Költemény

 1 41 |    lelkébe öntheti:~     Éden annak élete. ~Jövel, te nekem
 2 53 |   Akit félve kerülsz, utálsz,~Annak jégkebelén hervad el életed.~     
 3 68 |        A természet ölébe dől,~Annak nyujtja kezét s mennyei
 4 70 |      nézek a multra s jövőre:~Annak örömeit sírva emlegetem,~
 5 84 |      Önnérzése dicső Pantheon annak és~A jók szíve alatt fennmaradand
 6 87 | szövétnekét gyújtó Minervát~S annak minden munkás tolmácsait;~
 7 88 |    Mint te, szép vándor, kies annak útja;~A hideg pólus s szomorú
 8 100|    emészt s elhagya a remény,~Annak még te reményt adsz s magas
 9 104|     Horáccal fested a mezőt~S annak szelíden bájoló nyugalmát,~
10 107|     is, ha csak képét öleljük~Annak, kit óhajt szívünk messziről. ~     
11 108|      s tenyész,~     Ti adtok annak testi-lelki~          Jobb
12 109|       gyermekitek között~     Annak, ki gunyhótok paizzsa~          
13 109|    királyt;~     Mutasd: hogy annak szíve, kincse~          
14 125|       Mindenik csak tünemény;~Annak nyílik a legszebbik,~     
15 133|    látsza honnom,~          S annak ivá kebelem sugalmát. ~Mellembe,