Költemény
1 1 | egy kevély bikk, mellyet az éjszaki~ Szélvész le
2 1 | bajnoki érdemet~Szerzett az ifjú Pélides utjain,~
3 1 | jaj! csak így jár minden az ég alatt!~Forgó viszontság
4 1 | hatalma,~ Mint az erős Babilon, leromlott. ~
5 2 | keze.~ Önként áldoz az életet,~S horgas kardja
6 3 | haboknak,~ S tűnik az Oceanus dagálya. ~Szép a
7 3 | Minden nagy és szép, mellyet az ó világ~És e jelenkor mívei
8 3 | Ez hozta mennyből földre az isteni~Szikrát, ez oldott
9 3 | Téged, hatalmas Herceg! az istenek~Fő polcra tettek:
10 5 | szívhatom lehelletét~ Az öröm balzsamának. ~A galamb
11 6 | Luna szemérmes képe. ~Az esti szellő fuvalma~
12 6 | Édes álmot lengedez,~Az ég békes, s nyugodalma~
13 6 | Hegyet-völgyet béfedez. ~De ah, az én siránkozó~ Szememre
14 6 | Szememre nem hullatja~Balzsamát az illatozó~ Esthajnal
15 6 | Reszkető két kezeim,~Téged az égre függesztve~ Sírdogáló
16 7 | Csendes görgedezéssel,~Merre az én sohajtásom~ Repül
17 9 | Melled hattyúhalmai. ~Az ifjuság kellemei~ Mosolyognak
18 9 | Mosolyognak orcádon,~S az életnek örömei~ Virítnak
19 9 | szaggatsz;~Oh, vigyázz, mert az örvényből~ Soha ki nem
20 9 | gázolhatsz. ~Ha elveszted az erkölcsnek~ Intéző fonalait,~
21 9 | béfedez hív szárnyaival~ Az öröm hullámain. ~Óh, ezer
22 9 | Lelke fog ápolgatni,~S az aranykori boldogság~
23 10 | AZ EST~Jer, Daphne! hol e nyers
24 10 | függesszük szemeinket~ Az ég dicső képére,~Ott nyissuk
25 10 | Égi bíbor festengeti~ Az aranyos felhőket,~Esti szellőcse
26 10 | Esti szellőcse lengeti~ Az illatos ernyőket. ~A setét
27 10 | Mosolyogva tér hozzánk,~S az istenek békessége~ Nyugalmat
28 10 | A balgatag sokaság:~Itt az észt s szívet megnyitja~
29 10 | józan magányosság. ~Ott az érzékeny szeretőt~ Csapodár
30 10 | Nyúgodalmát nem leli: ~Itt az ég örömét ússza,~ Melly
31 11 | AZ ESTHAJNALHOZ~Emeld fel bíbor
32 11 | titkait. ~Titkon nyílnak az életnek~ Legszebb rózsái,~
33 11 | boldog vagyok;~S hogy ki az én egyetlenem,~ Kiért
34 11 | Rám szemérmesen,~Mikor az örömcsepp ragyog~ Forró
35 12 | hajnal bíborszínnel~ Az égen pirosodik:~Árvád lankadozó
36 13 | öszve a jót,~Oh Takács! az bölcs, az igaz poéta,~Ez
37 13 | jót,~Oh Takács! az bölcs, az igaz poéta,~Ez dicső érdem,
38 13 | poéta,~Ez dicső érdem, s ez az égi bélyeg~ A remek
39 14 | GYÖRGYHEZ~Festetics! boldog, kit az ég kegyelme~Anyja méhében
40 14 | Véled az égre. ~Mint te, olly gazdag
41 15 | Nézek az égre! ~Csak te légy vélem,
42 16 | élj s örülj.~Míg szólunk, az idő hirtelen elrepül,~
43 17 | marad a világ.~Forr, mint az ádáz tengerek, amidőn~
44 18 | lármás vigadóhelyéről,~Mint az elfáradt utazó, pihegve~
45 18 | minden magasabb daloknak,~Itt az ártatlan szerelem s vidámság~
46 19 | Melyeken a nektár csorog és az öröm dala harsog.~Itt meredek
47 20 | Hol minden mosolyog, mint az aranyvilág,~Hol dús búzakalász
48 21 | Bacchus tölt poharat, s néked az isteni~Nektár legnemesebb
49 21 | látott, sem egyéb nemzet az ég alatt.~Kárpátidnak arany
50 21 | Minden jót, valamit hint az Olymp ura,~Minden jót, valamit
51 21 | Minden jót, valamit Tellus az emberi~Táplálásra teremt,
52 21 | Táplálásra teremt, néked az istenek~Bőv mértékje pazarl
53 22 | A babonák tüze közt az égre. ~Áldás virágzott a
54 22 | Homlokokon ragyogott az erkölcs. ~Mindenható kar
55 22 | szent~ Vérbe került az igaz dicsőség. ~[1800 körül]~
56 23 | vagy te, fényes csillag az ó világ~Sötét ködében? Századok
57 23 | Pharus égő~ Lángja az éjj sivatag homályán? ~Corvin,
58 23 | fegyverivel vivott,~ Midőn az országos Dunának~
59 23 | bölcs s vitéz kar, mint az idős halál,~Mindenhatóság
60 23 | Pallás s Apolló nemzik az istenibb~Bölcset s erőssebb
61 23 | A durva nép közt sorvad az emberi~Legszebb tehetség,
62 24 | egek szent magzatja!~ Az emberi lelket bétöltöd egészen,~
63 24 | egészen,~Bájodnak ereje az égbe ragadja:~ S a halandó
64 25 | AZ ELVÁLÁS REMÉNYE~Nem oh!
65 25 | REMÉNYE~Nem oh! csak nem hat az égig~ Beteg szívem nyögése!~
66 26 | ragyogtak. ~Minden megszünt, s az estvének~ Nyugalmában
67 26 | repdezett körültünk,~Csak az öröm szép hajnala~ Virradozott
68 27 | mohos temető. ~Ott lebeg már az öröm szárnyain,~ Hol
69 27 | balzsamos ligetek~ Közt az élet forrása ragyog; ~Ott
70 28 | meredek tar kősziklák~ Az egekkel mérkőznek,~S a százados
71 28 | természet nagy szcénái~ Az érzőt felborzasztják; ~Hol
72 28 | Hol a váromladékokon~ Az őszült kor lelke leng,~S
73 28 | Rakásra omladoztak! ~Ott az eldőlt sírköveknél,~
74 28 | búcsúzott szívszakadva~ Az ékes hölgy férjétől,~Mikor
75 28 | Toborzón vigadoztak,~S az érzékeny szerelmesek~
76 28 | Hősek márvány sarampóit~ Az idő eltemeti,~S a fél világ
77 29 | gyermekeknek~ Rémítő az éjjeli homály. ~Az erősek
78 29 | Rémítő az éjjeli homály. ~Az erősek mosolyogva néznek~
79 29 | hervadó gyenge virágokat~ Az erkölcsnek s észnek szenteli! ~[
80 30 | nyúlt gránit ormai~ S az elzárt völgy néked legkedvesb
81 30 | lelkesedéssel emeled hárfádat,~Az őszült kor képeibe merűlsz,~
82 30 | alkonyidon. ~Te vontad bé az ifjú húrjait~ Egy csendes
83 31 | száll most völgyekre,~Csak az örök homályban heverő~
84 31 | a szép reggel,~ Sem az élet harmóniája:~Kedvesb
85 31 | szomorú éjjel,~ Mint az egek dicső pompája. ~Igy
86 31 | szemekkel. ~A nagy lélek önként az aetherben~ Héjáztatja
87 31 | fojtva porkötélben~ Az égi tűz nemes lángjait. ~
88 31 | tébolyog gót épületeken~ Az éjjeli vak madarakkal:~Feljebb
89 32 | Rengetnek szép álmaim. ~Az ifjúság örömei~ Lassanként
90 32 | Bíbor fátyollal fedezed~ Az élet halvány képét,~Rózsaszínekkel
91 34 | KISHEZ~Nézd: az igaz virtus feláldozza magát,~
92 34 | örömit a ragyogó napnak:~ Az áldást úgy terjeszti. ~Barátom!
93 34 | érheti eléggé ecsetem~ Az eredeti szépet.~Bölcselkedő
94 34 | mutatod.~Bájos színnel fested az erkölcs szépségét,~Az álorcás
95 34 | fested az erkölcs szépségét,~Az álorcás bűnnek felfeded
96 34 | S tőreit elszaggatod. ~Az észt az érzéshez remeken
97 34 | tőreit elszaggatod. ~Az észt az érzéshez remeken csatolod;~
98 34 | oktatod,~ Mint fellengjen az égen.~Nagy érdem: de bérét
99 36 | bölcs lelkét levezetted az Orkus~Tornácába, hogy ott
100 36 | Hunyadit lantján hirdette s az Árpád~Vére dicsőségét magyarul
101 36 | karjaidon lobogó fáklyáddal az elzárt~Régi sötétségnek
102 37 | üldözések~Ostorát nyögték! de az égbe ért már~ Ábeli
103 38 | Pindarussz,~Flaccus! eldőlt már az Olympig ötlő~Róma, s a roppant
104 38 | csalni;~Ott taníts: mint kell az idővel élni,~
105 41 | bíbor díszeit. ~A szerelem az Istenség~ Jóltévő lehellete;~
106 42 | AZ ÉN KEGYESEM~Az én kegyesem
107 42 | AZ ÉN KEGYESEM~Az én kegyesem nem nemes,~
108 43 | dircéi harsány~Hattyu szerént az Olymptetőken: ~Én itt, az
109 43 | az Olymptetőken: ~Én itt, az elzárt béke homályain,~Itt,
110 43 | haraggal? ~Ki tudja méltán ími az öklelő~Hajdú vivását, amikor
111 43 | zengni, s rettegéssel~Néz az erős hadak istenére. ~A
112 44 | AZ ÖRÖMHEZ~Édes Öröm! oh, tündérek~
113 45 | változandó? ~Hív szeretőt az ég alatt~ Ne kérj, kebelem!~
114 46 | gallyra vigan repes~És üdvezli az ég reggeli lángjait.~
115 48 | tavasszát,~Hogy megvetett az álnok?~Byblis szerént nem
116 48 | virágot~S mint a folyót az őzek! ~[1800-1804 között]~
117 49 | ESZTIHEZ~Szép, szép az élet, Eszti!~A myrtus-illatokban~
118 51 | CENCIMHEZ~Cencim, repül az élet,~Mint egy sebes sohajtás.~
119 51 | kinyitja~Langyos lehelletével,~Az tépi el mosolygó~Díszét
120 53 | csiráiban.~ Ah, így játszik az ég velünk!~Szívünk ösztöneit
121 53 | életed.~ Boldog, boldog az, akinek~Pártáját szerelem
122 54 | kebelembe: eltűnsz,~S mint az álomkép, örömim, reményim,~
123 54 | nyögése,~Sem kegyességem, sem az ég hatalma~Téged énnékem
124 54 | ne felejts el engem!~Menj az égtartó Pyrenéken által,~
125 54 | égtartó Pyrenéken által,~Menj az északnak havasin keresztül,~
126 55 | rövid s kedves! valamint az első~Éjjelünk, melyen szeretőnk
127 55 | jövendőnek sivatag homályit~Bízd az Istenség vezető kezére,~
128 55 | S élj az idővel! ~Elmarad tőlünk
129 56 | könnyemet. ~Ti láttátok az én bölcsőmnek ringását~S
130 56 | csendesebb intésit nem halljuk,~Az előttünk nyíló rózsát letapodjuk,~
131 57 | AZ ULMAI ÜTKÖZET~1805. Octob.
132 57 | őreit~Réműlt futásban; látom az éktelen~ Vert had zavarját
133 57 | Nincs hát remény már? - Itt az idő, magyar,~ Mely majd
134 57 | Ámde te, mint az egekbe ötlő ~Kriván, mosolygál
135 58 | székelyi, a fene~ Hajdúk az áldott térmezőkben~
136 58 | Megfeketült haragos kunokkal; ~Az ütközet közt állni tudó,
137 58 | hasogatva pusztít: ~Felkél az ébren szunnyadozó magyar,~
138 58 | vadonjain,~ Szavára megréműl az erdő,~ S futnak
139 59 | AZ IFJÚSÁG~Mint az aranykornak
140 59 | AZ IFJÚSÁG~Mint az aranykornak boldog századja
141 59 | andalgó örömében renget az égnek.~A te vidám orcád,
142 59 | felnyitja, bezárja;~Míg te az élet egét ragyogó lángszínbe'
143 59 | puszta jövendőt,~Mellyben az életnek volt kedvesi mind
144 59 | bujdossa világi futását,~Mint az alélt utazó az oroszlán
145 59 | futását,~Mint az alélt utazó az oroszlán durva hazáját. -~
146 60 | világ szent óráit élem. ~Az őszibogárnak búsongó hangjai~
147 60 | lelkemnek minden érzéseit,~S az emlékezetnek repdező szárnyai~
148 60 | elestvéledtem,~ Béborúlt az élet vidám álorcája!~Még
149 61 | mosolyog gerezd.~Itt nemrég az öröm víg dala harsogott:~
150 61 | Minden csak jelenés; minden az ég alatt,~ Mint a kis
151 63 | FELSŐBÜKI NAGY PÁLHOZ, AZ ORSZÁGGYŰLÉS ALATT~Már midőn
152 63 | enyészik. ~A derék nem fél az idők mohától:~A koporsóból
153 63 | kormányvezető tanácsán.~Itt az érdempolc! ez az égnek útja,~
154 63 | tanácsán.~Itt az érdempolc! ez az égnek útja,~ S
155 64 | Mozdítják ajakát, mert csak az istenibb~
156 64 | Buzgón gyüjtögeted, s felkel az alkotó~ Corvin
157 65 | sérthetetlen~ All az igaz, valamint egy isten. ~
158 69 | magasan csapongott,~S mint az aetherben lakozó rideg sas,~
159 69 | szememről~A csalárd fátyol, s az aranyvilágnak~Rózsaberkéből
160 70 | AZ ÉLET DELE~Felhágsz, éltem
161 71 | AZ ELSŐ SZERELEM~ Szívem
162 72 | pirholagos lánggal gerjed~ Az esthajnal sugára. ~Szűz
163 72 | tünő tavasza;~Szerelemre az enyészet~ S Philomele
164 72 | Ifjú szívem gerjeszté,~S az öröm s bánat könnyeit~
165 72 | veled karöltve~ Néztem az est csillagát,~S lelkem,
166 73 | Léted világít, mint az égő~ Nap, de szemünk
167 73 | A szélveszek bús harca, az égi láng~ Villáma, harmatcsepp,
168 73 | Zordon, de oh nem, nem lehet az gonosz,~ Mert a te munkád;
169 74 | hordogatott elő~A bölcs ősz az idők régi homályiból. ~
170 74 | Zöld pártája körülfűzte az ormokat?~Ott hajdan ragyogó
171 74 | ott egy feketült klastrom, az ó világ~Buzgósága dicső
172 74 | leány: ~ Oh kedves, kit az én lelkem epedve várt~Minden
173 74 | imádkozott!~Oh ifjú, kit az én szívem ezer közül~Választott!
174 74 | ezer közül~Választott! de az ég szívemet eltöré!~Eljöttél,
175 74 | nyoszolyánk leszen.~Menjünk! int az idő; oh ne habozz! kövess! ~
176 74 | E földön! de tiéd lészek az égbe' majd!~Oh, kedves szeretőm!
177 74 | leszek.~Hah, már látlak! az ég fényözönén lebegsz,~Intesz,
178 75 | AZ ÉN MÚZSÁM~Akit Cypris ölel
179 75 | ott énekli vidám lanttal az isteni~Szépet, Jót s Amathus
180 75 | mérkőztem arany lanttal az ó világ~Bámult dallosival;
181 75 | én Philoméleként~Üdvezlém az arany nap piruló egét. ~[
182 76 | tetszhetik.~Épít, ront az idő lelke, ezer csudát~Szül,
183 76 | talpkövihez teszem~E morzsát, s az idők harcai közt megáll. ~[
184 77 | lelked idézte le~Hozzánk az ép íz szebb geniusszait;~
185 77 | A Ganyméd poharát az égben. ~Te lelkesítéd szunnyadozó
186 79 | semmit sem kíván, nem boldog az.~Akármint van, nyugodj s
187 80 | hol Koosz koszorús húga, az ősz Tokaj~A Bodrogra könyöklik,
188 81 | elenyésznek,~Csak árnyékot adnak az ölelő kéznek,~ S tűnnek
189 81 | S zendítsd meg körülte az élet lármáját~ Szerelmes
190 82 | rejtezett,~Két égi szűz maradt az embereknél:~A szent Igazság
191 82 | szűz Szemérem;~Kik mint az égnek hív küldöttjei,~A
192 82 | meggátolák;~Melyért is ők az emberek közül~Kizáratván,
193 82 | nyomását a hatalmasoknak;~Az erő nemlétét pótolá ravaszság,~
194 82 | visszatértek. ~ Készült tehát az aegis asszonya~A bölcseség
195 82 | szövétnekével~A földre szállni és az embereknek~A tudományok
196 82 | földi gyarlóságot ismeré:~Az ő ifjabb s vidámabb húgait,~
197 82 | kik megtartották tovább is~Az ő mennyei ártatlanságjokat,~
198 82 | mennyei ártatlanságjokat,~Az emberekbe szent szikrát
199 82 | Kikben tüstént gyulladt az aetheri rész,~Mely egy rokon
200 82 | rész,~Mely egy rokon kötél az égiekkel;~S hálás kezekkel
201 82 | egyneműek,~S minden közjó az egyesből ered!~Azolta van
202 82 | Századja hozzánk visszatér az égből. ~[1809]~
203 83 | JÁMBORSÁG ÉS KÖZÉPSZER~Más az Atrídák ragyogó dagályát~
204 83 | Tőrbe nem ejti. ~Nem von az fényes rabigát nyakára,~
205 83 | szegénynek;~S asztalánál, mint az öreg Philémon,~
206 83 | templom, maga áldozópap,~És az áldásnak poharát kezében~
207 84 | zengtenek ormai.~Hát néked, ki az ő útjaikon vezetsz~Minket
208 84 | fellegeit higítsd,~És napját az idő lelke szerint emeld -~
209 84 | fegyveri közt ledűl,~S a tűzből az Olymp lángküszöbére hág. ~[
210 85 | nyomokban. ~Megszeged reptét az örök tünésnek;~Néma hamvvedrek
211 85 | föntzengő koszorúsa, Pindár~És az ömlő lant fejedelme, Flaccus~
212 86 | Keszthelyedben~ Élj az igaz nagyok enyhelyében. ~
213 86 | Állva marad, s az örök tünésnek ~Fennyen parancsol,
214 87 | KAZINCZY FERENCHEZ~ Az a józanság, mely elömli
215 87 | bézárt ajakban?~S ah, édes az nekem, midőn Kazinczy~Úgy
216 87 | kell szólni honjához,~Midőn az erkölcs vész, s reánk veszélyt
217 87 | illő tárgy a nép erkölcse!~Az erkölcs-alkotó teremt népet,~
218 87 | erkölcs-alkotó teremt népet,~Az erkölcs minden polgártestnek
219 87 | múlt kor történeteiben,~Az erkölccsel nőttek s viszont
220 87 | magyar,~Nemcsak betegség az, hanem halál.~Más nép erős
221 87 | részünk mindezekben nincs.~Mi az hát, ami a magyart emelheti?~
222 87 | emelheti?~Valóban nem más, mint az ész s erkölcs:~Csak úgy
223 87 | meg a mi kis testünk,~Ha az lélekkel s erővel teljes. ~
224 87 | azok más jókkal pótolják:~Az ész s a kéz míveltségével,~
225 87 | tárgyai lettünk?~- - Kérdezd az ily cravátos emberkét:~Ha
226 87 | kedveli úgy a tudományokat,~Az elme s a kéz remekjeit,~
227 87 | kéz dúl a nép verejtékén:~Az ily bolondság ott nem gúnyolást,~
228 87 | túrja, mely őtet táplálja,~S az áldás átokká válik kezében.~
229 87 | kamatját a közjó szedi. ~ Az ész minden! s ebből foly
230 87 | becsűli minden józan nép~Az ész szövétnekét gyújtó Minervát~
231 87 | józanság istenibb szavát~Az elbutult község megfoghassa.~
232 87 | minden népek felébrednek~Az égi szent paizs villámjára,~
233 87 | Mit vívjak én, csekély, az ár ellen?~Az én szavam ki
234 87 | én, csekély, az ár ellen?~Az én szavam ki nem hat völgyemből~
235 88 | Zephyr Ámor jegyesét emelte,~Az vigyen Téged, felölelve
236 89 | a kevély tölgy, mellyet az éjszaki~ Szélvész le
237 89 | jaj! csak így jár minden az ég alatt!~Forgó viszontság
238 90 | ragyogásaikkal: ~Te, mint az orkán s mint az olympi láng,~
239 90 | Te, mint az orkán s mint az olympi láng,~Megráztad a
240 90 | A jók csudáltak, mint az Egész javát~Titkon segítő
241 90 | fia,~Felbírtad ifjú karral az éktelen~ Márványt; s
242 90 | Győzödelem vezetett az égbe. ~Tekints le hozzánk
243 92 | ambrás ölében.~ Az aranyszázad istene~
244 92 | közé kene. ~Ah, de mint az aranyvilág,~ A rózsakor
245 92 | S véle a hesperi liget. ~Az enyém is elvirult már!~
246 92 | Mint egy cseppet az óceán,~ Mint egy
247 92 | Mint egy sóhajtást az orkán. ~Légyen álom, légyen
248 92 | Ismét a múltat követném. ~Az ifjúság örömeit~ Lelkesedve
249 92 | mosolygó tavaszt,~ Láttam az égető nyárt,~Láttam minden
250 93 | lelkesedése határt.~Ember az, aki magyar tánchoz jól
251 94 | fedi szívemet jég.~Láng az éneklő, heve forr dalában:~
252 94 | kettő mosolyogva múlat,~Ott az ég, s minden kegyes Istenével~
253 95 | rút törpe, gigászkarddal: az éget, öl,~ Ez vázkép,
254 96 | félistenekhez~ Méri, s az ég özönébe' ferdik: ~Mosolygva
255 96 | és nemest,~S általhatsz az igazt fátyolozó szinen,~
256 97 | karján "Melancholiámnak"~Az ének nektáros érzésére hevül,~
257 98 | töviskoszorú.~Amely kéz fölemelt, az ver most porba viszontag:~
258 98 | porba viszontag:~ Benned az emberiség ügye boszulva
259 99 | WESSELÉNYI MIKLÓS KÉPE~Mint az egekbe merült Aetnának az
260 99 | az egekbe merült Aetnának az alja virányos,~S a tetején
261 100| tí, kik nem meritek nézni az elmulást,~És tí porba nyögők,
262 101| vigyáz tanácsra,~Kivált az első fájdalom hevén;~Csak
263 101| Dencsid keserged, amidőn az ősz~Lehelletével hervad
264 101| ha első kínjait kiforrta,~Az észnek égi balzsamát veszi. ~
265 101| szívja többé Dencsid ajkidon~Az élet első gerjedelmeit,~
266 102| vajjon jól van-e?~Igen: ha az csak úgy tekintetik,~Mint
267 102| nyilazva repdez ajkidon~Az ihletett szív s nyilt ész
268 102| mosolygják rózsás szájaikkal~Az égi szikrát s égi tiszta
269 102| harsány csattogással~Repül az erdők zöld árnyékiba,~S
270 102| képzelődés szép játékai,~Az érzemények édes ömledési~
271 102| Körülragyogva csillagnimbuszával~Az istenelmek békes sátorában,~
272 102| Ölelje myrtus barna fürtidet.~Az égi Múzsák s Grátiák ölén~
273 103| ezzel nő s hanyatlik? ~ Az ész az isten, mely minket
274 103| hanyatlik? ~ Az ész az isten, mely minket vezet,~
275 103| isten, mely minket vezet,~Az ő szavára minden meghajul,~
276 103| minden szépet és dicsőt,~Az egyes embert, mint a milliókat,~
277 103| Miért utálja hát szövétnekét~Az ember, és mért nem terjeszti
278 103| Aegyptus áldott földje kérkedik~Az ész legelső nyílt virágival;~
279 103| zavarba dönték e világot.~Az ég ürébe felható tudós~Az
280 103| Az ég ürébe felható tudós~Az égi zsákmányt barlangokba
281 103| zsákmányt barlangokba zárta,~S az embereknek bábot s vázt
282 103| határba önthet áldva éltet,~S az éj csudái mint süvöltnek
283 103| tisztelvén, eszi;~Amott az odvas fákban éhezik~Az embereknek
284 103| Amott az odvas fákban éhezik~Az embereknek görhes istene,~
285 103| embervérbe mártja,~Mert azt az egyik párt az ujjain,~Másik
286 103| Mert azt az egyik párt az ujjain,~Másik könyöknél
287 103| kezekkel élelmet rabol,~S az asszonyokba önti szent dühét,~
288 103| önti szent dühét,~S a férj, az égnek hálát adva, nézi,~
289 103| üszkét hányja városinkra,~Az öldöklő kést egyiránt fereszti~
290 103| reszkető ősz tűztelen szivébe~S az anyja keblén ácsorgó szopóba,~
291 103| Gyaníthatunk-e olly időt, mikor~Az ész világa minden népeket~
292 103| Amit század nem tehet,~Az ezredek majd megteendik
293 103| Hazánkban Delphi égi kincseit~S az értelemnek nagy törvényeit;~
294 103| s mint omladoz rakásra~Az ész s igazság mennydörgő
295 103| virágaim~Kedvelni hajlandók az istenek,~Tömjényitekhez
296 104| Ott a dicső ész alkotásai~Az élet édes bájait mutatják,~
297 104| megúnjuk, mert mindent megún~Az ember, s édes a változtatás,~
298 104| bölcs boldog mindenütt,~Az Hortobágyon, az Pesten,
299 104| mindenütt,~Az Hortobágyon, az Pesten, Budán,~Mert ő magával
300 104| társaságiban,~S ne kérj az égtől többet, mint adott.~
301 104| Dunáknak s tengereknek árja;~S az ép gyomornak egy pohár elég. ~
302 104| téged, édes Miskám, megkeres~Az új Zephyrrel s első fülmilével,~
303 105| önmagoknak ellenségeik,~S az istenekkel perbe szállni
304 105| szállni készek?~Vagy tán az orvos hagymázos betegjét~
305 105| öklözést kap?~Nem, mert az ember nem véthet, ha józan,~
306 105| lehetne a lángból víz és jég~S az égi fényből vastag éjszaka,~
307 105| bölcsből rút gonosz. ~ Az isteneknek egyik legnagyobb~
308 105| egyik legnagyobb~Csudájok az, hogy szintugy lelkeink,~
309 105| rózsa illatot lehel. ~ Az emberekben végtelen különbség~
310 105| dühödve pusztít, öl, rabol,~Az átok és jaj himnusz vad
311 105| agyakkal rakva, tömve van.~Az egyik a szent régiség barátja,~
312 105| gyümölcsét lármásan dicséri,~S az átmenők közt majd ezt, majd
313 105| kél akárkivel. ~ Elég. Az ember ahány, annyiféle,~
314 105| jer, őket; s vívj dicsően~Az éj süvöltő, vak hydráival!~
315 106| elmult a szilaj szabadság,~Az ember önként hordja most
316 107| Dőlj szép karjaikra!~S az égi nektárt idd rózsás ajakkal. ~[
317 108| A makk s gyökér helyett az édes~ Búzakalászt
318 108| élet szent szövedékeit,~Az erkölcsi világ új elementumit~
319 108| örök ösztöninkkel. ~Munkált az ember, s tárgyaihoz jutott:~
320 108| csendes~ Sátoribann az arany világnak. ~De még
321 108| lelke feloldozá~A szép, jó s az igaz mennyei csírjait;~
322 108| Mely a halandó port s az istent~ Egy csuda
323 108| Tegzed aranynyila és az Aegis. ~[1817. febr.]~
324 110| Gallia dandárit~ Az Úr lehellete. ~Te zivatarid
325 111| BARÁTIMHOZ~Engem is üldöz az ég, a fátum, vagy görög
326 111| Mert én nem tudom azt, hogy az Átét gyártja a költő,~Vagy
327 111| gyártja - s bárdjával - az Áté?~De az igaz, hogy ezek
328 111| s bárdjával - az Áté?~De az igaz, hogy ezek nem ritkán
329 112| A SORS~Honnét van, hogy az ég, a fátum vagy görög Áte~
330 112| nem tudhatom azt; s hogy az Átét gyártja-e költő,~Vagy
331 112| költőt gyártná bárdjával az Até,~Azt se tudom; de igaz,
332 113| hatalommal övedzve,~Mert az erény hatalom nélkül csak
333 113| Öltöztesd fényben, hogy az álnok bukjon előtte.~Igy
334 113| bírj fényt, de ne bírjon az álfény.~Szent templommá
335 114| öblei s árbocai.~Nyugszik az ég, lebegő zephyrek ringatva
336 114| született Hellász, így szülte az élisi pálma~ A csuda
337 114| született Korybant-zengzetben az égiek atyja,~ Így hordott
338 114| Csobánc szomorú düledékin az útas~ A múlt bajnoki
339 114| majdan magasabb rémletben az érző,~ Hamvaidon hálát,
340 115| AZ IFJÚSÁGHOZ~Elröpültél már,
341 116| életadó ered,~Oh, kútfő, nekem az életet és reményt.~
342 116| Itt leltem a jó Vajkit, az édes őszt,~Itt a téti szelíd
343 116| körében~ Issza az ég örömit, jutalmát; ~Kikhez
344 116| alul hajnali pírjait~ Az élet újra rám mosolygá,~
345 117| azokhoz durva kézzel:~Megfagy az égi hideg kezekben! ~[1825
346 123| fiain, Szilágyi. ~"Ledűlt, s az undok cimbora, láncait~Elszaggatva,
347 123| S a jóknak ártánk: az kegyetlen,~ Aki
348 123| Így adta vissza Sylla az életet~Rómának, s így adom
349 125| CHLOE~"Húnyik a nap, pirul az ég,~ Intesz, édes enyhelyem!~
350 125| feléd kebelem. ~Te vagy az én kis világom,~ Virágim
351 125| bús ciprus árnyékában~ Az urnák s nefelejcsek,~A két
352 125| jó halandó szemnek~ Az eget megmutatni,~S a lepkeszárnyú
353 126| kotlani készül!~ "Tollat az orrába!" - Zápokat adjon,
354 127| lovagok patkói tüzelgtek az elszórt~Spárta, Athéne dicső
355 127| a vasból ordítva kiront az oroszlán,~S Núbia erdeiről
356 127| és dúl:~Így riad álmából az eloltott hajdani Hellász,~
357 127| tengerbe meríti örökre.~S íme, az ég kinyilék! százévek fedte
358 129| szerelmemet nem.~Halld! az ádáz dulja már a falat,~
359 132| HERDER~Hát az eposz mellett nyom téged,
360 132| mellett nyom téged, Herder, az álom?~"Normánnak rakiát
361 133| köveket sodorván; ~Csak mint az alkony enyhületén kalász-~
362 134| épen,~Ép szívben virul az Éden. ~[1831]~
363 136| AZ IGAZI POÉZIS DICSÉRETE~Halljuk,
364 136| Ámde csak egy az igaz, nagy és jó, ~Melynek
365 136| Innepein lebegett az ének, ~A szépet érző emberek
366 136| rózsaszin ujjai~Fonják azt az öröm gyenge virágiból:~
367 136| Afrika sámielje ~A port az éggel összezavarva dúl,~
368 136| Forró porvihara fojtja az életet. -~ Oh, a halandó
|