ A durvaságban veszni tért,
190 23 | lelkeket,~ Ők nemzik a Márs pallosával~
191 23 | tudó fejedelmi embert. ~A durva nép közt sorvad az
192 23 | legörbed ott,~Nem áldhat a föld bölcs fejedelmeket,~
193 24 | A SZERELEM~Mi a földi élet
194 24 | A SZERELEM~Mi a földi élet s minden ragyogványa~
195 24 | az égbe ragadja:~ S a halandó porból egy félisten
196 24 | egy félisten lészen. ~Te a szerencsének játékát neveted,~
197 24 | semmit nem ád s nem árt;~A nagyság álképét mint bábot
198 24 | föld reád rohanása.~Te a bús koporsót menyasszonyi
199 24 | elenyészik rettenetes váza. ~Te a szegénységnek mohos kalyibáját~
200 24 | rakott asztalkáját~ A mennyei nektárillatban usztatni. ~
201 24 | usztatni. ~Tegyen mást boldoggá a sors csalfa kénye:~
202 26 | hársak árnyékoznak~ A setét völgy ölében,~S csörgő
203 26 | csörgő vizek omladoznak~ A vadrózsák tövében: ~Itt
204 26 | kebelembe~ Édesen elájúlva. ~A liget zöld sudarai~
205 26 | Halkva körülsusogtak,~A hold játszi sugarai~
206 26 | Döbögése hallatott. ~Csak a szerelmek angyala~ Élt
207 27 | öröm szárnyain,~ Hol a békés Léthe csörgedez,~S
208 27 | élet lelke lengedez; ~Hol a myrtus- s amarantszigetek~
209 27 | képekre. ~Nem szakad el a hív szerelemnek~ Ottan
210 27 | rózsakötele;~Ott virrad fel a sokat sírt szemnek~
211 28 | MULANDÓSÁG~Hol a mohos szirt öbléből~
212 28 | Ezüst forrás ömledez,~S a patakok csörgésétől~
213 28 | patakok csörgésétől~ A setét völgy zengedez; ~Hol
214 28 | Az egekkel mérkőznek,~S a százados roppant tölgyfák~
215 28 | százados roppant tölgyfák~ A felhőkbe verődnek; ~Hol
216 28 | felhőkbe verődnek; ~Hol a vadonnak csudái~ Pompájokat
217 28 | Pompájokat mutatják,~S a természet nagy szcénái~
218 28 | érzőt felborzasztják; ~Hol a váromladékokon~ Az őszült
219 28 | őszült kor lelke leng,~S a bészakadt sírboltokon~
220 28 | halotti ének zeng: ~Itt lakik a képzelődés,~ Képekben
221 28 | Képekben elmerülve,~Itt a forró lelkesedés.~ Plutarch
222 28 | emeli fel fátyolát~ A Visszaemlékezés,~Itt rakja
223 28 | rakja le zöld sátorát~ A bölcs Magábatérés. ~Itt
224 28 | Magábatérés. ~Itt tévelygek a világi~ Lármától különválva,~
225 28 | régiség epedez. ~Hajdan ez a dicsőségnek~ Volt fényes
226 28 | Volt fényes palotája,~S a legerősebb vitézségnek~
227 28 | Hajdan felséges tornyai~ A felhők közt ragyogtak,~S
228 28 | most lelkek támadnak,~S a mélycsendű éjfeleknél~
229 28 | hallatnak: ~Ott nyugosznak a bajnokok~ Mélyen a föld
230 28 | nyugosznak a bajnokok~ Mélyen a föld gyomrában,~A töredezett
231 28 | Mélyen a föld gyomrában,~A töredezett oszlopok~
232 28 | most repkény szövődik,~S a mohosúlt kőláboknál~
233 28 | ékes hölgy férjétől,~Mikor a kürtök riadva~ Elszakaszták
234 28 | dűlt ismét lankadozva~ A győzőnek keblére. ~Amaz
235 28 | most baglyok huhognak,~S a rémítő nyílásoknál~
236 28 | hörpölték egymás vérét~ A párducos magyarok,~Ott nyerték
237 28 | magyarok,~Ott nyerték el a harc bérét~ A győzhetetlen
238 28 | nyerték el a harc bérét~ A győzhetetlen karok. ~Ama
239 28 | bércfalakon álltak~ A vár pártás szűzei,~Mikor
240 28 | Mikor ellenségbe vágtak~ A haza erősei. ~Ama vár roppant
241 28 | roppant kapuján~ Zengtek a tárogatók,~Mikor a véres
242 28 | Zengtek a tárogatók,~Mikor a véres harc után~ Visszatértek
243 28 | harc után~ Visszatértek a hódítók. ~S ott, hol a győzödelmesek~
244 28 | Visszatértek a hódítók. ~S ott, hol a győzödelmesek~ Toborzón
245 28 | Szívekben olvadoztak, ~Most a gyászos romladékon~
246 28 | Bús éjszakák borongnak,~És a borzasztó tájékon~ Bágyadt
247 28 | zokognak. - ~Így múlik el a világnak~ Minden gyönyörűsége!~
248 28 | Az idő eltemeti,~S a fél világ hódítóit~
249 28 | Feledékeny por fedi. ~A bölcs, ki ma nagy lélekkel~
250 28 | ki ma nagy lélekkel~ A naphoz emelkedik,~Holnap
251 29 | A HALÁL~A gonosznak és gyáva
252 29 | A HALÁL~A gonosznak és gyáva szíveknek~
253 29 | szíveknek~ Rettenetes vázkép a halál,~Mint a félénk, kába
254 29 | Rettenetes vázkép a halál,~Mint a félénk, kába gyermekeknek~
255 29 | Porfedelök oszlatójára,~A jámborok békes szívvel dűlnek~
256 29 | békes szívvel dűlnek~ A bús cyprus szent árnyékára. ~
257 29 | cyprus szent árnyékára. ~A bölcs nyugodt elmével búcsúzik~
258 29 | öröm bánat nélkül,~ A jó rosszal van öszvefonva:~
259 29 | rosszal van öszvefonva:~Itt a gazdag nyomva van szükségtül,~
260 29 | nyomva van szükségtül,~ S a dicsőség fátyolba vonva. ~
261 29 | álomkép s csalódás~ A halandó ember élete!~Rövid
262 29 | szűk kerűlete. ~Rabláncok a földi szenvedések,~
263 29 | szenvedések,~ Melyeket csak a halál szakaszt:~Rózsaszálak
264 29 | halál szakaszt:~Rózsaszálak a gyönyörűségek,~ Melyeket
265 29 | szél hervaszt! ~Boldog, ki a reá mért láncokat~ Itt
266 29 | nemesen tűrve viseli,~S a hervadó gyenge virágokat~
267 30 | A MELANCHOLIA~Te a setét erdők
268 30 | A MELANCHOLIA~Te a setét erdők vadonjain~
269 30 | álmodozni, oh Melancholia!~A puszta vár bús omladékain~
270 30 | szellő néked harmónia. ~A felhőkbe nyúlt gránit ormai~
271 30 | néked legkedvesb nézőhely,~A halvány hold s gót falak
272 30 | tégedet mágusi erővel. ~A mohosúlt sírkövekre ledűlsz,~
273 30 | elsírod bús elégiádat. ~A vidámság csak a valóságnak~
274 30 | elégiádat. ~A vidámság csak a valóságnak~ S szűk jelenvalónak
275 30 | szedheti rózsáit:~De te, karján a szép Álmodásnak,~ Éled
276 30 | szép Álmodásnak,~ Éled a jövendőt s a multnak óráit. ~
277 30 | Éled a jövendőt s a multnak óráit. ~Oh, te voltál
278 30 | engem józan utaidon,~Ha a földi vígságtól megváltam,~
279 30 | fátyolával:~Te derítsd fel a férfi gondjait~ Magányos
280 31 | A REGGEL~Nézd, a napnak derülő
281 31 | A REGGEL~Nézd, a napnak derülő sugára~
282 31 | sugára~ Mint ébreszti a természetet,~Mint önt új
283 31 | természetet,~Mint önt új bájt a virág fodrára,~ S mint
284 31 | fodrára,~ S mint zendíti a zöld ligetet. ~Nézd, új
285 31 | rejtekekre. ~Nem mosolyog néki a szép reggel,~ Sem az
286 31 | harmóniája:~Kedvesb néki a szomorú éjjel,~ Mint
287 31 | éltünk pályája;~Egyik rokon a félistenekkel:~ A másiknak
288 31 | rokon a félistenekkel:~ A másiknak por a hazája. ~
289 31 | félistenekkel:~ A másiknak por a hazája. ~A rablelkek örök
290 31 | másiknak por a hazája. ~A rablelkek örök setétségben~
291 31 | setétségben~ Bolyongnak a denevérekkel:~Nem nézhetnek
292 31 | denevérekkel:~Nem nézhetnek a dicső napfénybe~ Örök
293 31 | éjhez szokott szemekkel. ~A nagy lélek önként az aetherben~
294 31 | madarakkal:~Feljebb evez a nagy Álpeseken~ A nap
295 31 | evez a nagy Álpeseken~ A nap felé uszó sasokkal. ~[
296 32 | A MÚZSÁHOZ~Szelíd Múzsa! ki
297 32 | lángra gerjeszted,~Felvonsz a porból, s szememet~
298 32 | porból, s szememet~ A nap felé függeszted; ~Ki
299 32 | Még most is terheimet. ~Ha a gond jeges kezei~ Szívemet
300 32 | Lassanként elrepülnek,~A szép orca kellemei~
301 32 | Ragyogsz bús éjszakánkon,~S a Léthe csendes révéig~
302 32 | Rózsaszínekkel hímezed~ A sír gyászos környékét. ~
303 33 | útat, koszorús vezér,~S a Vértest Helicon hangjai
304 34 | Mert azt magában érzi.~A bajnok mosolygva rohan a
305 34 | A bajnok mosolygva rohan a halálnak;~Hogy vére gyümölcsöt
306 34 | Éltét örömmel végzi. ~A bölcs kebeléből szívét kiszakasztja,~
307 34 | virradnak;~Kizárja örömit a ragyogó napnak:~ Az
308 34 | rejted,~ Hogy megfoghasd a szívet. ~Te Schiller mélységét,
309 34 | mélységét, Matthisson himzését~S a tiburi Phoenix magas ömledését~
310 34 | érzéshez remeken csatolod;~A csapongó elmét szeliden
311 35 | zeng! Aeoli hárfa ez~ A Rába partján. Oh, mi tündér!~
312 36 | HORVÁTH ÁDÁMHOZ~Melly a maeoni bölcs lelkét levezetted
313 36 | Achillest és Agamemnont~A feledékeny idők torkából
314 36 | kik bölcs intézetek által~A lebegő kormányt csendes
315 36 | törvénnyel örökre lerakták~A magyar alkotmány bérctalpait
316 36 | magyar alkotmány bérctalpait a maradéknak.~S kik, mikor
317 36 | maradéknak.~S kik, mikor a haragos villongó Visszavonásnak~
318 36 | Lelke kitörte acélzávárát a fene hadnak,~Mint hajdan
319 36 | vissza Budára,~Vagy pedig a haza szent oltárán áldoza
320 37 | GÖRÖG DEMETERHEZ,~midőn a koronaherceg nevelőjének
321 37 | népnek nyújt bizodalmat a te~ Chíroni lelked! ~
322 37 | Chíroni lelked! ~A nagy álláspont köre nem
323 37 | undokját s Senecát felejtsd el!~A Nemes legszebb diadalmi
324 37 | Nyersz te s örök fényt. ~A te munkádnak gyönyörű gyümölcsét~
325 37 | vádak soha fel nem oldják~A magyar szívnek kötelit:
326 38 | az Olympig ötlő~Róma, s a roppant Capitoliumnak~
327 38 | most is! neved és Camoenád~A dicsőségnek tetején ragyognak.~
328 38 | dicsőségnek tetején ragyognak.~A halandóság köde fel nem
329 38 | nyúgodt megelégedéssel~A dicső virtus menedéköléből~
330 38 | dicső virtus menedéköléből~A vad orkánok s habok üldözését~
331 39 | A SZERELEMHEZ~Psyche bíbor
332 39 | Psyche módjára;~S ha majd a szent forrást issza,~Ismét
333 40 | el nem érem. ~Te intézed a szíveket,~ Egymáshoz
334 40 | Egymáshoz te forrasztod,~A tüzet jéggé teheted,~
335 40 | tüzet jéggé teheted,~ A jeget meggyújthatod; ~Oh,
336 41 | esdekléseit.~Szakaszd le a kinyílt rózsát,~Míg el nem
337 41 | S fodra bíbor díszeit. ~A szerelem az Istenség~
338 41 | hogyha tőled elszakadok,~ A koporsó lesz bérem. ~[1800-
339 42 | Midőn felém lép. ~A módit ő nem ismeri,~
340 42 | kecseit. ~Szép, ha képén a szerelem~ Rubintja pirul,~
341 43 | isteni tettein,~Fellengjen a dircéi harsány~Hattyu szerént
342 43 | Ki tudja méltán festeni a huszárt~S bús arculatját
343 43 | arculatját harcai közt, midőn~A megzavart renden keresztül -~
344 43 | öklelő~Hajdú vivását, amikor a lovast~Dárdája szórja, s
345 43 | szórja, s mennykövek közt~A meredek falat ostromolja? ~
346 43 | mosolygóbb tájakon andalog,~A csendes erdő boltjaiban
347 43 | az erős hadak istenére. ~A csergedő vízpartokon énekel~
348 45 | NELLI~Hát a szerelem szent lángja~
349 45 | Ne kérj, kebelem!~Ha a szelíd Nelli csalhat,~
350 45 | Nelli csalhat,~ Hol a szerelem? ~A kép angyalvonásai,~
351 45 | csalhat,~ Hol a szerelem? ~A kép angyalvonásai,~
352 45 | kép angyalvonásai,~ A kegyes szemek~Nem a lélek
353 45 | A kegyes szemek~Nem a lélek tolmácsai:~ Csak
354 45 | Csak csalfa szerek! ~A szerelem esküvését~
355 45 | szerelem esküvését~ A hagymáz teszi:~A szív forró
356 45 | esküvését~ A hagymáz teszi:~A szív forró döbögését~
357 45 | szív forró döbögését~ A vértől veszi. ~Egy pillanat
358 45 | panaszai~ Nevét zokogják,~A csillagok fénysorai~
359 45 | árnyéka,~Meg nem menthet a tengerek~ Végső tájéka. ~
360 46 | lát gyenge öledbe' most~A szép esttünemény s Délia
361 46 | esttünemény s Délia csillaga?~ A mély tengereket hinár,~A
362 46 | A mély tengereket hinár,~A jégszívet alakszín fedi
363 46 | Oh, nem véli, mi tőr lesi~A zengő labyrinth ernyei közt
364 47 | Vígan lebegsz körültem,~Mint a Zephyr tavaszkor~A rózsaillatokkal.~
365 47 | Mint a Zephyr tavaszkor~A rózsaillatokkal.~Bájos tekintetidben~
366 47 | Vidám öröm sugárzik.~Mint a nap égi lángja~A bús homályt
367 47 | sugárzik.~Mint a nap égi lángja~A bús homályt elosztja:~Tündér
368 47 | Tündér szemed mosolygván,~A társaság feléled.~Minden
369 48 | Nem mossa gyáva könnyel~A férfi arculatját.~Tán hímes
370 48 | Jaj, szívemet nem oltja~A fő hideg tanácsa!~Édes Chloém!
371 48 | Chloém! szeretlek,~Mint méhek a virágot~S mint a folyót
372 48 | Mint méhek a virágot~S mint a folyót az őzek! ~[1800-1804
373 49 | Szép, szép az élet, Eszti!~A myrtus-illatokban~Ámor s
374 49 | édes élni, Eszti!~Más félje a szerencsét~S a tengerek
375 49 | Más félje a szerencsét~S a tengerek haragját;~Golkonda
376 49 | gyüjtse öszve,~Villogjon a dicsőség~Polcán Napóleonnal;~
377 49 | Véled kivánok élni,~Elrejtve a világtól,~Hol senki nem
378 50 | A TAVASZ~A tavasz rózsás kebelét
379 50 | A TAVASZ~A tavasz rózsás kebelét kitárva,~
380 50 | isznak. ~Alkotó aethert lehel a világra,~Mellyre a zárt
381 50 | lehel a világra,~Mellyre a zárt föld kipihenve ébred;~
382 50 | rózsák s violák fakadnak,~A vidám Tréfák, Örömek, Szerelmek~
383 51 | most mi is virágzunk,~Mint a libáni Tempék,~Szívünk örömre
384 51 | alakja~S e szép ajak rubintja~A vad halál kezében~Porban
385 52 | mint mosolyodt reám!~Mint a latmusi szép szenderedő
386 52 | ambroziát hinte lehellete,~Mint a hesperi kert mennyei lombjai.~
387 52 | Callirhoë, partidon. ~Szép, mint a ragyogó nap s feselő virág:~
388 52 | feselő virág:~Szép, mint a fiatal Cypria, amidőn~A
389 52 | a fiatal Cypria, amidőn~A tenger kiadá isteni kellemit~
390 53 | hullanak.~ Megcsalt a ragyogó hinár:~Süllyedsz,
391 54 | Véled enyésznek. ~Jaj! sem a sérült szerelem nyögése,~
392 54 | veled és vezérljen!~Légyen a Végzés utain szerelmünk~
393 55 | BARÁTOMHOZ~Íme, lassanként lefoly a virágkor,~S gyenge rózsáink
394 55 | rózsáink vele elvirítnak;~A kies Tempék, Örömek, Szerelmek~
395 55 | órádnak leszakaszd virágát,~A jövendőnek sivatag homályit~
396 55 | Néma ölébe. ~A piros hajnal derülő sugára,~
397 55 | piros hajnal derülő sugára,~A barátságnak kegyes ápolási,~
398 55 | barátságnak kegyes ápolási,~A legesdeklőbb szerelem siralmi~
399 56 | KEMENES-ALJÁTÓL~Messze setétedik már a Ság teteje,~Ezentúl elrejti
400 56 | teteje,~Ezentúl elrejti a Bakony erdeje,~ Szülőföldem,
401 56 | forró kebelén;~Ti láttátok a víg gyermek játékait,~A
402 56 | a víg gyermek játékait,~A serdülő ifjú örömit, gondjait,~
403 56 | szívem ott marad véletek~ A szerelem láncain.~Hímezze
404 56 | legdicsőbb ragyogvány~ A szerencse karjain; ~Bánatos
405 56 | titeket!~Evezzem bár körül a mély tengereket,~ Mint
406 56 | Magellán gályái. ~Oh, gyakran a szívnek édes ösztöneit~S
407 56 | Egy tündér kép elvágja!~A szilaj vágyások gigászi
408 57 | csapással mindeneket levert~A harc s dicsőség kénye, Napóleon,~
409 57 | ötlő ~Kriván, mosolygál a zivatar között.~Rémíthetetlen
410 57 | körülted, s vakmerően~ A haragos buzogányt ragadván, ~
411 57 | remekét, halálát! ~Merj! a merészség a fene fátumok~
412 57 | halálát! ~Merj! a merészség a fene fátumok~Mozdíthatatlan
413 57 | Mozdíthatatlan zárait áltüti,~ S a mennybe gyémánt fegyverével~
414 58 | A FELKÖLT NEMESSÉGHEZ~1805 ~
415 58 | lángszárnyakon eljövend~A nagy Birónak cherubi angyala,~
416 58 | És kürtje harsány hangja a mély~ Sírba leszáll
417 58 | Erdély kegyetlen székelyi, a fene~ Hajdúk az áldott
418 58 | hogy kövesse~ A magyarok rohanó lovagját. ~
419 58 | Árpád hajdani harcain~ A föld legelső tartományit,~
420 58 | királynénk, Trézia! trónusod~Nem a magyar szív vívta ki Pálfyval?~
421 58 | vívta ki Pálfyval?~ Nem a magyar s Nádasdy kardja~
422 58 | vitéz faj! nézd, mikor a vadak~Királya felkél Júba
423 59 | rózsaalakját,~S szívemet a múltnak gyönyörű örömébe
424 59 | gyönyörű örömébe meríted.~A te fejednek aranyfürtjén
425 59 | aranyfürtjén mosolyogva virítnak~A tavasz illatozó zsengéi
426 59 | közt tévedez és foly,~Mint a csergedező Arethusa s tiszta
427 59 | tiszta Meander.~Társaid, a mindig nevető Kedv, Tréfa,
428 59 | repdeznek játszva körülted,~A szerelem mennyét feltárja
429 59 | örömében renget az égnek.~A te vidám orcád, valamint
430 59 | valamint egy hajnali csillag,~A repülő élet napját felnyitja,
431 59 | myrtusligetévé változik a föld,~Hol minden kiderült,
432 59 | kardod villáma hasítson~A földtengelyekig s a föld
433 59 | hasítson~A földtengelyekig s a föld nagy tengerein túl,~
434 59 | partját,~Ussza körül gályád a földet százszor, ezerszer:~
435 59 | szívedet által,~Mint mikor a boldog fiatalság rózsavirányin~
436 59 | legelőszer kezde hevülni,~S a gyönyörű álomképet csókolva
437 60 | eresztem,~És csak alig hallom a vígság lármáit,~ Agg
438 60 | pislogó lángjait szemlélem,~A képzelet égi álmába merűlök,~
439 60 | van ébren mellettem:~ A szelíd szerelem hamvadó
440 61 | A KÖZELÍTŐ TÉL~Hervad már
441 61 | illatok~ Közt nem lengedez a Zephyr. ~Nincs már symphonia,
442 61 | között~Nem búg gerlice, és a füzes ernyein~A csermely
443 61 | gerlice, és a füzes ernyein~A csermely violás völgye nem
444 61 | tükrét durva csalét fedi. ~A hegy boltozatin néma homály
445 61 | minden szomorú s kiholt. ~Oh, a szárnyas idő hirtelen elrepül,~
446 61 | minden az ég alatt,~ Mint a kis nefelejcs, enyész. ~
447 62 | A MAGYAROKHOZ~1807 ~Forr a
448 62 | A MAGYAROKHOZ~1807 ~Forr a világ bús tengere, ó magyar!~
449 62 | lelke uralkodik,~ S a föld lakóit vérbe mártott~
450 62 | lerontá Prusszia trónusát,~A balti partot s Ádria öbleit~
451 62 | öbleit~ Vér festi, s a Cordillerákat~
452 62 | kiáltnak Baktra vidékei,~A Dardanellák bércei dörgenek,~
453 62 | Dardanellák bércei dörgenek,~ A népek érckorláti dőlnek,~
454 62 | érckorláti dőlnek,~ S a zabolák s kötelek szakadnak. ~
455 62 | hogy lebegő hajónk~ A bölcs tanács s kormány figyelmén~
456 62 | Állni-tudó legyen a habok közt. ~Ébreszd fel
457 62 | veszély,~ Nem félek. A kürt harsogását,~
458 62 | kürt harsogását,~ A nyihogó paripák szökését ~
459 63 | ORSZÁGGYŰLÉS ALATT~Már midőn a föld letapodva hódol,~S
460 63 | Mint egy őr Cato feded a világot,~ S mennyköveket
461 63 | S mennyköveket szórsz. ~A közembernek neve vész magával.~
462 63 | Híre enyészik. ~A derék nem fél az idők mohától:~
463 63 | nem fél az idők mohától:~A koporsóból kitör és eget
464 63 | kitör és eget kér,~Érdemét a jók, nemesek s jövendő~
465 63 | Pálmaágakkal koszorús fejedre~A kitündöklő magas elme s
466 64 | Kormánnyára vigyázzanak. ~A törvény sivatag rejtekiben
467 64 | lakó~Elméd phárusi láng a szövevény között:~Kővár
468 64 | igaznak és~ A bűnnek kegyes ostora. ~S
469 64 | S hogy mindent megelőzz, a tudományokat~Szárnyaddal
470 64 | tudományokat~Szárnyaddal takarod, s a haza kincseit~Buzgón gyüjtögeted,
471 64 | Corvin tára teáltalad. ~A polgári töl-ág s delphusi
472 64 | Méltán áldja nemes lelkedet a magyar,~ Mert
473 65 | Festetics!~Győztél, leromlott a buta cimbora!~ Gyémántpaizsban
474 65 | igaz, valamint egy isten. ~A Földnek ádáz kölykei bérceket~
475 65 | mennyei fegyvere~ S a szent Igazság titkon égő~
476 65 | napja, virrad,~ S a denevérek elötte futnak. ~
477 65 | hazánkból számkivetett vala,~A régi vadság láncaiban nyögött,~
478 65 | láncaiban nyögött,~ A durva ellenség haragja~
479 65 | nagyjainknak balgatag udvarin~Már a magyarnak híre se' hallatott,~
480 65 | szomorú gyümölcse! ~Ez szülte a sok kárt s nyavalát reánk,~
481 65 | reánk,~Ez fojtja bennünk a geniust s erőt,~ Ez
482 65 | feloldja. ~Ezt végre látván a haza bölcsei,~Gátokba zárták
483 65 | bölcsei,~Gátokba zárták a veszedelmes árt,~ S
484 65 | őrangyalunkat visszahozták~ A diadalmi kapun Budára. ~
485 65 | Budára. ~Nagy rész te munkád, a te eszed s erőd.~Melly példa
486 65 | tárgya mosolyg reánk:~Vár a dicsőség trónusa, menj s
487 65 | trónusa, menj s vezérlj!~ A véghetetlen századoknak~
488 66 | BACCHUSHOZ~A te rettentő karodat Lycurgus~
489 67 | FÉLTÉS~A bezárt Danaét érctorony
490 67 | s iszonyú őrebek őrizék.~A pajkos Szerelem mint kacagott
491 67 | Állítsd meg, nyomorult, a dagadó Dunát,~Gátold meg
492 67 | vad dühe harcait~ S a villám rohanó tüzét! ~A
493 67 | a villám rohanó tüzét! ~A tündér Szerelem béfedi a
494 67 | A tündér Szerelem béfedi a napot~S Argus száz szemeit;
495 67 | Fojtva erősödik,~ Mint a puskapor és harag. ~[1804-
496 68 | A MEGELÉGEDÉS~ Nem kér
497 68 | pamlagot,~Sem márványpalotát a Megelégedés.~ Többszer
498 68 | Megelégedés.~ Többszer múlatoz a szegény~Földmíves küszöbén
499 68 | durva darócain,~ Mint a dáma kigyöngyözött~Keblén
500 68 | Csendes szalmafödél alatt~A víg pásztori kor gyermeki
1-500 | 501-1000 | 1001-1186 |