1-500 | 501-939
Költemény
501 86 | omladékin~ Állva marad, s az örök tünésnek ~Fennyen
502 86 | tünésnek ~Fennyen parancsol, s megtöri a halált.~Közlelkeket
503 86 | mély tengerébe,~ S híröket és nevöket kitörli. ~
504 86 | lelkét. ~Ezt áldja méltán, s hirdeti a világ.~Minerva
505 87 | józanság, mely elömli mívedet,~S melytől te félsz, nekem
506 87 | bölcsesség a bézárt ajakban?~S ah, édes az nekem, midőn
507 87 | Midőn az erkölcs vész, s reánk veszélyt kiált. ~
508 87 | bölcsességgel,~Majd Flaccus lelkével s élesb kacajával~Dorgálod
509 87 | bolondság álképét levond,~S mint hajdan Rómának vigyázó
510 87 | történeteiben,~Az erkölccsel nőttek s viszont fogytak. ~ A
511 87 | Valóban nem más, mint az ész s erkölcs:~Csak úgy állhat
512 87 | testünk,~Ha az lélekkel s erővel teljes. ~ A régi
513 87 | jókkal pótolják:~Az ész s a kéz míveltségével,~Mely
514 87 | díszt:~A spártai lelket s népi bélyegünket,~Melyekkel
515 87 | Mit nyertünk? tán cravátot s gillétet,~S más ily bolondság
516 87 | tán cravátot s gillétet,~S más ily bolondság hitvány
517 87 | a tudományokat,~Az elme s a kéz remekjeit,~Miért nem
518 87 | tudja, hány faluja van,~S minden jobbágy helyétől
519 87 | robotja.~- Bétölti udvarát s jószágait~Százféle népek
520 87 | lopni, sem pillét vadászni,~S más illy nagy dolgokhoz
521 87 | túrja, mely őtet táplálja,~S az áldás átokká válik kezében.~
522 87 | áldás átokká válik kezében.~S nézd a Keszthely s a Cenk
523 87 | kezében.~S nézd a Keszthely s a Cenk bölcs nagyjait,~Kikben
524 87 | Tudják, hogy a hiú dagály s pazarlás~Nem fény, hanem
525 87 | fény, hanem ádáz bolondság:~S azon kincs, mely kezekre
526 87 | hazánk kincstárában nől,~S gazdag kamatját a közjó
527 87 | szedi. ~ Az ész minden! s ebből foly minden jó,~Nincs
528 87 | szövétnekét gyújtó Minervát~S annak minden munkás tolmácsait;~
529 87 | magunkért szükség gyámolnunk;~S ha eltörlődik e föld színéről,~
530 87 | ha Cato villám-~Szózatja s Pharsal vérpatakjai~A római
531 87 | szavam ki nem hat völgyemből~S a dúsokhoz fel nem lövelkedik.~
532 87 | lövelkedik.~Te, nagyfényű barátom s nagy díszem!~Te szólj, légy
533 87 | sajátod a nagyvilág nyelve,~S hol én tanácslok, ott parancsolsz
534 87 | tanácslok, ott parancsolsz te;~S ha bér helyett gyakran bürök
535 87 | megadja~Még a tömlöcben s a kereszten is.~Te is megkóstolod
536 87 | nektárját~Mind itt, mind Orczyd s Rádayd keblén. ~[1809. dec.
537 88 | annak útja;~A hideg pólus s szomorú sirokkó~
538 88 | Kronos ölébe. ~Schillered s Goethéd Geniussza lengjen~
539 88 | fedje pályád;~Mágiás képek s arany álmodások~
540 88 | Fátyola lepjen. ~S mely Zephyr Ámor jegyesét
541 89 | khán xerxesi tábora~ S világot ostromló töröknek~
542 89 | Zápolya öldöklő~Századja s titkos gyilkosaid keze,~
543 89 | megálltál: ~Mert régi erkölcs s spártai férfikar~Küzdött
544 89 | spártai férfikar~Küzdött s vezérlett fergetegid között;~
545 89 | Birkózva győztél, s Herculesként~ Ércbuzogány
546 89 | erős gyökerit megőrlik, ~S egy gyenge széltől földre
547 89 | megvész:~ Róma ledűl, s rabigába görbed. ~Mi a magyar
548 89 | fényes nemzeti bélyegét,~ S hazája feldúlt védfalából~
549 89 | Eldődeinknek bajnoki köntösét~S nyelvét megúnván, rút idegent
550 89 | Játszva emel, s mosolyogva ver le. ~Felforgat
551 89 | hatalma,~ Róma s erős Babylon leomlott. ~[
552 90 | könnyeket áldozok,~ S hamvvedredet bús cyprusággal~
553 90 | szökőfény, mely mosolyog s kivész,~ Mint egy szivárvány,
554 90 | ragyogásaikkal: ~Te, mint az orkán s mint az olympi láng,~Megráztad
555 90 | gőztorlatok éjjelét,~ S villámszavad megszégyeníté~
556 90 | megszégyeníté~ A gonoszok s cudarok dagályát. ~A jók
557 90 | az éktelen~ Márványt; s atyáid pallosával~
558 90 | szeretett hazád~ Védlelke, s oh, add vissza fényes~
559 91 | ledűlök berkeid alkonyin,~S eldanlom első ömledezésimet,~
560 91 | engem~ A szerelem s epedés tanított. ~Lebegj
561 91 | ambrás lombjaiddal,~ S Lolli szelíd keze nyújtsa
562 92 | Olympusra más isten hág,~ S Dodona berke dördül.~
563 92 | szép kikelet,~ S véle a hesperi liget. ~Az
564 92 | a gigászi Örök vár,~ S chaoszában elmerít,~
565 92 | Jól használni nem tudtam,~S legkiesebb ösvényimet~
566 92 | partját elértem:~ S ah, hazámra nem ismértem! ~
567 92 | minden időszakaszt~ S minden földi láthatárt:~
568 92 | Én tehát nem siratom,~S a jövendő kétes képét~
569 92 | zúgolódom ellene,~ S kebelemben marasztom. ~[
570 93 | ecsettel~ A népek lelkét s nemzetek ízleteit.~A német
571 93 | lépéssel lejtve kering le,~ S párját karja közé zárja
572 93 | párját karja közé zárja s lebegve viszi.~Egyszerű
573 93 | Egyszerű a német mindenben, s csendesen örvend,~ Egyet
574 93 | Egyet ölel mindig, s állhatatos szerető.~A gallus
575 93 | gallus fellengve szökik, s enyelegve kacsingat,~
576 93 | Kényeiben repdez, s a szerelembe' kalóz.~A magyar
577 93 | szerelemre olvad epedve,~ S búja hevét kényes mozdulatokba
578 93 | lyánykát a diadalmi dagály),~S rengeti a földet: Kinizsit
579 93 | Csak maga szab törvényt, s lelkesedése határt.~Ember
580 93 | örüljön!~ Férfierő s lelkes szikra feszíti erét. ~[
581 94 | lelkét. ~Aki vért zengett s haragos Scamandert,~Aki
582 94 | parancsolt~Kőnek és vadnak s Rhadamanth kezének:~
583 94 | zengőjét, ki Olympiának~S Peliont égig ragadó gigásznak~
584 94 | Cypris ölébe'. ~S azt, ki ezt mérész utain
585 94 | ezt mérész utain követte,~S büszke reptével ragyogóbb
586 94 | öröm-ömledéssé~Olvad e bús dal, s koszorúzva dűlök~
587 94 | mosolyogva múlat,~Ott az ég, s minden kegyes Istenével~
588 95 | Teleki, nádligetim között,~S vígan nyujtom ezen tölgykoszorút
589 95 | nádsipom énekét,~ S e szent csészevíz áldozik. ~
590 95 | hazánk Bellerophonja lett,~S a vakságba merült századok
591 95 | Delphi szövétnekét,~ S meggyujtá Buda ormain. ~
592 95 | szent palotáiban,~ S ez gerjeszti te melledet. ~
593 95 | Parthenon~Felsőbb pitvariba, s béavatott szemed~
594 95 | fennyen uralkodó~Hullámit s koronás Albion árbocit,~
595 95 | istene;~Nézd a puszta virányt s tunguzi vad lakost~
596 95 | tunguzi vad lakost~ S a szörnyek fene nyomdokit. - ~
597 95 | nagy, szabad~ S boldog minden időn s helyen. ~
598 95 | S boldog minden időn s helyen. ~A nép, hogyha szabad,
599 95 | A nép, hogyha szabad, s virtusi nincsenek,~Gyermek,
600 95 | Gyermek, mely keziben kést s üszököt visel;~S egy rút
601 95 | keziben kést s üszököt visel;~S egy rút törpe, gigászkarddal:
602 95 | öl,~ Ez vázkép, s kacagást okoz. ~A fényes
603 95 | kacagást okoz. ~A fényes Latium s Spárta kevély feje~A virtus
604 95 | fegyvere nyit útat oda, s lehull,~ Amit nem
605 95 | a Capitolium,~ S itt új Róma emelkedik. ~
606 95 | Favónt lehell,~ S nem küzd a Tihany ősz foka. ~[
607 96 | megtapsol egész Graecia, s Pindarus~ Megzeng, magát
608 96 | félistenekhez~ Méri, s az ég özönébe' ferdik: ~
609 96 | kiküzdém a homályból,~ S általadám maradékaimnak. ~
610 96 | laurust~ Melly diadal s mi kevély dicsőség! ~Tőled,
611 96 | jót tiszteled és nemest,~S általhatsz az igazt fátyolozó
612 96 | ismered,~És nagyfényü atyád s híres ipad szerént~
613 96 | A haza, nyelv s tudomány ügyében. ~Jer,
614 96 | borulj le Pythia zsámolyán,~S honnunk isteninek áldozatot
615 96 | Én amarant-koszorút s virágot. ~[1812]~
616 97 | feletted~Ölelkezve pálmák s myrtusok lombjai,~Hintsenek
617 97 | illatot Ilissus bokrai. ~S ha majd csendes mohaidon
618 97 | hérók leánya magányos óráin,~S a szebb lelkek gondjaiba
619 97 | merül,~Oh, fedezd könnyeit, s száritsd el orcáin. ~S midőn
620 97 | s száritsd el orcáin. ~S midőn karján "Melancholiámnak"~
621 97 | temploma a szelíd Múzsáknak,~S a szférák zengése ömledezzen
622 98 | csalatásba merülve imádtak,~ S a szent emberiség sorsa
623 98 | kényednek alája vetetted,~ S isteni pálmádat váltja töviskoszorú.~
624 99 | Aetnának az alja virányos,~S a tetején örökös tűzörvény
625 99 | tetején örökös tűzörvény s aetheri fagy küzd:~Arcaidat
626 99 | festi,~Jég fedi homlokodat, s láng csap ki komoly szemeidből. -~
627 100| temető, reád~A tündér hatalom s a ragyogó dagály.~Látásodra
628 100| Látásodra szemek vázai s a világ~
629 100| koldus utált élete terheit,~S a szent emberiség jussa
630 100| Egy rangot s nyugodalmat adsz. ~Akit
631 100| adsz. ~Akit szíve emészt s elhagya a remény,~Annak
632 100| Annak még te reményt adsz s magas enyhülést.~Jer, adj
633 100| Szentelt hantodon, s álmodok. ~Mit? s hát kell-e
634 100| hantodon, s álmodok. ~Mit? s hát kell-e nekem álmodozás,
635 100| körét,~ S nem szédül küszöbén fejem! ~
636 100| porszem ugy élt, úgy szeretett s örült,~
637 100| omlani~ S a márvány Babylon falát. ~
638 100| míveidet, világ!~Mint szórja s temeti a nagy Örök keze,~
639 100| hangyasereg! mint tusakodsz s tolongsz~
640 100| bámulatos bajnokok és nagyok!~S tí, kik nem meritek nézni
641 100| porba nyögők, jertek ide, s velem~
642 100| Élni s halni tanuljatok. ~[1815]~
643 101| ha rózsát nyujt kezedbe,~S ha illatot hint rád a szép
644 101| Lehelletével hervad a virány,~S előtted intve sárga lombja
645 101| amelly könnyen kap sebet,~S a fájdalomnak önti könnyeit,~
646 101| fájdalomnak önti könnyeit,~S magát kisírván szenved csendesen;~
647 101| Sem orvosolni nem bátor s kemény,~Hanem lecsügged,
648 101| kemény,~Hanem lecsügged, s önmagát emészti;~S hiú,
649 101| lecsügged, s önmagát emészti;~S hiú, ha még mély sebjével
650 101| fájdalomban édeset keres,~S veszett gyönyörré változtatja
651 101| haszna vívjuk a kemény eget~S a bús koporsó gyémántzárait?~
652 101| gyémántzárait?~Nem hat siralmunk s jajszavunk oda!~Mi haszna
653 101| tavassza kellemit szedé,~S itt hagyta a tél puszta
654 101| test fenéit, a lélek dühét~S nem a halálnak irtózásait;~
655 101| kínja nem szakítja szívét,~S nem látja a bűn győzedelmeit. ~
656 101| édes mérget rejt magába,~S gigászi harcot minden nyúgalom. ~
657 101| enyhelyén,~Túl a veszélyen s földi harcokon,~S fedezze
658 101| veszélyen s földi harcokon,~S fedezze béke kedves hamvait!~
659 102| ösztöninknek szenvedő edénye~S nyers kényeinknek játszó
660 102| Dajkálva őrzik forró keblöken,~S véröknek édes nedviből itatják;~
661 102| kötéllel kapcsolnak magokhoz~S lelkünket égi érzésben feresztik;~
662 102| fejünket~Ismét ölökbe vészik s dajka-karral~Vezetnek éltünk
663 102| Vezetnek éltünk véghatárihoz,~S ölelve tésznek a halál ölébe,~
664 102| egyesülnek? ~ Oh, nagy s dicső cél van nekik feladva,~
665 102| dicső cél van nekik feladva,~S rendeltetésök szebb, mint
666 102| pályájokon~Bevont szemekkel s békós lábakon?~S kivánhatunk-e
667 102| szemekkel s békós lábakon?~S kivánhatunk-e tőlök oly
668 102| ajkidon~Az ihletett szív s nyilt ész lángigéje,~Mely
669 102| tartja vad nemem;~Kihágsz, s merészen fényesb útra térsz,~
670 102| halhatatlan istenekhez int;~S hol a poesis nyájas istenei,~
671 102| Enyelgve zárnak karjaik közé,~S a symboláknak hímes fátyolában~
672 102| fátyolában~Öleltetik meg a nagyot s dicsőt,~S belénk mosolygják
673 102| Öleltetik meg a nagyot s dicsőt,~S belénk mosolygják rózsás
674 102| szájaikkal~Az égi szikrát s égi tiszta kényt. ~
675 102| Érzed hatalmas ihletésöket,~S hevült kebelt nyitsz szép
676 102| nyitsz szép sugalmaiknak,~S mint a kalitka zárát elhagyó~
677 102| a kalitka zárát elhagyó~S ismét szabadban lengő fülmile~
678 102| lengő fülmile~Örömre gerjed, s harsány csattogással~Repül
679 102| az erdők zöld árnyékiba,~S üdvezli a rég óhajtott galyakról~
680 102| galyakról~A tarka völgyet s virradó eget:~Meglelkesedve
681 102| virradó eget:~Meglelkesedve s égi szárnyra kelve~Lengsz
682 102| Harsogva zúg le Pindus ormain,~S a gyönge Sappho esdeklő
683 102| Lángolva járja általlelkedet~S zengésbe hozza gyenge lantodat. ~
684 102| érzed a jót és gonoszt,~S a sorsnak ádáz kényén függ
685 102| bölcsek nyugalmát~Ismérni, s győzni a föld szörnyeit,~
686 102| Használni élted szűk kerületét~S bátran letenni a halál kezébe. ~
687 102| fürtidet.~Az égi Múzsák s Grátiák ölén~Álmodd el élted
688 102| Álmodd el élted rózsaálmait,~S védjen Minerva pályád zajjain,~
689 103| MAGYAR TÁRSASÁGHOZ~Ki kétli s kérdi, hogy csak a dicső
690 103| Minden szerencsénk ezzel nő s hanyatlik? ~ Az ész
691 103| meghajul,~Hegyek lehullnak s olvadnak vizekké,~S örök
692 103| lehullnak s olvadnak vizekké,~S örök helyéből a tenger kikél;~
693 103| mint a milliókat,~Ez áldja s égi boldogságra inti. ~
694 103| korunkig hintik mérgöket,~S örök zavarba dönték e világot.~
695 103| zsákmányt barlangokba zárta,~S az embereknek bábot s vázt
696 103| zárta,~S az embereknek bábot s vázt vetett,~Melyek vakabbá
697 103| lett. ~ Így a görög nép s Róma bölcsesége,~Melyet
698 103| számos századok merültek.~S ha most azolta kezd is fényleni,~
699 103| határba önthet áldva éltet,~S az éj csudái mint süvöltnek
700 103| csudái mint süvöltnek arra!~S hány népek élnek még ma
701 103| a föld ocsmány férgeit,~S azoknak embervérrel áldozik;~
702 103| embereknek görhes istene,~S a legnagyobb bűnt batkákért
703 103| hamúban kotlik a herélt szent,~S bámészkodása istenné teszi;~
704 103| mosódás módja szent titok,~S a fél világot embervérbe
705 103| halomra;~Ott a falukban s városok piarcin~Jár kóborolva
706 103| kezekkel élelmet rabol,~S az asszonyokba önti szent
707 103| asszonyokba önti szent dühét,~S a férj, az égnek hálát adva,
708 103| bolondság tölti, ostorozza,~S undok zsiványi barlanggá
709 103| reszkető ősz tűztelen szivébe~S az anyja keblén ácsorgó
710 103| dög, inség, sárga félelem~S kínokkal élő bánat fog körül. ~
711 103| Megjózanít és öszveegyesít,~S kiirt közűlünk minden bűnt
712 103| kiirt közűlünk minden bűnt s gonoszt? ~ Reménylek.
713 103| nagy ügyre felken títeket,~S e szent szövetség láncába
714 103| Hazánkban Delphi égi kincseit~S az értelemnek nagy törvényeit;~
715 103| sziklamellbe és a holt agyagba,~S mint jámborodnak a vadállatok~
716 103| a vadállatok~Előttetek, s mint omladoz rakásra~Az
717 103| mint omladoz rakásra~Az ész s igazság mennydörgő szavára~
718 103| zordon inség óriási tornya,~S mint hullanak le durva láncai. ~
719 103| áldozatlan kézzel nem jövök:~S ha gerlicéim és virágaim~
720 104| Horáccal fested a mezőt~S annak szelíden bájoló nyugalmát,~
721 104| nyugalmát,~Vigabban érzek s boldogabb vagyok.~Szebbnek
722 104| meg nekem,~Hogy én Budáról s Pestről énekeljek. ~
723 104| Pestnek tornyait tekintem~S a száz hajókat rengető Dunát,~
724 104| Midőn körültem minden él s örül,~S újabb meg újabb
725 104| körültem minden él s örül,~S újabb meg újabb érzelemre
726 104| élet édes bájait mutatják,~S mindazt előttem testesülve
727 104| Hát amidőn majd véled s Helmeczinkkel~Virághoz együtt
728 104| együtt ballagunk karöltve,~S a bölcs öregtől új lelket
729 104| veszünk!~Onnét tehozzád s nyájas asztalodhoz,~Hol
730 104| asztalodhoz,~Hol a kinyílt szív s józan ész kinál,~S vidám
731 104| szív s józan ész kinál,~S vidám szabadság s tréfa
732 104| kinál,~S vidám szabadság s tréfa a szakács;~Ornnét
733 104| mindazokhoz, kik barátaink,~S velünk egyenlőn tudnak érzeni.~
734 104| érzeni.~Hol majd hazánknak ó s új dolgait,~Majd a világnak
735 104| mustrára intjük~A föld királyit s büszke nagyjait;~Vagy majd
736 104| törvényein~Platónkkal újabb s szebb respublikákat~Alkotva,
737 104| respublikákat~Alkotva, Solont s a dicső Lykurgust~Lehozzuk
738 104| mindent megún~Az ember, s édes a változtatás,~Szemünk
739 104| legelhet Thespis bájvilágán~S a táncolóknak szárnyas rendein,~
740 104| zengzeteknek szép koncertjein;~S ha kell, közel van kert,
741 104| Horáccal untig ott kapálhatunk,~S nevetni fognak ott is a
742 104| tehát több? Élni és örülni~S használni célunk, nem pedig
743 104| célunk, nem pedig heverni;~S a bölcs nyugalma háboríthatatlan~
744 104| háboríthatatlan~A pesti bálban s csörtetés között,~Mint a
745 104| Elmémnek elme, mely megértheti,~S melyben sugárit tűkröztetheti. ~
746 104| gonoszság néz ki vad szeméből,~S lesujt pipádért, hogyha
747 104| sötétség, vállát terh sanyarja,~S utálja mindazt, aki boldogabb.~
748 104| mindazt, aki boldogabb.~S mi szép mulatság látni izzadását?~
749 104| nekem még rajta szántanom,~S aszott kezéből lesni sültemet?~
750 104| magába zárva él magának,~S csak álma tündérképét kergeti,~
751 104| Rendeltetésünk nem magányos élet~S örök komolyság és elmélkedés,~
752 104| barátság és társalkodás.~S nem a világi jókat megtagadni,~
753 104| titka és jele. ~ Maradj s perelj te Pesten, s élj
754 104| Maradj s perelj te Pesten, s élj vidáman~Barátid édes
755 104| Barátid édes társaságiban,~S ne kérj az égtől többet,
756 104| Van annyi, mennyi kell, s ha ez kevés,~Kevés lesz
757 104| nem oltja~Minden Dunáknak s tengereknek árja;~S az ép
758 104| Dunáknak s tengereknek árja;~S az ép gyomornak egy pohár
759 104| szeretnünk,~Ha józan elménk, s testünk nem beteg,~Kivánhatunk-e
760 104| nem beteg,~Kivánhatunk-e s lelhetünk-e több jót,~S
761 104| s lelhetünk-e több jót,~S adhatnak-é mást a királyi
762 104| megkeres~Az új Zephyrrel s első fülmilével,~S veled
763 104| Zephyrrel s első fülmilével,~S veled csevegni és nevetni
764 105| megzavarja;~Ismérem én azt, s megmosolygni szoktam,~Mint
765 105| köz-ember változó eszének~S itéletének rabja lenne Múzsám.~
766 105| Gúnyolja bízvást mívemet s gyalázza,~Galád szidalma
767 105| a szent Catot pökdözék,~S a bölcsek atyját méreggel
768 105| megölték,~Élnek ma is még, s mérget öntve marják~Mindazt,
769 105| odvok mellett elmegyen.~S csudáljuk-é, hogy ránk morogni
770 105| hogy ránk morogni mernek?~S gyűlöljük-é, hogy nem barátaink,~
771 105| önmagoknak ellenségeik,~S az istenekkel perbe szállni
772 105| lehetne a lángból víz és jég~S az égi fényből vastag éjszaka,~
773 105| szúr, és csip a csalán,~S a gyenge rózsa illatot lehel. ~
774 105| emberekben végtelen különbség~S megérthetetlen visszás értelem
775 105| értelem van.~Ez a hiú fényt s rangokat vadássza,~Kucorgva
776 105| vadássza,~Kucorgva koldul, s pénzen vesz tehert;~Emez
777 105| jaj himnusz vad fülének,~S bünében virtust s érdemet
778 105| fülének,~S bünében virtust s érdemet keres!~Amaz magától
779 105| érdemet keres!~Amaz magától s mástól megtagadva~Kuporja
780 105| megtagadva~Kuporja a pénzt, s hasznát nem veszi,~Mint
781 105| perúi rab, mindég aranyt ás,~S aranyja halmán izzad, éhezik;~
782 105| aranyja halmán izzad, éhezik;~S im ez becsülni a pénzt rútnak
783 105| pénzt rútnak érzi,~Pazérlja, s fogytán a fejébe lő. ~
784 105| a szent régiség barátja,~S utálja mindazt, ami új s
785 105| S utálja mindazt, ami új s nem ó:~A Himfy verse néki
786 105| cadentiás.~A másik újat s csak honit szeret,~Kitiltja
787 105| Hellász nyájas isteneit,~S igaz keresztény verseket
788 105| Ha azt tudóstól hallja s nem fonóktól,~Mert néki
789 105| nyelv csak fonóba' készűl,~S ahhoz Kazinczy és Virág
790 105| leghelyesbet százfelé csigázza,~S abból viaszként majd istent
791 105| istent csinál,~Majd tücsköt, s azzal mint naggyal dicsekszik.~
792 105| gyümölcsét lármásan dicséri,~S az átmenők közt majd ezt,
793 105| ember ahány, annyiféle,~S változhatatlan főbb vonásiban.~
794 105| oroszlánt egy rekeszbe zárni?~S ki gondja minden agynak
795 105| barátim!~Elég, ha célom s szívem tisztaságát~A józanabb
796 105| részegekre nem figyelmezek.~S letettem ámbár lantomat
797 105| kedvesimnek adjam éltemet,~S nyaram kalásszal biztató
798 105| zártak nektáros kezekkel,~S kik bár nem adnak kincset
799 105| megtanítnak vígan élni, halni~S nevetni a föld balgatagjait. ~
800 105| Nevesd te is, jer, őket; s vívj dicsően~Az éj süvöltő,
801 105| süvöltő, vak hydráival!~Paizst s aranytőrt nyújt Apoll neked,~
802 105| aranytőrt nyújt Apoll neked,~S veled buzogva felkél Wesselényid,~
803 105| előtte majd egünk köde,~S paeánt riadnak Erdély bércei,~
804 106| bölcsesége~Ismét divatba jő s csudáltatik;~Ezek, hogy
805 106| ími és olvasni szoktak;~S ez okra nézve ők a könyveket~
806 106| Elégeték mint ördögségeket:~S hogy most kiforrta Párizs
807 106| szülte azt más, mint könyvek s tudósok?~Égetni kell hát
808 106| Tenéked a nagy Róma csüggedése~S Párizsnak ádáz harca egy
809 106| harca egy eset?~Tenéked alma s makk egy fán terem? -~Hát
810 106| vandalok közt nincs-e pártütés?~S nem félt-e Caesar a vad
811 106| gyilkos pórhada~Mind a tudósok s könyvek mívei?~Hát Prussziának
812 106| könyvek mívei?~Hát Prussziának s Bécsnek trónusát~Csak a
813 106| észnek fékje tartja fent?~S azért nem omlik ott királyi
814 106| nem omlik ott királyi vér?~S tán Angliának népe balgatag,~
815 106| Így van! ha szél fúj s fergeteg leend,~Ha a búzában
816 106| nyájainkat métely szállja meg,~S a szürke kanca vemhét elveti~
817 106| elveti~Azt mind tudósok s könyvek mívelik.~Bölcsen!
818 106| békes élet bájit ismeri,~S a marhafékre nincs szüksége
819 106| többé.~Lám Títus, Aurél s Fridrik nem valának~Sem
820 107| ifjúságod ért gyümölcsiről~S baráti szíved érzeményiről? - ~
821 107| Érezze ismét gyámoló kezed:~S láttasd világgal, mint már
822 107| virágzol. Dőlj szép karjaikra!~S az égi nektárt idd rózsás
823 108| zengi e nagy század erőseit~S omló trónusait? ki Agamemnonát~
824 108| Agamemnonát~ Korunknak s Aulis áldozatját~
825 108| Aulis áldozatját~ S Iphigenia szemérmes arcát? ~
826 108| világunk üszkeit, a Tridens~S villám ostromait, a lerogyott
827 108| palotáiba,~ Ti, éltető Ceres s dicsőebb~ Lelket
828 108| szebb emberiség bennetek él s tenyész,~ Ti adtok annak
829 108| testi-lelki~ Jobb eledelt s magas égi éltet. ~Ceres!
830 108| emberi nemzetet,~ A makk s gyökér helyett az édes~
831 108| ösztöninkkel. ~Munkált az ember, s tárgyaihoz jutott:~Bátorságba'
832 108| ujjal égi lantod,~ S zengzete gyúlt erein keresztűl. ~
833 108| felébredt a lekötött erő,~S mint új lény, leveté állati
834 108| leveté állati nyűgeit,~ S a még nem ismért lelki élet~
835 108| lelke feloldozá~A szép, jó s az igaz mennyei csírjait;~
836 108| csírjait;~ Zengtél! s körűlte új világ nyilt~
837 108| új világ nyilt~ S Elysion, szomorú vadonján. ~
838 108| szomorú vadonján. ~Zengtél! s szivének húrjait illetéd:~
839 108| Elméje szárnyalt, s a tudásnak~ Békerülé
840 108| sivatag határit. ~Zengtél! s dalodra Théba felépüle,~
841 108| dalodra Théba felépüle,~S a boldog görög ég csillaga
842 108| merész keze~Villámot leragad s sceptrumokat leránt,~
843 108| Titkait oldja, s világot alkot. ~Kronos leánya!
844 108| Mely a halandó port s az istent~ Egy
845 108| Hajdani szép ideit s Saturnust, ~Hogy vérrel
846 108| arany bimbai nyiljanak,~ S e kis magyar Weimar öléből~
847 108| kiderűlni napját. ~Oh, látja! s ím a harc deli nemzete,~
848 108| ragyogó Napisten! ~Lerakja s áldoz, s mint mikor a Bakonyt~
849 108| Napisten! ~Lerakja s áldoz, s mint mikor a Bakonyt~Messzünnen
850 109| büszke Zengő,~ S tükreidet biborozza Phoebus! ~
851 109| tükreidet biborozza Phoebus! ~S ti, csendes ernyők pásztori!
852 109| gyújtsatok~Tömjént hölgyeitek s gyermekitek között~
853 109| gunyhótok paizzsa~ S emberi jussaitoknak őre; ~
854 109| emberi jussaitoknak őre; ~S ki, mint dicső nap fergetegink
855 109| körüljárja hazánk egét,~ S amit levert a hosszu szélvész,~
856 109| kincse~ A haza s atyja kezébe' vagynak; ~
857 109| a szent honszeretet heve~S a jobbágyi szelíd tisztelet
858 111| Kazinczy szonettje.~Üldöz s faggata már pólyámban, faggat
859 111| Mint minden jámbor költőket s büszke genieket.~Mert én
860 111| pedig a költőt gyártja - s bárdjával - az Áté?~De az
861 112| siralommal~Töltik el a Helikont, s civakodnak fátumaikkal?~
862 112| fátumaikkal?~Én nem tudhatom azt; s hogy az Átét gyártja-e költő,~
863 113| mind névvel, mind testi s lelki kegyekkel~Áldott és
864 113| viselé a mennyköves Ámort,~S mint ama nagy rokonod, ki
865 113| Nyelveddel, melyről diadal zeng, s mennykövez Ámor.~Menj, nagy
866 113| előtte.~Igy fogsz lenni hazád s fejedelmed híve, szabad
867 113| kalibám, mikor abba beléptél,~S váteszi lélekkel láttam
868 114| A szeretett tájék öblei s árbocai.~Nyugszik az ég,
869 114| Csak kebelem zajlik, s hányja halála jegét:~Hányja,
870 114| révedre kiszállok,~ S nyomdokidon, nagy Holt,
871 114| visz szent tetemidhez,~ S míveiden lebegő árnyad előmbe
872 114| enyelegve vegyültél,~ S játszva nyitál pályát isteni
873 114| vesztünkre kiszórják,~ S a nemzet lelkét s életerét
874 114| S a nemzet lelkét s életerét kiölik:~Te közibénk
875 114| kiölik:~Te közibénk jöttél, s valamerre kifordula arcád,~
876 114| Áldást hinte reánk, s életet önte belénk.~Mint
877 114| Minden ideg kifeszült, s büszke futásnak eredt.~Így
878 114| énekre tanítva, emelte,~ S a dalok isteninek áldoza
879 114| A csuda helleneket s Pindarus énekeit.~Így született
880 114| A buta nép e zajt látá s Amalthea tölgyét,~ Látni
881 114| istenidet. -~Elfolya szép élted, s veled a szép gondolat eltűnt;~
882 114| márványi lehullnak,~ S romjaiból valaha baglyok
883 115| hidegség~Váltja fel gyorsan, s követ a betegség. ~[1820
884 116| fiának sassa dulá vesém,~S a mennyből lehozott szikra
885 116| róla lehullva lát,~ S újjászületve nyílt karokkal~
886 116| reményt.~ Így ébredék fel, s így ölelt meg~
887 116| rám mosolygá,~ S holt kebelem hideg éje virradt. ~
888 116| nemes magyart,~Pázmándit s szeretett szíve kegyes felét,~
889 117| tehert róla lehullva lát,~S újjászületve, nyílt karokkal~
890 117| felejtvén, élve meghal -~S egy melegebb nap alatt lel
891 119| Ádámtul fogva vegyülnek,~S öszveölelkezvén úgy válnak
892 119| válnak nagy Pelagusszá.~S te azokat papirosgáttal
893 120| pancsol, borbul puncsot s aszu bort főz,~Ökrébül disznót,
894 120| Természet gyermeke mindég,~S éppen azért szebb, jobb
895 120| Hány csecse bokrétát tűz, s mint üti félre kalapját!~
896 120| A magyar a szépet nézi, s jól tudja, mi a szép,~Nézd
897 120| is, nem férfihoz illőt?~S kérded-e még, Liebel, tőlem,
898 121| orra, kalapja, bokája,~S mely csuda: a táncost kötelén
899 123| fiain, Szilágyi. ~"Ledűlt, s az undok cimbora, láncait~
900 123| kitör szent düledékein,~ S habzó agyarral tölti újra~
901 123| Öngyermekébe döfte tőrét,~ S a cudarok diadalt kacagnak. ~
902 123| vére csorgott,~ S hív Hunyadink vasa bélyeget
903 123| rokonink véribe' fürdeni,~ S a jóknak ártánk: az kegyetlen,~
904 123| Sylla az életet~Rómának, s így adom vissza hazámnak
905 124| várvivásnak jöttem nézni tervét~S kimérni a tűz égi útjait,~
906 124| szellem újra megragadt,~S vitt a dicsőség fényes útjain,~
907 124| Rabláncra fűzni ékes asszonyod~S rabláncra véle a pártos
908 124| magyart. ~(Meg-megállva s gondolkodva járdal) ~Rabláncra
909 124| szivemben?~Oh érzem, a tiszt s a szív harca ez:~A szív
910 125| Gyermeki víg munkásságom~ S elmém első képzete. ~Hozzád
911 125| ha rám öröm nevet,~ S kezem lantját emeli. ~Szép
912 125| Gyermeki jelképekben,~S kedves titkos két betűim~
913 125| árnyékában~ Az urnák s nefelejcsek,~A két hív szivek
914 125| magának,~Hol égi gyönyör s szerelem~ Szebb rózsái
915 125| Rémledező szemeim,~S karom között eloszlottak~
916 125| Az eget megmutatni,~S a lepkeszárnyú gyermeknek~
917 125| hív földön maradni,~ S rózsákat itt szaggatnunk. ~
918 125| legszebbik,~ Aki szabad s víg, mint én. ~Szabad pedig
919 127| GÖRÖGORSZÁG~1825 ~A Múzsák s Charisok szép honját éjszaka
920 127| szép honját éjszaka fedte,~S templomi néma halál szomorú
921 127| ordítva kiront az oroszlán,~S Núbia erdeiről iszonyún
922 127| tengerbe meríti örökre.~S íme, az ég kinyilék! százévek
923 127| maradékit védni Lykurgus,~S elszórt hamvaiból Marathon
924 127| váltak. ~Menjetek, oh Múzsák s Charisok, koszorúzva elejbek,~
925 129| vívok, hősien ontok vért.~S nem rettegem a setét Orkust. ~
926 129| majd, rozsda rágja vasát,~S Priám bajnok nemzete kivész.~
927 129| Kocytus bús vadonban jajog,~S szerelmed a Léthében enyész. ~
928 133| est nyugalmát~ S a hegyek ormai közt mosolygó ~
929 133| már csend fedi a mezőt,~S a pásztorkalibák gőze a
930 133| napja húnyik,~ S nem ragadoz dala árja többé ~
931 133| tükörben nyílt nekem a világ.~S mint egy Pygmalion szobra,
932 133| látsza honnom,~ S annak ivá kebelem sugalmát. ~
933 133| koszorúm ne bánd meg! ~S ha szépnek érzed férfias
934 133| Hajdani váteszit és erősit; ~S ez nyit nekünk, ím, élisi
935 133| Hallom a pályazajt~ S a pályazajban Széchenyink
936 133| szülje a lerogyott magyart~S Pannon férfidiszét. Engem
937 136| Szívből szívbe gyönyört zengve s vidám erényt,~ Midőn
938 136| poézis néma hattyú,~ S hallgat örökre hideg vizekben. ~
939 136| boldog éltét,~ S létrehozák örök ideálit. ~[
1-500 | 501-939 |