Költemény

 501 68 |             gyermeki közt lakik;~     A természet ölébe dől,~Annak
 502 69 |              tüzesen szerettem,~Éltem a föld szép örömit, barátim!~
 503 69 |             ligetek lakója,~Már midőn a porkötelet lerázta~                    
 504 69 |                      Léthe virányin. ~A szilaj lélek, rekeszét kitörvén,~
 505 69 |             lélek, rekeszét kitörvén,~A nap útján túl magasan csapongott,~
 506 69 |              tűnnek, leesik szememről~A csalárd fátyol, s az aranyvilágnak~
 507 69 |             Zordon időkkel: ~Hol csak a külszín fedi a valóság~Puszta
 508 69 |               Hol csak a külszín fedi a valóság~Puszta országát
 509 69 |       országát bibor állepelben;~Ámde a bölcsnek beható szemével~                    
 510 69 |              Játszani nem mer. ~Látja a Virtust letapodva nyögni,~
 511 69 |               letapodva nyögni,~Látja a Bűnnek koronás hatalmát,~
 512 70 |          előre.~Könnyes szemmel nézek a multra s jövőre:~Annak örömeit
 513 71 |         szerelmeit~El nem törli tehát a repülő idő,~     Sem más
 514 71 |             szívem s epedve kér.~     A csendes liget ernyein,~A
 515 71 |              A csendes liget ernyein,~A zúgó Balaton déli vidékein~     
 516 71 |              Látják hullani könnyemet~A csendes patakok s Delia
 517 71 |            Míg lankadva felébredek,~S a forró szerelem könnyei buzganak. ~[
 518 72 |          Alkonyati homály terjed~     A csillagok boltjára,~S pirholagos
 519 72 |                Fényszekéren vezeti,~S a Balaton hullámjait~     
 520 72 |     Rubintláng festegeti. ~Örömre int a természet~     S ëltem tünő
 521 72 |              komoly szemet vetek~     A hold ezüst képére,~S csak
 522 72 |              intésére. ~Túl jár elmém a Badacsony~     Kies virulmányain,~
 523 72 |                Kies virulmányain,~Túl a rengeteges Bakony~     Setétellő
 524 73 |                FOHÁSZKODÁS~Isten! kit a bölcs lángesze fel nem ér,~
 525 73 |          szemünk bele nem tekinthet. ~A legmagasb menny s aether
 526 73 |               rendre keringenek,~     A láthatatlan férgek: a te~          
 527 73 |                 A láthatatlan férgek: a te~          Bölcs kezeid
 528 73 |              e nagy Minden ezer nemét~A semmiségből, a te szemöldöked~     
 529 73 |             ezer nemét~A semmiségből, a te szemöldöked~     Ronthat
 530 73 |             száz világot,~          S a nagy idők folyamit kiméri. ~
 531 73 |       folyamit kiméri. ~Téged dicsőit a Zenith és Nadír.~A szélveszek
 532 73 |            dicsőit a Zenith és Nadír.~A szélveszek bús harca, az
 533 73 |     Rendeltetésem pályafutásain,~     A jobb s nemesb lelkeknek
 534 73 |            lehet az gonosz,~     Mert a te munkád; ott is elszórt~          
 535 74 |                                       A REMETE~Egy őszült remetét
 536 74 |             REMETE~Egy őszült remetét a Tihany oldalán~Ismértem.
 537 74 |          történeteket hordogatott elő~A bölcs ősz az idők régi homályiból. ~     
 538 74 |              Látod amott, fiam,~Amint a Balaton habja locsogva küzd~
 539 74 |           Balaton habja locsogva küzd~A bérc öbleiben, s rengeteges
 540 74 |               s szentjei zsámolyát,~S a himnuszba vegyült orgona
 541 74 |              hangjai~Buzgón ömledezék a hegyeket körül. ~     Hány
 542 74 |       hajnalán,~Mint egy gyenge virág a havasok között,~Melly látatlan
 543 74 | gerjedezésiben.~Nem fojthatta meg azt a feledő idő,~Sem más isteni
 544 74 |             dúlt,~S e klastromba dugá a szerető leányt.~Kábultan
 545 74 |              beteg szíve felébrede,~S a kétségbeesés tőreivel vivott. ~     
 546 74 |             alatt ajtaja megnyilék,~S a régen-siratott karja közé
 547 74 |             szavokat s ömledezésiket.~A döbbent kebelek nyögve szorultak
 548 74 |              zokog~Forró csókjai közt a pihegő leány: ~     Oh kedves,
 549 74 |             Lóridnak karodon zárja be a Halál? ~SÁNDOR ~     Nincs
 550 74 |               Jer most, merre karom s a szerelem vezet.~Jer, menjünk
 551 74 |         karodat! légy vezetőm! megyek~A bús Kaukazuson s tengerek
 552 74 |             karjain elmegyek!~Menjünk a szerelem szárnyain... Oh,
 553 74 |         lelkem. - Egek, mi ez?~Halld, a lármaharang! nézd! közelítenek~
 554 74 |        lármaharang! nézd! közelítenek~A fáklyák. Ti kemény istenek! -
 555 74 |            hát nem lehetek, kedvesem, a tiéd~E földön! de tiéd lészek
 556 74 |             előrántja hegyes vasát,~S a vállára borult szűz kebelébe
 557 74 |              menj, te nemes lélek! ez a világ~Nem méltó tereád,
 558 75 |             keze~Harsány trombitaszón a hadi arc előtt:~Bájoltan
 559 75 |         leltem gyönyörű elmerülésimet~A szent lelkesedés s képzelet
 560 75 |          dallosival; nem ragad énekem~A maeoni madár szárnyain ég
 561 75 |              riadó himnusza repteként~A félisteneket zengeni nem
 562 75 |               Mint kis méhe csak itt, a vizerek körül~Döngécsel
 563 75 |               két Tyndaridák lettetek a magyar~Pindus fellegi közt,
 564 76 |          ömledezés csalta ki hangjait~A víg reggeli kor rózsavirányain.~
 565 76 |          tavaszom, s bimbai hullanak:~A szép álmodozás kedves alakjai,~
 566 76 |             álmodozás kedves alakjai,~A tündér Amathus bájai oszlanak~
 567 76 |          oszlanak~Éltem gondjai közt, a komoly ész előtt.~Nem kíván
 568 76 |             repülő szárnyaival ragad:~A ti érdemetek s mívetek élni
 569 76 |               fog,~Amíg egy magyar él a Duna partjain.~Alkotmánytok
 570 77 |                          AJÁNLÁS~Mint a világnak hajdani díszei,~
 571 77 |               Delphi dicső egén,~     A dithyrambok lángkörében~          
 572 77 |               lángkörében~          S a Kegyek életadó virányin. ~
 573 77 |            dísz kéri méltán~          A Ganyméd poharát az égben. ~
 574 78 |              meg elmémben,~Mutasd meg a virtust mennyei mátkája~     
 575 78 |            majd vissza édes feleihez,~A szelíd gerlice fészke kisdedihez~     
 576 78 |        gerlice fészke kisdedihez~     A szerelem szárnyain. ~[1809]~
 577 79 |                              BARÁTOM, A GONOSZ CAKÓ...~Barátom!
 578 79 |               GONOSZ CAKÓ...~Barátom! a gonosz cakó megcsalt téged,~
 579 79 |                Azért-e, hogy nem lelt a Minden méhében~Oly magvat,
 580 79 |            mindenkor lel ám Kazinczyt a cakó! -~Vagy tán azért,
 581 79 |          örülj barátoddal!~Mert nékem a cakó ismét fiút hozott,~
 582 79 |         mihelyt megtellik, néma, mint a hal.~Miért nem adhatom néked
 583 80 |                                       A SZONETTHEZ~Cypris rózsalehellete~     
 584 80 |            ezüstszavad,~     Megnyílt a buta kor százados éjjele;~
 585 80 |                   S paeánt ömledezett a Capitolium. ~Paeán! újra
 586 80 |           koszorús húga, az ősz Tokaj~A Bodrogra könyöklik, és~     
 587 80 |               Jer, csókold, koszorúzd a te Kazinczydat!~Pólyád szebb
 588 81 |         tündérkert képein;~S ah, ezek a lelkesb csókkal elenyésznek,~
 589 81 |           ölelő kéznek,~     S tűnnek a szem könnyein. ~Te, kedves
 590 81 |      Kazinczym szép bére!~     Öleled a Múzsákat.~Öleld! a Charisok
 591 81 |             Öleled a Múzsákat.~Öleld! a Charisok legszebbik testvére~
 592 81 |          Charisok legszebbik testvére~A Múzsa karján szed a dísz
 593 81 |          testvére~A Múzsa karján szed a dísz kellemére~     Legigézőbb
 594 81 |       rózsákat: ~Rózsákat, melyek nem a Hórák fürtjein~     Nyílnak
 595 81 |           Nyílnak és elhervadnak,~Nem a deli termet múló szépségein,~
 596 81 |         termet múló szépségein,~Hanem a lelkeknek édes kötelein~     
 597 81 |          lelkeknek édes kötelein~     A Lethéig virítnak. ~Teremts
 598 82 |                                       A TUDOMÁNYOK~Allegoria Plato
 599 82 |            földet elhagyá Saturnus,~S a nagy Minden keblébe rejtezett,~
 600 82 |            szűz maradt az embereknél:~A szent Igazság és a szűz
 601 82 |        embereknél:~A szent Igazság és a szűz Szemérem;~Kik mint
 602 82 |              az égnek hív küldöttjei,~A jámbor népek kormányit vezették.~
 603 82 |         minden égi jók~Lakoztak vélek a boldog világban. ~De a halandók
 604 82 |          vélek a boldog világban. ~De a halandók csakhamar megúnták~
 605 82 |              Mert sokban ellentálltak a nagyoknak,~A büszke nagyravágyás
 606 82 |             ellentálltak a nagyoknak,~A büszke nagyravágyás kényeit~
 607 82 |         büszke nagyravágyás kényeit~S a rút gonoszság titkos céljait,~
 608 82 |              így sokkal szebben folyt a világ.~Most a hatalmas már
 609 82 |           szebben folyt a világ.~Most a hatalmas már hatalmasabb
 610 82 |        hatalmas már hatalmasabb lett,~A víg vigabbnak érezé magát,~
 611 82 |            víg vigabbnak érezé magát,~A dús pediglen sokkal gazdagabbnak. ~     
 612 82 |           csak rövid volt e hiú öröm.~A gyenge csakhamar kezdé érezni~
 613 82 |          kezdé érezni~Kevély nyomását a hatalmasoknak;~Az erő nemlétét
 614 82 |       rettentővé lett láthatlan keze;~A sok hasznos csekély romlása
 615 82 |               romlása által~Kiszáradt a bőség s dúskálkodás ere;~
 616 82 |       balgatag faj. ~     De megszáná a földet Jupiter.~Menj! így
 617 82 |               nekik Japet fia;~S most a Szemérem és a szent Igazság,~
 618 82 |             fia;~S most a Szemérem és a szent Igazság,~Kiket nekik
 619 82 |               tehát az aegis asszonya~A bölcseség dicső szövétnekével~
 620 82 |         bölcseség dicső szövétnekével~A földre szállni és az embereknek~
 621 82 |              szállni és az embereknek~A tudományok szent kincsét
 622 82 |             saját komolyságát tudá,~S a földi gyarlóságot ismeré:~
 623 82 |             ifjabb s vidámabb húgait,~A nyájas Múzsákat küldé elől,~
 624 82 |         készítsék kedves játékjaikkal~A vak, szilaj lelkekhez útjait. ~     
 625 82 |          ámbár voltak oly~Múzsák, kik a kedveskedést fölösleg~Űzvén,
 626 82 |           hogy dobzódások veszély,~És a pusztítás ádáz balgatagság;~
 627 82 |               Azolta van remény, hogy a halandók~Mennél több fényt
 628 82 |          forróbban fogják majd ölelni~A szent Igazságot s a hív
 629 82 |            ölelni~A szent Igazságot s a hív Szemérmet.~S akkor majd
 630 83 |                                       A JÁMBORSÁG ÉS KÖZÉPSZER~Más
 631 83 |          keblében helyet ád tinéktek,~A szerencsének letapodja kényét;~
 632 83 |            orcával szegi meg falatját~A barátságnak s jövevény szegénynek;~
 633 84 |               vala~Párizs tapsai közt a fejedelmi csók.~Petrarcát
 634 84 | győzedelem-szekér~Jutalmazta. Kinyílt a Capitolium~Hellas szűzeinek,
 635 84 |          Hellas szűzeinek, mint mikor a világ~Hódítói előtt zengtenek
 636 84 |               dicső Pantheon annak és~A jók szíve alatt fennmaradand
 637 84 |              alatt fennmaradand neve;~A némult ravatal zárait eltöri,~
 638 84 |              ravatal zárait eltöri,~S a villámvezető sashoz emelkedik.~
 639 84 |           erős fegyveri közt ledűl,~S a tűzből az Olymp lángküszöbére
 640 85 |                                       A MÚZSÁHOZ~A te ernyődnek
 641 85 |                            A MÚZSÁHOZ~A te ernyődnek kies alkonyában~
 642 85 |                      Bájos ecsettel. ~A szökő Hórák mosolyogva lengnek~
 643 85 |            mohait biborral~Fested, és a bús ravatalba fényes~                    
 644 85 |                       Életet öntesz. ~A derék tőled nyeri szíve
 645 85 |             dalod égi szárnyán~Hágtak a Dörgő palotája ázur-~                    
 646 85 |                       Bércein által. ~A te berkedben szedi laurus-ágát~
 647 85 |           Léthe áradt rám! elenyészik a föld,~Lelkes élettel ragad
 648 86 |               Kevély örömmel kérkedik a magyar~A Festetics név tölgykoszorúival;~     
 649 86 |             örömmel kérkedik a magyar~A Festetics név tölgykoszorúival;~     
 650 86 |             hadi port dagaszt~Alattad a megtört csatarend előtt,~     
 651 86 |            zöld koszorús nyomán,~     A nem halandók pályabérét~          
 652 86 |         halandók pályabérét~          A haza szent keziből kinyemi. ~
 653 86 |               szent keziből kinyemi. ~A nagyra termett áldozatokban
 654 86 |            bézárt léte határait,~     A századok bús omladékin~          
 655 86 |          Fennyen parancsol, s megtöri a halált.~Közlelkeket fojt
 656 86 |              halált.~Közlelkeket fojt a buta semmiség~     A Tartarus
 657 86 |             fojt a buta semmiség~     A Tartarus mély tengerébe,~          
 658 86 |          híröket és nevöket kitörli. ~A kincs ha bájol pórcsapodárokat,~
 659 86 |     pórcsapodárokat,~Büszkén körülnéz a sybaríta kény.~     Mint
 660 86 |        aranyborjút, imádják~          A cudarok, de kacagja a bölcs. ~
 661 86 |                 A cudarok, de kacagja a bölcs. ~A nagy csak a jók
 662 86 |         cudarok, de kacagja a bölcs. ~A nagy csak a jók tiszteletére
 663 86 |         kacagja a bölcs. ~A nagy csak a jók tiszteletére vágy,~Mellyet
 664 86 |        tiszteletére vágy,~Mellyet nem a fény bábja szerez, hanem~     
 665 86 |              bábja szerez, hanem~     A virtus, amely nagy nemének~          
 666 86 |               áldja méltán, s hirdeti a világ.~Minerva gyémánt aegise
 667 87 |            KAZINCZY FERENCHEZ~     Az a józanság, mely elömli mívedet,~
 668 87 |               legszebb poézis.~Mit ér a szép virág gyümölcs nélkül?~
 669 87 |            virág gyümölcs nélkül?~Mit a bölcsesség a bézárt ajakban?~
 670 87 |              nélkül?~Mit a bölcsesség a bézárt ajakban?~S ah, édes
 671 87 |       magasztalod Zsibó díszeit,~Hogy a nagyság dicső példájával~
 672 87 |              nagyság dicső példájával~A virtus magvát plántáld szívünkbe.~
 673 87 |              élesb kacajával~Dorgálod a vakság romlott korcsait,~
 674 87 |         vakság romlott korcsait,~Hogy a bolondság álképét levond,~
 675 87 |              Rómának vigyázó Censora,~A közromlás ellen fegyvert
 676 87 |                  Lelkedhez illő tárgy a nép erkölcse!~Az erkölcs-alkotó
 677 87 |           kiket csak esmerünk~Most és a múlt kor történeteiben,~
 678 87 |              s viszont fogytak. ~     A fényüzés és a bujálkodás~
 679 87 |          fogytak. ~     A fényüzés és a bujálkodás~A nagy polgártestben
 680 87 |              fényüzés és a bujálkodás~A nagy polgártestben lassú
 681 87 |             illy csekély népben, mint a magyar,~Nemcsak betegség
 682 87 |             erős temérdekségében,~Ezt a fekvés, amazt kereskedés~
 683 87 |     mindezekben nincs.~Mi az hát, ami a magyart emelheti?~Valóban
 684 87 |          erkölcs:~Csak úgy állhat meg a mi kis testünk,~Ha az lélekkel
 685 87 |       lélekkel s erővel teljes. ~     A régi jámbor erkölcset megúnták~
 686 87 |               népek is, szintúgy mint a magyar,~De azt azok más
 687 87 |             jókkal pótolják:~Az ész s a kéz míveltségével,~Mely
 688 87 |          míveltségével,~Mely által ők a legfőbb polcra hágtak.~De
 689 87 |           kizárván minden régi díszt:~A spártai lelket s népi bélyegünket,~
 690 87 |          lenni,~Miért nem kedveli úgy a tudományokat,~Az elme s
 691 87 |               tudományokat,~Az elme s a kéz remekjeit,~Miért nem
 692 87 |      kedvesebb.~Magyar nem kell, mert a magyar bolond:~Nem tud pumit,
 693 87 |            adjon.~- - De mit nevetjük a fenét testünkben!~Hol ily
 694 87 |           testünkben!~Hol ily kéz dúl a nép verejtékén:~Az ily bolondság
 695 87 |               siralmat érdemel! ~     A míveletlen föld csak gazt
 696 87 |      míveletlen föld csak gazt terem;~A lélek is csak ugy emelkedik~
 697 87 |           lélek is csak ugy emelkedik~A józanság tisztább világához,~
 698 87 |       józanság tisztább világához,~Ha a tudományok és isméretek~
 699 87 |           esvén, sárban fertőzik,~Azt a tölt túrja, mely őtet táplálja,~
 700 87 |          átokká válik kezében.~S nézd a Keszthely s a Cenk bölcs
 701 87 |         kezében.~S nézd a Keszthely s a Cenk bölcs nagyjait,~Kikben
 702 87 |                honjokra!~Tudják, hogy a szent erkölcs törvénye~Nem
 703 87 |           honjok javára;~Tudják, hogy a nemzetnek sorsával~Saját
 704 87 |           függésben áll;~Tudják, hogy a hiú dagály s pazarlás~Nem
 705 87 |   kincstárában nől,~S gazdag kamatját a közjó szedi. ~     Az ész
 706 87 |            tolmácsait;~Azért formálja a saját nyelvet,~Azért avatja
 707 87 |              Pallas szentségébe:~Mert a nélkűl remélni sem meri,~
 708 87 |         nélkűl remélni sem meri,~Hogy a józanság istenibb szavát~
 709 87 |              község megfoghassa.~Csak a magyar szunnyad mélly rögzésben,~
 710 87 |          villámjára,~Nem fut versenyt a szent Olympián,~Csak a győzők
 711 87 |       versenyt a szent Olympián,~Csak a győzők pálmáit bámúlja. ~     
 712 87 |        egyszer szelíd~Szózatját, mint a haldokló hattyú,~Áon forrási
 713 87 |        Szózatja s Pharsal vérpatakjai~A római lelket fel nem ébreszték;~
 714 87 |               ki nem hat völgyemből~S a dúsokhoz fel nem lövelkedik.~
 715 87 |            mint dallos!~Neked sajátod a nagyvilág nyelve,~S hol
 716 87 |        bölcsre,~Szólj! és ne csüggedj a jók pályáján!~A virtus,
 717 87 |              csüggedj a jók pályáján!~A virtus, hidd el, nem hiú
 718 87 |          boldogságunk védistene,~Mely a méltó bért a jóknak megadja~
 719 87 |          védistene,~Mely a méltó bért a jóknak megadja~Még a tömlöcben
 720 87 |             bért a jóknak megadja~Még a tömlöcben s a kereszten
 721 87 |             megadja~Még a tömlöcben s a kereszten is.~Te is megkóstolod
 722 88 |            Széphalomról Kázmérba ~Aki a Múzsát veszi útitársúl,~
 723 88 |              vándor, kies annak útja;~A hideg pólus s szomorú sirokkó~                    
 724 88 |                       Ott is örömre. ~A magányosság rideg alkonyában~
 725 89 |                                       A MAGYAROKHOZ~Romlásnak indult
 726 89 |          miként fajul?~     Nem látod a bosszús egeknek~          
 727 89 |        ronthatott el tégedet egykoron~A vad tatár khán xerxesi tábora~     
 728 89 |          titkos gyilkosaid keze,~     A szent rokonvérbe feresztő~          
 729 89 |             lassu halál emészt.~Nézd: a kevély tölgy, mellyet az
 730 89 |         ország támasza, talpköve~     A tiszta erkölcs, melly ha
 731 89 |                s rabigába görbed. ~Mi a magyar most? - Rút sybaríta
 732 89 |             rút idegent cserélt,~     A nemzet őrlelkét tapodja,~          
 733 89 |               harcai közt, midőn~     A fél világgal szembeszállott~          
 734 89 |           vért hazánk~Szerzője, Árpád a Duna partjain.~     Oh!
 735 89 |         mosolyogva ver le. ~Felforgat a nagy századok érckeze~Mindent:
 736 89 |           érckeze~Mindent: ledűlt már a nemes Ílion,~     A büszke
 737 89 |               már a nemes Ílion,~     A büszke Karthágó hatalma,~          
 738 90 |              is szent porodon, nemes!~A jókkal együtt könnyeket
 739 90 |             az olympi láng,~Megráztad a gőztorlatok éjjelét,~     
 740 90 |               megszégyeníté~          A gonoszok s cudarok dagályát. ~
 741 90 |         gonoszok s cudarok dagályát. ~A jók csudáltak, mint az Egész
 742 90 |            Ritkán talál itt enyhelyet a derék,~A virtus útját szörnyetegek
 743 90 |          talál itt enyhelyet a derék,~A virtus útját szörnyetegek
 744 90 |                       Talpa alá szegi a Chimaerát. ~Mint hajdan
 745 90 |               Chimaerát. ~Mint hajdan a szép Aethra jeles fia,~Felbírtad
 746 91 |             amelyekre engem~          A szerelem s epedés tanított. ~
 747 92 |              mint az aranyvilág,~     A rózsakor elrepül!~Olympusra
 748 92 |             dördül.~          Elvirít a szép kikelet,~          
 749 92 |             kikelet,~          S véle a hesperi liget. ~Az enyém
 750 92 |              Pályám vége közelít;~Hol a gigászi Örök vár,~     S
 751 92 |               egy elfáradt utazó~     A vadon enyhelyébe.~          
 752 92 |         elkezdhetném:~          Ismét a múltat követném. ~Az ifjúság
 753 92 |       Megizzadtam vaspályáit. ~Láttam a mosolygó tavaszt,~     Láttam
 754 92 |               Én tehát nem siratom,~S a jövendő kétes képét~     
 755 93 |                                       A TÁNCOK~Nézd a tánc nemeit,
 756 93 |                         A TÁNCOK~Nézd a tánc nemeit, mint festik
 757 93 |           festik játszi ecsettel~     A népek lelkét s nemzetek
 758 93 |           lelkét s nemzetek ízleteit.~A német hármas lépéssel lejtve
 759 93 |               lebegve viszi.~Egyszerű a német mindenben, s csendesen
 760 93 |         mindig, s állhatatos szerető.~A gallus fellengve szökik,
 761 93 |                   Kényeiben repdez, s a szerelembe' kalóz.~A magyar
 762 93 |                s a szerelembe' kalóz.~A magyar egy Pindár: valamerre
 763 93 |              maga fellobbanva kiszáll a bajnoki táncra~     (Megveti
 764 93 |          bajnoki táncra~     (Megveti a lyánykát a diadalmi dagály),~
 765 93 |                    Megveti a lyánykát a diadalmi dagály),~S rengeti
 766 93 |           diadalmi dagály),~S rengeti a földet: Kinizsit látsz véres
 767 93 |              látsz véres ajakkal~     A testhalmok közt ugrani hőseivel.~
 768 94 |               haragos Scamandert,~Aki a zordon Rhodopén parancsolt~
 769 94 |                       Gratia szülte. ~A lyrát felkent kezek érdekelték.~
 770 94 |            gyengék magas égi hanghoz,~A szelíd Paphus kiesébe' nyögdel~                    
 771 95 |                                       A balatoni~GRÓF TELEKI LÁSZLÓHOZ~
 772 95 |           GRÓF TELEKI LÁSZLÓHOZ~midőn a Balatonra szállott  ~Üdvezllek,
 773 95 |           Hősek magva! nemed tiszteli a magyar.~Él még benned ama
 774 95 |          hazánk Bellerophonja lett,~S a vakságba merült századok
 775 95 |               merült századok éjjelén~A mennyből lehozá Delphi szövétnekét,~          
 776 95 |         melledet. ~Minos rejteke volt a te nagy iskolád:~A villám
 777 95 |               volt a te nagy iskolád:~A villám ura ott iktata Parthenon~
 778 95 |               koronás Albion árbocit,~A bölcs nép felemelt lelke
 779 95 |            lelke csudáit és~          A törvény diadalmait. ~Lásd
 780 95 |              napon~Kormányodra bizott a haza istene;~Nézd a puszta
 781 95 |            bizott a haza istene;~Nézd a puszta virányt s tunguzi
 782 95 |        tunguzi vad lakost~          S a szörnyek fene nyomdokit. - ~
 783 95 |            nem egyéb helyhezet alkotá~A nagy népeket és nagy birodalmakat:~
 784 95 |         boldog minden időn s helyen. ~A nép, hogyha szabad, s virtusi
 785 95 |             vázkép, s kacagást okoz. ~A fényes Latium s Spárta kevély
 786 95 |           Latium s Spárta kevély feje~A virtus meredek bércein ötle
 787 95 |               nem fedez aegise. ~Tedd a durva getát a Tiberishez,
 788 95 |           aegise. ~Tedd a durva getát a Tiberishez, és~A hét hegy
 789 95 |          durva getát a Tiberishez, és~A hét hegy lakosit Bosporus
 790 95 |         öblihez:~Barlang lészen amott a Capitolium,~          S
 791 95 |                 Menj! megcsillapodott a zaj előtted, és~Szendergő
 792 95 |          Szendergő suhogás váltja fel a morajt;~Nézd, a kék Badacson
 793 95 |            váltja fel a morajt;~Nézd, a kék Badacson lassu Favónt
 794 95 |          lehell,~          S nem küzd a Tihany ősz foka. ~[1812]~
 795 96 |            BÁRÓ PRÓNAY SÁNDORHOZ~Mint a szerencsés harcos Olympián,~
 796 96 |               nézi lelkesedett szemem~A bajnok ragyogó szobrait
 797 96 |             Győztem! lerázták combaim a fövényt,~Izzadt fürteimen
 798 96 |            lebeg,~     Nevem kiküzdém a homályból,~          S általadám
 799 96 |           kevély dicsőség! ~Tőled, ki a jót tiszteled és nemest,~
 800 96 |            nyújtva munkálsz~          A haza, nyelv s tudomány ügyében. ~
 801 97 |                                       A BONYHAI GROTTA~Lebegjenek,
 802 97 |           majd csendes mohaidon ledül~A hérók leánya magányos óráin,~
 803 97 |              leánya magányos óráin,~S a szebb lelkek gondjaiba merül,~
 804 97 |         érzésére hevül,~Légy temploma a szelíd Múzsáknak,~S a szférák
 805 97 |        temploma a szelíd Múzsáknak,~S a szférák zengése ömledezzen
 806 98 |             Nem te valál győző, hanem a kor lelke: szabadság,~     
 807 98 |        zászlóit hordta dicső sereged.~A népek fényes csalatásba
 808 98 |               merülve imádtak,~     S a szent emberiség sorsa kezedbe
 809 99 |          Aetnának az alja virányos,~S a tetején örökös tűzörvény
 810 100|                                       A TEMETŐ~Elréműlve tekint,
 811 100|               tekint, oh temető, reád~A tündér hatalom s a ragyogó
 812 100|               reád~A tündér hatalom s a ragyogó dagály.~Látásodra
 813 100|              Látásodra szemek vázai s a világ~                    
 814 100|               Álorcái lehullanak. ~Te a durva tyrann bíborit elveted,~
 815 100|          tyrann bíborit elveted,~Mint a koldus utált élete terheit,~
 816 100|         koldus utált élete terheit,~S a szent emberiség jussa szerint
 817 100|           Akit szíve emészt s elhagya a remény,~Annak még te reményt
 818 100|       kődarabon, melyre szemem vetem,~A nagy Persepol és Palmyra
 819 100|          omlani~                    S a márvány Babylon falát. ~
 820 100|           világ!~Mint szórja s temeti a nagy Örök keze,~Látom, hangyasereg!
 821 101|               BARÁTNÉMHOZ~Tudom, hogy a szív nem vigyáz tanácsra,~
 822 101|                      Siralmaidban lát a felkelő nap,~Siralmaidban
 823 101|        kezedbe,~S ha illatot hint rád a szép tavasz;~Dencsid keserged,
 824 101|               ősz~Lehelletével hervad a virány,~S előtted intve
 825 101|           amelly könnyen kap sebet,~S a fájdalomnak önti könnyeit,~
 826 101|         veszett gyönyörré változtatja a kínt. ~     Tágúljon a szív
 827 101|    változtatja a kínt. ~     Tágúljon a szív könnyek által, amíg~
 828 101|           által, amíg~Feszíti, fojtja a nyers fájdalom.~A férfiszem
 829 101|              fojtja a nyers fájdalom.~A férfiszem sem bírja könnyezetlen,~
 830 101|               sem bírja könnyezetlen,~A bölcs is érzi a csapást,
 831 101|         könnyezetlen,~A bölcs is érzi a csapást, midőn~Szerelme
 832 101|                      Mi haszna vívjuk a kemény eget~S a bús koporsó
 833 101|         haszna vívjuk a kemény eget~S a bús koporsó gyémántzárait?~
 834 101|          kellemit szedé,~S itt hagyta a tél puszta napjait? ~     
 835 101|          döbög szive:~De már nem érzi a fájdalmat is,~E földi élet
 836 101|             élet számtalan veszélyit,~A test fenéit, a lélek dühét~
 837 101|             veszélyit,~A test fenéit, a lélek dühét~S nem a halálnak
 838 101|           fenéit, a lélek dühét~S nem a halálnak irtózásait;~Nem
 839 101|               irtózásait;~Nem játszik a sors kéjje ővele,~Sem a
 840 101|               a sors kéjje ővele,~Sem a hatalmas durva büszkesége,~
 841 101|          szakítja szívét,~S nem látja a bűn győzedelmeit. ~     
 842 101|              hoz minden percenet.~Itt a mosolygás sírással vegyül,~
 843 101|              nyugodjék magzatod tehát~A boldogoknak csendes enyhelyén,~
 844 101|    boldogoknak csendes enyhelyén,~Túl a veszélyen s földi harcokon,~
 845 102|            DUKAI TAKÁCS JUDITHOZ~Hogy a szelíden érző szép nemet~
 846 102|               tőre kárhoztatni szokta~A férfitörvény, vajjon jól
 847 102|        véghatárihoz,~S ölelve tésznek a halál ölébe,~Míg ott is
 848 102|             rendeltetésök szebb, mint a miénk!~De mint mehetnek
 849 102|               öszvezengjenek,~Ha őket a vak gyermekségbe zárjuk?~
 850 102|              vak gyermekségbe zárjuk?~A míveletlen föld csak gazt
 851 102|      míveletlen föld csak gazt terem:~A lélek is csak úgy emelkedik~
 852 102|           lélek is csak úgy emelkedik~A virtusokhoz égi szárnyakon,~
 853 102|              díszeit,~Mint éltető nap a virágkebelt. ~     Midőn
 854 102|              akkor érezem,~Mit veszte a föld durva gyermeke,~Hogy
 855 102|             föld durva gyermeke,~Hogy a Teremtő legbecsesb alakját,~
 856 102|               útra térsz,~Melyen csak a nagy férfinyomdokok~Vezetnek
 857 102|               férfinyomdokok~Vezetnek a szép tiltott táj felé;~Hol
 858 102|            szép tiltott táj felé;~Hol a vakító fénybe vont igazság,~
 859 102|         kápráztatja is,~De megmutatja a virtusnak útját,~Melly halhatatlan
 860 102|     halhatatlan istenekhez int;~S hol a poesis nyájas istenei,~Szemünkhez
 861 102|       Enyelgve zárnak karjaik közé,~S a symboláknak hímes fátyolában~
 862 102|              fátyolában~Öleltetik meg a nagyot s dicsőt,~S belénk
 863 102|             szép sugalmaiknak,~S mint a kalitka zárát elhagyó~S
 864 102|             zöld árnyékiba,~S üdvezli a rég óhajtott galyakról~A
 865 102|              a rég óhajtott galyakról~A tarka völgyet s virradó
 866 102|              Áon szent virúlatin,~Hol a teremtő Pindar díthyrambja~
 867 102|               zúg le Pindus ormain,~S a gyönge Sappho esdeklő dala~
 868 102|         leányka! még itt nincs határ!~A képzelődés szép játékai,~
 869 102|        boldoggá magok.~Kettősen érzed a jót és gonoszt,~S a sorsnak
 870 102|             érzed a jót és gonoszt,~S a sorsnak ádáz kényén függ
 871 102|           kényén függ nyugalmad.~Nézd a magasban fénylő bölcseséget,~
 872 102|              tőr!~Ott, ott tanuld meg a bölcsek nyugalmát~Ismérni,
 873 102|           nyugalmát~Ismérni, s győzni a föld szörnyeit,~Indúlatinknak
 874 102|       Indúlatinknak pusztító dühét~És a szerencse játékit nevetni,~
 875 102|            kerületét~S bátran letenni a halál kezébe. ~     Int
 876 102|               halál kezébe. ~     Int a dicső táj. Járd zengő ajakkal.~
 877 102|           pályád zajjain,~Mint Áriont a tenger istenei,~Midőn zenegve
 878 102|         istenei,~Midőn zenegve szállt a delfinen. ~[1815]~
 879 103|                                       A PESTI MAGYAR TÁRSASÁGHOZ~
 880 103|              kétli s kérdi, hogy csak a dicső ész~Emel ki minket
 881 103|              dicső ész~Emel ki minket a barmok sorából?~Ki kétli
 882 103|              vizekké,~S örök helyéből a tenger kikél;~Ez alkot minden
 883 103|         dicsőt,~Az egyes embert, mint a milliókat,~Ez áldja s égi
 884 103|             mért nem terjeszti fényét~A vak halandók néma éjjelén?~
 885 103|         fakadtak egyszersmind azokkal~A hit vakító szentelt maszlagi,~
 886 103|         vetett,~Melyek vakabbá tették a vakot,~És a lenyügzött józan
 887 103|            vakabbá tették a vakot,~És a lenyügzött józan értelem~
 888 103|              lenyügzött józan értelem~A szarvas isten áldozatja
 889 103|             áldozatja lett. ~     Így a görög nép s Róma bölcsesége,~
 890 103|       csudálva tisztelünk ma is,~Csak a tudósok székiben lakott:~
 891 103|              tudósok székiben lakott:~A nép szemébe nem hatott sugára,~
 892 103|           rejtve mindenütt,~Míg végre a vad barbarok dühétől~A föld
 893 103|          végre a vad barbarok dühétől~A föld szinéről eltörültetett.~
 894 103|               eltörültetett.~Éj födte a föld pusztaságait,~Éj, melybe
 895 103|           körültünk~- Tekintsük által a föld részeit -,~Kik a baromság
 896 103|           által a föld részeit -,~Kik a baromság aklában hevernek,~
 897 103|           ügyökre! ~     Ez istenének a barmot hiszi,~Imádja a föld
 898 103|      istenének a barmot hiszi,~Imádja a föld ocsmány férgeit,~S
 899 103|           embereknek görhes istene,~S a legnagyobb bűnt batkákért
 900 103|         lemossa;~Imitt hamúban kotlik a herélt szent,~S bámészkodása
 901 103|       bámészkodása istenné teszi;~Itt a mosódás módja szent titok,~
 902 103|          mosódás módja szent titok,~S a fél világot embervérbe mártja,~
 903 103|          egymást öldözik halomra;~Ott a falukban s városok piarcin~
 904 103|         városok piarcin~Jár kóborolva a sok meztelen szent,~Szabad
 905 103|       asszonyokba önti szent dühét,~S a férj, az égnek hálát adva,
 906 103|           szent bujálkodik. ~     Így a világnak legkiesb vidékit~
 907 103|        öldöklő kést egyiránt fereszti~A reszkető ősz tűztelen szivébe~
 908 103|            körül. ~     Hol van tehát a józan értelem,~Hol a tudósok
 909 103|            tehát a józan értelem,~Hol a tudósok annyi izzadása?~
 910 103|            látom: mint leheltek éltet~A sziklamellbe és a holt agyagba,~
 911 103|               éltet~A sziklamellbe és a holt agyagba,~S mint jámborodnak
 912 103|           agyagba,~S mint jámborodnak a vadállatok~Előttetek, s
 913 103|            igazság mennydörgő szavára~A zordon inség óriási tornya,~
 914 104|               Melyben Horáccal fested a mezőt~S annak szelíden bájoló
 915 104|           Pestnek tornyait tekintem~S a száz hajókat rengető Dunát,~
 916 104|           száz hajókat rengető Dunát,~A nagy Dunának tündér kertjeit~
 917 104|            Dunának tündér kertjeit~És a habokkal küzdő szép hidat,~
 918 104|            újabb érzelemre gyújt:~Itt a tanult kéz nagy remekjei,~
 919 104|         tanult kéz nagy remekjei,~Ott a dicső ész alkotásai~Az élet
 920 104|          együtt ballagunk karöltve,~S a bölcs öregtől új lelket
 921 104|               nyájas asztalodhoz,~Hol a kinyílt szív s józan ész
 922 104|               vidám szabadság s tréfa a szakács;~Ornnét Palinkhoz,
 923 104|        hazánknak ó s új dolgait,~Majd a világnak főbb történeteit~
 924 104|             által, és mustrára intjük~A föld királyit s büszke nagyjait;~
 925 104|               nagy Minden titkait,~És a világok systemáit oldjuk;~
 926 104|        világok systemáit oldjuk;~Majd a morálnak mély törvényein~
 927 104|       respublikákat~Alkotva, Solont s a dicső Lykurgust~Lehozzuk
 928 104|        mindent megún~Az ember, s édes a változtatás,~Szemünk legelhet
 929 104|         legelhet Thespis bájvilágán~S a táncolóknak szárnyas rendein,~
 930 104|               örömre olvadozva repdez~A zengzeteknek szép koncertjein;~
 931 104|               S nevetni fognak ott is a bohók. ~     Mi kell tehát
 932 104|          célunk, nem pedig heverni;~S a bölcs nyugalma háboríthatatlan~
 933 104|              nyugalma háboríthatatlan~A pesti bálban s csörtetés
 934 104|              s csörtetés között,~Mint a magányos rejtek árnyain. ~     
 935 104|            hajló nyelvén, és merészen~A szent igazság mellett harcra
 936 104|          harcra kelni? ~     Barátom! a bölcs boldog mindenütt,~
 937 104|      boldogabb ott mégis, hol körűlte~A nyájas élet hinti kellemeit,~
 938 104|        barátság és társalkodás.~S nem a világi jókat megtagadni,~
 939 104|               ésszel vélek élni tudni~A bölcseségnek titka és jele. ~     
 940 104|               ha ez kevés,~Kevés lesz a föld minden kincse is.~A
 941 104|              a föld minden kincse is.~A vízikórság szomját el nem
 942 104|           több jót,~S adhatnak-é mást a királyi kincsek? -~Így ír,
 943 105|             barátom, hogy nyugalmamat~A sandaságnak gáncsa megzavarja;~
 944 105|               Sokjrat iskoláját,~Hogy a köz-ember változó eszének~
 945 105|              rám homályt nem ejt,~Sőt a bohóktól kárhoztatni fény. ~     
 946 105|     kárhoztatni fény. ~     Azok, kik a szent Catot pökdözék,~S
 947 105|               szent Catot pökdözék,~S a bölcsek atyját méreggel
 948 105|        hagymázból ered.~Előbb lehetne a lángból víz és jég~S az
 949 105|          fényből vastag éjszaka,~Mint a valódi bölcsből rút gonosz. ~     
 950 105|           arcainknak számtalan vonási~A milliók közt másokat ne
 951 105|               egyikünk se' van.~Nézd, a tövis szúr, és csip a csalán,~
 952 105|           Nézd, a tövis szúr, és csip a csalán,~S a gyenge rózsa
 953 105|             szúr, és csip a csalán,~S a gyenge rózsa illatot lehel. ~     
 954 105|               visszás értelem van.~Ez a hiú fényt s rangokat vadássza,~
 955 105|             mástól megtagadva~Kuporja a pénzt, s hasznát nem veszi,~
 956 105|               hasznát nem veszi,~Mint a perúi rab, mindég aranyt
 957 105|              éhezik;~S im ez becsülni a pénzt rútnak érzi,~Pazérlja,
 958 105|             érzi,~Pazérlja, s fogytán a fejébe lő. ~     Így a tudósok
 959 105|        fogytán a fejébe lő. ~     Így a tudósok tarka serge is~Bizarr
 960 105|            rakva, tömve van.~Az egyik a szent régiség barátja,~S
 961 105|              mindazt, ami új s nem ó:~A Himfy verse néki konyhadal,~
 962 105|             mit mond, mert cadentiás.~A másik újat s csak honit
 963 105|               nem fonóktól,~Mert néki a nyelv csak fonóba' készűl,~
 964 105|            mindég új szót fúr, farag,~A leghelyesbet százfelé csigázza,~
 965 105|         gúnyokkal megtámadni kész,~És a becsűlet úgy hozván magával,~
 966 105|            célom s szívem tisztaságát~A józanabb rész érti és becsűli;~
 967 105|        józanabb rész érti és becsűli;~A részegekre nem figyelmezek.~
 968 105|        éldegeljem el;~De oh, nem élet a múzsátlan élet!~Maradjon
 969 105|              múzsátlan élet!~Maradjon a föld! minden kincse gőz.~
 970 105|           vígan élni, halni~S nevetni a föld balgatagjait. ~     
 971 105|           buzogva felkél Wesselényid,~A szörny-ölőknek szörnyölő
 972 106|                      VANDAL BÖLCSESÉG~A vandaloknak ferde bölcsesége~
 973 106|               csudáltatik;~Ezek, hogy a nagy Rómát dőlni látták,~
 974 106|           szoktak;~S ez okra nézve ők a könyveket~Elégeték mint
 975 106|        királyi fülbe zengeni.~Tenéked a nagy Róma csüggedése~S Párizsnak
 976 106|         pártütés?~S nem félt-e Caesar a vad Galliától?~Hát a szeraillok
 977 106|           Caesar a vad Galliától?~Hát a szeraillok öldöklései~És
 978 106|            Ázsiának végtelen zavarja,~A Dózsa, Hóra gyilkos pórhada~
 979 106|             Hóra gyilkos pórhada~Mind a tudósok s könyvek mívei?~
 980 106|               s Bécsnek trónusát~Csak a vak észnek fékje tartja
 981 106|             balgatag,~Azért parancsol a föld tengelyének? ~     
 982 106|              fúj s fergeteg leend,~Ha a búzában konkoly és vadóc
 983 106|      nyájainkat métely szállja meg,~S a szürke kanca vemhét elveti~
 984 106|                 Oh, de nagy hézag ez!~A makkos ember és mi, nagy
 985 106|          ember és mi, nagy különbség!~A makkal elmult a szilaj szabadság,~
 986 106|            különbség!~A makkal elmult a szilaj szabadság,~Az ember
 987 106|            önként hordja most nyügét,~A békes élet bájit ismeri,~
 988 106|            békes élet bájit ismeri,~S a marhafékre nincs szüksége
 989 106|              valának~Sem istenek, sem a Nap öccsei:~Imádtatának
 990 106|             öccsei:~Imádtatának mégis a világtól;~De a tyrannok,
 991 106|      Imádtatának mégis a világtól;~De a tyrannok, bár istenfiaknak~
 992 107|        szeretlek;~Csak azt: hogy édes a szelíd barátság~Még akkor
 993 107|            Camoenám. -~Oh! elvadulnak a komoly szemektől~Áon mosolygó
 994 107|          mosolygó gyenge szűzei,~Mint a szerelmek édes istenei.~
 995 108|             Feldúlt világunk üszkeit, a Tridens~S villám ostromait,
 996 108|           Tridens~S villám ostromait, a lerogyott gigászt,~     
 997 108|               lerogyott gigászt,~     A megrepesztett Kalpe szirtját~          
 998 108|          Vidám avénám títeket énekel.~A szebb emberiség bennetek
 999 108|               te hívtad erdeiből elől~A vadságba merült emberi nemzetet,~     
1000 108|          merült emberi nemzetet,~     A makk s gyökér helyett az