Költemény
1 11 | AZ ESTHAJNALHOZ~Emeld fel bíbor képedet,~ Csendes
2 15 | hajómat,~Semmi tündérkép soha fel nem oldja.~Oh te, elzárt
3 17 | Ott új világot hoz fel; - egymást~ Váltja
4 22 | Saturnus áldott lelke jött fel,~ S vérbe merült
5 27 | rózsakötele;~Ott virrad fel a sokat sírt szemnek~
6 28 | karjára dűlve. ~Itt emeli fel fátyolát~ A Visszaemlékezés,~
7 30 | gyászos fátyolával:~Te derítsd fel a férfi gondjait~ Magányos
8 32 | el illatjokat! ~Te vetted fel karjaidra~ Gyenge esztendeimet,~
9 32 | esztendeimet,~Te osztod fel vállaidra~ Még most
10 33 | delphusi ágakat.~ Itt kent fel Polyhymniád,~S eddig nem
11 36 | Szentelt hamvaihoz; te fedezd fel előtte hazánknak~Hajdani
12 37 | zavarja,~Sem gonosz vádak soha fel nem oldják~A magyar szívnek
13 38 | ragyognak.~A halandóság köde fel nem érhet~
14 38 | egedre. ~Oh, te buzdítsd fel magas énekeddel~Gyenge Múzsámat!
15 53 | szerelem myrtusa váltja fel,~ S egy kedvelt rokon-érező,~
16 55 | siralmi~ Fel nem idéznek! ~[1804]~
17 57 | melled acélfalat~ Vont fel körülted, s vakmerően~
18 58 | párducos őseink~ Támadtanak fel hamvaikból~ Véreiket
19 61 | gyönyörű korom.~Nem hozhatja fel azt több kikelet soha!~Sem
20 61 | soha!~Sem béhunyt szememet fel nem igézheti~ Lollim
21 62 | legyen a habok közt. ~Ébreszd fel alvó nemzeti lelkedet!~Ordítson
22 71 | más lyányka kacér szeme~Fel nem bontja, Dudim! rózsabilincsemet,~
23 73 | Isten! kit a bölcs lángesze fel nem ér,~Csak titkon érző
24 87 | vérpatakjai~A római lelket fel nem ébreszték;~Mit vívjak
25 87 | völgyemből~S a dúsokhoz fel nem lövelkedik.~Te, nagyfényű
26 89 | vípera-fajzatok~ Dúlják fel e várt, mely sok ádáz~
27 95 | virtus meredek bércein ötle fel;~Pallas fegyvere nyit útat
28 95 | Szendergő suhogás váltja fel a morajt;~Nézd, a kék Badacson
29 115| halovány hidegség~Váltja fel gyorsan, s követ a betegség. ~[
30 116| reményt.~ Így ébredék fel, s így ölelt meg~
31 133| Istenfiakkal küzdve tűnt fel~ Isteni bájba merűlt
32 133| díjt;~ [Mint áldozá fel ezreit, hogy~ Ész
|