Költemény
1 1 | Atilla dicső harcai közt, midőn~ A félvilággal szembeszállott~
2 3 | HERCEG ESZTERHÁZY MIKLÓSHOZ,~midőn a szombathelyi táborban
3 4 | Rubintajak csókot kér,~Tiéd, midőn már e kegyes~ Szív csak
4 10 | Hallgatott minden, s így állt,~Midőn gyöngyház-szekerében~
5 23 | fegyverivel vivott,~ Midőn az országos Dunának~
6 37 | GÖRÖG DEMETERHEZ,~midőn a koronaherceg nevelőjének
7 42 | dagadó melle dobog,~ Midőn felém lép. ~A módit ő nem
8 43 | arculatját harcai közt, midőn~A megzavart renden keresztül -~
9 44 | Lángjait úgy ingerled: ~S midőn csókolni akarom~ Ajakidat,
10 58 | NEMESSÉGHEZ~1805 ~Mint majd midőn lángszárnyakon eljövend~
11 58 | birodalmad ingott. ~S ím, mint midőn bús Aeolus éktelen~Barlangja
12 63 | AZ ORSZÁGGYŰLÉS ALATT~Már midőn a föld letapodva hódol,~
13 63 | Égi sugárt vont. ~Nagy, midőn tündér paripádra szöktél,~
14 69 | boldog ligetek lakója,~Már midőn a porkötelet lerázta~
15 82 | TUDOMÁNYOK~Allegoria Plato után ~Midőn e földet elhagyá Saturnus,~
16 87 | ajakban?~S ah, édes az nekem, midőn Kazinczy~Úgy szól, mint
17 87 | bölcsnek kell szólni honjához,~Midőn az erkölcs vész, s reánk
18 87 | rabul majmol?~Vagy tudja-é, midőn ezt nem teszi,~Mit és ki
19 87 | szunnyad mélly rögzésben,~Midőn minden népek felébrednek~
20 88 | GRÓF TÖRÖK SOPHIEHEZ~midőn Goethe és Schiller munkáival
21 89 | Atilla véres harcai közt, midőn~ A fél világgal szembeszállott~
22 95 | balatoni~GRÓF TELEKI LÁSZLÓHOZ~midőn a Balatonra szállott ~Üdvezllek,
23 97 | s száritsd el orcáin. ~S midőn karján "Melancholiámnak"~
24 101| nap,~Siralmaidban hágy, midőn leszáll,~Siránkozol, ha
25 101| bölcs is érzi a csapást, midőn~Szerelme édes lánca elszakad;~
26 102| nap a virágkebelt. ~ Midőn csapongva ömledő dalod~Klavírod
27 102| Klavírod érző hangjain lebeg,~Midőn nyilazva repdez ajkidon~
28 102| Áriont a tenger istenei,~Midőn zenegve szállt a delfinen. ~[
29 103| De hinnem is kell; mert midőn, barátim!~Buzogni látom
30 104| VITKOVICS MIHÁLYHOZ~Midőn mosolygó bölcsességedet~
31 104| Pestről énekeljek. ~ Midőn Budának roppant bércfokáról~
32 104| zsibongva egy világ tolong;~Midőn körültem minden él s örül,~
33 105| csürhe gyermek kámpolásait,~Midőn legázolt bábjait boszulja.~
34 114| hányja halála jegét:~Hányja, midőn lehajult fővel révedre kiszállok,~
35 116| szikra emésztve ölt,~ Midőn, dicső forrás, sebimre~
36 123| nyerte a mi balga hitünk, midőn~Oly körmökre bizánk a haza
37 124| andal int, Murány, feléd,~Midőn tetődre felvetem szemem!~
38 133| ormai közt mosolygó ~Holdat, midőn már csend fedi a mezőt,~
39 136| rózsakorán a vidor életet,~ Midőn mosolygó égieknek~
40 136| zengve s vidám erényt,~ Midőn a nyájas áldozóknak~
41 136| Mint a mosolygó Hellenisé, midőn~A félisteneket szülte szerelmiben,~
|