Költemény
1 6 | gyógyító szer,~ Te, ki azt megsebzetted,~Ki a szerelemnek
2 11 | Szívembe rejtve!~Nem szabad azt kimondanom:~ El van
3 34 | érdeme jutalmát,~ Mert azt magában érzi.~A bajnok mosolygva
4 61 | korom.~Nem hozhatja fel azt több kikelet soha!~Sem béhunyt
5 74 | gerjedezésiben.~Nem fojthatta meg azt a feledő idő,~Sem más isteni
6 76 | biztosát.~Nem pendíti meg azt már soha semmi tárgy,~Sem
7 82 | ravaszságot lopott,~S csak azt adott nekik Japet fia;~S
8 87 | szintúgy mint a magyar,~De azt azok más jókkal pótolják:~
9 87 | Százféle népek pórszemetjével.~Azt vélnéd, egy világgyőző király,~
10 87 | esvén, sárban fertőzik,~Azt a tölt túrja, mely őtet
11 87 | saját nyelvet,~Azért avatja azt Pallas szentségébe:~Mert
12 87 | Vakság! magáért nem kell azt becsűlnünk,~Hanem magunkért
13 94 | Cypris ölébe'. ~S azt, ki ezt mérész utain követte,~
14 98 | kezedbe került.~Ámde te azt tündér kényednek alája vetetted,~
15 101| sírsz hát, és miért siratjuk~Azt, aki békes révre jut korán,~
16 101| útban vagyunk!~Nem vesztjük azt el, újra megtaláljuk,~Csak
17 103| barmok sorából?~Ki kétli azt, hogy minden érdemünk,~Minden
18 103| embervérbe mártja,~Mert azt az egyik párt az ujjain,~
19 103| ezredek majd megteendik azt.~De hinnem is kell; mert
20 104| embert boldogítani. ~ Ha azt megúnjuk, mert mindent megún~
21 105| gáncsa megzavarja;~Ismérem én azt, s megmosolygni szoktam,~
22 105| minden új szót megkacag,~Ha azt tudóstól hallja s nem fonóktól,~
23 106| Párizs régi mérgét,~Mi szülte azt más, mint könyvek s tudósok?~
24 106| szürke kanca vemhét elveti~Azt mind tudósok s könyvek mívelik.~
25 107| érzek, egyet gondolok,~Csak azt, barátom! hogy téged szeretlek;~
26 107| hogy téged szeretlek;~Csak azt: hogy édes a szelíd barátság~
27 108| Rettegi, és te, ha azt lerontja; ~Te zengsz, ha
28 111| fátum, vagy görög Áte,~Amint azt nevezé egy ízbe' Kazinczy
29 111| genieket.~Mert én nem tudom azt, hogy az Átét gyártja a
30 112| fátumaikkal?~Én nem tudhatom azt; s hogy az Átét gyártja-e
31 112| gyártná bárdjával az Até,~Azt se tudom; de igaz, hogy
32 118| Amit tegnap alig hallott, azt már ma tanítja:~Oh, mely
33 136| poézis rózsaszin ujjai~Fonják azt az öröm gyenge virágiból:~
|