Költemény
1 1 | rettenetes tüze közt megálltál. ~Mert régi erkölcs s spártai férfikar~
2 6 | Sérült szívem sebeit!~Mert a szerelem égeti~ Minden
3 9 | Folyja körül ösvényed,~Mert még a szűz ártatlanság~
4 9 | szaggatsz;~Oh, vigyázz, mert az örvényből~ Soha ki
5 24 | szerencsének játékát neveted,~ Mert hatalma néked semmit nem
6 26 | liget! keservimmel~ Mert itt magam lehetek. ~Te láttad
7 34 | senkitől érdeme jutalmát,~ Mert azt magában érzi.~A bajnok
8 51 | Éljünk tehát, s örüljünk;~Mert ah, csak egyszer élünk! ~[
9 58 | Oh, bátran örvendj! mert megőrzik~ Hantjaidat
10 60 | Tudod, magam vagyok, mert te nem vagy velem. ~Lefestem
11 64 | reményei~Mozdítják ajakát, mert csak az istenibb~
12 64 | a magyar,~ Mert jó atyja, vezére vagy. ~[
13 67 | mint kacagott ezen!~ Mert ő csak mosolyogva győz. ~
14 73 | nem lehet az gonosz,~ Mert a te munkád; ott is elszórt~
15 74 | gazdagokat Lórika megvetett,~Mert szívét szeretett Sándora
16 79 | még ne légy vágyás nélkül,~Mert aki semmit sem kíván, nem
17 79 | nyugodj s örülj barátoddal!~Mert nékem a cakó ismét fiút
18 79 | poéta lesz, máris jelenti.~Mert mennél éhesb, annál szózatosb,~
19 82 | Ezen jóltévő égi védeket;~Mert sokban ellentálltak a nagyoknak,~
20 82 | útjait. ~ Díszlett e mód. Mert ámbár voltak oly~Múzsák,
21 87 | vét? - Nem tudja, hidd el,~Mert Werbőcziben arról egy szó
22 87 | kedvesebb.~Magyar nem kell, mert a magyar bolond:~Nem tud
23 87 | azt Pallas szentségébe:~Mert a nélkűl remélni sem meri,~
24 89 | Visszavonás tüze közt megálltál: ~Mert régi erkölcs s spártai férfikar~
25 92 | vadon enyhelyébe.~ Mert ha bíró: nem furdal vád,~
26 92 | nem furdal vád,~ Mert ha álom: nyugalmat ád. ~
27 103| világot embervérbe mártja,~Mert azt az egyik párt az ujjain,~
28 103| azt.~De hinnem is kell; mert midőn, barátim!~Buzogni
29 104| Ha azt megúnjuk, mert mindent megún~Az ember,
30 104| Hortobágyon, az Pesten, Budán,~Mert ő magával hordja kincseit;~
31 105| tőle öklözést kap?~Nem, mert az ember nem véthet, ha
32 105| konyhadal,~Akárki mit mond, mert cadentiás.~A másik újat
33 105| tudóstól hallja s nem fonóktól,~Mert néki a nyelv csak fonóba'
34 110| nőttél, mint Nagyanyád,~Mert égi nimbusszal fedezte koronád~
35 110| közt nőttél, mint Tréziánk,~Mert védangyalod volt, mint most
36 111| költőket s büszke genieket.~Mert én nem tudom azt, hogy az
37 113| fénnyel, hatalommal övedzve,~Mert az erény hatalom nélkül
38 116| Enyhítsd meg ezt is, mert ha szenved,~ Nem
39 122| nyugalma se rontja le lelkét,~Mert a természet önt bele férfierőt. ~[
40 130| tekíntsed azonba' tetőnek,~Mert tetejére, középpontjára
|