1-500 | 501-939
Költemény
1 1 | számkivetett ösi~Erkölcsöd átka s mostani veszni tért~
2 1 | Romlott fajultság, s nemsokára~ Ércfalain
3 1 | chán xerxesi tábora~ S világot ostromló töröknek~
4 1 | Zápolya öldöklő~Századja s Bethlen vérbe merült kora,~
5 1 | vérengző haragján~ S rettenetes tüze közt megálltál. ~
6 1 | megálltál. ~Mert régi erkölcs s spártai férfikar~Küzdött,
7 1 | méreg, lassu halál emészt,~S mint egy kevély bikk, mellyet
8 1 | buja ifjuság~Undok bűnében, s úszva folárkodik,~ Még
9 1 | Még gyenge a szűz, s már kacéros~ S
10 1 | s már kacéros~ S gerjedező tüzeit kínálja. ~
11 1 | alkuszik~ Gazdag folárral, s gyenge társát~
12 1 | szüleményei,~Erkölcstelenség s minden utálatos~ Fertelmek
13 1 | hatalmát! ~Akkor vitéz hírt s bajnoki érdemet~Szerzett
14 1 | Módi majom, s gunyolásra méltó. ~Átok
15 1 | leomlott a magos Ilion,~ S a büszke Karthago hatalma,~
16 2 | nyomdokiból kitérsz,~ S régen félt veszedelmidet~
17 2 | Csak sast nemzenek a sasok,~S nem szűl gyáva nyulat Núbia
18 2 | felesküszik,~Mindent ront s megemészt, mint heves Afrika~
19 2 | amidőn~Ordít kölykeiért, s körme viaskodik.~ Majd
20 2 | nagyanyád, Trézia bajnoki,~ S bátran mégy, szeretett vezér,~
21 2 | szeretett vezér,~A jég-Álpeseken s Ádria öblein. -~ E nép
22 2 | Önként áldoz az életet,~S horgas kardja kövér hantjaiért
23 2 | Csattog: győzni fog a magyar,~S Andrásnak ragyogó napja
24 3 | fegyvere népeket~ Győzött, s hazánkért számtalanszor~
25 3 | voltak a harc vérzivatarjain~S a béke napján bölcs vezetők,
26 3 | bölcs vezetők, atyák,~ S kormányra termett őrszemekkel~
27 3 | tebenned buzgani véreket~S orcádra öntött nemzeti lelköket;~
28 3 | villámsugárát~ S ősi dicső vasadat kezedben. ~
29 3 | forró haboknak,~ S tűnik az Oceanus dagálya. ~
30 3 | dagálya. ~Szép a borostyán s győzödelemszekér.~Szép a
31 3 | nimbuszával~ A hatalom s tudomány ragyogtat. ~Minden
32 3 | alól.~ A bölcs Athénét s győzhetetlen~ Róma
33 3 | a virágzó Gallia népeit~S Nelson hazáját - rettegi
34 3 | rettegi a világ~ Ez ész s erő két nagy csudáját,~
35 3 | nagy csudáját,~ S hirdeti napkelet és enyészet. ~
36 3 | nemes~ Vállvetve törtet s gátokat ront;~
37 3 | dicsőség templomához:~ S ajtaja zára lehull előtted. ~[
38 4 | csermelye,~A víg madár mint zeng s trilláz,~ S mint nyög
39 4 | mint zeng s trilláz,~ S mint nyög a filemile! ~Majd
40 4 | Elrepül a szép kikelet,~ S örömeink elmulnak. ~[1797-
41 5 | Rózsabimbó fakadoz,~S alabastrom vállaimon~
42 5 | örömre születtem,~ S íme, szívem epedez. ~Vidám
43 6 | Thétis bíbor keblébe,~S mosolyogva emelkedik~
44 6 | álmot lengedez,~Az ég békes, s nyugodalma~ Hegyet-völgyet
45 6 | De gondjaim felköltik,~S nyughatatlan kebelemet~
46 6 | Kinyitja könnyeim árja,~ S mossa halvány képemet. ~
47 6 | tekinteted gyilkosom~ S boldogítóm tud lenni,~Szánj
48 7 | Szapora vizeidhez,~S vegyítsd bús nyögéseimet~
49 7 | Ama kisded kert felé,~S nyögd ki egy fohászkodással,~
50 7 | A rózsák árnyékában,~S rólam nem is gondolkozik~
51 7 | A szép tündér lábait,~S nem tudja, mint csókolgatják~
52 7 | Szemem miként sirdogál,~S mondd, hogy érte ellankadok,~
53 8 | A rózsára homályt vetsz,~S szívégető szemeiddel~
54 8 | Szirénhangja zengedez,~S angyali érzékeny szíved~
55 8 | Mint egy galamb, epedez,~S lankadó nefelejcs-szemed~
56 8 | könnyű Zephyr, játszol,~S titkaidról vigyáztalan~
57 8 | Nemes tűz ég ereidben,~ S lelked a porból kikél. ~[
58 9 | Lengetik a ligetet,~S illatozó híves ernyők~
59 9 | Dőljünk le árnyékára,~S míg a gerlicék búgdosnak,~
60 9 | Kellemeid bimbai,~Pihegnek már s dagadoznak~ Melled hattyúhalmai. ~
61 9 | Mosolyognak orcádon,~S az életnek örömei~ Virítnak
62 9 | harmatgyöngy mosa,~ S csak lágy szellőkkel játszott. ~
63 9 | lengedez,~Illatokkal él, s balzsamos~ Violákon
64 9 | Paphus virulmányain,~S béfedez hív szárnyaival~
65 9 | majd körül!~De ha ésszel s erkölccsel jár,~ Hidd
66 9 | Néked ezek választják,~S földi éltednek édenét~
67 9 | megadják: ~Hol szelíd öröm s vidámság~ Lelke fog
68 9 | Lelke fog ápolgatni,~S az aranykori boldogság~
69 10 | A bércből kiforradoz,~S mohosult kősziklafalak~
70 10 | Égig nyúlt sudárokkal,~S bokros tölgyek árnyékoznak~
71 10 | A hegyekbe merülnek,~S Hesper piruló lángjai~
72 10 | A hold csendes fényében,~S rózsabokrok közt mosolyog~
73 10 | Mosolyogva tér hozzánk,~S az istenek békessége~
74 10 | Hallgatott minden, s így állt,~Midőn gyöngyház-szekerében~
75 10 | A gyönyörű érzésre,~S Plátó karján emelkedik~
76 10 | derűl~ Eredeti fényében,~S legtisztább örömbe merűl~
77 10 | balgatag sokaság:~Itt az észt s szívet megnyitja~ A
78 11 | Mely boldog vagyok;~S hogy ki az én egyetlenem,~
79 12 | A bús bükben tévedez,~S búslakodó énekemmel~
80 12 | Epekedő szívemben,~S hív kebledbe visszatérek~
81 13 | Minden elrejtett violán s kikircsen;~Halkva döngécselsz,
82 13 | mosolyogva oktat:~A vidám Erkölcs s vezető Okosság~ Kincseit
83 13 | igaz poéta,~Ez dicső érdem, s ez az égi bélyeg~ A
84 14 | méhében kijegyez magának,~S a szerencsének ragyogó ölében~
85 14 | Rengeti a sors. ~S aki jóltévő kezeit kinyújtván,~
86 14 | valamerre fordul,~Hinti áldását, s kebelében érzi~
87 14 | gazdag vagyok én magamnak,~S mint te, oly forrón szeretem
88 14 | hazámat,~Ámde nincs kincsem, s csak ezen betűkben~
89 15 | Tarentum vagy gyönyörű Larissa,~S nem ragyog szentelt ligetek
90 15 | áldást hint kezed életemre,~S a vadon tájék kiderült virány
91 16 | tetejét hófuvatok fedik,~ S minden bús telelésre dőlt. ~
92 16 | főz. ~Használd a napokat, s ami jelen vagyon,~Forró
93 16 | vagyon,~Forró szívvel öleld, s a szerelem szelíd~Érzésit
94 16 | te okos, míg lehet, élj s örülj.~Míg szólunk, az idő
95 16 | elrepül,~ Mint a nyíl s zuhogó patak. ~[1799 körül]~
96 17 | főz magában Gallia Sándora~S a zordon észak rettenetes
97 17 | öblöket zár, merre tart s ront~ Anglia nagy
98 17 | bércodvaiknak~ Vas kapuit s reteszit leszórván ~A bús
99 17 | Váltja örök romolás s teremtés. ~Mint a setét
100 17 | életem~Elrejtve lappang s halkva csörögdegél~
101 17 | Nincs itt kegyetlen had s veszedelmes érc,~Melyért
102 17 | nagyravágyás. ~Itt Ámor ápol s píeri gyenge szűz~Nektárpohárt
103 17 | szűz~Nektárpohárt nyujt s ambroziás kebelt,~ S
104 17 | s ambroziás kebelt,~ S a lelkes élet játszva felleng~
105 18 | ó szent Egyedülvalóság!~S szívemet békés kebeledbe
106 18 | pihegve~Térek ernyődhez, s fejemet lehajtom~
107 18 | menedéklakása~A szabadságnak s nemes érzeménynek:~Itt nem
108 18 | Itt az ártatlan szerelem s vidámság~
109 18 | Légy, Magányosság! vezetőm s barátom.~Csendes ernyődhez
110 18 | lelem Plátót, Xenophont s Ilissus~
111 19 | te, ki a szép genfi tavat s szép genfi virulmányt~Olly
112 19 | Olly eleven színnel festéd, s Eratódnak ölében~A roppant
113 19 | lángja~Tükrözetén reszket, s mikor a hold fénye alatt
114 19 | lebeg a mult hajdani képe,~S elnyeli a döbbent elmét
115 19 | heverészve legeltetik a nyájt,~S a kies estvéken nyögdécsel
116 19 | furullya.~Itt a sárga mező s kiterült láp terjed előnkbe,~
117 19 | hullámos tengere játszik,~S a barnult arató víg dal
118 19 | szemeid, szép minden előtted,~S a koszorus Tellus kosarit
119 19 | lakja királyi szabadság,~S a gunyhók lakosit szent
120 20 | búzakalász rengedez a mezőn,~S a halmok koszorús oldalain
121 20 | ragyog~A százféle gyümölcs s a zamatos gerezd;~Itt a
122 20 | fénye alatt gerjedező vizen.~S nézzétek, hol ama már feketült
123 20 | Ott vár títeket egy bölcs, s kebelébe zár~Egy nagy férfi,
124 20 | periklesi~Századnak született, s aki virágkorát~Rómának ragyogóbb
125 21 | koszorús homloka illatoz,~S a bőség ragyogó kürtje mosolyg
126 21 | mennyei harmatok~Mossák, s csűreidért Europa írigyed.~
127 21 | oldalin~Bacchus tölt poharat, s néked az isteni~Nektár legnemesebb
128 21 | atyák és kegyes istenek,~S kiknek trónusokon Trézia
129 21 | Trézia lelke leng.~Törvényed s koronád Chérubim őr fedi,~
130 21 | kénnye uralkodik~Rajtad, s régi dicső nemzeti díszed
131 21 | földire~A nagy mestereket s bölcs tudományokat.~Akkor
132 21 | csillagokat hatna kevély fejed,~S elbámulna reád a Zenith
133 22 | örömmel feltekintek,~ S titkaidat huraim csudálják. ~
134 22 | trónusok omlanak~Lehelleteddel, s a te szemöldöked~ Világokat
135 22 | szemöldöked~ Világokat ronthat s teremthet,~ A nagy
136 22 | Hány száz Charybdis s mennyi örvény~
137 22 | vívta ki hantjait,~ S véráldozattal kérte vissza~
138 22 | lelke jött fel,~ S vérbe merült mezeinkre szállott. ~
139 22 | vad Dráva berkin~ S Fátra kopár farain lakó
140 22 | kopár farain lakó nép. ~S már mast Ferencnek títusi
141 22 | királyid~ Templomait, s leborulva áldozz. ~Nézd,
142 22 | eltörült~Körülted e nagy s ritka időszakasz!~ Nézd,
143 22 | megőrzött őseid Istene.~Trajánok s áldott Marcusok álltanak~
144 22 | sorsodat,~Kar, mellyen ég s föld sarkai forganak,~
145 22 | hadait vezette. ~Bízzál, s virágzóbb századokat remélj!~
146 23 | sugárzik. ~Ki vagy te, bajnok s rettenetes király,~Gyémántsisakban,
147 23 | Helikont idézett. ~A bölcs s vitéz kar, mint az idős
148 23 | bércbástya csak por~ S rózsalevél Boreas kezében. ~
149 23 | szelíd~ Múzsák barátja, s mindeniknek~ Múzsa
150 23 | szárnya alatt hazánk~Rómát s Athénét látta felállani,~
151 23 | tudomány, hatalom virágzott. ~S mikor ragyogtak tornyaid,
152 23 | mikor a dicső~ Király s Apollo tisztelője:~
153 23 | alkonyat~ Bámulta, s a fáradt szarándok~
154 23 | nézett a világ ránk~ S nemzeteket tapodó erőnkre. ~
155 23 | nemzeteket tapodó erőnkre. ~S egyszerre e nép, mely Hunyadink
156 23 | durvaságban veszni tért, s ment~ Két megutált
157 23 | cseh király kezébe. ~Pallás s Apolló nemzik az istenibb~
158 23 | nemzik az istenibb~Bölcset s erőssebb bajnoki lelkeket,~
159 23 | soha~ Ott Socrates, s nagy Tulliusnak~
160 23 | Nem támad ott Titus s Trajánus:~ Durva
161 24 | SZERELEM~Mi a földi élet s minden ragyogványa~
162 24 | légyen tömve tárod,~ S Caesar dicsősége ragyogjon
163 24 | végét nem találod,~ S nem lel szíved tárgyat,
164 24 | ereje az égbe ragadja:~ S a halandó porból egy félisten
165 24 | hatalma néked semmit nem ád s nem árt;~A nagyság álképét
166 24 | mint bábot elveted,~ S nem szab semmi földi erő
167 24 | menyasszonyi ágynak~ Nézed, s elenyészik rettenetes váza. ~
168 24 | Márványpalotává tudod változtatni,~S mezei gyümölccsel rakott
169 24 | Nékem te légy dajkám s ápolóm, Szerelem!~Zöld myrtuskoszorúd
170 24 | pályám szép reménye,~ S könnyel ázott kendőd légyen
171 25 | bár tőled elszakadok,~ S mint ez árva nefelejcs,~
172 25 | Vénusz szíveinket,~ S majd fényes édenében~Öszveviszi
173 26 | A setét völgy ölében,~S csörgő vizek omladoznak~
174 26 | ragyogtak. ~Minden megszünt, s az estvének~ Nyugalmában
175 26 | szerelmek angyala~ Élt s repdezett körültünk,~Csak
176 26 | virágival~Minden tavasz, s minden reggel~ Legfrissebb
177 26 | Látsz te itt sirdogálni,~S nyögdécselő furulyámon~
178 27 | tárgyadat~ E porhalom s mohos temető. ~Ott lebeg
179 27 | a békés Léthe csörgedez,~S virágzó zöld pálmák árnyékain~
180 27 | lengedez; ~Hol a myrtus- s amarantszigetek~ Felett
181 27 | Felett arany aether mosolyog,~S illatozó balzsamos ligetek~
182 27 | forrása ragyog; ~Ott békesség s isteni nyugalom~ Harmatozva
183 27 | vár e kedves árnyék,~ S nemsokára szívedhez zárod. ~
184 27 | orcádról kegyes könnyeid,~S rég ohajtott karok ölelgetik~
185 27 | Atyánk szent zsámolyánál,~S édes örömlángokra buzdulni~
186 28 | Ezüst forrás ömledez,~S a patakok csörgésétől~
187 28 | Az egekkel mérkőznek,~S a százados roppant tölgyfák~
188 28 | Pompájokat mutatják,~S a természet nagy szcénái~
189 28 | Az őszült kor lelke leng,~S a bészakadt sírboltokon~
190 28 | Volt fényes palotája,~S a legerősebb vitézségnek~
191 28 | A felhők közt ragyogtak,~S ime, most kevély ormai~
192 28 | Hol most lelkek támadnak,~S a mélycsendű éjfeleknél~
193 28 | Hol most repkény szövődik,~S a mohosúlt kőláboknál~
194 28 | Hol most baglyok huhognak,~S a rémítő nyílásoknál~
195 28 | Visszatértek a hódítók. ~S ott, hol a győzödelmesek~
196 28 | Toborzón vigadoztak,~S az érzékeny szerelmesek~
197 28 | sarampóit~ Az idő eltemeti,~S a fél világ hódítóit~
198 29 | nyomva van szükségtül,~ S a dicsőség fátyolba vonva. ~
199 29 | Csak repülő álomkép s csalódás~ A halandó
200 29 | Rövid öröm, hosszú gond s bánkódás~ Bús életünk
201 29 | Itt nemesen tűrve viseli,~S a hervadó gyenge virágokat~
202 29 | virágokat~ Az erkölcsnek s észnek szenteli! ~[1803
203 30 | nyúlt gránit ormai~ S az elzárt völgy néked legkedvesb
204 30 | nézőhely,~A halvány hold s gót falak kormai~ Bájolnak
205 30 | sírkövekre ledűlsz,~ S mély lelkesedéssel emeled
206 30 | kor képeibe merűlsz,~ S édesen elsírod bús elégiádat. ~
207 30 | vidámság csak a valóságnak~ S szűk jelenvalónak szedheti
208 30 | Álmodásnak,~ Éled a jövendőt s a multnak óráit. ~Oh, te
209 31 | bájt a virág fodrára,~ S mint zendíti a zöld ligetet. ~
210 31 | ligetet. ~Nézd, új öröm s újult életerő~ Száll
211 32 | gerjeszted,~Felvonsz a porból, s szememet~ A nap felé
212 32 | Öntözgeted fejemet,~S örökké zöld pálmáiddal~
213 32 | Ragyogsz bús éjszakánkon,~S a Léthe csendes révéig~
214 32 | Tenéked szentelhessem,~S örömimet, gondjaimat~
215 33 | Pindár, Stesichor isteni~S Alcaeus magasabb lantjai
216 33 | Itt kent fel Polyhymniád,~S eddig nem töretett hellai
217 33 | Nyitsz útat, koszorús vezér,~S a Vértest Helicon hangjai
218 34 | virtus feláldozza magát,~S nem kéri senkitől érdeme
219 34 | mélységét, Matthisson himzését~S a tiburi Phoenix magas ömledését~
220 34 | felfeded rút képét,~ S tőreit elszaggatod. ~Az
221 35 | mosolygjon rád Amathusia,~S pályádon Eros myrtusi lengjenek!~
222 35 | zöld amaranth fakad,~ S hangját kegyesebb zengedéssel~
223 36 | Hunyadit lantján hirdette s az Árpád~Vére dicsőségét
224 36 | vezetvén,~Spártai erkölccsel s törvénnyel örökre lerakták~
225 36 | bérctalpait a maradéknak.~S kik, mikor a haragos villongó
226 36 | bajnoki vívtak ezerrel;~S vagy diadalmi öröm közt
227 37 | választatott ~Mennyi országok s koronák reményét~Vetted,
228 37 | javának. ~Róma undokját s Senecát felejtsd el!~A Nemes
229 37 | diadalmi bére~Minden ádáznak s alacsony tyránnak~
230 37 | Parthenonban.~Adj Trajánt nékünk s kegyes Antoninust,~Véreid
231 37 | márványt~ Nyersz te s örök fényt. ~A te munkádnak
232 37 | paeant~Századok zengnek, s maradékainknak~
233 37 | atyáink~Mennyi belső tűz s fene üldözések~Ostorát nyögték!
234 38 | már az Olympig ötlő~Róma, s a roppant Capitoliumnak~
235 38 | élni,~ S bölcsen örülni. ~Ott taníts:
236 38 | menedéköléből~A vad orkánok s habok üldözését~
237 39 | gyújtson~ Psyche módjára;~S ha majd a szent forrást
238 40 | írat szívem sebére,~ S könnyeimet szárítsd el! ~
239 41 | Törüld le bús cseppjeit,~S vedd szívedre halvány orcám~
240 41 | nem veszti illatját~ S fodra bíbor díszeit. ~A
241 41 | akiben tisztán ég,~ S rokon lelket lelhete,~Kivel
242 41 | Benned élek, benned halok,~S hogyha tőled elszakadok,~
243 42 | kellemes.~ Szíve tiszta s ép.~Félénk szeme nem mosolyog,~
244 42 | könnyét törülgetem,~ S vállamra simul;~Szép, ha
245 42 | százfelé változik,~ S nyelve elnémul. ~[1800-1804
246 43 | tárogasson maeoni kürtöket~Alcid s Pelídes isteni tettein,~
247 43 | méltán festeni a huszárt~S bús arculatját harcai közt,
248 43 | a lovast~Dárdája szórja, s mennykövek közt~A meredek
249 43 | szeret~Víg lantja zengni, s rettegéssel~Néz az erős
250 43 | vízpartokon énekel~Vídám enyelgést s gyenge szerelmeket,~S tőled,
251 43 | enyelgést s gyenge szerelmeket,~S tőled, tetőled, szép Melissza,~
252 44 | szűz leánya!~Kacsingatsz, s ha hozzád érek,~ Eltünsz,
253 44 | Lángjait úgy ingerled: ~S midőn csókolni akarom~
254 44 | Ajakidat, elrejted,~Elvadulsz, s ölelő karom~ Közül magad
255 44 | Közül magad kifejted. ~S csak messzünnen kínálkozol,~
256 44 | közel elkomorodol,~ S szeretődet megejted. ~[1800-
257 45 | lángja~ Csak ily mulandó?~S Nelli is, mint minden lyányka,~
258 46 | most~A szép esttünemény s Délia csillaga?~ A mély
259 46 | is tehát~Kisded mézajakad s kék nefelejcs-szemed!~
260 46 | nefelejcs-szemed!~ Megcsalt! s rózsabilincseden~Más boldog
261 46 | örömszava,~Lépvesszőre ragad, s fészke kalitka lesz;~
262 48 | FŐ ÉS SZÍV~Mit? s hát azért epesszem~Éltem
263 48 | szál virág mosolyg rám?~S tán Ámor egy leánynak~Képére
264 48 | szeretlek,~Mint méhek a virágot~S mint a folyót az őzek! ~[
265 49 | A myrtus-illatokban~Ámor s Dióne karján~Be édes élni,
266 49 | Más félje a szerencsét~S a tengerek haragját;~Golkonda
267 49 | Csak szád kegyes sugását~S hív szíveink verését. ~[
268 50 | repesnek,~ S illatot isznak. ~Alkotó
269 50 | csirái~ S magvai kelnek. ~Flóra zsengét
270 50 | mosolyogva néki.~Nyomdokin rózsák s violák fakadnak,~A vidám
271 50 | üdvezlő dalomat kiöntöm,~S egy virágbimbót tüzök, édes
272 50 | szép,~ S mint mi, mulandó! ~[1800-
273 51 | sohajtás.~Tűnik tavassza s hervad,~Mint gyenge rózsabimbó.~
274 51 | borítja;~Kebled csudás alakja~S e szép ajak rubintja~A vad
275 51 | heverve sorvad.~Éljünk tehát, s örüljünk;~Mert ah, csak
276 52 | szemem!~Ah, mint lenge felém, s mint mosolyodt reám!~Mint
277 52 | Szép, mint a ragyogó nap s feselő virág:~Szép, mint
278 52 | lengedező híves Etéziák,~S rózsás esti szelek gyenge
279 53 | Nyögdécselsz, epedő kegyes!~S vasbékódra szemed gyöngyei
280 53 | ragyogó hinár:~Süllyedsz, s nincs, ki kezét nyújtsa
281 53 | myrtusa váltja fel,~ S egy kedvelt rokon-érező,~
282 54 | zárlak kebelembe: eltűnsz,~S mint az álomkép, örömim,
283 54 | társad! ~Élj szerencsésen, s ne felejts el engem!~Menj
284 54 | kísér, veled él, veled hal,~S sárga képemnek halavány
285 55 | lassanként lefoly a virágkor,~S gyenge rózsáink vele elvirítnak;~
286 55 | enyésznek. ~Melly rövid s kedves! valamint az első~
287 55 | kezére,~ S élj az idővel! ~Elmarad
288 56 | képedet:~Megállok még egyszer, s reád visszanézek.~Ti kékellő
289 56 | az én bölcsőmnek ringását~S ácsorgó ajakam első mosolygását~
290 56 | rátok,~Ti szelíd szerelmek s vidám nyájasságok~ Örömmel
291 56 | a szívnek édes ösztöneit~S tárgyaihoz vonzó rózsaköteleit~
292 56 | gyakran éltünk szépét,~ S későn hullnak könnyeink. ~[
293 57 | felhők morajja~ S Bosporusok zokogó nyögése. ~
294 57 | mindeneket levert~A harc s dicsőség kénye, Napóleon,~
295 57 | dicsőség kénye, Napóleon,~ S mint Júpiter mindent lerontó~
296 57 | zavarját tébolyogva,~ S Bécs s Pozsony érckapuit
297 57 | tébolyogva,~ S Bécs s Pozsony érckapuit vivatlan ~
298 57 | zápora, vérözön~ Toldult s rohant rád számtalanszor:~
299 57 | Vont fel körülted, s vakmerően~ A haragos
300 57 | Mozdíthatatlan zárait áltüti,~ S a mennybe gyémánt fegyverével~
301 57 | Fényes utat tusakodva tör s nyit. ~[1805?]~
302 58 | porunkhoz: ~Mindenfelé dob s tárogató riad.~Úgy tetszik,
303 58 | ifjaid:~Mindannyi hérót s Marst mutató vitéz~
304 58 | felkelend még~ Báthory, s él Kinizsink ezekben! ~Tud
305 58 | legelső tartományit,~ S láncra füzé sok ezer vitézit. ~
306 58 | tornya lerontatott,~ S roppant Budának győzhetetlen~
307 58 | Pálfyval?~ Nem a magyar s Nádasdy kardja~
308 58 | borítá Austria tájait,~ S nem volt, ki terhed Herkulesként~
309 58 | egész birodalmad ingott. ~S ím, mint midőn bús Aeolus
310 58 | Kaukazus oldalin~ Feltárja, s ádáz szélveszekkel~
311 58 | ébren szunnyadozó magyar,~S elszórja villámkardja eged
312 58 | megréműl az erdő,~ S futnak ezer vadak odvaikba! ~[
313 59 | kebelednek rózsaalakját,~S szívemet a múltnak gyönyörű
314 59 | Mint a csergedező Arethusa s tiszta Meander.~Társaid,
315 59 | feltárja Dióne előtted,~S karjain andalgó örömében
316 59 | kiderült, hol minden szép s nagy előttünk.~Álmodozó
317 59 | kedvesi mind elenyésznek,~S csak szomorún egyedül bujdossa
318 59 | hasítson~A földtengelyekig s a föld nagy tengerein túl,~
319 59 | legelőszer kezde hevülni,~S a gyönyörű álomképet csókolva
320 60 | mint töltöm időmet,~ S távolléted alatt kedvem
321 60 | égi álmába merűlök,~ S egy szebb lelki világ szent
322 60 | lelkemnek minden érzéseit,~S az emlékezetnek repdező
323 60 | szerelem hamvadó szikrája~ S bús melancholiám szomorgó
324 61 | TÉL~Hervad már ligetünk, s díszei hullanak,~Tarlott
325 61 | Nincs rózsás labyrinth, s balzsamos illatok~ Közt
326 61 | Zephyr. ~Nincs már symphonia, s zöld lugasok között~Nem
327 61 | völgye nem illatoz,~ S tükrét durva csalét fedi. ~
328 61 | víg dala harsogott:~ S most minden szomorú s kiholt. ~
329 61 | S most minden szomorú s kiholt. ~Oh, a szárnyas
330 61 | szárnyas idő hirtelen elrepül,~S minden míve tünő szárnya
331 61 | zsenge virágait. ~Itt hágy, s vissza se tér majd gyönyörű
332 62 | Erynnis lelke uralkodik,~ S a föld lakóit vérbe mártott~
333 62 | trónusát,~A balti partot s Ádria öbleit~ Vér festi,
334 62 | Ádria öbleit~ Vér festi, s a Cordillerákat~
335 62 | Cordillerákat~ S Haemusokat zivatar borítja. ~
336 62 | érckorláti dőlnek,~ S a zabolák s kötelek szakadnak. ~
337 62 | dőlnek,~ S a zabolák s kötelek szakadnak. ~Te Títusoddal
338 62 | hajónk~ A bölcs tanács s kormány figyelmén~
339 62 | Nem sokaság, hanem~Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat.~
340 62 | Ez Marathont s Budavárt hiressé. ~[1807]~
341 63 | a föld letapodva hódol,~S Róma felséges geniussza
342 63 | feded a világot,~ S mennyköveket szórsz. ~A
343 63 | homályba~Dűlnek, elmúlnak, s heverő uroknak~
344 63 | Érdemét a jók, nemesek s jövendő~ Századok
345 63 | gyülésén:~Ott merő Hectort s Kinizsit mutattál,~
346 63 | A kitündöklő magas elme s lélek~ Égi sugárt
347 63 | az égnek útja,~ S régi magyar dísz! ~[1807]~
348 64 | szövevény között:~Kővár s szent menedék minden igaznak
349 64 | A bűnnek kegyes ostora. ~S hogy mindent megelőzz, a
350 64 | tudományokat~Szárnyaddal takarod, s a haza kincseit~Buzgón gyüjtögeted,
351 64 | kincseit~Buzgón gyüjtögeted, s felkel az alkotó~
352 64 | teáltalad. ~A polgári töl-ág s delphusi laurusok~Kettősen
353 65 | Pallas mennyei fegyvere~ S a szent Igazság titkon égő~
354 65 | napja, virrad,~ S a denevérek elötte futnak. ~
355 65 | gyümölcse! ~Ez szülte a sok kárt s nyavalát reánk,~Ez fojtja
356 65 | fojtja bennünk a geniust s erőt,~ Ez rontja erkölcsünk,
357 65 | Ez rontja erkölcsünk, s hazánkhoz~ Zárt
358 65 | a veszedelmes árt,~ S őrangyalunkat visszahozták~
359 65 | rész te munkád, a te eszed s erőd.~Melly példa voltál!
360 65 | a dicsőség trónusa, menj s vezérlj!~ A véghetetlen
361 66 | Pentheus letörött királyi~Polca s vad Roethus szomorú halála~
362 66 | áldásod megutálva néztem,~S éltető lángját poharadnak
363 66 | megölő hidegség~Gyötri, s e szép föld örömit mogorva~
364 67 | érctorony és acél-~Závárok s iszonyú őrebek őrizék.~A
365 67 | Boreas vad dühe harcait~ S a villám rohanó tüzét! ~
366 67 | Szerelem béfedi a napot~S Argus száz szemeit; majd
367 67 | lebegő Zephyr,~Majd szélvész s fenevad. Fojtva erősödik,~
368 68 | szegény~Földmíves küszöbén s durva darócain,~ Mint
369 68 | dáma kigyöngyözött~Keblén s ambroziás mellpatyolatjain.~
370 68 | dől,~Annak nyujtja kezét s mennyei csókjait. ~[1804-
371 69 | BARÁTIMHOZ~Én is éreztem, s tüzesen szerettem,~Éltem
372 69 | Barna fürtim közt szerelem s vidámság~
373 69 | túl magasan csapongott,~S mint az aetherben lakozó
374 69 | nézett. ~Mennyi tündér báj s ragyogó kilátás,~Mennyi
375 69 | szememről~A csalárd fátyol, s az aranyvilágnak~Rózsaberkéből
376 69 | hatalmát,~Sokrates méregpoharát s Tibérnek~
377 70 | omlik rám fényed hév sugára.~S ah, tudom! valamint felért
378 70 | Könnyes szemmel nézek a multra s jövőre:~Annak örömeit sírva
379 71 | hol csecsemő szopott,~ S ifjú élte virágozott:~Hozzád
380 71 | Hozzád vissza-ohajt szívem s epedve kér.~ A csendes
381 71 | könnyemet~A csendes patakok s Delia csillaga.~ Gyakran
382 71 | csókjaid éltemet~ Oltják, s földre rogyom veled,~Majd
383 71 | rogyom veled,~Majd eltűnsz, s repülő képed után futok,~
384 71 | Míg lankadva felébredek,~S a forró szerelem könnyei
385 72 | A csillagok boltjára,~S pirholagos lánggal gerjed~
386 72 | Fényszekéren vezeti,~S a Balaton hullámjait~
387 72 | Örömre int a természet~ S ëltem tünő tavasza;~Szerelemre
388 72 | Szerelemre az enyészet~ S Philomele panasza: ~De én
389 72 | A hold ezüst képére,~S csak szomorú dalt pengetek~
390 72 | Ifjú szívem gerjeszté,~S az öröm s bánat könnyeit~
391 72 | szívem gerjeszté,~S az öröm s bánat könnyeit~ Legelőször
392 72 | Néztem az est csillagát,~S lelkem, örömmel megtöltve,~
393 73 | tekinthet. ~A legmagasb menny s aether Uránjai,~Mellyek
394 73 | szemöldöked~ Ronthat s teremthet száz világot,~
395 73 | száz világot,~ S a nagy idők folyamit kiméri. ~
396 73 | lelkem záraiból kikél,~ S hozzád közelb járulhat,
397 73 | Addig letörlöm könnyeimet, s megyek~Rendeltetésem pályafutásain,~
398 73 | pályafutásain,~ A jobb s nemesb lelkeknek útján,~
399 73 | útján,~ Merre erőm s inaim vihetnek. ~Bizton
400 74 | századokat hordoza vállain,~S mellén lengedezett hosszu,
401 74 | alól könnye kicsordula,~S így kezdé szavait: Látod
402 74 | locsogva küzd~A bérc öbleiben, s rengeteges vadon~Zöld pártája
403 74 | sudaras sorjegenyék között.~S ím, ott egy feketült klastrom,
404 74 | Buzgósága dicső temploma s szent helye.~Sok távollakozók
405 74 | helye.~Sok távollakozók s messze szarándokok~Csókolták
406 74 | szarándokok~Csókolták küszöbét s szentjei zsámolyát,~S a
407 74 | küszöbét s szentjei zsámolyát,~S a himnuszba vegyült orgona
408 74 | eltépte magát ösztöne láncain,~S lángérzése szelíd buslakodásra
409 74 | szeretett Sándora bírta már,~S oldhatlan kötelek közt vele
410 74 | kemény atyja csikarva dúlt,~S e klastromba dugá a szerető
411 74 | maradott Lóri sokáig itt,~S mint egy álmodozó csendesen
412 74 | végre beteg szíve felébrede,~S a kétségbeesés tőreivel
413 74 | kikelet látta siralmait~S lassanként kihaló kellemit,
414 74 | alatt ajtaja megnyilék,~S a régen-siratott karja közé
415 74 | merem,~Sem tördelt szavokat s ömledezésiket.~A döbbent
416 74 | kebelek nyögve szorultak el,~S bennek minden erő s élet
417 74 | el,~S bennek minden erő s élet eloltatott.~Míglen
418 74 | várt~Minden perceneten, s érted imádkozott!~Oh ifjú,
419 74 | örömünk hajdani édenét?~S hogy még egyszer örömkönnybe
420 74 | erőm! végy kebeledbe, végy!~S olvasd e halovány orca vonásain,~
421 74 | karom.~Jer most, merre karom s a szerelem vezet.~Jer, menjünk
422 74 | megyek~A bús Kaukazuson s tengerek árjain~Lángnak,
423 74 | ne hagyj!~Csókolj meg, s vasadat döfd ide, oh, ne
424 74 | előrántja hegyes vasát,~S a vállára borult szűz kebelébe
425 74 | Elsóhajtva repűl bánatos élete,~S egy bágyadt Köszönöm! volt
426 74 | befedé kedvese tagjait,~S mélyen mártja sebes szíve
427 74 | mártja sebes szíve alá vasát,~S forrón öszvevegyült vérök
428 75 | MÚZSÁM~Akit Cypris ölel s delphusi láng hevít,~Nem
429 75 | között,~Oh, édes Szerelem s píeri gyenge szűz,~S ott
430 75 | Szerelem s píeri gyenge szűz,~S ott énekli vidám lanttal
431 75 | lanttal az isteni~Szépet, Jót s Amathus berke virányait.~
432 75 | elmerülésimet~A szent lelkesedés s képzelet árja közt.~Nem
433 75 | nemesek, ritka Kazinczy s Kis!~Bokrétát szedeget nimbuszitok
434 75 | magyar~Pindus fellegi közt, s hajnali csillagok~Hosszú
435 76 | lantomat,~Érzésim felesét s néhai biztosát.~Nem pendíti
436 76 | rózsavirányain.~Hervad már tavaszom, s bimbai hullanak:~A szép
437 76 | lelke, ezer csudát~Szül, s ismét repülő szárnyaival
438 76 | szárnyaival ragad:~A ti érdemetek s mívetek élni fog,~Amíg egy
439 76 | talpkövihez teszem~E morzsát, s az idők harcai közt megáll. ~[
440 77 | Hogy ott magadnak s nemzetednek~ Élj
441 77 | arany édenében, ~Kazinczy! s mérész aetheri szárnyakon~
442 77 | dithyrambok lángkörében~ S a Kegyek életadó virányin. ~
443 77 | virányin. ~Plátói nyelved s lelked idézte le~Hozzánk
444 77 | Pindusunknak~ Szent ereit s ege tiszta fényét. ~Boldog
445 77 | vagy, Áon szűzei kedvese,~S nagy, mint hazádnak legnemesebb
446 78 | ölében;~Mutasd meg Kazinczyt s házi isteneit,~Hadd olvassam
447 78 | ernyejébe~ Schiller s Goethe karjain;~S mint repül
448 78 | Schiller s Goethe karjain;~S mint repül majd vissza édes
449 79 | az.~Akármint van, nyugodj s örülj barátoddal!~Mert nékem
450 79 | magam;~Zömök, szelíd, barna s gödörkés állú,~Hogy nagy
451 79 | éhesb, annál szózatosb,~S mihelyt megtellik, néma,
452 79 | versedet megmenthetném vele,~S vágyásaid legfőbb pontját
453 79 | bétölthetném! -~Hagyján! Remélj! s versed tedd el jövendőre! -~
454 80 | napja dicsőn derült,~ S paeánt ömledezett a Capitolium. ~
455 80 | Fürtöd mádi aranygerezd~ S tündöklő amazon-párta ölelgeti. ~
456 80 | enyelegj vele!~ Vaucluse s Laura leend - Széphalom
457 80 | Laura leend - Széphalom s Angyala... ~[1809]~
458 81 | E tündérkert képein;~S ah, ezek a lelkesb csókkal
459 81 | adnak az ölelő kéznek,~ S tűnnek a szem könnyein. ~
460 81 | virítnak. ~Teremts Idáliát s Áont Széphalmodon~ Égi
461 81 | amaranthja leng majd homlokodon,~S béfed Áon Kegye virágpályáidon~
462 81 | képén tavassza pompáját,~S zendítsd meg körülte az
463 82 | földet elhagyá Saturnus,~S a nagy Minden keblébe rejtezett,~
464 82 | szabadság,~Víg ártatlanság s minden égi jók~Lakoztak
465 82 | büszke nagyravágyás kényeit~S a rút gonoszság titkos céljait,~
466 82 | nemlétét pótolá ravaszság,~S rettentővé lett láthatlan
467 82 | által~Kiszáradt a bőség s dúskálkodás ere;~Fortély
468 82 | ellen fegyver volt szegezve:~S már-már kiveszni tért e
469 82 | lyányát, Minervát,~Menj! s hozz ki táram titkos rejtekéből~
470 82 | táram titkos rejtekéből~Észt s bölcsességet e vak fajzatoknak.~
471 82 | hanem ravaszságot lopott,~S csak azt adott nekik Japet
472 82 | azt adott nekik Japet fia;~S most a Szemérem és a szent
473 82 | tudományok szent kincsét osztani,~S minthogy saját komolyságát
474 82 | saját komolyságát tudá,~S a földi gyarlóságot ismeré:~
475 82 | gyarlóságot ismeré:~Az ő ifjabb s vidámabb húgait,~A nyájas
476 82 | rokon kötél az égiekkel;~S hálás kezekkel kezdék elfogadni~
477 82 | emberek csak egyneműek,~S minden közjó az egyesből
478 82 | ölelni~A szent Igazságot s a hív Szemérmet.~S akkor
479 82 | Igazságot s a hív Szemérmet.~S akkor majd ismét Kronos
480 83 | pórázon mosolyogva nyögje,~S Tantalus-szájjal magas asztaloknál~
481 83 | kalyibák lakói,~Régi Jámborság s te, arany Középszer!~Üljetek
482 83 | mellém ösi tűzhelyemre!~S majd Szabínám hív keze-főzte
483 83 | szerencsének letapodja kényét;~S szíve épségét soha semmi
484 83 | kiáltson. ~Tiszta lélekkel s megelégedéssel~Látja csűrében
485 83 | csűrében keze míve bérét;~S izzadásának gyönyörű gyümölcsét~
486 83 | meg falatját~A barátságnak s jövevény szegénynek;~S asztalánál,
487 83 | barátságnak s jövevény szegénynek;~S asztalánál, mint az öreg
488 84 | míveidért hazád?~Oh bajnok s koronás mennyei Lantverő!~
489 84 | pálmavirányihoz,~Olly buzgón törekedsz s gátokat ostromolsz,~Hogy
490 84 | veti el már soha fékjeit,~S vak rögzése örök hályogiban
491 84 | Hagyján! aki ugy élt, mint te, s ugy énekelt,~Nem kér lelke
492 84 | némult ravatal zárait eltöri,~S a villámvezető sashoz emelkedik.~
493 84 | erős fegyveri közt ledűl,~S a tűzből az Olymp lángküszöbére
494 85 | hullámin magas énekednek,~S halhatatlanság koszorúi
495 85 | Flaccus~ S Lesbos alakja. ~Mély sugallásod
496 85 | Nyújta borostyánt; ~S Léthe áradt rám! elenyészik
497 85 | élettel ragad édenébe~Delius, s mellem magasabb erőkkel~
498 86 | már feselő korod;~ S méltó remekkel gazdagítja~
499 86 | hívnak minden előjelek,~ S nem kétli Pannon, hogy te
500 86 | dísze: ~Akár szilaj mén vért s hadi port dagaszt~Alattad
1-500 | 501-939 |